Olvasnivaló

Szval túl vagyok a 2/3án és becsapva érzem magam 
3 napon keresztül elmondtam Carlost mindennek. Eszméletlen hülye kérdéseket tesz fel...egyáltalán mit keres ebben a történetben?
Mert hogy ő nem tudja, az tuti.
Itt van egy fickó, akit az a millió az egyhez szerencse ér, hogy egy tanító/varázsló a grabancánál fogva a tanítványává fogadja...erre szinte folyamatosan "elbeszélnek" egymás mellett, mint egy civakodó friss házaspár. 
Jellemző párbeszéd:
Carlos: - Don Juan, "mi a baj" ? 
Don Juan : - "Semmi" . 
...de mindannyian tudjuk, hogy baj van/lesz...

Arra sem gondoltam, hogy ilyen hosszú trip lesz...gombákkal,peyot-tal...de legalább már nekem nem kell így kipróbálni... 

Ja, a szerencsétlen gyíkok..volt egy pont, amikor Carlos azon elmélkedik, hogy tulajdonképpen ő is egy gyík az élet zivatarában... Mire hangosan felröhögtem, várj csak, először összevarrom a szemeid meg a szád! 


De a lényeg csak most jön hála istennek...különben sem értettem, ha én ezt olvasom, ymor honnan szokta venni azokat az ütős idézeteket?! 

Ui:az az utolsó jelenet a lélekrablóval azért nagyon hidegrázósra sikeredett. 
Szinte nem is értettem, hogy és mikor ment át a jellemfejlődésen Carlos, hogy sikerült legyőznie.... 

Majd a könyv teljes elolvasása után még jelentkezem. De gondolom most lassabban fogok haladni, mert meg szeretném érteni.

"A csoport, amellyel Moszkvában találkoztam, keleti metaforákat és példázatokat alkalmazott. Az egyik dolog, amiről szívesen beszéltek, a börtön volt - azt mondták, hogy az ember börtön­ben él, emiatt mit kívánhat, mire vágyhat? Ha valamennyire értelmes, akkor csakis egyvalamit - a szabadulást. De ez a vágy addig nem fogalmazódhat meg benne, amíg nincs tudatában annak, hogy börtönben van. Ha ezt nem ismeri fel, akkor nem vágyódhat a szabadulás után. Amint megfogalmazódott benne a szabadulás iránti vágy, elkezdi felismerni a szabadulás lehetőségeit, és megérti, hogy egyedül nem szökhet el, mert sok a teendője - alagutat kell ásnia a falak alatt és így tovább. Felismeri, hogy mindenek előtt szüksége van néhány társra, akik vele szeretnének szökni - egy kis csoportra. Tehát ráébred, hogy bizonyos számú ember talán megszökhet. De nem mindenki. Egy sem és az összes sem, de egy kis csoport igen. Ezután felmerül a kérdés: milyen feltéte­lek mellett lehetséges a szabadulás? Arra a következtetésre jut, hogy segítségre lesz szükségük. E nélkül semmi esélyük. Térképeket, reszelőket, eszközöket és egyebeket kell beszerezniük, amihez külső segítséget kell keresniük.
Ez a metafora majdnem szó szerint leírja az ember helyzetét. Megtanulhat­juk, hogyan működtessük gépezetünk használaton kívüli részeit. A börtön va­lóban azt jelenti, hogy a házunk konyhájában és alagsorában vesztegelünk, és nem tudunk kijutni. Van lehetőség a szabadulásra, de egyedül nem fog menni. 
Iskola nélkül nem. Az iskola azt jelenti, hogy léteznek olyanok, akik már szö­késben vannak, vagy mindenesetre erre készülnek. Iskola nem jöhet létre másik iskola, vagyis olyanok segítsége nélkül, akik már szabadok. Tőlük kaphatunk bizonyos ideákat, tervet, tudást - ezek lesznek az eszközeink. Megismétlem, mindenki nem szabadulhat. Sok törvény áll ennek útjában. Leegyszerűsítve, 
túl­ságosan feltűnő lenne, és ezzel azonnali reakciót váltana ki a gépies erőkből." Ouspensky - A negyedik út

"Gurdjieff  kiírt a vendegszobája falára egy mondatot: 
Ha még nem tudtál kibékülni az anyáddal és az apáddal,akkor menj el. Nem segithetek."

"Egy hamis valóság nem képes igazat mondani."

Veszna írta:"Egy hamis valóság nem képes igazat mondani."

Kivéve, ha tisztában vagyunk annak természetével, mert akkor  minden hamisság igazság.

fortis írta:

Veszna írta:"Egy hamis valóság nem képes igazat mondani."

Kivéve, ha tisztában vagyunk annak természetével, mert akkor  minden hamisság igazság.

Ez igaz, de ez csak rólad mondja el, hogy átlátsz a szitán...
Ettől még a hamis valóság hamis marad.

 Eszembe jutnak erről a bűvészek, amikor azt mondják, figyeljenek, mert csalok.

Áprilia írta:


Mivel a tárhely fizetőssé vált, a szerző áthelyezte ide az Eseményhorizontot:

http://www.muporta.hu/~feri/

Huuu... Dejó! Köszönöm 

http://www.muporta.hu/~feri/konyvek/konyvaja.html

A könyvajánlóját is érdemes elolvasni!

„Az idő önmagába érő folyamatosság. "

Bevallom én mindig hadilábon álltam az idővel. Persze nagyon odafigyelek, hogy pontos legyek.
De valahogy mindig úgy érzem, hogy nem vagyok benne az időben. Ez csak egy furcsa érzés, nem tudatosság.
Kezdve azzal, hogy rendszerint nem tudom hány éves vagyok, milyen nap van, melyik év (bár a 2020 sikeresen a fejembe verte magát, szerintem mindenkiének. )
Azzal is gyakran küzdök, hogy ki az aki már nem él, pl.vannak emberek az életemben, akik ha gyorsan rákérdezel , akkor azt mondom, persze, hisz tudom hogy él, az lehetetlen, hogy meghalt már évek óta... 
Napjában többször történik meg, hogy teljesen "kivonom" magam a "rendszerből" és meglepődve veszem észre, hogy közben csak pár pillanat telt el...míg én gondolatban világokat alkottam. 

Szóval...a kísérlettel kapcsolatban...szerintem teljesen felesleges az adott időponthoz ragaszkodni. Az idő csak egy furcsa érzékcsalódás, aminek mindannyian bedőlünk.

"Nem a bukás a bűn, hanem a túl kicsi cél. A nagy próbálkozásoknál még a bukás is dicsőség." 

-Bruce Lee-

Veszna írta:"Nem a bukás a bűn, hanem a túl kicsi cél. A nagy próbálkozásoknál még a bukás is dicsőség." 

-Bruce Lee-

Van egy olyan pszichológiai kísérlet, hogy embereknek egy kosárba kell labdával beletalálni, mondjuk az a kérdés, hogy tíz dobásból mennyi megy be. De nincs meghatározva, hogy honnan kell dobni, a kísérletben résztvevő maga választja meg a távolságot, ahonnan dob. 

Nem meglepő módon az emberek egy része azt a reális távolságot választja, ahonnan a feladat teljesítése az ügyességen múlik; egy másik részük túl közel megy, oda, ahonnan elég biztosan bele lehet találni; egy harmadik csoport pedig olyan messze áll, ahonnan a siker szinte lehetetlen.

Az egészséges önbizalmú emberek a közepes távolságot választják. Aki önbizalomhiánnyal küszködik, az túl közel megy (hogy biztos sikert érjen el), VAGY túl messze megy, hiszen abból a távolságból már nem kudarc, ha a feladat nem sikerül jól.


Azt akarom ezzel mondani, hogy a reális, de nehezen teljesíthető cél az egészséges. A túl nagy cél kitűzésének nem sok értelme van, csak annyi, hogy az ember felmenthesse magát az eredménytelenség miatt.

Efi írta:

Veszna írta:"Nem a bukás a bűn, hanem a túl kicsi cél. A nagy próbálkozásoknál még a bukás is dicsőség." 

-Bruce Lee-

Azt akarom ezzel mondani, hogy a reális, de nehezen teljesíthető cél az egészséges. A túl nagy cél kitűzésének nem sok értelme van, csak annyi, hogy az ember felmenthesse magát az eredménytelenség miatt.

Itt egy fontos momentum van...mi a cél, mihez képest viszonyítva nagy vagy kicsi? Gondolom itt Bruce Lee sem arról beszélt, hogy mindenki célozza meg a Marsot, mert valóban, ez irreális lenne.
Én azt tapasztaltam a körülöttem élőket elnézve, hogy az emberek többsége a biztosra megy. Vagy olyan közel áll a kosárhoz, hogy mindenképpen bemenjen vagy közelebb.
A legtöbben egy kellemesen langyos pocsolyában üldögélnek. Megingathatatlanul. 
Persze van egy kisszámú kisebbség, aki a legjobbat hozza ki magából: áldozatokat hoznak, kilépnek a komfortzónából stb.

...de mindenre lehet példát hozni...vannak,akik a szomszéd városig nem mennek el egész életükben, mások 70 évesen beülnek az egyetemre...kinek mi a nagy CÉL... 

Áprilia írta:A cél témánál mindig zavarban vagyok. Nekem pl. nincs is célom.

Ó dehogynem 
Csak nem veszed tudatosan számításba !
Pl.nem mondod ki de pl.az álmok világa-tudatszint váltások nagy szenvedélyed.

Az igaz cél akkor bontakozik ki igazán, amikor felismerjük annak határait.

Nem tudom . Én inkább arra következtetnék ebből, hogy a valóságnak számtalan aspektusa van. Ebből az egyik az emberé, a másik a méhecskéjé, a harmadik a fáé, a negyedik talán egy asztrális lényé. Talán inkább csak a valóság meghatározásával annak értelmezésével lennének gondok, mert ugye minden nézőpont kérdése.

(C. G. Jung)

Áprilia írta:Pont Jungot olvasok.

Épp Az egység törvénye-t olvasom, az első könyvet,nagyon lassan...nem egy könnyű olvasmány. De cserébe az egyik legjobb (ha nem A legjobb) "csatornázott" anyag. Sokáig Seth könyveit tartottam annak-és tényleg fantasztikusak, de azok a dolgok, amik igazán érdekelnek gyermekkorom óta, azok Ré könyveiben vannak benne.

"Az Egység Törvénye egy 1981-1984-ig közvetített üzenetsorozat, mely az univerzum működéséről, a polaritás működéséről, a közeledő tudatváltásról, valamint a tarot kártyák és archetípusok lényegéről szól. Talán ez az egyik legösszeszedettebb közvetítés sorozat, amely metafizikai, spirituális és földönkívüli témákat is érint."

Most találtam ezt a videót, ami elég jól átadja, viszonylag torzítás nélkül az üzenet egy részét:

Áprilia írta:Ezt megnézem majd. Nekem egyszer a teljes szöveget elküldte valaki, akkor nem olvastam el, nem tudom, megvan-e mèg.

A szerzők ingyen feltették, a magyar fordítás is teljes. De előbb hallgasd meg a videót, nagyon jó átfogó képet ad (ezen a csatornán van még 3 videó ebben a témában).

http://www.llresearch.org/library/the_law_of_one_hungarian/hungarian_translation.aspx

"     Amíg görcsösen akarunk, sose fogjuk a kívánt célt elérni. Aki szántszándékkal törekszik, aki tudatosan akar, az végtelenül lassít­ja magát a szó átvitt és konkrét értelmében egyaránt. így soha nem érünk célt. „ Aki ragaszkodik az ösvényhez és eredményre vágyik, az épp e vágy miatt nem érheti el a megszabadulást” - mondja Long- csen Rabdzsam, 14. századi tibeti misztikus.     "

Veszna írta:"     Amíg görcsösen akarunk, sose fogjuk a kívánt célt elérni. Aki szántszándékkal törekszik, aki tudatosan akar, az végtelenül lassít­ja magát a szó átvitt és konkrét értelmében egyaránt. így soha nem érünk célt. „ Aki ragaszkodik az ösvényhez és eredményre vágyik, az épp e vágy miatt nem érheti el a megszabadulást” - mondja Long- csen Rabdzsam, 14. századi tibeti misztikus.     "

 és leírja véleménye szerint hogyan?
Don Juan  azt mondja. Tégy nemtevéssel