Álmok 4

Áprilia írta:
Mindenesetre az a nő az árral szemben úszik, majd te is követed a példáját.
Mitől lennék én vízilény?

Az irány talán jelképes és nem elhanyagolható. A sodrással úszni az könnyű, hiszen az áramlat is visz magával. Ez talán maga a hétköznapiság ha úgy tetszik. Az árral szemben úszni viszont nehéz, de a forrás felé vihet. Ez igen csak elgondolkodtató.
Amúgy azért mondom, hogy vízi lény vagy, mert szereted nagyon a vizet( lubickolás)  Más részről pedig elég simulékony(kedves) vagy de ugyanakkor szeszélyes is , szóval ezért jutott az eszembe ez a hasonlat.   Bocsi, de hát te kérdezted!

efi írta:Jut eszembe, a gondolkodást is az áramló vízhez szokták hasonlítani spirituális írások.
Ha feltételezzük, hogy az álmod a gondolkodás topikban folytatott beszélgetéshez kapcsolódik, akkor te eleinte lefelé úszol, elfelé sodródsz, míg a nő felfelé úszik, és azáltal, hogy erőfeszítéseket tesz az árral szemben,  a forráshoz közeledik.

nahát, hiszen nagyjából ugyan ez jutott az eszembe, nézd csak meg fentebbi hozzászólásomban mit írtam! 
Néha egészen közel állnak egymáshoz a gondolataink. 

Kicsit érdemes visszaolvasnotok még a fentebbi kommentekhez, de azért beírom a legújabb kalandomat. 


A csatorna és a tudat alatti

-Álmomban egy ködös kékes szürkés helyen találtam magamat, és gondoltam kipróbálom a legújabb kísérleti módszeremet, ami talán hasznos lehet, ha már egyszer tudatában vagyok annak, hogy álmodom. . 
-Az álom lény hirtelen megjelent a feloszló távoli ködben, és ide oda cikázva egyre közelebb repült felém.  Mikor végre oda ért, azt mondtam neki: Álom lény, ha már itt vagy, vigyél el engem egy másik álomba, ami lehetne mondjuk egy szép virágos rét! 
Az álom lény hirtelen magával ragadt, és a virágos rét helyett egy országúton találtam magamat egy nagyobb kerek rácsos esővíz lefolyó előtt. 
A kezemmel alá nyúltam a rácsnak, és némileg félre csúsztattam a fedőt.  
A művelet közben viszont eszembe jutott valami, és felegyenesedve odafordultam az álomlény felé.  
Az ott a tudat alattim?-kérdeztem tőle, a csatorna irányába nyújtott mutató ujjammal. 
Az álomlény nem válaszolt, de a következő gondolat ami beugrott a gondolataim közé, hogy az a bizonyos szép virágos rét is ott lehet, hogy elérjem alá kellene merülnöm, de ehhez már nem is volt annyira kedvem, és ki is estem így az álomból. 

- Esetleg egy kérdés. Ha a virágos rét valóban a tudatb alattimban található mint egy újabb álmodó helyszín, akkor hol voltam ez idáig, amíg el nem értük a csatorna fedőt?

Nem értem, hogy mit kérdezel. Hogyhogy hol voltál? Miért kérdés ez? Hol van itt valami érthetetlen?

efi írta:Nem értem, hogy mit kérdezel. Hogyhogy hol voltál? Miért kérdés ez? Hol van itt valami érthetetlen?

Nos ez elvileg egy álom volt. 
Ha az álom helyszínek a tudat alattiban vannak, akkor hol vannak azok az álom helyszínek, amik nem a tudat alattiban volnának? 
Az álom szerint a tudat alattit a csatorna jelképezte, és talán az álom lénytől, vagy valahonnan máshonnan jött az a sugallat, hogy ha a virágos rétre szeretnék eljutni, akkor oda a tudat alattiban, vagy legalábbis azon keresztül visz az út. 
Én azt kértem az álom lénytől, hogy vigyen a virágos rétre. Ő ellenben egy jelképes helyszínre vitt, ami a tudat alattit mutathatta, ezzel arra utalva, hogy a virágos helyszín ott található. 
A kérdés tulajdonképpen arról szól, ha a tudat alatti iránya láthatóvá válik előttem, akkor hol állok abban a pillanatban, ahol ezt az irányt észlelhetem? 

Példa. 
- Vigyél el légyszi a sportcsarnokba.  Te elviszel, de még  asportcsarnok előtt megállsz és kifejezésre juttatod, hogy a sport csarnok a kapun átlépve található.  Tehát tulajdonképpen mégsem vittél el a sportcsarnokba, csak a kapuig.  
- Ha a sportcsarnok a kapun túl található, akkor mi hol vagyunk mielőtt beléphetnénk az átjáróba?  

- Tehát a kapu előtt és a kapu után, nem lehet ugyan az a helyszín. 
Aztán lehet igazad van, és egy marhaság az egész, hiszen eleve álmodtam csak az egészet, így mindegy, hogy a kapu előtt vagy után, mégis csak ugyan ott voltam egy álomban, és így akkor valóban nincs értelme a kérdésemnek. 
Azt hiszem el tudom fogadni, akkor minden esetre köszi!  

Az iménti álomra visszatérve még egy kicsit. 
- Álmomban tudatos voltam. 
- Álom helyszínt tudatosan változtattam, bár nem magamtól, hanem rábízva magam egy álombéli megnyilvánulásra, ahová ő vitt magával.
- Az álom lény nem oda vitt ahová eljutni szerettem volna, hanem egy bejáratot mutatott meg ( jelképesen) ahol a kívánt helyszín található volt. 
- Hogy miért nem vitt oda azonnal, és miért csak addig az átjáróig, azt nem tudom. Ez egy külön kérdés volna, ha volna valakinek róla elképzelése. De nem baj az sem ha nincs.
Sajnos arra már nem jutott elég időm, hogy erre rákérdezzek, túlságosan lefoglalt a csatorna jelenléte, avagy az átjáró.

fortis írta:
Ha az álom helyszínek a tudat alattiban vannak, akkor hol vannak azok az álom helyszínek, amik nem a tudat alattiban volnának? 

Ennek a kérdésnek nincs értelme.

Ha az álomhelyszínek a tudat alatt vannak, akkor nincs értelme olyan álomhelyszínekről beszélni, amik nem a tudat alatt vannak.
Tehát az álomhelyszínek vagy nem a tudat alatt vannak, vagy nem minden álomhelyszín van a tudat alatt, vagy az álomhelyszín (esetleg némelyikük) nincs is egyáltalán. Vagy az az álomhelyszín is a tudat alatt volt, ami a csatorna előtt volt.

A tudatalatti különben sem egy hely, inkább egy állapot.

Efinek:
Én inkább arra tippelnék, hogy nem mindegyik van a tudat alatt, ahogy a második lehetőségnél írod. Ez esetben viszont láthatod, hogy a kérdés nem is értelmetlen.

Áprilia írta:

fortis írta:
Ha az álom helyszínek a tudat alattiban vannak, akkor hol vannak azok az álom helyszínek, amik nem a tudat alattiban volnának? 

Attól, hogy a csatorna esetleg a tudatalattid bejáratát szimbolizálta, a csatornán kívüli helyszín még simán jelenthette szintén a tudatalattid tartalmát.
Maguk az álmok vélhetően nem a tudatalattiban játszódnak, hanem csak annak a tartalmából merítenek elemeket, sokszor szimbolikus formában.

Igen, még ez a legésszerűbb, volt nekem is egy ilyen gondolatom.
Ami viszont felmerült még bennem, miért nem oda vitt, ahová szerettem volna?

Áprilia a folyóparton.
Áprilia üldögélt a folyóparton egy férfivel, én  oda sétáltam hozzájuk, és leültem az ismerőse mellé. Aztán bátorságommal hivalkodva, megmutattam nekik, hogy én legalább a nagylábujjamat be mertem mártani a vízbe.  Még rázogattam is a lábamat, hogy lássák a róla szétfröccsenő cseppeket. 
Áprilia a maga módján fennhangon gratulált, hogy ," Na ez volt aztán az igazán nagy tett!" és elnevette magát.
Erre gondoltam egyet, feltápászkodtam, és begyalogoltam a vízbe. Bár meddig mentem, a víz csak térdig ért, nem volt alkalmas az úszásra. Láttam másokat is a vízben, de aztán csak kimásztam belőle, mert rájöttem, hogy a víz koszos és mocskos volt.

Először is bocsi mindenkinek, a tableten nem mindig veszem észre időben, hogy nem azt írja ki amit én bepötyögök. Így néha elég nagy marhaságok jöhetnek ki belőle, de már javítottam.

Áprilia írta:Miért vitt volna oda egy álomalak....
Szerintem egyszerűen csak nem tudtad megteremteni virágos rétet, azért nem kerültél oda.

Mert pont azt akartam előidézni, hogy ne én teremtsem meg, hanem az álom alak vigyen magával oda. 
Ő pedig ha már el tudott vinni egy olyan helyszínre mint az a rész ott a csatorna leömlővel, akkor ennyi erővel nyugodtan elvihetett volna a rétre is magával.

fortis írta:

Áprilia írta:Miért vitt volna oda egy álomalak....
Szerintem egyszerűen csak nem tudtad megteremteni virágos rétet, azért nem kerültél oda.

Mert pont azt akartam előidézni, hogy ne én teremtsem meg, hanem az álom alak vigyen magával oda. 
Ő pedig ha már el tudott vinni egy olyan helyszínre mint az a rész ott a csatorna leömlővel, akkor ennyi erővel nyugodtan elvihetett volna a rétre is magával.

De te készpénznek veszed, hogy az álomalakot nem te teremtetted meg. Nem tudom, miért vagy ebben olyan biztos.

Nem készpénz, csak lehetőség. Próbálom erről az oldalról megközelíteni . Kutatási téma.

Áprilia írta:

fortis írta:
A csatorna és a tudat alatti

"Álom lény, ha már itt vagy, vigyél el engem egy másik álomba, ami lehetne mondjuk egy szép virágos rét! 

Egészen pontosan azt kérted tőle, hogy "egy másik álomba" vigyen. Ezt hogy értetted? Hogy másvalakinek az álmába, vagy neked egy másik álmodba? De hisz a saját álmaidat te álmodod, nem ő.....
Szóval, nem lehettél túl egyértelmű az álomalak számára sem.
(Ha "álmodási megbízottra" gondolsz, akkor pedig pláne olyan egyértelműnek kellett volna lenned, mint egy vallató tisztnek. Ezt olvastam valahol.)

 Egy saját másik álom helyszínre gondoltam.  
 Valahol el kell kezdeni, azaz hogy elvitessem magamat. Óvatos vagyok. 

Áprilia írta:Talán korábbi ismerőseinkkel függhet össze, nem tudom.
A nick képeden is víz van, és mivel folyton azt látod, lehet, hogy azért álmodsz ilyen sokat a vízzel.

Ennek az álomnak egyetlen pozitívuma volt csupán, hogy ismételten láthattalak. 
Barátaid, ismerőseid meg önzés lenne azt gondolni, hogy csak mi lennénk neked, úgy hogy ezt jelképezhette mondjuk az ismeretlen jelenléte. 
A vízzel kapcsolatosan nincs ötletem, a folyó vizek mostanság a gyakoriak. A nickemen meg tó van. De ettől függetlenül lehet igazad a vízzel kapcsolatosan, hiszen ki tudja mi minden vésődik idő közben a tudatalattinkba. 
Az egyetlen dolog ami elszomorít, hogy a víz koszos volt. Ez nem tudom mit jelképezhet, de jót  nem, az biztos.

Ma ismételten ott volt a folyó, de most tisztább volt, és halak úszkálnak benne.

fortis írta:

Az egyetlen dolog ami elszomorít, hogy a víz koszos volt. Ez nem tudom mit jelképezhet, de jót  nem, az biztos.

Mibe mentél bele, ami sekély(es) és koszos? A bátorságoddal való kérkedésbe.
(Alternatív megfogalmazás: belementél valamibe, ami sekélyes és nem tiszta, csak hogy kérkedj a bátorságoddal.)
A jó hír az, hogy hamar felismerted, és abbahagytad a hencegést.

A sötétség és a fény

Előzmény. 
- Egy egyszerűnek tűnő álommal kezdődött, valami, vagy valakik elől menekültünk, majd elértünk egy helyre, ahonnan nem volt tovább. Meglepődve tapasztaltam, hogy egyre nagyobb tömegek jelentek meg, és az emberek egymás elől a villanyoszlopokra másztak, hogy ne nyomják szét egymást. 
Én egy fának az odvába bújtam el, ott biztonságban éreztem magamat.  Az emberek nem olyanok voltak mint én, vagy a már eltűnt egy két társam, hanem inkább mint akik nincsenek maguknál, akik valami külső erő parancsára azt tesznek, amit nekik sugallanak. 
Aztán valahonnan jött az az infó, hogy eljött a sötétség napja,/ órája, és valóban elsötétedett minden, és valahol a tömeg fölött megjelent egy nagyon élesen fénylő valami, amiről az a gondolatom támadt, hogy kereshet valakit, vagy valamit. 
-Itt véget ért az előzmény, és azon a fura ködös helyen találtam magamat, ahol az egyik előző álmomban az álom lénnyel találkozhattam.  
Tudatom felébredt, és tudtam, hogy álmodom, vagy inkább azt, hogy most nem vagyok ébren. 
Egy hang szólalt meg valahonnan és azt mondta, hogy: " A fénynek nem elvesznie, hanem áthatolnia kell a sötétségen. "
- A következő pillanatban elveszítettem a tudatosságomat, és egy másik álomban találtam magamat.
Egy fiatal 10 év körüli gyereket keresett talán az előző erő ami az előzményekben is volt, és ami aki elől magunk is menekülhettünk akkor.  A gyerek egy házaspárra volt rábízva, hogy neveljék és rejtegessék őt, de sajnos rájuk találtak.  Elragadták a gyereket és a nő, hogy utána kapjon leugrott egy magaslatról, gondolom meghalt. Aztán lovasokat láttam, és az egyik lovas dárdáján lógott valami. Közelebb kerültem, és akkor láthattam, hogy a gyermek volt az, keresztül szúrva a dárdával.

A bamba, kívülről irányított tömeg háborúkat vagy felkeléseket szokott kirobbantani. Emlékszem, Jung leírja ezt a tömegpszichózist valahol, és Fortis szavai erre a leírásra emlékeztettek.
Nem tudom pontosan, a lélekben mi feleltethető meg ennek az irányított tömegnek, valószínűleg az a jelenség, amikor a tudatalatti úrrá lesz az ember józan, civilizált énjén.
De hogy Fortis álmában személyes dolog jelenik-e meg, vagy az, ami a társadalomban megy végbe, azt nem tudom. Még az is lehet, hogy mindkettő.

A sötétség órájában megjelenő fény az antropozófia és a rózsakeresztesség által is ismert. Az az érdekes, hogy pont most akarok ezzel behatóbban foglalkozni. Éjféli napnak is nevezik. Arról van szó, hogy a lélek legsötétebb órájában jelenik meg a világosság. Pokolra kell szállni, hogy a felemelkedés megkezdődhessen.

A kardélre hányt fiú, akit a fény keres, úgy gondolom, az igazi Én szimbóluma. Nem kell nagyon megijedni attól, ami az álomban történt, szerintem az csak annyit jelent, hogy ezt az Ént még veszély fenyegeti. Én is sokszor álmodtam hasonlót, aztán mégis jól jöttem ki a dologból.

Az álom végén az derül ki a számomra, hogy az akaratát vesztett, manipulált tömeg a fény elől menekült. 

 " A fénynek nem elvesznie, hanem áthatolnia kell a sötétségen. " - ehhez nincs is mit hozzátenni.

Ez egy jó álom.

Hát jó álom, de elég ijesztő is volt. 
Amiket leírtál Efi, ahhoz hozzá fűzném még azt érdekességként, hogy reggel J-vel éppen azt beszélgettük, hogy  ahhoz, hogy valami új születhessen, ahhoz előbb le kell rombolni a régit.  Ezt Európa jövőjével kapcsolatosan beszélgettük éppen.

Ami még érdekes ebből az egészből, az a ködös helyszín, ahol a tudatosság jelen van, és bár álomnak tűnik, talán még sem egészen az.  Talán az ébrenlét és az álom határa lehet, nem tudom, mert álomszerű dolgok történnek benne, de attól mégis eltérő maga a helyszín.

fortis írta:
Amiket leírtál Efi, ahhoz hozzá fűzném még azt érdekességként, hogy reggel J-vel éppen azt beszélgettük, hogy  ahhoz, hogy valami új születhessen, ahhoz előbb le kell rombolni a régit.

Ehhez meg én azt fűzném hozzá érdekességképpen, hogy pár napja álmodtam, hogy egy régi torony ledőlt, az ég elsötétült, és a kormos égbolton madarak jelentek meg, mi meg menekültünk egy karon ülő kislánnyal.

Aztán rá egy-két napra megkérdeztem a Ji Kinget a jelenlegi helyzetemről, és a válasz ugyanaz volt, mint az álmom: a régi keretek felbomlanak, az egyetlen biztos pont csak önmagam lehetek, és az új ezután tud megszületni.

Olyan sok a hasonlóság az én álmom, meg a tied között, hogy be is írom az álmaimhoz.

Nahát, ez tényleg fura, bár mostanában akadt pár dolog, amikről egyszerre fogalmazódott meg bennünk ugyan az a gondolat.