Érdekes álmok mindenkitől mindenkinek

Áprilia írta:Néha te is ilyeneket álmodsz, fortis. Ez nálam a misztikus kalandregény kategória. Indiana Jones-os. Nem rossz.

Azt hiszem már értelek Áprilia . Ezzel azt akarod kifejezni , hogy  jelentésében az álom maga mutathat fontos dolgokra , de megjelenésében legalább annyira izgalmas közben , akár egy kalandregény . 

Az unokaöcsém igen erőszakosan rám tört és fenyegetőzött, hogy adjam neki a varázsbotot (nagy, díszesen faragott pásztorbot) Jó, jó, majd megkérdem az öreget. Az öreg, varázsló dédnagyapám volt. Mondtam neki, itt az unokája és engem merészel fenyegetni a botért. Ő az ágyában feküdt, már nem tudott felkelni és csak kuncogott a dolgon. Majd végül azt felelte, az a bot csak annyit ér, amennyit a használója. Ekkor megértettem, hogy a varázslatot az elménk hozza létre és nem hatásvadász kellékek.

Áprilia írta:

Etoile írta:Az unokaöcsém igen erőszakosan rám tört és fenyegetőzött, hogy adjam neki a varázsbotot (nagy, díszesen faragott pásztorbot) Jó, jó, majd megkérdem az öreget. Az öreg, varázsló dédnagyapám volt. Mondtam neki, itt az unokája és engem merészel fenyegetni a botért. Ő az ágyában feküdt, már nem tudott felkelni és csak kuncogott a dolgon. Majd végül azt felelte, az a bot csak annyit ér, amennyit a használója. Ekkor megértettem, hogy a varázslatot az elménk hozza létre és nem hatásvadász kellékek.

Ó de jó ez a kis tanmese!

Még valamit ehhez a tanmeséhez, Etoile álmához:

"A varázspálca az én.
A varázspálca semmi olyat sem varázsolhat elő, ami nincs benne a varázslóban.
Amilyen a varázsló, olyan lesz az elővarázsolt dolog is.
Amilyen a tudatotok, olyan az énetek,
Amilyen az énetek, olyan a világotok."
(Mikhail Naimy: Mirdad könyve)



Innen letölthető:
http://www.ujkorklub.hu/load/ezoterikus_konyvek/konyvek/mikhail_naimy_mirdad_konyve_keresre/1-1-0-2627#.VGhTX4h3WrV

Köszi, ez jónak tűnik, majd szakítok rá időt.

Áprilia írta:



Még valamit ehhez a tanmeséhez, Etoile álmához:

"A varázspálca az én.
A varázspálca semmi olyat sem varázsolhat elő, ami nincs benne a varázslóban.
Amilyen a varázsló, olyan lesz az elővarázsolt dolog is.
Amilyen a tudatotok, olyan az énetek,
Amilyen az énetek, olyan a világotok."
(Mikhail Naimy: Mirdad könyve)

Hmm az itt leírt idézetről a Harry Potter jutott az eszembe , abból is az a jelenet , amikor az Absol úton a varázspálcát kellett kiválasztaniuk , hogy kinek milyen való .

Szafari (részlet)

A történet egy középkorú német házaspárról szól, akik Afrikában töltik szabadságukat. A feleség kövérkés, rövid hajú, vak és boldogtalan. A férj magas, enyhén kopaszodó, nem túl érzékeny fajta. Az álom során legtöbbször a férfi testében vagyok, máskor külső szemlélőként figyelem a történteket.

Egy fára épült, viszonylag tágas kunyhóban vagyunk. Nagy a meleg, ömlik rólunk az izzadság. Vendéglátóink egy bennszülött család. Számukra humoros, hogy a fehér ember étkezési szokásai milyen szegényes és finnyás. Ők nem tehetik meg hogy válogassanak, de ha tehetnék is, melyik bolond utasítaná el a gazellahúst? Mi elutasítjuk.

Felhúzott térdekkel nekitámaszkodunk a kunyhó oldalának. Éjszaka van. A Hold csaknem megtelt, jók a látási viszonyok. Sárgabarackot kezdek eszegetni. Félbetöröm, kiszedem a magját. Közben az ujjaim ragacsosak lesznek a létől. Nem valami finom, alig érezni a sárgabarack ízt, de tápláló. A felségemnek nyújtok egyet. Ő vonakodva fogadja el, nem túl jó a házasságunk.

Másnap vendéglátóinknak sikerül krumplit szerezniük számunkra. Ez örvendetes hír. Felteszik egy lábasban főni. Amíg elkészül, le akarok feküdni kicsit. Az egyik szabad helyről épp csak előttem kelt fel a házigazda. Kezemmel megérintem a gyékényt és undorodva húzom vissza: meleg és tisztára át van izzadva. Én ide nem fekszem. Keresek egy másik helyet és leheveredek végre.

A kunyhó nincs egy ember széles, így lábaimat az oldalfalon vagyok kénytelen nyugtatni, de amúgy kényelmes. Árnyékban vagyok, csak kilógó lábfejemet sütögeti a nap. Ahol a fény és árnyék táncolva találkozik a lábamon, az egészen elbűvöl és cudar jó kedvem támad. Aztán aludni próbálok. Nem megy, hiába csukom le a szemeimet, ugyanúgy látok, azaz kicsit másként. Mintha egy kristályüvegen keresztül néznék, minden fényesen, sejtelmesen ragyog. Az embereket színes aura veszi körül. Az idő mintha megállt volna, minden lelassul és elcsendesedik. 

Ebből a békés, énközpontú állapotból három kis bennszülött gyerek csínytevése ébreszt. A lábasunkat közvetlenül a tűzhelyre tették, odaégetve annak tartalmát. Eliszkolnak. Valamit nem értek. Hogyan főtt ez a krumpli eddig, ha a tűzhely feletti kampón lógott? Leveszem a fedőt és belenézek. Gőz csap ki belőle és égésfoltokkal van tele. Ami viszont teljesen ledöbbent, hogy a krumplik egytől egyig kék színűek! Kékek...? Ilyen nincs. Talán tettek bele valami fűszert attól lett ilyen, kérdezném gazdasszonyunktól, de elfordul tőlem.

Ki akarom burítani az egészet a lenti folyóba, de még egyszer belenézek. És ekkor látom hogy a kék darabok között most már vannak rendes sárga színűek is. Ezen annyira elcsodálkozom, hogy felébredek (értelemszerűen a burgonyák felöltötték az általam elvárt formát).

Szépen  , átélhetően , írtad  le az álmodat . 
Nekem feltűnt egy két abszurd dolog , pl , hogy mit kereshet sárgabarack ott azon a vidéken . Szerintem nemigazán lehet ez jellegzetes egy ilyen vidéken , aztán a csuda tudja . Venni sem vehet ott ilyesmit a házigazda , hisz a kunyhó ahol meghúzódtatok nem a gazdagságot szimbolizálta . 
Nekem feltűnt a  feleségként  feltüntetett személy jellemvonása , és annak boldogtalansága . Nem szerettétek egymást , mégis együtt voltatok . Mi késztetheti ilyesmire az embert ? Szerintem fontos momentuma lehet ez az álomnak . Hogy mi , azt nem tudom , de úgy vélném ez fontos . 
Aztán a végén az odaégett krumplik kékes színe , majd az eredeti színű változat ráébresztett , hogy nem stimmelnek a dolgok . Itt lettél volna tudatosabbá szerintem , de sajnos felébredtél a végére .

fortis írta:Nekem feltűnt a  feleségként  feltüntetett személy jellemvonása , és annak boldogtalansága . Nem szerettétek egymást , mégis együtt voltatok . Mi késztetheti ilyesmire az embert ? Szerintem fontos momentuma lehet ez az álomnak . Hogy mi , azt nem tudom , de úgy vélném ez fontos

A feleség nem adott hangot szenvedésének, csak rideg viselkedésével éreztette haragját. Mivel elvesztette látását, már nem tudott úgy törődni a külsejével hogy tessen a férjének és vaksága mindjobban búskomorrá, befelé fordulóvá tette. Mindezt tetézte hogy link férje újabban másfelé kacsintgat, egy fiatalabb, szebb lány felé, aki ráadásul ugyanúgy vak mint ő. Ha legalább látó lenne azt még megértené, de ez egyenesen megalázó! Erről ennyit.

Az álom során beleláttam az egyes szereplők lelkébe, de nem mondhatnám hogy bármelyikükkel azonosultam volna. Habár ÉN a férjen keresztül nyilvánultam meg, de ilyenkor, különösen az ízlelésnél, tapintásnál, látásnál, gondolkodásnál, önmagam voltam, és az egész történet házaspárról meg afrikai útjukról, díszletszerűvé vált. A feleség nem lehettem annak passzivitása miatt, helyette a tudatom a cselekvő férjet választotta magának. Néha olyan volt mintha egy filmet néznék vagy egy másik valóságot, egyszerre voltam átélője és szemlélője az eseményeknek.

Eszembe juttatsz egy történetet , nagyon régen olvastam már , így sajnos a címére sem emlékszem , pedig jó lenne tudni , mert valahol ez a történet indíthatott el az ismeretlenbe való kutatási kedv felé .
Szóval az illető valahogy testen kívüli élménybe kerülve átcsúszott egy átjárón és ezt  a lehetőséget kiaknázva egyre többet járt odaát . Ellenben ez az odaátra való csúszás azzal járt , hogy amint megtörtént egy másik ember testében találta magát . Annak életét élte , hiszen az illető nős ember volt , és bár eleinte idegenkedett , egy idő után egyre inkább élvezte a helyzetet .
Nos tanulsága is volt a kalandozásának , mert amikor visszatért akkor ugye az eredeti gazdája a testnek élte az életét .  . A feleség viszont mit sem tudva a helyzetről nem értette ezeket a hirtelen hangulat változásokat és a viselkedési zavart .  Mondjuk a férj sem értette mi történt vele azokban a pillanatokban . Nos ez a házasság tönkre ment a végén és főhősünk rájött , hogy ez nem egy járható út . Nem  veheti igénybe mások testét , azok tulajdonosait  félre állítva . 
Igen tudom esetedben nem erről volt szó , de eszembe juttatta a történetet .
A megfigyelőként való jelenléten kívül biztosan lehetett más jelentősége is , talán hogy beleélhesd magad mások helyzetébe talán , vagy valami ilyesmi .

Piton (részlet)

Sajnos az álom elejére nem emlékszem, csak az ragadt meg bennem, hogy nagyon fontos beszélgetést folytattam a kígyóval. 

Egy ház pincéjében voltunk. Nem volt sötét, mert az alagsori ablakon keresztül elég fényt kaptunk. Én és az óriáskígyó: mintha fényből faragták volna, teste aranylón átlátszó volt, farka vége, hasonlatosan a csörgőkígyókhoz, pirosas, szemcsés szerkezetű. Gondolati úton társalogtunk. Elmondta, hogy most már nagyon fáradt és öreg, és szeretne megpihenni végre. Szavaiból úgy vettem ki, a halálra készül, ez engem szomorúvá, őt melankólikussá tette. Hosszú álomra hajtotta fejét.

Furcsa egy álom volt ez! Várta a halált, de az nem jött érte. Teste békésen pihent, ám tudata éber maradt. Nehezére esett a gondolkodás, csak sejtelmes bizonytalanság volt benne állapotáról. Nem értette, miért nem veszti el tudatát. "Álmodom, igen, de vajon meddig tart még?" - gondolta a kígyó

Felébredtem. Most már ÉN voltam a kígyó. Lassan kitekeredtem az ablakon át az utcára. Milyen elhagyatottá vált minden! Az egész város szürke, a házak üresek, az utcák néptelenek. Meddig alhattam? Hideg és hó és tél volt. Aztán felnéztem az égre és megláttam amint az emberek egy teherhajója ereszkedik le a talajra. Ekkor megértettem: évmilliók teltek el és közben a világom alaposan megváltozott. Az a kis jelentéktelen faj, mely az én időmben még csak a szárnyait bontogatta, azóta meghódította a világűrt és most az én bolygómat népesíti be.

Újra előjött a kérdés: Miért nem haltam meg? Mi vagyok? Kúszni kezdtem egy távolabbi épület felé, ahonnan fényt láttam kiszűrődni. Talán egy kocsma lehetett, mert sok vidám ember gyűlt benne össze. Mikor megláttak torkukon akadt a szó, majd eszelős rémüldözésbe kezdtek. Hamarosan fegyverek kerültek elő, hogy elpusztítsák a szörnyet. Nem voltam dühös, csak csalódott, amiért esélyt sem adnak, hogy beszéljek hozzájuk. Visszatámadtam: sárga energiatölteteket "köptem" feléjük, mint valami méregfelhőt, mely megtizedelte őket. Ám a túlerő miatt és mert nem akartam ezeket a rémült szerencsétleneket megölni, inkább menekülőre fogtam.

Számomra  a lényeg abban tükröződik , hogy te magad voltál a kígyó . 
Kérdés ki lehet a kígyó önmagadnak melyik része ?
Azt hiszem lényeges lehet , hogy a piton nem egy méreggel teli lény  , ő a szorításával gyilkol ha éhes . 
Kicsit melankolikus az álom , talán tükrözheti a pillanatnyi hangulatodat .
Érdekes lehet maga az egész történet , ha ilyen izgalmas volt csak maga a részlet .
Érdekességként  még megemlíteném , hogy az álmodók többsége ha kígyóval álmodik , akkor az általában valami óriás kígyó akár a piton  , és nem ilyen vagy olyan  apróbb mérges kígyók féle . Az ember vagy barátságban van velük , vagy harcol éppen , de azt , hogy ő maga legyen a kígyó , ez már ritkább jelenség .

Harag

Ajtócsapkodás, kiabálás, leszaladok a lépcsőn, álombéli apám dühösen a nyomomban. A kijáratnál elkap és megragadja a karom. Üvöltözve kérdőre von amiért lefeküdtem a lányával és a feleségével, mi több még vele is kacérkodtam. Az arca egészen eltorzult, alakja nagy és fenyegető, a düh csaknem szétrepeszti. Undorodva nézem az orrából kikandikáló fejlett szőrzetet. A jobb kezében kést tart és hadonászni kezd vele. Nincs bennem egy szikra félelem sem, de a kés látványa nyomasztóan hat rám.

Elmondom neki, hogy nem bánok semmit, ők nem az igazi családom. Tudom hogy gyerekkoromban elvettek az anyámtól és hogy ő zaklatott engem. Aztán elszöktem a háztól és a prostitúció markába kerültem. Mindezért csakis ő a hibás. Mikor felnőttem, visszatértem hogy bosszút álljak amiért tönkretették az életemet. Egykedvűen nézek rá, belül elégtételt érzek és ugyanakkor szörnyű ürességet. "Apám" felüvölt és belém vágja a kést.

Ebben a kritikus pillanatban azonnal nézőpontot váltok és kívülről szemlélem az eseményeket. Önvédelmi reakciónak tűnik, nem tudom mi lett volna velem, ha a tudatom a döfés pillanatában a testemben van. Nem az történik amit ilyenkor az ember várna. A testem nem csuklik össze. A kés markolatig a szívemben. Apám döbbenten hátrál. A sebszélek aranylón világítanak, mozdulatlanul álló testem pedig fokozatosan mind áttetszőbbé válik. Végül egy borostyánszínű, hologramszerű alakzattá fakul és mint a porszemek a levegőben, eltűnik.

Az álom helyszínt vált, újra egy vagyok és kint állok a házunk előtt. Semmit sem értek, össze vagyok zavarodva. Az anyámra gondolok, ideje lenne megkeresni, elindulok az úton...

Hmm  nagyon érdekes  álomtapasztalat .  Az önvédelmi reakció , azt hiszem elég jellegzetes  lehet , ilyenkor az ember ha bántják , gyakran  külső szemlélővé válhat .
Én úgy vélem , hogy kicsit tükrözhet  talán az életed folyásából is ez az álom  ,de  ezt nem úgy kell érteni , hogy az álom elemei valós dolgokra utalhatnak , hanem , hogy akár csak összegzésként a benned felgyülemlő  feszültséget , érzéseket képezné le ily módon . 
A távozásod  eléggé parádésra sikeredett , szinte érezhető a megdöbbenés az álombéli apád arcán , de úgy érzem mintha ez sem egy természetes folyamata lett volna az álmodnak , hanem mintha ezzel is valamit demonstrálni szerettél volna , még ha nem is tudatosan .

fortis írta:Én úgy vélem , hogy kicsit tükrözhet  talán az életed folyásából is ez az álom  ,de  ezt nem úgy kell érteni , hogy az álom elemei valós dolgokra utalhatnak , hanem , hogy akár csak összegzésként a benned felgyülemlő  feszültséget , érzéseket képezné le ily módon .

Igazad lehet, lélektani okai lehetnek és egyes helyzetek szimbolikusan magyarázhatók.

Etoile írta:

Igazad lehet, lélektani okai lehetnek és egyes helyzetek szimbolikusan magyarázhatók.

Összegzésként az ilyen tapasztalat mindenképpen megfelel , még ha szimbolikusan is jelentkeznek  lélektani alapokból .

Mondjuk ezt az álmot le se írtam volna, ha nincs az a különös végkifejlet. Egy korábbi álmomban például lelőttek és a golyók helyén sárga lyukak voltak a testemen, mint itt a késnél is.

Etoile írta:Mondjuk ezt az álmot le se írtam volna, ha nincs az a különös végkifejlet. Egy korábbi álmomban például lelőttek és a golyók helyén sárga lyukak voltak a testemen, mint itt a késnél is.

Kicsit morcos vagyok , mert eszembe jutott , de sehol sem találtam azt az álomtapasztalatomat , ami képzeld bizonyos elemeiben borzasztóan hasonlóak voltak a tiédhez . Akkoriban képet is mellékeltem hozzá , nagyon jól ábrázolva a jelenséget .
Szóval össze lettem vagdosva egy tőrrel és a felhasadt bőröm alól ilyesfajta sárgás vagy borostyános fényes   izzott át . Nagyon fura egy álom volt .
Nem tudom mit gondoljak , tehát ilyesmi többünkkel is elő fordulhat . Egyik régebbi kalandoros  fórumra tettem  be de ezek sajnos már nem találhatók .

Na, fortiskám! Ezt avatárnak is betehetnéd.

A kép különben a tavalyi év egyik legjobb játékából származik, melyben egy, az asztrális síkon megrekedt lélek küzdelmét követhetjük nyomon hogy kiderítse ki és miért ölte meg. Itt a trailer, érdemes végignézni, ismerős dolgokat láthattok:
https://www.youtube.com/watch?v=_cOhcltE298

Etoile írta:A kép különben a tavalyi év egyik legjobb játékából származik, melyben egy, az asztrális síkon megrekedt lélek küzdelmét követhetjük nyomon hogy kiderítse ki és miért ölte meg. Itt a trailer, érdemes végignézni, ismerős dolgokat láthattok:
https://www.youtube.com/watch?v=_cOhcltE298

Jó kis bejátszás volt , és valóban voltak ismerős elemek .   pl amikor a kezei fénylő fehérré váltak  tisztára olyanok mint amikor álomban néha a kezemre nézek .
Próbáltam megkeresni azt a képet amit betettem magamnak régebben az álmomhoz illusztrálásképpen , de nem találtam meg , pedig átnéztem vagy 700 oldalt . ( Nem vicc ) Feladtam . 
Amúgy ez a fószer a videóból tényleg jól illusztrálta amit mutatni akartam .

Még hozzá tenném , hogy ezek a tapasztalatok is jelenthetnek valamit , ezt a belső izzást talán , elképzelhető szerintetek , hogy a saját lényegünket vagy izzásunkat láthattuk ?  De ha igen , akkor miért csak a külső réteg felszakadása után ?

Áprilia írta:Na, fortiskám! Ezt avatárnak is betehetnéd.

  Háát igazság szerint tetszik , de nem választanám , mert lelőttnek lenni nem igazn jó ómen .

fortis írta:Még hozzá tenném , hogy ezek a tapasztalatok is jelenthetnek valamit , ezt a belső izzást talán , elképzelhető szerintetek , hogy a saját lényegünket vagy izzásunkat láthattuk ?  De ha igen , akkor miért csak a külső réteg felszakadása után ?

Mert alapesetben nem fénylényként gondolunk magunkra, hanem egy külső formát teszünk meg ÉN-nek. A gondolat leképeződik, mintegy felöltözteti igazi valónkat. Ilyesmi... vagy nem...?   Boldog új évet!

Etoile írta:

fortis írta:Még hozzá tenném , hogy ezek a tapasztalatok is jelenthetnek valamit , ezt a belső izzást talán , elképzelhető szerintetek , hogy a saját lényegünket vagy izzásunkat láthattuk ?  De ha igen , akkor miért csak a külső réteg felszakadása után ?

Mert alapesetben nem fénylényként gondolunk magunkra, hanem egy külső formát teszünk meg ÉN-nek. A gondolat leképeződik, mintegy felöltözteti igazi valónkat. Ilyesmi... vagy nem...?   Boldog új évet!

Hmm ez elképzelhető .
BUÉK !

fortis írta:

Áprilia írta:Na, fortiskám! Ezt avatárnak is betehetnéd.

  Háát igazság szerint tetszik , de nem választanám , mert lelőttnek lenni nem igazn jó ómen .

De legalább dögös! És ez most szószerint értendő.