2020 tudatos álmai

fortis írta:Teleport
Már beszéltem róla, hogy mikor aludni készülök, hogy kizökkentsem magamat a szobában lévő zajok és hangoktól, egyszerűen arra gondolok, hogy nem kell itt lennem. Máshogy ez nem megy, próbálok elmenekülni ebből a világból , tehát teleportálom magamat. Igen mostanában úgy tűnik ez a trend és éjjel is sikerült.  Elképzeltem egy tengerpartot, hogy oda szeretnék jutni, és puff, a következő pillanatban már ott is voltam egy városi utcán.  Hát úgy tűnik az irányítás még nem tökéletes, de legalább működik valami és ez átmenet nélküli. Egyik pillanatban itt, a másikban meg már egészen máshol.  Egyenlőre az a problémám, hogy nem tart túl sokáig, minta ez a forma helyváltoztatás kiszippantaná az energiám.

Elalvás nélküli tudatos álomba kerülés?

Legalábbis én nerm érzékelem, csak azt, hogy egyik pillanatbsn itt, aztán meg már ott.

Ausztrália
Ismét teleportáltam, ezúttal arra gondoltam, hogy egy tengerparti helyre vagy szigetre kellene eljutnom, nem tartott sokáig. 
A következő pillanatban Ausztrália egy eldugott kis településének tengerparti öblében találtam magamat, és az első amit észrevettem amint egy fickó éppen matatott valamit a holmijai között tőlem pár méterre, egy sekély vízzel körbevett homokos földnyelven.  A fickótól pár méterre két szörfdeszka lebegett  egy kis elárasztott természetes lapályos medencében, és a tudatosságom kb eddig terjedt ki. 
Valahonnan tudtam, hogy Ausztráliában vagyok, de hogy honnan jön az ilyesminek a tudása arról fogalmam sincs. Ugye a legutóbb Kínában jártam, az is lehetett volna akár Dél Korea is, de én ott is tisztában voltam vele, hogy Kínában vagyok, szóval erről többet mondani nem tudok. 
Ha már belekezdtem, akkor elmesélem a folytatást is. Szóval elég igazinak tűnt az egész, talán ez tompíthatta el a tudatosságom.  A fickót próbáltam faggatni arról, hogy hol vagyok, és hogy hogyan mehetnék innen el, de ő nem igazán akart velem szóba állni, sietősen a parti út felé vette útját, ahol emberek kezdtek el gyülekezni, és végül is nyugtázhattam magamban, hogy a fickó egy fényképész volt, és a zsákjában is azzal matatott amikor elsőre megpillanthattam, így lemondtam róla, had végezze csak a munkáját.  A parttól nem messze kis házak sorakoztak, és egy arra járó nő végre szóba állt velem. Megkérdeztem tőle merre van itt a kikötő, mire kézzel lábbal elmagyarázta, hogy melyik háznál merre forduljak és aztán hirtelen csak leintettem mondván, hogy oké, akkor abba az irányba, és mutattam a kinyújtott karommal egy bizonyos irány felé.  A nő bólintott, így szótlanul tovább mentem a vízpart felé. 
A partnak azon a szakaszán valóban lehetett valamikor egy kikötő, de most nem láttam ott mást, csak egy hajóroncsot, vagyis jobban mondva annak néhány gerendáját deszkáját, amit még nem hordott szét a hullámverés.  
Na ezzel nem megyek sokra gondoltam, és vissza mentem a házak felé, mert eszembe jutott, hogy mintha ott láttam volna egy helyet, ami olyan hivatalos valaminek tűnt, szóval hogy is mondjam mintha egy kocsmát egybe építenének valami irodai létesítménnyel, na mindegy ott végre találtam egy fickót, aki végre hajlandó volt tenni értem valamit, azaz elvinni egy olyan helyre, ahol repülő géppel haza juthatok.  Hát az útirány ugye Európa lenne, azon belül is Budapest, és a fickó váltig állítgatta, hogy minden rendben lesz, jöjjek vissza néhány óra múlva. Így is történt, az idő hamar elrepült, és lám a repülő gép amit emlegetett, hogy azzal eljuttat egy közeli repülőtérre ahonnan tovább utazhatok, szóval ez a repülő egy motoros sárkányrepülő volt, majd leesett az állam, de hát nem igazán volt más választásom. Egy dombtetőről startoltunk, majd zuhanó repülés a tenger felé, de aztán felkapta a gép az orrát és már repültünk is az ismeretlen felé. 
  Eztán sajnos felébredtem.

Én még mindig nem értem, mit értesz teleportáláson ebben a szövegkörnyezetben.

Azt, hogy egyik pillanapban még ébren vagyok, csettintesz egyet az ujaddal,  a következő pillanatban meg már Ausztráliában egy álom környezetben.  A tudatosság pedig azért tud fennmaradni, mert annyira rövid az idő, hogy nem tud olyan gyorsan elhalványodni.
Talán kicsit olyan lehet ez, mint amikor a gyűjtőpontod  nem hagyományos módon kúszik el az álmok területére, hanem mintha odataszítanák azt.

Többet nem tudok erről, nekem is ujdonság, és nem tudom hogyan működik és miért.

fortis írta:Azt, hogy egyik pillanapban még ébren vagyok, csettintesz egyet az ujaddal,  a következő pillanatban meg már Ausztráliában egy álom környezetben.  A tudatosság pedig azért tud fennmaradni, mert annyira rövid az idő, hogy nem tud olyan gyorsan elhalványodni.
Talán kicsit olyan lehet ez, mint amikor a gyűjtőpontod  nem hagyományos módon kúszik el az álmok területére, hanem mintha odataszítanák azt.

Ez nekem is ilyen. Egyik pillanatban még relaxálok, próbálok semmire sem gondolni, másikban már egy tiszta álomkörnyezet, nem vezetik be hippnogóg jelenségek. Én is pont erre a következtetésre jutottam, mint te a gyűjtőponttal kapcsolatban. Szerintem amikor hippnagog jelenségeket észlelek akkor szabaddá válik mindennapi kötöttségéből a gyüjtőpontunk és kicsit elmozdul a szomszédos területekre. Ilyenkor, hogy stabillá váljon az álom rögzíteni kell az új helyében, TA stabilizáló praktikákkal. Amikor hirtelen a váltás akkor elmozdul, átugrik egy másik pontba, ilyenkor pillanatnyi kihagyás van, egy rövid tudatosság elvesztés,mint egy pislantás. Azért a közelség nem feltétlenül jelenti a tudatosság megtartását sajnos, gyakran sima álomban találom magam.

Ilyesmit mond Don Juan nagual is a gyűjtőpont eltolása és az elmozdítása kapcsán.

Örülök Ymor, hogy neked is ilyenek!  Én ezért hívom ezt a jelenséget is teleportnak, mert az egész ugrik egyet.  
Talán  az álmon belüli ugrások is amiket szintén teleportnak neveztem azokra is igazak lehetnek a fentiek. ( Gondolok most arra, hogy nem az ajtón vagy a falon mész keresztül, hanem egyik pillanatban még bent, aztán már kint vagy egy másik álom környezetben. Mondjuk ebben az a jó, hogy ezt már tudatosan teszed. )

Ádám
Egy nagy elhagyatott kastélyban bolyongtam egy társammal, hosszú elágazó folyosók között. Aztán betértem arra a bizonyos folyosóra amiről írni szeretnék, a társam pedig valamely más irányba mehetett, nem láttam. 
Szóval a folyosó egy tágasabb terembe torkollott, nagy vörös posztós asztal és nagy képek a falon, és az asztalon egy fénylő kard.  Felemeltem a kardot, ezek a régi korok fegyverei igazán vonzóak a számomra, és miután megforgattam a kezemben a szemem sarkából megláthattam, hogy a helyiségben nem vagyok egyedül. Egy alak közeledett felém gyors ütemben, az ő kezében is kard volt, és suhintott is felém, így védekezésre szorultam, és próbáltam kicselezni a suhintásait.  Nem voltam olyan ügyes mint ő, ellenben magasabb voltam és a kezeim is hosszabbak, úgy gondoltam ki kell használnom ezt a némi előnyt, ha már a bajvívásom a béka feneke alatt van.  Szóval változtattam a stíluson, és a védekezés helyett nagy hosszú suhintásokkal vágtam vissza, így a támadóm vissza hőkölt, és esélye sem volt közelebb kerülnie hozzám.  lelki szemeim előtt megjelent egy kép, miszerint ha a kezére mérnék egy szúrást, akkor elejtené a kardot és harcképtelenné válna.  A hadakozás tovább folytatódott, mikor a folyosó vége felé tekintettem amerről érkezhettem, és akkor hirtelen ott megláttam elsuhanni a folyosón egy fehér ruhás kosztümös nőt, egy kiskutya kíséretében. 
Elkiáltottam magamat, hogy ott megy egy nő, egy fehér ruhás nő, mire az ellenfelem azzal vágott vissza, hogy ez lehetetlen!
Én megint azt kiáltottam, hogy pedig ott ment egy fehér ruhás nő, és elkezdtem szaladni a folyosónak a túlsó vége felé. 
Az ellenfelem erre ismét azt kiabálta, hogy ez lehetetlen, és utánam szaladt. 
Ekkorra már kard sem volt a kezünkben, más nem is érdekelt bennünket, csak ne veszítsük szem elől az általam látott nőt. 
Elértünk a folyosó végéhez, ahol egy a miénket keresztező másik folyosón jobbra fordultunk, és rohantunk amerre a nőt láttam elsuhanni.  Amint befordultunk arra a folyosóra, valami nagyon különös dolog történt, mert abban a minutumban kint találtuk magunkat egy kert helyiségben, egy tágas füves mezőn, ahol sok fehér ruhás kosztümös nő sétálgattak, egyiknél másiknál kiskutyák voltak, és bár az emlékeim már nem annyira tiszták gondolom férfiak is voltak. 
Ez a hirtelen váltás annyira meglepett, hogy azonnal rájöttem, hogy ez egy álom. 
Fel is kiáltottam, hogy hiszen ez itt egy álom, és euforikus érzés futott át rajtam. 
A bajvívó társam is ott állt mellettem megrökönyödött képet vágva, és vissza kérdezett. Ez itt tényleg egy álom?  
Igen ez egy álom válaszoltam. 
Téged hogy hívnak?-kérdeztem
Ádámnak. felelte még mindig megrökönyödve. 
Valami nem stimmel ezzel az alakkal gondoltam, nem úgy viselkedik mint egy álom alak, és ennek megfelelően is viszonyultam hozzá.
Ha már ez itt egy álom Ádám, akkor próbáljuk ki a repülést mondtam, és felszaladtam egy kis dombra és vissza fordulva egyszerűen ráhasaltam a levegőre, úgy suhantam pár métert Ádám feje felett.  Menj próbáld ki te is, ha már álmodunk használjuk ki mondtam, s miután Ádámot is láthattam már suhanni a levegőben nagy vigyorral a száján ,sajnos pár pillanat múlva kiestem a tapasztalatból és fölébredtem..

Emlékezet
Ez egy nagyon furcsa tapasztalat volt.  Már félálomban voltam, de még tudatomnál, és ez a tudatállapot fenn is maradt, a következmények ellenére is. 
Szóval el akartam tűnni ebből a világból, és arra gondoltam olyan helyre kellene teleportálnom magamat, ahol jól éreztem magamat álmaimban.  Hát végül is a legközelebbi hely , azaz időben Ausztrália volt, és ahogy kigondoltam fordult velem egyet a világ.  Ez itt most nagyon fontos rész, legalábbis én úgy gondolom, mert nem egyik helyről kerültem a másikra mint eddig, hanem azt kellett megtapasztalnom, hogy én egy helyben maradok, és a világ fordul meg bennem.  Hogy ezt illusztrálni tudjam , ez kicsit olyan, mint amikor az ember bepijál, és fekszik az ágyon, de a világ forog körülötte.  Kicsit hasonló, bár nem ugyan az, de szóval a világ elmozdult, és ott álltam a tengerparton a kikötőtől nem messze, valahol ott, ahol az előző alkalommal oda álmomban oda érkeztem.  Körül néztem és mondhatni mintha újból megélném ugyan azt a pillanatot. Gondoltam elmegyek megnézem a hajóroncsot is a kikötőben, és már ott is álltam a hullámverésben ázó kopasz hajódeszkák előtt. Ez a pillanat is olyan volt, mintha csak az emlékeimből bukkantak volna elő, de megélhettem őket újra.  Arra gondoltam hová lehetne még eljutni, és felelevenedett előttem egy  padsor, mintha moziban lennék, és rájöttem ez a hely az, ahol egyszer Ápriliával is álmodtam és pár padsorral odébb ült tőlem.  ( ekkor haragban voltunk és nem volt kedvem odamenni hozzá abban az álomban emlékeim szerint)  Aztán tovább gondoltam és a gyerek kori sulim melletti utcába kerültem, ahol megfigyeltem saját magamat, amint kisiskolásként az iskolába igyekszem. Igen, ez is egy volt tudatos álom a múltból, és itt is átérezhettem ugyan azt a pillanatot.  Később rájöttem, hogy ez mind olyan volt, mintha az emlékeimben utaztam volna, hiszen minden ugyan arról szólt, és nem egy új kalandban voltam. Aztán az is lehet, hogy az új kaland maga a régi. Ez elég fura.

ui: Még hozzá tenném voltam még más helyeken is, de nem időztem túl sokat, és hogy minden valóságnak tűnt bár tudtam ezek mind álom élmények. Milyen érdekes, hogy álomban sokkal jobban előjött az emlékezet mint ébren.  Az is érdekes, hogy minden csak álombéli környezetekről azaz álmokról szólt, azok közül is csak a tudatosakról.

Elgondolkodtam valamin. Mennyire lehet ez emlékezet, vagy mennyire jelentheti azt, hogy esetleg az ember képes lehet visszamenni a gyűjtőpont egy sajátságos helyzetébe , ha már álom környezetről lenne szó? Szóval ez érdekesebb mint gondoltam volna.

Tök jó, megint volt egy tudatos álmom, és elég izgalmas is. 

A sötét oldalam.

Egy panel épület melletti járdán gyalogoltam és a járda havas latyakos  és csúszós volt a lábam alatt, amikor egyszerre csak jött a tudatosság a semmiből, és máris úgy döntöttem minek gyalogolok én, amikor repülni is lehet.  Rá is hasaltam a levegőre, és suhanni kezdtem a járda felett.  Emberek is jártak az utcán, és amikor elsuhantam pár várakozó ember feje felett, éreztem, hogy megijedtek a jelenségtől.  Úgy döntöttem, hogy leszállok melléjük, és a talpaimon landoltam.  Barátságos képet vágtam, és az emberek épp kinyitották a kaput, én meg úgy döntöttem utánuk megyek.  A kis csoporthoz tartozott egy fura fiú is, már nem volt kicsi, talán olyan 12-14 éves, de szellemileg visszamaradott, szóval nem tudom mi, de valami nem stimmelt vele.  Én közeledtem ehhez a fiúhoz, és pacsit dobtam neki, amit ő széles vigyorral fogadott, így szálltunk be mindannyian a liftbe.  Arra gondoltam követem ezeket az embereket, és fel is vitt a lift minket a negyedik emeletre.  Kiszálltunk, ők jobbra fordultak, az abba az irányban lévő folyosó felé, én meg balra, hogy ne legyen túl feltűnő, hogy én is ott vagyok minden ok nélkül.  Néztem a folyosón lévő barna lakás ajtókat, de nem jutott eszembe semmi értelmes ötlet sem. Vissza sétáltam a lift mellett lévő lépcső feljáróhoz, és elidőztem a lift mellett egy darabig, és ekkor valami igen furcsa dolog történt meg velem.  Nem igazán tudom elmondani, hogy ez hogyan történt, de a lényege az, hogy kilépett belőlem egy sötét árnyék lény.  Nem nem árnyék volt ez, épp úgy ott állt velem szemben ahogyan én is, csak az egész lénye olyan sötét és megfoghatatlan volt, akár egy árnyék. 
Ki vagy te? - kérdeztem tőle, mire a lény azt felelte, hogy ő az én sötét oldalam. Eztán elkezdett nekem beszélni olyan dolgokról amikből egy mukkot sem értettem, ilyen volt pl a vérnap kifejezés, ami egy bizonyos időpontot takart, legalábbis az álmomban úgy értelmeztem. 
Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem tőle, hogy hol lakom ?  Megvallom őszintén tudatos álom ide vagy oda, ezt a kérdést képtelen voltam megválaszolni magamnak, pedig teljesen tisztában voltam azzal, hogy álmodok. Szóval hiába minden, nem emlékeztem az itteni önvalómra, jobban mondva semmire sem, ami velem kapcsolatos.  Egyszerűen csak ott voltam abban az álomban, és tudatában voltam annak, hogy álmodom.  Mondjuk mindezek ellenére az álom mégis olyan formát öltött, mintha valóság lenne, pláne így, hogy ott állok önmagammal szemben, aki azt állítja magáról, hogy ő az én sötét oldalam. Elhittem neki, de nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. 
Elindultam lefelé a lépcsőn, és ámulatomra ismét találkoztam azokkal az emberekkel akikkel együtt mentünk föl a lépcsőn, és ismét félelmet éreztem sugározni belőlük, de ott volt az a fiú akinek ismételten intettem a kezemmel, és eközben azt mondtam nem kell félni, senkit sem bántok. 
Mondjuk nem is értettem mi okozhatta a félelmüket, hiszen roppantul barátságos voltam és vagyok.
Ó igen, majdnem elfelejtettem, hogy amikor az úgymond  sötét oldalammal beszéltem és kérdeztem hol lakom, ő válaszolt erre a kérdésre. Megmondta az emeletet és az ajtó számot, ami persze nem egyezik a jelenlegivel.

Nos egyenlőre nem tudom még, hogy az ember sötét oldala azonos e azzal amit Jung árnyékként említ, de lássuk lássuk akkor hogy vélekedett erről pszichiáterként:
" Az árnyék egy autonóm részszemélyiség, a személyiség alsóbbrendű része, a personával ellentétes tartalmak gyűjtőhelye (kompenzatív jelleg). Az árnyék megjelenhet álomban, például: a társadalmilag magasra emelkedett emberek álmaiban ellentétes tartalmak: koldus, szegény. Az álomban való megjelenéskor az árnyék azonos nemű az álmodóval. Az árnyék lehet projekció (saját elfogadhatatlan énrészeinket kivetítjük másokra) is, például: a homofóbia látens homoszexualitást takar. Az árnyék nem minden esetben jelent negatív tartalmat, például: a bűnözők árnyéka jó (ez a fehér árnyék), a personájuk gonosz; pörgős ember árnyéka csendes. Minél inkább elfojtják az árnyékot, annál sötétebb, erőszakosabb lesz.
Jung analitikus pszichológiai szemléletében az a veleszületett hajlam, amelyet morális, etikai, esztétikai vagy más alapon elvetünk és elfojtva is tartunk, mert ellentétes a tudatos elveinkkel. Idetartozik pl. a nem kellően differenciálódott funkció és a kezdetlegesen kifejlődött beállítódás is. Két nagy aspektusa van: a személyes és a kollektív árnyék. Az árnyék személyes tudattalanhoz kapcsolódó része a pszichének azon tartalma, amelyet még nem éltünk meg, amit elvetettünk, vagy amit elfojtottunk eddigi életünk során. Az árnyék kollektív tudattalanhoz kapcsolódó része pedig a bennünk lévő, általános, emberi, sötét oldal."

Csordultiglan

Jártam már abban a lakásban  bár ez inkább csak egy érzés , és most ismét itt állok a kapu előtt, ami egy boltíves vaskos fakapuból állt.  Gondoltam csinálni kellene róla egy képet, majd megmutatnám itt a haveroknak, de amíg ezen morfondíroztam észre vettem a szemem sarkából, hogy valami sebesen közeledik felém. Oda pillantottam, és valóban egy nagy medve vágtatott  nagy iramban, első reakciómként a kilincs felé ugrottam, hogy gyors mozdulattal beugorhassak a biztonságot nyújtó kapu mögé. 
Nem sikerült, a hatalmas medve elkapott és két lábon járva rohant tovább , én meg magatehetetlenül lógva a testéhez tapadva  kapaszkodtam belé. 
Nem, nem tudom, ez az egész helyzet annyira abszurd volt, és már előtte is pislákolhatott bennem némi tudatosság, de ez betette nálam a kaput, hogy innen már minden mindegy és teljesen  őrültség volt az egész. Talán innen indulhatott ki, hogy a kíváncsiságom mindent félre söpört, és úgy döntöttem megsimogatom a medve hasát.  Végig húztam hát rajta a tenyeremet, és meglepődve tapasztaltam, hogy amit érzek, az egy bársonyos érzés .  A medve megállt, elejtett a földre és eztán még furább dolog történt. A medve átváltozott egy nővé, méghozzá olyan valakivé, akiről úgy gondoltam, hogy régebbről ismerhettem, de lehet az ok csak némi hasonlóság. 
 Lehet ezt még fokozni? - most mondjam igen tudhattam, hogy ez egy álom, de annyira abszurd volt minden történés benne, hogy ezen nem volt időm egy pillantásom sem komolyabban elgondolkodni. 
Eleinte a megrökönyödéstől szóhoz sem tudtam jutni, de egy idő után csak megkérdeztem a nőtől, hogy megsimíthatom e újra, annyira kíváncsi voltam, hogy újra előjön e az az előbbi bársonyos érzés?
A nő fegyelmezetten rám szólt, hogy viselkedjek, és ne hozzam őt szégyenbe, és a kezével egy kerítés tövében tartózkodó néhány ember irányába bökött. 
Most pedig be fogsz mutatkozni azoknak az embereknek mondta és elindult a nézelődők felé. 
Egy idősebb nő üldögélt a kerítés tövében, de ezt csak jelképesen írom, mert a kora eléggé meghatározhatatlan volt, kemény tekintete tiszteletet parancsoló. Körülötte még két hozzánk hasonló korú nő guggolt, egy harmadik pedig a három szintén hasonló korú férfi mellett állt, látszólag nem véve tudomást egymásról, vagy csak éppen nem lehettek beszélős kedvükben, ki tudja.  A medvéből lett nő szelíden taszított rajtam egyet, én pedig kinyújtott kezemet ökölbe szorítva öklöztem egyet az első férfival, a nevemet  hadarva.  
Eközben éreztem , hogy a feszültség egyre csak nő és nő bennem, olyan mint a színpadon álló színész lámpaláza aki az első fellépésén van, majd a következő férfihez léptem, neki is motyogtam valamit, és miután a harmadikkal is végeztem talán ő mondhatta, hogy Csordultiglan.
Eleinte meg voltam róla győződve, hogy ez egy név, legalábbis az álomban, de ekkorra a feszültség már akkorára nőtt bennem, hogy egyszerűen kiestem az álomból.

Ui:  Nem értem ezt a feszültséget ezt a lámpalázat vagy minek nevezzem, ilyesmi nem igazn szokott velem előfordulni álmomban, pláne ha az ráadásul tudatos.  Hogy meg volt e a T álmokra jellemző euforikus érzés, nos igen, de elég fura módon.  Úgy tűnik az álom erősebb lehetett mint én, az egész úgy ahogy volt letaglózott, nem volt mit tenni a tudatossággal.

Olyan volt, mint a naguál társasága.

Most mit mondjak,  valóban olyan volt mint egy nagual társasága.  A medve elkapott, magával ragadott. Talán álom szinten ez jelenthetett valamit nem tudom.  
Ha bele gondolok tele volt a tapasztalat erős érzésekkel.  Kezdődött  egy jó érzéssel a kapunál tudván, hogy álmodok. Aztán jött a félelem attól ami elkapott. Aztán valami nyugodt érzés, majd megrökönyödés, és végül valami feszültséggel teli izgatottság.  
Sajnálom, hogy így elkapott az érzés, talán ha tovább bent maradhattam volna ..... nem tudom.

Ismerem ezt a naguál társaságos érzést. Egy időben voltak ilyen álmaim, mindig ugyanazokkal találkoztam félálomban, nem írtam be ide azokat az álmokat, de talán megkeresem és majd beírom. Nagyon élveztem, nagyon jó fejek voltak, igazi, kiforrott harcosok, akik még móresre is tudtak tanítani.

Ok

fortis írta:Statisztika:
Eddig, azaz az első negyed év 18 tudatos álom volt. 

Tényleg nagyon belehúztál mostanában. Csak most volt időm okával végigolvasni az álmokat, korábban csak átfutottam. Értem már azt a “teleport” technikát is. Érdekes volt utána az a szédülés is, hogy bár a szándékod ugyanaz volt, mint a korábbi eseteknél, mégsem úgy történt, hanem a világ fordult meg veled.

Igen ez a világ fordult meg velem , másképpen nem is tudtam volna kifejezni, azóta még nem ismétlődött ilyesmi meg, de hát sok minden más sem.  Ettől függetlenül klassz dolognak tartom, hogy mindig van valami új a nap alatt, ami még nem volt.

A terem
- Igazság szerint arra kértem az álmot, vigyen el valahová innen, és nagyon hamar egy kosárlabda pálya méretű üres teremben találtam magamat, aminek a túlfelén egy magányos asztalnál két férfi beszélgetett. Elindultam feléjük, de mire oda értem kezdtem érezni, hogy csökken a tudatossági szintem, ezért vissza fordultam és a tekintetemmel hol erre hol arra néztem.  Ez elég volt ahhoz, hogy visszaérjek a kiindulási pontomig, de aztán csak kiestem az álomból. 


Tudatos álom klub
- Egy dupla részből álló teremben találtam magamat, és mind a két oldalán volt egy egy asztal székekkel. Két iskolás korú sráccal és két felnőttel  úgy döntöttünk, hogy a bal oldali helységet választjuk, ott helyezkedtünk el. Aztán a jobb oldali részen is összegyűlt már pár ember, kicsit örültem is neki, hogy nem közéjük ültem le, mert volt ott egy eléggé harsány fickó, aki részemről így nem volt társaságként túl kellemes.  Kis időre átmentünk ebbe a jobb oldalba, mert megérkezett a két klubvezető, és ekkor láttam meg egy nagyobb füzetet az asztalukon, amibe bele néztem, hogy elolvassam mi van rá írva.  Nos az volt rá írva, hogy " Ez EGY ÁLOM " Oké, ezzel  minden rendben, hiszen eddig is tudtam, és a szöveg a füzettel együtt szétolvadt a kezeimben.  A két klubvezető magyarázni kezdett főleg a harsány fickónak, hogy minden álmot fel kell jegyezni, ha eredményt akar elérni.  
Mi visszatértünk e közben a  mi oldalunkra, és a két vezető is átjöttek hozzánk bemutatkozni.  Az egyikkel kezet is fogtam, majd nyújtottam a kezemet a másik felé, ő is nyújtotta, de aztán félúton leállt, mutatván, hogy ez nem fog menni, mert a karjáról hiányzott a kézfeje, ezzel ez abba is maradt.
ui: Elfelejtettem hozzá tenni, egy idegen lény is volt velünk a mi oldalunkon. Nem tudom mihez hasonlítani, olyan volt leginkább mint a meséből a PomPom, de ez nagyjából egy méter magas és bár nagyon fura volt a jelenléte , mégis valahogy nem volt meglepő magában az álomban.

Álom az álomban
- Valahol ott kezdődött a történet, hogy azt álmodtam, hogy álmodok.  Most, hogy bele gondolok ez volt a leghomályosabb része a történésnek, mivel erre emlékszem a legkevésbé, a helyszínt nem igazán tudom beazonosítani,  de egyet tudok, hogy megkértem az álmot, hogy vigyen el engem valahová mondjuk Yvanderfell-re, régi  játékom egyik színhelyére.  Ekkor megugrott körülöttem minden, és egy kikötőben találtam magamat, vitorlás hajók és csónakok közelében. Ez nagyon csodálatos volt, mert a vitorlák hullámzottak ahogy belekapott és lóbálta azokat a szél és ez nagyon élethűnek tűnt.  Aztán lesétáltam egy csónakhoz, ami szintén himbálózott az enyhe hullámok hatására, és az ott lévő csónakost megkértem vigyen el arra a bizonyos helyre.  Beszálltam hát a csónakba ami eléggé labilis volt, és az evezős gyorsan eltávolodott a parttól.  A következő pillanatban már a város kapujában álltam, de nem lehetett csak úgy egyszerűen bejutni, a kapunál egy külön helységben válaszolni kellett egy fura kérdésre, de erre már nem emlékszem , hogy mi lehetett az.  A városban mászkálva aztán benyitottam egy boltba, ahol szövetek voltak, és talán  az eladó ruhakészítő.   Tudtam , hogy ez egy fantasy környezet, mégis annyira élethűnek tűnt minden, élvezte nagyon a helyzetem, hiszen olyan az egész, mint amikor az ember belecsöppenhet egy számítógépes programba. 
Kis idő elteltével viszont vissza zuhantam az alaphelyzetbe, és ismét ott voltam azon a meghatározhatatlan helyen , amit nem tudok leírni, de azt igen, hogy tisztában voltam azzal, hogy álmodom, de valahogy visszazuhantam ide. Újra megkértem az álmot, hogy vigyen vissza Yvanderfellbe, és az álom vissza is dobott oda, úgy hogy eltölthettem ott még némi időt, mielőtt ismét visszazuhantam volna a kiindulási helyre. Aztán felébredtem. 
megjegyzés: Ezt a kiindulási hely teljesen törlődött a memóriámból, hogy milyen környezet lehetett, csak annyi maradt meg belőle, hogy tudatában voltam annak, hogy ott voltam és mindenre emlékezhettem, így arra is, hogy éppen álmodom.

Nahát szinte mindennap van tudatos álmod. Mi a célod vele? A castanedai célokat nem nagyon ismerem fel bennük.

Áprilia írta:Nahát szinte mindennap van tudatos álmod. Mi a célod vele? A castanedai célokat nem nagyon ismerem fel bennük.

Így van, új lehetőségek után kutatok.

fortis írta:  Aztán jött a meglepetés, egy hang jött a semmiből, ami azt kérdezte. Mi vagy te?  Azt feleltem, hogy ember.  Jött még egy kérdés, ' melyik fajból?' Azt feleltem , hogy a földi.  

Minek tudod be a hangot? Tudatalattidnak vagy egy idegen létező entitásnak?

Amúgy a fajod: ember (Homo sapiens), Mi vagy te : földi szeres lény vagy valami hasonló.

Néha ennek, néha annak.  
-Ez esetben eléggé hülyén hangzana szerintem, ha a tudat alatti ilyeneket kérdezne, mert így eléggé ostobaságnak tűnne. Ettől függetlenül fogalmam sincs.
- Más esetben előfordult, hogy egy testetlen hang rám szólt, hogy azonnal hagyjam abba amit csinálok.  Ez talán tudat alatti de sajnos ezek mind olyan dolgok, hogy nem vagyok ebben sem biztos. 
- Aztán volt úgy, hogy szintén egy testetlen hang egy tudatos álmodásban elmagyarázta, hogy mire és hogyan fordítsam a figyelmemet, na szóval nem igazán meghatározhatók. 
- Ilyen hangok előfordultak jó néhányszor, de mégis megkülönböztethetőek attól, amikor olyasmit halhattam, amiben biztos lehettem, hogy tőlem kívülálló. Amúgy ez a legfélelmetesebb, mert ez olyasmi ami valóban rémisztő.

Az akarat
-Úgy véltem ellazítom magamat. Mondhatni, hogy ez rendre sikerült is, de nem tudom miért annyira kellemetlenül érint mostanság, hogy szinte klausztrofóbiát kapok tőle. Na nem az egyszerű kis meditációra gondolok, hanem amikor valóban ellazít az ember.  
 Régebben ez nem jelentett gondot, olyan mintha valami kellemetlen dolog történhetett volna velem, amire nem emlékszem sajnos.  Aztán oldalamra fordultam, és úgy döntöttem tudatosan fogok álmodni.  Nem kellett sokat várni, mert nagyon hamar beúszott a vetítővásznam elé egy sarkvidéki táj, kiemelkedő  hóval borított jeges szirtek, és alant a hullámzó igazán sötét haragos kéknek tűnő mélység. Nagyon megragadott a táj élessége valósághűsége, de nem vágyódtam eme rideg tájra, egészen más elképzeléseim voltak.  Gombákat akartam látni, egy nagy rétre vágyódtam tele gombákkal, és erre sem kellett sokat várnom, mert hamar elém ugrott ez az interaktív kép.  Ott voltam a réten, apróbb gombákat nézegetve, majd ahogy körül néztem egyre nagyobb , színesebb és aztán megint nagyobb gombákat.  Egyik másik gomba már már akkorára nőtt mint egy fa, és az jutott az eszembe ekkor, hogy ez így nem lesz jó. nem lesz jó, a tudatom csal meg csak engemet, ez nem egy valós tapasztalat, csak az akaratom lépett működésbe, és terít mindent elém  mindegy milyen formában, de a parancs teljesült. 
Lehet, hogy kezdhettem volna valamit a helyzettel, de nem volt hozzá kedvem, ezúttal minden annyira mesterkélt, minden úgy történik ahogyan az akartam, és bár a színekben és méretekben volt némi spontaneitás, ezt  így mégsem akarhattam.