Kérdések-töprengések

Család-csoport-lélek...
Mivel sok olyan család van körülöttem, ahova látszólag nem fognak új lelkek születni, gyakran szoktam gondolkodni az okán.
Nem hiszek a hormonok, testi egyensúly felbomlásában,fizikai gátakban...láttam olyan embereket, akiknek gyerekei születtek, akiknek orvosilag nem is kellene élniük...mármint a szülőknek. 
A lelki gát sem okozhat  akadályt (pl.háborúk idején is születnek gyerekek). 
A fenti két "ok" látszólag egy darabig akadály. 

Szerintem ez inkább kapcsolódik a családi "karmához". Azt gondolom minden család hordoz egy vagy több feladatot, célt amit el kell érnie. 
(Előre le kell szögeznem, azt gondolom a születendő lélek dönt, az ő szava a végső,jön e vagy sem.) 
Azokban az esetekben, ahol a család, mint lélek-közösség befejezte a karma által kirótt feladatot, szerintem az a család megszűnik. 
Nincs több feladata,nincs miért fenntartani.

Valamikor régen olvastam olyan lehetséges magyarázatról, hogy egy családban azért nem születik gyermek, mert a gyermeküknek más szülők genetikai adottságaira van szüksége.  Itt jön képbe az adoptálás, ami ezek szerint nem egy véletlen esemény.  Sok olyan eset van, hogy adoptálnak egy gyermeket a családba, és aztán eljön az idő, hogy megszülethessen a saját génjeiket öröklő utód.  Végülis elgondolkodtató, mert ha gyermeke születik egy házaspárnak, akkor már kicsi az esélye, hogy örökbe fogadjanak.

Valószínűleg sokféle magyarázat van. Ahogy a létezés /a világ is sok szintből áll. Nincs olyan hogy valami CSAK fekete vagy fehér.

Most találkoztam egy érdekes gondolattal...ami részben megmagyarázza azt a kínzó kérdést, hogy mire fel ez az erős spirituális fellendülés. Számtalan helyen írtam, hogy valami szokatlan történik, és nagyon erős energiák áramolnak felénk. 
Félreértés ne essék, nem úgy értem, hogy mindenki arra ébredt ma reggel, hogy ismerni akarom magam.
Inkább arra gondolok, hogy egy pár éve, mondjuk 2-3,de az elmúlt másfél évben érezhetően erősebben a  spirituális/ezoterikus (eredeti jelentésében használom a szót:rejtett) út egy többsávos sztrádává bővült. Olyan információk szabadulnak fel, amik hosszú időre rejtve voltak. 
Az elmélet szerint az idővonal amin haladunk egy tervezett idővonal. Mindig is így volt, mindig is így lesz, mégpedig ciklusokban.
Spirituálisan elérnek a lelkek egy szintet-több inkarnáció után, és akkor jön az idővonalon a nagy Reset. Törlés. A nagy fal, ami után nincs semmi. Így maradunk benn a játékban-ha nem sikerül egy cikluson belül Buddha-vá válni. 
Oda a felébredés közelében járók összegyűjtött tudása.
Amit most tapasztalunk...hogy nem volt Reset. 
Nem tudni miért...nem tudtak reset-elni , nem akartak, nincs már aki kezelje a gombot? Ki tudja. 
De most már bőven túlhaladtuk a nagy falat, ami talán sosem történt meg, vagy legalábbis ezzel az emberiséggel...
 Nem tökéletes ez az elmélet, de eddig ez áll legközelebb ahhoz, amit tudni vélek a világunkról.

-Hogy döntjük el mi a valóság?
Azért kérdezem, mert ahogy felnövünk sorra derül ki, hogy az amit igaznak hittünk vagy teljes hazugság, vagy nyomokban igazságot tartalmaz...hogy lehet így objektívnak maradni? Hol a kapaszkodó? 
Arról nem is beszélve, hogy az új "isten" a média hogy rejti el előlünk a valós információt. 
-"Ismerd meg önmagad!" 
Induljunk ki ebből. De mennyire tudom objektíven vizsgálni magam? Szükséges az objektivitás ebben az esetben? Tudom e magam egy olyan módszerrel vizsgálni, ami általánosságokban beszél, holott én (és mindenki más) specifikus? 
Mert látszólag mindannyian egy külön világ vagyunk, és csak bizonyos pontokon kapcsolódunk. 
Van egyáltalán objektív igazság? 

A sok hazugság között (magamnak is hazudok akarva-akaratlanul) mi a valós? Hol az a pont bennem, amire azt mondom, ez biztosan igaz?! 
Tapasztalatom szerint nincs ilyen pont. 
Vagy beleállunk a saját hitrendszerünkbe, abba, amit igaznak vélünk-érzünk, vagy hagyjuk a francba, és eljátszunk egy biodíszlet életet.

Néha úgy érzem nincs kiút a mátrixból. Ha ledöntünk egy falat , egy másikkal találjuk magunkat szembe, és a falak sosem fogynak el.

fortis írta:Néha úgy érzem nincs kiút a mátrixból. Ha ledöntünk egy falat , egy másikkal találjuk magunkat szembe, és a falak sosem fogynak el.

Ez a hely úgy lett megépítve, hogy ne legyen kiút.
...örökös csapdába ejtve (magunk és/vagy mások által) rakosgatjuk a téglákat a mátrixba...
Ezzel kéne foglalkozni mindenkinek...mert mindenki tudja, hogy sokkal nagyobbak és erősebbek vagyunk természetünknél fogva....de a legtöbb ember csak éli az életét, mint a hangyák a fű alatt, anélkül, hogy életében 1x is felemelné a fejét, hogy kinézzen a fűcsomó alól... 

Emlékszem, mindenki azt mondta, írta, sulykolta, olvassam el a Vörös oroszlán című könyvet... 
Életem eddig legnagyobb könyv csalódása...komolyan ennyi? Hogy van lélekvándorlás és következmény? 
(Annyi értelme volt csak, hogy le tudjam írni a fenti mondatot.) 
Vagy nem is...most hogy írok jöttem rá, miért van igaza a könyvnek...mert annyi életen át, még mindig hülyén/hangyaként halunk meg, ahelyett, hogy "felébrednénk".

Hát, a gurdjieffi önemlékezés szerintem objektív kapaszkodó. Már ha érti valaki azt az ideát. (Mert akármilyen egyszerű is, a túlbonyolított elme nem feltétlenül érti. Valójában csak kevesek harapnak rá emiatt).
Amúgy emlékszem Veszna, hogy ez a kérdés már 10 évvel ezelőtt is foglalkoztatott téged. Akkor ezt mondtad: “Honnan tudjuk, hogy a “megvilágosodás” nem egy újabb lapát föld a tudatosság elfedésére?”

Áprilia írta:Amúgy emlékszem Veszna, hogy ez a kérdés már 10 évvel ezelőtt is foglalkoztatott téged. Akkor ezt mondtad: “Honnan tudjuk, hogy a “megvilágosodás” nem egy újabb lapát föld a tudatosság elfedésére?”

Hát ez is csak azt mutatja, hogy én is egy helyben toporgok és gépiesen, programokban gondolkozok.
Hol a fejlődés?
Köszi az emlékekeztetőt. 

(Jaj nem emlékeztetőnek szántam, csak érdekességnek.)

Áprilia írta:(Jaj nem emlékeztetőnek szántam, csak érdekességnek.)

Én azért örülök hogy leírtad! 

Ez nem egy bolygó...ez tudatállapot.

Veszna írta:Ez nem egy bolygó...ez tudatállapot.

Most hogy sok pici gyerek között vagyok és van lehetőségem megfigyelni őket...nagyon szembetűnő az, hogy milyen tudatszinteken megyünk át életünk során.

Mennyire emlékeztek a gyerekkorotokra, az első benyomásokra?
Emlékszem az érzésre, hogy milyen szokatlan testben lenni, aminek a törvényeit egyáltalán nem ismerem. Sokszor éreztem "pillangókat a hasamban" mikor felkeltem...ez azóta sem jött vissza, de kiskoromban reggelente tüzijátékkal a solar plexusom körül ébredtem.
Vagy emlékszem, nem értettem a fájdalmat a testemben és megfogalmazni sem tudtam...minden olyan álomszerűnek tűnt akkor...mint egy elvarázsolt világ (és itt nem romantikázok).

Persze ennek óriási irodalma van, elég csak egy Ranschburg könyvet kézbe venni...
De ami engem érdekel az az, ahogy a tudatosság megszületik bennünk a "semmiből".

Biztos, hogy ez a “tudatosság” folyamata és nem inkább az “anyagba rögzülésé”?
A tesóm egyik lányáról van egy fénykép, amelyen még kiskorában ül (járni még nem tudott) a szoba közepén anyukáméknàl egy pléden a szőnyegen. Mint akit odatettek. Kis arca is mozdulatlan, kifejezéstelen. Amikor megláttam a képet, ez a kifejezés futott át az agyamon, pedig akkor már hívő voltam és nem használtam ilyen kifejezéseket: “anyagba rögzülten.” Megdöbbentően beszédes volt a kép.
Szerintem amikor a gyerekek ideszületnek, inkább elveszítenek dolgokat, mintsem szereznek.

Áprilia írta:Biztos, hogy ez a “tudatosság” folyamata és nem inkább az “anyagba rögzülésé”?
A tesóm egyik lányáról van egy fénykép, amelyen még kiskorában ül (járni még nem tudott) a szoba közepén anyukáméknàl egy pléden a szőnyegen. Mint akit odatettek. Kis arca is mozdulatlan, kifejezéstelen. Amikor megláttam a képet, ez a kifejezés futott át az agyamon, pedig akkor már hívő voltam és nem használtam ilyen kifejezéseket: “anyagba rögzülten.” Megdöbbentően beszédes volt a kép.
Szerintem amikor a gyerekek ideszületnek, inkább elveszítenek dolgokat, mintsem szereznek.

Is-is.
Elvesztjük a teljes érzékelésünk, és megtanulunk az itteni igen csak korlátolt  érzékeléssel élni.
Ebben teljesen igazat adok neked. 
Komplett emlékeim voltak kiskoromban egy másik életről, de mivel nem volt itteni tudáskészletem még, elmondani-megfogalmazni sem tudtam, mi az amit látok. Ezért szépen eltemettem magamban, amíg egy szimbolikus kép felszínre nem robbantotta. 

Amit fenn próbáltam leírni, az az a kép amiről te is beszélsz. Emlékszem rá, milyen érzés összeszokni ezzel a testtel.

Veszna írta:Elvesztjük a teljes érzékelésünk, és megtanulunk az itteni igen csak korlátolt  érzékeléssel élni.

Szerintem nem veszítjük el az érzékelésünket, az mindig teljes marad. Amit megtanulunk azaz, hogy érzékelésünkből mire helyezzük a hangsúlyt és mik azok amiket teljesen hagyjunk figyelmen kívül, mintha meg sem történtek volna.

A gyerekeknek több száz tanítójuk van, a körülöttük élő felnőttek, akik megtanítják nekik hogyan értelmezzék a világot ugyan úgy, ahogy ők teszik. Akinek ezt még nem sikerül az csodabogárnak, felnőtt korára elmebetegnek tituláljuk.

Gyermekkor=álomidő.

...egyre több film témája az, hogy a világunk nem az, aminek gondoljuk...

Sokszor meg lett már említve itt a fórumon...és most egy videó kapcsán leírom a véleményem...és ahány ember, annyi idővonal, annyi nézőpont.

Mielőtt belekezdek, ahhoz le kell írnom hogyan látom az életünk:
A forrás/isten részei vagyunk, egy dimenziókon és denzitásokon átívelő energiamezők/lelkek.
Most ebben a pillanatban viszont ennek a hatalmas, tudatossággal rendelkező energiamezőnek/léleknek az a része ír, aki ide fókuszál a Földre, fizikai testben, és elhatározta magát, hogy része lesz ennek a világraszóló kísérletnek. 
Ez egy kisérlet/iskola stb.épp aminek látod, vagy ahogy az Út-on elnevezted.
Rendszeresen visszajárunk-lsd.fentebb,kisérlet,iskola-ez a reinkarnáció és a karma törvénye. Évmilliók, évezredek óta.  A fizikai testünk halandó, míg lelkünk halhatatlan és sérthetetlen. 
Nagyjából ennyit itt erről, ez egy roppant rövid és mellékágaktól mentes verziója annak, amit gondolok. 

Szval a V-helyzet. 
Hogy is lehetne kikerülni, ha 1,5 éve ez folyik a csapból is... Pedig kb. 2 hónapja nem nézek és nem olvasok híreket... 
De ma megnéztem az egyik kedvelt youtube-erem új videóját. Egy szuper spirituális csaj, letisztult mondanivalóval, "nagy" elődök iskolájából. Az üzenete mindig kristálytiszta, "Krisztusi" szeretetről és önismeretről szól... 
Ma pedig bejelentette , hogy ő nem engedi meg, hogy V-t kapjon, inkább sátorba költözik...
....
Mindkét V (a fertőzés és a gyógymód is) veszélyes, igen. 
Mert felültet a félelem-vonatra. 
Nekem itt a Földön az a célom, hogy végre olyannak lássam a világot és magam, amilyen és levessem a karmám....és nem tudok elképzelni veszélyesebbet a céljaimra nézve, mint azt, hogy a félelmem által vagyok mozgatva, bármilyen indíttatásból is nézzük. 

Ezt a világot irányítják jelenleg, hogy eluralkodjon a káosz és a félelem. Hogy miért és kik? Fogalmam sincs, ez legyen az ő gondjuk...de egy pillanatot sem szeretnék az értékes időmből arra áldozni, hogy valós és/vagy valótlan horror-sztorikon csámcsogok. 
Érzéketlen lennék? Nemtörődöm esetleg? 
Nem hiszem, megvizsgáltam a lehetőségeim, és az én feladatom, hogy "emeljem" magam és azokat, akikhez a szívem és a hangom elér. 
Mert sokat lehet hallani jogokról és azok megnyirbálásáról, mindenféle őrült elméletekről pl.maszk ügyben (érdekes, amikor napi 8 vagy 12 órát hordtam a kórházban, senki sem tüntetett értem és a jogaimért 
Ja, és még élek)
...viszont szinte sehol sem olvasni arról, hogy ismerd meg magad, erősítsd meg a lelki immunrendszered, old fel a gyerekkori traumáid, hívd vissza a lelked "töredékeit", bocsáss meg magadnak és az ellened vétkezőknek, olvass és tanulj többet a modern fizikáról, pszichológiáról, merj a színfalak/fátyol mögé látni... 
...régi berögződéseket és reakciókat látok...amiket már annyiszor elpuffogtattunk...évmilliók óta... 
És hova jutottunk vele? 
 hát ide... 
Ott ülünk a tarot-kártya szerencsekerekén, és újra és újra visszajövünk...mindig ugyanaz történik, csak a díszlet más... 

Ennyi a véleményem a V-helyzet spirituális oldaláról. 
(Gondoltam írok a V-helyzet materiális oldaláról is, de kb.ennyi lett volna:lsd fentebb.)

Vajon miért születünk meg fizikai minőségünkben?  Attól tartok ez nem annyira egyértelmű, mint ahogyan azt hisszük.  Nem hiszek el mindenféle spirituális magyarázatokat tanulásról , tapasztalatszerzésről és hasonlók.  Ennyi erővel kipróbálhatnánk a börtönt is, az is egy megtapasztalás, de valahogy senki nem akar önszántából oda kerülni. A földre vajon miért? Lehet ez nem is annyira döntés kérdése, mint ahogyan azt hihetnénk.

fortis írta:Vajon miért születünk meg fizikai minőségünkben?  Attól tartok ez nem annyira egyértelmű, mint ahogyan azt hisszük.  Nem hiszek el mindenféle spirituális magyarázatokat tanulásról , tapasztalatszerzésről és hasonlók.  Ennyi erővel kipróbálhatnánk a börtönt is, az is egy megtapasztalás, de valahogy senki nem akar önszántából oda kerülni. A földre vajon miért? Lehet ez nem is annyira döntés kérdése, mint ahogyan azt hihetnénk.

Egyetértek...itt túl sok minden nem az, aminek látszik 

Gyakran elgondolkozom azon, ahogy a dolgok megjelennek az életünkben látszólag váratlanul és céltalanul, de az alapos szemlélő számára feltűnhet, hogy minden "időben" történik.
Amikor például elkezdtem látni azokat a mozgó örvény/spirál-hálókat, és nagyjából mindenki hülyének nézett,még magam is, mivel sehol nem találtam a válaszokat hiába kutattam mindenhol.
Majd egyszer csak besétáltam egy könyvesboltba, ahol a földön is stócokban hevertek a könyvek...és amikor teljesen "véletlenül" belerúgtam egy halomba, akkor a lábamra esett Graham Hancock Természetfeletti-je....pont ott kinyílva, ahol azok az ábrák voltak amik megszólalásig hasonlították az élményeimre.
Ugyanígy vagyok most Dolores Cannon-nal.
Évek óta keresem a könyveit, azt hiszem magyarul csak 2 jelent meg, azok sem pont azok, amik elsősorban érdekelnek. Letölteni sem tudtam, de még angolul sem...
És most pedig letöltöttem az összeset (a fájlmegosztót be is linkeltem ide)! 
Persze rögtön az első könyvben (The Custodians) találkoztam az én tapasztalatom tükörképével...amiről még nem hallottam, nem olvastam mástól...
Nem is értem hogy nem jutott el eddig a magyar olvasóhoz, amikor tőlünk nyugatra a könyvei megkerülhetetlenek ezoterikus körökben, sőt nagyon sok dolog, ami most már alapvetőnek számít, azt az ő hipnotherápiás eseteiből ismerjük.

Igen, a Betűk/Linkek letölthető könyvekhez-be tetted.
Rákerestem a hölgyre és ezen a linken egy nagyon jó interjú van vele magyar felirattal:
https://teljes-filmek-magyarul.hu/dolores-cannon-feltarja-az-univerzum-titkait/
Az alapokról beszél, energiáról stb. Nagyon szimpatikus, egyszerű nő. Tényleg érthetetlen, hogy a magyarok nem fedezték fel maguknak.

Áprilia írta:Igen, a Betűk/Linkek letölthető könyvekhez-be tetted.
Rákerestem a hölgyre és ezen a linken egy nagyon jó interjú van vele magyar felirattal:
https://teljes-filmek-magyarul.hu/dolores-cannon-feltarja-az-univerzum-titkait/
Az alapokról beszél, energiáról stb. Nagyon szimpatikus, egyszerű nő. Tényleg érthetetlen, hogy a magyarok nem fedezték fel maguknak.

 Köszönöm a linket Áprilia!

Néha amit akarunk, de nem számítunk rá, egyszerűen megtörténnek.

Azon gondolkozom egy ideje-mert nemrég vettem észre - hogy amikor történik velem valami különös/természetfeletti, akkor mindig "cseppekben" jön a megértés a helyzettel kapcsolatban.
El kell telnie óráknak vagy napoknak, hogy lassan "letöltődjenek" hozzá a megértés morzsái, a kézikönyvek   egyenként.
Nem a relativizálásról beszélek (persze az is megy párhuzamosan, nem is én lennék, ha nem), hanem mint egy második "csoda" ként meg is kapom a válaszokat, mi miért és hogyan történt.
Eddig ezekre a "hangokra" nem figyelhettem, mert tele volt/van a füzetem kérdésekre a múltamból...de mintha most már felgyorsult volna ez a folyamat...már nem évek kellenek a megoldáshoz (a jelenlegi szintemen elérhető válaszok) csak napok. Ennek azért én most nagyon örülök. 

Bár vannak olyan esetek, amik megválaszolása még várat magára...bár jobbára ezeket nagyfokú rettegés kísérte akkor...ezért valószínűleg fel kell nőnöm az igazsághoz.
Pl.amikor rettenetes hasfájásra ébredtem ami átment a mindjárt meghalok horrorsztoriba. 
Vagy ott van a másik kedvenc "fedősztorim" amikor a több száz km-re lévő barátom befeküdt mellém...Nagyon kíváncsi vagyok mit takar valójában az a jelenet...mert ordít róla a megrendezettség. 
...és akkor az előző életemből hozott emlékek rettegéséről ne is beszéljek...itt az a nagyon érdekes számomra, hogy miért emlékszem? Mi a céljuk az emlékeknek , céltalanul nem "dobnak" csak úgy be ilyeneket,főleg nem 7-8 évesen. 

Elég sokat féltem   ezt be kell gyógyítani...

Rendben, ezt is megértem.
Egyik pillanatról a másikra megváltozott a hozzáállásom, és rettenetesen izgat a lucid dreaming /astral projekció.
Aki olvasott is valaha tőlem valamit, biztos belefutott abba, hogy na ezt nem. De ez nem is ellenállás volt a részemről, inkább egy hihetetlenül unalmas, szürke NEM.
Mert nem érdekelt. Ha lehetett elblicceltem még az ilyen irányú beszélgetéseket is,hogy ne kezdjek rögtön ásítozni. Őszintén csak azért olvastam el egy két tapasztalatot, mert lelkiismeret furdalásom volt, amiért egy fórumon szelektálok. 
De ma felébredtem és izgatottá tett a tudat, hogy ezt fogom csinálni.
Annyira hogy 2 könyvet kezdtem el szimultán, és ma este már megcsinálom az első-igen kis-lépésem a lucid álmodáshoz. Ez a szeptemberi egyik célom. Az asztrál  projekcióhoz több előkészület kell a részemről,szóval ott még az információ gyűjtés zajlik. 

Elképzelhető, hogy álmodtam valamit-amire nem emlékszem - vagy betöltődött egy információ, ami aztán beindította ezt a fájlt a rendszeremben. 
De nagyon furán érzem magam ettől a gyökeres-és látszólag előzmény nélküli változástól. Mintha kicseréltek volna