Önismeret

"Az önismeret fogalma, szintjei, a személyiségfejlesztés
De mi is az az önismeret? Ha az önismeretet egyetlen szóval szeretnénk meghatározni, akkor azt önismeret nem más, mint az önmegértés. Arra a minden ember számára kiemelkedő jelentőségű alapkérdésre ad választ, hogy ki vagyok én, és milyen vagyok.

K. Pálffy úgy definiálja az önismeretet, hogy az nem más, mint az egyén „áttekintése saját személyisége összetevőiről, határairól és lehetőségeiről, betekintése saját viselkedésének a rúgóiba, hátterébe, motívumrendszerébe, képessége arra, hogy helyesen megítélje saját szerepét, hatását az emberi kapcsolatokban” (K. Pálffy, 1990. 15. p.).

Az önismeret különböző szinteken valósulhat meg:

Az első felszínes szint az adottságokról és a képességekről való tudás szintje. Ez a saját tudásunkról, akaraterőnkről, érdeklődési körünkről, feszültség- és kudarctűrő képességünkről stb. szerzett ismereteinket jelenti.
A második szint egy mélyebb történeti szintet jelent, és a ránk korábban (például a kora gyermekkorban) ható élményekre vonatkozik. Mik voltak ezek, és hogyan befolyásolták az egyén jelenlegi törekvéseit, érzéseit, szándékait, viselkedését. Ez tulajdonképpen egyben a viselkedés és a szándékok összhangjára is vonatkozik. Arra, hogy vajon a cselekedeteink megfelelnek-e mélyebb vágyainknak, céljainknak?
A harmadik szint az önismeret társas szintjét jelenti. Hogyan tudunk megfelelni a velünk szemben a különböző társas szerepeinkben támasztott elvárásoknak. Milyennek látnak mások, és ez mennyire egyezik a sajátmagunkról kialakított képpel (K. Pálffy, 1989).

Az önismeret és a személyiségfejlesztés ugyanannak a dolognak a két oldala, hiszen a személyiségfejlesztő módszerek célja az egészséges emberek önismeretének a fokozása, segítése az önmegértésben (Bagdy, Telkes, 1989, Buda, 1994), valamint célja az egyén érzelmi, és kommunikációs készségeinek, képességeinek fokozása (Buda, 1998) "

forrás: 
http://old.ektf.hu/hefoppalyazat/tanszemfejl/az_nismeret_fogalma_szintjei_a_szemlyisgfejleszts.html

"" Zoli, nem tudod, mi az önismereti út. Azt se, hogy mi az az önismeret. Nem az, hogy tudom magamról, hogy szószátyár vagyok, meg gyenge matekos. Ezek a tulajdonságok a felszínen vannak, láthatóak. Ilyen szinten ismerni magunkat, az olyan, mint egy görögdinnyéről annyit tudni, hogy zöld és gömbölyű."


Efi igazad van. valóban ez elég felszínes. De mégis a témához tartozik. Ha valaki tisztában van vele, hogy mondjuk gyenge matekos, az ha van egy csöpp esze, nem indul matek versenyen.  Ha valaki fél a magasságtól, az nem fog felmászni a toronyba.  A klausztrofóbiás pedig nem fog bemászni egy szűk és mély kútba, stb. Ehhez viszont az embernek ismernie kell minimálisan önmagát. ha pedig ismeri, az már önismeret, még ha felszínes is. 
Vannak mélyebb részei is az önismeretnek. Pl amik gyermek korba nyúlnak vissza. Én speciel ilyenekkel is rendelkezem, amikkel tisztában vagyok, de ezekről nem fogok beszélni, mert ezek csak rám tartoznak. 
A közösségben elfoglalt szerepemről is vannak elképzeléseim, de ennyire nem szeretnék belemenni.  
Tulajdonképpen szerintem mindenkinek vannak felszínesebb és mélyebb önismeretre vonatkozó tudásai, annak ellenére, hogy valaha is foglalkoztatta volna maga az önismeret.  


Most Efi te azt írtad, hogy " Zoli, nem tudod, mi az önismereti út. Azt se, hogy mi az az önismeret."
Kérlek ne gondold, hogy ezt most sértettségemben ismételgetném annyiszor, vagy hogy rosszul esett volna.  Egyszerűen csak maga a kijelentés furcsa és szokatlan nekem, hogy egy ember így kijelenthet valamit a másikról. Ennek lehet oka talán egy felszínes példa, nem tudom. Mindenesetre eléggé elgondolkodtató. 
Mondjuk az is más lenne, ha valaki azt mondaná. Zoli te nem beszélsz arabul.  Tök igaza lenne, valóban nem. De ha viszont önismeretről volna szó, ritka lenne az olyan ember, aki ne tudna róla valamit. Én legalábbis így gondolom. 

írj néhány gondolatot a mélyebbekről kérlek

Az a mélyebb, amikor olyan dolgokat ismersz fel a cselekvéseid motivációját illetően, amikről nincs tudomásod. Kívülállóként nézve önmagadra viszont felismered. Pl. azt mondod, ha valaki mással történt volna, akkor egyértelmű jelének gondolnám, hogy ez és ez munkál a mélyben.
Figyeld nagyon kritikus szemmel magadat, és akkor majd talán bedolgozod magad ebbe. Fontos, hogy az ember szem előtt tartsa, hogy sosem lehet eléggé gyanakvó önmagával szemben.

Egyébként meg nem egyszer mondtam már rá példát önmagam kapcsán is. De szerintem azokat sem jól értetted. Azt hiszem, először el kellene fogadni, hogy az ember cselekedeteit gyakran olyan dolgok irányítják, amikről nincs tudomása, és mégis a lelkében vannak. Hanem valami racionális indokot talál az ember arra, hogy megmagyarázza, miért cselekedett így vagy úgy. Ugyanis az ember minden cselekedetét valahogyan megmagyarázza.
Végeztek olyan kísérletet, amikor hipnózisban valami észszerűtlen dolgot csináltattak az emberrel. Aztán felébresztették, és megkérdezték tőle, miért csinálta. És az illető mindig megmagyarázta valami racionális okkal, mintha azért csinálta volna (el is hitte sajátmagának, hogy azért csinálta!), pedig nem!
Ugyanígy működik a tudatalatti befolyása is.

Ha valaki tisztában van vele, hogy mondjuk gyenge matekos, az ha van egy csöpp esze, nem indul matek versenyen. Ha valaki fél a magasságtól, az nem fog felmászni a toronyba. A klausztrofóbiás pedig nem fog bemászni egy szűk és mély kútba, stb. Ehhez viszont az embernek ismernie kell minimálisan önmagát. ha pedig ismeri, az már önismeret, még ha felszínes is.

Ezeket a dolgokat viszont csakugyan te tudod a legjobban önmagadról. De csak ezekre lehet jogos a tiltakozásod, mikor azt mondod, hogy te már csak jobban tudod, milyen vagy. Ilyen tulajdonságokat viszont sosem szoktam neked mondani rólad.

Szűz vagyok, úgy hogy eléggé kritikus, de a legkritikusabb mindig önmagammal. 

Motan írta:önismeret topik, valamiért azért írom ide mert örlődöm.
kb 10 éve vega voltam. élveztem, de évekkel ezelőtt visszaszoktam a húsra. és alkoholizálok is (het 2-3x)
pedig a spirituális fejlődés a célom, úgy érzem ha elhagynám azzal jobb lenne (nem növelném a lények szenvedését a húsevésemmel). viszont annyira kívánja a szervezetem. nem tudom abbahagyni, mert finom a marhahúsos hamburger, ugyanakkor aranyosak a bocik is. hogy tudnám én megölni őket, és mégis, eszem.
Szóval lelkiismeret furdalásom van e miatt.

"Rudolf Steiner egyszer Bécsben tartott előadást, ahol többek között arról beszélt, hogy a húsevés a fizikaihoz, a testihez köti, a földi létezés felé fordítja a szellemi-lelki figyelmet, míg a böjtölésnek és a hústól való tartózkodásnak eloldó hatása van. … A szünetben aztán egy lelkes fiatalember megrökönyödve látta, hogy Steiner hatalmas sonkás szendvicset eszik. Igazi neofita buzgalommal sietett oda a mesterhez.
- De doktor! Éppen most mondta, hogy a hús a földiek felé fordítja a figyelmet, és ön mégis sonkás szendvicset eszik … ?
- Fiatalember! - válaszolta a doktor. - Jobb sonkát enni, mint sonkát gondolni!
Azaz: ha még nem tartunk ott, hogy természetes számunkra a húsmentes étkezés, merő képmutatásból ne próbáljuk gyakorolni, mert akkor a gondolataink és a vágyaink közé fog benyomulni a hús, a sonka."

(Vekerdy Tamás: Belső szabadság)

Jó volt hallgatni az öreget . 

Ezt ugyanazon az oldalon találtam...mellbevágó...és tűpontos.

Hmm ez érdekes volt.