fortis aktív fantázia

fortis Szomb. 20 Jan. - 19:04

A könyv lapjai csapkodni kezdtek, majd az egész átalakult egy nagy fehér lúddá. A lúd röptét láthattam, majd mintha kirepült volna a sötét csillagos űrbe. Az űrben nem láttam a ludat, csak a röptét éreztem. Aztán ismét a kék ég alatt repült, és én oldalról figyelhettem. Kicsit olyan volt, mintha a lúd is figyelt volna engem, azokkal a zöld szemeivel.
Ennyi volt a tapasztalat, még meg is jegyeztem magamnak, hogy fura, hogy semmi táj, vagy egyebek, csak én magam, meg a fehér lúd röpte.

fortis Vas. 21 Jan. - 7:54

A tapasztalat a következő volt:
A kép mivel nem közvetlenül felém nézett, ezért a tapasztalat szembe fordította velem. Mintha szétnyílt volna a föld szeletjeire, és az a rész ahol az alak állt kifordult a földből, és szembe fordult velem. nagyon érdekes látvány volt, mert képzeljétek el, ahogy szeletjeire hullik a világ. Tehát nem csak az alakot láttam, hanem a szétrepedt sziklákat, és az alatta lévő sötét földtömeget.

fortis Vas. 21 Jan. - 7:56

A tapasztalat a következő volt:
Efi avatarját idéztem meg. Egyszer csak egy különös dolog történt. Akár csak egy kártyalapot néztem volna, ez a lap átfordult a másik oldalára, ahol ezt a képet láthattam:

fortis Vas. 21 Jan. - 8:08

Egyenlőre az avatarok hatására történő aktív fantázia nem sokat árult el nekem, mert nem igazán tudnám személyiséghez kötni őket, pedig vélhetően valami üzenet lehet a háttérben.
- Talán a sajátoménál a szembe fordulás önmagammal? He he, erről eszembe jut ez az éjjeli álmom, ahol azzal a különös másikkal akartak szembe fordítani, de végül is az a másik mellettem állt, vagy mondhatni megvédett. Persze sejtem én, hogy most nem erről volna szó.
- Efi avatarjának tekintetében viszont fura volt ez a jel, akár csak egy üzenet. Ha a kreszt nézem, a megállni tilos táblára emlékeztetne a legjobban, bár ott a vonalak pirosak, én meg kifejezetten feketében láttam. ha csak egy vonal lett volna, az a tilalmak feloldása lenne.

Vendég Vas. 21 Jan. - 9:21

Ehhez mit szólsz? A manó szögletes formája adja ki az ábrát.

Efi Vas. 21 Jan. - 10:14

Elkezdtem én is Fortis avatarjából, a sziklás hegy magasán álló emberből kiindulva megpróbálni az aktív imaginációt. Nem jutottam el addig a pontig, ahol a történet megváltoztathatatlanul elkezdett volna magától íródni, azaz – Áprilia leírása szerint - nem jutottam el az aktív imaginációs fázisba. Inkább arra hasonlított, amit csináltam, szerintem, mint amikor egy képről írtunk valamit. Csak annyi különbséggel, hogy még jobban engedtem magától alakulni a történetet.

Meditációra a táj jobban vonzott, mint az alak. Az alak inkább zavaró volt a képen. Amikor aktív imaginációim voltak, mindig tárgyakra kezdtem el koncentrálni, sose személyekre. De Fortis kedvéért, miután kicsit beleéreztem magam a hideg, téli erdőbe, mégis az alakra irányítottam a figyelmemet.

Először is el kellett döntenem, hogy ki is ez a figura tulajdonképpen. Némi fontolgatás után oda jutottam, hogy vadász. Egyedül él a vadonban. Van egy kis fából készült háza, amit maga épített. Tulajdonképpen azzal tölti ki az idejét, hogy az életét fenntartsa, vadászik, halászik, megjavítja a ház körül, amit meg kell. Az életmódját tekintve, ahogyan betagozódik a természetbe, ami kitölti a figyelmét, szinte olyan, mint egy vadállat. Nekem nagyon nyomasztó volt ez az élet, ami pusztán a természetről és a létfenntartásról szólt. Nem magányos volt a fickó, nem az egyedüllétet éreztem nyomasztónak, hanem unalmasnak tűnt az élet, ami csak a létfenntartás körül forog. Ahol annyi a történés, hogy egymást váltják az évszakok, mindig ugyanúgy, ki kell cserélni az elkorhadó gerendákat, néha arrajár egy medve, és vigyázni kell, vagy kevés gyümölcs terem a kedvezőtlen időjárás miatt. Unalmas, és korlátozott, nincs benne semmi fejlődés. A természetet persze nagyon alaposan, egyre részletesebben meg lehet ismerni, de ez nem minőségi előrehaladás.

A fickó természetesen emberek között született. A szüleit hamar elveszítette, és rokonok nevelték fel, ezért nincsen különösebb kötődése az emberek közösségéhez. Fiatal korában együtt járt vadászni a falubeliekkel, aztán egyre inkább önállósodott. A nőket inkább kerülte, nem alakult ki velük kapcsolata. A figyelme teljesen a vadon élőlényei és a természet felé fordult. Egy idő után aztán kiköltözött oda, ahol most is él. Néha lemegy a faluba, bőröket ad el, és az árából vesz magának olyan dolgokat, amire odakint szüksége van, és amiket maga nem állít elő.

Elhatároztam, hogy megpróbálom, hátha történik ezzel a férfival valami esemény. Erre a kívánságomra el is indult a fickó, és megjelent a képzeletemben egy hegyi patak kis vízesésekkel sorjázó szakasza. Ide ment a pasas, ehhez a vízeséshez. Itt felismertem önmagamat, nem túl rég én is ki-kimentem egy patakhoz vízcsobogást hallgatni, és a vízcsobogásban a természeti világ mögötti szellem hangját hallgatni. Ám az is világos volt, hogy ez az ember, aki a képen van, nem gondol a világon túli világokra. Nem az a remete fajta, aki kivonul a társadalomból, hogy zavartalanul gondolkozhasson a lét és a nemlét kérdésein. Ennek a fickónak a figyelme nem terjed tovább a világon, amiben él.

Ekkor abba kellett hagynom a gyakorlatot külső okok miatt.

Efi Vas. 21 Jan. - 10:34

Fortis biztatására beírtam ide az én tapasztalatomat, de szerintem nem illik ide.

Nekem az tűnt fel Fortis fantáziagyakorlataiban, hogy a lelki szemei előtt a forma jelenik meg, legalábbis a könyv esetében, és Dobby manó esetében is. Vagyis az a forma, amit a kép mintáz, az ismétlődik meg a fantáziájában. Ebben én nem érzek semmi pluszt, tehát nem vonnék le belőle következtetéseket.

Bár lehet, hogy nincs igazam, mert - imár éberen, gyakorlaton kívül - a megállni tilos táblát ismerte fel az én avataromban. Ez viszont nagy összhangban van azzal, amit a saját avatarjában látott. Megmagyarázom.
Az, hogy a fickót csak úgy tudta szembe fordítani önmagával, hogy alatta a szikla egy darabja is elfordult, azt az érzetet kelti, hogy a fickó olyan mozdulatlan, mint egy szobor, mintha le lenne gyökerezve oda, ahol áll. Annyira hozzá van gyökerezve ahhoz a ponthoz, hogy nem tud magától mozdulni se. (Szerintem: ahhoz a ponthoz, ahonnan szemlátomást nézelődik. Azaz a nézőpontjához.)
Pedig megállni tilos.
Fortis is érzi ezt, azért akarja magával szembe fordítani.
Szemben kell állnia vele ennek a mozdulatlan alaknak, vagyis az elmozdulni képtelen alak ellenpont kell, hogy legyen.

fortis Vas. 21 Jan. - 11:40

asd94 írta:Ehhez mit szólsz? A manó szögletes formája adja ki az ábrát.

Hát jó ötlet, de azért szerintem nem ilyesmiről lenne szó. öröm

fortis Vas. 21 Jan. - 12:24

Efi a vadászról szóló történeted igen megkapó. Szinte magam előtt láttam amit leírtál, mint egy filmet. Klassz lehetett ezt végig látni vagy gondolni, egy egész élet kikerekedett belőle. Mondjuk el lehetne mondani, hogy az ürge magának való, és talán ez az az összefüggés, amit esetlen én is gondolnék rólad bizonyos keretek között. Ha bele gondolsz, magadban elsétálsz egy kis vízcsobogást hallgatni, szóval mi másra is gondolhatnék, akadnak bizonyos pontokban hasonlóságok. Ez pedig egyenlőre téged igazolna, hogy az ember önmagából indul ki, hiába mást lát a képen. Az most nem számít, hogy a vadász pisztrángot megy esetleg fogni, te meg a csobogást hallgatni, az a közös pont mégis ott van, a magányos vándorban.

fortis Vas. 21 Jan. - 12:29

Efi írta:Fortis biztatására beírtam ide az én tapasztalatomat, de szerintem nem illik ide.

Nekem az tűnt fel Fortis fantáziagyakorlataiban, hogy a lelki szemei előtt a forma jelenik meg, legalábbis a könyv esetében, és Dobby manó esetében is. Vagyis az a forma, amit a kép mintáz, az ismétlődik meg a fantáziájában. Ebben én nem érzek semmi pluszt, tehát nem vonnék le belőle következtetéseket.

Ez teljesen így van Efi. Én nem egy történésre gondolok a kép láttán, hanem magát a képet, a formát nézem csak. Felidézem magamban, és aztán várok, hogy mi fog történni. Az események teljesen különbözőek és váratlanok, nem viszek bele gondolatokat, kikapcsolom magamat e téren. Azt hiszem ha bár mire is gondolnék, az befolyásolná ezt az aktív fantáziát. Ha gondolnék valamire is, az már tőlem származna, és nem magától jönne elő.

fortis Vas. 21 Jan. - 12:40

Efi írta:
Bár lehet, hogy nincs igazam, mert - imár éberen, gyakorlaton kívül - a megállni tilos táblát ismerte fel az én avataromban. Ez viszont nagy összhangban van azzal, amit a saját avatarjában látott. Megmagyarázom.
Az, hogy a fickót csak úgy tudta szembe fordítani önmagával, hogy alatta a szikla egy darabja is elfordult, azt az érzetet kelti, hogy a fickó olyan mozdulatlan, mint egy szobor, mintha le lenne gyökerezve oda, ahol áll. Annyira hozzá van gyökerezve ahhoz a ponthoz, hogy nem tud magától mozdulni se. (Szerintem: ahhoz a ponthoz, ahonnan szemlátomást nézelődik. Azaz a nézőpontjához.)
Pedig megállni tilos.
Fortis is érzi ezt, azért akarja magával szembe fordítani.
Szemben kell állnia vele ennek a mozdulatlan alaknak, vagyis az elmozdulni képtelen alak ellenpont kell, hogy legyen.

Itt ez így teljesen érthető. Itt pedig arra lehetne következtetni, hogy hiába a manós kép, az üzenet ami felmerült benne mégis csak énnekem szólt.a megállni tilos képében.
Érdekes mert a" maradj mozgásban, ne állj meg "és hasonlók már több álmomban is felmerült, és ez a kép ismét mozgásra utal, akár a saját avatarban felmerülő mozgásirány.
Bár azzalmég itt ki kellene toldanom, hogy miután a világ szétesett, és a figura szembe került velem, azt követően a világ ismét összeállt.

Efi Vas. 21 Jan. - 14:10

fortis írta:
Én nem egy történésre gondolok a kép láttán, hanem magát a képet, a formát nézem csak. Felidézem magamban, és aztán várok, hogy mi fog történni. Az események teljesen különbözőek és váratlanok, nem viszek bele gondolatokat, kikapcsolom magamat e téren. Azt hiszem ha bár mire is gondolnék, az befolyásolná ezt az aktív fantáziát. Ha gondolnék valamire is, az már tőlem származna, és nem magától jönne elő.

Velem meg úgy van, hogy a képre gondolok, aztán kérdéseket teszek fel a képpel kapcsolatban, és arra jönnek a válaszok. (Pontosabban nem kívülről jönnek a válaszok, hanem tudom rájuk a válaszokat.) Az avatarodnál ezek pl. olyan kérdések voltak:

Ki ez? indián? nem. harcos? nem. hanem? vadász.

Hol lakik? Maga építette kunyhóban az erdőben.- és már láttam is magam előtt a faházat, meg a berendezését.

Hogy került az erdőbe? stb.

Arra én is vigyázok, hogy ne az én gondolatomat erőltessem rá a történetre. Érdekes állapot ez így, egyszerre friss, éber, elemző, kérdező tudattal figyelni, ugyanakkor mindenfajta saját akaratot visszavonni, és arra figyelni, ami elő akar jönni.

fortis Vas. 21 Jan. - 14:17

Igen értelek, kicsit ez így nehezebb, mert félő, hogy ha az ember feltesz egy kérdést, akkor automatice meg is válaszolja azt.

Efi Vas. 21 Jan. - 14:21

Efi írta:Fortis biztatására beírtam ide az én tapasztalatomat, de szerintem nem illik ide.

Vagy nem is tudom.

Végül is a magányos vadász életéről azt írtam: "korlátozott, nincs benne semmi fejlődés".

Ez ugyanaz, mint: "megállni tilos" (a fejlődésben);
illetve ugyanaz, mint hogy szembe kell fordulni azzal, aki olyan mélyen legyökerezik a saját nézőpontjában, hogy nem képes onnan mozdulni.

Efi Vas. 21 Jan. - 14:25

fortis írta:Igen értelek, kicsit ez így nehezebb, mert félő, hogy ha az ember feltesz egy kérdést, akkor automatice meg is válaszolja azt.

Nem tudom, Fortis, én pontosan tudom, hogy én válaszolom-e meg, vagy pedig jön rá a válasz. Elég jól meg tudom különböztetni azt, ami az én akaratomból történik, ami belőlem indul ki, attól, ami bennem jelenik meg.

fortis Vas. 21 Jan. - 15:18

Efi írta:
Efi írta:Fortis biztatására beírtam ide az én tapasztalatomat, de szerintem nem illik ide.

Vagy nem is tudom.

Végül is a magányos vadász életéről azt írtam: "korlátozott, nincs benne semmi fejlődés".

Ez ugyanaz, mint: "megállni tilos" (a fejlődésben);
illetve ugyanaz, mint hogy szembe kell fordulni azzal, aki olyan mélyen legyökerezik a saját nézőpontjában, hogy nem képes onnan mozdulni.

Jó észrevételek szerintem.

fortis Szomb. 27 Jan. - 21:13

A következő feladat egy fekete kocka volna

fortis aktív fantázia 9k=

fortis Vas. 28 Jan. - 8:44

fortis írta:A következő feladat egy fekete kocka volna

Csak annyi történt, hogy a jobb oldali oldalán kirajzolódott fehér vonalakkal egy rák, talán languszta lehetett, a bal oldalán pedig egy csíkos oldalú hal.
Tovább nem jutottam, mert belealudtam a kísérletbe.
- Ellenben álmomban egy tengerparton voltam, aminek nem magas,( kb 1-2 m) meredek partján legelésző tehenek estek a vízbe, és onnan visszatérni már nem tudtak. Belefulladtak a tengerbe. Aztán megjelent egy nagy fehér cápa, a lakmározás tekintetéből, de aztán úgy tűnt mégsem a döglött tehenek érdekelnék, hanem a parton nézelődő emberek. Egy alkalommal ki is ugrott a vízből, és engem kergetett már a szárazföldön. Szóval elég hülye egy álom volt.

Efi Vas. 28 Jan. - 11:36

A fekete kocka, őt nézve, tapogatva arra csábított, hogy önmagamban keressem azt a fekete kockaságot, amit eddig a külvilágban vizsgáltam.

Az első megállapításom az volt, hogy a kockaság éles, és szúr bennem. A feketeségében a meg nem nyilvánultat találtam meg. Mindazt, amiből a dolgok lehetnek, ami a megnyilvánult, formát öltött, anyagba kiszóródott dolgok eredete. A kockaforma bezárta ezt a meg nem nyilvánultat, és jó volt, hogy be van zárva. Hogy el van választva a megnyilvánulttól. Mert ha nem lenne elzárva, rázúdulna a teremtett világra, és letarolná. Bekebelezné. Ahogyan az a világ is jó, hogy el van választva a fizikai világunktól, amelyikben álmunkban járunk. Ugyanilyen pusztító hatása lenne, ha ez az elválasztottság sérülne valahol.

Aztán elhatároztam, hogy a külső fekete kockára fordítom a figyelmemet.

Az jutott eszembe, hogy a Kába-kő is ilyesmi Mekkában.

Egy darabig bizonytalan voltam a méretében, ugrált a kicsitől a nagyig, végül egy embermagasságnál nagyobb kockaformában állapodott meg. Az, hogy fekete kristályból van, az első pillanattól kezdve egyértelmű volt. A kockaforma miatt aki az egyik oldalát tapogatta, vizsgálgatta, az nem látott oda a többi oldalra, hogy ott ki van, hogy vizsgálgatja-e más is, stb. A kristály belseje, lényege megismerhetetlen volt kívülről. Az is világos volt, hogy ha belefúrnánk a kockába, akkor is csak a külsejét látnánk a fekete kristálynak, sőt ha egy üreget vájnánk a közepébe, és abba ülnénk, akkor is kívül maradnánk.
Aztán valahogy mégis sikerült beleélnem magam a megnyilvánulatlan feketeségbe. Éreztem, hogy vonz is. Megfigyeltem magamon ezt a vonzást, és megállapítottam, hogy a véremben érzem. A véremben van az, ami hasonló ahhoz, ami a fekete kristály mögötti tartalom.

Áprilia Vas. 28 Jan. - 13:23

fortis írta:
fortis írta:A következő feladat egy fekete kocka volna

Csak annyi történt, hogy a jobb oldali oldalán kirajzolódott fehér vonalakkal egy rák, talán languszta lehetett, a bal oldalán pedig egy csíkos oldalú hal.
Tovább nem jutottam, mert belealudtam a kísérletbe.
- Ellenben álmomban egy tengerparton voltam, aminek nem magas,( kb 1-2 m) meredek partján legelésző tehenek estek a vízbe, és onnan visszatérni már nem tudtak. Belefulladtak a tengerbe. Aztán megjelent egy nagy fehér cápa, a lakmározás tekintetéből, de aztán úgy tűnt mégsem a döglött tehenek érdekelnék, hanem a parton nézelődő emberek. Egy alkalommal ki is ugrott a vízből, és engem kergetett már a szárazföldön. Szóval elég hülye egy álom volt.

Elképesztő szinkronicitás. Épp ma délelőtt olvastam lezuhanó, vízbe fúló tehenekről egy, a mesebeli archetípusokat elemző könyvben, kifényképeztem:

Arról szól, hogy mindenki árnyékos oldalának (amit a fenti gyakorlatban a fekete kocka szimbolizál), még az istenek esetében is, van olyan aspektusa, amelyet jobb, ha nem piszkálunk, hanem olyan diszkréten kezelünk, hogy úgy teszünk, mintha nem lenne. Mindenkinek vannak titkai, amit ha észreveszünk is, nem szabad boncolgatni. Az idézett részben ezt az attitűdöt azon az analógián keresztül mutatja be az író (Jung tanítványa volt egyébként), hogy Svájcban van egy gyönyörű tó, amely hirtelen tárul a pásztorok szeme elé a sziklaszirtek mögül, szinte sokkhatásként. Ennek a sokkhatásnak a során különösen fontos, hogy a pásztorok ne veszítsék el lélekjelenletüket, és bár a látványtól pillanatnyilag szem elől tévesztik a teheneket, továbbra is úgy kell tenniük, mintha mi sem történt volna, azaz tovább pattogtatniuk az ostoraikat, mintha mi sem történt volna, nehogy a tehenek a zavartól a mélybe zuhanjanak. Fortis álmában a mélybe zuhantak.....
Tulajdonképpen mindez egybevág Efi történetével is, aki jól szemlélteti, hogy az árnyékon (fekete kocka) belül is van olyan árnyékrész, az árnyékok árnyéka, titok, ami mindenki számára hozzáférhetetlen kell(ene), hogy legyen. Amihez senkinek semmi köze.

Efi Vas. 28 Jan. - 13:44

Ilyen nincs! És mégis van. Elképesztő!
Bár szerintem ez nem szinkronicitás. Szerintem Fortis addig-addig iparkodott, hogy belemásszon a másik álmába, hogy lassan sikerül neki elcsípni valamit a másik gondolataiból.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy most is ezen mesterkedett, hanem hogy már annyira ráhangolta magát a többiekre, hogy ez kezd nála működésbe lépni, akár odafigyel rá, akár nem. Vagy az is lehet, hogy csak akkor, mikor nem figyel oda.

Áprilia Vas. 28 Jan. - 14:17

Efi írta:Ilyen nincs! És mégis van. Elképesztő!
Bár szerintem ez nem szinkronicitás. Szerintem Fortis addig-addig iparkodott, hogy belemásszon a másik álmába, hogy lassan sikerül neki elcsípni valamit a másik gondolataiból.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy most is ezen mesterkedett, hanem hogy már annyira ráhangolta magát a többiekre, hogy ez kezd nála működésbe lépni, akár odafigyel rá, akár nem. Vagy az is lehet, hogy csak akkor, mikor nem figyel oda.

Ezért tiltakozom zsigerből a gyakorlatai ellen. Számomra ez az egész - általa titkolt/tagadott - törekvése nagyon irritáló. Senkinek sincs joga, hogy a másikat a fórumon kisérleti nyúlnak tekintse.
Ez, ami most ennek a fekete kockás gyakorlatnak a mentén kiderült, szerintem intő jel kellene, hogy legyen számára (őt üldözi a cápa!), hogy ne arra használja a fórumot, hogy - kimondatlanul bár, de - befurakodjon mások intim szférájába. Ebben nincs tisztelet mások iránt. Van egy határ, amit nem szabad átlépni.
Jung nem arra találta ki az aktív imaginációs gyakorlatot - amit fortis tőlem nyúlt le -, hogy mások agyában turkáljunk (ami irányba fortis fordította az egészet), hanem hogy önmagunkat ismerjük meg. Ez utóbbi persze esze ágában sincs fortisnak.

Efi Vas. 28 Jan. - 15:28

Nem hiszem, hogy az aktív imaginációt használja Fortis a mások agyában turkálásra. Hogy közel került ahhoz, hogy - immár akaratlanul - fogja mások gondolatait, ez már máskor is megfogalmazódott bennem, amikor még az imagináció sehol sem volt.

Neki az álomban való találkozáshoz voltak gyakorlatai, szerintem azok vezettek oda, hogy közel kerüljön mások - éber - gondolataihoz.
Szerintem is aggályos, én meg is tiltottam, hogy velem kísérletezzen az álmaiban. De hiába, annak ellenére, hogy engem hanyagolt, néha támadt az a benyomásom, hogy a gondolataimhoz közel került. Mint most veled. Nem hiszem, hogy irányítani tudná.

fortis Vas. 28 Jan. - 18:40

Tényleg fantasztikusan jó ez a játék. Nagyon ügyesek voltatok, Efi az álma miatt, Áprilia az észrevételei miatt, és tényleg csodás, ahogy összevágnak a dolgok!

Efi Vas. 28 Jan. - 18:50

fortis írta:Efi az álma miatt

Milyen álma??? Nem volt semmilyen álom.

fortis Vas. 28 Jan. - 18:55

Efi írta:
fortis írta:Efi az álma miatt

Milyen álma??? Nem volt semmilyen álom.

Jó tudom, gondoltam is, hogy ezért szólni fogsz. De nem tudom hogyan lenne a legjobb kifejezni.

Efi Vas. 28 Jan. - 18:57

Neked tényleg fogalmad sincs más módszerekről.
Teljesen éber voltam. Köze nem volt az álomhoz!
Nevezd tapasztalatnak.

fortis Vas. 28 Jan. - 18:59

Efi írta:Neked tényleg fogalmad sincs más módszerekről.
Teljesen éber voltam. Köze nem volt az álomhoz!
Nevezd tapasztalatnak.

Oké Efi bocsánat! Volt egy érzésem, hogy nem kellene úgy írni, hallgathatnék már az előérzeteimre.

fortis Vas. 28 Jan. - 19:02

Ha van kedvetek, itt lenne egy következő feladat.
A fehér golyó
fortis aktív fantázia 2Q==

Efi Vas. 28 Jan. - 19:30

Na, vágtázunk, szokás szerint.
Semmi elemzés, semmi elgondolkozás a tapasztalatokon.
Én a helyedben például megpróbálnám a gyakorlatot mégegyszer. Mivelhogy nem sikerült. Mivel bealudtál.

Ajánlott tartalom

fortis aktív fantázia

fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia

Re: fortis aktív fantázia