Érdekes álmok mindenkitől mindenkinek

fortis írta:Klassz álmok...

Efi írta:Mi van a tálban?

Először úgy álmodtam, hogy az álom nem került a tudatomba. Ez akkor derült ki, amikor egyszer csak elkezdtem tudni arról, ami velem az álomban történik, és tudtam, hogy már eddig is ment a történet, de nem volt róla tudomásom. Mostantól viszont kivilágosodott tudattal konstatáltam, mi történik velem, innentől lett olyan az álom, mint amilyet általában álmodni szoktunk.

Áprilia írta:
Nekem ez teljesen új, ilyenről még nem hallottam. Milyen sok nüansza van az álmodásnak!

Efi írta:Fura járat
A buszra vártam egy buszmegállóban. Pontosan érkeztek: elől a sofőr, mögötte az utasok - de jármű nélkül, gyalogosan.   Mondta a sofőr, hogy hát busz, az nincs. "Felszálltam" mögéjük sorakozva, és viccesen mondtam a sofőrnek, hogy hát akkor tarifa sincs! Úgy látszik, egyetértett, mert nem erőltette, hogy jegyet váltsak.
Mielőtt indultunk, még elgondoltam, hogy ha "gyalog" mennék, hamarabb odaérnék, mert akkor egyenesen a célomhoz (haza) mehetnék az utcákon, de arra gondoltam, nem baj, ha a busz útvonalán kanyargunk, legalább szétnézek egy kicsit a környéken.

fortis írta:Valóban érdekes, de kicsit figyelmen kívül hagytátok a másik fontos szereplőt, aki öltöztetett, azaz a fodrászt. 
Az egyik öltöztet, minden félét rátok aggat, a másik vetkőztet, lecsupaszít. 
Az egyik mint egy bohóc, erőteljesen jelen van, a másik titokzatos rejtélyes.

Efi írta:

fortis írta:Valóban érdekes, de kicsit figyelmen kívül hagytátok a másik fontos szereplőt, aki öltöztetett, azaz a fodrászt. 
Az egyik öltöztet, minden félét rátok aggat, a másik vetkőztet, lecsupaszít. 
Az egyik mint egy bohóc, erőteljesen jelen van, a másik titokzatos rejtélyes.

Te más meccset nézel. 
Nem arról az álomról beszéltünk, hanem amit Veszna idézett.

Áprilia írta:Elakadt a lélegzetem, nekem is volt fekete esernyős idős bácsis álmom, megkeresem majd.
A felderítőkről röviden annyit, hogy azok valóságos, azaz energiából álló lények, azaz nem puszta álomalakok, nem a tudatalattink szüleményei. Igen, Castaneda kapcsán beszéltünk róluk. Utánanézek pontosan és leírom majd.

Veszna írta:-Régebben beszélgettetek az álmokban váratlanul és fura helyzetekben felbukkanó tárgyakról Castaneda-val kapcsolatban...jól emlékszem? Ha igen, röviden el tudnátok mondani mi volt a lényege? 
Most amit találtam, hogy kicsit utánanéztem, az a "felderítő". De nem tudom, ki/mi az. 
Köszönöm!

ymor írta:

Jól emlékszel, ezeket Castaneda valóban felderítőknek nevezi. 

"– Az álmok, ha nem is ajtók, de nyílások más világokba – kezdte. – És így, az álmok olyanok, mint a kétirányú utcák. A tudomásunk keresztülmegy ezen a nyíláson más világokba, és azok a más világok felderítőket küldenek az álmainkba.
– Mik azok a felderítők?
– Energia töltetek, melyek keverednek a normál álmaink elemeivel. Idegen energia löketek, melyek bejönnek az álmainkba, és ezeket számunkra ismerős, vagy nem ismerős elemekként értelmezzük."

Mivel idegen energiák értelmező rendszerünk nem tudja pontosan értelmezni őket, ezért bizar elemként kerülnek be álmainkba.

Áprilia írta:

2012.06.05. A fekete kabátos "vak" ember

Hajnali 3-kor azt álmodtam, hogy megbeszéltem egy találkozót egy kiülős helyen (nyár volt) egy volt barátnőmmel, és egy másikkal is, de ők nem tudtak egymásról, hogy mindkettőjüket odahivtam. Leültem egy asztalhoz és vártam, rendeltem egy italt. Jött is nagy dérrel-durral az egyik barátnőm, mosolyogtam rá ahogy közelített, még a nevét is kimondtam, hogy üdvözöljem, ahogy közeledett az asztalomhoz, de legnagyobb meglepetésemre csak odavetett egy szia-t és elhaladt az asztalom mellett sértődött képpel a nagy barna bundájában (nyár volt), és a hátam mögött levő asztalnál ülőkhöz csatlakozott. Ekkor jutott eszembe, hogy ja, tenyleg, a valóságban köztünk tulajdonképpen most mosolyszünet van egy ügy miatt, és bár ő korábban próbált hozzám közeledni, de én akkor visszautasítottam (azaz visszaemlékeztem az álomban az itteni életünkre). Most jól visszaadta, nagy égés volt, hogy elhaladt az asztalom mellett az üdvözlésem ellenére. Így aztán vártam tovább a másik lányt. Előbb-utóbb megesett rajtam a szíve a barátnőmnek, mert mégis odajött hozzám, mondta, hogy "na jó, itt vagyok". Elmentünk sétálni egy tisztásra, ahol fák voltak és szénaboglyák, és mások is sétáltak ott. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy mindjárt odaér a másik barátnőm és akkor ez a barátnőm talán mérges lesz, hogy nem csak ővele akartam találkozni - pedig milyen jó, hogy kibékültünk -, hanem mást is odacsődítek. De ez a másik lány egyelőre nem jött (egyébként a valóságban a másik lány a barátnőm húga volt, de az álomban mégsem volt a húga. Ez kicsit érthetetlen, mindegy).
Egyszer csak mindenféle állatok - inkább többféle fajtiszta kutyának tűntek - el kezdtek közeledni felénk ott, ahol sétáltunk. A közeli állatkertből engedték ki őket. Kérdeztem a barátnőmtől, hogy ezek vajon nem fognak megtámadni minket? De ő azt mondta, hogy "biztosan nem", de azért lassan, óvatosan mentünk, nehogy azt higgyék, hogy esetleg menekülni akarunk előlük és ezért ránk vessék magukat. Amikor magunk mögött hagytuk őket, jókedvemben el kezdtem ugrálni, és meglepetésemre egyre magasabbra ugrottam, mint amikor egy trambulinon ugrál az ember, a végén már olyan magasra, mint ameddig a fák értek. Kerdeztem a barátnőmet - aki nem is nézett rám, hogy olyan magasra ugráltam -, hogy "nézd, ez szerinted normális?" (márminthogy olyan magasra tudok ugrálni), de ő szinte unottan elfordította a fejét, mintha azt mormogta volna, hogy igen, az. A többi embert is felülről néztem, olyan magasra tudtam ugrálni, de ők sem lepődtek meg ezen. Aztán egyszer csak nem tudtam már felugrani, sőt, egyre lejjebb kerültem a földhöz, és a végén már hasaltam, és azt láttam, hogy valami vízfolyam kezdi elönteni a talajt. A többiek is látták ezt és mindenki igyekezett a még el nem öntött részekre kúszni-mászni, szóval valahogy mindenki olyan közel volt a talajhoz, mint én, hason, vagy hogy. Egyszer csak ebből az "alulnézetből" láttam, hogy egy fekete ballon kabátos öregember dinamikusan, gyorsan közeledik, ő nem hason volt, hanem rendesen lépkedett, gyorsan közeledett, mégpedig úgy, hogy az összezárt esernyője végével, mint valami bottal, ide-oda kopogtatta az utat, mintha vak lenne és az utat kellene kitapogatnia. Mindenki elugrott az útjából, én is félrehúzódtam, mert olyan érzésem volt, hogy nem is az utat keresi, hanem inkább keres valakit, ezért nem is az utat, hanem az embereket akarja az ernyőjével kitapogatni, és annyira tudtam, hogy engem keres! Elugrottam az ernyője elől, de tudtam, hogy észrevett, és eszeveszetten kopogtatta a hülye ernyőjét, amikor a közelembe ért, pedig nem ért hozzám az ernyője, viszont az egy érzékelő volt, egy detektor, és tudta, hogy ott vagyok, megtalált. Gondoltam, ha már így esett, hogy megtalált az öreg, megnézem magamnak (addig csak a földről néztem és a szem magasságom a földhöz közel, az ernyője magasságában volt, azaz kb. csak a derekáig láttam az öregnek). Szóval, belenéztem a szemébe. Még a fél arcát felém is fordította, és az egyik szemét jelentőségteljesen az arcomhoz közelítette. Egyre közelebb és közelebb, sugallva, hogy "nesze, jól nézz a szemembe!" Nagyon szűk volt a szeme, azt a benyomást keltette, mintha vak lenne, de én mégis tudtam, hogy lát. Résnyire kinyitotta, barna szeme volt. (Fehér ősz haja.) Ahogy néztem bele a szemébe, egyre jobban el kezdtem félni, láttam, hogy ő meg élvezi. Azon gondolkodtam, hogy Jézus nevét kellene használnom ellene, de rémületemben úgy éreztem, hogy nevetségesen hatna, és mintha ő is ezt sugallta volna. Ott az álomban visszaemlékeztem egy másik álmomra is, ahol nem voltam túl sikeres a Jezus nevének használatával ("liftes dög") és ez is visszatartott. Így sajnos az a gondolat futott át az agyamon, hogy nincs ellene eszközöm. Éreztem, hogy látja ezt a gondolatomat és ez nagy megelégedéssel töltötte el, még sugallta is, hogy "na ugye". És rémületemben felébredtem.

Részlet A Setét Torony I. részéből milyen nagy a hasonlóság ezzel az álommal   :
"Tüstént gyanús volt, hogy félrevezet e gúnyos-szemű, dér-vert nyomorék,
S míg mohón leste,a hazug beszéd rászed-e, száját rosszul leplezett öröm fintora reszkettette meg,
Hogy tőrbecsal, s lesz újabb martalék!
Hisz botjával mi másért állt meg itt, mint hogy megcsaljon minden elmenőt, rászedje aki itt találja őt, s az utat kérdi?! Vártam: vicsorít mint egy halálfej, mankója pedig sirjeleket kaparva porba bök. "

Áprilia írta:

“Tartsd észben, hogy nem minden felderítő, amivel találkozol, tartozik a szervetlen lények birodalmához –jegyezte meg Don Juan.”
(Castaneda: Az álmodás művészete)
Ezt a könyvet nincs kedved elolvasni, Veszna? Minden benne van, amit az álmodásról - köztük a felderítőkről - tudni kell.