Meditáció

KB.fél éve kezdtem el meditálni, eleinte komolytalanul, nagyon el tud kalandozni az elmém.
Zene nélkül, ülve, légzésemre koncentrálva kezdtem. Majd kipróbáltam pár meditációs zenét, kisebb-nagyobb sikerrel.
Reggel nem tudok meditálni, egyszerűen nem tudom lecsapni a gondolataim, de délután egész jól sikerül.
A vezetett meditáció nagyon nem az én világom...nem szeretem, hogy "többen" is jelen vagyunk 
Leginkább alpha szintre sikerült eddig lesüllyednem, ez is valami, lesz jobb is.
Amit eddig megtapasztaltam:
-a medencém magasságában egy erős óramutató járásával megegyező rántás/csavarás/energiaörvény,
pár pillanat az egész
-ha fekszek, a testem lassan de jól érezhetően jobbra-balra ringatózik, mintha egy nyugágyban libegnék
-ez tegnap történt, ültem, és a gyökércsakrámtól kezdve felfelé a "gerincem" elkezdett erősen hullámozni (amilyen nyomot a kígyó hagy a homokban)...jobbra...balra...fel...jobbra...balra...fel...
-egy alkalommal megéreztem isten/a forrás jelenlétét, éreztem a figyelmét, ami rám irányult. Nem láttam, csak éreztem. Akkor tudtam, hogy ez a figyelem mindig is jelen van-volt, csak épp most vettem észre. (eddig sosem éreztem hasonlót, mindig egyirányú volt látszólag az érdeklődés.  )

Ez egy annyira tiszta és szép dallam meditációhoz, tulajdonképpen ez az egyetlen most, amit használok.

(közben sajnos eltűnt a YouTube - ról)

Tegnap meditáció közben nagyrészt minden tengerészkék/navy blue volt. Volt egy mélyebb pillanat, amikor egy óriási navy blue kinyílt virágú rózsába zuhantam bele.

Sadhguru 
A meditáció során fellépő öröm, extázis nem a cél, csak az ösztönzőerő...ha fájna meditálni, senki sem csinálná. 
A cél, hogy kettéválaszd a tested és a lelked. Emlékeztesd magad arra, ki vagy valójában. 
(egy valódi imában is hasonlót lehet átélni)

Veszna írta:Tegnap meditáció közben nagyrészt minden tengerészkék/navy blue volt. Volt egy mélyebb pillanat, amikor egy óriási navy blue kinyílt virágú rózsába zuhantam bele.

Érdekes, ez a szín gyakran visszaköszön.
De nem erről szerettem volna írni, hanem egy jelenségről.
Mint írtam, nagyon-nagyon ritkán használok irányított meditációt. Leginkább csak zenét hallgatok, vagy a légzésemre figyelek,vagy esetleg a testemet körülvevő térre koncentrálok. 
De azért előfordult már, pl.ma is, hogy egy ilyen meditációt hallgattam.
Ami az érdekes a dologban, hogy ma pl.egy mezőn kellett sétálnom (a kép gyorsan beugrott) de nem tudtam sétálni. A lábam nem érte a földet, egyre magasabbra emelkedtem/nőttem, a testem is nagyobb lett, a mező is egy egyre magasabban helyezkedő hegy tetejére került....A mező és én csak emelkedtünk, emelkedtünk, körülöttünk minden mélyebbre került, és én lassan elkezdtem szédülni. Óriási lettem.
Ez nem egy pillanatnyi kép, ami a meditációk során felbukkan, ez egy mindig ugyanabba az irányba elmozduló állapot, amit látszólag nem én irányítok, és ez a jelenség már előfordult velem többször. Pl.legutóbb (valahova leírtam)  elalvás "előtt" feküdtem az ágyban, és valami felemelt/talpra állított engem, mint egy fekvő szobrot, de közben kiderült, hogy a méretem nem akkora, mint én képzelem, mert el kezdtem szédülni a hirtelen magasságtól.

A meditációk legtöbbször zsibonságok, felüdülésszerű pillanatnyi csendekkel.
Ma majdnem belealudtam végül, de hirtelen erősen elkezdett a testem jobb oldala süllyedni, és mivel már nem is meditáltam, de még nem is álmodtam,így ahelyett, hogy hagytam volna, inkább elkezdtem gondolkozni a miérten ...

Veszna írta:

Veszna írta:Tegnap meditáció közben nagyrészt minden tengerészkék/navy blue volt. Volt egy mélyebb pillanat, amikor egy óriási navy blue kinyílt virágú rózsába zuhantam bele.

Érdekes, ez a szín gyakran visszaköszön.
De nem erről szerettem volna írni, hanem egy jelenségről.
Mint írtam, nagyon-nagyon ritkán használok irányított meditációt. Leginkább csak zenét hallgatok, vagy a légzésemre figyelek,vagy esetleg a testemet körülvevő térre koncentrálok. 
De azért előfordult már, pl.ma is, hogy egy ilyen meditációt hallgattam.
Ami az érdekes a dologban, hogy ma pl.egy mezőn kellett sétálnom (a kép gyorsan beugrott) de nem tudtam sétálni. A lábam nem érte a földet, egyre magasabbra emelkedtem/nőttem, a testem is nagyobb lett, a mező is egy egyre magasabban helyezkedő hegy tetejére került....A mező és én csak emelkedtünk, emelkedtünk, körülöttünk minden mélyebbre került, és én lassan elkezdtem szédülni. Óriási lettem.
Ez nem egy pillanatnyi kép, ami a meditációk során felbukkan, ez egy mindig ugyanabba az irányba elmozduló állapot, amit látszólag nem én irányítok, és ez a jelenség már előfordult velem többször. Pl.legutóbb (valahova leírtam)  elalvás "előtt" feküdtem az ágyban, és valami felemelt/talpra állított engem, mint egy fekvő szobrot, de közben kiderült, hogy a méretem nem akkora, mint én képzelem, mert el kezdtem szédülni a hirtelen magasságtól.

Nem ez a testkilépés?

Veszna írta:A meditációk legtöbbször zsibonságok, felüdülésszerű pillanatnyi csendekkel.
Ma majdnem belealudtam végül, de hirtelen erősen elkezdett a testem jobb oldala süllyedni, és mivel már nem is meditáltam, de még nem is álmodtam,így ahelyett, hogy hagytam volna, inkább elkezdtem gondolkozni a miérten ...

El kezdtél gondolkodni a miérten. 

Áprilia írta:Nem ez a testkilépés?

Még sosem távolodtam el a fizikai testemtől-abban a pillanatban fel sem merül ötletként,ami persze nem zárja ki, hogy valóban megtörténhet.
Ez a jelenség-egyre nagyobb, magasabb leszek, elkezdek szédülni a hirtelen jött pozíció váltástól-többször fordult elő ébrenléti állapotban, míg elalvás körül max. 2x.
Igaz, ahhoz hogy létrejöjjön, egy nagyon elmélyült állapotban kell lennem, pl.meditáció vagy elmélyült gondolkodás (amikor próbálom áttörni a kognitív határaimat, pl.megérteni a gravitáció és a téridő kapcsolatát).
Valahol leírtam, hogy ilyenkor úgy érzem, a tarkóm körül felfelé kezdek el "kitágulni". 
De a legtöbbször hirtelen esek ebbe a helyzetbe és nincs időm megfigyelni a folyamatot.

(érdemes szemtakarót használni, ha nagyon világos van)

Nem tudom miért olyan hangsúlyos a kék a meditációimban. Tengerészkék, vagy méginkább lapis lazuli kék.
...pedig úgy tudom, hogy nem is annyira rajongok érte  ... Ez a mély kék, legyen virág, madár, fény...

A másik ami feltűnt, amikor elkezdek egy "irányított" meditációt, adott a testem és az öltözékem...és az istennek nem tudom megváltoztatni. Most pl.egy 15 évvel ezelőtti énem volt, egy olyan dzsekiben, amiről már rég megfeledkeztem. Miért?   ennek vajon van jelentősége? Próbáltam "kicserélni" egy mostani magamra, de nem sikerült...

Két füstölőt szeretnék ajánlani, mindkettő hatalmas erővel rendelkezik, és ezt nem csak a könyvekből tudom. Mindkettőt évezredek óta használják keleten-nyugaton.

1.Tömjén
Minden új évet úgy kezdtem, hogy körbefüstöltem vele a lakást egy nagytakarítás után. (Az sem árt ha ilyenkor 1-1 fehér mécsest égetünk minden helyiségben.)
Svájcban a tömjénkészítmények gyógyszernek minősülnek. Baktericid, fertőtlenítő, csíraölő, antirheumatikus hatása van. Európában, Egyiptomban, Japánban, Indiában stb az ókortól használatban van.
Lelkileg/spirituálisan védelmet és tisztulást nyújt a gonosz erők és belső félelmek ellen. Olajként is lehet kapni, így mécsesben lehet párologtatni. 
(Valóban olyan illata van, hogy még én is világgá szaladok tőle   )

2.Szantálfa
A kedvencem, varázslatos illata van.
Ennek van a legmagasabb spirituális rezgése, jótékony hatással van a torok k és szívcsakrára. Serkenti a tisztánlátást és védelmet is nyújt.

Mindkettőt őszintén ajánlom, nagyon hatásosak meditáció során is.

Köszi, a tömjént nem bírom, de a szantálfát szívesen kipróbálom, ha be tudom szerezni. És akkor de jó lesz! Asd solfeggio zenéje a fulembem, a szantálfa a levegőben…

Áprilia írta:Köszi, a tömjént nem bírom, de a szantálfát szívesen kipróbálom, ha be tudom szerezni. És akkor de jó lesz! Asd solfeggio zenéje a fulembem, a szantálfa a levegőben…

A szantálfának nagyon kellemes illata van, ha bemész egy indiai boltba pl.akkor nagy valószűnéséggel ezt fogod érezni. 
 igen, a tömjén valóban khm..."távoltartó" hatású...

Ma délután nehezen tudtam nyugalomra inteni az elmém, nagyon meleg van, szval hagytam a dolgot és lazára engedtem a gondolataim gyeplőjét...persze arra vigyázva, hogy ne ragadjak le egy-egy témánál.
Egy pillanat alatt a gyermekkorom színhelyén találtam magam, Mamáméknál, ahol egy pár évig mi is éltünk a szüleimmel és a nagyobbik öcsémmel.
Megdöbbentően valóságos és részletgazdag volt a táj, gyönyörködve néztem körbe a településen, újra láthattam azokat a részleteket, amiket már rég elfelejtettem...
Beléptem a kertkapun, a gyerekkori Paradicsom-om helyszínére-és ott volt a Papám.... 
Láttam minden arcvonását és csak megöleltem szorosan és elmondtam 100x hogy szeretem, Mamám is ott volt, minden olyan időtlen és ragyogó volt, tele élettel, fény-vibrálással...persze mondanom sem kell sírtam és csak öleltem őt.

Nem tudom mi volt ez (nem meditáció), hogy csöppentem ide-nem gondoltam rájuk ma szerintem...de nagyon hálás vagyok hogy átélhettem...

Meditáltam délután, de nem a megszokott helyemen, hanem a nappaliban - mivel senki sem volt itthon, ott kényelmesebbnek tűnt.
Gondolom a szokatlan hely okozta, hogy egy kicsit nyugtalan voltam, és láttam egy alakot kijönni a szobánk felől. De most nem az ő létezése a kérdéses, inkább az zavart, hogy ilyen "félős" vagyok , vagyis nem vagyok azon a szinten, ahol lenni szeretnék. 
Mondtam is, hogy ezen bizony dolgoznom kell, de segítséget is kérnék. 
Ekkor egy képet mutattak a szemeim előtt: lótuszülésben ültem, és megjelent valami, amitől rettegtem, és akkor a jobb karom fellendült, könyök behajlítva-mintha jelentkeznék-így a csuklóm nagyjából a jobb vállam magasságába ért, nyújtott ujjakkal, tenyérrel előrefele. 
Bal kezemmel pedig megfogtam (megtámasztottam?) a jobb könyököm. 
Ez a pozíció+a szeretet meg tudja semmisíteni a félelmeim,mondták, amiket magamnak teremtek. 

...most pedig nézegetem az új könyvem a mudrákról és a hindu táncosok kéztartásáról...az első kép ez volt:



(nem ismertem ezt a mudrát, a továbbiakban részletezi a pozíciót, és jobb kézzel kell csinálni. A neve :bátorság mudra/a félelemnélküliség pecsétje)

[size=40]"Tara az együttérzés női istene, a tibeti buddhizmus egyik legnépszerűbb istennője, Avalokitésvara (aki egyébként a könyörületesség istene, tibeti nevén Csenrézi) női párja. Állítólag, amikor Avalokitésvara látta az emberek mérhetetlen szenvedését, egy könnycsepp kicsordult a szeméből, és ebből született Tara, akinek 21 megnyilvánulási formája létezik, amelyeket színük, kéz- és lábtartásuk alapján különböztetik meg. Legismertebb a Zöld Tara, és a Fehér Tara. Ők a kegyes, míg a többiek a haragvó Tara megszemélyesítői.[/size]


[size=40]Fehér Tara az együttérzés, hosszú élet, gyógyítás és a derűs nyugalom kvalitásokat képviseli. Fehér Tara gyakorlatainak szerepe az élet meghosszabbítása, és a gyógyítás. Tara fogadalmat tett a lények segítésére az emberek egészségért, erőért és hosszú életért fordulhatunk hozzá. Fehér színe tisztaságot jelent, de utal arra is, hogy ö a Végső Igazság. Hét szeme van: kettő a szokványos helyen, az arcán, ezeken felül egy a homloka közepén, valamint a kezein és a talpán is. Ez azt jelenti, hogy lát minden szenvedést, minden segélykiáltás el jut hozzá, a szenvedés összes világában, mivel mindkét észlelési módot használja, az általánost és a különleges, érzékeken túli észlelést is. Vajra testtartásban ül. A jobb keze adományt nyújtó tartásban van, a bal keze pedig tanítói tartásban, egy lótuszvirág szárát tartva. Mindenféle drága ékszert hord, és rendkívül gyönyörűen néz ki."[/size]


[size=40]
[/size]

Hallgasd meg ma ezt a szív-nyitogató mantrát! 

A kérdésem a következő : mi ez és hogy lendülök át rajta?
Már épp elvesztem a testem érzékelését, csak lebegek, nagyon kellemes, nyugalom.
Amikor elkezdődik ez a zúgó hang, kívül-belül meleget érzek, erős világos fényt érzékelek magam körül, a szívem pedig zakatol mint egy gőzmozdony. (nincs egészségügyi bajom). A zúgás nem csak hallható, de érezhető is bennem. És mintha kibukkannék - képletesen- valahova... Fogalmam sincs hogyan írjam le.
Persze ez kizökkent a meditációból.

Hmm ezt én nem tudom, nálam nincsenek ilyen kisérő jelenségek.  Egyszer volt, hogy a szívcsakrát marhára éreztem, de az nem vezetett testen kívüli élményhez.   Az ellazultságot inkább olyan csiklandozó érzet kiséri az arcomon.

Veszna írta:A kérdésem a következő : mi ez és hogy lendülök át rajta?
Már épp elvesztem a testem érzékelését, csak lebegek, nagyon kellemes, nyugalom.
Amikor elkezdődik ez a zúgó hang, kívül-belül meleget érzek, erős világos fényt érzékelek magam körül, a szívem pedig zakatol mint egy gőzmozdony. (nincs egészségügyi bajom). A zúgás nem csak hallható, de érezhető is bennem. És mintha kibukkannék - képletesen- valahova... Fogalmam sincs hogyan írjam le.
Persze ez kizökkent a meditációból.

Ez a testen kívüli élmény előszele. Nem tapasztalatból mondom (nekem nem sok volt), hanem a Robert Monroe: Testen kívüli élmények c. könyvében olvastam (nagy klasszikus a témában). Asd is nemrég ajánlotta. Igazából asd tudna válaszolni az ilyen kérdésekre, kár, hogy nem aktív.

Wow, köszönöm.

Egy angol fórumra is kiírtam, és veled egy időben ugyanezt válaszolta egy csaj.

Veszna írta:Egy angol fórumra is kiírtam, és veled egy időben ugyanezt válaszolta egy csaj.

Már jóval elmúltam 40 éves, amikor először meditáltam, vagy legalább is megpróbálkoztam vele. Egy katasztrófa volt, megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem vagyok ura a gondolataimnak.
Egészen addig fel sem merült bennem, hogy valami "gond" lenne a "valóság-alkotásommal", de egy pár perces gyakorlattal megtapasztaltam azt, hogy nem az én kezeimben van a gyeplő, és ezt a lovak is tudják.

Személy szerint nem szeretem az irányított meditációt (az Ápriliával közösen végzett kísérlet ezt fényesen megmagyarázza), de azon is elgondolkoztam már, hogy mi lenne ha hipp-hopp nem lenne áram a Földön...senki sem tudna meditálni? Másrészt nem bele akarok helyezkedni egy más által létrehozott világba, hanem meg akarom tapasztalni a valódi énem a maga tisztaságában, ha lehet.

Akkor beszereztem Victor Davich 8 perces meditáció című könyvét.
A könyv egy egyszerűen követhető 8 hetes programot nyújt, kezdve a legabróbb mozzanatokkal, és mindig hálás leszek a benne lévő egyszerű de nagyon hasznos információnak. Minden héten egy kicsivel komolyabb gyakorlatot ajánl, először a gondolatok megfigyelése, majd légzésre figyelés, külső zajokra összpontosítás stb... 
Minden kezdőnek meleg szívvel ajánlom aki  szeretné fókuszáltabbá tenni a mindennapjait, és valóban szeretne a jelenben lenni, nem egy a múlt által kreált "illúzióban". 

"A jóga (szanszkrit: योग) a tudat átalakítását, illetve a karma és az újjászületés (szamszára) körforgásából való megszabadulás (móksa) elérését szolgáló indiai vallási módszerek és technikák. 
A keleti bölcselet egy formája, ami Indiában fejlődött ki a hinduizmus kulturális közegében. 
Több indiai bölcseleti munka tárgyalja és igen fontos szerepet játszik a hindu szellemiségben. A jóga tudománya, a hozzá kapcsolódó világlátás minden bizonnyal az ókori Indus-völgyi civilizációban gyökerezik.
A jógában a törekvés az, hogy az ember fokozatos önfegyelmezéssel, érzékeinek, testi mivoltának uralma alá rendelésével, s a prána-erők tudatos felhasználásával elérje az elme megtisztulásának azt a fokát, amelyben a szamádhi állapot megvilágosodása bekövetkezik.
A jóga művelője a jógi (szanszkritül a férfi jógikat joginnak, a női jógikat pedig jogininek is nevezik). Jóginak lenni annyi, mint Istenben élni, és összhangban lenni környezetünkkel és embertársainkkal. A jóga egyesülés Istennel. Mivel Isten mindenkiben ott van, a valódi jóga mindenkivel összeköt.

Ma a jógának sok változata ismert, amelyeket a különböző személyiségtípusokhoz fejlesztettek ki. Indián kívül először a Hatha-jóga vált népszerűvé a 20. századi nyugati világban, ma már azonban rengeteg ága elérhető a jógaközpontokon keresztül. Nyugati adaptációjában elvesztette vallásos hátterét és inkább a testi-lelki egészség megőrzésére és helyreállítására, illetve csúcsélmények előidézésére szolgál.

A jóga alapja az önuralom. A puritán, egyszerű élet elengedhetetlen a jógához. A jóga lényege a fegyelmezettség, mind a test, mind az elme vonatkozásában. 

Az elnevezés a judzs tőből ered, mely jelentése: összekapcsolni, egyesülni. Hasonlít a religio (összekapcsol) latin szóra, amelyből az angol religion (vallás) ered. A vallás és a jóga célja tehát ugyanaz: egyesülni, összekapcsolódni Istennel. 
A jóga az egyén lelke (átman) és az univerzális lélek (Brahman) egyesítésére utal, de vonatkoztatható a test, a tudat és a lélek egyesítésére történő utalásként is, egyesülést a legbensőbb lényegiségünkkel, ami a buddhizmus esetében a megvilágosodott tudatot jelenti.

Mai, nyugati értelemben alapvetően kétféle jógát különböztetünk meg: testi és szellemi jógát, melyek célja a testi és a szellemi erők felébresztése. Az eredeti jóga mindkettőt jelenti, de elsősorban a szellemi jógát, ahogy a neve is utal rá: összekapcsolódni. Összekapcsolódás a Legfelsőbb Lénnyel. Istenhez (Ísvara) való közeledésen túl a jóga célja, hogy az ember testének tökéletes urává legyen, hogy az elmét ellenség helyett baráttá tegye: 
"Az emberi elme a legjobb barátja lesz annak, aki legyőzi őt, ám annak, aki nem képes felülkerekedni rajta, a legnagyobb ellenségévé válik."

Mohendzsodáróban, az Indus-völgyi civilizáció romjai közül 4 ezer éves, meditáló jógikat ábrázoló képek kerültek elő.


 Ez azt bizonyítja, hogy a jóga gyakorlata már akkor is elég fontos volt ahhoz, hogy művészeti ábrázolás tárgyát képezze. Olyan dolgot nem ábrázoltak volna, ami abban az időben még gyerekcipőben jár, vagy nem része teljesen az akkori kulturális életnek.

A Védák, az Upanisadok, a Bhagavad-gíta, a Jóga-tantrák, a Jóga-szútrák és egy kevés, a hatha-jógával foglalkozó szöveg képezi a jóga legfontosabb irodalmát. Ezek a szövegek mintegy 4000 éves időszakot ívelnek át, egészen napjainkig. A két legfontosabb szöveg a Bhagavad-Gítá és a Jóga-szútrák. Utóbbi Patandzsáli, a Kr. e. 4. században élt indiai bölcs tollából maradt fenn, az összes többi jógakönyv tulajdonképpen erre alapozódik.

A jóga négy fő ága :

Bhakti-jóga (szanszkrit: भक्ति योग): az áhítat , a szeretetteljes odaadás jógája. A bhakta az odaadáson, imádaton keresztül akar kapcsolódni Istenéhez. A Legfelsőbb Úr mindenek feletti szeretetét hirdeti.

Karma-jóga (szanszkrit: कर्मयोग): az akarat, az önfegyelem és a tettek jógája. A karma két fajtája az önző és önzetlen cselekvés. Imádkozz és dolgozz! – ez a karma jógi jelmondata Isten felismeréséhez. A karma jóga célja, hogy az ember lemondjon önös érdekeiről, vágyairól és hogy egy felsőbb erőt szolgáljon.

Dzsnyána vagy más átírásokban: dnyána-, jnyána-, gjána-jóga (szanszkrit: ज्ञान योग): a tudás, a bölcsesség és a józan ítélőképesség jógája. Az advaita védántában ez az önmegvalósítás eszköze. A védánta más iskoláiban a megszabadulás elérését segítő segédeszköz. Számos tradíció azt hangsúlyozza, hogy a karma ösvényének végigjárása nélkül képtelenség elérni a móksát. Más írások a karma és a dzsnyána együttes alkalmazását írják elő.

Rádzsa-jóga (szanszkrit: राजयोग): a meditáció ösvénye; nyolc ágra osztott, a többi jóga-módszert is magába foglaló rendszer."

A nyugati/modern jógagyakorlatok eredete



Mark Singleton PhD, aki jelenleg a University of London kutatója, 2010-ben megjelent könyve szerint a ma gyakorolt jógapózok jelentős része egyáltalán nem indiai eredetű, hanem a germán (német, skandináv) testkultúra irányzatokban létrehozott tornagyakorlatok. Ezek a brit hadsereg révén jutottak el Indiába, akik legkésőbb 1775-től kezdve hatottak erőteljesen az indiai lakosságra.
Ők pedig a britektől való függetlenségi és nacionalista törekvéseik bimbózásakor ötvözték az európai testépítést a hindu technikákkal, hogy felkészítsék magukat egy eljövendő szabadságharcra. Később pedig megjelentek a jóga nyugati tudományos alapon való megértését és fejlesztését szorgalmazó indiai jógik. Így létrejöhetett egy olyan „indiai” kincs, ami karöltve a nyugaton felvirágzó egészségkultúrával és a keletet övező egzotikára áhítozással egy ütős exportcikké válhatott India és az indiai kormányok számára.
A macska-kutya (gerinchajlítás négykézláb) gyakorlat, a háromszögtartás, a Napüdvözletből ismert bot- és nyolcponttartás valamint az állásból előrehajlás, harcospóz, sőt, maga a Napüdvözlet is a nyugati tornából továbbfejlesztett, vagy legalábbis általa inspirált gyakorlatok.

Veszna írta:Már jóval elmúltam 40 éves, amikor először meditáltam, vagy legalább is megpróbálkoztam vele. Egy katasztrófa volt, megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem vagyok ura a gondolataimnak.
Egészen addig fel sem merült bennem, hogy valami "gond" lenne a "valóság-alkotásommal", de egy pár perces gyakorlattal megtapasztaltam azt, hogy nem az én kezeimben van a gyeplő, és ezt a lovak is tudják.

Személy szerint nem szeretem az irányított meditációt (az Ápriliával közösen végzett kísérlet ezt fényesen megmagyarázza), de azon is elgondolkoztam már, hogy mi lenne ha hipp-hopp nem lenne áram a Földön...senki sem tudna meditálni? Másrészt nem bele akarok helyezkedni egy más által létrehozott világba, hanem meg akarom tapasztalni a valódi énem a maga tisztaságában, ha lehet.

Akkor beszereztem Victor Davich 8 perces meditáció című könyvét.
A könyv egy egyszerűen követhető 8 hetes programot nyújt, kezdve a legabróbb mozzanatokkal, és mindig hálás leszek a benne lévő egyszerű de nagyon hasznos információnak. Minden héten egy kicsivel komolyabb gyakorlatot ajánl, először a gondolatok megfigyelése, majd légzésre figyelés, külső zajokra összpontosítás stb... 
Minden kezdőnek meleg szívvel ajánlom aki  szeretné fókuszáltabbá tenni a mindennapjait, és valóban szeretne a jelenben lenni, nem egy a múlt által kreált "illúzióban". 

Ezt honnan lehet letölteni, Veszna?

Megvan nekem, átküldöm!

Ha kezdők vagyunk, ha nem, vannak dolgok, amivel segítethetünk magunknak abban, hogy könnyebben ellazuljunk.

S bár nagyon a minimalista meditáció híve vagyok a magam részéről, mégis az itt bemutatott dolgoknak mind lehet létjogosultsága.

    1. Látás-képek, szimbólumok
Nem arról van szó, hogy mindenhol csakra és Buddha képeknek kellene lenni a szobában, de egy létező és nagyon hatásos meditációs technika egy szent/spirituális/ezoterikus szimbólum, alak képének az elménk fókuszában tartása, nos ameddig bírjuk, eleinte másodpercekig, majd percekig. 
Én pl.meditáció elején egy kék/indigó rózsa képére fókuszálok, először a szememmel, majd a belső látásommal. Mindenkinek egy személyes szimbólumra való koncenntrálást ajánlok, aminek a személy számára van mondanivalója. 

    2. Szaglás-illatok
Illatgyertyák (ami egyben fókusz gyakorlat is lehet), füstölők, aromaolajok, kinek mi a kedvence, vagy melyiket tartja tűzbiztosnak. 
Nálam magasan a szantálfa és a rózsa illata vezet, pusztán személyes okokból. 
A levendula és a tömjén segítenek koncentrálni, és az utóbbi kiváló hatású tértisztító is, nem véletlenül használják a katolikus templomokban évszázadok óta. 
A gyertyák esetén érdemes odafigyelni a tűzbiztonságra. 
Amire még érdemes odafigyelni, hogy a választott termék természetes, organikus illat legyen, és ne kémiai laborban készüljön. Egy hamis termék használata legrosszabb esetben akár a hormonrendszer megzavarását, míg enyhébb esetben fejfájást, allergiás reakciót okozhat. 

    3. Hallás-hangok, dallamok
Sokan nagyon szeretnek mindenféle zenére meditálni, esetleg binaurális hangokkal elősegíteni a relaxációt.
Az én szívemhez a hangtálak állnak közel. Meditáció előtt párszor megkongatom (egy kisebb fajta réz hangtál) és a hangzása, vibrációja máris a "belső szentélyemre" fordítja a figyelmemet.
Sokfajta hangtálat lehet kapni, akár kristályból, üvegből is, mindenféle hangmagasságban vagy akár találunk olyat is, amit csak bizonyos csakrához érdemes használni.
Engem célirányosan csak az érdekelt, hogy melyiknek tetszik legjobban a hangja.
Másik nagy kedvencem az OM szó elrezegtetése (erre nincs jobb szavam, mert aki már próbálta, az tudja, hogy ez az ősi szanszkrit szó inkább rezgés, mint a hagyományos értelemben vett szó). 

    4. Érintés
Mala, Rózsafüzér használata akkor hasznos, ha számunkra fontos, értékes mantrát mondogatunk. 
De valaki bizonyos kristályokat, marokköveket szeret a tenyerébe tartani.

    5. Ízlelés - teák
A választék végtelen. Tudom, hogy vannak, akiknek fontos az elmélyüléshez egy csésze tea, de nálam ez (még) nem működik, mert én tanuláshoz serkentőként iszok teát. Talán majd a relaxációs teámat is megtalálom egyszer. 

    6. Bónusz 
Ez bármi lehet, ami jelentéssel bír a számunkra. 
Kialakíthatunk - ha van rá lehetőségünk- egy kis meditációs sarkot a szobában, ez azért hasznos, mert már maga a megszokott hely és pozíció felvétele segíthet nekünk. 

De meditálni bárhol lehet, akár a metrón ülve is. 
Általánosságban elmondható, hogy azokat a dolgokat tegyük, amiket szeretünk, ezt hasznosabbnak tartom, mint a divatos irányzatok követését. Hisz a cél az, hogy magunkat ismerjük meg alaposabban, nem mások ízlését. (Ugyanez a bajom a Fengshui-val is, míg hiszek az erőterekben és a szimbólumok használatában, addig nem tudok mit kezdeni nagyon sok Kínai szimbólummal, egyszerűen nem jelentenek nekem semmit-mert nem Kínában nőttem fel. Arról nem is beszélve, hogy annyira nem rajongok a piros színért. Ezért mindig igyekszem személyes szimbólumrendszert használni.) 
Másrészt ezek mind mind csak segítő eszközök, fedezzük fel mi az ami jót tesz nekünk és használjuk őket örömmel!

Sok jó ötlet!