Érdekes történetek

-

  Először azt gondoltam , hogy a kutya kínjában nyüszít , de mivel , hogy csóválta a farkát úgy gondoltam inkább csak sajnálja a kicsit , hogy az apjáék csináljanak már vele valamit . Aztán lehet csak utánozni akarta a kicsit .

-

Van egy kedvenc mesém, nagyon szeretem a szófordulatokat benne, mert egy kicsit parodisztikus. Az a lényege, hogy egy királynak van 3 lánya, és a középső, Tudákoska, naphosszat csak meséket olvas, a mesék tündérvilágában él. Egyszer azt olvasta, hogy egy királykisasszonynak egy tejberizskásahegyet kellett keresztül rágnia, és onnantól fogva ő is azt akarta. Hajnalhopp királykisasszony pedig Tudákoska terstvére volt, aki állanadóan veszekedett. A király pedig folyton a 3 lánya között lavírozott (az anyuka korán meghalt). Kiemelek egy részt, mert ezen egyszerűen mindig agyon röhögöm magam:
"Hej mérges lett rettentően Hajnalhopp királylány, és ráförmedt Tudákoskára:
- Egész megbolondítják a fejedet azok a bolond mesék. Még mit ki nem találsz te süvölvény?
- Süvölvény vagy te! És tudd meg, hogy úgyis kásahegyet akarok átrágni! - jajveszékelt Tudákoska.
- Mit akarsz te csilingelős csincsilla csillagom? - aggodalmaskodott az öreg király.
- Tejberizskása hegyet akarok a nagy selyem ispillángi rétünk közepébe, hogy én azt keresztülrághassam, brühühühühű! Tejberizskásahegyet!
Megvakarta a király fényes golyóbis fejét.
- Főz neked a szakácsné tejberizskását egy nagy lábassal, főz bizony az árgyélusát neki, megcukrozva, megkakaózva, jaj de finom lesz - csemcsegett a vén király fogatlan szájával.
- Nekem az nem ke-hell! Nekem tejberizskása hegy ke-hell! - bömbölt Tudákoska.
- Lehozatjuk neked a Fiastyúkot az égről, kislányom. Az állatokat úgyis nagyon szereted. Hogyne szeretnéd már ezeket a csillagcsibéket? Vagy a Göncölszekeret hozassam le? Azon akarsz autókázni?"

 

Aranyos mese volt !  

Az Exodus
by Waughin Jarth

Vralla  szép és kedves  , okos,  és energikus. természetű kislány volt  Megvolt benne minden , amiről csak álmodhattak a szülei . Olyan tökéletes volt  s bár nem tudtak neki segíteni , voltak álmaik  Apja, kit Munthennek hívtak , hitte  , hogy  lánya talán  egy előnyös házassággal még akár a birodalom hercegnőjévé is válhat .    Az anyja, kit  Cinnetának hívtak  s kinek neve a bizonytalan múltból eredő , azt a gondolatot dédelgette , hogy lánya ön erejéből  majd egy híres  lovaggá , vagy boszorkánnyá  válhat majd .  De bármennyire is szerették volna , és bár mennyit is vitáztak rajta , hogy mi lenne a legjobb a lányuknak , mindketten tévedtek .  Mire a lány felnőtt volna , nagyon megbetegedett .
A templomokban azt mondták nekik , hogy adják fel a reményt , a Mágusok céhében pedig azt mondták Vralláról , hogy oly ritkaság az ami a lányukat súlytotta ,   és olyan halálos , hogy nincs gyógymód erre a betegségre . Halálra van ítélve, és hamarosan meg fog halni.  Amikor a nagy  birodalmi intézmények nem segíthettek rajtuk Munthen és Cinneta felkeresték  a boszorkányokat, a varázslókat , remetéket , a más rejtett, titkos hatalmakat  kik bújdostak a civilizáció árnyékaiban .
 „ Csak egy helyet tudok , ahová menni lehetne „mondta egy régi gyógyfüves  akit  a  Wrothgarian hegység.  Legtávolabbi csúcsainál találtak .
"Az Olenveldi Mágusok Céhe ." 
"De már jártunk a Mágusok Céhében " tiltakozott Munthen. " Nem tudtak segíteni nekünk.
" 'Siessetek Olenveldbe , "- ragaszkodott továbbra is a gyógynövényes .  " De ne mondjátok el senkinek sem , hogy hová tartotok ! „
 Nem volt könnyű megtalálni Olenveldet , mivel  a modern térképek nem jelölték sehol .  Nagy nehezen találtak egy térképet egy régiség kereskedőnél , ami a második Era korból származhatott .  Megsárgult lapok mutatták  Olenveldet , a város egy sziget északi partján volt, egy napi vitorlázásra   a Winterholdi summertidetől .  A sápadt leányka vacogott , de nem az óceán fagyos szelétől és az út hosszúnak bizonyult , mint kiderült a térkép  nem a pontos helyet jelölte , hanem sokkal inkább csak tájékoztató jellegű volt .   Majdnem két napig hánykolódtak a tengeren ,  ugyan azon a helyen körözve ,  és már már arra gondoltak , hogy egy kegyetlen  átverés áldozatai lettek ,  mire végre megpillantották  a  ködben  összeomló hullámokat ,  amik szétmorzsolódtak a kikötő kettős  szirtjébe vájt  rég elfeledett isteneket és hősöket ábrázoló szobrok lábainál .   
Félig elsüllyedt hajók  vázai  minden felé   , a kagylóktól rothadó mólóknál      Munthen kihozta a hajót a dokkhoz, és a hármas  beléptt  a lakatlan szigeten lévő városba .  Törött ablakú vendéglők , egy kiszáradt kert ,  összetört paloták és a tűztől          megfeketedett bérházak, kopár üzletek és elhagyott istállók ,  minden sivár és kihalt ,  a hűvös óceáni szél fütyült a sírkövek  között.  Minden téren , és utcán , és sikátorban   a halottak emlékművei szétszórtan
 Munthen és Cinneta egymásra néztek.   Úgy érezték , hogy a hidegtől való remegésnek nem sok köze van a szélnek .  Aztán ránéztek  Vrallára , és folytatták,  útjukat az Olenveldi Mágusok céhéhez. 
Gyertyafény  csillogott az ablakon keresztül a nagy sötét épületben , és egy kis megkönnyebbüléssel fogadták ,  hogy valaki él még ezen a halott szigeten .  
 Kopogtattak az ajtón, és összeszedték magukat , ha esetleg maga a horror nézne velük szembe .  Egy kövér ,szőke  göndör hajú  Északi Nord nő nyitott nekik ajtót  Mögötte, egy szelíd külsejű kopasz Nord  férfi kukucskált és egy félénk  tinédzser kellemetlenül pattanásos arcú  Breton pár,  és egy nagyon  öreg alma-arcú breton,  aki vigyorgott örömében , mikor megpillantotta a látogatókat  .
 "Ó, istenem, mondta a Nord nő, minden  meglepetés ! Azt hittem , a fülem csal meg , mikor hallottam , hogy kopogtatnak az ajtónkon .  Gyertek  be, gyertek  be gyorsan , olyan hideg van! " 
Mindhármukat betessékelték az ajtón , és a házaspár megnyugodva konstatálta , hogy a céh nem volt egyáltalán elhanyagolt .   Minden szépen fel volt söoörve , jó volt a megvilágítás és minden olyan vidámnak tűnt .  A kis társaság megnyerú volt a számukra .  A kis társaság a régi korok  családjainak  Olenveldi    leszármazottai , az északiak Jalmar és Nette, a bretonok Lywel, Rosalyn, és az  öreg  Wynster. 
Nagyon barátságosak voltak , azonnal hoztak egy kis forralt bort  és kenyeret, míg Munthen és Cinneta elmagyarázták  nekik, mit is keresnek itt , és mit mondtak a    gyógyítók és gyógynövényesek  az ő kis Vrallájukkal kapcsolatosan . 
"Szóval, látod, mondta Cinneta, könnyes szemmel. "Nem hittük , hogy találunk  még  Mágusok Céhét  a Olenveld,ben ,  de most, hogy itt vagyunk ,  ti vagytok az utolsó reményünk " 
Az öt idegen könnyes szemmel hallgatták Vralla  történetét .  Nette sírt különösen hangosan.
 "Óh Istenem ! " üvöltötte a Nord asszony . Hát persze, hogy segítünk !
A kislány jobban lesz mint bár mikor . " 
"El kell mondanom, mondta Jalmar   higgadtan, bár nyilvánvalóan  őt is megérintette a történet. 
"Ez egy régi korok Céh háza , de mi nem vagyunk mágusok. Ezt az épületet már a régi időkben elhagyták  , de a mi céljainkra megfelelt , mert mi  kivándorolt  bujdosók   vagyunk   Mi  Nekromanták  vaqgyunk . 
"Nekromanták? Cinneta megremegett. 
Hogy lehetnek ezek a kedves emberek ilyen borzalmasak ? 
"Igen, drágám" Nette mosolygott, és megveregette a kezét. 
"Tudom nincs  túl jó hírnevünk  . Soha nem is volt nagyon jó, és most, hogy jó szándékkal vagyunk  ,  az  ostoba  főmágus  Hannibal Traven - " "Májusban a  Féreg  király.....  , kiáltotta az öregember váratlanul és nagyon gonoszul. 
"Nos,  akkor  Wynster mondta a tizenéves lány …....”
 Rosalyn, elpirult, és mosolyogva Cinnetára nézett bocsánatkérően. 
"Sajnálom őt. Ő általában nagyon édes természetű. " 
"Hát persze, hogy igaza van, Mannimarcoé  lesz az utolsó szó ebben az ügyben," Jalmar mondta. "De most, ez mind nagyon  kínos.   Traven hivatalosan  betíltotta a művészetünket és bujkálásra kényszerültünk   . Az egyetlen lehetőség az lett volna , hogy felhaygjunk a nekromanciával ami sokaknak sikerült is . "
 "Nem sok ember tud Olenveldről  mivel még  a császári időkből  származó  hely volt ez a temető   mondta Lywel.  "Eltartott egy hétig, mire megtaláltuk ezt a helyet  , de tökéletesnek bizonyult a  számunkra.  A sok ok holttest miatt , tudod ... 
" "Lywel!  Rosalyn figyelmeztette őt. "Meg fogod  ijeszteni őket! "
„Sajnálom," Lywel szégyenlősen vigyorgott. 
"Nem érdekel, mit csinálsz itt, mondta Munthen szigorúan. "Én csak azt szeretném tudni, hogy mit lehet tenni a lányommal ." 
„Nos, "mondta Jalmar egy vállrándítással. "Azt hiszem, el lehet érni , hogy ő soha ne legyen többé beteg és meg se haljon soha ." 
Cinneta lihegte, "Kérlek! Mindent odaadunk amink csak van ! "
„Badarság,” mondta Nette és  felkarolta  Vrallát  az ő nagy  izmos karjába . 
"Ó, milyen szép lány ! Szeretnéd  jobban érzi magadat , kis drágám? „
Vralla bólintott fáradtan.
 "Maradj itt," Jalmar mondta. 
"Rosalyn, biztos vagyok benne, hogy van valami jobb is , mint az a  kenyér, hogy megkináljuk ezeket a  kedves emberek." 
Nette  tovább ment  Vrallával a karjaiban  ,  de Cinneta  utánuk futott 
"Várj, megyek  én is."- kiáltotta
Óh ez biztosan nagyszerű volna , mondta Nette , de sajnos nem lehet , mert ez tönkre tenné az ő varázslatukat
 "Ne aggódjon emiatt megtettem  ezt már  tucatszor  mondta .
 Munthen   átölelte feleségét, és  hagyta , hogy elvigyék a lányukat .
 Rosalyn elsietett a konyhába, és hozott néhány sült tyúkot  és forralt bort
 Némán ültek és ettek.
 Wynster megborzongott hirtelen. 
"A kislány meghalt." "Oh!" Cinnetának  elakadt a lélegzete. 
"Mi ?!  Az obliviont hívtad  ? ! - Kiálltotta Munthen  mérgesen .
"Wynster  mondta , hogy ez szükséges szükséges? 
Lywel mogorván nézett az öregre , mielőtt a Munthen és Cinneta felé fordult volna .
Meg kellett halnia .  A nekromancia nem a gyógyításról szól , hanem a feltámasztásról  a teljes regenerációról, ami áthatja az egész testet és nem csak a részeket , amik működőképtelenné váltak  
 Munthen  dühösen felállt .
"Ha ezek a mániákusok  megölték " 
"Azt  már nem ! " Horkant fel Rosalyn , s a félénk szemei  most tűzben égtek .
 "Amikor megérkeztek a lánynak már az utolsó leheletei hagyták el a száját ,
 Tudom, hogy ez nehéz és szörnyű  , de azt nem fogom hagyni , hogy ezeket a kedves embereket mániákusként illessék meg ! „
 Cinneta sírva fakadt: "De ő   élni fog még ? 
 "Ó, igen,"  Mondta Lywel széles mosollyal. 
"Ó, köszönöm, köszönöm,"mondta  Cinneta és sírva sírva fakadt. 
"Nem tudom, mi volna  ha …..-"
„ Én tudom, hogy mit érzel, mondta Rosalyn, és megveregette Wynster kezét szeretettel. 
"Amikor azt hittem, el fogom veszíteni őt,  semmit sem tehettem akár csak te ." 
Cinneta elmosolyodott."Hány éves az apja? 
"Fiam," Rosalyn helyesbített. 
"Ő hat."
 A  másik szobából  apró lépések hallatszottak .
"Vralla, menj  adj egy nagy ölelést a szüleidnek , mondta Jalmar. 
Munthen és Cinneta megfordult, és  kezdődhetett a sikoltozás.

Fordította a google fordító és fortis

Alexandra David-Neel,Mágusok között Tibetben című könyvéből idézek nektek két érdekes történetet:

 Egyszer,egy viharos napon egy kereskedő utazott karavánjával,kalapját elvitte a szél.
 A tibetiek szerint az ilyen,útközben leesett kalapot felvenni bajt hoz.A kereskedő,beletörődve a babonába,otthagyta a kalapot.
 Puha filckalap volt,prémfülekkel,amelyeket fel lehetett hajtani vagy lehúzni a fülre,ahogy az idő megkívánta.A kalap a tüskés bokrok között,ahová a viharos szél fújta,alig volt felismerhető.
 Néhány hét múlva alkonyatkor egy ember haladt arra,s egy kivehetetlen alakra lett figyelmes,amely úgy látszott,a sűrűségben kuporog.Az ember nem volt valami bátor,sietve továbbhaladt.Másnap elmondta a falusiaknak,hogy "valami furcsát" látott az ösvény közelében.Ezt a különös tárgyat más utazók is észrevették,de mibenlétét nem tudták megállapítani, ők is beszéltek róla a falusiaknak.Aztán ismét mások pillantották meg az ártatlan kalapot,s felhívták rá a figyelmet.
 Közben a nap,eső és por a titokzatos tárgyat még felismerhetetlenebbé tette.A filc piszkos sárgásbarna árnyalatot öltött,s a prém állati fülre hasonlított.
 A faluban megpihenő kereskedőket és zarándokokat figyelmeztették,hogy az erdő szélén elrejtőzve van "valami",ami nem ember,nem is állat,de jó lesz vigyázni.Valaki úgy vélte,ez a valami bizonyára egy démon,így aztán a tárgy nemsokára,még mindig felismerhetetlenül az ördög rangjára emelkedett.
 Ahogy múltak a hónapok,mind többen pillantottak félve az ócska a kalapra,mind többen beszéltek róla,míg végül az egész vidéken elterjedt az erdőszélen elrejtőzött "démon" híre.
 Egyszer aztán néhány ember látta,hogy a tárgy megmozdul.Más alkalommal megpróbálta kiszabadítani magát a tüskék közül,s végül követni kezdett egy arra járó csoportot,amely menekült előle.
 A kalapra koncentrált számtalan gondolattól a kalap megelevenedett.
 Ez a történet,amelyet a tibetiek hitelesnek tartanak,példája az elmekoncentráció erejének,amely még akkor is hatásos,amikor öntudatlanul működik,és nem kijelölt cél érdekében.

 A második történet olyan,mintha gonosz tréfacsináló műve lenne,holott nem erről van szó.A történetet senki sem találja nevetségesnek vagy tiszteletlennek Tibetben.Olyan ténynek tartják,amely minden kultuszról fellebbenti a szigorú igazságot.A tiszteletben tartott tárgy - bármi legyen is - erővel van töltve,s ezt az erőt a gondolatok koncentrációja és a hívők hite adja.
 Egy kereskedő minden évben Indiába utazott; idős anyja arra kérte,hozzon neki a Szent Földről egy ereklyét. (India,a buddhizmus bölcsője,a tibetieknél Szent Föld.) A kereskedő meg is ígérte,de aztán,minthogy elméje tele volt üzleti gondjaival,megfeledkezett róla.
 Az idős asszony elszomorodott,s a következő évben,amikor fia karavánja útnak indult,ismét kérte az ereklyét.
 A kereskedő újra megígérte,hogy hoz,de megint elfelejtette.Ugyanez megtörtént harmadszor is.Most azonban a kereskedőnek eszébe jutott a dolog,még mielőtt hazaért,és nagyon bosszantotta,hogy idős édesanyja várakozásának most sem tett eleget.
 Amint ezen tűnődött és megpróbált megoldást találni,megpillantotta az út mellett egy kutya állkapcsát.
 Hirtelen ötlete támadt.Kitört egy fogat az öreg állkapocsból,letörölte róla a port és földet,és betekerte egy darab selyembe.Aztán,mikor hazaért,átadta édesanyjának a fogat azzal,hogy ez nagyon értékes ereklye; a nagy Szariputra (nevezetes személy,Buddha tanítványa) egyik foga.
 A jó asszony boldog volt,szíve tele hódolattal,a fogat egy dobozban a családi szentély oltárára helyezte.Mindennap előtte imádkozott,lámpást gyújtott,tömjént égetett.Imáihoz más hívők is csatlakoztak; s egy idő múlva a kutyafogból fénysugarak törtek elő.Szent ereklye lett.
 Ebből a történetből született a tibeti mondás:

Engem két könyv indított el a spiritualitás felé, ez volt az egyik.

És a történetek pont passzolnak ahhoz a tapasztalathoz, amit a tibeti kiállításon átéltem!

Jópofi történeteket hozott Nogusta . Nekem azt juttatta az eszembe , hogy az ember mindenből képes ideákat faragni .

Egy Nobushige nevezetű katona elment Hakuinhoz - a zen
mesterhez - és a következő kérdést tette fel neki:
- Valóban létezik Paradicsom és pokol?
- Ki vagy te? - kérdezte Hakuin.
- Szamuráj vagyok - válaszolta a harcos.
- Te? Szamuráj? - kiáltott fel Hakuin. - Miféle uralkodó
fogadna fel téged testőréül? Hiszen olyan a képed mint egy
koldusé!
Nobushige annyira feldühödött, hogy már-már kardot rántott,
de Hakuin csak folytatta:
- Szóval kardod is van. Biztosan az is olyan tompa mint a
fejed!
Amint Nobushige kardot rántott, Hakuin megjegyezte:
- Innen nyílnak a pokol kapui.
E szavakra a katona - megértvén a mester tanítását -
visszadugta kardját a hüvelyébe és fejet hajtott.
- És innen a Paradicsomé - mondta Hakuin.

Tök jó.

Szent Miklós eredeti legendája !

Lejegyezte:
Farkas Imre
Nemzetközi Santa Claus Béketanács Európai Képviselő




Krisztus után 245-ben Kis-Ázsia-i Anatóliában, Patara városában született, egy gazdag család gyermekeként. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek, árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával Patara érsekéhez, (aki apja testvére volt,) a város kolostorába költözött. Az Ő felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Emberszeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokuton történtek miatt a tengerészek védőszentjévé vált ! Zarándok utról visszafelé, betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városba, ahol legendás körülmények között püspökké választották.
52 évig volt püspök. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspöküknek, de még vezetőjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hírdetett. Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az Egyházzal, halála után, ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták az Egyházból!
Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra. Így történt a legendáját alkotó eset is, ami valójában megtörtént:
A kolostor szomszédságában él egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betévő falatra is alig jutott. Három férjhez menés elött álló lánya azon vitatkozott egy este, hogy melyikük adja el magát rabszolgának, hogy tudjon segíteni a családon, és hogy a másik férjhez tudjon menni. Ekkor ért a nyitott ablak alá Miklós püspök , és meghallotta az alkut. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött keszkenőbe, és bedobta az ablakon. A lányok azt hitték csoda történt. Majd egy év múlva ugyanebben az időben még egy keszkenő aranyat dobott be a második lánynak. Kisiettek, mert lépteket hallottak az ablak alól, s akkor látták, hogy egy piros ruhás öregember siet el a sötétben. Harmadik évben ezen a napon nagyon hideg volt, és bepalánkolva találta az ablakot. Ekkor felmászott a sziklaoldalban épült ház tetejére, és a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A legkisebb lány éppen ekkor tette harisnyáját a kandalló szerű tűzhelybe száradni, és az pont bele esett. Az ismeretlen jótevőről kezdték azt hinni, a hóborította Taurus hegyről jön, mivel mindig ilyenkor télen történtek ezek a csodák, és hogy maga a "Tél-Apó" jön el ezekkel az ajándékokkal. Az idő folyamán mégis kitudódott a titok, hogy a jótevő maga Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyban volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve, már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte " Noel Baba" -nak, ami azt jelenti " Ajándékozó Apa". A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték.
325-ben részt vett a niceai Első Ökumenikus Zsinaton, ahol egy szenvedélyes vitában arcul ütötte Ariust. Ezért a tettéért azonnal elmozdították a Zsinatból, és felmentették püspöki teendői alól. Még azon az éjszakán a Zsinat több tagjának egyazon különös álma volt: Nikolas jelent meg előttük, egyik oldalán Isten állt, kezében az evangéliummal, a másik oldalon Szűz Mária érseki palásttal, így kinyilvánítva szimpátiájukat a püspök iránt. Az ámulatba esett tanácstagok azonnal Nikolashoz siettek, és bocsánatot kérve visszahelyezték pozíciójába. Ettől fogva óriási tiszteletnek örvendett, mindenki úgy tekintett rá, mint igaz emberre, aki nem esztelen dühből vágta arcon a szüntelenül istenkáromló Ariust, hanem Isten iránti buzgalmából.
Hosszú, békés öregkort ért meg. Mikor 343-ban vagy 350-ben meghalt, angyalok fogadták és vezették be a Paradicsomba.
A legenda szerint ( 342 december 6-án ) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást.

Szent Miklós nem legenda volt, hanem egy valaha élt történelmi személyiség!

Tényleg ez a háttere a Mikulásnak? Magyarul: valósan ennek a Miklós püspöknek a jótetteiből ered a Mikulás-hagyomány?

Áprilia írta:Tényleg ez a háttere a Mikulásnak? Magyarul: valósan ennek a Miklós püspöknek a jótetteiből ered a Mikulás-hagyomány?

Állítólag igen .

A dolog ennél összetettebb:

"A szibériai sámánok hite szerint a piros és fehérbe öltözött varázsló az ünnepeken a sátor felső nyílásán érkezve (kémény!), vállán a zsákjában hozta a kincset érő piros fehér gombát. A szellemek világába vezető utat nyitotta meg transzba esve a hatásától. Ehhez 2-3-szor 7 galócát fogyasztottak (ették vagy füstjét beszívták), majd pár óra múlva tejjel hatástalanították a mérget. Prófétikus, gyógyító üzeneteket közvetítettek az általa kiváltott állapotban.
Az ősmagyarok papjai, a táltosok az őshazában, vagyis Eurázsiában is honos légyölő és párduc galóca fogyasztása révén estek révületbe.Érdekes adalék lehet a mikulás mítoszhoz, hogy úgy tartják, a rénszarvasok Amanita Muscariát fogyasztva repítették magasba a piros fehérbe öltözött Mikulás szánját. "

Az idézet innét származik:
http://www.gothic.hu/gothic.html?http://www.gothic.hu/boszorkanykonyha_legyolo_galoca.html

Ez egy nagyon érdekes élménybeszámoló:
http://www.daath.hu/showText.php?id=23

Annál is inkább az,mert ugyanerről ír Graham Hancock is a Természetfelettiben:

"1961-ben Michael Harner amerikai antropológus volt az egyik első nyugati ember,aki részt vett bennszülöttek ayahuascaszeánszán - amely az ő esetében egy conibo indián faluban,a Rio Uayali (az Amazonas egy távoli mellékfolyója) mentén zajlott le.Miután jókora adagot megivott a keserű főzetből,Harner igen látványos víziót élt át,amelyben sárkányszerű lényeket látott,akik az űrből menekültek valami (talán ellenséges erő?) elől a földre egy "évmilliókon" át tartó utazás végén:

A teremtmények megmutatták,hogyan teremtettek életet a bolygón,hogy elrejtőzzenek a formák sokfélesége között,és így álcázzák a jelenlétüket.Bámulatos alkotási folyamat bontakozott ki előttem,több százmillió év alkotó tevékenysége pergett le a szemem előtt olyan széles skálán,olyan színes és eleven képekben,amelyeket elképzelni sem lehet. Megtanultam,hogy a sárkányszerű lények az élet minden formájában benne rejtőznek - vagyis az emberben is.Azt mondták ők az emberiség és az egész bolygó valódi urai.Mi,emberek csupán ezen lények tartályai és szolgái vagyunk.Ezért tudnak a belsőmből beszélni hozzám.Így utólag visszatekintve azt is mondhatnám,hogy majdnem olyanok voltak,mint a DNS,jóllehet abban az időben (1961-ben) semmit sem tudtam a DNS-ről."

Eddig az idézet.Furcsa hogy két ember lényegében ugyanazt a látomást éli át.Nem tudom mennyi lehet belőlük a tényleges igazság,de tény,hogy a sárkányok és kígyószerű lények a világon mindenütt a tiltott tudás,a hatalom,a gonosz energiák megtestesítői.Vajon miben gyökerezhetik az ember elemi félelme a kígyók iránt és vajon miért szerepelnek olyan gyakran az álmokban és látomásokban?

A minap nekem is volt egy különös álmom,melyben találkoztam egy óriáskígyóval.Ádáz mozdulatlanságban figyelt engem.A bőre szivárványszínűen ragyogott.Rémisztő volt,de valahogy vonzó és roppant erőteljes.Egy ideig megkövülten néztem,aztán elfutottam.

Etoile-sama írta:A dolog ennél összetettebb:

"A szibériai sámánok hite szerint a piros és fehérbe öltözött varázsló az ünnepeken a sátor felső nyílásán érkezve (kémény!), vállán a zsákjában hozta a kincset érő piros fehér gombát. A szellemek világába vezető utat nyitotta meg transzba esve a hatásától. Ehhez 2-3-szor 7 galócát fogyasztottak (ették vagy füstjét beszívták), majd pár óra múlva tejjel hatástalanították a mérget. Prófétikus, gyógyító üzeneteket közvetítettek az általa kiváltott állapotban.
Az ősmagyarok papjai, a táltosok az őshazában, vagyis Eurázsiában is honos légyölő és párduc galóca fogyasztása révén estek révületbe.Érdekes adalék lehet a mikulás mítoszhoz, hogy úgy tartják, a rénszarvasok Amanita Muscariát fogyasztva repítették magasba a piros fehérbe öltözött Mikulás szánját. "

Az idézet innét származik:
http://www.gothic.hu/gothic.html?http://www.gothic.hu/boszorkanykonyha_legyolo_galoca.html

Igen valóban ez is egy nagyon érdekes összefüggés lehet . Nekem mondjuk a Miklós püspökös változat maga a név miatt közelebb állna .

Etoile-sama írta:Ez egy nagyon érdekes élménybeszámoló:
http://www.daath.hu/showText.php?id=23
Annál is inkább az,mert ugyanerről ír Graham Hancock is a Természetfelettiben:

Igen , azt hiszem a sárkányok így vagy úgy , jelen vannak az életünkben .
Nos ami a gonoszság oldalát illeti azért én nem igazán tudnék egyet érteni vele . Az emberek ősi félelme a kígyók és a csúszómászók miatt keletkezhetett a sok balesettől is , gondolnék itt a kígyómarásokra , és ugye amitől félnünk kell az általában csak is gonosz lehet . Pedig szegény jószágok csupán ösztönösen védekeznek .
Nilka tudna mit mesélni a sárkányos álmokról , de ő sajnos most nincs itt , bár nekem is volt jó néhány olyasféle és abban a sárkányok legtöbbször bölcsek és kedvesek voltak . Volt olyan álmom is , ahol én magam voltam a sárkány és utáltam , hogy az emberek többnyire féltek tőlem . Annak az álomnak talán az lehetett a tanulsága , hogy amitől az emberek félnek , azokat általában megtámadják . Szóval ilyen szempontból mi sem vagyunk a kígyóktól különbek .

Törölve

Ezeket Várkonyi Nándor,Sziriat oszlopaiban találtam a sárkányról:

A mítosz célja ugyanis nem a tudós rekonstrukció, hanem egy eszme
minél plasztikusabb, képszerűbb és elevenebb megtestesítése. Ekként
a sárkány a nagyság, erő, hatalom jelképállatává válik. Ezek a képességek
magukban véve sem jók, sem rosszak, de mindkét irányban aktiválhatok.
Differenciálatlan állapotban a lét, a világ lényegét alkotják,
s így érthető, hogy a mitologikus, képlátó szemlélet a kialakulatlan
Kozmoszra a sárkány képét és nevét illesztette. Az indus Szárparádzsni
könyv-e mondja: „Kezdetben, mielőtt az Anya Atya-Anya lett volna,
a Tüzes Sárkány mozgott a végtelenségben egyedül." Mielőtt az Anya
Atya-Anyává lett volna, azaz mielőtt a mindenség, a természet differenciálódni
kezdett volna. Az Aitareja Bráhmana a Tüzes Kígyót Szárparadzsninak
nevezi, ő a Kígyó Királyné, „Anyja mindennek, ami mozog",
mint „tűz-köd hosszú csóvája tekergőzött az űrben" (fénylő
spirálköldök). A Visnu Puráná-b&n Szesa kígyó az Univerzum, saját
tüze-fénye által tartja fenn magát: „Ezer feje van [csillagok], miket
524
a tiszta, misztikus fény ékesít, és az ezernyi ékszer, mely fejét díszíti,
világosságot ad az összes szférának. .. Szesa a fején hordja az egész
világot, mint egy diadémot, és a ő fundamentum, amin a hét Pátála
[az alsó világ hét övezete] nyugszik." Visnut hétfejű kígyó ringatja
a világóceánon. Quetzalcoatl, a tolték-azték Szárnyas Kígyó úgy lebeg
a teremtés elején a Káosz vize fölött, „mint a hajnal tüzes fénye".
A sárkány természetesen a legfőbb bölcsesség, a tudás, a halhatatlanság
és a gyógyító erő birtokosa is. „A Tudás Sárkánya a tűzből és
vízből született, s tűzbe és vízbe fog vele elsüllyedni minden" - olvassuk
a kínai Fa-hva-king-ben. A tűz és a víz az anyagi világ alapelemei (ma
ködnek, gáznak, izzó magpépnek mondjuk). A kínaiak Paradicsomkertjét,
vagyis a Kozmoszt, a Tudás Sárkányai lakják; a japáni Fukoue-
ki könyv a Tudás Kertjét Ázsia legmagasabb hegyeire helyezi.
Közepén van a Sárkányok tava, melyből a világot öntöző négy folyó
ered. A kínai Tvan-jing-tu könyv szerint a sárkányok fejedelme a Sárga
Sárkány: „Bölcsessége és erénye mérhetetlen, nem jár társaságban, nem
él nyájban [aszkéta]. A pusztában vándorol az Ég alatt. Jön és megy,
betöltve az elrendelést; az egyes évszakokban [korszakokban], ha megvan
a tökéletesség, továbbmegy, ha nincs, marad." Kung-ce mester
mondja: „A Sárkány hízik a tiszta vízben, és szórakozik az átlátszó
vízben." A víz tisztasága a tudás mértékét jelzi. A sárkány kínai neve
long, jelentése: „kiváló értelmű lény". Az eső, az időjárás, a termékenység
istene, ezenkívül időnként leeszi a Holdat az Égről (mint a magyar
népmesében). A kínai istendinasztia megalapítója, Fu-hi császár, a
Tien Huang, vagyis az Égi Ember, az írás és a tudományok feltalálója,
emberfejű sárkány; a tizenkét alsóbbrendű, hasonlóképp emberfejű,
sárkány alakú Tien Huang az ő parancsára alkotja az embert agyagból,
azaz földből és vízből. A kínai császár emblémája Fu-hi óta a sárkány,
trónusának neve: a Sárkány Széke, ornátusa sárkányokkal telehímzett.
Kígyónak nevezik magukat s papi osztályt alkotnak, azaz a tudományt
művelik a kínai pá-k, a tibeti bön papok, az indus nagák, a kelta
druidák, a mexikói nagalik, a Kígyó Isten Fiainak, a Sárkány Fiainak
Babilon és Egyiptom papjai. Az indusok Brahma atyját, Fohátot, az
értelem princípiumát kígyó alakban ábrázolják. Kundalini kígyó az
emberben lakozó „tüzes erőt" jelzi. Az egyiptomi hagyományokat őrző
Hermész Triszmegisztosz(Thot) könyvében az „isteni gondolat", vagyis
a Logosz „fényből, tűzből, lángból" álló sárkány képében jelenik meg,
és így szól: „ A Fény én vagyok és én vagyok a Nusz [Szellem, Értelem]."
Az ureusz kígyó (kobra) Usziri homlokán és a fáraó tiaráján a Napisten,
525
vagyis az örökkévalóság és a bölcsesség jelképe. A sumér-babiloni
istentriász harmadik tagja, Enki-Ea „az Élet Kígyója", a „bölcsesség
lakásának", ab-zunak, a tengermélynek ura, minden tudásnak kútfeje.
A sárkány görög neve drakón, szerepe eredetileg őrzés. Sárkány őrzi
a Heszperidák kertjének aranyalmáit és a kolkhiszi aranygyapjút-ott
a tudás fáját, itt a rejtett tudományt. Kígyó vigyázza a városvédő Athéné
Poliasz, a tudomány istennője szentélyét és Dirké forrását Thébában.
Epiphaniosz szerint a gnosztikus ophiták azért tisztelik a kígyót,
mert ő vezette be az első embereket a misztériumokba; saját misztériumaikat
a „Kígyó Testvériségek" beavatott szűk körében tartják, élő
kígyók előtt végzik szertartásaikat, amelyek az isteni tudományt, a sophiát,
azaz a legfőbb jót allegorizálják. Rómában a vesztaszüzek készítik
a szent kígyó eledelét, és ápolják oly gonddal, mint magát a szent tüzet;
az augurok tőle kérnek jóslatot, a nekromanták általa idézik a holtak
szellemeit. A germán Sigurd megöli Fafnirt, a gonosz sárkányt, megf
ürdik vérében, megsüti és megeszi szívét, ezáltal a legtudósabb emberré,
sérthetetlenné váük, de csak akkor tudja megölni, miután Völund
kovács (= varázsló) beavatja a rúnák titkába, s megadja neki a „szót".
A régieknél a gyógyítás az ezoterikus tudományok közé tartozik,
titkok burkolják, a nagy orvosokat a hagyomány isteni lényekké avatja.
Az egyiptomi Esmun, Knef, Szerapisz, a görög Plútón, Aszklepiosz,
a Glaukosz-Polüdosz mítosz Drakónja mind gyógyítók, testi-lelki
egészség adói, megvilágosítok. A Thermutisz kígyó Eszit-Iszisz fején
a gyógyítás jelképe; az upanisádokban külön értekezés tárgyalja a „kígyók
tudományát". Aszklepiosz, Apollón Napisten fia és leánya, Hügieia,
szintén gyógyítók. Görögországban temploma áll, benne szent
állatai, élő kígyók. A római szenátus templomot épít Aesculapiusnak
a Tiberis partján, s követség útján kér kígyót az anyatemplomtól;
a követség el is hozza, s az állat önként és egyenesen az őt váró templomba
kúszik. Gyógyszertáraink cégére ma is Aszklepiosz botjára vagy
kelyhére csavarodó kígyó.
A kígyó-misztériumok színhelye gyakran katakomba, kriptatermek
sora; Egyiptomban nem egy nagy kiterjedésű, s a „Kígyó katakombáinak"
hívják őket. Bennük tartották az Elkerülhetetlen Körök, a Küklosz
Anankész misztériumait. Az indus kígyókirályok, a Nágák,
a bölcs risik, a görög látnokok barlangtemplomokban laktak. Kígyómisztériumok
színhelyei a megalitikus kőkörök és kősorok is, minthogy
a napvallás majd mindig kígyó-sárkánytisztelettel kapcsolatos.
A bretagne-i, sok száz megalit oszlopot számláló Carnac neve kígyó-
526
hegyet jelent. A sárkány maga Nap-szimbólum. Ez a dracontia kultusz
bejárta a Földgolyót.
Nem kisebb vándorutat tett meg a gonosz sárkánykígyó. Ő a Rossz
elve a teremtésben, a Rend ellensége, a Káoszt testesíti meg, pusztító,
természeti csapásokat, tűz- és vízözönt, földrengéseket, vulkánkitöréseket
okoz, birtokolja és tanítja a gonosz, ártó tudást, bűnre csábítja az
embert. Azonban végül mindig legyőzetik. A Kalevalában egy vízi
szörnynek, SzüÓjeternek, vagyis a Káosznak köpetéből támad Hiszi
kígyó (a magyar Hisz, Iz őse), a világ megrontására készül, de Vejnemöjnen,
a varázsló, anyjától tanult „ó szavakkal" tehetetlenné bűvöli.
A babiloni teremtés-mítoszban Tiámat a Káosz, a hős isten, Enlil-
Marduk szembeszáll vele, véres párviadalban, amiben az egész mindenség
részt vesz, megöli, testét feldarabolja. Tiámattal közös eredetű
a zsidó Tehóm, másik bibliai nevén, Ráháb, Leviathán vagy egyszerűen
tannin, azaz sárkány. Jesajáh-Izajás könyve a zsidók megszabadítását
Egyiptomból Jahvénak ama másik harcával hasonlítja össze, melyet
a „régi időben" a sárkánnyal vívott: „Kelj fel, kelj fel, öltözz erőbe,
Úrnak kardja! Serkenj fel, mint ama régi időben és az elhaladott századokban!
Nem te rontottad-e meg Ráhábot, és sebesítetted meg a sárkányt?
Nem te valál-e, ki a tengert kiszárítottad, a nagy Tehóm vizeit?"
A Biblia több más helye szintén a teremtés művével kapcsolatban szól
azúrról, mint vetett határt a vizeknek, s igázta le a tenger szörnyetegét.
88. zsoltár: „Te rontád meg Ráhábot, mint egy dögöt. . . Tieid az
egek, a föld is a tied, e világot minden bennevalókkal te fundáltad."
Jób könyve, 26.: „Határt vetett a vizeknek [Káosznak], meddig terjedjen
a világosság és a setétség . . . Az ő lehelete megékesíté a tengert és
az ő keze átdöfé a vonagló kígyót." 73. zsoltár: „Te törted össze a sárkányok
fejeit a vizekben. Te rontottad meg Leviathán fejét s adtad eledelül
a sakáloknak... Te erősítetted meg a Holdat és a Napot, te
szabtad ki a földi e r ő k e t . . . " Szamaélt, a bibliai kígyót, Ádám és Éva
megrontóját mindnyájan ismerjük. - Egyiptomban Szet, a sötétség
kígyója tizennégy részre darabolja Uszirit, Hor megbosszulja atyját,
társaival szétvagdossa a szörnyet, de hiába, a harc mindig újra támad,
írja a Halottak Könyve: „Azon az éjszakán az elnyomó, Usziri gyilkosa,
más nevén a csalárd kígyó . . . a levegőbe hívja a lázadás fiait, s
mikor ezek megjönnek az Ég keletén, akkor háború indul az Égben és
az egész világon." - Indiában Krisna homéroszi háborút vív Kálija
kígyóval; a daitjáktól, a bukott istenfiaktól egész kígyónemzetségek,
népek származtak: „Szurasza gyermekeinek száma ezer kígyót tett ki,
527
sok fejük volt, és végigjárták az Eget. Kadru nemzetsége ezer kígyót
számlált, mértéktelen hatalommal bírtak, de Garudha [a madarak
királya] alá rendeltettek." Vritra kígyó természeti csapásokat, aszályt,
ínséget okoz, de Indra villámaival megöli, és szétveri hadait: „Vritra
harcosai összeakadtak a gáncstalan Indra seregével; az istent szent
életű férfiak bátorították . . . Akkor Indra végzetes és hatalmas dárdájával
megölte Vritrát, kinek gondolatai mindig ellene irányultak . . .
Hegyes dárdájával elpusztította városait, lesújtotta Vritrát villámával,
s megölve őt, eltelt örömmel... Szétszóródtak előtte Vritra hadai,
alábbvalóknak tudván magukat, s mintha eunuchok küzdenének férfiakkal,
fejvesztve menekültek." - Az iráni mitológiában Azhi-Daháka
sárkány az emberi nem ellensége, a győzelmes hadisten, Verethragna
öli meg; az örményeknél neve Vahagn, majd a kereszténységgel a szent
György nevet vette föl. A hettitáknál az őstenger kígyója Ilujankas, őt
is a hadisten, Tesup győzi le. - Kínában Kung-Kung sárkány támasztja
a vízözönt: „Hoai-nan-ce [kommentátor] mondja, hogy Kung-Kung el
akarta vitatni Csuen-hiotól [a mennyei császártól] az uralmat, haragjában
szarvával megdöfte Pu-cseu hegyét, miáltal az Ég oszlopai eltörtek,
és a Föld kötelékei elszakadtak, az Ég lezuhant északnyugaton, és a
Földön rés támadt délkeleten. Van-ce [kommentátor] azt is mondja,
hogy Kung-Kung támasztotta a vízözönt, s ezért Csuen-hio kénytelen
volt megöletni őt. . . A Kuei-cang-könyve mondja, hogy emberarca
volt, teste kígyó, szőre vörös. Fennhéjázó volt és kegyetlen, és miniszterei
éppoly gonoszak, mint maga. Avval kevélykedett, hogy a bölcsek
bölcsességét bírja, s azt mondta, hogy az olyan fejedelem, mint ő, senkit
sem köteles elismerni urául. Vélt tudásától megrészegülve, tiszta
szellemnek tekintette magát, s elrendelte, hogy a víz erejének nevezzék.
A népet adókkal terhelte meg, és kínzásokkal hajtotta be rajta; a vasat
kések és balták készítésére használta, és a gyámoltalan nép nyomorultul
pusztult; maga elmerült mindenféle kicsapongásban, és tobzódásai
vesztét okozták." Amint látjuk, ez az érdekes sárkány nemcsak a vízözönt
zúdítja a Földre, hanem egyesíti a gonosz tudás kígyójának,
a lázadó angyaloknak és Lucifernek vonásait is. - A görög Tüphón
ismét Káosz-kígyó, Zeuszt akarja megakadályozni a Kozmosz rendezésében,
s elvetemült dühében (hübrisz) megtámadja az összes isteneket.
Ezek ijedtükben állatokká változnak, s fejvesztve Egyiptomba menekülnek,
de Zeusz végül összeszedi bátorságát, távolból villámaival vagdossa,
jégesővel veri, majd közelharcban acélsarlóval támad rá. - Kissé
homályos Püthón mítosza: a kígyó a delphoi orákulum őrzője, midőn
528
Létó Apollón megszülésén vajúdik, lesbe áll, fel akarja falni, mert egy
jóslat szerint meg fogja őt fosztani jóshelyétől, azonban az ifjú isten,
mihelyt világra jön, arany nyilával nyomban megöli. Ennek emlékére
alapította Apollón a püthiai játékokat, s a kígyóról nevezték el az orákulum
papnőjét Püthiának. Minthogy Phoibosz Apollón. Napisten,
valószínű, hogy Püthón a sötétség sárkánya volt, mint Szet. - A kelta
vízisárkányt, Avancot Hy Gadarn vonszolja ki az általa támasztott
özönből. A germán Midgardkígyó, más nevén Jörmungand, a „hatalmas
szörnyeteg", a vízözönt zúdítja a Földre; Nidhögg és fajzata a világkőris
gyökereit rágja, s ez csak azért nem szárad ki, mert a három
norna naponta megöntözi az Élet kútjának vizével. - A magyar sárkányregék
közül Ipolyi Arnold említ néhányat; sárkányölő hős volt
Salamon király nagyravágyó tanácsosa, Vid s a Báthoryak őse, Opos,
ki az ecsedi láp sárkányát ölte meg, innen került a címerükre. Oroszlánvári
Bence népmese-hős: a vár környékén egy sárkány embereket és
állatokat ragadoz, úgyhogy Károly király jutalmat tűz ki legyőzésére;
Bence, midőn a szörny kedvesét is elrabolja, utánamegy, megöli, s jutalmul
kapja a föld és a vár birtokát. - De a sárkánykígyó-mkológia
kimeríthetetlen.
Van-e vajon mélyebb jelentése, mint minden igazi mítosznak? Ha
végigtekintünk a regetáron, elsőnek az ötlik szemünkbe, hogy a sárkány
átlósan ellentétes erkölcsi tulajdonságokat testesít meg: jótevő
hatalmat, kegyes bölcsességet, orvosló tudományt, vagy romboló erőt,
ártó szándékot, gonosz tudást. De a szemléből kitűnik az is, hogy noha
majd mindenütt mindkét szín alatt jelenik meg, jó és rossz szerepe
egyenlőtlenül oszlik meg a népek szerint: a közép-amerikai indiánok,
a kínaiak és az indusok jóformán csak a kegyes hatalom megtestesítőjét
látják benne, a sémita és az indoeurópai népek túlnyomórészt az ártót
és rombolót, s a két fajta közül a jó mindig a régibb; a germánok és
a kelták pedig jó sárkányt egyszerűen nem ismernek. A sárkányföldrajznak
ez a megoszlása figyelemre méltó; tudjuk, hogy az indiánok és
a kelet-ázsiai népek individuális érzéke, éntudata csökevényes, az egyes
ember életével alig számolnak, s valami kollektív tudat ösztönös mélységeiből
merítik a fogalommá vált „keleti bölcsességet". Az egyetemes
élet nagy törvényeinek, a fennmaradásnak, az elemi életerőnek ösztönös
megérzése és őrzése ez, „sárkánybölcsesség", az ősi szimbólumok
nyelvén. Birtokosuk, a keleti és indián ember még nem lépett ki a tudata
alatt lappangó természeti közösségből, az ő sárkányuk ama régi
tudás osztogatója, az öregebbik, eredeti sárkány. A sémiták méltán
529
jelképes őse az első emberpár, nem véletlen, hogy nyomban engedett
a gonosz kígyó suttogásának, evett a tilalmas tudás gyümölcséből,
mert kikívánkozott a természet közös kötelékéből, és hasonlóvá akart
lenni az istenekhez. Az sem véletlen, hogy az európai népek is elfogadták
ősüknek ezt a sémita párt: ezek a népek teremtették meg az énkultuszt,
s változtatták a történelmet az individuum történelmévé. Az ő
szemükben a sárkány kártékony, mert szembefordul az egyén érdekeivel,
szabadságával.
Mindkét erő, a kollektívum és az individuum ereje egyként tiszteletreméltó,
mindkettő életformáló elv és törvény. A mítosznak igaza van,
lényünk mélyén, tudatunk „barlangjában" kincs rejlik és sárkány őrzi.
Bennünk lakozik, archetípus a tudomány nyelvén, sárkány a mítoszokén.
Mindkét erő benne csírázott az emberlényben léte ki nem számítható
kezdeteitől fogva, és történelmet alkotott, műveltséget teremtett.

Konkrétan akkor most mi a sárkány? A tudat megtestesítője? Hát, nem lettem okosabb, sőt...
Egyébként megragadta a figyelmem a "fénylő spirálködök" kifejezés. A spirálködöket már láttam szellemi tapasztalatban. A legelső kis-univerzumos tapasztalatomban, innen tudom, hogy tényleg létezik. Az univerzum olyan, mintha spirálként tekeregne. A spirálokat mitegy "szerkezetükben" láttam, "vonalasak" voltak, és színesek, jellemzően lilák.
Továbbá nézegettem életvirág szimbólumokat és hosszabb-rövidebb nézegetés után, amikor már mozogni kezd a virág, annak a belsejében is kirajzolódik a spirál.

Csillagközi spirálködök

A peszéradacsi földúton Gyurgyik Péter helyi gazdálkodó talált a egy egerészölyvet és egy dolmányos varjút a földön fekve, összeakaszkodva. Mindkét madár élt. A dolmányos varjú egy-egy lábával kapaszkodott az ölyv egy-egy lábába, csőrével pedig fogta az ölyv csőrét. Elszállni egyik madár sem tudott, így a gazdálkodó könnyen megfogta, betette a kocsijába és elvitte az illetékes természetvédelmi őrnek.
A történet itt még nem nem ért véget. A természetvédelmi őr szerint az történhetett, hogy az ölyv rávágott a varjúra, de az sikeresen megfogta annak lábait és csőrét, így nem tudott kárt tenni benne. Elengedni aztán már valószínűleg nem merte, mert akkor az ölyv végzett volna vele.
Miután emberi segítséggel sikerült szétválasztani a madarakat (mindkét madár jó közepes kondícióban volt), az ölyv sértetlenül elszállt, a dolmányos varjú később elpusztult, valószínűleg az őt ért sokk miatt.
Nagy köszönet jár a gazdának, hogy észrevette a különleges madárkalandot, és a védett egerészölyv megmentéséhez is hozzájárult.


Az anyag a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságának honlapjáról való
http://knp.nemzetipark.gov.hu/index.php?pg=news_35_2295

Ez csúcs, meg is osztottam a fészbukon.

Azt mesélik, hogy egy megvilágosodott buddhista mester üldögélt egy este a folyóparton, élvezte a víz morajlását, a fák között elsuhanó szél hangját… Jött egy férfi, és azt kérdezte tőle:

– Meg tudnád határozni nekem egyetlen szóval a vallásod lényegét? A mester csendben maradt, teljes csendben, mintha nem hallotta volna a kérdést. A férfi megkérdezte: – Talán süket vagy?


A mester azt felelte: – Hallottam a kérdésedet, és meg is válaszoltam! A csend a válasz. Csendben maradtam – ez a szünet, ez az időköz volt a válaszom.

A férfi nem volt elégedett: – Nem tudok értelmezni egy ilyen rejtélyes választ. Nem fogalmaznál egy kicsit érthetőbben?

Így hát a mester beleírta a homokba az ujjával, apró betűkkel, hogy   „meditáció”. A férfi azt mondta:

– Most már el tudom olvasni. Ez egy kicsit jobb, mint az előbb.
Legalább van egy szó, amin elmélkedhetek. De nem tudnád mégegy kicsit érthetőbbé tenni?

A mester megint leírta, hogy „meditáció”. Természetesen ezúttal nagyobb betűkkel. A férfi kissé zavarba jött, sértettség, düh támadt benne. Megkérdezte:

– Megint azt írtad, hogy meditáció? Nem tudnád egy kicsit érthetőbbé tenni számomra?

Mire a mester leírta csupa nagybetűvel: „MEDITÁCIÓ”.
A férfi annyit mondott: – Úgy látszik, őrült vagy!
A mester így felelt:

– Már így is nagyon sokat engedtem. Az első válasz volt a helyes válasz, a második már nem volt igazán helyes, a harmadik még rosszabb volt, a negyedik pedig teljesen rossz, mert amikor nagybetűvel írod a meditációt, istent csinálsz belőle.

Ezért írják az Isten szót nagy I-vel. Mindannyiszor, ha mindennél fontosabbá, egyedülállóan fontossá akarsz tenni valamit,nagybetűvel írod. A mester azt mondta:

– Már így is bűnt követtem el.

Eltörölte az összes szót, amit írt, és hozzátette: – Kérlek, az első válaszomra hallgass, csak akkor voltam igaz. A csend az a tér, amelyben felébredünk, és a zajos elme az a tér,amelyben tovább alszunk. Ha az elméd folytatja a locsogást, akkor alszol. Csendesen ülve, ha eltűnik az elme, és meghallod a madarak  csicsergését, és nincs elme belül, csak csend… ez a madárcsicsergés, a ciripelés, és nem működik elme a fejedben, teljes a csend… akkor feltör benned az éberség. Nem kívülről érkezik, benned születik, benned növekszik. Máskülönben, ne feledd: alszol.

Jó kis történet volt . Az biztos , hogy a legtöbben alszunk , és ritkaság a felébredettség .

Ideteszem az Ötödik álom utószavát, mert nagyon érdekes, és egyben felhívom a figyelmeteket egy igazán különleges könyvre is:

Párbeszéd az angyallal

Egy határozottan körvonalazódott kérdés foglalkoztatott hosszú évek óta: szerettem volna megtudni, hogyan lehet tisztességesen derűsnek maradni a legnagyobb válságban, teljes káoszban, háború közepén. Hogyan csinálták azok, akik képesek voltak a szenvedélyek sodrásának ellenállni a második világháború legsötétebb kínjai idején? Azok, akik vidámak maradtak - reményteljesek -, még a koncentrációs táborok gyalázatában is? Számomra ez lehetetlennek, felfoghatatlannak tűnt mindig. Pedig ismertem a Párbeszéd az angyallal című könyvet. Évek óta állandó olvasmányom volt.

Amikor angyalról hallunk, ugye angyali tisztaságra, szelídségre, talán pajkosságra, rózsaszín-kék irrealizmusra gondolunk? Ti szerencsétlenek! Az Angyal a kegyetlen valóság harcosa! Amit pedig mond, rendkívüli nyerseséggel hatol szinte a húsba. Éles, mint a kard. Pedig túlcsordul a szeretettől.
A Párbeszéd az angyallal c. könyvet képtelenség egyszerre elolvasni. Az ilyen műfajú alkotást csak szakaszonként, éveken át lehet feldolgozni. Egy olvasásra lelki csömört válthat ki. Én nem ismerek még egy ehhez foghatót, amely jobban kifejezné évezredünk végét.
Az, ahogyan a Párbeszéd... a nyilvánosság elé került, meglepőnek, döbbenetesnek tűnt. Valójában épp talán a legjobb pillanatban jelent meg.

A történet a negyvenes években játszódik. Négy, modern gondolkozású magyar fiatal, három nő és egy férfi többnyire együtt él Budapesten. Hanna és Gitta a deco művészetekkel foglalkoznak. Hanna okos és szelíd természetű, állandóan tréfálkozik, intuíciókkal teli szüntelen, a szűkszavú József felesége, aki bútortervező, korát jóval megelőző designén Gitta, ő valamiféle elhibázott fiú. Úszóbajnok. Magyarországon sztár. Lili pedig szép és finom, inkább tartózkodó, ritmikus táncot oktat, és messziről is jönnek, hogy óráit látogassák. Négyük közül egyedül Gitta nem zsidó, de egyikük sem gyakorolja vallását; valamennyien agnosztikusok vagy ateisták.
Hosszú ideig Horthy kormányzó fortélyainak köszönhetően Magyarország hivatalosan nem vesz részt a háborúban. De a nácizmus hatja át a légkört. A vérengző nyilaskeresztesek Hitlert is túlszárnyalva rettegést keltenek és végül 1944 márciusában sikerül kezükbe kaparintani a hatalmat, amikor is a német hadsereg megszállja az országot. Ezerszámra ölik a zsidókat. A négy barát Budaligeten bújik meg, Budapest egyik külvárosában. Csupán Mailasz Gitta hírneve nyújt számukra viszonylagos biztonságot és munkát.
Régóta az a szokásuk, hogy hosszú órákon át az élet értelméről vitáznak, Lao-cet és a Védákat olvassák, és egyre gyakrabban találkoznak zárt ajtók mögött. A fékeveszett háború egyre messzebb sodorja őket elszigeteltségükben. Beszélgetésük izzó csúcspontra ér.

„Minden este - meséli Gitta - munka után különböző témákat »melegítettünk fel«, amelyek különösképpen érintettek bennünket. De ahogyan a háború egyre jobban kibontakozott, egyetlen törekvésünk maradt Csupán: a hazugság. Az a kitervelt hazugság, amely megmételyezte a levegőt... Az igazságot kerestük mindebben, a mi igazságunkat. Nem bűnösöket, hanem tévedéseket, amelyeket általában az ember követett el és mi áldozatai voltunk. Hogyan is születhetett volna meg bennünk az új ember, a félelemtől mentes alkotó individuum?
Egyfajta igazságjáték vált szokássá közöttünk. Igényes, nehéz játék. És egy péntek délután, egészen pontosan 1943. június 25-én, egyszer csak hallatlan dolog történt.”

Gitta és Hanna voltjelen csupán. Összevitatkoztak egy szövegen, amelyet Gitta szándékozott írni, azaz, pontosabban, nem döntötte el, hogy leírja-e. Hirtelen Hanna meglepő ünnepélyes hangon kijelentette: „Vigyázz! A továbbiakban nem én beszélek.”
Amit ezután mondott, és Mallasz Gitta kérdéseire adott válaszai alkotják a nyolcvannyolc rendkívüli párbeszéd első részét.
Kivel folytatott párbeszédek? Mondjuk, hogy egy sugárzó „erővel”, amelyet egy hónap múlva „angyalnak” neveztek el, és amit mások talán „tudatalattinak” neveznének - óriási szívvel ruházták fel ekkor, amely ragyogó értelemmel és páratlan szigorúsággal rendelkezett a „testi rész” gyávasága, önelégültsége, ambíció- és függetlenséghiányával szemben.
1943 júniusától 1944 novemberéig tizenhét hónapon át a szent jelenség először hetente egyszer, aztán amikor a náci satu bezárult, naponta egyszer, majd a végén minduntalan megismétlődött - aztán az angyal felhagyott a szigorú pedagógiai fellépésével, amely kezdetben jellemezte és a továbbiakban egy igazi Apokalipszishez méltó történetbe kezdett, egy rendkívül vidám kinyilatkoztatási próféciába.
Igen, vidám! Még akkor is, amikor a házat hóhérok vették körül és arra készülődtek, hogy Hannát, Lilit és a zsidó nők százait elhurcolják, akiket Gitta - egy náci konfekcióműhely tulajdonosnőjének adva ki magát -hónapok óta védett.
Ők, az utolsó pillanatig, lakkozott fedelű füzeteikbe mindent följegyeztek. József ekkor már egy koncentrációs táborban pusztult el.
Harminc év múlva Gitta Mallasz, az egyetlen túlélő, miután tizenöt év egyéb kálváriát élt ált a kommunisták uralma alatt - köteles volt megtervezni a Magyar Állami Balett díszleteit, hogy megmentse hajdani tiszti családját -, francia állampolgár lett, majd végül sikerült megjelentetnie füzetei tartalmát Párizsban, az Aubier Kiadónál.
Elsöprő siker. A Párbeszéd az angyallal című könyvet rengeteg nyelvre azonnal lefordították. Számos művész által megbecsült könyv lett, köztük Yehudi Menuhin és Narciso Yepes - ez utóbbi személyesen végzi el a spanyol fordítást, gondosan tiszteletben tartva a szöveg félig zsoltár-, félig néger spirituálé-szerű nagyon különös zenéjét és ritmusát.
A század egyik nagy, szent alkotása ez.
Összefoglalni természetesen lehetetlen. Minden oldal radikális újdonságú kincseket tartalmaz.

Mit gondoljunk a vallásokról?
„Régi világ!”
És a tudományról?
„Gőgös szolga, aki úrnak képzeli magát.”
A parapszichológia?
„A betegek nyála, a hajótöröttek vacogása.”
A gondolat?
„Csak az időn belül létezik. Az idővel együtt született, vele hal meg és semmit sem tud felfogni önmagán kívül.”
A szenvedés?
„Az állat számára féken tartó erő, az ember számára fölösleges.”
Az emberi szexualitás?
„Az ember ezt a »többletet« kapta, ami kielégíti a földi hiányt, de nem azért, hogy sok testet, hanem hogy EMBERt csináljon.”
És a háború?
„Az ember négymillió éve létezik, béke még sohasem létezett. De elérkezik...”
A háború, gyötrő...

Ezeket a kérdéseket 1991 márciusában tettem fel Mailasz Gittának, amikor az Irak elleni „célpontosított” háborút kísértük figyelemmel elképedve, éppen egy fél évszázaddal a hitleri Blitzkrieg elszabadulása után...
A több mint nyolcvanéves egykori osztrák-magyar úszónő ekkor még élt - Dél-Lyonban, Cote-Rotie partján, ahol francia barátai, Bemard és Patrícia Montaud fogadták házukba. Érdes, túl érzelgős és gúnnyal teli hangon válaszolt, erős közép-európai akcentussal ejtve ki a szavait:
- A Golf-háború kezdetén barátaim aggódva kérdezték tőlem, hogy mit tehetnének. Először ezt válaszoltam: Úgy tegyetek, mint a kínai paraszt: szántsátok fel továbbra is a földeteket. De ezt ők nem úgy értették, mint mi, a négy budapesti barát, akik képesek voltunk elviselni a második világháború idején a körülöttünk lévő borzalmakat. Egy fontos dolgot tanultunk meg: a háború nem a harcmezőn, nem is a legfelsőbb vezetők értekezletein dől el. A háború nem más, mint egy másik harcmező elkerülhetetlen következménye, amely az emberi szem számára láthatatlan.
- Hol van ez a harcmező?
- Tudnunk kell, hogy minden emberi mosoly a háborús terveket ássa alá. Hogy minden építő gondolat csökkenti a destruktív erők összefogását. Hogy minden békevágy enyhíti a harcok tüzét. De ugyanakkor tudnunk kell azt is, hogy minden negatív érzelem, ezzel ellentétben, a rombolásnak nyit ajtót. Mi, akik ma élünk, bizonyára nem véletlenül vagyunk szemtanúi ezeknek a háborúknak: mindannyian harcosok vagyunk, akik felelősek a nagy történelemi egyensúlyért. Nem csupán a külső események tehetetlen áldozatai vagyunk mindössze, hanem épp ellenkezőleg, az a döntő csepp, amely az élet... vagy a megsemmisülés felé fordíthatja az egyensúlyt. Lelkiismerettel viselni ezt a felelősséget, ez az ember méltósága.
Gitta Bourbon-konyakot kínál és félig lehunyt szemmel így folytatja:
- 1943 telén, egy pénteken Lili ezt kérdezte: Tehetünk-e valamit a háború borzalmai ellen? Az angyal kissé elkeseredett hangon így felelt. A HÁBORÚ MEGSZOKOTT DOLOG. FORDULJ A SOHASEM LÁTOTT FELÉ. A SOHA NEM HALLOTT FELÉ! Nos, a legrégebbi emberi csontok körülbelül két- vagy négymillió évvel ezelőttről származnak, de tudjuk, hogy az ősember azonnal megölte fajtestvéreit a túlélésért folytatott harcban. Azóta sem szűnt meg az öldöklés, és amikor ez szervezett formában történik, háborúnak nevezzük. Négymillió év alatt a tömeggyilkosság már szokássá vált! Sejtjeink hozzászoktak már az öldökléshez, sőt maguk a génjeink! Négymillió év FOLYTONOS HÁBORÚ, ez már rutin, ugye! És az angyal ezt mondta nekünk: „Béke még sohasem létezett, SOHA. Mert a béke nem csupán haladékot jelent két háború között.”
- Nem látjuk, hogy mi vezethetne ki minket ebből...
- Dehogyisnem! A sejtek mélységéig teljes egészében átalakult test!
Egy olyan test, amelyet a továbbiakban nem tudnak már megölni. Ekkor a háború valamennyi eszköze, az egész bombakészlet, a legrafináltabb technológiai öldöklés... semmit sem érhet el. A szemétkosárba vele! Ha az ember már egy olyan testben él, amelyet nem lehet többé megölni!
- Persze! De létezhet-e egy ilyen test?
- Az angyal válasza a következő volt: „AZ EMBER NAGYSÁGA AKKORA, HOGY ÉN MAGAM SE TUDOM FELMÉRNI MÉG.” Felfogod-e, hogy azt sem tudjuk, kik vagyunk. Egyáltalán nem! És rettentő szerények vagyunk.
- Nos, én azt hittem, hogy ez épp ellenkezőleg van, hogy az ember, ez a gőgös lény, mindent tönkretett, mert úrnak képzelte magát.
- Álúr, aki nem vállalja a szerepét! Sokkal kényelmesebb, ha mindössze a fenekünkön ülünk és semmit sem teszünk, mert Embernek lenni óriási felelősség! A teremtés szószólójának lenni! Az állat nem beszél. Az angyal sem. Csak az ember által. Egyedül az ember kapott szót - és mosolyt! Senki sem tud mosolyogni, csak az ember. A szó teremtő erő. De teremthetek sötétséget épp úgy, ahogy fényt is. Bennem legerősebben ez a mondat ragadt meg - a legnagyobb sötétség időszakát éltük -, amikor az angyal így szólt hozzánk: „NE FOGLALKOZZ A SÖTÉTSÉGGEL! HANEM A FÉNYT SUGÁROZD, MINDIG ÉS MINDENÜTT! A FÉNY NEM SZÜL SÖTÉTSÉGET, DE A SÖTÉTSÉG ELPUSZTUL A FÉNYTŐL!”
- Egyesek azt gondolják, hogy az új csak sürgős esetben tűnik fel, a szükség hatalmas nyomására keletkezik.
- Ez még a kényszerhelyzetből adódó régi törvény. De az új törvény szabad választást nyújt átalakulásunk számára. Ez az ember legnagyobb méltósága. Az előtt a hihetetlen lehetőség előtt állunk, hogy tudatosan alakítsuk önmagunkat. Tudatosan csatlakozni annak a fénynek a részéhez, amelynek az anyagi része vagyunk, ahhoz az éltető részhez, amelynek az életre kelt része vagyunk, ahhoz az időtlen részhez, amelynek a halálos része vagyunk, a régi ember nem is tud erről. Csak azt tudja, hogy életre kelt, de mi célból? - nem tudja.
- Az angyal természete milyen? Milyen dimenzióban él?
- Az angyal az anyagot nem látja. Csak az ember által. Egy nap, ahogy egy halom virágot rendezgettem, így szólt hozzám: „TÚLZOTTAN RAGASZKODSZ A DÍSZÍTÉSHEZ. VESD EL MINDAZT, AMI RAGASZKODÁS. ÉN NEM LÁTOM A VIRÁGOK FORMÁJÁT, DE AMIKOR EGYEK LESZÜNK, A TE TESTI SZEMEIDDEL FOGOM LÁTNI A TEREMTÉS FORMÁJÁT.”
- Az angyal egy formának csak a lényegét látja, az alkotó szikráját; de nem látja az alkotott formát. Csak rajtunk keresztül. Megfordítva, ha te az angyalhoz társulsz, látod a teremtés lényegét, az alkotó elvet. A terem-
tett lény és a teremtőnek az egyesüléséből áll az ember tavasza. És közeleg ez a tavasz. Lili és Hanna ezt tanúsították még a koncentrációs tábor halálos félelmében is: itt a tavasz! Most! Máris megismerhetünk, ha akarjuk, egy olyan állapotot, amely sohasem létezett!
- Az angyalnak köszönhetően? Ő a kezdeményező?
- 1943 elején, az első beszélgetések közben ezt gondoltam: A fenébe is! Ez a hang az igazságot mondja! És én, aki az igazságot kutatom, és akinek annyira elege van a hazugságból... Ó, te, aki beszélsz, hogyan is hallhatnám állandóan a hangodat? Ekkor hihetetlen megvetéssel válaszolt az angyal nekem: „EGY MARIONETTFIGURA LENNÉL! LÉGY FÜGGETLEN!” Azt szerette volna, ha vidám és független lennék.
- Jó, de ez az angyal egy provokátor! Épp akkor mondja ezt, amikor a sötétség a csúcsfokára hágott. Kinek is sikerülne őszintén vidámnak lenni a háború közepén?
- Tulajdonképpen azt hiszem, hogy kísérleti nyulak vagyunk, mondjuk, hogy... angyalian tudományosak. Valami ilyesmi lehet tanulmányozásunk tárgya: hogyan tud négy teljesen átlagos, egészséges gondolkozású ember (a mindennapi életben gyökereztünk alapvetően), hogyan tudnak a normális, de rendkívül nehéz körülmények között élő emberek elviselni az egyre erősebb sugárzó fényözönt? A kísérlet egyszer majdnem megbukott: megtudtuk, hogy több millió zsidót gázosítottak el és a magyar nácik köre mindennap egyre szorosabban zárult körénk. Ekkor olyan reménytelenségbe zuhantunk, hogy az angyalok... elvesztették a kapcsolatot velünk! Csak annyit tudtak mondani nekünk: „Vagy megtisztulunk, vagy veletek együtt elveszünk!” Mert angyalaink valójában - ezt éreztük - óriási kockázatot vállaltak maguk is. Azt a kockázatot, hogy a kísérlet megbukik... Szerencsére, amikor végre túlestünk ezen a megrázkódtatáson, soha többé nem veszítettük el a hitet, még József deportálása után sem, akkor sem, amikor szemmel láthatóan semmi sem tudott már megmenteni minket...
- Eszerint tizenhét hónapon át hétről hétre, aztán napról napra ezek a furcsa angyalhangok adtak Önöknek nagyszerű oktatást, szent órát. Mindig Hanna szavain keresztül. Egy transzállapot volt ez?
- Nem, Hanna teljesen világos gondolkodású maradt, még akkor is, amikor néha a benne lakozó erő megremegtette.
- Milyen erő?
- A gondolat hatalma engem mindig elkápráztatott. Már kisgyermekkoromban elgondolkoztam azon: „Hogyan zárhatnám be az ajtót mindazok a gondolatok előtt, amelyek a fejembe engedélyem nélkül hatolnak be?” Harmincéves koromig kellett várnom arra, hogy az angyal megvilágosítson ez ügyben. A gondolat a teremtett világhoz tartozik, ahogyan az intuíció a teremtő világhoz. Az első az időnek van alávetve, a második pedig kiszabadítja onnan. A gondolat egyszerűen arra való, hogy világosan átadjuk azt, amit az intuíció sugall.
„Milyen sok nagy gondolkodó, Descartes, Newton, Einstein, Poincaré vallották, hogy valamiféle álomban ismerték fel a felfedezéseik ihletét. A megvilágosodás pillanatában az egész struktúra megjelent előttük. Azután órák kellettek, napok vagy hónapok, hogy gondolatukat szavakba tudják foglalni, vagy megvalósítani azt, amit intuícióik tártak fel nekik. Természetesen ahhoz, hogy ez az intuíció tökéletes módon működjön, egy szigorúan körvonalazott gondolát kellett. Vegyük például Mozartot: már pici gyermekkorában apja megtanította neki a zeneszerzés szerkezetét. Amikor aztán intuíciója révén a mennyei zenét meghallotta, le tudta kottázni azonnal, sőt gyakran minden javítás nélkül, szimfónia, koncert vagy opera formájában.”
„Ezzel szemben egy gyenge intellektus középszerűen közvetíti a legautentikusabb intuíciót is, vagy eltorzítja azt. Hányszor olvastam elképedve olyan személyek szövegét, akik igazi szellemi élményeken estek át kétségtelenül, mégis írásaik véget nem érő dagályos ismétlések voltak csupán, álpoétikusak, újítás nélküliek.”
„Hanna barátnőnk ritka intelligenciájú, nagyon következetes gondolkozású volt. Amikor intuíciója révén meghallotta az angyal szavát, azonnal közvetíteni tudta, habozás nélkül a mi nyelvünkön. Természetesen ez a nyelvezet nem ugyanaz egy európai vagy egy ázsiai, egy tudós vagy egy művész esetében. De végül is nem a használt kifejezések számítanak, hanem új értelmük, az új perspektíva. Ez az ÚJ adja a névkártyát, az angyal átvonulásának a bizonyítékát!”
„Az angyal vagy inkább angyalok: mindegyikük, mégha nem is akarja, állandó kapcsolatban áll az alkotó fény részével. Lili angyala gyöngéd volt. Józsefé mértéktartó. Hannáé egzaltált. Az enyém könyörtelen. Mindegyik közös sajátossága az volt, hogy nem használtak elkoptatott szavakat. Sohasem ejtették ki például a keresztnevünket. Nem azt mondták, hogy József, hanem »Az, aki alkot«, nem azt, hogy Hanna, hanem »Aki beszél«. Egyszer egyikük ezt mondta: »NEM EJTHETEK KI KERESZTNEVET, MERT EZ HAZUGSÁG, ÁLARC LENNE.«”
„És amikor a legfőbb teremtő erőről volt szó, a »Végső Realitásról«, ahogy az indiai Upanisádák mondják, sohasem volt szó »Istenről«: az angyalok egyszerűen csak »Öt« mondtak. Ez sajnos a legtöbb nyelvtani nemmel rendelkező nyelvre lefordíthatatlan. Egy semleges alak, amely nincs ugyan megfosztva természetes nemétől, de túlmutat a nemeken, a szerelmi összefonódásukon is túl...
- A Valóságok Valósága egy összefonódás gyümölcse lenne?
- Az angyal ezt mondta: HA KÉPESEK LENNÉTEK EGYÁLTALÁN MEGÉREZNI AZ ANYAG SZERELMI VONZÓDÁSÁT A FÉNY IRÁNT, ÉS MEGFORDÍTVA, A FÉNY VONZÓDÁSÁT AZ ANYAG IRÁNT, AKKOR VALÓSÁGGAL MEGRÉSZEGÜLNÉTEK.«
Az angyal számára a részegség azt jelentette, amit mi Istennek nevezünk. Azt mondta, hogy ez a részegség minden pillanatban elérhető számunkra. Elég, ha csak kitárulkozunk előtte. És ezt mindig szerelmi vonatkozásában értette.
- Hogyan lehet erre a részegségre eljutni? Mi az útja?
- Az út az öröm és a súly - amely megmagyarázhatatlanul - a szerelmi vonzás”...
Amióta a Párbeszéd-et olvasom, ez az utolsó mondata az, amely kétségtelenül a legnagyobb hatást tette rám. Lakj a testedben - sugallja az angyal idői felének -, ne tedd, hogy nem gondolkozol. Kettőnk közül a könnyű én vagyok, míg neked megvan az az őrült kiváltságod, hogy az anyagban laksz - ez ad neked hatalmat, amit fel sem fogsz, mindenekelőtt a szó hatalmát. Mert az összes teremtés közül te vagy az egyetlen, aki beszélni tud. Még az isten is csak általad szól szavakban. Akkor mérlegelj barátom - az út a súly -, de örömmel mérlegeld súlyod! Így tudok kapcsolatba lépni veled. Mintha ezen a módon, és csakis ezen a módon tudna az ember és az angyal között a legfőbb kozmikus hangszer húrja kifeszülni: az Ember.
Ember?
Akkor... mire hasonlít hát az Ötödik Alom beteljesedése?
Ez egy olyan lény, amelyet maga az angyal sem tudna kieszelni. Egy lény - mondta egy hétkarú gyertyatartót rajzolva - a fény és az anyag, a szeráf és a fa, az angyal és az állat egybeolvadásából. Egy olyan lény, amelyben a teremtő és a teremtett találkozik...
AZ EMBER AZ EGÉSZ VILÁGEGYETEM és törvényei mindig újak.
Az állat, majd az angyal adta nekem a boldogság kulcsát.
A folytatás csak a feltáró munka lehet.

A könyv linkje a zárolt részlegben!

Párbeszéd Az Angyallal .
Érdekes történetnek bizonyul .