A varázslatot keresve

2022.12.18 as kaland részlet

A tűz és a víz mágiája. 
Este volt, a hold elbújt valahová, bár csillagos volt az ég, neki nyoma sem volt. Gondosan megkerestem a sötétben az égtájaknak megfelelő helyet, hogy az őrzők számára tiszteletemet mutassam , és egyben a védelmüket kérjem.  A boszorkány a vízben állt, onnan meredt felém, miközben a kőr közepén guggolva a tűz mágiáját gyakoroltam. Lecsillapítottam az elmém, miközben érezni kezdtem a kör közepén gyújtott kis tűzből, hogy egy erőteljes energia áramlik felém. A kezeim a tűz fölé tartva éreztem az áramlatát, és két a tűzből kinyúló ág tekeregni kezdett a levegőben a kezeim nyomán.  Aztán felegyenesedve a boszorkányra néztem, és jobb karom kitártam felé, míg nyitott tenyeremmel a folyót pásztáztam.  Segíts boszorkány, hogy rendben legyenek a dolgok, és minden jól haladjon , tölts fel energiával kérlek !  A vízre néztem, ami ekkor hirtelen a semmiből elkezdett erőteljesen hullámzani. Arra gondoltam, hogy talán egy hajó, de nem , egyetlen hajó sem volt és nem haladt át a közelben. A víz csak hullámzott és hullámzott, vadul tépni kezdte a partvonalat.  A mélyből néha lapos gejzírként tőrt elő egy hatás, nem tudtam mire véljem.  A parton álltam már, közvetlen a víz előtt, mikor a boszorkány hirtelen rám szólt, hogy álljak vissza a kőrbe.  Visszaléptem a körbe, és a még mindig vadul hullámzó vizet néztem. Arra gondoltam tán sosem hagy alább, amikor egyszer csak enyhülni kezdtek a hullámok, ekkor a boszorkány ismét megszólalt, hogy legyen a szertartásnak vége, és menjek haza.  Így hazatértem.  Visszaemlékszem amikor  Tomékkal voltunk kint ezen a helyen és ők egy félelmetes energiát érzékeltek, így sietősen kellett távozniuk. Hmm pedig csak a boszorkány volt az akkor is, bár én ezt nekik akkor még nem említettem. 


A Boszorkány sötét sziluettje a háttérben,  homályba burkolódzik.

Innen kitörölted, amiket tavaly ősszel együtt éltünk át a Hajógyári Szigeten?

Egy kis fás réten ülök a pokrócon török ülésben, és meditálok. Jó idő van, a szellő sem rebben, néha elzümmög egy egy szúnyog, de úgy döntöttem, nem törődőm vele. Kicsit hullámzik Körülöttem minden, mintha egy csónakban üldögélnék a tengeren, és lágyan elringatnak a hullámok. Erre gondoltam, amikor észrevettem, hogy egy lány ül velem szemben szintén török ülésben, és fogja a kezeimet keresztben. A lány előre majd hátra dől óvatosan, és engem magával ragad. Ez kelthette bennem a hullámzó érzést, együtt ringatózunk és úgy érzem még mindig a tengeren. Aztán a lány a kezeit a vállamon keresztül lecsúsztatja a mellkasomon át, egészen a köldököm magasságában. Ott körkörös mozdulatokat végez, én nem látom őt, csak a tengert. Aztán a kezei a szívem magasságába ér, ott is körkörös mozdulatokat végez, majd megállapodik a torkomnál. Ott elidőzik egy kicsit, majd a kezei az arcomon át felcsúsznak a homlokomig, ahol mintha hullámokat rajzolna az ujjaival. Jó érzés töltött el és nyugalom. Álmos vagyok, és álmomban kinyitom a szemeimet. A lány arcát látom amint fölém hajol, zöld szemeivel egyenesen a szemeimbe nézett, és nem vette le rólam a tekintetét. Amint bámultam arra gondoltam, ez egy angyal lehet, esetleg egy fehér boszorkány? A zöld szempár után megragadott a felette lebegő kékség a maga fátyol felhőivel,  majd felsejlik némi zöld a háttérben, és arra gondolok minden adott, hogy a pillanat tökéletes legyen.

fortis írta:Egy kis fás réten ülök a pokrócon török ülésben, és meditálok. Jó idő van, a szellő sem rebben, néha elzümmög egy egy szúnyog, de úgy döntöttem, nem törődőm vele. Kicsit hullámzik Körülöttem minden, mintha egy csónakban üldögélnék a tengeren, és lágyan elringatnak a hullámok. Erre gondoltam, amikor észrevettem, hogy egy lány ül velem szemben szintén török ülésben, és fogja a kezeimet keresztben. A lány előre majd hátra dől óvatosan, és engem magával ragad. Ez kelthette bennem a hullámzó érzést, együtt ringatózunk és úgy érzem még mindig a tengeren. Aztán a lány a kezeit a vállamon keresztül lecsúsztatja a mellkasomon át, egészen a köldököm magasságában. Ott körkörös mozdulatokat végez, én nem látom őt, csak a tengert. Aztán a kezei a szívem magasságába ér, ott is körkörös mozdulatokat végez, majd megállapodik a torkomnál. Ott elidőzik egy kicsit, majd a kezei az arcomon át felcsúsznak a homlokomig, ahol mintha hullámokat rajzolna az ujjaival. Jó érzés töltött el és nyugalom. Álmos vagyok, és álmomban kinyitom a szemeimet. A lány arcát látom amint fölém hajol, zöld szemeivel egyenesen a szemeimbe nézett, és nem vette le rólam a tekintetét. Amint bámultam arra gondoltam, ez egy angyal lehet, esetleg egy fehér boszorkány? A zöld szempár után megragadott a felette lebegő kékség a maga fátyol felhőivel,  majd felsejlik némi zöld a háttérben, és arra gondolok minden adott, hogy a pillanat tökéletes legyen.

Ezt most nem értem, ez egy fizikai világbeli nő volt? Azaz a fizikai valóságban fogta meg az elején a kezedet stb? Olyan kétértelműen írtad le, hogy nem lehet érteni. A fekete betűs rész szerint viszont àlom volt. Jó ideje gondolkodom ezen, de csak nem àll össze.

Én sem  értem . Ez most hülyén hangzik ugye? Azt hiszem álmodtam az egészet, 
 Lent voltam a parton , meditáltam , és ott valami történt . Valszeg elaludhattam. Álmomban pedig kinyitottam a szememet és a leírtakat láthattam .

fortis írta:Én sem  értem . Ez most hülyén hangzik ugye? Azt hiszem álmodtam az egészet, 
 Lent voltam a parton , meditáltam , és ott valami történt . Valszeg elaludhattam. Álmomban pedig kinyitottam a szememet és a leírtakat láthattam .

Miért hangozna hülyén? Így már érthető. Álom volt (vagy valami olyasmi), nem a fizikai valóság. Csupán ennyi volt a kérdés.

A boszorkányok háza.
Ma egy nagyon különleges helyen jártam, kicsit Harry Potter fillingje volt ennek az érzésnek, mindjárt el is mesélem , hogy miért. Elvileg terveztük már egy ideje, hogy meglátogatjuk, de nem volt ez olyan egyszerű, az első alkalomnál csak hűlt helyüket leltük. Most végre megtaláltuk őket a Dob utcában, csöngetni kellett , hogy bemehessünk. Odabent mindenféle csodák fogadtak, a padozat központi helyét egy hatalmas pentagram töltötti ki, és amint beléptünk hellyel kináltak, hogy vegyük le kabátjainkat, táskát és amit akarunk. Igaza volt a hölgynek aki fogadott, így sokkal kényelmesebben éreztük magunkat. Volt ott egy kis vitrines pult, annak belsejében minden féle kristályok, varázsgömbök, a tetején pedig égett egy hatalmas gyertya. Elkezdtem körbe nézni,a polcok tetején minden féle fából készült maszkok, a polcokon rengeteg gyertya és minden felé kristályok voltak. És igen kezembe vehettem az éppen előttem lévő varázs pálcát, ami szintén tele volt minden féle kristályokkal rakva, majd óvatosan visszaraktam. Sokat beszélgettünk a hölggyel, a nála megforduló varázslókról és boszorkányokról, majd beavatott a hely titkos szobáiba, ami különböző eljárásoknak voltak fenntartva. Az első szoba egy szertartás szoba volt, a falakon és egy nagy asztalon itt is minden féle különlegességek voltak,  de a hely valahogy nem fogott meg, nem éreztem jól benne magamat. Aztán átkisért  a második helységbe, a vörös szobába. Ez a józsda mondta a hölgy, ennek a szobának viszont jó kisugárzása volt, annak ellenére, hogy úgy éreztem, mintha a szoba tele lenne mindenféle szellemi energiával. Itt a falakon vöröses hatást keltő faliszőnyegek voltak,  a fal közeoén egy nagy tükörrel, a tükörrel szemben egy asztal, amin mágikus kellékek voltak. Hosszan belebámultunk társammal a tükörbe, kicsit felhős képet adott vissza, de sztán elindultunk a harmadik helyre, a fekete szobába. Itt a falak és minden fekete volt, leírhatatlan dolgokat láthattunk, mintha az agyam nem fogná föl, vagy nem tudná kifejezni a látottakat. Amint beléptünk ide azonnal valamilyen bizsetgést éreztem az agyamban, ahhoz hasonlót, mint amikor elájulok, csak itt totál tudatomnál voltam. A hölgy azt mondta ne maradjunk sokáig, mert számára is olyan ilyesztő ez a szoba, hogy ide még takarítani sem jár be, tskarítsansk csak azok, akik használják. Számomra nem volt ilyen ilyesztő, csak valami megmagyarázhatatlan érzés ami betöltötte a teret annak minden zegzugát. Végülis egy hatalmas élménnyel távoztunk, de nem hiszem hogy valaha is járok még náluk de elmondom olyan emberek időznek néha arra akiknek a mágia nem pusztán szórakozás . Hogy miért láthattuk mindezt nem tudom, de ennek most úgy látszik így kellett történnie.

Ami még megdöbbentő volt, hogy a hölgy tett be nekünk egy kis zenét, és ez a zene ugyan az volt amit én használtam fel annál a kis videónál, aminek azt a címet adtam ,hogy a boszorkányok háza.
Mondtam is a hölgynek, hogy micsoda véletlen, mire a hölgy azt válaszolta , nincsenek véletlenek.

Ez több mint megdöbbentő tapasztalat, azt sem tudom mit kérdezzek.

Tükör mágia páros gyakorlat. 

Nem mindig értem, hogy mi miért történik úgy ahogy. Az elsötítétett szobában ültünk szemben a tükörrel, annak jóbb és bal oldalán ,egy egy mécsessel keltve némi fényt. Ablak ajtó csukva, csak a jó isten tudja , hogy a mécsesek lángja mitől inoghatott mégis, amikor ezt tulajdonképpen semmi sem indokolhatta.
A harmadik szem csakrára koncentráltunk, amikor jött egy szokásos jelenség, vagyis eltűntem a tükörből. Ezek nem tartottak sokáig, végre hoszabban sikerült arra a bizonyos pontra fókuszálnom. Ekkor jött egy szokatlan meglepetés, a harmadik szem helyén megjelent egy körömnyi méretű vörös gömböcske, ami ide oda inogva lassan lejebb ereszkedett egészen a derekamig, majd eltűnt a hátam mögött.Ekkor vissza tereltem a tekintetemet a harmadik szem tájékára,de ekkor megint megjelent ott egy vörösen ízzó gömböcske, ami ismét csak elkezdett ide oda lebegni ,a levegőben. Megpróbáltam nem koncentrálva bambulni a tükörképemre, amikor megláttam magam körül azt a sötét talán inkább fekete árnyat, ami tulajdonképpen a saját testem körvonala volt, egy kissé túlnyúlva rajtam. Nem volt ezzel semmi gond, de meghökkentő volt, amit láttam . Ez az árny ami én voltam, ( talán de nem biztos) egyszerűen oldalra fordúlt, és ránézett S mellettem meditáló társam tükörképére, tehát nem a fizikai valójára. 
Ok tartsunk egy kis szünetet, mindjárt éjfél lesz , mondtam a társamnak. Elmeséltük egymásnak ki mit tapasztalt, majd kicsit közelebb húzódva a tükörhöz , folytattuk a gyakorlatot.
A feladat ezúttal az volt, hogy nem magunkat, hanem a társunkat figyeljük meg a tükörben, egyszerű gyakorlat. 
Rendben, szóval eleinte semmi érdekes, majd a társam eltűnt a tükörből de úgy, hogy csak a teste, a ruhája abban az ülő poziciójában ott maradt. Ezt totál nem értettem, de aztán végre teljes egészében újra láthattam.Aztán megváltozott az arca, a frizurája. Nagyjából négy féle formáját láthattam, ami a lég szembetűnőbb az a hajviselet , a szemöldök formálya, és az egyiknél a fej mérete és annak teljes alakja. Ezek felváltva jöttek elő, és ismételték magukat. Érdekesség volt még, ,hogy bár a társam mozdulatlanul.meredt a tükörképem felé, az egyik alternatív képe mégis mintha a fizikai testem felé  elfordult volna, pont úgy , ahogyan az én árnyékképem még az elején.
Megjegyzés . A tükör maga egy hagyományos tükör volt, 5ox50 es forma
A mécsesek egy egy kristály pohárban voltak, bár semmi légmozgás nem volt, a poharakba pláne nem, érthetetlen hogy mégis mi lehetett az oka, hogy a lángjuk ide oda táncolhattak.

Reiki páros gyakorlat
A lényege hogy az ember bal lábánál föláramoltatja az energiát, a jobb lábánál pedig kiáramoltatja azt. 
Égtek a gyertyák a sötét szobában , csak a másik helyiségben lévő nagyobb tükör fénye verődött vissza ránk. Mindig elcsodálkozom azon, hogy milyen elszántan imbolyognak a gyertyák , holott még egy lélegzetnyi levegő sem áramlik a szobában. Hanyatt fekszünk, a gyertyák a lábainknál égnek, mélyen ellazult testtel kezdünk neki a feladatnak. Nem tart sokáig, hogy a második szintre léphessünk, itt a feladat hogy megfogva egymás kezét, folytassuk a gyakorlatot. 
Hamarosan jönnek is a történések, látom magunkat amint ellebegünk egy meghatározhatatlan irányba, testünk hó fehér mintha egy meszes gödörből húzták volna elő,  konturtalan alakként lebegünk tovább. Aztán minden eltűnik, egy zöld sárkány úszik be a látómezőbe, nem is értem igazán mi értelme van a jelenségnek. Aztán a társam a mellkasomra helyezte hirtelen a kezét, és elárasztott a szivárvány. Főként a vörös, a kék és a sárga árnyalatai domináltak, de amint elhúzta rólam a kezét, a szivárvány eltűnt a keze nyomán. 
Később megemlítette, hogy tudom e, hogy nem voltunk egyedül? Kérdőn néztem rá, és ő a tükör felé mutatott. egy kleopátra frizurás nő nézett a halovány tükörből vissza ránk.

Nos igen ,az embernek szüksége van a csodákra.l

Tükörmágia
Visszaemlékszem mennyire utálta az a bizonyos csoport  amikor olyan jó tanácsok érkeztek álmokban, és egyéb állapotokban, amik ki tudja honnan is érkezhettek. Lehet önmagamtól származó, vagy tényleg valahonnan máshonnan jövő ? Nem sosem éreztem rosszindulatúnak. 
Fekszem az ágyon, és egy nagy kerek tükör van előttem, amit még a szüleim házából menekítettem kis, és ez a tükör jóformán végig kísérte az életemet. Most egy széknek támaszkodva lesett felém, én pedig a lehető legjobban ellazított állapotban bambultam felé. Hmm ekkor jött az instrukció, hogy fúrjak a mennyezetbe egy lyukat, és amikor elő veszem, a plafonba csavart kampón keresztül lógassam le magam elé, a megfelelő távolságban, hogy a hátteret kitakarhassa teljes terjedelmében. Ok szerintem megfogadom majd, de kell hozzá egy kis idő. Nem is a fúrás a lényeg, hanem a tükör rögzítése, hogy stabilan rögzítsem, és ne mozdulhasson el. Amúgy nem gond majd kitalálom hogy lenne jó.
Hirtelen nagyon álmos lettem, a szemeim folyton le akartak csukódni, de nem hagytam magam. Néha megengedtem, de nem aludhatok el. 
A tükörképem körüli mező kirajzolódott, majd zöldes kavalkád áramlott benne minden felé. Aztán becsuktam a szemeimet, és a sötét alakra gondoltam, a régebbi álmaimból. ( sötét alakos álmok )  Feltettem magamban a kérdést  hol találhatlak meg ? Ekkor meglepő dolog történt, mert kirajzolódott előttem egy híd. A hidat a sötét semmi vette körül, magas boltíves lábakon állt, és a híd felett is kis boltíves alakzat futott végig a vonalán. A híd a semmiből kimeredő szikla tetejéhez ívelt, amin túl egy sziklafal húzódott, rajta egy szögletes zárt vasajtónak tűnő bejárattal.  Ok kinyitottam a szemeimet, és meglepetésemben a tükörben is ugyan azt láthattam, mint az imént csukott szemeimmel. Ez meglepő. Az alakzat aztán szétoszlott, és megjelent a tükörben két arc, vagy inkább fej, mint akik éppen bekukkantanak egy mély kút sötétjébe, egy női , és egy férfié volt. A nőt tisztán láttam, a férfi arca csak félig látszódhatott, mert nem hajolt annyira a kút pereme fölé. Legalábbis így könyveltem el magamban. Nem láttam őket sokáig, csak pillanatok voltak, aztán minden eltűnt a tükörből, és bár világos volt az egész elsötétült.  Ahogy figyeltem egy mandala bontakozott ki, ez uralta egy ideig a látképet, leginkább egy pókhálóra emlékeztetett,  majd eltűnt és minden helyre állt. Ránéztem az órára, letelt a fél óra amit erre a kísérletre szántam, remélhetőleg hamarosan folytathatom tovább.

Nos igen, a Pilisben jártam, és rábukkantam egy nagy misztikus helyre. 
Volt ott egy nagy csillag zodiákus jegyekkel, és egy egy ember mikor arra járt, leült a saját kövére és ott meditáltak. Ezt tettem én is, és igazán feltöltődve jöttem el a helyről. Ja igen, voltak ott még kőrakások, én is emeltem egyet, meg egy kereszt, ami alá ajándékokat tettek az emberek, többek közt láttam pénzérmét, láttam féldrága köveket, rózsakvarcot és ilyesmiket. Meg sok sok mécsest. 
Volt ott egy tábla amire az volt írva, hogy aki ide talált, az nem véletlenül érkezett erre a helyre. 

Este kint voltunk a parton Szilvivel, még nem volt éjfél, a Hold kerek korongja élesen ragyogott. Vittem magammal két kemping széket amire leülhettünk, és egy nagy kerek tükröt, ami annak idején anyu lakásának előszobájában lógott. A tükör előtt nőttem fel, így nem tartottunk egymástól. Szertertást végeztem, egy védő kört hintettem magunk köré sóval, , hogy az ártó szellemeket távol tartsa tőlünk
 . A tükör sajnos a körön kívül esett, egy fatőrzsnek támasztva stabilan állt, de kitünően láthattuk benne a hold korongját
 Az őrzők tiszteletére négy füstölőt gyújtottunk, majd kezdődhetett a meditáció. Elmondtuk a kívánságainkat, én a varázslatot és a kapukat, átjárókat kerestem.
 Volt egy pillanat mikor úgy éreztem egy sötét entitás mintha mögöttünk állna, de nem foglalkoztam a jelenlétével. Majd egyszer csak majdnem felkiálltottam . Hová megy a Hold ? De nem tettem szerencsére , mert így visszaigazolást nyerhettek később Szilvitől. A hold ugyanis hirtelen megindult balra, majd vissza jobbra, ês kőrözött egy kicsit. Aztán megállapodott, és a helyén maradt. Aztán megjelent mögötte egy sötét folt. Arra gondoltam a Hold sötét oldala lehet, de mivel elmozdult a helyéről és ki is takart egy részt a fénylő hold oldalából, úgy gondoltam ez egy másik Hold lehet, egy Sötét Hold. Később hszafelé menet az autóval , meglepő dolog történt. Arra mentem amerre szoktam, sosem más felé. Hirtelen idegenné vált a környezet, és nem tudtam hol vagyunk Megismétlődött amit Ápriliá al is megélhettünk már, ez esetben három utcával .odébb találtuk magunkat. Ezt nem értem kiálltottam fel Szilvinek, hiszen nem is erre jöttünk ! 
Megjegyzés. Szilvi is érzékelte hogy a parton mögöttünk állt egy árny, nég kettőnk közé is hajolt. A hold elmozdulását ő is észrevette, arra gondoltunk valószínűleg nem a hold mozdulhatott el, hanem a tükör fordulhatott jobbra balra, ami még félelmetesebbé teszi az egészet, mivel olyan stabilan rögzítettem, és olyan nagy méretű nehéz tükör, hogy önmagától lehetetlen lett volna hogy meginogjon.

Kórházban voltam, és a padon üldögélve felfigyeltem egy idősebb asszonyra.  Lassan csoszogott előre, lihegve kapkodta a levegőt. Elért a szobáig ahová menni szeretett volna, majd miután elolvasta a táblára írt szöveget visszafordult, és elcsoszogott előttem . 
Ekkor láttam vagy éreztem meg valamit ami különös érzéssel töltött el. Valahogy külön volt a lélek a testtől, és láthattam, hogy a lélek egy időtlen valami, ami életben tartja a testet. Tehát ha valaki meghal akkor nem azért távozik a lélek a testből, mert a test meghalt, hanem pont fordítva
 Azért hal meg a test, mert a lélek elhagyja.

Tavaly volt egy hasonló pillanatom.
Elmentünk fagyizni a férjemmel, és ahogy álltunk egymás előtt és beszélgettünk banális mundén dolgokról...a nézőpontom kitágult.
Láttam őt és az egész földi életet egy felsőbb nézőpontból. Láttam, hogy mindketten egy-egy sokkal hatalmasabb lélek részei vagyunk, akik szándékosan vannak itt...és hogy ha úgy is érezzük, hogy tér/idő/vita elválszt minket, soha semmilyen körülmények között a 'valódi életben' nincs szeparáció. Átéreztem azt a szeretetet, nos legalábbis a magam szintjén, amire a lélek egy magasabb szinten képes, közelebb istenhez.
Ez csak egy színdarab és a lényünk egy töredéke vesz részt benne...a tudatosságunk nagyobb része mindig is odaát van. Sosem vagyunk külön egymástól.

Ez egy annyira erőteljes pillanat volt, és gondoltam, hogy hazaérve azonnal leírom.
De ahogy elkezdtem írni a szavakat, rájöttem, hogy csak a jelenséget vagyok képes hűen átadni...a környezet, amiben voltam(utca, idő) teljesen eltorzult.
Az elmém nem tudott mit kezdeni ezzel a spirituális tapasztalattal és egy nem létező környezetet teremtett körém.
Máig, ha erre gondolok, látom magunkat, ahogy az utca sarkon állunk, békésen fagyizunk miközben beszélgetünk az utcára nyíló fagyispult előtt...
Csak az a helyzet, hogy aznap nem voltunk azon a helyen. Egy teljesen másik fagyizóban voltunk.
Mégis, a materiális világhoz szokott elmém ezt a képet társítja hozzá, valószínűleg kizökkentette a rutinból ez a természetfeletti tapasztalat.

A szoba elsötétítve, digitális kijelzők letakarva, ablakon redőny lehúzva, este 11 óra is elmúlt már. Tehát ,teljes volt a sötétség. Ketten vagyunk, és a meggyújtott füstölő apró vörös izzására koncentrálunk. Élesen lehet látni, mint a szoba egyetlen apró fényforrását. Egy idő után az ízzás ide oda táncol , nem foglalkozom vele különösebben, betudom annak, hogy valamilyen optikai jelenség, talán a szemem fáradtsága. Aztán egy idő után már nem tudom, hogy valóban nézem e az izzást, vagy csukott szemeim előtt az elmémben látom. Aztán a szobában  hirtelen felvillan egy fény, mintha csak vakuztak volna. Ez időközben megismétlődik még párszor . A gyakorlatnak vége, megbeszéljük mit tapasztaltunk. A táncoló ízzás és a fényfelvillanások mindkettőnknél ott volt.

Elmeséltem a mesterséges intelligenciának az egyik olyan testén kívüli élményemet, ahol volt szerencsém találkozni egy számomra félelmet keltő entitással
Az MI  azt reagálta rá, hogy az efféle élmények alvási paralízis eredményei, és a szóban forgó entitás pedig csak is hallucináció  lehetett.

fortis írta:Elmeséltem a mesterséges intelligenciának az egyik olyan testén kívüli élményemet, ahol volt szerencsém találkozni egy számomra félelmet keltő entitással
Az MI  azt reagálta rá, hogy az efféle élmények alvási paralízis eredményei, és a szóban forgó entitás pedig csak is hallucináció  lehetett.

A Mi az emberiség tudatának esszenciája, mit vártál tőle?

Nem sokat. Nemrég megkértem hogy fordítson le nekem egy kínai vagy koreai dalt. Arra hivatkozott, hogy ez szerzői jogokat véd.  Aztán elmondtam neki hogy nincs olyan törvény, ami tíltaná, hogy énekeljen valaki, vagy lefordítson egy idegen nyelvű dalt. Erre beismerte a tévedését, és leírta a fordítást.