A varázslatot keresve

fortis írta:Nem sokat. Nemrég megkértem hogy fordítson le nekem egy kínai vagy koreai dalt. Arra hivatkozott, hogy ez szerzői jogokat véd.  Aztán elmondtam neki hogy nincs olyan törvény, ami tíltaná, hogy énekeljen valaki, vagy lefordítson egy idegen nyelvű dalt. Erre beismerte a tévedését, és leírta a fordítást.

Aki átélte a varázslatot, az már sosem fog lemondani róla. Így van ez a varázslat keresésével, nemrég egy erdei csillaghoz vezetett a kaland, most pedig egy igazi varázslatos helyre, a boszorkányok kunyhójához, ami egy olyan hely, amit elkerülnek az emberek, Nem is hittem volna ha nem hallom a saját fülemmel a nehéz út közben egy arra járótól, hogy jobb elkerülni, mert átkozott az a hely. Csak boszorkányok járják, és bár nem tudtuk miről beszél és merre van, a varázslat vitt  magával előre, hiszen másra sem vágytunk, mint hogy ilyesforma erőhelyre leljünk. Talán nem véletlen, mintha csak irányítanák utunkat, valahogy mindig eljutunk oda ahol a varázslatok születnek. 
Mint említettem nem volt könnyű az út, zúgókon mocsarakon és meredek sziklafalakon keresztül, hol egy kidől fatörzsön át, , de rendíthetetlenül haladtunk ismeretlen célunk felé. 


Aztán egyszer csak elénk tárult a kép, boszorkány társam pillantotta meg először. Ott volt a kunyhó és előtte az oltár, a fa ágáról virágkoszorúk függtek, és az oltár tetején a boszorkányok ajándékai, minden féle virágfűzér, áldozati tál, és amik a képen kivehetők. 



Letettük az oltárra mi is a rögtönzött ajándékunkat , amit az egyik sziklafal oldalából bányásztunk elő, egy darab kavicsot, ez pont a hely szellemének megfelelő.  Miután tiszteletünket adtuk a helynek, és kértük a helyszellemének áldását, lassan vissza fordultunk, hogy megmosakodhassunk a kristálytiszta patak vizében. Hosszú fárasztó volt az út, de a varázslatért megérte.

Miután ránk esteledett még elővettem a sámán dobomat , magasra emeltem az ég felé és eljártunk egy sámán táncot, mert a varázslat velünk van és mélyebbre hatolt bennünk mint hogy azt hihettük volna. 

Az együtt álmodás alapfok.

Azt hiszem ,hogy ez egy olyan lehetőség, ami járható út, és talán ebből a szempontból az együtt álmodás egyik alap pillére lehetne Tulajdonképpen egy vezetett meditáció ,de működik. 

A meditáció abba az irányba terelt bennünket , hogy az ágyunk mellett találjuk magunkat, a testünkből kilépve. A meglévő szünetek a megfigyelésre és a kibontakozásra hagyott lehetőségek voltak. Megfigyeltem a páromat és önmagamat is ,áttetsző üvegszerű megjelenési formában voltunk. Az ajtó előtt álltunk ami csukva volt, direkt  rendeztük el így ,még az elején, A meditációt kísérő szöveg arra utasított, hogy forduljunk meg és nézzünk az ágy felé tekintsük meg az  ágyban fekvő testeinket . Ez meg is történt de nem tanúsítottunk túl nagy érdeklődést felé, sokkal jobban izgatott ,hogy mi lehet az ajtón túl. Emlékszem ahogy a kezemet a kilincsre helyeztem , ami kitárult 
Fényes köd volt odaát ,amibe beléptünk
 Amint a köd ellillant észrevettük ,hogy egy szép virágos mezőn állunk egymás mellett kéz a kézben ,amúgy is úgy emlékszem hogy amikor átléptem az ajtón , a páromat a kezénél fogva húztam magam után. A meditátor felhívta a figyelmünket arra hogy alaposan nézzünk körül, mindenfelé piros pipacsok ,sárga és lila virágok voltak . Itt szintén volt egy kis szünet hogy megfigyeljük a körülöttünk lévő dolgokat, magunkat még mindig üvegszerűen áttetszőnek láttam . Újra megszólalt a meditátor hangja, kiadta az utasítást a haladásra , hogy menjünk a rét túloldalán lévő domb felé ,majd fel a dombra, ahol volt egy kis házikó. A házikó előtt a már ismerős ősz hajú nénike , akinél már máskor is jártunk. Egy bizonyos kérdésre kerestük a választ , amit most itt nem részleteznék. A házikó két helyiségből állt amint beléptünk az ajtón ez egy konyha szerű helyiség volt ,a minek a túloldalán egy kis ablak, többször kinéztem ezen az ablakon már ,az ablakon túl  szép fenyves táj . Innen nyílott egy kis szoba oldalt ami teljesen üres volt ,és a padló helyén fű nőtt. ,akár egy szép zöld gyep. Követtük a néni utasítását aki azt mondta ,hogy feküdjünk le ezen a zöld gyepen ott a szobában, ugyanabban a testhelyzetben, ahogy eredetileg a saját ágyunkban  lefeküdve voltunk. Itt már elveszítettem a fonalat ,már nem tudtam hogy ki irányított 
Lefeküdtünk a fűbe ,és valószínűleg elalúdhattunk. A történet viszont itt nem ért még véget , a társam folytatta a kalandot, én továbbra is a szobában maradtam. Az ő további történetét itt most nem részletezném ,de végül is a célunk hogy ő itt tovább haladhasson azt gondolnám sikeres volt. Választ a kérdésére nem kapta meg, viszont eljutott egy olyan helyre, ahol megkaphatta volna . Amikor  a társam visszatért , újra az idős asszony előtt voltunk, de ekkor jött a húzó érzés, visszatértünk a saját szobánkba, a meditáció végetért.

Nem igazán akar  összejönni a telekinézis pedig a zsigereimben érzem, hogy lehetséges. A tegnapi gyakorlat  közben eszembe jutott hogy gyakoroltam én ezt már többször is régebben más eszközzel, amikor érkezett egy sugallat vagy felismerés, hogy ez nem fog menni, csak abban az esetben, ha a képes leszek túllépni magán, a realitáson.

fortis írta:Nem igazán akar  összejönni a telekinézis pedig a zsigereimben érzem, hogy lehetséges. A tegnapi gyakorlat  közben eszembe jutott hogy gyakoroltam én ezt már többször is régebben más eszközzel, amikor érkezett egy sugallat vagy felismerés, hogy ez nem fog menni, csak abban az esetben, ha a képes leszek túllépni magán, a realitáson.

Hogy gyakorolod?

Próbáltam csi energiával elmozdítani, és meditációval pusztán a gondolat erejével. Próbáltam olyan gömböcskékkel amiket az elmémmel teremtettem,  és az adott tárgynak irányítottam,gondolván  hogy majd feldönti azt.

fortis írta:Próbáltam csi energiával elmozdítani, és meditációval pusztán a gondolat erejével. Próbáltam olyan gömböcskékkel amiket az elmémmel teremtettem,  és az adott tárgynak irányítottam,gondolván  hogy majd feldönti azt.

Ismerek valakit, akinek sikerült. 
Rohadt sokat gyakorolta, meditáció, ima, hogy lemenjen egy olyan szintre, ami szükséges a telekinézishez.
Amiről fényképet is láttam, hogy a pénzérme a falon maradt. Abszolút szavahihető ember, egy szemernyi sem kételkedem, hogy igazat mond. 
De azt mondta, hogy több ezer mozdulat kellett hozzá, hogy egy megfelelő állapotba kerüljön.

Tudni kell, hogy sikerül.

A parton voltunk,  két férfi és egy nő. Este volt, a hold elérte a teljes formáját. Egy stégen hasaltunk, úgy meredtünk  a víz alá nyomott ezüstösen tükröződő fémes felület felé. Mindhármunk  árnyszerű tükörképe látszódott a suhanó hullámok alatt. Elmondtam kívánságunkat , és folytattuk a koncentrálást. A mellettem lévő lány és az én vízbe mártott kezem között felbukkant egy vörös fényfolt. Lassan elúszott a harmadik társunk keze felé, majd a víz hullámzása helyett  a felszín vibrálni kezdett mintha pezsegne, különös érzés volt
Eközben egy árnyat érzékeltünk magunk fölött, és előtt,

A folyóparton

Legközelebb egy erdei patakhoz megyünk az éjszakában, gondolom varázslatos lesz.

Hajnali erdőjárás.
Direkt úgy terveztük, hogy még bőven a napfelkelte előtt érjünk az erdőbe. Kb hajnal 3 kor indultunk, 4 felé már a boszorkány hegyhez vezető erdei ösvényen voltunk. Ketten voltunk a párommal,  és bár nálunk volt a vaskos kiránduló botunk, egy feldühödött vaddisznó csapat ellen nem sokat ért , ezért némileg bennem volt a félsz, főleg a párom sebezhetősége miatt. Ezért az erdei ösvényen haladva a sötét bozótos és fák közé oda oda kurjongattam, ha vadak vannak a közelben már messziről hallják , hogy jövünk, legyen idejük odébb állni.
Végre elértük a tisztást az első állomás helyünket, ahol a kristálytiszta gyors folyású patakban elvégezhettük a tükrös gyakorlatukat, ami annyiból állt, hogy a vízbe mártott fémes tükörszerű  tárgyba meredtünk , meditáció gyanánt. Eléggé izgalmas és félelmetes volt ezt így a teljes sötétségben az erdő közepén távol minden ember lakta helytől, ahol csak a hold világított ködös felületén. Jól el voltunk, míg egy fekete madár tükörképe el nem repült a fénylő felületen előttünk, ezt jelnek véltem, hogy induljunk tovább.  Épp ideje is volt, lassan kezdett hajnalodni, így elindultunk hát a hegyi boszorkány tanyája felé. A táj gyönyörű, sziklafalak minden felé, S gyors folyású patak kisebb nagyobb zúgókkal hol kiszélesedve, hogy összeszűkülve rohant tovább. Végre felértünk a kunyhóhoz, láttuk valakik elvégeztek rajta némi javítást, magam is odahordtam  pár vaskosabb faágat hogy megerősítsem a menedéket. Aztán az oltárhoz mentünk, szomorúan láttuk, hogy eltüntették az odahordott virágokból és faágakból készült koszorúkat, a kis tündérlakot ami egy kidőlt fatőrzs oldalában lapult, még a kis hintát, amin hintázhattak szóval ennek nem örültünk.  Mindenesetre mi készültünk, és az e célra  lévő fatuskóra odahelyeztük ajándékainkat, és a fára felkötöztük a szalmábol font madáretetőnket bár mi is legyen a sorsa. 
Ezek után a sámán dobommal körbejártam a helyet, vad indián táncban topogva, míg a párom a szellemének és a hegy boszorkányának gyönyörűen énekelt. A rituálék után elindultunk haza,  ez mondhatni beillett egy fél napos nemtevésnek.
Azt még hozzá tenném, hogy a tükör gyakorlat közben hallhattuk azt a fura hangot, amiről sok videó is fent van a neten, nagyon fura hang, lehetetlen megállapítani mi okozhatja, és hogy az égből, vagy a fölfből jön e . Nem tudom mihez hasonlíttatni, nincs hozzá semmilyen hasonló hangzás sem.

Ha nem tudod leírni, akkor kérlek tegyél be arról a hangról videót, amit még is említettél.

Veszna írta:Ha nem tudod leírni, akkor kérlek tegyél be arról a hangról videót, amit még is említettél.

Ok keresek majd a neten, mert a Dunakanyarban amit hallani lehet néha, az hasonló

Teldgramon tudtam küldeni