Re: Általános beszélgetés, hozzászólás

ymor Szomb. 28 Márc. - 14:50

fortis írta:Talán maguk a tudatos álmok létezése is a szándék eredményeként születhetnek.
Pl ha elvégzed napközben a valóságteszteket, és teszed ezt automatikusan akár szokássá válva, elkerülhetetlen, hogy ez ne hasson az álombéi tudatállapotunkra valamilyen módon. Maga a valóság teszt tulajdonképpen valahol a nemtevések kategóriájába tartozhat, és így innen nézve a nemtevések hozzák az eredményt, avagy teljesítik be a szándék akaratát. nem a mi akaratunkat, hanem a szándékét.
- Ha mondjuk viszont elalvás előtt kinyilvánítod az akaratodat azzal mondjuk, hogy tudatosan akarsz álmodni, ezt így nem igazán tudom hová sorolni, hiszen ez a te akaratod és nem a szándéké.
Már bocsánat, de ha a kettőt összehasonlítanám, az egyik olyan, mintha jutalomként jelentkezne, míg a másik olyan kierőszakolt.

A egyértelmű, hogy szándékoznod kell, hogy a közönséges álomból tudatos álom legyen. Az szerintem mindegy, hogy órákkal előtte (valóságtesztként), vagy közvetlenül lefekvéskor teszed. A valóságteszt nem feltétlenül szokásként hat, hiszen azzal a szándékkal gyakorolod, hogy álmodban tudatosulj. Ezzel jó ötletet adtál. Én rengeteget (értsd napi 20 felett) valóság tesztelek, de még szinte sosem működött. Nem válik álmomban is szokásommá. Ezek szerint szándékká kell változtatni a valóságtesztelést. Hmmm.

"Az első kapuban az álmodás célja annak szándékozása, hogy az energiatest tudatára ébredjen annak, hogy elalszunk. Ne próbáld magad kényszeríteni az elalvás tudatára ébredésére. Hagyd, hogy az energiatested megtegye. Szándékozni annyi, mint kívánni kívánság nélkül, tenni tevés nélkül. Csendes elhatározásodat egyetlen gondolat nélkül alakítsd meggyőződéseddé, hogy már elérted az energiatestedet és álmodó vagy. Ha így teszel, ez automatikusan abba a helyzetbe juttat, amiben tudatára ébredsz annak, hogy elalszol. Szándékozni azt jelenti, hogy megkérdőjelezhetetlen testi tudásod van arról, hogy álmodó vagy. A tested minden sejtjével érzed, hogy álmodó vagy."

A szándékozás nyilván több mint az akarat. Hiába akarod, nem leszel csak úgy tudatos. Ha így lenne minden éjjel tudatosan álmodhatnánk.

fortis Szomb. 28 Márc. - 14:59

Igen erről van szó ! A hozott idézeted azt hiszem kitűnően illusztrálja azt, amit mondani szerettem volna.

fortis Szomb. 28 Márc. - 15:02

Ymor neked mi a véleményed a kollektív álmokról?

ymor Szomb. 28 Márc. - 21:14

fortis írta:Ymor neked mi a véleményed a kollektív álmokról?

Kollektív álmok? Az álmodás 4. kapuja, olyan álomba belépni, ami csak más szándékában létezik.
Beérném annyival is ha a második és harmadik kaput teljesíteni tudnám. A 4. az nagy kihívás.

"A végső cél az, hogy egy teljes világot vizualizáljunk, aztán megálmodjuk azt a világot, így újraalkotva egy teljesen valóságos birodalmat, ahol létezhetünk. Amikor sikerül ezt elérni könnyedén át tudunk húzni bárkit a szándékunkba, az álmunkba. "

"Átlépni a negyedik kaput és olyan helyekre utazni, melyek csak valaki más szándékában léteznek, nagyon veszélyes, mert egy ilyen álom minden elemének teljesen személyes elemnek kell lennie."

fortis Vas. 29 Márc. - 10:39

De hát a második és a harmadik kaput szerintem már teljesíteni tudtad.
-"Az álmodás második kapuja az, amikor egy álomból egy másik álomra ébredsz."
Gondolj bele a hamis ébredésekre, vagy amikor elalszol egy álomban és egy másikban ébredsz fel. Nem voltak még ilyen tapasztalataid? Jó gondolom minden kapunak saját szintjei is lehetnek, mint a T álomban a tudatossági szint például, de ettől még el lehet érni a második kaput, ennek legegyszerűbb formája amit idézőjelbe tettem.
-"Az álmodás harmadik kapuját akkor éred el, amikor egy álomban találod magad, és bámulsz valakire, aki alszik és te vagy. "
Testen kívüli élmények. nem tudom lehet ezt is álmodásnak kell e tekinteni, vagy lehetnek olyan álmok is amikor ilyesmik előfordulhatnak, de lehetnek tapasztalatok amik többek mint egy álom, és talán valós testen kívüli élményként élheted meg.
Szóval szerintem ez sem elérhetetlen, én már átéltem ilyen helyzeteket, gondolom te is.
- A negyedik kapunál arról írnak , hogy konkrét helyekre utazhatsz bennük ebben, vagy más világokban, és pluszként amit te is említettél, azaz mások szándékában létező helyre is akár. Igen, azt hiszem a kollektív álmodásnak ez lenne a koronázása, de felvet bennem még néhány kérdést:
- Mi a veszélye annak, hogy egy ilyen álomban a negyedik kapunál egy ilyen álomnál, annak minden elemének teljesen személyes elemnek kell lennie." A veszély és a személyes elemek közötti összefüggésre lennék kíváncsi.
- Más részről ha figyelembe vesszük, hogy a normális valóság világa egy olyan álom, amit együtt szándékozunk, akkor miért ne szándékozhatnánk egy közös más világot is ugyan ilyen módon egy kollektív álom létrejöttének kedvéért?

ymor Vas. 29 Márc. - 18:21

fortis írta:De hát a második és a harmadik kaput szerintem már teljesíteni tudtad.

-"Az álmodás második kapuja az, amikor egy álomból egy másik álomra ébredsz."

Testen kívüli élmények. nem tudom lehet ezt is álmodásnak kell e tekinteni,

- Más részről ha figyelembe vesszük, hogy a normális valóság világa egy olyan álom, amit együtt szándékozunk, akkor miért ne szándékozhatnánk egy közös más világot is ugyan ilyen módon egy kollektív álom létrejöttének kedvéért?

Szerintem csak elértem az első kaput, próbálok átlépni rajta. Nem annyira stabilak még az álomtereim, hogyha hátat fordítok neki vissza fordulva minden változataln maradjon.

Az alomból álomra ébredés csak az első kapu skeres teljesítése és szándékos kiváltása esetén érvényes szerintem.

A testen kívüli élmények nem jelentik önmgukban hogy a való világban történnek, ezt józan vizsgálódással meg kell erősíteni és rendszeresen meg kell tudni ismételni. Egy egy véletlenszerű siker még nem jelenti a 3. kapu uralását.

Közös álmodáshoz nincs szükség szerintem a 4. kapu elérésére, elég ha két álmodó ura a 3. kapunak, mindketten tudnak a való világban álmodó testükkel jelen lenni, akkor ott találkozhatnak. De attól mindannyian szerintem nagyon távol vagyunk.

fortis Vas. 29 Márc. - 18:33

A dolgok uralása, és megtapasztalása távol áll egymástól, az én véleményem is ez, ellenben a dolgok uralása a dolgok megtapasztalásával kezdődnek, tehát ettől függetlenül még egy vonalon van a két pont.

Áprilia Pént. 3 Ápr. - 1:04

Áthozat ymor tudatos álom topikjából:

fortis írta:
ymor írta: Egy erdőben egy férfi és egy nő mentek valahová egy ösvényen. A férfi ment elöl, az álmodásról magyarázott a nőnek,

Ettől a részlettől olyan dejavum volt, mintha én ezt már álmodtam volna. A szereplői pedig Áprilia és én voltunk. Visszakerestem 2017-ig a tudatosak között, de sajnos nem találtam.

Fortis, azért nem találtad az álmot, mert nem te álmodtad, hanem én. Leírom az egész történetet a saját topikomban, hogy ne ymor topikját terheljem ezzel.

fortis Kedd 14 Ápr. - 16:10

Ymor" Biztosra semmit sem lehet tudni ,de én inkább felderítőkre szavazok. Az álmaink bizar elemei mindig a jelenlétükre utal. Szerintem anyám és testvéreim álomalakjai mögött harmadik típusú felderítők szoktak lenni. Mindig valamilyen érzelmi reakciót próbálnak kiváltani."

-Miből gondolnád, hogy felderítők, ha az álmaid bizarr elemeitől eltekintenél?
-Miket vélnél bizarr elemeknek ?
-Sikerült e már érzelmi reakciót kiváltaniuk belőled?
- Ha sikerült érzelmi reakciót kiváltani belőled, azt nem élted e volna meg akkor is, ha esetleg ezek nem felderítők volnának, hanem azok amik?

ymor Kedd 14 Ápr. - 17:59

fortis írta:Ymor" Biztosra semmit sem lehet tudni ,de én inkább felderítőkre szavazok. Az álmaink bizar elemei mindig a jelenlétükre utal. Szerintem anyám és testvéreim álomalakjai mögött harmadik típusú felderítők szoktak lenni. Mindig valamilyen érzelmi reakciót próbálnak kiváltani."

-Miből gondolnád, hogy felderítők, ha az álmaid bizarr elemeitől eltekintenél?
-Miket vélnél bizarr elemeknek ?
-Sikerült e már érzelmi reakciót kiváltaniuk belőled?
- Ha sikerült érzelmi reakciót kiváltani belőled, azt nem élted e volna meg akkor is, ha esetleg ezek nem felderítők volnának, hanem azok amik?

A bizarr elemektől ebben az esetben nem lehet eltekinteni, mert pont ez veti fel a gyanút. Amikor ezek csak síma álomalakok akkor a tölük megszokott viselkedést tapasztalom, érzéseim is megszokottak feléjük. Amikor megjelenésükben vagy viselkedésükben nagyon mások, bizarrok akkor gyanúsak, hogy felderítők.

Don Juan figyelmeztetései keltették fel bennem a gyanút.
"A harmadik típusú felderítő agresszivitás és erő szempontjából a legveszélyesebb, mert finom álcák mögé rejtőzik. Az álmainkban szereplő emberek mögé bújik. Bosszantó, hogy mindig a szüleink vagy a közeli barátaink álomképeivel társulnak. Talán ezért van az, hogy gyakran kínosan érezzük magunkat, amikor róluk álmodunk. Az álmodók számára fontos szabály, hogy elfogadják, a harmadik típusú felderítő akkor van jelen, amikor azt érzik, hogy egy álomban a szüleik vagy a közeli barátaik felzaklatják őket. Épeszű tanács, hogy óvakodjunk azoktól az álomképektől. Ezek valóságos mételyek."

fortis Kedd 14 Ápr. - 19:35

Oké, köszi a választ.

fortis Csüt. 28 Május - 18:12

@ymor írta:
@fortis írta:
@ymor írta:Az a rész a nagualizmus tanítása, a halálunk tudatosítása, a halál bölcs tanácsadóként való használatára utal. Közelgő halálunk fényében hóbortjaink értelmüket vesztik. Én próbálom a mindennapi életemben beilleszteni ezt a tanítást, ha erre voltál kíváncsi.
[size]

Tegyük fel, sikerül. Mi változott? Ez nem e egy olyan dolog, ami amúgy is teljesen természetes? Ha közeleg a halál, már pedig közeleg, minden eltörpül közben vagy nem így van?[/size]
[size]
Szerintem szinte mindenki úgyéli a mindennapjait, hogy nem számol azzal, hogy véges az élete.

A halálunk tudatosítása önmagunk cserkészése. Szándékos kizökkentése magunknak a hóbortjainkból. Segít megszabadulni felesleges vagy káros szokásaimtól és segít ráfókuszálni arra amit fontosnak tartok de nehéz és fárasztó. Seegít urrá lenni az ember természetes lustaságán.

"amikor a varázslók tudomását gúzsba kötik az érzékszervi benyomások, az a legjobb, vagy talán az egyetlen megoldás, ha az ember a halál gondolatának segítségével zökkenti ki magát. A küszöbön álló és elkerülhetetlen halálunk tudata adja meg nekünk a józanságot. Köznapi emberként az a legnagyobb hibánk, hogy azzal hitegetjük magunkat, hogy halhatatlanok vagyunk. "

" A halál tiszta képe nélkül nincs rend, nincs józanság, nincs szépség. A varázslók azért küzdenek, hogy szert tegyenek erre a tiszta képre, hogy a segítségével felismerjék azt a lehető legmélyebb szintet, ahol nincsen bizonyosságuk arról, vajon az életük folytatódik-e az adott pillanaton túl. Ez a felismerés adja meg számukra a bátorságot ahhoz, hogy türelmesek legyenek, mégis cselekedjenek; a bátorságot ahhoz, hogy belenyugodjanak a dolgokba, anélkül hogy ostobák lennének."

"A halál nem ellenség, még ha annak is tűnik. A halál nem az elpusztítónk, habár annak tartjuk.
a halál az egyetlen méltó ellenfelünk. – A halál a mi kihívónk. Arra születtünk, hogy elfogadjuk ezt a kihívást, legyünk akár köznapi emberek, akár varázslók. A varázslók tudják ezt, a köznapi emberek viszont nem.
– Az élet az a folyamat, mely által a halál a kihívást intézi hozzánk. – A halál az aktív erő; az élet a küzdőtér. És ezen a küzdőtéren mindig csak két küzdőfél van: te magad és a halál.
– Mi passzívak vagyunk, tétlenek. Gondolj csak bele. Csak akkor mozdulunk, ha a halál szorítását érezzük. A halál szabja meg cselekedeteink és érzéseink iramát, és kérlelhetetlenül szorongat bennünket, míg meg nem tör minket, míg meg nem nyeri a küzdelmet, vagy míg felül nem emelkedünk a lehetőségeinken, és le nem győzzük őt."[/size]

Mit gondolsz Ymor? Képzelj el egy tengerpartot fehéren vakító kis házacskákkal , és a hozzájuk tartozó kis kertekkel, udvarokkal. Egyszer csak a látóhatár horizontján megjelenik egy hatalmas hullám, amely nagy sebességgel közeledik a part felé. Sok ember kétségbeesetten sikoltozva rohanni kezd egymást eltaposva a magasabban lévő területek felé. Aztán észreveszed, hogy egy ember a kis kertjében faleveleket söpröget, felnéz, meglátja ő is a robajló hullámokat amint egyre magasabbra tornyosulva tőrnek a partok felé, de ő megvonja a vállát, és tovább söprögeti az összegyűlt faleveleket az udvarán.

ymor Pént. 29 Május - 6:49

Attól függ mit gondolok, hogy fiatal vagy idős az illető.

Ilyen óriás hullámos, cunami szerű tengeráradást már álmodtam. Egy szálloda biztonságos teraszáról néztem, ahogy közeledik a part felé. Sok ember volt lent, egyesek igyekeztek magasabb helyre jutni, de néhányan szörfdeszkát ragadtak és szembe rohantak a közelgő árral, hogy meglovagolják.

fortis Pént. 29 Május - 8:02

Mondjuk nem is fiatal, de nem is öreg még.
Láttam szörfös videókat olyasféle hatalmas hullámokat lovagolva, de azok a tengeren voltak és az úgy oké. Na de képzed el, hogy a hullám bejön a szárazföldre, akkor mit csinálnak felkenődnek az első sziklára? Hmm lehet úgy még mindig nagyobb a túlélésre az esély., és utoljára szörföztek egy jót. Very Happy

Áprilia Pént. 12 Jún. - 0:02

Ymor bennem mély benyomást tett, amikor még az elején írtad valahol, hogy minden (hétköznapi) álmodról tudod, hogy mit jelent, mit jelképez. Néha odaírhatnád ezt is álmaidhoz, már amennyiben publikus. (Egyszer írtad oda, ami asd-vel volt kapcsolatos).

ymor Szomb. 13 Jún. - 17:26

Ha minden elemet külön megmagyaráznék az nagyon megnyújtaná a lejegyzést és nagyon személyes elemeket tartalmazna, de néha lehet hogy írok egy mondatnyi összefoglalót.

Áprilia Szomb. 13 Jún. - 23:19

ymor írta:Egy nő,aki paranormális jelenségeket kutat véletlenül tanúja volt egy titkos találkozónak éjszaka. Egy középkorú nő négy, különböző színű folyadékkal töltött fecskendőt adott át egy férfinak. Úgy tűnt, nem szívesen és nem önként teszi, a férfi kizsarolta. Azzal a megjegyzéssel adta át a fecskendőket, hogy ez vérének esszenciája. Kijelentette, hogy nem akar sem követőket, sem tanítványokat nevelni, mert volt már egy női tanítványa, akit kénytelen volt magára hagyni, mert amíg vele volt,addig öregedett a teste.

Aktuálisan a szemtanú, több hasonlóan paranormális jelenségek után érdeklődő személy társaságában látogatást tesz az egyik legendás helyszínen. A történet szerint egy nő valami módon természetfeletti hatalomra tett szert és nem öregedett tovább. Hogy ne zaklassák megrendezte saját halálát és temetését. Azonban a kriptájában később találtak egy titkos átjárót titkos termekbe, amik rejtekhelynek voltak berendezve, megtalálták több személyes holmiját. Azóta él a legenda, hogy az emberek között él, rejtőzködik. A hagyatékát és kriptáját egyik követője mutatja be az érdeklődőknek. Persze senki sem hiszi el igazán a történetet, a túravezető hiába meséli el a személyes élményeit.

Ekkor a nő,aki szemtanúja volt a fecskendős jelenetnek megvilágosodik, rájön, hogy róla beszélhettek. Elmeséli minek volt a szemtanúja régebben, így a régi tanítvány is megtudja, miért hagyta magára a mestere.

Áprillának: azok az álmaim, aminek nem vagyok személyes résztvevője nem igazán kötődnek napi dolgaimhoz, inkább amolyan tanító álmok. Ez esetben valószínűleg azt jelenti, hogy a tanítványok elszívják valami módon mesterük energiáját, azaz valamilyen szinten kényszerpályára kényszerítik. Ezért nem helyes mestert keresni és nem jó dolog tanítónak lenni. Ez a pont kicsit csatlakozik személyes, jelenlegi élethelyzetemhez talán.

Nagyon kedves, hogy a végén leírtad a kedvemért, köszi. (Nem várom el, mert tényleg személyes, és ne érezd kötelezőnek).
Az álmodon azért döbbentem meg, mert mostanában sokat olvastam az “Adrenochrome”-ról. Guglizzátok meg. Az örök fiatalság eszenciájának tartja az elit, és sajnos egy egész borzalmas illegális hálózatot működtet annak érdekében, hogy gyermekek véréből kivonják. Pontosabban ez maga gyermeki vér, melyet olyan állapotban vonnak ki a gyermeki testből, amikor rendkívül magas az adrenalin szintje (pl. megerőszakolják, megfélemlítik, megkínozzák előtte stb.). (Bicska kinyílik a zsebemben, nem is folytatom.)

fortis Vas. 14 Jún. - 6:36

Ha jól emlékszem a ' Ragyogás "c filmnél is ez volt a mottó annyi különbséggel, hogy ott élet energiát szívtak el, de a kínzás ott is jelen volt.

ymor Hétf. 15 Jún. - 23:35

Áprilia írta:

Nagyon kedves, hogy a végén leírtad a kedvemért, köszi. (Nem várom el, mert tényleg személyes, és ne érezd kötelezőnek).
Az álmodon azért döbbentem meg, mert mostanában sokat olvastam az “Adrenochrome”-ról. Guglizzátok meg. Az örök fiatalság eszenciájának tartja az elit, és sajnos egy egész borzalmas illegális hálózatot működtet annak érdekében, hogy gyermekek véréből kivonják. Pontosabban ez maga gyermeki vér, melyet olyan állapotban vonnak ki a gyermeki testből, amikor rendkívül magas az adrenalin szintje (pl. megerőszakolják, megfélemlítik, megkínozzák előtte stb.). (Bicska kinyílik a zsebemben, nem is folytatom.)

Hol találsz te ilyen városi legendákat az adenochrome-ról. Összeesküvés elmélet oldalakat olvasol? Az adrenochrome valóban az adrenalin oxidált bomlásterméke, aminek régen halucinogén hatást tulajdonítottak, összefüggésbe hozták a schizofréniával, de nem igazolódott. Az adrenalin stresszben nagyobb mennyiségben van a vérben, elvben több adrenchomot jelentene de megerőszakolt gyermekek véréből kivonni butaság. Egyrészt felnőttekben több adrenalin, több adrenochromot jelentene, akkor miért pont gyerekek? Másrészt az emberben enzimek nagyon gyorsan semlegesítik, lehetetlen kivonni. De minek kivonni, mikor nagyon könnyű előállítani mesterségesen. Ha az adrenalint hagyod levegővel érintkezni magától átalakul adrenochrommá. A színtelen adrenalin oldat idővel magától rózsaszínűvé válik tőle. Innen ered szerintem a neve, "színes adrenalin"

fortis Pént. 26 Jún. - 20:12

"Módszeresen átvizsgáljuk a szobát. Én az íróasztallal kezdem, ami tekintélyes darab. Kihúzogatom a fiókjait, megvizsgálom nincs-e dupla fenekük. Valahol vastagabbnak találom az oldalfalat, mint várható lenne. "

Ezt a részt most kiragadtam, de lehetne bár melyik másik álmodból is. Szóval az álmaidra elmondható, hogy igen részletességgel szemlélődsz és emlékszel.
Elvileg ilyen álomemlékezet mellett már mind tudatos álommá kellene , hogy váljon szerintem. Szerinted miért nem?

ymor Vas. 28 Jún. - 10:15

Szerintem nincs direkt összefüggés az álom emlékezés és a tudatosság között. Én úgy látom hogy az álom én az nem azonos az éber énnel, semmire nem emlékszik az éber énnel történtekből. Az álom én akkor ismeri fel, hogy almodik ha visszatérő abszurd elemet lát de sokszor akkor sem.
Én úgy gondolom, hogy álmomban az energia testemmel történtekre emlékszem.

fortis Vas. 28 Jún. - 11:31

ymor írta:Szerintem nincs direkt összefüggés az álom emlékezés és a tudatosság között. Én úgy látom hogy az álom én az nem azonos az éber énnel, semmire nem emlékszik az éber énnel történtekből. Az álom én akkor ismeri fel, hogy almodik ha visszatérő abszurd elemet lát de sokszor akkor sem.
Én úgy gondolom, hogy álmomban az energia testemmel történtekre emlékszem.

Na de ott van az az egyszerű tény, amikor álmodban ránézel a kezeidre. Az evilági információ, nem az álom én béli gondolataid szüleménye, mégis emlékezni tudsz rá, hogy ezt kell tenned.
Más részről nekem is voltak olyan álomtapasztalataim, ahol evilági információkról gondolkodtam el, pl egy volt beszélgetés kapcsán Ápriliával, hogy melyik időpontban milyen helyszínen járt, és akkor ott álomban a múltba visszatérve eszembe jutott, hogy ezt le lehetne ellenőrizni.

ymor Csüt. 2 Júl. - 16:30

Igaz, de ez egy nagyon ritka, nem automatikusan működő kapcsolat, csak azt bizonyítja, hogy van egy nagyon halvány átjárás a két észlelési szint között. Hétköznapi tudatosságunk csak kicsit és rövid ideig emékszik az energiatest tapasztalataira, illúziónak, "csak álomnak" tartjuk, semmi képp nem valóságos eseménynek. De ha az áloménedet kérdeznéd a hétköznapi tudatosságról azt mondaná, hogy az illúzió. Az álmodás gyakorlásának a célja pont az, hogy a kettőt közelítsük egymáshoz. Ehhez a hétköznapi tudatosságunknak egyre jobban tudnia kell emlékezni az álmokra, az álom énnek pedig tudatosulnia kell. A végső cél egyesíteni a kettőt, hogy minden pillanatban tudatában lehess egyszerre mind a két észlelésnek.

a csendes tudásból az értelemhez vezető egyirányú hidat „érdeklődésnek” nevezik. Az a fajta érdeklődés ez, melyet a csendes tudás igazi embere a tudása eredete felől érez. A másik, az értelemből a csendes tudáshoz vezető egyirányú hidat pedig „tiszta megértésnek” nevezik. Ez az a felismerés, mely közli az értelem emberével, hogy az értelem csupán egyetlen sziget a végtelen tenger szigetei közül.

Elías nagual hozzátette azt is, hogy az az emberi lény, akinek mind a két egyirányú hídja működik, az a szellemmel, a mindkét helyzetet lehetővé tévő éltető forrással közvetlen kapcsolatban álló varázsló.

fortis Csüt. 2 Júl. - 16:59

ymor írta:Hétköznapi tudatosságunk csak kicsit és rövid ideig emékszik az energiatest tapasztalataira, illúziónak, "csak álomnak" tartjuk, semmi képp nem valóságos eseménynek. De ha az áloménedet kérdeznéd a hétköznapi tudatosságról azt mondaná, hogy az illúzió.

- Eszembe juttattad azt a T álmot, amikor a hegyek között találkoztam egy idősebb asszonnyal, aki annyira kedves volt és barátságos, hogy amikor távozásra került sor megkérdeztem tőle, hogy írhatok e neki, és hogy fog e rá válaszolni? Látod ezt itt úgy gondoltam, hogy az ébrenléti tudatosságomban írhatok e neki, és ő az álombéli tudatosságból küldi majd a választ. A hölgy igennel felelt, és integetett a búcsúzáskor. Ennek fonákja mondjuk az volt, hogy nem kérdeztem meg tőle, hogy ezt mi módon cselekedhetném meg? Most már lennének ötleteim, de hát az emlék elmúlt, nem mai gyerek ez az álom.
- Más részről meg adtál egy jó ötletet, egy feladatot, hogy az álom ének mit gondolnak az ébrenléti valóságról? Azért mondom az álom éneket, és nem a saját álom énemet, ( bár nem kizárt, hogy a kettő ugyan az), mert a saját álom énem az ébrenléti valóságunkról, az ébrenléti gondolataimról vagy talán tudatomról egyáltalán nem vélekedett illúzióként, ezen már túl vagyok. A T álomban tisztában vagyok azzal, hogy álmodok, és azzal is tisztában vagyok, hogy ha felébredek, egy ébrenléti valóságban fogok megjelenni, és ebben semmi csodálkoznivaló nincs.
Persze hagyományos álmokban lehet ez nem így lenne, hiszen azokban nem vagyok tisztában a saját mivoltommal, azt hihetném, hogy amiben éppen leledzek az egyetlen igaz valóságom.

ymor Pént. 3 Júl. - 11:45

Érdekes lenne hallani arról te hogy éled meg a tudatos élmokat, én csak saját magamból indulhatok ki.
TA.kban nagyon különböző fokú tudatosságokkal rendelkezem. Csak Egy alkalommal emlékszem, hogy mindennapi tudatosságom szintjén voltam, azaz ugyan olyan belső párbeszédet folytattam mint ébren, másszóval gondolataimat szavakká formáltam. Egyébként szavak nélkül tudom a dolgokat. Azt a benyomást kelti a TA, hogy mindent tudok, de szigorúan nézve ha a részleteket vizsgálom valójában semmit nem tudtam még megvizsgálni abból mit tudok az éber énről. Nem tudom tudom-e a nevem, születési adatokat, hol lakom, hány éves vagyok. Annyira az az érzésem van, hogy mindent tudok, hogy eszembe sem jut ezeket megvizsgálni. Többnyire csak azt csinálom, amit félálomban lefekvéskor betervezek.

fortis Pént. 3 Júl. - 16:45

Nos a tudatossági szint nálam is többrétű, hol így sikerül, hogy úgy.
- Ha csak élvezem az egészet, és mondjuk ugrálásra vagy repülésre költöm az energiám, az még nem vall nagyobb tudatosságra.
- Van úgy, hogy csak tudatában vagyok az álmomnak, de csak úszom az árral, ez sem nagy durranás, néha mégis így élvezetesebb.
- Amikor tudatosan tervezek és alakítom az álmot, azt nagyobb tudatosságként gondolnám. Ez esetben viszont az álomnak nem sok köze van a hétköznapi tudatosságomhoz.
- Ellenben vannak olyan álmok, amikor teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ki vagyok, hol élek, mennyi idős vagyok, kik a barátaim, hol dolgozom, és hasonlók, és ez vagy befolyással van a T álomban lévő cselekedeteimre, vagy sem. Sokszor határozom el magamat T álomban, hogy elmesélem a történéseket XY-nak, vagy azt, hogy beírom majd ide a tudatkalandorokra, és ezek a dolgok aztán így történnek.
- Néha elhatározom, hogy egy kísérletet hajtok végre, és ezt az T álomban megtevén tudatában vagyok annak, hogy be fogok itt számolni róla nektek.
Hirtelen ennyi, de ez nem azt jelenti, hogy ne lennének még más szintek, hirtelen ennyi jutott az eszembe

asd94 Szomb. 4 Júl. - 21:38

Nos én annyit tudnék hozzáfűzni, hogy a viszonyítási pont mindig az ébrenléti "tudatosság". Azért a macskakaparás, mert már az ébrenlét sem jelent állandó tudatosságot, illetve a figyelmünk hol befelé, hol kifelé irányul. Kalandozik. A buddhisták ezt majomtudatnak nevezik, számos gyakorlatuk van rá hogy elcsendesítsék az elméjüket, hasonlóan Castaneda belső csendjéhez. Na most egyszerű példával élve, ha bömbölteted a rádiót, nem hallod meg a természet hangjait, de amint kikapcsolod/lejjebb veszed a hangerőt, rájössz hogy van valami odakint is, hallhatod a madarak énekét, a szél zúgását, vagy ahogy a szomszéd nyírja a füvet. Számtalan dolog történik körülöttünk, egyszerre, de nem szoktuk meg hogy rájuk irányítsuk a figyelmünket. Sokszor még önmagunkról is megfeledkezünk és csak bambulunk magunk elé. Az elménk tárgyról tárgyra pattan, megragad dolgokat, majd elengedi őket, társít, emlékszik, töpreng, jár az agyunk, kattog, aztán megakad a fogaskerék egy pillanatra hogy aztán újra beinduljon. Ez megy egész nap, és ezt visszük tovább az álmainkba is. Sőt, ott még zavarosabbá válik minden mert a kritikai érzékünk erősen degradálódik. Sodródunk mint a hajótörött, fel s alá bukva a hullámok között.
Bármilyen az álmokat érintő munkát előbb itt kell megalapoznunk, az úgynevezett ébrenlétben. Ha hülye vagy itt, hülye leszel odaát is. Mit akarok, miért akarom, mennyire akarom? Jó lenne előbb őszintén válaszolni ezekre a kérdésekre. Másik fontos kérdés, hogy mit jelent a tudatosság? Az önemlékezést vagy önfelejtést? Mikor vagyok tudatosabb, ha befelé figyelek vagy ha kifelé? Hol legyen a fókuszpontom? Ha közelre nézek a távoli dolgok életlenné válnak, és fordítva. Lehet az is hogy a leválasztódás illúzió, hogy nincs ÉN mag TE, nincs külön ÉN és külön VILÁG. Csak az ISMERETLEN van, meg az Ővele és Őbenne élő észlelők, akik önkényesen kiragadtak egy szeletet belőle és a VALÓSÁG címkéjét aggatták rá. Olyan mintha széttépnénk egy újságot, az addig értelmes szöveg és képek összefüggéstelenné váltak, de lám ahogy figyelünk, észrevesszük hogy egyes darabok összeillenek, bólintunk és elnevezzük fizikának. Más darabokat kémiának, szerelemnek, vallásnak, Bélának, meg vattacukornak hívunk. Örülünk mert azt hisszük értjük a valóságot, meg a saját szerepünket benne, pedig csak verebet csinálunk a vérebből.

fortis Szomb. 4 Júl. - 22:13

- " Azt hisszük értjük " Very Happy

Valóban így van ez.
Azt hisszük tudjuk, azt hisszük ismerjük, és ez minden másra is igaz. A barátainkra, az ellenségeinkre, önmagunkra.

ymor Kedd 7 Júl. - 9:38

asd94 írta: társít, emlékszik, töpreng, jár az agyunk, kattog, aztán megakad a fogaskerék egy pillanatra hogy aztán újra beinduljon. Ez megy egész nap, és ezt visszük tovább az álmainkba is. Sőt, ott még zavarosabbá válik minden mert a kritikai érzékünk erősen degradálódik. Sodródunk mint a hajótörött, fel s alá bukva a hullámok között.

Ez szerintem kicsit árnyaltabb, mintsem hogy álmainkban a napi élményeket dolgozzuk fel. Vannak álmok, amik sehogy sem kapcsolódnak a ébrenléthez, más személy életeseményei, más időben játszódók. Sok álom valóban napi eseményeket vesz alapul, de nekem mindig hozzáad plusz 2 jelentés szintet. Alap szinten van a ébren történtekből szőtt cselekmény. Második egy általánosan levonható tanúság, üzenet. A harmadikat sokszor nehéz megfogni, valamiféle spirituális, felsőbb törvény megfogalmazódása az álmon keresztül.

asd94Bármilyen az álmokat érintő munkát előbb itt kell megalapoznunk, az úgynevezett ébrenlétben. Ha hülye vagy itt, hülye leszel odaát is. Mit akarok, miért akarom, mennyire akarom? Jó lenne előbb őszintén válaszolni ezekre a kérdésekre.

Ez is valószínúleg számít, de nem feltétlenül törvényszerű. Az biztos, hogy a éber életet rendezése segít az álmok elérésében. A nagualizmus is azt tanítja, hogy az összegzésből felszabadított energia teszi lehetővé az álmodást. A mai tudatos álmodók is hasonlót jaasolnak, meditálj, hogy tudatosan álmodhass. Az is relativ, hogy mit jelent hülyének lenni.

asd94Másik fontos kérdés, hogy mit jelent a tudatosság? Az önemlékezést vagy önfelejtést? Mikor vagyok tudatosabb, ha befelé figyelek vagy ha kifelé? Hol legyen a fókuszpontom? Ha közelre nézek a távoli dolgok életlenné válnak, és fordítva. Lehet az is hogy a leválasztódás illúzió, hogy nincs ÉN mag TE, nincs külön ÉN és külön VILÁG. Csak az ISMERETLEN van, meg az Ővele és Őbenne élő észlelők, akik önkényesen kiragadtak egy szeletet belőle és a VALÓSÁG címkéjét aggatták rá.

Van egy fontos különbség. A mindennapi világot, függetlenül milyen fokú tudatossággal éljük meg időben folytonosnak érezzük, van róla egy emlékünk. Álomban nincs időbeliség, a korábbi álmok emléke csak kirívó ritkaság, legtöbbször csak álmodjuk, hogy emlékszünk valamire. A valóságról természetesen nem lehet tiszta képünk, mivel nem egyszerúen észlelők vagyunk, hanem értelmezők. Az értelmezéseinket nevezzük valóságnak. Ezzel szemben álmunkban legtöbször tisztán észlelők vagyunk, ezért nem tűnik az álom valóságosnak. Észlelésünk nem egyezik értelmezési rendszerünkkel, mert tágabb anná.

Áprilia Szer. 8 Júl. - 0:04

“Az is relatív, hogy mit jelent hülyének lenni.”
röhögőgörcs

Ajánlott tartalom