Álmok 4

Áprilia írta:Na ez a fickó pl. lehetne az avatárod.
Kicsit kiemelné az akciózó-fortist (nem csak szentimentális oldalad van.)

De ezt a másik oldalamat meg ki nem állhatod.   Ha ilyen vagyok, csak magamra gondolok.

fortis írta:

Áprilia írta:Na ez a fickó pl. lehetne az avatárod.
Kicsit kiemelné az akciózó-fortist (nem csak szentimentális oldalad van.)

De ezt a másik oldalamat meg ki nem állhatod.   Ha ilyen vagyok, csak magamra gondolok.

A szentimentális oldaladat nem állhatom ki.

Nekem akkor volt kék-pillangós álmom, amikor Castanedáztunk.

Áprilia írta:Nekem akkor volt kék-pillangós álmom, amikor Castanedáztunk.

Nekem is mostanában úgy tűnik visszatérő jelenség.

Nekem nem tért vissza. Csak a te álmodról jutott eszembe, hogy valaha nekem is volt.

Lemondás
Adott egy nő , és adva vagyok én. Úgy döntöttünk, hogy vállaljuk a halált, hogy mások tovább élhessenek.  
Eztán kevesebb ételt és vizet veszünk magunkhoz, épp csak annyit ami még elegendő, és életünk addig tart, amíg ki nem fogyunk az energiánkból. 
Később egy áruházban sétáltunk, és megkívántam valamit enni.  Mi van, ha egy kicsit többet eszünk, mint amit vállaltunk? A nő nem felelt.

fortis írta:Lemondás
Adott egy nő , és adva vagyok én. Úgy döntöttünk, hogy vállaljuk a halált, hogy mások tovább élhessenek.  
Eztán kevesebb ételt és vizet veszünk magunkhoz, épp csak annyit ami még elegendő, és életünk addig tart, amíg ki nem fogyunk az energiánkból. 
Később egy áruházban sétáltunk, és megkívántam valamit enni.  Mi van, ha egy kicsit többet eszünk, mint amit vállaltunk? A nő nem felelt.

Ennek mi értelme van? A lemondás különböző szinteken mást és mást jelent.

Blueeye írta:
Ennek mi értelme van? A lemondás különböző szinteken mást és mást jelent.

Így magában nem sok, de jelképesen talán.  Számomra a fő tényező, hogy az a nő talán Áprilia volt. Bár kinézetre egyáltalán nem úgy nézett ki, de valami bennem mégis erre utalt.

Az Esthajnal csillag bukása. 

- Forogni kezdtem a tengelyem körül, és éreztem, amint a centrifugális erő húzni kezdi magával a végtagjaimat. Fél lábon állva forogtam, és arra gondoltam ha felhúznám ezt a lábamat is, vajon a levegőben lebegve maradnék? Így történt, lebegve maradtam, és forogtam tovább. 

- Egy álom helyszínen találtam magamat, egy csoporttal. Úgy tűnt, mintha földrengés lett volna, ezért elindultunk beszélgetve egy bizonyos irányba.  A házakon túl már csak a határ volt, és fáradtnak éreztem magamat. Ledőltem az utolsó épület melletti, a mező határában lévő padra. Nem aludtam el, de mély mozdulatlanságba ernyedve behunyt szemeimen keresztül is érzékeltem a körülöttem lévő világot.  Kívülről láttam magamat, megállapítottam, hogy pillanatnyilag egy női testben vagyok.  A csoport lassan körém gyűlt, és ki közelebbről, ki távolabbról szemlélte, hogy valóban elaludhattam. 
Nem alszom gondoltam magamban, de ha szeretnék sem tudnék most megmozdulni, kellemes ez a mozdulatlanság most a számomra. 
Elkaptam néhány aggódó tekintetet, mert a többiek észrevették, hogy közeledik valami, valami aminek nem kellene hogy a közelünkbe jöjjön.  Ez a valami emberi formát öltött és néhányuk megpróbálta feltartóztatni.
 
- Álomváltás történt és egy föld alatti ablaktalan hosszú folyosó egyik termében találtam magamat, itt már ismét férfi voltam eredetileg, de vasláncokkal egy ketrechez voltam kötözve. 
Az előző helyszínen testet öltött valami gúnyosan nézett rám, és a hercegnőt kitessékelte a teremből előlem. 
Próbáltam gyorsan felfogni a helyzetet, a nőt ismertem, nem tudtam beazonosítani, de tudtam, hogy hozzánk tartozott, vagy a csoporthoz, vagy általam, de mindenképpen közülünk való. 
Meglepetten vettem észre, hogy a láncokból egészen ügyesen kiszabadítottam magamat, és a távozó társaság után iramodtam. 
Tudtam, éreztem, láttam, hogy a lányt becsapták, vagy elbűvölték, és nem önszántából hagyhatott így magamra. 
Volt nálam egy gumi radírhoz hasonló tárgy, ezt mérgemben utánuk hajítottam, de aztán rájöttem, hogy nem kellett volna, mert a radír egy bűvös tárgy volt, és nagy erőket fogadhatott magába. 
Elindultam, hogy megkeressem a radírt, de sehol sem találtam.

-Időugrás történhetett, a helyszín még mindig ugyan az, de most emberek és fiatalok járkáltak a lépcsősorokon, amibe a hosszú folyosó torkollott. 
Tovább kerestem a tárgyat, minden lépcsőfokot áttanulmányoztam, és eszembe jutott, ha a testet öltött lény tudta volna mi az a gumidarab nálam, akkor bizonyára megtartotta volna magának, így viszont elveszett valamelyik világban. 
Néhány fiatal felfigyelt különös viselkedésemre, és megkérdezték, hogy mit csinálok? 
Keresek valamit, valami fontosat, feleltem nekik. 
Tovább faggattak, hogy mit veszítettem el, és ekkor megkértem őket, üljenek le mellém az egyik felsőbb lépcsőfokra. 
Egy rongyos papírcetli került valahonnan elő és írni kezdtem rá. Próbáltam elmagyarázni a papíron, hogy mi történt velem a kezdetek óta, és hogy az a nagyon fontos tárgy eltűnhetett ebben a világban. 
A fiatalok érdeklődve türelmesen és együtt érzően hallgattak, de éreztem az időm fogytán. Nem fogom tudni leírni  végig amit szeretnék, és a fiatalokat is sürgetni kezdte valaki. 
Akkor muszály vagyok szóban folytatni, mert nem érek a végére, de ez így nagyon nem jó, mert a szavak kimondása energia löketeket indít, és ezt olyan is érzékelheti, akinek nem volna szabad. 
Nem tudtam befejezni a mondandómat, mert a fiataloknak menniük kellett. Erre kijelentettem a számukra, hogy én vagyok az utolsó mesélő, és ha nem tudom végig mondani, amit akartam, soha senkitől nem fogják megtudni mi azt, ami fontos lehet az ő számukra is. 
A fiatalok elmentek, de ketten mellettem maradtak. Így viszont már én nem folytathattam, mert a hangok ereje megtette a magáét, és éreztem, hogy távoznom kell.  A két fiatal velem tartott, de a testet öltött valami ott termett az út porából. 
A fiatalokat távozásra szólította, akik eleinte ellenkeztek, de miután meggyőződtek arról, hogy nem eshet bajom, hátat fordítottak. 
A meggyőzés ereje morogtam a lény felé fordulva, és kérdezve kijelentettem, hogy akkor most meg fogok halni igaz?

A helyszín ismét ugrott, és egy kínzókamrában voltam. Mint kiderült az erőt keresték, amiről még mindig fogalmuk sem volt, hogy hol van , és hogy mi lehetett az.
Egy óvatlan pillanatban szembe szálltam az egyik kínzómmal, aki le akarta vágni a fél karomat.  Aztán kijelentette, hogy úgy is én magam fogom kérni, hogy vágja le azt.  
Volt nála egy fúrcsa démoni tőr, amivel megvágta az egyik karom, és arról lefoszlott a hús és a bőr, csak a puszta csont kandikált ki a még ott maradt épp darabból. 
Beleegyezően bólintottam, hogy akkor most már vágja le azt a kiálló csontdarabot is, mire egy sötét kapucnis alak megjelent valahol mögöttem, akiről feltételezni mertem, hogy a körülöttem lévők nem  vették észre valamijen oknál fogva, és az alak ezt mondta:
- " Ez pusztán csak illúzió, nem tudnak bántani."
Az alak ezek után eltűnt, és vele én magam is egy másik világba. 

- Tulajdonképpen egy elhagyatott vízparti ( talán tengerparti ) városkában találtam magamat, az emberek és az állatok is eltűntek erről a helyről, így az üres házak között kóboroltam.
A nézőpontom közben változott, és láthattam, hogy a városka egy távolabbi szegletében két  6 év körüli kisfiú játszik a porban, és egy 14 év körüli kislány  keresgéli az eltűnt ott lakókat. 
A lány elindult egy irányba, majd miután úgy érezte túlságosan eltávolodott a kicsiktől, akkor visszafordult, nem akarta túlságosan magukra hagyni azokat. 
Próbáltam betájolni az irányt, és elindultam megkeresni őket. 
Eközben nem messze a gyerekektől egy domb mögött hatalmas tűz csapott az ég felé, mintha csak valaki egy nagy máglyát rakott volna. 
A testet öltött lény volt az és amikor a gondolataimban rákérdeztem i ez a nagy tűz ott, egy hang azt felelte, hogy az Esthajnal csillag bukása.

Nahát, tisztára mint egy mese, olyan Nilkás!

Hú, de különös.

Az Esthajnalcsillag a Vénusz. Tehát a Vénusz bukása?

"a radír egy bűvös tárgy volt, és nagy erőket fogadhatott magába. "

Mit jelent ez a mondat? Azt, hogy valószínűleg a múltban nagy erőket fogadott magába, vagy azt, hogy képes volt arra, hogy nagy erőket szippantson be?

Áprilia írta:Nahát, tisztára mint egy mese, olyan Nilkás!

Nem meseszerűen éltem meg, hanem mint egy valóságot, pláne ami a forgást illeti és a padon fekvést, Ezeket az állapotokat szinte testileg élhettem meg, átéreztem valahogy.
A történetet nem tudtam teljes részletességgel visszaadni, csak úgy ahogy sikerült felidéznem, sok minden kieshetett az álmomból.
Nem szeretném , ha úgy tekintenétek rá mint egy mesére, mert számomra nagyon valósághű volt.

efi írta:Az Esthajnalcsillag a Vénusz. Tehát a Vénusz bukása?

Igen végül is ez az egyik lehetőség. Ráadásul jelképesen a tűz jelképezte a Vénusz bukását.  Remélem nem lesz katasztrófa. 
Más részről magát Lucifert is szokták Esthajnal csillagként nevezni.  Vagyis Lucifer The Morning Star.
Ha a megtestesült lényre gondolnék, ennek lenne a legtöbb értelme.  Persze elég abszurd volna az egész. 
De talán az emberiség bukását is jelképezheti, mivel az emberek eltűntek , csak a gyerekek maradtak a kihalt városban.

efi írta:"a radír egy bűvös tárgy volt, és nagy erőket fogadhatott magába. "

Mit jelent ez a mondat? Azt, hogy valószínűleg a múltban nagy erőket fogadott magába, vagy azt, hogy képes volt arra, hogy nagy erőket szippantson be?

Ez elég különös, mert magam sem voltam ezzel teljesen tisztában.  Egy valamit tudtam csak, hogy aki a radír közelébe került, az megláthatott megérezhetett dolgokat, amiket normális körülmények között nem lehet. Volt egy hatóköre, amin belül ilyen hatással bírhat.  De hogy ezek a dolgok mik lehettek, azt nem tudom. 
Amúgy támadt ezzel kapcsolatosan most egy érdekes gondolatom. Ha már radír, akkor nem e olyan dolgokat mutathatott meg ez az erő tárgy, ami feledésbe merült, vagy ki lett törölve az emlékekből, amiket egy hétköznapi ember nem tudhat?

Még sose hallottam, hogy Lucifert Morning Starnak nevezték volna.
Fényhozónak igen. De Esthajnalcsillagnak?

Úgy érzem a legfontosabb elemei az álmomnak a következők voltak. 

- maga a forgás : Ez azért fontos, mert J is beszámolt már hasonló jelenségről és ha jól tudom Ápriliának is volt ilyesforma forgással kapcsolatos tapasztalata. 

- A fekvéses tapasztalat:  abszulúte átéreztem egy meditatív állapotban lévő tapasztalatot.

- A hercegnő: Megfordult a fejemben, hogy mivel a padon fekve női testben voltam, az álom váltáskor nem e önmagam eme másik része lehetett akit hercegnőként említettem?  Ugyanis a folytatásban már férfiúi önmagam voltam.  Mit jelenthet ez az egész? A megtestesült erő a női felemet magával ragadta? 

- A testetlen hang: Szerintem talán ez lehetett az egyik legfontosabb. Azt mondta ez csak illúzió, nem árthatnak. És valóban.  Ugye nem különös? A legkritikusabb pillanatban.

efi írta:Még sose hallottam, hogy Lucifert Morning Starnak nevezték volna.
Fényhozónak igen. De Esthajnalcsillagnak?

Igen, én már hallottam. Mivel az Esthajnal csillag a legfényesebb az éjszakában, ezért akár fényhozóként is említhetnénk.  A tengerészek navigációjában ő volt a fény az éjszakában. Mondhatni az éjszaka fénye, azaz a fényhozó, azaz Lucifer.

Ézsaiás könyve 14:12: "Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, aki népeken tapostál!"

Áprilia írta:Ézsaiás könyve 14:12: "Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, aki népeken tapostál!"

Nahát, igen azt hiszem ez alátámasztaná.

Kétesélyes.

A forgás és a fekvéses tapasztalat nekem azért nem érdekes, mert szerintem azok a tényleges fizikai állapotoddal voltak összefüggésben, ezért nem részei az álom szimbólumrendszerének.

" A megtestesült erő a női felemet magával ragadta? "

Lehetséges, igen. Az erő, aminek nem lett volna szabad ott lennie. Amit a többiek távol akartak tőled tartani.
Lucifer benne van a képben ha rólad van szó. Lehet az álmod vele kapcsolatos.

Az esthajnalcsillag bukását úgy élted meg, mint valami rosszat, vagy közömbösen? Vagy hogyan?

efi írta:
Az esthajnalcsillag bukását úgy élted meg, mint valami rosszat, vagy közömbösen? Vagy hogyan?

Veszteségként éltem meg.

Együtt álmodás

- Villamossal utaztam, de részese lettem egy közlekedési balesetnek, még ha közvetlenül nem is, de minden a szemem láttára bonyolódott. Ebből kifolyólag leszálltam a villamosról, és gyalog mentem tovább. Eljutottam egy üzletszerű helységig, ahová betértem, és ahol úgy éreztem célba érhettem. Ekkor vettem észre, hogy nincs nálam a táskám, valószínűleg fenn maradhatott a villamoson. Nemsokára megjött a kollégám, aki viszont megtalálta a tatyómat és ez megnyugtatott. 
Viszont hamarosan jött a következő nyugtalanító felismerés, ami innentől szinte végig kísért egészen az ébredésig. Rájöttem, hogy nem tudom hol vagyok. Azt sem tudtam, miért érezhettem úgy, hogy célba értem a helyemet illetően. Kimentem az utcára, és az álom ekkor váltott. 

- Idegen városi környezetben találtam magamat, és megálltam egy utcai automatánál. Érmét dobtam bele, és a gombokat nyomogattam, de nem voltam vele teljesen tisztában, hogy mit is akarok. Arra jött egy kisfiú, a kezébe nyomtam a gépből éppen kihalászott műanyag poharas narancslét  mondván, hogy nekem nem kell, igya meg nyugodtan. Odébb álltam, amikor az a nyugtalanító érzés még mindig bennem volt.  Körül néztem 
alaposan, és az épületek  között láthattam, hogy a város körül magas hegyek ágaskodnak. 
Megijedtem, mert nem tudtam hol vagyok. Teljesen idegen a környezet.
Ekkor eszembe jutott, hogy talán a közelben lehet az autóm.  Ez így is volt, nem olyan messzire parkoltam, de hát éreztem, hogy ez így nem normális állapot.  A kocsihoz érve viszont kiszállt az a nő, aki velem volt. 
Szőkés barna válláig érő kicsit kleopátrás hajú, jól ismertem, de mégsem volt annyira egyszerű beazonosítanom, ugyanis Ápriliát véltem benne felfedezni, de volt benne valami ami emlékeztetett a páromra is. Kékes színű egybe ruhát viselt, amiről az elmúlt álmaimban látott pillangót juttatta az eszembe. ( Ez talán fontos, nem tudom)
Néhány méterre eltávolodtam tőle, és ismét az épületeket meg a takarásukban lévő hegyeket néztem, és egyre inkább erősödött bennem az idegenség és a kétségbeesés érzete. 
Aztán végre leesett a tantusz és oda sétáltam Ápriliához és kijelentettem a számára, hogy mi most álmodunk, egy álomban vagyunk.  Megmutattam neki, hogy ez a város ismeretlen a számunkra, és ez itt egy idegen hely. 
Áprilia megértette végre, és felcsillantak a szemei. 
Jéé ez  itt tényleg egy álom kiáltotta halkan, és végig futott rajta az öröm látszata.
Elindultunk egy tér irányába, és közben ujjongtunk, hogy végre sikerült amit oly régóta próbáltunk, és elérni szerettünk volna.  ( Úgy véltem Áprilia vagy legalábbis akit annak néztem és úgy véltem ismerem, ugyan olyan tudatosság volt mint én magam. Ezek csak érzések, de nagyon így jött nekem vissza)
Örömünkben, hogy végre sikerült elérnünk ezt az állapotot, én bizonygatni kezdtem, hogy na ugye megmondtam, hogy lehetséges, hogy önmagunkként legyünk jelen egy közös vagy legalábbis  egyikőnk álmában. 
Áprilia bólogatott és ürült, és ujjongtunk és hengergőztünk a tér parkolójában álló autóknak dőlve. 
Vigyorogva mondtuk egymásnak, hogy ez az első olyan alkalom, amikor végre sikerült valóban együtt álmodnunk.
Aztán valami történt. Áprilia az egyik pillanatról a másik pillanatra egyszer csak eltűnt.
Várj meg kiáltottam utána, őrizd meg a helyet, ( ! ) és gondoltam hamarosan magam is mehetek utána. 
Ez csodálatos érzés, ez csodálatos érzés, hallottam vissza utolsó szavainkat, és én magam is kieshettem az álomból.
- Felébredtem és megnéztem az órát. 3óra 40 percet mutatott.  Az jutott az eszembe, hogy azzal , hogy őrizze meg a helyet talán arra utalhattam, hogy ne feledkezzen meg erről a tapasztalatról.
- Újra elaludtam.  Egy idegen lakásban voltam, de felismertem azt a kisfiút akinek az álom elején a narancslét adtam.  Örültem neki, hogy végre egy ismerős, amikor megláttam egy kislányt is a földön üldögélni. 
Oda mentem hozzá, mire ő megszólított. 
" Szia te engemet még nem ismersz, én Tünde vagyok. 
Leesett az állam  a meglepődéstől, hogy lehet egy kislány ennyire tudatos? 
Világos rozsdabarna színű haja volt, olyan ovodás korú, de a tekintete az felnőttes volt.

Esetleg annyit mondanék még, hogy ilyen esetben szerintem a másik félnek is emlékeznie kellene az átéltekre, de ha nem, akkor nem tudom miért nem, és ennek  talán három oka is lehet:
1/ Azért, mert talán mégis csak egy álom alak volt, de ezt abból a szempontból kizárnám, ( tévedés joga fenn tartva), mert a tudatos álmokban létezik egy bizonyos megérzés e tekintetben, hogy ki az álom alak és ki nem az. Az álom alakoknak nem igazán vannak érzései, és erre rá lehet érezni a tudatos álmok során. 
2/ Talán van olyan ok vagy indok, amiért a másik nem emlékezik, de ez számomra e tekintetben még ismeretlen volna. Az emelkedett tudomás esetén lehetséges az amnézia, de egy kollektív álmodás esetén szerintem nem erről lenne szó.
3/ Ennek a lehetőségnek örülnék a legkevésbé, ha a kollektív álom valóban létre jött, de fogalmam sincs róla, hogy a másik fél kicsoda .

Nagyon ügyes vagy, nagyon jó álom volt.
Én sajnos semmire sem emlékszem és a kérdéseidre sem tudom a választ.

Áprilia írta:Nagyon ügyes vagy, nagyon jó álom volt.
Én sajnos semmire sem emlékszem és a kérdéseidre sem tudom a választ.

Kár, pedig nagyon bíztam benne. 
Azt elfelejtettem hozzátenni, de majd kipótolom, hogy azt mondtuk egymásnak, hogy ez az első ilyen alkalom, amikor sikerült valóban együtt álmodnunk.  Ezért örültünk annyira.

fortis írta:
Azt elfelejtettem hozzátenni, de majd kipótolom, hogy azt mondtuk egymásnak, hogy ez az első ilyen alkalom, amikor sikerült valóban együtt álmodnunk.  Ezért örültünk annyira.

Lehet, hogy csak álmodtad.