Érdekes álmok mindenkitől mindenkinek

Előhang

Elkedvetlenedve zötykölődtem a terepjáró hátsó ülésén. Amit az egyik világban teszek, az hatással lesz a másikra is. Minden döntés felértékelődik, minden tettem itt, következmények lavináját indítja el ott. Hogyan érhetem el így a célt? Hogyan tudnám egyesíteni a két világot? Mi volt a HIBA, amit ki kell igazítanom, hogy megállítsam a különválást? Egyik dimenzióból utazok a másikba, de bármit teszek, csak tovább ront a helyzeten. Talán majd most, a viadal idején meglelem a megoldást.

Ez járt a fejemben az álom kezdetén, de nem mondhatnám hogy a végére közelebb jutottam volna a megoldáshoz. Az álmom során ősi, zordon kastélyban bolyongtam, alvó testek felett szállva, mint holmi szellem, aztán sor került a küzdelemre a vámpírral, akit nehéz küzdelemben legyőztem, majd elvettem a fegyvereit: kard és háromágú szigony. Döntenem kellett, a fegyverek gonosz hatalmat sugároztak, megtartsam őket vagy eldobjam, egyáltalán a sötétség bennem vagy a fegyverekben él-e jobban? Bennem él, de uralom, és bármit teszek is, nem lesz belőlem egy új zsarnok, egy új vámpír, egyszerűen más leszek, egy céllal a szemem előtt, aminek elérése túlmutat a egyszerű lélek jóról és rosszról való elképzelésein. Harcolok, mert harcolnom kell, ennyi és nem több.

Azt  hiszem minden összefügg .  Az életünkben tett cselekedeteink , gondolataink hatással vannak álmainkra  és az álmainkban tett cselekedeteink lavinát indíthatnak el jelenlegi életünk során .  Azt hiszem ezt mindenki tapasztalja aki egy kicsit is odafigyel az álmaira .
Ami a sötét erőt illeti , ne tévesszen meg annak energiája  esetleges ereje .  A vámpírt legyőzted , de valószínűleg a saját eszközeivel ,  és a fegyverét úgy gondoltad megtarthatod . Én azt mondanám , hogy azok a fegyverek amik a sötétséget szolgálják , nem szolgálhatják a fényt .  Véleményem szerint erősen hathat rád a megtévesztés , ez jól tükröződhet az előző duplás álmaidból . 
Amúgy elég furcsa a világ és benne minden helyzet , akár valóság akár álom . Sosem egyszerű a döntés .
De ez is csupán csak egy vélemény .

Pokol

Hárman álltuk körül a kutat, benne színültig telt narancs színű láva. Egy hím és egy nőstény ördög állt mellettem. A nősténynek hosszú, hullámos fekete haja volt, testén ékszerek, arca nem látszott tisztán, de kis szarvacskák nőttek ki belőle. A hím ördöggel volt valami kapcsolatom, mert egy rövid időre az ő testében voltam és zavartan felemeltem rőtszínű kezeimet. Aztán különváltunk, nem volt testem csak jelenlétem. Ők némán figyeltek én pedig megbabonázva meredtem a lávára, szinte húzott magába. Beszélni kezdtem magamhoz - ne bámuld már ennyire - ettől egy pillanatra tudatosodtam, de nem bírtam elszakítani a fénylő folyadéktól a tekintetem és ez fel is ébresztett.

Etoile írta:Pokol

Hárman álltuk körül a kutat, benne színültig telt narancs színű láva. Egy hím és egy nőstény ördög állt mellettem. A nősténynek hosszú, hullámos fekete haja volt, testén ékszerek, arca nem látszott tisztán, de kis szarvacskák nőttek ki belőle. A hím ördöggel volt valami kapcsolatom, mert egy rövid időre az ő testében voltam és zavartan felemeltem rőtszínű kezeimet. Aztán különváltunk, nem volt testem csak jelenlétem. Ők némán figyeltek én pedig megbabonázva meredtem a lávára, szinte húzott magába. Beszélni kezdtem magamhoz - ne bámuld már ennyire - ettől egy pillanatra tudatosodtam, de nem bírtam elszakítani a fénylő folyadéktól a tekintetem és ez fel is ébresztett.

Hú de érdekes ! 
Azt  szeretném kérdezni , hogy miután beléptél az ördibördi testébe , akkor voltaképpen volt e vele valami önazonosságod , azaz mintha akkor ő te lettél volna , vagy te ő ,  vagy esetleg csak mint egy ruhát öltötted magadra és amúgy egyébként semmi más oldalon vele nem azonosítottad volna magadat  ? Azt hiszem ezt meg lehet így állapítani , hisz volt olyan álmom , ahol egyik testből a másikba léptem , férfi nő mindegy volt , de mintha csak elfoglaltam volna a testüket semmi más kapcsolat nem volt az illetőkkel .
Veled ez hogy volt ?
Nekem ez az álom amúgy jelképesnek tűnik az átjáróval együtt ,  azt mutatván , hová vezethet ez az út , de volna egy olyan elképzelésem , hogy ezt csak a benned fellépő ideák mondatják és talán némi félelem .

Believe írta:Azt  szeretném kérdezni , hogy miután beléptél az ördibördi testébe , akkor voltaképpen volt e vele valami önazonosságod , azaz mintha akkor ő te lettél volna , vagy te ő ,  vagy esetleg csak mint egy ruhát öltötted magadra és amúgy egyébként semmi más oldalon vele nem azonosítottad volna magadat  ? Azt hiszem ezt meg lehet így állapítani , hisz volt olyan álmom , ahol egyik testből a másikba léptem , férfi nő mindegy volt , de mintha csak elfoglaltam volna a testüket semmi más kapcsolat nem volt az illetőkkel .

Mikor benne voltam leginkább olyan volt, mint mikor a védelmező vagyok, mikor kiszálltam belőle, éreztem irányából az aggódást és testetlen énem a védelmezetté változott. Tehát mindkét esetben ÉN voltam, csak a szokásos kettős felosztásban.

Hmm értem . És mit szólsz magához a szituhoz , eléggé ördögi és a kapu is elég pokolinak tűnik . Miért jöhetett ez a jelkép ?

Lehetett figyelmeztetés, hogy ha ezt a kettősséget nem szüntetem meg, ha nem ölelem magamhoz a másik felemet, ha nincs bennem elég szeretet, akkor elvesztem, és könnyen ördögivé válhatok.

Etoile írta:Lehetett figyelmeztetés, hogy ha ezt a kettősséget nem szüntetem meg, ha nem ölelem magamhoz a másik felemet, ha nincs bennem elég szeretet, akkor elvesztem, és könnyen ördögivé válhatok.

Hmm érdekes egy elgondolás .
Szóval ölelkeztél a másik önmagaddal , hátulról , elölről , majd utoljára már mint egyenlő partner oldalról .  Ha megnézed ebben az esetben viszont már mint egy a jelenlévőktől különálló , vagy különvált személyként is felbukkantál . Ha ezt itt figyelembe vesszük , akkor ez itt már nem is annyira kettősség , mint inkább hármasság . Mit gondolsz ? De amúgy jelképként kezelve a dolgot , lehet nem véletlen , hogy a fiú ördöggel azonosultál , és nem a másikkal .  Azt hiszem ezt figyelembe kell venni . Tehát elképzelhető , hogy az ő jellemzői közelebb állhatnak tán hozzád .
Amivel egyenlőre nem tudok még megbékélni , az az örvénylő láva .  átjárónak tartanám .  Tüzes egy út, telve nehézséggel .

Egy ismerősöm mesélte el , milyen különös álma volt .
Azt álmodta , hogy fölmászik valamilyen magaslatokra , leugrik és nem zuhan le , hanem lebeg . Ezzel elszórakozott egy ideig , majd azt vette észre , hogy az emberek valamiért nem állnak vele szóba . Amikor a párját szólította az is csak keresztül nézett rajta .  Már már azt hitte , hogy vele lehet valami baj , talán büdös lehet , vagy koszos , vagy valami , amiért senki sem akar szóba állni vele . Aztán támadt egy fura gondolata : " Lehet , hogy meghaltam , lehet , hogy halott vagyok ? "  Ettől a gondolattól olyan izgatott lett és annyira megijedt , hogy azonnal fölébredt . A szíve gyorsan zakatolt .

Megjegyzés : Azon gondolkodtam el , hogy az emberre milyen fizikai  hatással lehetnek az álmok . Valahol  a psziché  rengeteg mindent befolyásolhat és a jelenség kicsit emlékeztet a hipnózisra is .  Nézzük csak , szóval az ember felriad , mert rosszat álmodik , gyorsan ver a szíve , izzad és egyebek .  Tehát az álmot nem a fizikai tünetek idézik elő , hanem a fizikai tüneteket idézik elő az álmok .  Azt hiszem ez lehet fordítva is , de szerintem az  imént  említett lehet a jellemzőbb .  Ha az álmot tekintem alapul , nem sok különbség lehet a hipnózisban átéltekkel . Ha az embernek azt hipnotizálják , hogy melege van , akkor még ha hűvös is lenne az illető izzadni kezd .  Ez nagyon furcsa jelenség .  Nemrég láttam egy filmet , ahol valaki úgy ölte meg áldozatait , hogy a pszichéjükre hatott .  Pl azt hipnotizálta , hogy az illető körül tűz van és az ember elevenen elég .  Persze nem történt semmi , de a hipnotizált alany erről semmit sem tudott . Mégis meghalt , vagy mert főbe lőtte magát , vagy azért , mert felforrt a vére , vagy a szíve mondta fel a szolgálatot .

Áprilia írta:

Believe írta:
Nemrég láttam egy filmet , ahol valaki úgy ölte meg áldozatait , hogy a pszichéjükre hatott .  Pl azt hipnotizálta , hogy az illető körül tűz van és az ember elevenen elég .  Persze nem történt semmi , de a hipnotizált alany erről semmit sem tudott . Mégis meghalt , vagy mert főbe lőtte magát , vagy azért , mert felforrt a vére , vagy a szíve mondta fel a szolgálatot .

Igen, van ilyen, úgy hívják, hogy fekete mágia.

Vannak akik sajnos nem jó célra fordítják a tudásukat , az ilyeneket képezi leginkább a hadsereg .  Néha a labda viszont visszaüt , vagy hogy mondják , és elveszítik a kontrollt az illető felett .  Mit is lehet ilyenkor tenni ? Likvidálni az illetőt , pedig maga is csak egy áldozat .

Erőállat

Ara eszmélek hogy egy szarvas fejét simogatom, a kezem fehér. A szőre sörtés tapintású, aranybarna. A feje tetején két kullancsot látok. Az agancsa igencsak szokatlan: hosszúkás, vékony, ágszerű, a végeken fagyöngyszerű fényes gyöngyökkel. Néha a szarvas alakja teljesen eltűnik és csak ez a különös agancs marad. Bensőségesen beszélgetünk egymással. Szeretetet érzek iránta. Eszembe jut múltkori álmom, melyben egy medve támadt rám, amit egy öregember vezetett. Annyira különböznek egymástól, ez a békés szelíd állat és az a vad, zabolázatlan medve. Melyikük tartozik hozzám igazán? El kell válnunk, ez fájdalmat okoz nekem, de érzem nem hagy el örökre, vigyázni fog rám.

Neked tényleg a szarvas lehet a totemállatod !

Invázió

Kilestem a sátorponyva mögül és az égen repülő csészealjakat láttam közeledni. Borzongató volt ennyire nyíltan valami idegennel szembesülni. Mindig is erre vágytam, de most hogy itt van, félek. Visszahúzódtam a sátorba, de csak egy rövid pillanatra, mert azt gondoltam ha már így alakult, nem maradhatok le az eseményekről. Újra kidugtam a fejem és cikázó repkedésüket figyeltem. Ahogy nézem őket , egyre inkább az a meggyőződés lesz úrrá rajtam, hogy ezek nem lehetnek valódiak. Pont úgy néznek ki mint a médiából ismert formájuk, minden túl tökéletesen egybevág.

Valaki szórakozik velem? Ezek bizonyára távirányítós makettek (az elme kényszere hogy mindenre logikus magyarázatot keressen) és arra mennek ki hogy a frászt hozzák rám. Azt már nem! Dühös leszek és mikor az egyik öklömnyi "szonda" berepül a sátorba, felkiáltok: "te nem létezhetsz!" és nagyot rúgok belé. Mint egy pöfeteg gomba vagy egy aranyporral teli lufi, csak sárgás ködpamacsokat hagyva maga után, halk pukkanás kíséretében semmivé lesz. Megkönnyebbülve és kicsit zavartan figyelem amint feloszlik a levegőben, igen, egy újabb illúzióval kevesebb, majd felébredek.

Kicsit olyannak tűnik a történet  mint egy forgatókönyv . Ez azért jutott az eszembe , mert  mivel érdeklődsz a paranormál események  iránt , a feltáruló lehetőségeket mégis a pszichológiai ismeretekre alapozva próbálnád  értelmezni és erre  jó példa lehetne  ez az álom .  Álmodban végül is győztél , azt kaptad amit vártál , azaz , hogy pontosabb legyek  egy választ ,  egy meggyőződést  , annak az oldaladnak a javára , ami nem hisz a természetfelettiben . Tehát győzött a logikai elgondolás .
Ezt nem kritikának szántam , hanem annak , hogy mintha saját tapasztalataiddal lennél kritikus néha önmagad számára  és ez talán néha lecsapódik , mint például egy ilyen álomban .

Én azt akartam mondani a leírtakkal , hogy érdeklik a természetfölötti jelenségek , de választ első soron a tudomány által próbál találni . Tehát nem az képeződött le benne , hogy azok a csészealjak azért vannak ott , hogy rájöjjön , hogy álmodik , hanem azért vannak ott , mint álom elemek , mert illúziók . Én csak erre gondoltam . Tehát a beállítottság irányát juttatták az eszembe , de persze nem lehetetlen , hogy tévedek , ha akarja , majd csak leírja .

Kettős játszma

Mint a cím is jelzi már, kétfajta állapotban léteztem. Ez hasonló mint a korábbi védelmező/védelmezett kettőssége. Az elmém egy történetet is kreált hozzá, hogy megmagyarázza a kettősség természetét. Apáca voltam egy szigorú zárdában és az egyik nővérrel közeli barátságba kerültünk. Elválaszthatatlanok lettünk - felcserélhetők. A külsőnk egymáshoz idomult, mintha ikertestvérek lennénk. Képesek voltunk a gondolat sebességével utazni. Ránéztünk a célra, kívántuk hogy ott legyünk és huss!, már ott is teremtünk.

Sokan nem nézték jó szemmel kapcsolatunkat, főleg a papság. Ők kerestek valamit, gyanakodtak hogy egyikünk álcázza magát és valójában a Gonoszt szolgálja. Lilly ahogy testvérem/párom/másik felem hívták, végül lelepleződött, de előtte még megpróbált rávenni, hogy nyissak ki egy számzáras szelencét. Az egyik Énem forgatta a zárat, miközben a másik diktálta a számokat. A hangja/hangom a fejemben csendült. A kezem és a szelence is sárgás fehéren ragyogott. Én tudtam hogy ezt nem szabadna, valami szörnyű veszélyt szabadítunk ezzel az emberiségre, de érte még erre is képes lettem volna.

Most Lilly vagyok és megértem hogy ezt a lépést meg kell tenni. A primitív emberiség, primitív elméi képtelenek túllépni primitív képzeletükön. Ők csak a gonoszt látják bennem, azt hiszik helyesen cselekszenek ha harcolnak ellenem, de végeredményben csak maguknak ártanak. Haldoklom, a megsemmisülés közel, aranyló, ködszerű testem fokozatosan feloldódik a levegőben. Valami sürgetően arra ösztönöz, hogy siessek, hagyjam el amíg lehet, de várok az utolsó pillanatig, érezni akarom a közeli halál mámorító érzését. Aztán kiröppenek, még épp idejében és újra az apácában vagyok. Most már vége a kettősségnek, csak én vagyok, de Lilly céljai már az én céljaim is.

Deja Vu

Olyan ismerős ez a hely... Igen, egyszer már jártam itt, de az az egyszer álmomban volt. Lelkendezve mondom a mellettem álló unokatesómnak, hogy mit fedeztem fel és mutogatom neki az egyes részleteket. Minden egyezik, minden épp olyan mint emlékeztem rá, szinte már túl tökéletes. Akárhová nézek a környezet elkezd alakulni és felveszi az emlékeimben élő képet. Váltogatom a pillantásomat és tetten érem a fényt sugárzó anyag gyors változásait. Látom a szomszéd verandájára felszaladó kutyát, az előbb még sehol se volt, az újjáépített romos ház téglái között lévő szürke habarcsot, a barna tartóoszlopokat, a fű élénk zöldjét, stb. Kapiskálni kezdem hogy álmodom, de hirtelen megzavarnak: a szomszéd néni érkezik, ez új elem, elbújok egy ajtószárny mögé, aztán váratlanul előbukkanok előtte és megnyugtatom hogy én vagyok az új lakó. Megfogom hideg kezét, mindkettőnk keze aranylón sugárzik, ez zavarba hoz és elkapom a tekintetem, majd bevezetem a kapun túlra.

Kettős játszma :
" Mint a cím is jelzi már, kétfajta állapotban léteztem. "
- Hát igen , azt hiszem a pillanatnyi helyzeted ez lehet .
" Sokan nem nézték jó szemmel kapcsolatunkat, főleg a papság. Ők kerestek valamit, gyanakodtak hogy egyikünk álcázza magát és valójában a Gonoszt szolgálja.  "
- A papság  jellege talán a tanító , az erkölcsiség lenne , de jelképezheti magát a társadalmat is , ami elitéli ezt a kettősséget
"  A primitív emberiség, primitív elméi képtelenek túllépni primitív képzeletükön. Ők csak a gonoszt látják bennem,  "
- Ez itt arra utal , hogy nem találsz megértésre  .  Talán összefüggésben lehet azzal , amit a papság képvisel .

Deja Vu:
- Elképzelhető , hogy emlékeidből építkezhettél álmodban .
Kettős játszma :
" A kezem és a szelence is sárgás fehéren ragyogott "
" Haldoklom, a megsemmisülés közel, aranyló, ködszerű testem fokozatosan feloldódik a levegőben.  "
Deja Vu :
"  Megfogom hideg kezét, mindkettőnk keze aranylón sugárzik, "

Leírom a három nappal ez előtti álmomat. Hogy egy kicsit aktívabb legyek itt a fórumon is, hosszú lesz.

Az egész álom olyan volt, mintha csak megfigyelő lennék. Ugyanakkor az a személy, akit megfigyeltem, tudott róla, de pontosan ezt akarta, hogy lássam és érezzem, amit ő. Tudjam, lássam, tapasztaljam, amit ő. Az események úgy történtek, hogy nem tudtam befolyásolni, szinte sodortak magukkal. Ez nagyon nagyon ritkán szokott velem előfordulni, egy kezem meg tudom számolni, hogy hány ilyen álmom volt életemben. Olyan volt, mintha vagy egy emlék lenne, amit nem lehet befolyásolni vagy mintha egy előre eltervezett menete lett volna. A mozgásterem nemhogy szűk volt, hanem egyáltalán nem volt. Néha, egy egy pillanat erejéig kívülről láttam őt, ahogyan nézelődik, de aztán folyton visszakerültem a testébe.

A személy, akinek a testében voltam, akinek a tudatával együtt foglaltam el a testét egy vámpír volt. Teljesen egész személyiség, tudat, lélek, volt, csak ott voltam mellette én is. Ami nemhogy zavarta, de egyenesen örült neki. Ezen kívül nem is foglalkozott velem, csak cselekedett.

Azzal kezdődött az álom, hogy körbenézett ott, ahol állt. Hatalmas épületekkel körbevet tér vagy udvar volt. A természetnek jele sem volt, minden csupa kő és márvány volt. Az épületek márványból, aranyból és egyéb nemesfémekből, drága építőanyagokból álltak. A díszítés formavilága, kivitelezése is a barokk stílusra emlékeztetett. Az épületek egymáshoz kapcsolódtak, nagyon magasak voltak. Ott állt a téren és alaposan körbenézett, majdnem le is nyűgözte az, amit látott, de csak majdnem. Mielőtt én reagálhattam volna bármire is, tovább is indult. Mire eljutott a tér egyik végébe, a hely megtelt emberekkel. Főleg idősebbekkel és leginkább férfiakkal. Nőkre nem is nagyon emlékszem. Jöttek és mentek, igyekeztek a dolgukra. Ki egyedül, ki csoportosan, kettesével vagy hármasával. A vámpír tudta , hogy mi ez a hely, ezt tudtam. Viszont én nem. Két tippem van rá, az egyik egy hatalmas és befolyásos varázsiskola, de nem a Harry Potteres féle. A másik tippem pedig, szintén egy erős, befolyásos és nagy hatalmú titkos társaság központja. A vámpíron kívül ott tartózkodók mind emberek voltak. Bent állt a tömegben, de senki sem tudta, nem is sejtette, hogy ő ott van. Nem látták, érzékelték őt, mégsem mentek neki. A tér azon részén, ahol tartózkodott, haladt el egy lovaskocsi féle eszköz, ami halott öregembereket szállított. Ezt tudtuk mindketten, hogy ezek az emberek leélték az életüket, öregség miatt haltak meg. De, mivel a rend tagjai voltak, ezért a haláluk után a testükről is gondoskodnak. Ekkor az egyik épület fala részben felnyílt és ott polcokon még több emberi holttest volt, szintén idősebb embereké, amiket hamvasztani készítettek elő. Teljesen természetes volt ez mindenkinek. A vámpír tovább haladt, egy széles lépcsősor felé, ami nem vezetett túl magasra. Egy másik épületbe nyíló nagy kapuhoz vezetett, ami tárva nyitva volt. Bent egy nagy terem volt, aminek a közepén egy katedra állt, rajta egy ember beszélt a hallgatóságához. Akik a fal mentén húzódó lépcsőszerűen elhelyezkedő padokon ültek és őt figyelték. Nem volt náluk semmi sem, se papír, se íróeszköz. Olyan volt, mintha lépcsőfokokon ülnének. Ők mind sokkal fiatalabbak voltak, mint kint a többiek. Az udvaron a szögletes formák domináltak, bent, ez a terem viszont kör alakú volt. Nagyon magas, erősen díszített terem volt, csupa márványból, ez is. Kosz, por, vagy egyéb természetes illetve nem természetes szennyeződés vagy szemét még a kinti részen sem volt. Természetellenes "tisztaság" volt mindenütt. Az előadó szavaira tisztán emlékszem:

"Maguk itt olyan módszereket, erőket fognak megtanulni, amivel bármikor, bármilyen helyzetben meg fogják tudni védeni magukat."

A vámpír ismét elmosolyodott magában és tovább haladt egy másik, még belsőbb helyiségbe. Ez is kör alakú volt, erősen díszített, csupa márvány és arany. Fent, egészen magasan a terem tetejénél volt egy bemélyedés az egyik falban, ahhoz hasonló, mint a pincékben szokott lenni a szellőző bemélyedés. Ez széles volt, de később összeszűkült, egy kisebb járattá, a falai szintén márvánnyal voltak kirakva. Ebben a bemélyedésben, egy pillanatra látott valami árnyszerű mozgást, ahogy odakapta a tekinteté, kicsit aggódott, hogy talán egy fajtársa volt, aki távozott a járatban és vajon észlelték-e őt? De, mivel nem történt semmi sem, megnyugodott. Itt az akarata az enyémmel megegyezhetett, mert pontosan azt csinálta, amit én akartam. Körbenézett, elnézett egy aranyból készült kapu felé, ami egy még belsőbb helyiségbe vezetett. Át lehetett látni a kapun, mert olyan volt, minta kerek rácsokból készült volna, de színaranyból. Egy távol és magasan lévő ablakból napfény jött be. Lehetett látni a napsugarakat a levegőben. Amúgy a termet félhomály, szürke derengés töltötte be, ellenben a többi, világos helyiséggel. A teremben megjelent néhány rendtag, akik már magasabb rangban voltak. Ők vették csak észre a vámpírt, de ezt ő is akarta.Elkezdett színpadi jelenethez illő stílusban mozogni és beszélni.

"Üdvözlöm Önöket, kedves emberek!"

Élvezte, hogy tudják, micsoda ő és tartanak tőle, miközben folytatta.

"Maguk nem is kedvesek. És mivel magukon kívül nincs is más a teremben akit embernek lehetne nevezni, ezért nincs is mit mondani a továbbiakban."

Ezzel elkapta az egyik tagot és arra készült, hogy beleharap a nyakába, de olyan erővel, hogy brutálisnak tűnjön. Láttam, ahogy a lelki szemei előtt megjelenik, hogy a vér csak úgy spriccel és a húsa szakad. Kitátotta a száját és harapásra húzta a fejét. Ekkor váltam én külön tőle, ezúttal végleg. Azt még éreztem, hogy ezt élvezni fogja. Majd, már vele szemben voltam, láttam, amint beleharap az áldozatba, szívja a vérét és nagyon élvezi. Pár pillanatig tartott csak, amíg az ember elernyedt és eldobta a testet, majd kinyitotta a szemét. Kék emberi szemei voltak ekkor még. Egészen közel voltam az arcához, így jól láttam, amint kék-fehéres fény villan fel a szemében, majd az írisze hüllőszerűvé vagy macskaszerűvé változik. Ő ennek örül és élvezi, szemmel láthatóan.

Ezzel véget is ért az álom.

Greywolf írta:
Az események úgy történtek, hogy nem tudtam befolyásolni, szinte sodortak magukkal. Ez nagyon nagyon ritkán szokott velem előfordulni, egy kezem meg tudom számolni, hogy hány ilyen álmom volt életemben.

Ezt úgy érted, hogy az összes többi álmod tudatos álom, melynél fogva tudod az álmaidat befolyásolni?

Áprilia írta:
Ezt úgy érted, hogy az összes többi álmod tudatos álom, melynél fogva tudod az álmaidat befolyásolni?

Azt jelenti, hogy az álmaimban én, én vagyok. Mindent úgy teszek, mondok, érzek, érzékelek, gondolok, ahogyan azt ébrenlétben is teszem vagy tenném illetve nem teszem, ha nem akarom. Persze vannak olyan helyzetek, amiket nem lehet az ébrenléti világban megtenni, álomban mégis. Azokban is én vagyok és úgy cselekszem, ahogy magamat ismerve a "valóságban" is tenném.
Azt nem tudom, hogy mit is neveznek pontosan tudatos álomnak vagy mik az "előírt követelményei" egy tudatos álomnak.

Áprilia írta:

Greywolf írta:
Az események úgy történtek, hogy nem tudtam befolyásolni, szinte sodortak magukkal. Ez nagyon nagyon ritkán szokott velem előfordulni, egy kezem meg tudom számolni, hogy hány ilyen álmom volt életemben.

Ezt úgy érted, hogy az összes többi álmod tudatos álom, melynél fogva tudod az álmaidat befolyásolni?

Még eztán fogom elolvasni Grey álmát , de szerintem Áprilia , ha egy  álmot nem tudsz befolyásolni , az nem feltétlenül jelenti azt , hogy tudatos álom szintjén kellene csak gondolkodni .
Van úgy , hogy az ember csak sodródik a történettel , ez leginkább a szemlélő üzemmódra  volna mondható , ami hagyományos álom kategória szerintem és nem befolyásolható .  Véleményem szerint itt leginkább az történhet , hogy az álom maga meg szeretne valamit mutatni az álmodó  részére  .
Aztán vannak olyan hagyományos álmok is , amik a leginkább jellemzők és gyakoriak , amikor az álomban az illető cselekvő képes . Tehát védekezni tud , ha megtámadják , és egyebek .
Nem tudom Grey milyen viszonylatban  gondolta a kijelentését , ezért jegyeztem csak meg , hogy mondanivalójának több jelentése is lehet . Pl az is amit te kérdeztél .

Greywolf írta:

Áprilia írta:
Ezt úgy érted, hogy az összes többi álmod tudatos álom, melynél fogva tudod az álmaidat befolyásolni?

Azt jelenti, hogy az álmaimban én, én vagyok. Mindent úgy teszek, mondok, érzek, érzékelek, gondolok, ahogyan azt ébrenlétben is teszem vagy tenném illetve nem teszem, ha nem akarom. Persze vannak olyan helyzetek, amiket nem lehet az ébrenléti világban megtenni, álomban mégis. Azokban is én vagyok és úgy cselekszem, ahogy magamat ismerve a "valóságban" is tenném.
Azt nem tudom, hogy mit is neveznek pontosan tudatos álomnak vagy mik az "előírt követelményei" egy tudatos álomnak.

Látom közben már te is írtál .
Szóval amikor itt ébren vagy , akkor tudatában vagy annak , hogy ébren vagy . A tudatos álom pont ilyen , csak az álom síkokon . Tehát álmodsz akkor tudod , minden ami körülötted játszódik az a te álmodban történik . Ha erre rájössz , akkor befolyásolhatod tudatos szinten a történéseket .  A hagyományos álmoktól ez annyiból különbözik , hogy bár a hagyományos álmokban is te lehetsz önmagad és befolyással is lehetsz a történésekre , de nem tudsz róla , hogy ez álomszinten  történik.  Ezért az álmok olyanok mint a valóság , hisz nem tudsz róla , hogy csak álmodol .  El sem gondolkodol róla , hiszen természetesnek tűnik körülötted minden és önmagadban sem veszel észre változást .
És akkor itt lenne a következő lényeg .  A változásról .
Szerintem az ember leginkább olyan lehet álmában is mint ébren . Én legalább ezt vettem magamon észre . Az érzelmek  az erkölcsi mivolt valahogy megegyeznek az ittenivel . Néha történhet változás , de ezek talán ha olyan körülmények adódnának e világunkban is megtörténnének , , szokták is mondani , mintha az ember kifordulna magából .
És akkor még mindig van valami . ha állati  alakot vesz fel az ember , átérezheti annak mivoltát .  Érzéseket és egyéb dolgokat vonzhat maga köré  ami egy állattal segíti az egyént azonosulni .

Megyek , most  elolvasom az álmodat is , ahogyan ismerlek biztosan roppantil izgalmas lehet .