Álmok 4

Efi ha van néha ötleted ezekre az érdekes jelenségekre, akkor..........

fortis írta:Efi ha van néha ötleted ezekre az érdekes jelenségekre, akkor..........

Ööö... ezek neked "érdekes" jelenségek, Fortis. Én nem ilyen szemmel nézem az álmokat. Szerintem semmi nem furcsa, ami az álomban történik, legkevésbé a bennük szereplő személyek viselkedése. Mivel álom, bármi megtörténhet bennük. Nekem az egyetlen érdekes dolog az, hogy van-e mondanivalójuk az ébrenlét számára.
Ezeket az álmokat nem értem ebből a szempontból, vagy lehet, hogy nincs is bennünk értenivaló.
Ha van gondolatom, azt meg kérés nélkül is leírom.

Nekem azok a momentumok  szoktak érdekesek lenni, amik eddig még nem, vagy csak nagyon ritkán fordultak elő. Ilyen pl egy olyan esemény, amikor egy álom alak azt mondja, hogy ne foglalkozzak  valamivel, mert nem az én dolgom. Nálam az ilyesmi szokatlan esemény.

Ködben
Elég érdekes álmom volt. 
Hétköznapinak indult, de aztán feltettem egy kérdést.  Azt kérdeztem, hogy miért vagyok itt? 
Ekkor egy elég érdekes dolog történt. Minden eltűnt és egy sűrűn gomolygó ködben találtam magamat. 
Aztán újra megkérdeztem. Miért vagyok itt? 
A köd feloszlott és egy égbenyúló falat láttam, amin volt egy ajtó.  Az ajtóban nekem háttal egy nő állt. 
Nem értettem mi ez az egész és fölébredtem.

A fal
Ismét feltűnt az álmomban egy az előzőhöz hasonló fal. 
Nem igazán tudom irányítani a dolgokat, túl erősek hozzám.  Az elmúlt időszakban csak megélem a tapasztalatokat, de nem tudok velük mit kezdeni, ahogyan irányítani sem. Többnyire álmodom, de ébren vagyok, és mégsem.  De ez csak a háttér.  
A fal szétesett mellettem akár a mozaik,  darabokra. Szana szét repült minden a levegőben, de aztán mint a forgó szél keringő pályára állt körülöttem. 
Eszembe jutott róla a méh raj, mely a kiröppenő királynőt követi. Akár hol is áll meg, a raj körbe veszi. Hasonló lehet ez az érzés, ha már így eszembe jutott.  De itt nem én irányítok.  A fal mint ezernyi mozaik inkább megközelíthetetlenné tesz, darabjai élesek akár a penge. . De mi elől, hiszen ez csak egy álom?  Nem látok a jelenségen kívül mást semmit.  Nem tudom miért történik mindez, és kicsúszom az álomból. 

---

váó, nagyon izgalmas. Kíváncsi vagyok, lesz-e folytatás, hátha akkor jobban megvilágosodik, mit is akar jelenteni.

efi írta:

---

váó, nagyon izgalmas. Kíváncsi vagyok, lesz-e folytatás, hátha akkor jobban megvilágosodik, mit is akar jelenteni.

Talán ha képesek leszünk majd összerakni. 
Mostanában elég sok olyasmi történik, vagy látok álmomba,  amiket egyáltalán meg sem értek. 

Efivel kutatunk
Efi csak megszállt nálunk,valami más programja volt. Most úgy néz ki mégis nagyon lekötötte az ami a kezébe került, és bár ez már a második nap volt,  nem vett tudomást az időről, továbbra is maradt tanulmányozni azt, amit elé tárhattam akkor.  
Eleinte lefoglalt, hogy vissza helyezzem azt a könyvet abba a papír dobozba, ahol még pár egyéb kacat is volt.  Efi a szoba túlsó felében üldögélt egy szőnyegen, hátát a falnak támasztva és egy a kezében lévő másik  könyvben lapozgatott. 
Az országban minden folyó abba az irányba folyt, és lelki szemeim előtt egy négyzetrácsos terület jelent meg előttem, célállomásként. Nem, ezek nem a természetes folyóink voltak, ez valami más.  
Eszembe jutott egy részlet a könyvből, és ismét a kezembe vettem a dobozból. Sebesen lapozni kezdtem, mert Efinek szüksége lett volna erre az adatra, hogy rájöhessen arra, amin annyira gondolkodott. 
Nekem itt volt a fejemben, hiszen elolvastam az imént, de most hiába olvastam bele a különböző oldalakba, magam sem találtam sehol. 
Ugrott a kép, és egy víz alatti világ jelent meg előttem, de csak mintha szemlélőként láttam volna bele az eseményekbe, mintha csak lepergett volna előttem egy jelenet, vagy egy kép. 
Egy kicsinek tűnő  kék és egy piros elefántot láttam, amint abban a víz alatti világban elúsznak a növényzet között, aztán harcolni kezdenek egymással, de ennek a küzdelemnek nem lehetett sem győztese, sem vesztese, mert erejükben teljesen egyformák voltak. A harc sem volt erőszakosnak mondható, inkább csak olyasféle erőfitogtatás, de mivel kiegyenlített volt a küzdelem az egésznek így sok értelme nem volt. 
Aztán egy sziklás sík terepet láttam, ahol egy nő térdepelt egy kerek sötét en tátongó nyílás előtt, és igazán meglepődött, amikor a nyílásból egy férfi mászott elő. 
Éreztem, hogy a nő dühös volt, mert a férfi illetéktelen behatoló volt. Nem lett volna szabad ott lennie, hogy betekintést nyerhessen ebbe a másik világba, és akkor sejteni véltem, hogy a lyuk mélyén tátongó nyílás abba a másik víz alatti  világba vezethetett, ahol az elefántok harcolhattak egymással. 
Valahogy éreztem, hogy az álomban összefüggések vannak. Amit láthattam valahol összefügghet azzal, ami után Efivel kutattunk. 
Nem jutottam tovább az álomban és az álom véget ért.

megjegyzés: Azt hiszem egyértelmű ellentétek lehetnek a két elefántnál, mint piros és kék.  De az ellentétek ellenére mégis ugyan arról az anyagról, vagy energiának két aspektusáról lehetett szó. 
Amit a könyvben kerestünk, és amiről tudomásom volt, de mégsem találtuk, arról is van némi gondolatom.  Néha vannak dolgok amikről tudok, vagy tisztában vagyok vele, de elmondani mégsem tudom. Talán azért nem, mert elmondani képtelenség, de hát az ilyesmi szerintem előfordul. 
Efi jelenléte sem lehet véletlen, biztosan van valami ami nagyon érdekelheti, bár a megszokott érdeklődési körén kívül állhat talán, értem ezt úgy, mint az utazót, akinek megragad a tekintete a külső világban egy bizonyos érdekes eseményen vagy tárgyon. 
A lyuknál lévő nő és férfi kicsit már nehezebb téma.  Talán a nő mint egy őrző aki védheti a lenti világ bejáratát, a férfi meg egy kíváncsiskodó. De ki kicsoda lehet ebben a történetben, mert ha a férfi esetleg én vagyok, akkor ki lehet a nő? Arról nem is beszélve, hogy a lenti világ is valószínűleg én magam vagyok.

Húha, ez már valami! Lesz min töprengeni!

"Amit a könyvben kerestünk, és amiről tudomásom volt, de mégsem találtuk, arról is van némi gondolatom.  Néha vannak dolgok amikről tudok, vagy tisztában vagyok vele, de elmondani mégsem tudom. Talán azért nem, mert elmondani képtelenség, "

Mégis meg kéne próbálni. Az se baj, ha nem sikerül, de valamiket mégis összehordasz róla összefüggéstelenül.

efi írta:"Amit a könyvben kerestünk, és amiről tudomásom volt, de mégsem találtuk, arról is van némi gondolatom.  Néha vannak dolgok amikről tudok, vagy tisztában vagyok vele, de elmondani mégsem tudom. Talán azért nem, mert elmondani képtelenség, "

Mégis meg kéne próbálni. Az se baj, ha nem sikerül, de valamiket mégis összehordasz róla összefüggéstelenül.

 
  Elmondani képtelenség. Talán azért juthatott ez az eszembe, mert nem pusztán csak egy gondolatról lenne csupán szó.  Lehet ez egy hosszú  ciklusra utaló, ami az eddigi életem folyamán történt.  A miértekre kellene talán megtalálni a választ, amiről viszont úgy vélném képtelenség. Meghatározni, hogy miért gondolkodom úgy ahogy, miért vagyok olyan amilyen, miért történhettek meg azok a dolgok, amik megtörténhettek.  Talán  még annak is köze lehet hozzá, hogy most itt erről beszélgetünk. 
De ez csak egy gondolat, a könyvben lévő idézetről bennem semmi sem maradt fent, így mindez csupán egy érzés, vagy spekuláció.
Lehet a jelképekre kellene tenni a hangsúlyt, ami szintén elég bonyolult.

fortis írta:Lehet a jelképekre kellene tenni a hangsúlyt, ami szintén elég bonyolult.

- Elefántok
 -jin és jang
-piros és kék
- férfi és nő
- igazság és hamisság
- fent és lent
- a folyók egy irányba folynak. Minden egy irányba mutat. Egy rejtett világba. ( talán a tudat alatti? )
Talán még van több is, és az is elgondolkodtató, hogy miért pont te? És ha jól emlékszem mostanában ez nem az első felbukkanásod.

fortis írta:Talán még van több is, és az is elgondolkodtató, hogy miért pont te? És ha jól emlékszem mostanában ez nem az első felbukkanásod.

" A templom mögött hirtelen véget ért minden, és egy meredek lejtő, mondhatni szakadék tátongott.  A szakadék túloldalán viszont kúpos alakú kopasz sziklás hegyek voltak, amik különböző színekben tükröződtek a napfényben.  Mindjárt az jutott eszembe, hogy Efi mennyire örülne ennek ha láthatná, ezek a kopasz hegyek kékes, zöldes, sárgás, fényükkel azt sugallták, hogy tele lehetnek különböző érdekes ásványokkal.  Azon járt az eszem, hogy Efit rá kellene beszélni, hogy jöjjön el, és derítsük fel ezt a különös vidéket. "


Szóval igen, mintha ez utóbbi csak a templomos folytatása volna. Így nem csoda, hogy felbukkanhattál ismét. 
Ez egy kutatómunka, csak azt nem tudjuk még, hogy mi után? De a kulcsnak ott kellene a kezedben lennie, úgy tűnik ebben bízhattam. 
Ha viszont összehasonlítom a két álmot, míg a templomos álmoknál a hegyek odaát, azaz mondhatni fent voltak, és egy szakadék túlsó oldalán, addig ez újabb álmom lent van egy lyuk mélyén egy rejtett birodalomban. 
A hegyes álomnál egy templom őrizhette az odaátot, míg ez újabb álmomban egy nő őrizte a mélység titkát. 
Tehát vannak egyezések is és különbözőségek is, akár a kék és a piros elefánt. 

Áprilia kontra fortis
Az éjjel Áprilia hajtott felém egy széles zöld mezőn a biciklijével. Kezében egy hosszú túlméretezett dárdát tartott, amiről messziről tekintve úgy tűnt, hogy azzal akarna felnyársalni, vagy valami hasonlóra készülhetett.  Meglepetésemre észrevettem, hogy a földbe szúrva mellettem is van két lándzsa, de ezek csak fele akkorák voltak.  Felkaptam az egyiket, és Áprilia biciklijének első kerekéhez hajítottam, ami rögtön defektes lett.  Áprilia lezuhant a bicajáról, a bicaj meg szemlátomást használhatatlanná lett. Volt még egy próbálkozása a hosszú lándzsával, de eltalálnia nem volt esélye. Egy két lépéssel mindig kicseleztem, mert ilyen hosszú eszközzel harcolnia ellenem teljesen értelmetlen. 
Aztán nem is törődtem már vele, hogy mit csinál, más felé fordult a figyelmem. 
Egy férfit láttam magam előtt, akinek a hátára valamilyen jeleket festettem. Áprilia oda állt mellém, és arról kezdett el magyarázni, hogy ez nem helyes.  Ekkor már semmi ellenséges hangulat nem volt közöttünk, de nem értettem miért ellenzi a festegetésemet.

Hú, kemény, legalábbis a kezdet.

Az eszköz.
Na azt hiszem ez egy olyan álom, amit követnem kellene, nem szabad figyelmen kívül hagynom. ( Már csak a kíváncsiság miatt sem )
- Egy templom melletti téren tébláboltam, és egy plakátot ragasztottam fel egy oszlopra. Azt hiszem a plakátot valahol csak találhattam, tehát nem lett volna dolgom, de én mégis így gondoltam, hogy ezzel foglalkozzak. 
Egyszer csak oda sétált hozzám egy fiatal pap, és ránézett a plakátra. Pár szót váltottunk, de nekem a pap magassága tűnt fel leginkább, mert legalább egy fél méterrel magasabb lehetett nálam. Barna csuhás köntös volt rajta, ez volt még ami úgy megmaradt.
Aztán a pap bement a templomba, de ismét feltűnt annak egy erkély szerű kiszögellésében, így lehetőséget véltem rá, hogy akkor most rákérdezzek, miért is ilyen nagy? 
A pap viszont nem hagyta, hogy megelőzzem, és azt szólta le nekem odafentről, hogy" ha be akarok menni a templomba, már megkaptam az ehhez szükséges eszközt"
Ez nagyon meglepett, és a pap  eltűnt a következő pillanatban. 
Az álomból felébredvén egy név ugrott be az agyamba. Mondogattam egy ideig, hogy el ne felejtsem, és sikerült is megjegyeznem.
Allan Kardec.
Reggel kigoggliztam és ezt találtam: 

Allan Kardec: Szellemek könyve

A szerző előszava:
" A SZERZŐ ELŐSZAVA Az ismert természeti törvények keretén kívül levő tünetek mutatkoznak mindenütt és okuk gyanánt szabad és értelmes akarat működését tárják elénk. A józanész is mondja, hogy valamely értelmes hatás okának értelmes erőnek kell lennie, és tények bizonyítják, hogy ez az erő anyagi jelek által érintkezhet az emberekkel. Midőn megkérdeztük ezt az erőt, hogy milyen természetű, azt felelte, hogy azoknak a szellemi lényeknek a világába tartozik, akik már levetették az emberek testi burkát. A szellemvilágnak a testi világgal való érintkezése a dolgok természetében rejlik, tehát az semmiképp sem termé- szetfölötti. Ezért találjuk meg a nyomát az ilyen érintkezéseknek minden népnél és minden korszakban; azok pedig ma általánosak és mindenki számára tapasztalhatók. A szellemek kijelentik, hogy elérkezett az új kinyilatkoztatásnak a gondviselés által kitűzött ideje, és hogy nekik, mint Isten szolgáinak és akarata végrehajtóinak, küldetésük, hogy kioktassák és megvilágosítsák az embereket, új korszakot nyitván meg előttük az emberiség újjászületésére. Ez a könyv az ő tanításaik gyűjteménye, melynek meg- írása magasabb szellemek rendeletére történt és ők maguk is mondatták tollba a tartalmát, hogy megvessék az alapját a jó- zan és a rendszeralkotás előítéletétől mentes bölcsészeinek. Semmi olyat nem foglal magában, ami nem az ő gondolataikat fejezné ki, és amit ők fölül nem vizsgáltak volna. Akire e könyv közrebocsátását bízták, annak a munkáját csupán a sorrend megállapítása, az anyag módszeres elrendezése, a megjegyzések készítése és a kiadás némi részletei képezték. A sok szellem, aki e mű megalkotásában közremű- ködött, különböző korszakokban élt a földön és hirdette és gyakorolta az erényt s a bölcsességet. Mások pedig nem tartoznak azok közé, akiknek emlékét megörökítette a történelem, de 4 tanításuk tisztasága és a nagynevűekkel való összeköttetésük bizonyítja emelkedett voltukat. E könyv megírásának föladatát több médium közvetítése útján ilyenképpen adták tudtunkra: „Buzgón és kitartással folytasd a munkát, melyet velünk kezdettél meg, mert a mi munkánk ez. Alapját raktuk le benne az új életnek, melynek egyesítenie kell majd minden embert a felebaráti szeretet közös érzelmében; de mielőtt elterjesztenéd, együtt még egyszer átnézzük, hogy fölülvizsgáljuk a részleteket.” „Veled leszünk, valahányszor kérni fogod, azért is, hogy segítsünk más munkáidban is, mert ez csak egyik része a reád bízott küldetésnek, amit egyikünk már tudatott veled.” „A sok tanítás közt, melyet tőlünk kaptál, van olyan is, melyet csak magadnak kell megtartanod, amíg újabb utasítást nem adunk. Majd figyelmeztetünk, amikor itt lesz az arra való alkalmas pillanat, hogy másokkal közöld. Addig elmélkedjél, hogy figyelmeztetésünk készen találjon.” „A könyv homlokára azt a szőlővesszőt alkalmazzad, amit rajzoltunk neked1 *, mert az a Teremtő munkájának a jelképe. Megvan benne minden anyagi tényező, mely legjobban képes kifejezni a testet és a szellemet. A test a vessző, a szellem a nedv; az anyaggal egyesített lélek vagy szellem a mag. A szellem legjavát az ember a munka által fejti ki és te tudod, hogy a szellem csupán testi munka útján szerezhet ismereteket.” „Ne engedd magad megfélemlíteni a bírálatok által. Fogsz dühös ellenmondókkal találkozni, különösen azok kö- zött, akiknek érdekük a visszaélések fenntartása, sőt a szellemek között is fogsz ilyenekre akadni, mert akik még nem teljesen szabadultak el az anyagtól, azok igyekeznek kételyt hinte- 1* Az eredeti kiadáson látható szőlővessző mása annak, amit a szellemek rajzoltak. 5 ni, részint rosszakaratból, részint tudatlanságból; te azonban menj mindig előre, higgy Istenben és bizalommal haladj utadon. Itt leszünk mi, hogy támogassunk, és közeledik már az idő, amikor az igazság mindenütt felvirrad.” „Becsmérlő nézeteket fog támasztani bizonyos emberek hiúsága, akik azt hiszik, hogy mindent tudnak és mindent a maguk módján akarnak megmagyarázni; de mindazok, akik Jézus nagy elvét szem előtt tartják, egybe fognak olvadni a jónak szeretetében és egyesülni fognak a testvéri kötelék által, mely az egész világot felöleli. Mellőzni fogják a hiú szóvitákat, hogy csupán a dolgok lényegével foglalkozhassanak, és alapjukban véve a tanok azok számára mindig azonosak lesznek, kik magasabb szellemektől kapnak közleményeket.” „Kitartás által fogod élvezhetni munkád gyümölcsét. A tan elterjedése és megértése által okozott örömöd olyan jutalom lesz számodra, melynek teljes értékét a jövőben talán még inkább ismerni fogod, mint a jelenben. Ne nyugtalanítsanak a tövisek és kövek, amiket hitetlenek vagy gonoszok szórnak az utadra. Tartsd meg a bizalmadat. Azzal elérsz célodhoz és ki- érdemled, hogy mindig segítsünk neked.” „Jusson eszedbe, hogy a jó szellemek csak azoknak segítenek, akik alázatosan és önzetlenül szolgálják Istent, és hogy visszautasítanak bárkit is, aki a mennyei úton földi dolgokhoz vezető lépcsőt keres. A gőgösök és dicsvágyók elől visszavonulnak. A gőg és a dicsvágy mindenkor korlátot fog képezni az ember és Isten között. Az égi fényre vetett fátyol az, és Isten nem veheti igénybe a vakot, hogy vele a világosságot magyaráztassa."

Az álmod nagyszerű, de ez a - elnézést - szar, amit hozzágugliztál eléggé tönkrevágja az álmod kapcsán érzett örömet.

efi írta:Az álmod nagyszerű, de ez a - elnézést - szar, amit hozzágugliztál eléggé tönkrevágja az álmod kapcsán érzett örömet.

Még nem olvastam el, csak hozzá illesztettem, de majd meglátjuk.
Amúgy még az is lehet, hogy találkoztam már a nevével, vagy olvashattam tőle valamikor az őskorban. 
Mindenesetre érdekes amit a pap mondott álmomban , és mi másra is gondolhatnék, mint Allan Kardecra, ha már az ő neve merült fel közvetlen utána?

"Egy templom melletti téren tébláboltam, és egy plakátot ragasztottam fel egy oszlopra. Azt hiszem a plakátot valahol csak találhattam, tehát nem lett volna dolgom, de én mégis így gondoltam, hogy ezzel foglalkozzak.
Egyszer csak oda sétált hozzám egy fiatal pap, és ránézett a plakátra. Pár szót váltottunk, de nekem a pap magassága tűnt fel leginkább, mert legalább egy fél méterrel magasabb lehetett nálam. Barna csuhás köntös volt rajta, ez volt még ami úgy megmaradt.
Aztán a pap bement a templomba, de ismét feltűnt annak egy erkély szerű kiszögellésében, így lehetőséget véltem rá, hogy akkor most rákérdezzek, miért is ilyen nagy?
A pap viszont nem hagyta, hogy megelőzzem, és azt szólta le nekem odafentről, hogy" ha be akarok menni a templomba, már megkaptam az ehhez szükséges eszközt"
Ez nagyon meglepett, és a pap  eltűnt a következő pillanatban. "

Hirdettél valamit, ami amúgy valószínűleg nem is a saját meggyőződésed, csak úgy felszedted, és tovább adtad. (Ez jellemző rád, mit mondjak.)
Akkor valaki, akinek viszont a hirdetés a kompetenciája, egy valódi igehirdető ránéz arra, amit továbbadsz, beszélgettek.
Nagyon jó kérdés, hogy miért olyan magas a pap, ezt a kérdést azért teszed fel, hogy felhívd a saját figyelmedet erre. A pap nagysága a szellemi nagyságát jeleníti meg.
És jogos, hogy vastag betűvel szedted, amit a pap mondott! Erről beszéltem én is tegnap! Hogy készen vagyunk rá, hogy felébredjünk, nem hiányzik hozzá belőlünk semmi. Ugyanezt mondja a pap is: minden tulajdonság meg van már benned ahhoz, hogy belépj a templomba.

A név ébredéskor azért került a gondolataid közé, hogy eltereljen attól az erőteljes mondanivalótól, ami az álmodban megjelent

Hát ez új dimenziókat nyit meg előttem, amiket írtál Efikém. 
Igen ez egy elég jó levezetés. 
Elképzelhető, hogy Kardec neve és az, hogy összefüggésbe hozható a spiritualitással ez csak egy elterelés? 
Könnyen lehet, azért lehet elolvasom, de amiket írtál az is eléggé megfontolandó, örülök, hogy nem hagytad annyiban és mindezt leírtad nekem ! 

Az az igazság, hogy rengeteg kis tudatos álmom volt az elmúlt időszakban, de nem láttam értelmét beírni, mert annyira rövid pillanatok voltak.  Gondolkodtam is rajta, hogy mi lehet a baj, inkább lenne csak egy egy, de azok hosszabbak, mint ezernyi ilyen apró.  Többnyire  nem jutok el odáig, hogy bár mit is tegyek, ahhoz túl rövid az idő. Azért leírom a tegnapiból két érdekesebbet, az egyiket azért, mert kérdésem is tartozna hozzá, a másikat azért, mert jópofa volt. 

1 / Egy széles folyóban találtam magamat egy ismerős nő társaságában. Nem tudom honnan ismerős, ez csak egy érzés volt álom szinten, gondolom többször is összefuthattunk már különböző álomesemények során. 
Épp, hogy magamra eszméltem, a nő elkezdett úszni felfelé a folyón, én meg a sodrás irányába. Miután tudatosult bennem, hogy mi is történik tulajdonképpen, gyorsan megfordultam és elkezdtem én is úszni felfelé.  Oké, ha már így esett, gondoltam kihasználom a lehetőséget, és úgy ugráltam a testemmel a víz felszínén, akár egy delfin.  Hamarosan utol is értem a nőt, aki addigra már jócskán felúszott a folyón, de bár mi történhetett is volna, kiestem az álomból. 

2/ Ebben az álomban azt hiszem varjú lehettem, vagy valami hasonló, és valamilyen emlős állat lehetett a közvetlen közelemben. Aztán hirtelen valahogy beúszott a képbe egy hatalmas karmos csőr, aminek hatására azonnal fellebbentem és a fák irányába repültem. Az utolsó pillanatokban még érzékeltem az emlős állat értetlen kifejezését, sejtettem, hogy nincs tisztában azzal a veszéllyel, amit én varjúként ( vagy holló) érzékelni tudok. 

1 / Itt felvetődik bennem a kérdés, miért mindig a vízben? Sok esetben előfordult már, hogy a barátságos lényekkel, mint delfin, vagy hableány, vagy mint itt ez a nő találkozom. A színhely álltalában folyó, de néha tengerben is történt már. Szóval jelképesen ha valakinek volna ötlete erre, akkor megírhatná. 

2/ Varjú egyszer már voltam álmomban, fura, hogy amikor egy egy ilyen lénnyé változom, illetve lényként találom magamat álomélmények során, az annyira természetesnek hat, hogy minden porcikám és mozdulatom nyilvánvaló. Ami az érdekes ebben, hogy az ilyen eseteknél az állati ösztön mellé az emberi értelem társul.

A víz az életed folyója.

Áprilia írta:A víz az életed folyója.

Szoktuk is mondani valakinek az életére is, hogy sodródik az árral.

Más álmokban meg mást jelent a víz, nem érdemes leltárt készíteni, egy-egy álmot önmagában kell nézni. Leltárt készíteni az álmok tartalmi elemeiről olyan, mintha a versekben a különböző betűket számolgatnád.

Áprilia írta:A víz az életed folyója.

  Ez klassz(!), de vajon mit jelképezhet benne a nő? Az ismeretlen ismerős, aki különféle módokon de így vagy úgy feltűnik ezekben az álmokban és már már mondhatni vízi lényként szerepel? 
( Mondjuk te is egy vízi lény vagy Áprilia )- lehet a folyóink egy irányba folynak?

efi írta:

Áprilia írta:A víz az életed folyója.

Szoktuk is mondani valakinek az életére is, hogy sodródik az árral.

Más álmokban meg mást jelent a víz, nem érdemes leltárt készíteni, egy-egy álmot önmagában kell nézni. Leltárt készíteni az álmok tartalmi elemeiről olyan, mintha a versekben a különböző betűket számolgatnád.

Ezt szépen megfogalmaztad Efi, de ha az álmokat összességében is vesszük, valahol az érzésvilága mindig ugyan az. Ezt viszont nehéz lenne kifejezni.

Ezt ugyan nem nagyon értem, de rájöttem, hogy a fentiekkel saját korábbi önmagamnak is ellentmondtam. Szóval helyesbítek, a víz néha ezt jelenti, néha meg mást, de mégis vannak egyetemes jelentései, még ha nem is csak egy.
Néha az álmokban levő elemekről való leltár értelmetlen.

Nekem még beugrott egy hirtelen gondolat. A víz, mint vízválasztó. 
Ha ezzel az álom alakkal víz közelében, vagy éppen vízben találkozom, az jelképezhetné azt is, hogy én mint szárazföldi és ő mint a víz elemhez tartozó, csak álmunkban futhatunk össze.  csak ott adódhat rá lehetőség. Tehát a víz ebből a szempontból akár egy mezsgye. Két világ közötti vékony határ.

Ebben az álomban semmi határjellege nem volt a víznek. Az életed folyása, ahogy Áprilia mondta.

fortis írta:

Áprilia írta:A víz az életed folyója.

  Ez klassz(!), de vajon mit jelképezhet benne a nő? Az ismeretlen ismerős, aki különféle módokon de így vagy úgy feltűnik ezekben az álmokban és már már mondhatni vízi lényként szerepel? 
( Mondjuk te is egy vízi lény vagy Áprilia )- lehet a folyóink egy irányba folynak?

Mindenesetre az a nő az árral szemben úszik, majd te is követed a példáját.
Mitől lennék én vízilény?

Jut eszembe, a gondolkodást is az áramló vízhez szokták hasonlítani spirituális írások.
Ha feltételezzük, hogy az álmod a gondolkodás topikban folytatott beszélgetéshez kapcsolódik, akkor te eleinte lefelé úszol, elfelé sodródsz, míg a nő felfelé úszik, és azáltal, hogy erőfeszítéseket tesz az árral szemben,  a forráshoz közeledik.