fortis aktív fantázia

Kíváncsi lettem Fortis: tulajdonképpen te minek csinálod ezt a játékot?
(És ezt nem Áprilia hozzászólása miatt írtam, nincs köze hozzá. Nem is láttam, egyszerre írtunk.)

Efi írta:Na, vágtázunk, szokás szerint.
Semmi elemzés, semmi elgondolkozás a tapasztalatokon.
Én a helyedben például megpróbálnám a gyakorlatot mégegyszer. Mivelhogy nem sikerült. Mivel bealudtál.

Mondjuk jó ötlet újra megpróbálni. 
Esetleg azt nem mondanám, hogy nem sikerült, mert a kirajzolódás az oldalakon maguktól jelentkeztek, de abból igazad van Efi, hogy lehetett volna több is. Nem tudom miért ilyen rövidek nálam.

A kérdéseitekre a válaszom az lenne, hogy nem agyturkász indíttatású a törekvésem, hanem csak kíváncsi jellegű. Ez a módja a képzelet szabadjára engedésének, még új nekem. Tehát nincsenek konkrét célok, a lényeg a gyakorlatban van. Részemről ennek a tapasztalatnak úgy volna értelme, ha az akaratot kizárjuk. Ha van cél vagy akarat, az már befolyásoló tényező lehet. Szóval egyenlőre játék, aztán még akár mi is lehetne belőle, de hogy hová vezet, még nem tudom.

fortis írta:Ha van kedvetek, itt lenne egy következő feladat. 
A fehér golyó

Persze még visszatérhetünk a kockához, de itt lenne a gömbös tapasztalatom.
Első meglepetésemre nem is a gömböt láttam, hanem sziklákat, meteor darabokat ami egy nagy fehérség körül keringtek .Aztán áthatoltam az aszteroidákon, és behatoltam a bolygó felszínéhez, ami akár a füst , valamilyen fehér anyag kavarodott felette. Ezen is áthatoltam, immár a gömb belselyébe, de az anyagtalan volt. Csak sűrű fehér köd kavarodott benne.

Fortis írta:Ez a módja a képzelet szabadjára engedésének, még új nekem. Tehát nincsenek konkrét célok, a lényeg a gyakorlatban van.

De hát nem új dolgot csinálsz, hanem ugyanazt, mint eddig más játékainknál, szerintem.

Azért rövidek a tapasztalataid (vagy látomásaid inkább), mert hamar abbahagyod.
Sőt, szerintem már akkor abbahagyod, mielőtt bármi elkezdődne.

fortis írta:
Ez a módja a képzelet szabadjára engedésének, még új nekem.

Ez aranyos. Jól van csináld, nem bántalak többet.

Efi írta:

Fortis írta:Ez a módja a képzelet szabadjára engedésének, még új nekem. Tehát nincsenek konkrét célok, a lényeg a gyakorlatban van.

De hát nem új dolgot csinálsz, hanem ugyanazt, mint eddig más játékainknál, szerintem.

Azért rövidek a tapasztalataid (vagy látomásaid inkább), mert hamar abbahagyod.
Sőt, szerintem már akkor abbahagyod, mielőtt bármi elkezdődne.

Ha a kapus kísérletekre gondolsz például, az egészen más volt. Ott konkrét céllal konkrét helyszínekre akartunk eljutni. Szóval ott nem vártak nagyobb meglepetések. Itt viszont kikapcsolom magamat, csak a képet idézem magam elé, aztán történjék ami történni akar. 
Ami pedig az abbahagyást illeti, túl fáradt vagyok mostanában, hogy fenntartsam a képet. Vagy elalszom és álmodom ahogy most a kockánál, vagy a nagy semmi álomtalan alvás.

Kérdés:

lehetett volna több is. Nem tudom miért ilyen rövidek nálam.

Válasz:

túl fáradt vagyok mostanában, hogy fenntartsam a képet.

Efi írta:Kérdés:

lehetett volna több is. Nem tudom miért ilyen rövidek nálam.

Válasz:

túl fáradt vagyok mostanában, hogy fenntartsam a képet.

Na látod milyen igazad van!

De érdekes! Szóval a fehér gömböt a fekete kocka ellentéteként hoztam, és az az érdekes, hogy egy csillagászati jelenségként működött a tapasztalatomban. 
Most pedig olvashattam a szuperholdról, ami hasonló akár egy nagy fehér gömb, és mindenképpen csillagászati jelenség.
Hmm lehet talán összefüggés? Lehet, nem tudom.

A kockát idéztem fel magamban, miközben próbáltam lenyugtatni a tudatomat.  Mostanában eléggé felszaporodtak az apró sehova sem illő gondolatok, gondoltam kicsit megszabadulok tőlük ezzel a gyakorlattal. 
Miután eltűnt a kocka, egy nagy kezet láttam( ami tulajdonképpen mintha az enyém lett volna, de nem én irányítottam) és ez a kéz ( a kezem) belenyúlt egy kereknek tűnő tiszta vizű tóba, amiben nőtt egy szép kékes szirmú virág, aminek a fűhöz hasonló kard formájú levelei voltak.  A kéz a víz alá merült, és a virágot a vízből kiemelni próbálta. Aztán úgy döntött  annak ott van a legjobb helye, ahol van, és így elengedte a virágot.
Legalábbis én így gondoltam, mert ugye a történés rajtam kívül játszódott annak ellenére, mintha a tóba mégis én magam nyúltam volna.

fortis írta:

Aztán tettem még egy próbát.  Ez a kép úszott be a látómezőmbe.  Egy ködös háttér, a köd mögött talán éjszakai sötétség?  Az előtérben egy sziklás magaslat, aminek a tetején egy gyéren, de zöldellő fa kapaszkodott.

Szóval Ápriliára gondoltam, az ő személyére, amikor beúszott elém ez a kép:

A kép egészen jól illusztrálja a látottakat, annyi különbséggel, hogy a nézet föntről, a szakadék tetejéről volt meghatározó, a szemközti hegyek felé. 
Utólag arra gondoltam, hogy talán a szakadék a kettőnk közötti nehézségeket jelölheti, magát az elérhetetlenséget.  Más részről viszont a másik oldalról is ugyan ez a kép fogadott volna, hiszen a hegyeket illetően nem igazán hiszem, hogy lett volna különbség. 

- Ha már így esett, gondoltam Efivel is megpróbálkoznék, de vele kapcsolatban nem sok változás történt, vagy csak mondhatni hathatott rám az a régi szemlélet, amit többször is megejthettünk már ezen a fórumon, tehát akkor itt van az Efi  gondolatából született kép a baglyokról. 

Nos tudom, hogy a baglyok a tudást jelképezhetnék, gyerek koromban volt is egy olyan kedvenc kis kerámiám, ahol egy bagoly ült egy nyitott könyv tetején, mondjuk nem gondoltam akkoriban a jelentésére, de a kedvenc tárgyaim egyike volt szerettem nagyon. 
Szóval amit hozzá akartam még tenni, hogy a baglyok , mert kb négy is volt akkor jelen, jobbra balra forgatták a fejeiket ahogyan nézelődtek.  Erről meg az a benyomásom támadt, hogy talán Efi is ilyen sok irányba tekintő, de ezt ő erősíthetné meg igazán. Gondolom a sok irányba tekintőt jelképesen kellene gondolnunk. 

- És aztán jött Asd. Ami az Asdről való gondolatból érkezett, az volt a legmeglepőbb a számomra.  Absztrakt teret láttam, eleinte egy fehér egyenes vonallal, ami átszelte a sötét teret.  Aztán pókháló szerű vékony vonalak jelentek meg, amiből később kibontakozott végre egy erősebb ábra, egy 3D-s háromszög, aminek a belsejében a talapzatán középen egy fehér izzó foltot láthattam.  Erről csináltam is egy képet, valahogy így nézett ki:

Erre nem sok magyarázatot találtam.

Tudod volt az a játékunk Leával, ahol én egy piramist rajzoltam. Onnan asszociálhattál rá. Esetleg. Amúgy ez az aktív imagináció hasonlít a hipnagóg képekhez? Én azt szoktam csinálni hogy lefekszem, ellazulok, de nem alszom el, csak belülre figyelek és várom hogy spontán érkezzenek az álomtöredékek. Mikor megjelennek, egy kicsit hagyom zajlani az eseményeket majd megállítom és figyelmeztetem magam hogy álmodom. Ez egy féléber technika az álombéli tudatosság gyakorlásához.

Szerintem amit Fortis csinál, az hasonlít, bár az nem aktív imagináció.

Én azt csinálom, hogy gondolok egy megadott tárgyra, amit felidézek magamban. A következő mozzanat az, hogy egy  történés, vagy egy alakzat bontakozik ki, illetve váltja fel a megidézett képet. De ez már magától és függetlenül érkezik, én csak megfigyelem azt. 
Ez utóbbi kísérletnél pedig egyszerűen a személyetekre gondoltam, a történet folytatása pedig ugyan úgy zajlik, mint bár melyik más ábránál. Szóval kibontakozik belőle valami. 
Hmm talán ehet hipnogógnak nevezni, bár azt hiszem ezeknél az eseteknél a kifejezésre jutó  történés  valószínűleg mutatni akarhat valamit. Tehát inkább információ  forrás, mint egy kezdődő álom, mert ezek végül is nem igazán folytatódnak.

Felidéztem magamban a T álomban lévő helyszínt, ahol a mókussal találkoztam. Ha érdekel valakit ott megtalálja. 
Ez a tapasztalat feltehetően igen jelképes, ezért leírom nektek. 
- Egy nagy grizli medve jelent meg a fánál, és tőből kitépte azt, majd elcibálta valahová magával.  Elég félelmetes volt, de amikor oda fordultam a fához, meglepően tapasztaltam, hogy az még mindig ott áll a helyén.

Hol van az Isten?
Behunyt szemmel lazult állapotban úgy döntöttem megkeresem az istent.  Olyan volt, mintha tág barlangrendszereken suhannék keresztül, a tér hol erre hol arra görbült, majd megláttam egy apró fénylő pontot, ami sebesen közeledett felém . Akár csak egy parányi csillag, élesen világított, bár félhomályosan amúgy is világos volt a barlangban, de ez szinte szikrázott ebben a közegben.  Aztán rájöttem mindenre, hogy mi az értelme ennek az egésznek, ez pedig így szólt:- A legapróbb valami is lehet a legnagyobb. 
- Aztán belezuhantam egy másik térbe. Ez a tér hol összeszűkült, hol kitágult, hol erre, hol arra sodródtam benne, a formája is változott, arra gondoltam tiszta káosz az egész. Aztán ismét jött egy felismerés, hogy tulajdonképpen  magam, azaz a tudatom az egyetlen stabil pont ebben a közegben. Nem én sodródom, hanem a tér kavarog körülöttem.