Érdekes történetek

Szerencse vagy szerencsétlenség?

Egy idős földművesnek volt egy öreg lova, amellyel a földön dolgozgatott. Egy nap a ló elszabadult, s eltűnt a dombok közt. Amikor a szomszédok kifejezték sajnálatukat a szerencsétlenség miatt, az idős ember csak ennyit mondott:

- Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?

Egy hét múlva a ló visszatért a dombok közül egy ménes vadlóval, és amikor a szomszédok a földműves szerencséje miatt örvendeztek, ő ismét ezt mondta:

- Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?

Amikor az idős ember fia megpróbálta betörni az egyik musztángot, leesett a lóról, és eltörte a lábát. A szomszédok megint sajnálkoztak. Nem úgy az idős ember, aki csak ennyit szólt:

- Szerencse vagy szerencsétlenség? Ki tudná azt megmondani?

Néhány hét múlva bevonult a hadsereg a faluba, és besoroztak minden hadra fogható fiatalembert. Amikor az idős földműves fiát a törött lábával meglátták, lehagyták a listáról.

- Szerencse volt ez, vagy szerencsétlenség? Ki tudná ezt megmondani?

A tudós és a bolha

Egyszer egy tudós arra akart beidomítani egy bolhát, hogy ugorjon, valahányszor ő csenget egyet. Mikroszkópot használva kitépte a bolha egyik lábát, és újból csengetett.
A bolha ugrott.
A tudós ezután kitépte egy másik lábát is a bolhának, és csengetett.
A bolha megint ugrott.
Így a tudós a bolha újabb és újabb lábait tépte ki, minden esetben csengetett, majd megállapította, hogy a bolha még mindig ugrik.
Végül a bolhának már csak egyetlen lába maradt. Amikor a tudós azt is kitépte, és utoljára megnyomta a csengőt, meglepve tapasztalta, hogy a bolha nem ugrik többé.
Ekkor a tudós ünnepélyesen közzétette kutatásainak eredményét, amely megcáfolhatatlan tudományos adatokon alapult: a bolhák a lábukkal hallanak!

 

Vendég írta:[justify]Példabeszédek könyve:26:2 Miképpen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképpen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.

OK NÉLKÜL VALÓ ÁTOK?
...ezek szerint van JOGOS is.....  

Itt azért egy kicsit eldobtam az agyam..... 

Gondolom, jelentősége van annak is, hogy ez az Ószövetség. Másképp kell értelmezni, mint az Újszövetséget.

Áprilia írta:Gondolom, jelentősége van annak is, hogy ez az Ószövetség. Másképp kell értelmezni, mint az Újszövetséget.

Remélem!
Az jutott eszembe,ott a közelkeleten még mindig le vannak maradva egy könyvvel.  

Na, nem tudom magamban tartani. Ma kaptam meg a fényképeket az elkészült könyvemről. Fantasztikus érzés, főleg, ha pénteken végre kézbe is vehetem ezeket.

Hú de jó , gratulálok !

Ha nem baj lekicsinyítettem a képeket mert marha nagy helyet foglaltak az oldalon .

Ha lesz beszámolnivalód légyszi ne mulaszd el !

Hát, tiltakoznom már felesleges, mert megtörtént. Én is megtettem volna, munkát spóroltál meg vele nekem. Amúgy, felcserélődött a két kép sorrendje. De, ez úgysem gond.

Greywolf írta:Hát, tiltakoznom már felesleges, mert megtörtént. Én is megtettem volna, munkát spóroltál meg vele nekem. Amúgy, felcserélődött a két kép sorrendje. De, ez úgysem gond.

Amúgy nagyon szép a borítása .  !

fortis írta:

Amúgy nagyon szép a borítása  !

Köszi!

Két adósság története - objektív és szubjektív erkölcs bemutatása

"Bogacsevszkij egy nagyon eredeti felfogást fejtett ki nekem
az erkölcsről. Azt tanította, hogy a földön két erkölcs létezik:
az egyik objektív, amit évezredek során alapozott meg az élet,
a másik szubjektív, ami különálló egyénekre, vagy egész
népekre, birodalmakra, családokra, vagy társadalmi osztá­
lyokra vonatkozik.

- Az objektív erkölcs - mondta nekem egyszer - vagy az
életen, vagy maga Isten által a próféták szavával adott
parancsolatokon alapszik. Ez fokozatosan alkotó elemévé
válik az emberben annak, amit lelkiismeretnek neveznek; ez
a lelkiismeret azután szintén támaszává válik az objektív
erkölcsnek. Az objektív erkölcs sohasem változik, idővel csak
nőhet a jelentősége. Ami az ember által kitalált szubjektív
erkölcsöt illeti, az egy relatív nézet, mely mindenhol és min­
den ember számára más, mivel a jónak és a rossznak egy
adott korban érvényes sajátos megértésén alapszik.
Hogy jobban megértessem veled az erkölcs és a becsület
fogalmának relatív voltát vegyük példaként a múlt héten
Karsban a tisztek között lejátszódott két eseményt,
melyeknek bizonyos visszhangjuk is támadt. Az első a K. had­
nagy pere, a második Makarov hadnagy öngyilkossága.
K. hadnagy azért került katonai bíróság elé, mert olyan
brutálisan vágta pofon Ivanov csizmadiát, hogy az elvesztette
bal szemét. Mivel a vizsgálat kiderítette, hogy Ivanov csizma­
dia zaklatta K. hadnagyot, és sértő dolgokat mondott róla, a
tisztet a bíróság felmentette.
Mivel ez a történet nagyon érdekelt, elhatároztam, hogy
nem veszem tekintetbe a vizsgálat eredményét, hanem
magam megyek el a szerencsétlen csizmadia családjához és
a barátaihoz kikérdezni őket, hogy a magam számára
tisztázni tudjam K. hadnagy cselekedetének tényleges okait.
Ahogy megtudtam, a hadnagy először egy pár csizmát ren­
delt a csizmadiánál, azután egy másodikat, majd egy har­
madikat, megígérve, hogy azokat huszadikán, amikor
megkapja a zsoldot, kifizeti. Miután huszadikán Ivanov nem
kapta meg a pénzt, elment érte. A tiszt megígérte, hogy más­
nap fizet. Másnap harmadnapra halasztotta. Egyszóval
hosszasan másnapokkal hitegette Ivanovot. És Ivanov mindig
újra és újra visszatért, mert ez a pénz számára hatalmas
összeget képviselt. Ez volt szinte minden, amit birtokolt; a
megtakarított pénz, amit felesége, aki mosónő volt, éveken
át apránként félretett, mind ráment a hadnagy csizmáinak
anyagára. Mindemellett Ivanov azért is próbálta olyan áll­
hatatosan megkapni a pénzét, mert hat kis gyermekét kellett
ellátnia.
A hadnagy végül is beleunt Ivanov noszogatásába. Először
azt üzente neki tisztiszolgája révén, hogy nincs otthon; azután
egyszerűen elkergette, és meg is fenyegette, hogy börtönbe
vetteti. Végül megparancsolta tisztiszolgájának, hogy ha
ismét odamerészkedne alaposan verje el.
Mikor Ivanov újra jött, a tisztiszolga, aki egy jóindulatú
ember volt, ahelyett, hogy a kapott parancs értelmében
nekiesett volna, barátságosan próbálta megmagyarázni neki,
ne háborgassa többé „Őfenségét". Ezért behívta a konyhába,
hogy beszéljen vele. Ivanov leült egy konyhaszékre, mialatt a
tisztiszolga egy libát kezdett kopasztani, hogy megsüsse. Ezt
látva Ivanov nem tudta megállni, hogy meg ne jegyezze:
- Lám-lám, az uraságok mindennap sült libát esznek, és
ugyanakkor nem fizetik ki adósságukat, mialatt pedig az én
gyerekeimnek nincs mit enniük.
K. hadnagy véletlenül éppen abban a pillanatban lépett be
a konyhába. Meghallván e szavakat irtózatos haragra gerjedt,
felkapott egy nagy répát, ami az asztalon hevert, és azzal
Ivanovot olyan brutálisan ütötte arcul, hogy kifolyt az egyik
szeme.
A második esemény mondhatnánk fordítottja az elsőnek:
Makarov hadnagy öngyilkos lett, mert nem tudta kifizetni
adósságát egy bizonyos Maszvelov kapitánynak.
Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy ez a Maszvelov
megrögzött nagy kártyás volt, és egy minden hájjal megkent
szélhámos hírében állt. Nem múlt el nap, hogy ki ne fosztott
volna valakit, és mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy
csal.
Néhány nappal azelőtt Makarov hadnagy a tiszti étkezőben
Maszvelowal együtt egy kártyapartin vett részt, és nemcsak
hogy elveszítette az összes pénzét, de még Maszvelovtól köl­
csön is kért megígérve, hogy három napon belül visszafizeti.
Nagy összegről lévén szó, Makarov hadnagy képtelen volt
időben megszerezni a pénzt, és mivel nem tudta betartani
ígéretét, úgy gondolta, jobb meghalni, mintsem tiszti becsü­
letszavát megszegni.
Ennek a két eseménynek oka ugyanaz: egy adósság. De
az egyik esetben az adós kiüti hitelezője fél szemét, és a
másikban ugyanabból az okból öngyilkos lesz. Miért?
Egyszerűen azért, mert Makarovot környezete elítélte volna,
ha nem fizeti vissza adósságát a szélhámos Maszvelovnak.
Ami pedig Ivanov cipészt illeti, még ha éhen halna is vala­
mennyi gyermeke, az a dolgok normális rendjébe tartozna.
Hiszen a tiszti illemkódex nem foglalja magába köte­
lességként egy adósság visszafizetését egy cipésznek!
Ismétlem: ha felnőtt embereknél az ilyen incidensek
bekövetkeznek, az általában azért van, mert gyermekkoruk­
ban, mikor a jövendő ember még kialakulóban volt bennük,
fejüket különböző konvenciókkal tömték tele, ezáltal
megakadályozván magát a Természetet abban, hogy
fokozatosan kifejlessze bennük azt a lelkiismeretet, amit
őseink évezredek során pontosan az ilyenfajta bevett szoká­
sok ellen küzdve hoztak létre.
Bogacsevszkij gyakran buzdított, hogy semmilyen konven­
ciót ne fogadjak el, sem közvetlen környezetemtől, sem bárki
mástól.
Azt mondta: - Tömve vagyunk konvenciókkal, amik a szub­
jektív erkölcsöt alkotják, de egy igazi élet objektív erkölcsöt
igényel, és az csakis a lelkiismeretből eredhet. A lelkiismeret
mindenhol ugyanaz: akár itt, akár Szentpétervárott,
Amerikában, Kamcsatkán, vagy a Salamon-szigeteken. Te
ma itt vagy, de lehet, hogy holnap Amerikában leszel. Ha van
igaz lelkiismereted, és ha életedet ahhoz igazítod, bárhol
vagy is, minden rendben lesz veled.
Te még nagyon fiatal vagy. Még nem léptél be az életbe.
Nem baj, ha azt mondják, hogy nem vagy jól nevelt; nem
számít, ha nem értesz a hajbókoláshoz, vagy ha nem tudsz
beszélgetni azokról, amikről szokás, feltéve, hogy felnőtt
korodban, amikor valóban elkezded az életet, lesz egy igazi
lelkiismereted, ami egy objektív erkölcs alapja.
A szubjektív erkölcs relatív fogalom; ha tele vagy relatív
nézetekkel, amikor felnősz mindig és mindenhol az általad
felvett konvencionális fogalmak szerint fogsz cselekedni és
másokat megítélni. Meg kell tanulnod, hogy ne ahhoz alkal­
mazkodj, amit a környezetedben élő emberek jónak, vagy
rossznak tartanak, hanem lelkiismereted sugalmazása szerint
cselekedj az életben. Egy szabadon kifejlődött lelkiismeret
tudása mindig túl fogja haladni azt, amit az összes könyv és
mester együttvéve. De mindaddig, amíg saját lelkiismereted
teljesen ki nem fejlődött, élj mesterünk Jézus Krisztus
parancsa szerint: „Ne tedd azt másokkal, amit nem
szeretnél, hogy mások veled tegyenek."
Evlisszi atya, aki már nagyon idős, egyike lett azon ritka
embereknek a földön, akik képessé váltak úgy élni, ahogy azt
Isteni Mesterünk Jézus Krisztus mindnyájunk számára kíván­
ta.
Segítse imádsága mindazokat, akik szeretnének képessé
lenni arra, hogy az Igazság szerint éljenek!"
(Gurdjieff: Találkozások rendkívüli emberekkel)

Érdekes egy történet és tanulságos .
A történet  eredeti mondanivalóján kívül még megjegyezném , hogy K hadnagy és a csizmadia esete napjainkra is jellemző , ha a törvényalkotást  vagy az osztálybéli különbségeket vesszük alapul . Ki tudja miért , ez valahogy nem akaródzik megváltozni .

f írta:
A történet  eredeti mondanivalóján kívül még megjegyezném , hogy K hadnagy és a csizmadia esete napjainkra is jellemző , ha a törvényalkotást  vagy az osztálybéli különbségeket vesszük alapul . Ki tudja miért , ez valahogy nem akaródzik megváltozni .

Tudtam, hogy ezt fogod írni!

Tudtam, hogy ezt fogod írni!

Az jó

f írta:

Tudtam, hogy ezt fogod írni!

Az jó

Nézőpont kérdése.

Áprilia írta:

f írta:

Tudtam, hogy ezt fogod írni!

Az jó

Nézőpont kérdése.

Egy biztos , a történet és a jelen törvénykezés jól rámutat arra , hogy az ember megítélése felett még mindig  ott a sötétség , amitől az igazság és a józan ész elhomályosul .
Tudtad , hogy ezt felismerem és kifejezésre juttatom . 
Véleményem szerint ez jó , de ha szerinted ez csupán csak nézőpont kérdése , nos akkor ez van  , nem tiltakozom . .

Szokás szerint félreértettél.
Arra céloztam eredetileg, hogy csak ez a bizonyos K. hadnagyos rész jött le neked hangsúlyosan az egészből, amit eredetileg kiemeltél. És én ezt előre láttam. Mert annyira rád vall.

Áprilia írta:Szokás szerint félreértettél.
Arra céloztam eredetileg, hogy csak ez a bizonyos K. hadnagyos rész jött le neked hangsúlyosan az egészből, amit eredetileg kiemeltél. És én ezt előre láttam. Mert annyira rád vall.

De hát ez tévedés , hisz pont ezért írtam az első reagálásomban ezt , hogy " A történet  eredeti mondanivalóján kívül még megjegyezném "
Tehát ez a megállapításod nem helytálló , hogy " csak ez a bizonyos K. hadnagyos rész jött le neked hangsúlyosan az egészből, "
Tudod a történet nagyon tanulságos volt a számomra( ezzel kezdtem a mondanivalómat )  is és igen , jól definiálja az objektív és szubjektív erkölcsi hozzáállást . De ehhez nincs mit hozzátennem , hisz maga a történet szinte mindent elmond amit ehhez a hozzáállásról lehet egyáltalán .  Pontosan ezért hoztam azt a megállapítást  ami a szöveg tartamából nem felfedezhető , hogy a világ valahol mindig is ily módon állt hozzá , és ez napjainkig sem változott .( Itt a homályos és sötét értéki rendre gondoltam )
 Ennek pedig nyomós oka van és ez a pénz és a hatalom .
Sajnálom , hogy túlsúlyban félreértésnek tekinted a gondolataimat , de hát mint említetted ez is csupán csak nézőpont kérdése .

Pontosan a megkülönböztetés végett használtam a "hangsúlyosan" szót. Nyilván az volt a hangsúlyos a számodra, amit utána külön még "meg is jegyeztél." Mit kell ezen felháborodni és magyarázkodni?

Áprilia írta:Pontosan a megkülönböztetés végett használtam a "hangsúlyosan" szót. Nyilván az volt a hangsúlyos a számodra, amit utána külön még "meg is jegyeztél." Mit kell ezen felháborodni és magyarázkodni?

De hát pont ez a lényeg , hogy amit írtál az nem így van : " " csak ez a bizonyos K. hadnagyos rész jött le neked hangsúlyosan az egészből, " 
Amúgy meg szállj le a hasamról , feladom győztél  !

f írta:
Amúgy meg szállj le a hasamról , feladom győztél  !

Te győztél!

Ma annyi szemetet olvastam, mint máskor egy hét alatt...

Aztán ráakadtam egy cikkre.... A norvégok -tanítják- a muzulmánokat...de sose találnátok ki mire....
Miért nem szabad verni, megerőszakolni a nőket.
Persze ennek a magyarázata az, hogy náluk a nő az nem éppen érték...

Erre találtam egy összahasonlítást...

"A római katolikus egyház és az iszlám tanítása között, ha tetszik, ha nem, a nőkkel kapcsolatban hasonló butaságokra bukkanhatunk.  A keresztény teológiában  hosszú ideig képezte vita tárgyát, hogy a nőnek vajon van-e “lelke”, Szent Ágoston például úgy gondolta, hogy “a nő nem Isten képére teremtetett”. 1555-ben a nőket még mindig nem tekintették embernek, még azon is gondolkodtak, hogy egy másik fajhoz kéne sorolni őket. Ugyanilyen felfogással találkozunk az iszlámban is."

Tiszta hihetetlen . Mentségünkre szolgáljon , hogy azért a kereszténység képes volt némi fejlődésre az elmúlt 500 év során , de az iszlám egy tapodtat sem lépett előre . Mondjuk ha jól tudom náluk az időszámítás is más , úgy hogy ők még csak az ezervalahányszázas években járnak , és  talán ennek megfelelően is gondolkodnak .    Szóval bocsánat , de ezt nem hagyhattam ki !
Amúgy elgondolkodtató , hogy az államalapítónknak megfeleltek ezek az elgondolások , hacsak nem az ő idejében még tudhatták , hogy a férfiakat nők szülték , és nem valami más fajból származtak . Gondolom a későbbi időkben ezt elfelejthették , így nem csoda , hogy jöhettek ilyesféle gondolatok .

Ahhoz hogy a nőt emberszámba vegyék, szeretet és tisztelet kell a férfiak és az egyházfők részéről is.
Abban sem hiszek, hogy a nőt a férfi oldalbordájából teremtette Isten. Ezek szimbólikus dolgok inkább, nem kell szó szerint érteni, mert abból nagy butaság keletkezik.

Mint ahogy az sem igaz szó szerint, hogy Ádám és Éva ketten benépesítette a földet. Lettek gyerekeik, aztán azok kivel párosodtak?


A Védák leírták az egységből való kiszakadást, az legalább érthető.

fortis írta:Tiszta hihetetlen . Mentségünkre szolgáljon , hogy azért a kereszténység képes volt némi fejlődésre az elmúlt 500 év során , de az iszlám egy tapodtat sem lépett előre . Mondjuk ha jól tudom náluk az időszámítás is más , úgy hogy ők még csak az ezervalahányszázas években járnak , és  talán ennek megfelelően is gondolkodnak .    Szóval bocsánat , de ezt nem hagyhattam ki !
Amúgy elgondolkodtató , hogy az államalapítónknak megfeleltek ezek az elgondolások , hacsak nem az ő idejében még tudhatták , hogy a férfiakat nők szülték , és nem valami más fajból származtak . Gondolom a későbbi időkben ezt elfelejthették , így nem csoda , hogy jöhettek ilyesféle gondolatok .

Ebből is látszik, milyen alacsony a szellemi szint a földön.

Egyes elméletek szerint  Éden egy kísérleti labor vagy terület lehetett , ahol magát az emberi fajt kitenyésztették . Ez esetben Évát létrehozhatták Ádám oldalbordájából , ha a génekre gondolunk . Ha tovább megyünk lehettek ők az első emberpár , akik utódokat hoztak létre és akik további génprojecteknek eshettek alá .
Persze nem kell mindent elhinni .

De ha gondolkodunk, ez nem működik, mert Ádám és Éva utódai nem tudtak kivel párosodni, mivel testvér testvérrel nem csinálhatja, vagy rokon rokonnal. Vagyis csinálhatja, csak az bűn, bűnben foganni, az pedig a következménye.

A Védikus írások azt mondják, hogy az embert az ősatyák teremtették, ( mivel van szellemi hierarchia is), úgy került az ember a földre, északról özönlöttek, nem tudni honnan, talán az égből jöttek, és anno vándoroltak a földön határok nélkül a különféle népek.

Az ősatyák félistek, vagy valami hasonló lények, akik képesek embert teremteni, nem úgy mint mi, mi nem tudunk embert teremteni, se állatot, ( szerencsére, mert ahhoz alacsony a tudatszintünk), mi csak szaporodni tudunk szexuális úton, és csak tárgyakat tudunk létrehozni, már meglévő anyagból, amit szintén magasabb lények teremtettek, vannak képességeink, és aki jóra és szépre használja, az tiszta minőség, szattvikus, a világosságból való, de vannak romboló minőségekkel átszőtt tettek, a tamasz kötőereje például, de a radzsasz is, mert az meg harcolni és elnyomni szeret, pl. háborúzni.