Aláírás, avatar

Jaja, jó.

Mostmár látom. Hülye telefon.

efi írta:
Hülye telefon.

Médea nevet lecseréltem. Szerettem volna valami személytelenebbet.

asd94 írta:Médea nevet lecseréltem. Szerettem volna valami személytelenebbet.

Hát én speciel nem örülök ennek, mert a kísérleteimhez ami veled kapcsolatosak, jobban segített az, ha a neved sugallt némi személyeset. Könnyebb volt, arra gondolni egy álom során, hogy Médea tükréhez szeretnék odakerülni, vagy a továbbiakban Médea szigetére és hasonlók, mint azt mondogatni magamban, hogy asd94 házához akarnék eljutni és ilyesmik.  
Mondjuk még azt hozzá tenném, hogy ezzel a kóddal még nem lettél személytelenebbé mint ami vagy, csak a mi dolgunkat nehezíted vele egy kissé. 
De ha így döntöttél, akkor legyen így, csak szerettem volna megjegyezni, hogy szerintem nem a legjobb ötlet.
A köözös álmodási törekvéseimnél pl nagyon jó és előnyös helyzetbe hozhatott az, hogy Ápriliát személyesen is ismerhettem, mert a személyes dolgok jobban oda képesek vonzani az ember tudatát, mint egy személytelen  kódhoz.  De ez nem csak emberre igaz, mert még egy sziklához is jobban oda tud jutni az ember, ha ismeri, érzi, vagy tapintotta már.
Igazság szerint én a nic képekhez is leginkább személyes képeket tennék fel, hogy láthassa az ember ki az akivel éppen beszélget, sok mindent megkönnyítene a kapcsolatokban.

Az a baj a nevekkel hogy behatárolnak. Nemcsak magad számára, hanem mindenki más számára is. Az hogy milyen nevet és képet választasz kifejezi valamennyire a személyiséged, de akkor is csak külsőség, nem azonos azzal ami valójában vagy.  Megfigyeltem hogy ha az ember más ruhát ölt, az képes megváltoztatni a személyiségét. Akár tartósan is. Alkalmazkodunk a ruhához, ami jelzi a társadalomban elfoglalt helyünket és a viselkedésünket is hozzá igazítjuk.

Egy elegáns ruha például képes sznobbá tenni a viselőjét, a bőrcuccok vagánnyá tehetnek,  a munkásruha gyakorlatiassá tesz. Olyan tulajdonságainkat hozzák felszínre amik normál esetben elő se bukkannának. Részben erről szól a cserkészés is, ahol szándékoltan szerepet játszunk. A név ugyanerre képes. Mások hozzánk való viszonyát is befolyásolják ezek a külsőségek.

Ha tehát önkényesen választok egy nevet, akkor önkényesen fókuszba állítok bizonyos tulajdonságokat amíg másokat sötétben hagyok. Kiemelek egy tulajdonságot és azt a látszatot keltem hogy az vagyok minden. De az ember ennél összetettebb lény. Én nem a nevem vagyok, azt bármikor megváltoztathatom, és nem vagyok a ruhám sem, azt bármikor lecserélhetem.

Mindez akkor is igaz, ha valódi képeket és neveket használnánk a fórumon. Sőt. A külső alapján ítélni mindig félrevezető. Én ismerem magam és tudom például hogy ösztönösen kedvesebb lennék azokkal akiket vonzónak találok, a csúnyákkal meg talán szóba se állnék. A fiatalokat is előnyben részesíteném az idősekkel szemben. Máris ítélkeztem és elvesztettem a lehetőségét hogy felismerjem a másik valódi értékeit. Az igazi érték mindig belül van.

Egy fórum minden szabadsága ellenére vagy éppen ezért gátat emel az emberek közé. A megismerés lehetősége közé. Ha nem találkozhatok valakivel fizikálisan, rendszeresen (napi szinten), akkor igazi barátságok sem szövődhetnek. Szükség van a közös élményekre, az egymásra utaltságra, az érintkezésre, mert csak így építhető ki igazi bizalom és kapcsolat.

A kommunikáció nem pusztán információcsere, illetve vannak olyan információk melyek átadása csak akkor lehetséges ha belenézel a másik szemébe.  A nem nyelvi jelek árnyalják a jelentést. Mindezek mellett egy fóum hasznos lehet akkor is ha sohasem találkoznak az emberek, mert olyan ismereteket adhatnak át, amihez másként nem juthatnának hozzá. Az a kérdés hogy mi a fontos számodra, hogy mik a prioritások.

Nekem elég ha felszínesen elbeszélgetünk egy-egy témáról, kicseréljük a gondolatainkat, aztán ki-ki megy a saját útján. De megértem azt is hogy másoknak ennél több kell. Visszatérve a névre még nem tudom mi lenne a megfelelő, jó lenne olyat találni ami a leginkább kifejezi önmagamat, de kétlem hogy egy hangsor erre képes lenne. Akár lehetek újra Médea is, de az továbbra is csak egy tulajdonság lesz, nem a teljes lényem.

Más szavakkal: te nem velem beszélgetsz, hanem azzal amit rólam gondolsz.

Lehet egyébként a hozzászólások mögött érezni a másik ember személyiségét, de nem ez a jellemző, hanem a külsőségek alapján felépített előítéletes véleményalkotás a másikról.
Szerintem ez egy jó húzás volt, hogy nevet és avatart változtattál, Médea. Kicsit hátha sikerül szabadulni a skatulyákból.

Efi írta:Lehet egyébként a hozzászólások mögött érezni a másik ember személyiségét, de nem ez a jellemző, hanem a külsőségek alapján felépített előítéletes véleményalkotás a másikról.
Szerintem ez egy jó húzás volt, hogy nevet és avatart változtattál, Médea. Kicsit hátha sikerül szabadulni a skatulyákból.

Ezt nem tudom Efikém, mert amiket leírt Médea tapasztalatait, és álmait, azok alapján már kifejlődött bennem egy érzés Médea személyét illetően.  Azért írom így, hogy érzés, mert ezt mondjuk én  leginkább egy hangulatként élem meg, és szerintem ez nem ugyan olyan mint a skatulyázás. 
Én ha skatulyázásról kellene beszélni akkor arról inkább olyasmit gondolnék, mint amikor egy ember hiába mond okosságokat és érdekességeket, már csak azért sem adunk neki igazat, vagy nem fogadjuk el nem reagáljuk le az adott pillanatban kimondott bölcsességét, mert egy időben valami hülyeséget mondott vagy csinált, és ezért úgy véljük sosem lehet igaza, vagy ha volna is inkább figyelmen kívül hagyjuk. Szerintem a skatulyázás valami ilyesmi lehet.  Talán előítéletként is lehetne nevezni, nem tudom.

Én aztán tényleg fű-fa-virágot elmondok magamról, de állítom, hogy így sem ismernek.
A kolléganőm, akivel együtt dolgozom kb 20 éve... na, ő ismer a legjobban.
Annyi változatot hallottam már magamról, hogy milyen vagyok, hogy már csak nevetek sokszor.
Legtöbbször már nem is agyalok más véleményén, mert úgysem tudom megváltoztatni, nem is akarom...
Sokszor épp máshogy sül el valami, mint aminek szántuk...

Én például eddig asd94-ről esküszöm semmit nem gondoltam.. pláne nem skatulyáztam be.
Ellenben most már gondolok... de az biztosan nem az, amit ő gondolt, hogy majd tükrözni fog ezzel "a jó húzással", ahogy Efi megfogalmazta.

Ha valamit teszünk 10 ember legalább 5-féleképpen fog gondolkodni róla!
Olyasmit is, amire nem is gondolnánk!

Nekem van igaz barátom a neten... nem is egy!

Többször álltak mellettem örömben, bánatban és okosabb tanácsokkal láttak el, mint az élő valóságomban lévő emberek!
Nem bántottak, nem oktattak ki, nem ordítottak velem stb!



(Vélemény: Jaj, ez a szerencsétlen Lea, nincsenek barátai a való életben... Nincsenek... Akik akarnának hozzám csapódni egyrészt túl felszínesek, máshogy gondolkodnak, mint én, másrészt pedig tapadnak és fárasztanak.
Vélemény: Áh ezt csak úgy mondja szerencsétlen! )

Voltak azok a játékok hogy felismerjük-e egymást képeinkről, írásainkról. Legtöbbször ez nem okozott gondot, könnyen egymásra ismertünk. Én nem leszek más attól hogy megváltoztatok néhány jelentéktelen külsőséget, a kérdés igazából az, hogy a másik emberre ez miként hat? Ha másként viszonyul hozzám mint eddig, akkor sosem látott igazán. De láthat-e igazán? Még az is nehéz hogy önmagunkat meglássuk, hogy a maszkok alá kukkantsunk. És még annyi minden van ami nem nyilvánvaló, ami nem mutatja meg magát a szemnek!
De most csupán arról beszélek hogy a képek és nevek nem azonosak az énnel, hasonlattal élve: mint ahogy a lélek vándorol életeken át, más és más testbe születve, más és más körülmények közé, az egész világa folyamatos változás, lényegi része mégis változatlan marad.
Amúgy nem kell nagyon filózni a dolgokon, megértem én ha nehézkes ez a név, majdnem mint egy robot gyári száma, de csak ideiglenes, még keresem az igazit. Aztán akár újra lehetek Médea is, ezzel az egész változtatással csak azt akartam kifejezni hogy néha terhesnek érzem a külsőségeket, egyfajta merényletnek az énem ellen. Nemrég kaptam új személyit, fotó, aláírás, meg tele van számokkal, és az a kérdés jutott eszembe róla, hogy ez lennék én, egy műanyag lapocska tele adattal? A társadalom besorol egy rendszerbe, katalogizál és ellenőrzés alatt tart. Egy szűk ketrecben mozgok amit a saját és mások gondolatai építettek körém. Az énem fuldoklik.

Bennem egy egész sor erős személyiségjegy él.

Gondoskodó, érzelmes, időnként vad, művészlélek, általában vidám, de néha depis. stb

Néha szinte úgy érzem több személyiség is lakik bennem. Szerencsére nem vagyok skizofrén!

Délután rockzenét hallgatok, este elektronikus zenét, majd nézegetem a kisvakondos vagy pillangós festett porcelántányérokat!

Azért néha magamat sem értem, ismerem, hát még más!

De, ha akar valaki, beazonosíthat engem a virág alapján vagy a nevem alapján...
Nem érdekel.
Tudom, hogy nem csak "ennyi" vagyok, és ez a lényeg... szerintem.

(( Kos jegy jellemzők - abszolút laikus megállapításom szerint.

Elek írta:(( Kos jegy jellemzők - abszolút laikus megállapításom szerint.

Komolyan? :-D
Ezeket abszolút nem gondoltam annak!

A rockzenét igen... meg a vadságot igen...

Lea elég színes személyiség.   Ez besorolás, de ha azt mondom , hogy nekem olyannak tűnik, az már nem besorolás szerintem.

Amúgy fortisként kezdtem a Lélekvándoron, és voltam már azóta kb 5 nick néven, de aztán csak csak fortis maradtam, mert mindenki ezt a nevemet ismerte a legjobban,  na meg valahogy a részemről sem sikerült a változtatás, egyszerűen nem találtam olyat, ami ennél jobban hozzám ragadt volna.

Bár épp a múltkor olvastam meglepődve, hogy a kos nők milyen odaadók, önfeláldozók tudnak lenni, ha a gyerekükről, párjukról van szó!  De csak addig amíg értékelik őket és az odaadásukat.
Én azt hittem ez más jegy hatása bennem!

Különben tényleg ezen ment csődbe minden párkapcsolatom... Azt éreztem nem vagyok fontos

Hát már hogyne lennél fontos ! Egy család központja mindig a nő, az édesanya szerintem.

asd94 írta:Az énem fuldoklik.

Megértem, azt hiszem.

Lea írta:De, ha akar valaki, beazonosíthat engem a virág alapján vagy a nevem alapján...
Nem érdekel.

Ez nem ennyi. Ha egy társaság tagjai megegyeznek egymás közt, abban, hogy ... mittudomén... te egy mimóza természet vagy, és minden hozzád szólásuk ahhoz a hipersértődékeny emberhez szól, aki nem te vagy, folyton győzködnek, hogy nem kell megsértődni, bizonygatják, hogy látják, hogy amit mondtak, azon megbántódtál (mikor nem is), stb., akkor úgy érzed, vákumban vagy. Hogy nem hozzád beszélnek, nem téged látnak, hanem egy fantomot. Ezt szerintem senki se tudja egy kézlegyintéssel elintézni.

A mimóza természet csak egy példa, mondhattam volna bármi mást, és ráadásul nem létező tulajdonságok egész sorát is hihetik rólad.
Nem az tehát a probléma, hogy nem ismernek (ki nem szarja le ), hanem hogy nem hozzád beszélnek. Te nem vagy benne a beszélgetésekben. Nem tudsz jelen lenni a többiekkel.

Én a Fortishoz semmit nem kapcsoltam... 
A Bibax nálam egy tök véletlen választás volt... a Lea nem annyira.

fortis írta:Én ha skatulyázásról kellene beszélni akkor arról inkább olyasmit gondolnék, mint amikor egy ember hiába mond okosságokat és érdekességeket...

Ezek a saját sérelmeid. Csak ezeket látod.
Ugyanakkor végtelen számú alkalommal szóltam neked, hogy most épp előítélet beszél belőled, vagy/és külsőség alapján ítélsz.

Efi írta:

asd94 írta:Az énem fuldoklik.

Megértem, azt hiszem.

Lea írta:De, ha akar valaki, beazonosíthat engem a virág alapján vagy a nevem alapján...
Nem érdekel.

Ez nem ennyi. Ha egy társaság tagjai megegyeznek egymás közt, abban, hogy ... mittudomén... te egy mimóza természet vagy, és minden hozzád szólásuk ahhoz a hipersértődékeny emberhez szól, aki nem te vagy, folyton győzködnek, hogy nem kell megsértődni, bizonygatják, hogy látják, hogy amit mondtak, azon megbántódtál (mikor nem is), stb., akkor úgy érzed, vákumban vagy. Hogy nem hozzád beszélnek, nem téged látnak, hanem egy fantomot. Ezt szerintem senki se tudja egy kézlegyintéssel elintézni.

A mimóza természet csak egy példa, mondhattam volna bármi mást, és ráadásul nem létező tulajdonságok egész sorát is hihetik rólad.
Nem az tehát a probléma, hogy nem ismernek (ki nem szarja le ), hanem hogy nem hozzád beszélnek. Te nem vagy benne a beszélgetésekben. Nem tudsz jelen lenni a többiekkel.

Efi, én ilyen rosszul engem ismerő emberekkel még nem beszélgettem... vagy nem emlékszem rá.
Mivel nagyon nyílt vagyok és ellentmondásos személyiség szerintem be sem tudnak skatulyázni...
Szerintem a beskatulyázás akkor van, ha valaki következetesen csak egy vagy kevés tulajdonságát mutatja.

Pl. Általános iskola 4.-ben a tanár simán beskatulyázott, hogy trehány vagyok... Tök igaza volt!
Az okok mögé nem nézett, én pedig zárkózott és félénk voltam, éretlen, hogy ezen a képen változtatni tudjak.

Hát én meg ahogy mondtam leginkább hangulatokat párosítok. 

Egyszer még a lélekvándoron olyan 8 éve talán Nefer beírt egy álmot.  Arról szólt az álma, hogy egy virágos réten szalad, és közben nagyokat szökken a levegőbe. Nekem Nefer ezt az érzést és hangulatot  jelenti.  Mindenkihez kötök egyhasonlót, ami számomra ti vagytok.

Efi írta:

fortis írta:Én ha skatulyázásról kellene beszélni akkor arról inkább olyasmit gondolnék, mint amikor egy ember hiába mond okosságokat és érdekességeket...

Ezek a saját sérelmeid. Csak ezeket látod.
Ugyanakkor végtelen számú alkalommal szóltam neked, hogy most épp előítélet beszél belőled, vagy/és külsőség alapján ítélsz.

Igen, de én ezeket nem éreztem, mert az indíttatásaim nem abból indulhattak. A sérelmeim meg valóban nekem is hasonlóak lehettek, mert sokszor éreztem, mintha skatulyázva lennék.  Tudjátok az a baj, hogy sokszor azzal illetjük a másikat, ami bennünk is ugyan úgy jelen van.  Én mindig azt szerettem volna, hogy legalább ezt ismerjük legalább fel. Hogy a dolgok nem egyoldalúak, és hogy minden érmének két oldala van.

Efi, ha olyanok beszélgetnének velem, akik tudom hogy beskatulyáznak akkor legyintenék, hogy hülyék és tovább mennék...
Soha nem voltam annyira társasági ember, hogy ilyen társasághoz ragaszkodjak.

Nagyon érdekes kérdés, hogy ha leveti a testét a másik, leveti a jelenlegi személyiségét is, a közös emlékeiteket is, akkor vajon felismernéd, hogy ő az?
Ez a felismerés - állítom - lehetséges. Akkor látod (majd) a másik embert igazán, ha látni tudod benne ezt a csak rá jellemző, örökkévaló egyéniséget.
A karmikus találkozásokban él valami ebből a felismerésből. Nem is ismered a másikat, mégis nem tudsz közömbös lenni iránta.
Lehet, hogy nincsenek is más érzéseid iránta, csak valami mély, titokzatos otthonosság-érzés vele kapcsolatban.

Lea. írta:Efi, ha olyanok beszélgetnének velem, akik tudom hogy beskatulyáznak akkor legyintenék, hogy hülyék és tovább mennék...
Soha nem voltam annyira társasági ember, hogy ilyen társasághoz ragaszkodjak.

Hát velem köztetek ez sokszor előfordul. Hajszál tart még itt. Bár most nem ez a fő problémám.

Nem a tiédre válaszul.Efi!

Fortis, én téged beskatulyáztalak!

Vannak rossz tulajdonságaid is bizonyára!
De én egy alapvetően nyugodt, higgadt, értelmes embernek ismertelek meg ez alatt a.10 év.alatt...
Akkor is szeretek beszélgetni veled, ha nem értünk egyet!

És azt se bánom, ha ezért a véleményemért beskatulyáz valaki, hogy na ez is hülye...

Amíg van aki olvas itt engem vagy beszélget velem 1 ember is, nem érdekel, hogy a többi meg nem...

Amúgy teljesen igaza van Médeának abban, hogy a ruha is öltöztet ránk valami ideiglenest. Én ezt saját magamról tudom, mert volt csöves időszakom, amikor szűk farmerokban jártam, és volt ujhullámos időszakom is, amikor mindenféle láncok lógtak a ruhámról. Ezek mind felöltöztettek valami olyasmivel, ami akkoriban ideiglenesen a részemmé váltak. 
na és itt jön az amit Efi hozzászólásához fűznék, azaz , hogy hiába volt rajtam akár milyen öltözék, és ideiglenesen felvett álarc, amikor egy régi osztálytársammal vagy haverral találkoztam, akkor abban a pillanatban átváltoztam, vagy inkább visszatértem azzá, aki mindig is voltam, akinek és akivel ismertük egymást mint régi osztálytársak.

fortis írta:

Efi írta:
Ezek a saját sérelmeid. Csak ezeket látod.
Ugyanakkor végtelen számú alkalommal szóltam neked, hogy most épp előítélet beszél belőled, vagy/és külsőség alapján ítélsz.

Igen, de én ezeket nem éreztem, mert az indíttatásaim nem abból indulhattak.

Haha. Pedig néha elég nyilvánvalóan abból indulnak, sokszor magad indoklod a véleményedet egy külső információval.
Nem veszed észre, azt elhiszem.

Efi írta:

Lea. írta:Efi, ha olyanok beszélgetnének velem, akik tudom hogy beskatulyáznak akkor legyintenék, hogy hülyék és tovább mennék...
Soha nem voltam annyira társasági ember, hogy ilyen társasághoz ragaszkodjak.

Hát velem köztetek ez sokszor előfordul. Hajszál tart még itt. Bár most nem ez a fő problémám.

Efi, ezt én is sokszor megéltem, amikor senki nem szólt hozzám vagy alig.
Nem esett jól, mit mondjak.
De nem haragudhatok meg senkire, ha nincs mondanivalója a számomra...
Elmentem... most itt vagyok.
Egyszer sem dőlt össze a világ... ez csak egy fórum