2020 tudatos álmai

Ki volt az álmomban?

Egyszerű álomként indult, egy örökmozgót építettem, amit később be akartam mutatni néhány ismeretlen ismerősömnek. Kicsit később személyes beszélgetésbe elegyedtem az egyikőjükkel, aki egy eléggé különös figura volt, eléggé bölcsnek is tűnt a számomra, de aztán rá kellett jönnöm, hogy itt valami egészen más, valami egészen különös dolgokról lenne szó.  A vele való találkozás hozott némileg tudatosságot a számomra, ezt elég nehéz megmagyarázni, ugyanis  tisztában voltam azzal, hogy amit teszek az egy álom, de nem a hagyományos értelemben, de talán a történetből kiderül majd.  Ez az ismeretlen elmondta számomra, hogy valami hiányzik belőlem, amit meg kellene találnom, de ezt csak úgy találhatom meg, ha ha megkeresem azt egy másik álomban.  Fel akarta ajánlani, hogy ő majd oda juttat, de eltekintettem az ajánlatától, és végül is hagyta, hogy meditációban  a saját erőmből juthassak el oda.  Így is történt, kényelmesen elhelyezkedtem majd kívülről látva magamat hirtelen egy egészen más helyen találtam magamat.  Nem, nem igazán nevezhetném ezt egy normális térnek, inkább tűnt olyasféle platformoknak, amik három szintből álltak, és fel kellett, hogy jussak a csúcsra.  Nem tudom érdemes e szót ejteni ezekről a platformokról, e tekintetben ez nekem is kicsit sok volt, hiszen csövek, amik ide oda mozogtak , némelyik  akár a dugattyúk, szóval egyszerűbb ha azt mondom, nem tudom leírni a helyszínt, csak annyit, hogy három szintje volt.  Itt ott színesen izzó apró valamiket láttam, és mire felküzdöttem magamat a harmadik szintre, megláttam az utolsó lehetőséget egy kis dobozkát ahová eljuthattam.  A doboz előtt még láttam egy kis kékesen izzó valamit, ami leginkább egy lombikhoz volt hasonló, de tudtam nem kellene hozzá nyúlnom, mert első a dobozka.  Úgy véltem cselhez folyamodok, és villámgyorsan érek mind a kettőhöz, de megbántam a lépésemet és abban a pillanatban már tudtam, hogy rossz döntést hoztam.  A dobozban ugyanis bár mi is lehetett, a kis kék izzó micsodához érve azonnal eltűnt, és éreztem annak az idegennek is a rosszallását, aki erre a helyszínre hozott volna.  Nagyon különös volt ez az érzés, mert végig érzékeltem a tudatát, hogy ő is valahol ott van, és volt is időm elgondolkodni rajta, hogy vajon én lehetek e az ő, vagy ő lehet az én tudatomban?  Ennek viszont már nem volt jelentősége, mert elhibáztam ezt az esélyt, és a következő pillanatban egy magas sziklás hóval borított hegycsúcson találtam magamat.  Egy meredek sziklafal magasodott a hátam mögött, négykézlábra zuhanva kapaszkodtam azon az apró pilléren ami kiállt a sziklafalból.  Hogy fogok lejutni innen?-ez járt az agyamban, de semmi a világon nem volt egyértelmű a számomra. nem voltam benne biztos, hogy a függőleges az valóban függőleges e , vagy hogy hol van a lent és a fent, de hogy valamelyest mégis kiigazodhassak, gyúrtam egy hógolyót, és a mélybe hajítottam.  A hógolyó eleinte zuhanni kezdett, de aztán valahogy eltolódott oldalsó irányba, majd felfelé távolodott, mintha a gravitációnak itt nem lenne semmi értelme. Aztán magamat kezdtem el tanulmányozni, rájöttem hogy csak egy gombos ing van rajtam, és elcsodálkoztam azon, hogy miért nem fáztam?  Aztán ismét a lejutáson járt az agyam, és hát a hógolyó röptét tekintve úgy döntöttem, ugrok a semmibe, nincs más választásom. 
- Az álom egy egyszerű álomként folytatódott, de még mindig köze lehetett az előzményekhez, mivel München egy távolsági busz pályaudvarán találtam magamat, és haza akartam jutni,  ezért angol nyelven érdeklődtem a várakozóktól, hogy indul e busz Budapestre onnan?  A válasz igenlő volt, de jegyhez nem jutottam még, és valahogy meg is feledkezhettem róla, mert észrevettem egy mutatványost, aki kövekkel babrált valamit. Hát én a köveket nagyon szeretem, és kíváncsi voltam mi történik ott . A mutatványos ugyanis az öklével apró ütést mérve a kövekre széthasította azokat.  Aztán megengedte, hogy a bámészkodók is megtegyék ugyan ezt, de elmagyarázta, hogy mit kell tenni hozzá. Kijelölt három kis pontot, ahová az ember ujjával rákoppint, majd jöhet az ütés, és a kövek három felé váltak.  Csodálkozva próbáltam vissza illeszteni a darabokat, de nem jöttem rá a fortélyra.  Majd megkérdeztem honnan valók ezek a kövek, és azt mondta fin országból.  Visszatértem a buszhoz és sikerült az egyiken helyet találnom. Véget ért az álom.

A 3 as szám kétszer is

Áprilia írta:A 3 as szám kétszer is

A három szintre gondolsz és a kövön a három pontra való koppintásra, hogy széttörhessen a kő? 
Hmm ez valóban érdekes gondolat. 
Talán az is érdekes, hogy a láda kinyílik, de semmit sem találok, ahogyan a kő is széttörik, de megoldásként semmit sem találok. 
Érdekességként a szikláról ledobott hógolyó is három felé repült, lefelé, oldalt, és felfelé. 
Mindettől függetlenül nem tudok mit kezdeni a hármasokkal, ellenben meglepő az a mód, ahogyan álmot lehet váltani , mondjuk álombéli meditációval. Azt hiszem ez kicsit olyan lehet, mint amikor álmában lefekszik az ember és úgy vált álmot, csak ez most egy másik módja. 
Köszi a figyelmet a hármasokkal, de ezekkel kapcsolatosan nem sok ötletem volna.

fortis írta:

Áprilia írta:A 3 as szám kétszer is

de megoldásként semmit sem találok. 
Érdekességként a szikláról ledobott hógolyó is három felé repült, lefelé, oldalt, és felfelé. 
Mindettől függetlenül nem tudok mit kezdeni a hármasokkal...
Köszi a figyelmet a hármasokkal, de ezekkel kapcsolatosan nem sok ötletem volna.

Mert nem nézel utána. És azért nem nézel utána mert nem érdekel az álmaidnak a jelentése. Te csak a kalandra vágysz.

Ha van ötleted, nyugodtan leírhatnád.  
Én amúgy szeretném ha az álmok nem a jelentésük miatt lennének fontosak, hanem ha megfoghatóan el lehetne érni velük dolgokat.

Ha kapcsolatban állsz még Sylviával, kérdezd meg őt. Nekem régebben volt egy olyan álmom, hogy lifttel mentem volna a kilencedikre a kislányommal, de mindig megállt a lift a harmadikon. Azt végigelemezte számmisztikai szemszögből, amikor még a fórumon volt.

Nincs kapcsolatom vele.

Sziklafal
-Hasonló szituációba kerültem mint a múltkor, csak ezúttal nem egy havas jeges sziklakiszögelésen találtam magamat, hanem egy növényekkel sűrűn benőtt szakadék fölött egy szikla tornácon.  Ezúttal nem volt gond a lent vagy a fent kérdésével, hosszasan bámultam le a mélybe, majd a fölém magasodó sziklafal felé, és tudtam nincs más választásom, ugranom kell.  Aztán jött egy gondolat, mi van, ha ez tényleg csak egy álom, és ez az érzés erősödni kezdett bennem.  Közelebb mentem a szakadék széléhez, és bár némi félsszel, hagytam, hogy a testem a mélybe zuhanjon.  
Nem nem az történt amit vártam volna, azt hittem fel fogok ébredni, de ez helyett egy másik álomban találtam magamat, amiből viszont már eltűnt a tudatosság.

Nem tudom minek nevezzem, talán ide tartozik, végül is mindenképpen az álmodásról szól. 
Az álmodó másom álma
- Szóval autóban üldögélve várakoztam, a szélvédőn át az előttem húzódó kőfal irányába bámultam. Aztán hirtelen megláttam önmagamat álmodni.  Az a másik önmagam azt álmodta, hogy néhány szökkenéssel halad a járdán lefelé, majd egy nagyobb szökkenéssel ráhasal a levegőre és egyszerűen elszáll.  Néztem is utána, amíg el nem tűnt a sarok után. 

fortis írta:Nem tudom minek nevezzem, talán ide tartozik, végül is mindenképpen az álmodásról szól. 
Az álmodó másom álma
- Szóval autóban üldögélve várakoztam, a szélvédőn át az előttem húzódó kőfal irányába bámultam. Aztán hirtelen megláttam önmagamat álmodni.  Az a másik önmagam azt álmodta, hogy néhány szökkenéssel halad a járdán lefelé, majd egy nagyobb szökkenéssel ráhasal a levegőre és egyszerűen elszáll.  Néztem is utána, amíg el nem tűnt a sarok után. 

“Néha vannak álmok, amikkel nincs mit kezdeni. Szerintem ez is egy ilyen álom volt.” (Hogy téged idézzelek.)

Így van, vannak amikor a dolgok csak úgy megtörténnek, nincs értelme elemezgetni azokat. Ez is egy ilyen tapasztalat volt.

Repülsz, vagy sem?

Egy fákkal dúsan benőtt terület mellett sétáltam, a város felé. Tudatossá akkor váltam, amikor kitaláltam, hogy repülök egy kicsit. 
( Ez nagyon jó valóság teszt amúgy, inspirálja az álmot és beépülő elem, ami könnyedén tudatossá teheti álmában az embert. )
Miután beértem a városba egy sétáló utcához értem, ahol sok ember sétált  erre arra, az épület pedig nagy üvegtáblás szerkezetű volt, ahol ki is szemeltem magamnak két fiatalembert, akik egymással szemben ülve beszélgettek egy emeleti szinten.  Arra gondoltam, teszek egy próbát, mivel az utcán sétáló emberek teljesen figyelmen kívül hagyták, hogy én ott a levegőben lebegek, és repkedek a fejük felett ide oda.  Tehát felrepültem az üvegtáblához, és a bent ülőknek intettem, hogy jöjjenek ki az utcára, mert beszédem lenne velük.  Hamarosan oda is értek hozzám, és megkérdeztem tőlük, hogy látják e, hogy repülök? A két fickó azt mondta, hogy nem, nem látják, ők úgy gondolják, hogy a földön járok.  Újból felemelkedtem és ismét megkérdeztem, hogy most mit látnak?  Azt felelték, hogy bár ha repülök is, számukra és az emberek számára mégis csak úgy tűnik, mintha a földön járnék, de meglehet ez csak érzékelés kérdése.

Végül is ide is tartozik:

Látogató

Az ágyamban fekve felnéztem, és nagy meglepetésemre  a francia színész  Gérard Depardieu állt az ágyam végében, és egyenesen rám bámult.  Majdnem elröhögtem magamat mekkora kamu ez az egész, és ahogyan erre a következtetésre jutottam, a színész abban a pillanatban köddé vált, de nem úgy mint az a füstszerű  arctalan árny, ami a helyén maradt,  és az bámult tovább rám. Valahogy nem lepődtem meg, hiszen találkoztam  mér én ezzel az árnnyal, és legutóbb azt mondta, hogy őt nem lehet csak úgy egyszerűen lerázni.  Akkor félelmetes volt, de én most nem foglalkoztam vele. Aztán hirtelen egy álomban találtam magamat, de azzal a gondolattal, hogy akkor én most álmodok. Igen, ez egy álom, de az előbb az valami egészen más volt.  Kinyitottam a szemeimet és ugyan az a látvány fogadott mint az imént, de ezúttal már árny nélkül.  Különös tapasztalat volt.

A látás
Egy álom részként jutottam arra a helyszínre, és úgy döntöttem a tudatosságomnak ezt a szakaszát az energia keresésére áldozom. A környezet egy városias jellegű utca szakasz volt, ahol minden sarokba kiszögellésbe és zúgva belenézve folyamatosan tudatosítottam, hogy energiát akarok látni.  Semmi nem történt, semmi sem változott.  Minden maradt olyannak amilyen volt, azzal a seszínű kinézetével.  Már már feladtam az egészet, amikor hirtelen mégis minden megváltozott. Ha jól emlékszem ekkor már nem is törekedtem annyira.  Az utca minden egyes részlete neon fényben kezdett el pompázni, mintha mindenféle színes lámpákkal világították volna meg.  Elröhögtem magam, gondolván ez úgysem lehet valóságos, az elmém játszik így velem, azaz az álombéli akarat meghozta gyümölcsét, de nem olyan módon, mint ahogyan azt szerettem volna. 

Áprilia a tableten át. 
-Szóval a szobában ültem , a tabletemet babráltam, és közben tudatosult bennem, hogy álmodok. Ezeket nem lehet megmagyarázni spontán jönnek, nem tudom mi válthatja ezeket csak úgy ki.  
Szóval ahogy nézem a tabletemet, meglátom benne Ápriliát, amint a lakásában a távolabbi faltól közeledik felém.   Kicsit fura volt az öltözete, nagy trapézmintás szövet nadrágot viselt , a felsője pedig haránt csíkos mintázatú. Kicsit olyan érzésem volt, mintha észrevette volna, hogy figyelem, és közeledni kezdett a tabletemen keresztül, ekkor kiestem az álomból.

Az inda.  
Arra gondoltam, ez az energiát hordozó gyakorlat hátha ismét hoz valamilyen különös tapasztalatot, ezért miután már jó nagyrészt végig mustráltam a szoba berendezését, a falat kezdtem el tanulmányozni, a karnis után.  Ekkor vettem észre, hogy egy apró ponton valami zöldesen izzik, ezért gyorsan oda hajoltam, hogy közelebbről is szemügyre vegyem.  A tapétán egy kis rés nyílhatott, és a zöldes fény onnan tört elő, de aztán már nem is fényszerű, hanem egy indaszerű nyúlvány tőrt a résből elő. Elsőre nagyon meglepődtem, de aztán kis apró leveleket is felfedezhettem az indán, és arra gondoltam, a vadszőlőhöz lenne leginkább hasonló.  Fura módon az inda nem a falon kúszott tovább, hanem egyenesen felém lebegett a levegőben, ezért kinyújtottam a karomat felé.  Már már majdnem a karom köré csavarodott, amikor hátra fordultam, hogy szóljak a szobában tartózkodó két másik alaknak a jelenségről, de amikor vissza fordultam vettem észre, hogy sajnos az egész hirtelen köddé vált.

Az árnyékról
Ez is olyan mindennapi kis T álom volt amiket nem szoktam bejegyezni, de ezúttal volt benne valami ami miatt mégis beírom.
Szóval ketten sétáltunk az utcán, és felfigyeltem rà, hogy van árnyékunk. Elkezdtem jobban körülnézni, és láthattam, hogy a villanyoszlopnak is, és a bokroknak is volt árnyékuk. Ez szokatlan, mert bár előfordult már, de nagyxon ritka, hogy álomban legyen árnyék, vagy hogy egyáltalán felfigyeljünk rá. Aztán arra gondoltam ha már így esett, megnézem a kezeimet, nem volt jó ötlet, ezt már éreztem abban a pillanatban is amikor kigondoltam, mert bár a kezeimen nem volt semmi érdekes, de sikerült ennek a műveletnek kizökkentenie az álomból.

Hol vannak a felderítők ?
-Akár egy kisebb hangár, vagy nagyobb garázs, de semmiképpen sem lakó helyiség. A hely eléggé rumlis, felfigyelek egy rátaposott piros kólás dobozra. de ezen kívül csak mindenféle apró törmelék.  Aztán végre meglátok két alakot közeledni a bejárat felől, az egyik olyan ötvenes, a másik egy fiatalabb  férfi,  majd oda lépek eléjük. Rákérdezek az idősebbre, hogy ő egy energiát hordozó lény e, mire azt felelte , hogy " nem vagyok energiát hordozó lény. "
A fiatalabbikhoz fordulok, tőle is megkérdezem, hogy ő egy energiát hordozó lény e, mire az ő válasza is ugyan az.  De akkor hol vannak az energiát hordozó lények ( ?), hiszen rajtunk kívül nincs itt senki és semmi más, kivéve azt a néhány apró szemét törmeléket, amiket még az érkezésük előtt áttanulmányoztam.

Miért kérdezed őket? Honnan tudod, hogy igaza mondanak Inkább teszteld le a dolgokat. Lehet, hogy pont a sok törmelék között rejtőzik. Egyébként a tudatos álmoktól rendszerint távol maradnak.

ymor írta:Miért kérdezed őket? Honnan tudod, hogy igaza mondanak Inkább teszteld le a dolgokat. Lehet, hogy pont a sok törmelék között rejtőzik. Egyébként a tudatos álmoktól rendszerint távol maradnak.

Azért kérdeztem őket, mert a szervetlen lények nem hazudnak.  A törmeléket áttanulmányoztam, nem találtam semmit ami energiával bírna.

fortis írta:

ymor írta:Miért kérdezed őket? Honnan tudod, hogy igaza mondanak Inkább teszteld le a dolgokat. Lehet, hogy pont a sok törmelék között rejtőzik. Egyébként a tudatos álmoktól rendszerint távol maradnak.

Azért kérdeztem őket, mert a szervetlen lények nem hazudnak.  A törmeléket áttanulmányoztam, nem találtam semmit ami energiával bírna.

Kíváncsi vagyok mint csináltál pontosan és milyen eredménnyel, hogy össze tudjam hasonlítani a saját tapasztalataimmal.

Az emberek az álmodban nem feltétlenül szervetlen lények, a síma álomalakok ha nem is szándékosan hazudnak, de tévednek.

Ha úgy gondolod, hogy az emberek a szervetlen lények kivetülései akkor miért keresed a felderítőket, hiszen ők maguk a felderítők.

Azt, hogy a szervetlen lények nem hazudnak azt csak abban az összefúggésben olvastam, hogy az ő világukban nem létezik hazugság. Ez még nem jelenti azt, hogy a mi világunkban sem hazudnak.

ymor írta:

1 Kíváncsi vagyok mint csináltál pontosan és milyen eredménnyel, hogy össze tudjam hasonlítani a saját tapasztalataimmal.

2 Az emberek az álmodban nem feltétlenül szervetlen lények, a síma álomalakok ha nem is szándékosan hazudnak, de tévednek.

3 Ha úgy gondolod, hogy az emberek a szervetlen lények kivetülései akkor miért keresed a felderítőket, hiszen ők maguk a felderítők.

4 Azt, hogy a szervetlen lények nem hazudnak azt csak abban az összefúggésben olvastam, hogy az ő világukban nem létezik hazugság. Ez még nem jelenti azt, hogy a mi világunkban sem hazudnak.

1- Első soron végig néztem a padlón heverő apróbb tárgyakon. csavarok, kólás flakon, egy fém vödör, egy satu,  és hasonlók. A kólás flakont azért emeltem ki, mert az piros színű volt, kiemelkedett a többi hulladék közül, amik csak koszos szürke semmitmondóak voltak.  Arra gondoltam, hogy lehet e valamelyik tárgy felderítő, és ennek tudatában pásztáztam át a limlomot.  Nem, a kisujjammal nem mutogattam, és nem is kiabáltam rá a hulladékokra, ellenben e közben megjelent az a két álom alak, így rákérdeztem tőlük , hogy energiát hordozóak e , bár lehet elég lett volna rájuk is csak koncentrálnom. 

2- Az emberek többnyire az álomban nem szervetlen lények. Én ritkaságnak tekinteném, ha egy emberi formát öltenének magukra. Szóval igen, a sima álom alakok tévedhetnek, hazudhatnak is, meg igazat is mondhatnak. Minden variációval találkoztam már. Ez esetben ha mégis kiderült volna, hogy valamelyikőjük csak egy emberi formát öltött volna magára, akkor tovább mentem volna, hogy bizonyítsa be a számomra azt, hogy valóban azzal állok szemben, aminek magát tartja.  Ez esetben viszont alapoztam az igazmondásra, mert én úgy emlékszem, nem hazudnak. Ha mégis, akkor meg feltehetően mivel rákérdeztem, elvileg lebukhattak volna. Ezért csak sima álom alakként könyvelem el a két fickót. 

3- Nem gondolom úgy, de nem vetem el a lehetőségét, hogy előfordulhat. 

4- Én úgy emlékszem, hogy egyáltalán nem hazudnak, de hogy ezt tisztába rakjuk, ismételten el kellene olvasni minden olyan részt, ami ezt taglalja.

A kék?
Tulajdonképpen a fura lánykát akartam behozni, hogy újra legyen valamiféle kapcsolat, mert már nagyon hiányzik.  Az álom többnyire erre összpontosult, és valami történt is, de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy az amit én akartam.  Mindenesetre megjelent egy áttetsző kékes árny, mintha csak párából lett volna, de ezzel nem igazán tudtam mit kezdeni, csak elcsodálkoztam rajta. Talán ő lehetett az, és ha igen akkor talán ő is egy felderítő, vagy valami egészen más?

fortis írta:A kék?
Tulajdonképpen a fura lánykát akartam behozni, hogy újra legyen valamiféle kapcsolat, mert már nagyon hiányzik.  Az álom többnyire erre összpontosult, és valami történt is, de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy az amit én akartam.  Mindenesetre megjelent egy áttetsző kékes árny, mintha csak párából lett volna, de ezzel nem igazán tudtam mit kezdeni, csak elcsodálkoztam rajta. Talán ő lehetett az, és ha igen akkor talán ő is egy felderítő, vagy valami egészen más?

Na és hogy kerültél a tudatos álomba, meg ilyesmi...

Áprilia írta:


Na és hogy kerültél a tudatos álomba, meg ilyesmi...

Az elhatározás még elalvás előtt volt.
Az álmok meg leginkább spontán jönnek. Ha pedig már ott vagyok, akkor tudom mit akarok, legalábbis eszembe jut, hogy mi lenne a szándékom. 
Nincs mindig így, de most így volt.

Ki irányít?
- Az álom ismét spontán érkezett, valamikor hajnal tájékán. 
- Szóval  épületek között suhantam, ezek faépületek voltak valami elhagyatottnak tűnő helyen, mint mondjuk egy pár házból épületből álló kicsi  lélekszámú falú.  Ez mondjuk így még semmi különös, szemlélőként voltam jelen, de az irány amerre repültem és suhantam az nem az én irányításom alatt volt.  Na ez volt az álom érdekessége, hogy a szemlélőként és érzékelőként való jelenlétemen kívül nem sok közöm volt az egészhez.  Leginkább olyan volt , mintha valaki másnak a testében vagy tudatában érzékeltem volna, illetve láttam volna azt amit. Mondjuk a testet nem láttam, nem jutottam el odáig hogy erre gondoljak, az oka ennek a meglepettség.  ha esetleg mégis én magam voltam, akkor lehet abban valami amit ha jól emlékszem Ymor említhetett valahol, hogy az álombéli tudata nem azonos az ébrenlétivel.  Ha ez esetnem ezt tapasztaltam volna meg, akkor vendégként szerepelhettem az álomban, de nem az álombéli tudattal, hanem az ébrenlétivel gondolkodva.

Ma ugyan az volt mint tegnap. Mintha keresnék valamit vagy valakit. Ha ezt az agyam  műveli, akkor ki a megfigyeló, akivel magamat tudnám azonosítani?

Talán az energiatested észlelésére emlékszel vissza.

ymor írta:Talán az energiatested észlelésére emlékszel vissza.

Igen ez meglehet, és bár nem tűnik nagy dolognak, de ettől még marha érdekes.