pszichológia

Jó ez a cikk:
https://wmn.hu/cikk/46484/
A sárkányainkkal való együttélésről, a félelmeink leküzdéséről, a lustaságról és a komfortzónánk elhagyásának fontosságáról, azaz a kaland fontosságáról szól.
( dr. Kádár Annamária írása. Szeretem az írásait.)

efi írta:Jó ez a cikk:
https://wmn.hu/cikk/46484/
A sárkányainkkal való együttélésről, a félelmeink leküzdéséről, a lustaságról és a komfortzónánk elhagyásának fontosságáról, azaz a kaland fontosságáról szól.
( dr. Kádár Annamária írása. Szeretem az írásait.)

„Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs. Valakinek lenni a semmiből. Nem a legkisebb, hanem a legnagyobb ellenállást keresni. Csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen.”

Majdnem elsírtam magam ezen a cikken.
Hazafele sétálva (félórás út) végig azon törpöltem, milyen kicsi és jelentékelen vagyok, most mi lesz velem, hogyan keressem meg az álmaim...jelenleg pont a hajnal előtti legsötétebb órában vagyok. NIncs semmi, nem látom az utat, csak kapisgálok...
Csak annyit tudok, hogy hűnek kell maradni magamhoz, ami nem egy szokványos vagy hétköznapi gondolkodás és hitrendszer.
Itt van Veszna a sötétben, de  ő ugyanaz, aki a világosban merészen halad az úton? Vagy csak egy hitvány,megfutamodott másolat? Vajon van bátorságom átmenni a láthatatlan hídon, amikor mindenki azt mondja, csak maradj a biztonsági zónában...
Most minden lehetetlennek látszik, sötét van,  "egyedül" vagyok a hitemmel...most kell igazán Vesznának lennem!!!


Köszönöm  cikket!

Szerintem simán átmész azon a hídon.

fortis írta:Szerintem simán átmész azon a hídon.

 

Szerintem is.

Hűha, meglepődtem, hogy így beletrafáltam, de örülök, ha hasznos volt.
Jó volna, ha többet is tudnánk segíteni, de amit magának kell kiküzdeni az embernek, azt magának kell. Majd megpróbálunk távolról átölelni.

efi írta:Jó ez a cikk:
https://wmn.hu/cikk/46484/
A sárkányainkkal való együttélésről, a félelmeink leküzdéséről, a lustaságról és a komfortzónánk elhagyásának fontosságáról, azaz a kaland fontosságáról szól.
( dr. Kádár Annamária írása. Szeretem az írásait.)

Érdekes, hogy amit legutóbb az Írói véna játékban írtál, az is az árnyékról szól, melynek kapcsán kértem, hogy beszéljünk róla. Erre lépten-nyomon elő is kerül. Veszna topikjában is ott van.

Sőt, minap személyesen találkozhattam is vele. (Nem pont az árnyékkal, de azzal a sötét másikkal.)

Áprilia írta:

efi írta:Jó ez a cikk:
https://wmn.hu/cikk/46484/
A sárkányainkkal való együttélésről, a félelmeink leküzdéséről, a lustaságról és a komfortzónánk elhagyásának fontosságáról, azaz a kaland fontosságáról szól.
( dr. Kádár Annamária írása. Szeretem az írásait.)

Érdekes, hogy amit legutóbb az Írói véna játékban írtál, az is az árnyékról szól, melynek kapcsán kértem, hogy beszéljünk róla. Erre lépten-nyomon elő is kerül. Veszna topikjában is ott van.

Meg nálam is.

efi írta:Sőt, minap személyesen találkozhattam is vele. (Nem pont az árnyékkal, de azzal a sötét másikkal.)

Én is.

Blueeye írta:

Áprilia írta:

efi írta:Jó ez a cikk:
https://wmn.hu/cikk/46484/
A sárkányainkkal való együttélésről, a félelmeink leküzdéséről, a lustaságról és a komfortzónánk elhagyásának fontosságáról, azaz a kaland fontosságáról szól.
( dr. Kádár Annamária írása. Szeretem az írásait.)

Érdekes, hogy amit legutóbb az Írói véna játékban írtál, az is az árnyékról szól, melynek kapcsán kértem, hogy beszéljünk róla. Erre lépten-nyomon elő is kerül. Veszna topikjában is ott van.

Meg nálam is.

Előhoztuk mindenhol, mert aktuálissá vált. A Gondviselés pedig elintézte, hogy át is élhessük. Így testközelből tapasztalva egész más, mintha csak beszéltünk volna róla.

efi írta:Előhoztuk mindenhol, mert aktuálissá vált. A Gondviselés pedig elintézte, hogy át is élhessük. Így testközelből tapasztalva egész más, mintha csak beszéltünk volna róla.

(Akkor most hozzunk elő valami mást. )

Fájdalmas út a magunkkal szembenézés, de nem lehet megúszni, ha haladni akarunk.
Bár lehet, hogy kérhetünk időt, míg a sokkot kiheverjük.

efi írta:

Fájdalmas út a magunkkal szembenézés, de nem lehet megúszni, ha haladni akarunk.
Bár lehet, hogy kérhetünk időt, míg a sokkot kiheverjük.

Megszívlelendő:
http://pafhungary.hu/blog/66-hogyan-ne-artsunk-a-szavainkkal.html

Ez egy nagyon jó cikk Efi, érdemes volt elolvasni.  Azt hiszem lehet belőle tanulni. 
Egyetlen dolog volt csak benne, amivel nem értenék egyet, ide hoznám idézetként: " Mondd inkább azt, hogy „Sajnálom” "
Azt hiszem ezt inkább nem kéne. Egy beteg előtt a sajnálás szónak semmilyen formáját nem szabad kiejteni. 
Egy részről azért, mert megerősíti az ember a másikban a betegség tudatot, más részről olyasmit sugall, hogy a másikat van miért sajnálni. 
Azt hiszem a másikat valahogyan inkább erősíteni kéne, mint gyengíteni, és a sajnálás kifejezésével bizony inkább az utóbbit tesszük vele. 

Nem értek egyet. Pláne ilyen kategorikusan kielentve, hogy "soha". Én például gyűlölném, ha hozzám ilyen hazug biztatással beszélnének. Amúgy is butaság azt hinni, hogy a másik ember (kötelezőnek érzett) biztatásától bárki lelke is erősödni fog. Ha a beteg őszinte önmagához, akkor tudja, milyen beteg, és egyrészt hazugságnak érzi a "biztató" szavakat, másrészt az ő baja lekicsinylésének.
Helyes viselkedésre az képes, aki érzékeli a másik ember lelkiállapotát, és azt nyújtja neki, amit a másik kapni szeretne. Ha a másik akár halálos beteg is, de nem képes ezzel a ténnyel szembenézni, akkor bölcsen hallgat, és a beteg reménykedő szavait egyetértéssel fogadja. Ha a beteg együttérzésre vágyik a valóban sajnálatra méltó állapota és szenvedése miatt, akkor együttérzéséről biztosítja (nem pedig bagatellizálja a helyzetét, pláne nem szólítja fel, hogy legyen erős! - ez a legutálatosabb!, és ugyanezt jelenti, ha azt sulykolják belé, hogy "erős vagy" (= erősnek kell lenned = ne legyél már olyan gyenge)), és így tovább.

Én nem mondtam, hogy soha, csak azt, hogy nem kéne,meg hogy nem szabad. 
Mondjuk lehet valóban szerencsésebb lett volna ha azt írtam volna, hogy nem szabadna.
Én ezt tapasztaltam a környezetemben, meg így is gondolom.

efi írta:Nem értek egyet. Pláne ilyen kategorikusan kielentve, hogy "soha". Én például gyűlölném, ha hozzám ilyen hazug biztatással beszélnének. Amúgy is butaság azt hinni, hogy a másik ember (kötelezőnek érzett) biztatásától bárki lelke is erősödni fog. Ha a beteg őszinte önmagához, akkor tudja, milyen beteg, és egyrészt hazugságnak érzi a "biztató" szavakat, másrészt az ő baja lekicsinylésének. 

Amúgy nem tudom milyen biztatásra gondolsz Efi, és ha már biztatás, miért hazug?

Erre: "a másikat valahogyan inkább erősíteni kéne"

efi írta:Erre: "a másikat valahogyan inkább erősíteni kéne"

De ez miért hazug?

fortis írta:

efi írta:Erre: "a másikat valahogyan inkább erősíteni kéne"

De ez miért hazug?

Mert ez úgy szokott történni, hogy függetlenül a betegségtől, és függetlenül a betegtől a hozzátartozók / barátok szajkózzák, hogy "erős vagy te, le fogod győzni". Tehát azért hazug, mert nincs köze a helyzethez. Nem a helyzet ismeretéből született mondatok, hanem abból a hiedelemből, hogy ezt kell mondaniuk. Ezért még akkor is hazug, ha a beteg valóban erős. Csakhogy aki mondja, nem azért mondja, mert tudja ezt. Nem tud semmit a másik erejéről, arról se, hogy mi lesz a jövő. Bármilyen esetben ugyanezt mondja.

Én ezt inkább úgy látom, hogy az ilyesmi inkább bizalmat ad, és sugároz. 
Ha azt mondom erős vagy, vagy azt erősnek kell lenned, akkor egy részről ezzel önmagunknak is elültetünk egy bizskodást, más részről a másik fél felé is azt közveítjük, hogy bízunk benne, ne adja fel. Ez egy elvárás és késztetés is egyben a másik felé, hogy harcoljon, és győzzön. 
Most képzeld el, ha azt mondanánk egy betegnek, hogy jaj szegénykém, de sajnállak, ebbe bele fogsz halni, meg ilyesmik, meg jaj de beteg vagy, ez milyen hatást fog kelteni a betegben?
Én úgy vagyok ezzel, hogy mindig kell esélynek helyet adni.
Én a környezetemben azt tapasztaltam, hogy a betegség tudat az amit első soron le kell győznie az embernek, mert az eléggé romboló tud lenni. A sajnálkozással viszont csak megerősítjük.

Na, hát mindent bemutattál a hozzászólásodban, amit én kifogásoltam.

Ez egy elvárás és késztetés is egyben a másik felé, hogy harcoljon, és győzzön.

Minden között ez a legsúlyosabb. Önző módon elvárásokat közvetíteni szerencsétlen felé. Nem elég a betegsége, még mások elvárásainak is meg kell felelnie.

A másik: ha beteg valaki, akkor nem az a normális, ha betegségtudata van? Hiszen akkor látja úgy a valóságot, ahogyan az van. Kidumálni belőle a betegségtudatot nem más, mint elhazudni előle, és magunk elől a valóságot.
A sorsunk alakításának nem módszere, hogy úgy teszünk, mintha nem az volna, mint ami van.

Akinek betegség tudata van, az azzal foglalkozik, hogy betegsége van.Az ezzel való foglalkozása  pedig erősíti magát a betegségét.

Joga van hozzá. Akkor is, ha ez a hozzátartozóknak kényelmetlen.

Mint eü. dolgozó, az a véleményem, hogy nem szabad a betegséget összekeverni az emberrel. A helyes hozzáállás az, ha úgy beszélünk hozzá, mint amikor nem volt beteg. Egy megváltozott eü. állapot hozhat új helyzeteket, de azt őszintén meg kell beszélni.

A test betegsége nem azonos az EMBERREL.

Apukám rákban halt meg, de a humorérzékét sosem vesztette el. Olyan beszólásai voltak, hogy sírva nevettünk anyukámmal. Máshogy ki se bírtuk volna.

Kétségtelen van, aki szeret panaszkodni, azonosul a betegséggel, és szereti sajnáltatni magát. Én nem támogatom ezt.

Ne nyafogjon, aki beteg. Tartsa meg magának a panaszait. Sőt, kapja végre össze magát és gyógyuljon meg. Csak megzavarja mindenki kellemes életét a betegségével.