Érdekes álmok mindenkitől mindenkinek

Azért lehetett árnyéka, mert az emberi lét egy sajátságos állapot.
Mind az állati, mind a szellemi az, ami, azonban az emberre mind az állati lét, mind a szellemi valóság hat, így árnyékoz.
Még a szó is jó: megárnyékoz, azaz leképeződik valami halvány belőle.

Két álomalak környékezett meg. Az egyikük egy régi ismerősöm volt, de már évek óta nem láttam. Fenyegetést éreztem felőlük, egy elhagyatott helyen voltunk. A kezembe nyomtak egy többoldalas szerződést, és azt akarták írjam alá. Valahogy vonakodtam tőle. A tollat a jobb kezemben tartottam, holott bal kezes vagyok. Gyanúsnak találtam a dolgot, valami azt súgta ne legyek könnyelmű. Lapozgatni kezdtem. Először úgy látszott lényegtelen, egyik szabványos nyomtatvány követte a másikat, aztán a vége felé rendes szöveg is volt. Nem okozott gondot elolvasni.

A tartalma meglepően őszinte volt. Ezt egyébként furcsálltam, mert ha csőbe akarnának csalni, akkor mindenféle ártatlan jogi kifejezést használnának. Arról volt szó, hogy adjam el magamat nekik, magas árat és kényelmes életet kínáltak, cserébe az életem most már az övék. Írták, ha úgy döntenek, szó nélkül meg kell halnom. Szökésre ne is gondoljak mert mindenütt rám találnak. Féltem és felháborított hogy így kiszolgáltassam magamat, és azt feleltem szó sem lehet róla. Visszaadtam a szerződést. Az egyik ekkor azt mondta: "Akkor kapsz egy pofont" és a közeli konténer felé mutatott. Azt akarta kövessem. Mikor elfordultak tőlem, gyorsan elfutottam.

Börtönbe születünk igen, de a falak vastagsága és hogy van-e rajta ablak, rajtunk múlik.

Etoile írta:Két álomalak környékezett meg. Az egyikük egy régi ismerősöm volt, de már évek óta nem láttam. Fenyegetést éreztem felőlük, egy elhagyatott helyen voltunk. A kezembe nyomtak egy többoldalas szerződést, és azt akarták írjam alá. Valahogy vonakodtam tőle. A tollat a jobb kezemben tartottam, holott bal kezes vagyok. Gyanúsnak találtam a dolgot, valami azt súgta ne legyek könnyelmű. Lapozgatni kezdtem. Először úgy látszott lényegtelen, egyik szabványos nyomtatvány követte a másikat, aztán a vége felé rendes szöveg is volt. Nem okozott gondot elolvasni.

A tartalma meglepően őszinte volt. Ezt egyébként furcsálltam, mert ha csőbe akarnának csalni, akkor mindenféle ártatlan jogi kifejezést használnának. Arról volt szó, hogy adjam el magamat nekik, magas árat és kényelmes életet kínáltak, cserébe az életem most már az övék. Írták, ha úgy döntenek, szó nélkül meg kell halnom. Szökésre ne is gondoljak mert mindenütt rám találnak. Féltem és felháborított hogy így kiszolgáltassam magamat, és azt feleltem szó sem lehet róla. Visszaadtam a szerződést. Az egyik ekkor azt mondta: "Akkor kapsz egy pofont" és a közeli konténer felé mutatott. Azt akarta kövessem. Mikor elfordultak tőlem, gyorsan elfutottam.

Hú de jó pofi volt . Én is voltam már hasonló helyzetben és én sem írtam alá semmit . Ezek meg még meg is fenyegettek téged . Nem csoda , hogy elszaladtál . 
Ha kicsit másfelől kezdünk el gondolkodni , akkor mire jutnánk , mit akart üzenni számodra ez a helyzet ? " Szégyen a futás de hasznos ?  " Ááá én nem hiszem , hogy ezt  .

Etoile írta:Börtönbe születünk igen, de a falak vastagsága és hogy van-e rajta ablak, rajtunk múlik.

De a börtön attól még börtön marad. A szökés jobb.
"Az "én" szabadsága a hamis személyiség korlátozásától függ, egyszerre nem lehet mindkettő szabad, az egyiket fel kell áldoznunk." (Ouspensky)

A hely egy templom és egy temető ötvözete. A sírkövek fiatalon elhunyt gyerekeké. Az egyiket elolvasom: Jófalusi Orsolya, 1946. Aztán gyerekhangokat hallok a távolból. Fájdalmasan panaszkodnak, hogy olyan hamar kellett meghalniuk. A jaj és keservhangok összevegyülnek, de egy kislány közülük észrevesz és hozzám kezd beszélni. Ez eléggé zavar. Egyszerre sajnálom és borzongok tőlük. Dühösek, nagyon szeretnének élni. A választóvonal az ő és a mi világunk között vékony, de áthatolhatatlan...

Etoile írta:A hely egy templom és egy temető ötvözete. A sírkövek fiatalon elhunyt gyerekeké. Az egyiket elolvasom: Jófalusi Orsolya, 1946. Aztán gyerekhangokat hallok a távolból. Fájdalmasan panaszkodnak, hogy olyan hamar kellett meghalniuk. A jaj és keservhangok összevegyülnek, de egy kislány közülük észrevesz és hozzám kezd beszélni. Ez eléggé zavar. Egyszerre sajnálom és borzongok tőlük. Dühösek, nagyon szeretnének élni. A választóvonal az ő és a mi világunk között vékony, de áthatolhatatlan...

Nagyon érdekes egy álom . Még az sem kizárt , hogy az a kislány te voltál valaha ?

Nem hiszek az előző életekben, se az eljövendőkben. Viszont azt nem zárom ki, hogy létezik valamiféle túlvilág, amivel időnként kapcsolatba lehet kerülni.

Etoile írta:A hely egy templom és egy temető ötvözete. A sírkövek fiatalon elhunyt gyerekeké. Az egyiket elolvasom: ...

Szerintem találkoztál Te is a megragadt lelkekkel. A kevés tapasztalásaim során annyit tudok erről mondani, hogy 'elkülönülten' léteznek, az ártó lelkek, és a nem ártó lelkek. A nem ártó lelkek is két csoportra oszlanak, a fiatal lelkekre és az idősebbekre. Te a fiatal lelkekkel találkoztál, akiknek nem forrhatott ki a lélek személyiségük, mert idő előtt távoztak. Ezeket veszélyesebbeknek tartom, mert se nem "feketék" se nem "fehérek" ezért a két szélsőség közt tetszőlegesen éppen amilyen a hangulatuk ugrálnak. A szomorú benne, hogy éppen ezért nem lehet Őket segíteni.
Idővel (persze nem a mi világunk szerinti idővel) tovább lépnek maguktól. Az, hogy az a lány észrevett jelenti, hogy a fejlődés útjára lépett, Ő már hamarosan tovább fog onnan kerülni oda ahová való.
Tapasztalataimból, jobb ha az ilyenekre ügyet sem vetsz, ami elég nehéz mert egy nyomasztó érzés kerekedik a mellkasodban ami nem akar csak nagyon nehezen múlni. Le is állhatsz velük beszélgetni elmondani mindazt amit most megosztottam veled, de a haragtól nem látnak tovább az orruknál. A kislány meg már jó úton van.

Kilendin írta:

Etoile írta:A hely egy templom és egy temető ötvözete. A sírkövek fiatalon elhunyt gyerekeké. Az egyiket elolvasom: ...

Szerintem találkoztál Te is a megragadt lelkekkel. ... se nem "feketék" se nem "fehérek" ezért a két szélsőség közt tetszőlegesen éppen amilyen a hangulatuk ugrálnak. A szomorú benne, hogy éppen ezért nem lehet Őket segíteni...

Ez nagyon érdekes... mintha éppen egy ilyen lélekkel hozott volna össze a sors.
Valójában a hontalan, otthontalan, aki a helyét nem ismeri, akinek nincsen szegletkő az életében, hogy legalább valamiben megbotoljon..., aki bolyong, de helyet nem talál...

Etoile írta:Nem hiszek az előző életekben, se az eljövendőkben. Viszont azt nem zárom ki, hogy létezik valamiféle túlvilág, amivel időnként kapcsolatba lehet kerülni.

Ez azt jelenti , hogy nem hiszel a reinkarnációban ?

fortis írta:Ez azt jelenti , hogy nem hiszel a reinkarnációban ?

Talán van olyan részem, mely örök (lélek?), de Én aki most vagyok, nem volt és nem is lesz soha. Szerintem.

Etoile írta:

fortis írta:Ez azt jelenti , hogy nem hiszel a reinkarnációban ?

Talán van olyan részem, mely örök (lélek?), de Én aki most vagyok, nem volt és nem is lesz soha. Szerintem.

Valószínűleg nem lesz , mert ez csak egy álarc egy felvett személyiség . De mondjuk nem tartanám lehetetlennek , hogy legyenek hasonlók párhuzamos univerzumokban . 
Sőt ha ezen az uton gondolnám tovább , lehet hogy van egy éned aki elmegy a moziba délután , és van egy párhuzamos aki inkább otthon marad  könyvet olvasni vagy tanulni . Lehet mindkettő te vagy és ki tudja mennyien rengetegen még .

Érdekes álmom volt az éjjel.

Önmagam voltam az álmomban, az utcán voltam, egy olyan helyen, ahol régebben sokszor megfordultam, nincs messze innen. De, nem volt jelentősége a helynek, csendes hely volt, annak ellenére, hogy egy négysávos főút mellett van. Hallottam, hogy valahol, egy távoli helyen, valakik, akiket nem ismerek, rólam beszélnek. Férfihangok voltak, de nem volt ismerős egyik se. Arról beszélgettek, hogy még nem vagyok a helyemen, pedig ott kéne lennem, hiszen az utam teljesen egyenesen oda vezetett. Kicsit csodálkoztak, de ugyanakkor nem hitték el, hogy mégsem érkeztem még meg. Ahogy ezt hallgattam, kicsit magam elé emeltem a jobb kezem és lenéztem a tenyeremre. Volt benne egy kicsi szarkofág. Teljesen úgy nézett ki, mint egy ókori Egyiptomi szarkofág kicsinyített mása. A teteje levehető volt, belül üreges volt. Mintha valami apró dolgot bele lehetett volna tenni. Az alján és a tetején két apró kitüremkedéssel illeszkedett a felső rész az alsóban lévő kicsi lyukakba. Hosszúságra kicsit rövidebb volt, mint a csuklómtól a középső ujjam végéig mért távolság. Szélességre kicsit volt keskenyebb, mint a tenyerem szélessége. Az anyaga valami féldrágakő lehetett, szépen megmunkált darab volt. A mintázata pedig olyan volt, hogy hálószerűen borította világos barnás, sárgás vonalak, amik között a foltok olajzöldek voltak. Van ilyen ásvány is a valóságban, de a nevét persze nem tudom. Azt tudtam a szarkofágról, hogyha azon a helyen lennék, ahol a beszélgetők szerint lennem kéne, az illesztések között fehér fény szivárogna ki belőle. Tehát, aktív lenne, ha ott lennék, ahol azok elvárják tőlem. De, nem volt aktív. Ezt én megnyugvással vettem tudomásul, nem akartam és most sem akarok ott lenni, ahol szerintük lennem kéne. Tudtam, hogy elkezdenek keresni ezután, viszont azt is tudom, hogy jól tudok rejtőzködni, jól el tudom rejteni magam, ha akarom. Akár úgy, hogy másnak látnak, mint aminek látszódok alapból vagy simán észre sem vesznek. Amíg így igyekeztem elrejtőzni előlük, eszembe jutott, hogy valahogy gyorsan el kéne érnem azokat az információkat, amiket az indiai pálmalevelekben vannak nekem szánva, még az előtt, hogy találkozok ezekkel a személyekkel.
A helyszín váltott, egy ismeretlen helyre. Egy nagy ház volt, több szinttel, elég sötét volt bent, ablakot például nem is láttam, csak némi megfakult fényű lámpát. Volt ott pár személy, akik engem kerestek, ezt tudtam, de még nem láttuk egymást. Aztán a padlás szintjén kezdtem osonni. Végül egy lépcsőn néztem át a fokok között, ott láttam meg az egyik alakot, akiről tudtam, hogy engem keres, de az egyik rokonom alakjában, akinél tegnap jártam. Ő is észrevett, ahogyan a sötét padláslejáróban leselkedek és elkezdett nekem beszélni. Egy másik alak ült vele szemben, ő állt, de azt a személyt nem láttam, mert nekem háttal ült és takarásban, csak a fejének egy részét láttam. Nem emlékszem már rá, hogy mit mondott nekem, de valami olyasmit, hogy ezt meg azt meg kellett volna már tennem, mire én tudatosan elkezdtem letagadni. Mondtam neki, hogy fogalmam sincs miről beszél, nem tudom mire gondol. A célom az volt ezzel, hogy kimondassam vele a rejtett szándékait azt, amit rejtegetett. Amire valójában fel akart használni engem. A stílusa tartózkodó, hideg volt. Nem parancsoló, de határozott. Nem jutottunk egymással semmire sem, ő nem árulta el, hogy mit is akar valójában, én meg nem tettem semmit sem.


Kiegészítés az álomhoz: Néhány napja felhívtak telefonon az indiai pálmalevél társaságtól, hogy regisztráltam náluk. Mondtam nekik, hogy szeretném elindítani a dolgot, kérdésem egyelőre nincsen.
A telefonba azt mondták, hogy már csak november 30-ig lesz a helyén a pesti központjuk, felírtak valami listára, megnézik, hogy beleférek-e még november 30-ig. Értesítenek telefonon róla, ha igen és akkor még november 30-a előtt fel is olvassák, ami rám vonatkozik.

Áprilia írta:

Az, hogy az indiai pálmalevelek - azaz az itteni valóság - eszedbe jutottak odaát, nem hétköznapi dolog.
A másik, amit megjegyeznék, hogy ha az a bizonyos rokonod - akinek a bőrébe bújt az, aki keresett - közeli hozzátartozód volt és zaklatottságot is éreztél, akkor (legalábbis a tolték hagyomány szerint) un. harmadik, azaz a legveszélyesebb, "halálos" típusú felderítővel találkoztál (amin a sztorit tekintve, egyáltalán nem csodálkoznék.). Ugyane hagyomány szerint általában a felderítőket úgy lehet leleplezni, ha a bal kezed kisujjával rájuk mutatsz, azonban a harmadik tipusú felderítőket e helyett tanácsos elkerülni, mert "valóságos mételyek." (Ha leleplezed őket, megtámadnak.)
A toltékok szerint a világunk energiája vibráló színárnyalatok rétegeiből áll. A felső réteg fehéres; a rögtön szomszédos halványzöldes ; és egy másik, bár kicsit távolabbi, borostyán....A fehéres réteg az emberiség jelenlegi gyűjtőpont helyzetének a színárnyalata. Azt is mondhatjuk, hogy ez egy modern színárnyalat. A varázslók úgy hiszik, hogy minden, amit az ember napjainkban tesz, ezzel a fehéres izzással színeződik be. Egy másik időben az emberiség gyűjtőpont helyzete az uralkodó színárnyalatot halványzöldessé tette; és egy másik, távolabbi időben pedig borostyánszínűvé. A varázslók energiájának a színe borostyán, ami azt jelenti, hogy energetikailag azokhoz az emberekhez tartoznak, akik a régmúltban léteztek. Mindezt azért mondtam el, mert írtad, hogy egy egyiptomi szarkofág kicsinyített másához hasonló tárgy volt a kezedben, sárgás barnás, és olajzöld színnel:  "Teljesen úgy nézett ki, mint egy ókori Egyiptomi szarkofág kicsinyített mása...A mintázata pedig olyan volt, hogy hálószerűen borította világos barnás, sárgás vonalak, amik között a foltok olajzöldek voltak." A sárgás barnás szín engem a borostyán színre emlékeztet, mely a régmúlt időkben a varázslók energiájának színe volt. Az ókori egyiptomi szarkofágokban fekvő fáraók, illetve családtagjaik nem kizárt, hogy rendelkeztek természetfeletti képességekkel - "varázslók" voltak, ha úgy tetszik -, és talán nem véletlen az sem, hogy hálószerű borítást láttál, mivel az akkori holttesteket nem egy esetben borította gyöngyháló.
Még egy kérdésem lenne, hogy amikor az álom elején ránéztél a kezedre, milyennek találtad? És nem váltál ekkor tudatossá? Milyen hangulatú, közegű volt az álom? Rendhagyó, szokatlan? Mert akkor erős az a gyanú is - a tolték hagyomány szerint persze -, hogy nem puszta álomvilagban, hanem egy másik valóságos világban jártál. Erre ráerősít az is, hogy odaát visszaemlékeztél egy itteni jelentős elemre (indiai pálmalevelek), és a toltékok szerint életünknek van egy olyan része is egy párhuzamos világban, amely el van rejtve a baloldali tudatosságunkban, amelyre nem emlékszünk. Szerintük egyik feladatunk az is, hogy felfedjük, visszaemlékezzünk ezekre az eseményekre, így életünk azzal együtt váljon folytonossággá. (A toltékok ezt különböző módszerekkel igyekeztek elérni, amit itt most nem lehet taglalni, mivel az lényegében a tolték tanítás maga.)
Amúgy rendkívül sokat sejtető álom.

Közeli rokon volt, de sem én, sem az álomban, aki az alakját felvette nem volt zaklatott. Inkább azt mondanám, hogy ő egy kicsit amolyan 'mit képzelsz magadról, hogy ellenszegülsz nekünk" fennhangon kérte számon rajtam a dolgokat. Én meg úgysem fogok a kezedre játszani daccal szegültem ellen. Próbált volna megtámadni! Bárcsak! De, erre utaló jelek még nyomokban sem voltak.
Teljesen olyan volt a kezem, mint a fizikai világban, semmiben sem különbözött. Az álmaim során mindig én magam vagyok, ha nem is testileg, de tudat szintjén mindig. Sosem cselekszek másként, mint éber állapotban. A gondolatim, reakcióm, ugyan azok, mintha a való életben történnének. Egy párszor kerültem már így fura helyzetekbe ébren, amikor teljesen zavarba jöttem, mert nem tudtam eldönteni hirtelen, hogy amire emlékeztem, az a fizikai világban történt meg vagy sem illetve nem-e csak képzeltem. Még akkor is az én én vagyok, ha éppen nem emberi alakom van az álom során.
Félreérthető voltam, mert a háló nem a szarkofágot borította, hanem maga az ásvány - amiből a szarkofág készült - volt olyan színezetű/mintázatú, mintha hálószerű lenne a felszíne, a hálót és az olajzöld foltokat csak a színek adták ki, egyébként sima felszínű volt.

Greywolf írta:Érdekes álmom volt az éjjel.

Önmagam voltam az álmomban, az utcán voltam, egy olyan helyen, ahol régebben sokszor megfordultam, nincs messze innen. De, nem volt jelentősége a helynek, csendes hely volt, annak ellenére, hogy egy négysávos főút mellett van. Hallottam, hogy valahol, egy távoli helyen, valakik, akiket nem ismerek, rólam beszélnek. Férfihangok voltak, de nem volt ismerős egyik se. Arról beszélgettek, hogy még nem vagyok a helyemen, pedig ott kéne lennem, hiszen az utam teljesen egyenesen oda vezetett. Kicsit csodálkoztak, de ugyanakkor nem hitték el, hogy mégsem érkeztem még meg. Ahogy ezt hallgattam, kicsit magam elé emeltem a jobb kezem és lenéztem a tenyeremre. Volt benne egy kicsi szarkofág. Teljesen úgy nézett ki, mint egy ókori Egyiptomi szarkofág kicsinyített mása. A teteje levehető volt, belül üreges volt. Mintha valami apró dolgot bele lehetett volna tenni. Az alján és a tetején két apró kitüremkedéssel illeszkedett a felső rész az alsóban lévő kicsi lyukakba. Hosszúságra kicsit rövidebb volt, mint a csuklómtól a középső ujjam végéig mért távolság. Szélességre kicsit volt keskenyebb, mint a tenyerem szélessége. Az anyaga valami féldrágakő lehetett, szépen megmunkált darab volt. A mintázata pedig olyan volt, hogy hálószerűen borította világos barnás, sárgás vonalak, amik között a foltok olajzöldek voltak. Van ilyen ásvány is a valóságban, de a nevét persze nem tudom. Azt tudtam a szarkofágról, hogyha azon a helyen lennék, ahol a beszélgetők szerint lennem kéne, az illesztések között fehér fény szivárogna ki belőle. Tehát, aktív lenne, ha ott lennék, ahol azok elvárják tőlem. De, nem volt aktív. Ezt én megnyugvással vettem tudomásul, nem akartam és most sem akarok ott lenni, ahol szerintük lennem kéne. Tudtam, hogy elkezdenek keresni ezután, viszont azt is tudom, hogy jól tudok rejtőzködni, jól el tudom rejteni magam, ha akarom. Akár úgy, hogy másnak látnak, mint aminek látszódok alapból vagy simán észre sem vesznek. Amíg így igyekeztem elrejtőzni előlük, eszembe jutott, hogy valahogy gyorsan el kéne érnem azokat az információkat, amiket az indiai pálmalevelekben vannak nekem szánva, még az előtt, hogy találkozok ezekkel a személyekkel.
A helyszín váltott, egy ismeretlen helyre. Egy nagy ház volt, több szinttel, elég sötét volt bent, ablakot például nem is láttam, csak némi megfakult fényű lámpát. Volt ott pár személy, akik engem kerestek, ezt tudtam, de még nem láttuk egymást. Aztán a padlás szintjén kezdtem osonni. Végül egy lépcsőn néztem át a fokok között, ott láttam meg az egyik alakot, akiről tudtam, hogy engem keres, de az egyik rokonom alakjában, akinél tegnap jártam. Ő is észrevett, ahogyan a sötét padláslejáróban leselkedek és elkezdett nekem beszélni. Egy másik alak ült vele szemben, ő állt, de azt a személyt nem láttam, mert nekem háttal ült és takarásban, csak a fejének egy részét láttam. Nem emlékszem már rá, hogy mit mondott nekem, de valami olyasmit, hogy ezt meg azt meg kellett volna már tennem, mire én tudatosan elkezdtem letagadni. Mondtam neki, hogy fogalmam sincs miről beszél, nem tudom mire gondol. A célom az volt ezzel, hogy kimondassam vele a rejtett szándékait azt, amit rejtegetett. Amire valójában fel akart használni engem. A stílusa tartózkodó, hideg volt. Nem parancsoló, de határozott. Nem jutottunk egymással semmire sem, ő nem árulta el, hogy mit is akar valójában, én meg nem tettem semmit sem.


Kiegészítés az álomhoz: Néhány napja felhívtak telefonon az indiai pálmalevél társaságtól, hogy regisztráltam náluk. Mondtam nekik, hogy szeretném elindítani a dolgot, kérdésem egyelőre nincsen.
A telefonba azt mondták, hogy már csak november 30-ig lesz a helyén a pesti központjuk, felírtak valami listára, megnézik, hogy beleférek-e még november 30-ig. Értesítenek telefonon róla, ha igen és akkor még november 30-a előtt fel is olvassák, ami rám vonatkozik.

Hajaj! Vannak feladatok, amik nem szabadon választottak. De ezt tudod. 
Minden esetre egy halovány bevillanás azt mondatja Velem, talán a pálmalevéltől reméled, hogy ezt a bizonyos feladat megkerülhető??? Nem ilyennek ismerlek...a feltételezés is fáj, nekem, hamár én mondtam ki.

Mayra1 írta:Hajaj! Vannak feladatok, amik nem szabadon választottak. De ezt tudod. 
Minden esetre egy halovány bevillanás azt mondatja Velem, talán a pálmalevéltől reméled, hogy ezt a bizonyos feladat megkerülhető??? Nem ilyennek ismerlek...a feltételezés is fáj, nekem, hamár én mondtam ki.

Ne fájjon, Mayra! A pálmalevelektől legfeljebb információt szerezhetek, de még azt sem döntöttem el magamban, hogyha egyáltalán van olyan, ami állítólag rólam szól, az valódi-e vagy frissében "keletkezett", amolyan befolyásoló szöveg akar lenni. Illetve, azt sem tudom, hogyha van, akkor egyáltalán el tudom-e fogadni, ami benne áll. Mennyire egyezik azzal, amit tudni vélek, tudok illetve gondolok vagy mennyire megy szembe velük. Persze örülnék neki, ha lenne pár információ, ami tényleg rávilágítana néhány dologra, de ha nem, hát nem.
Befolyásolni pedig senki és semmi sem fog! Sem pálmalevél, se olyan alakok, akik tisztán kivehetően titkolnak előlem dolgokat és úgy akarnak felhasználni, hogy semmibe vesznek vagy csak annyira, hogy kiszolgáljam az akaratukat. Ha, a világ is dőlne össze a tiltakozásomtól, akkor sem gondolnám meg magam.
Vannak nem választható feladatok, de az önfeladás és lelki öngyilkosság nem tartozik ezek közé.

Greywolf írta:

Mayra1 írta:Hajaj! Vannak feladatok, amik nem szabadon választottak. De ezt tudod. 
Minden esetre egy halovány bevillanás azt mondatja Velem, talán a pálmalevéltől reméled, hogy ezt a bizonyos feladat megkerülhető??? Nem ilyennek ismerlek...a feltételezés is fáj, nekem, hamár én mondtam ki.

Ne fájjon, Mayra! A pálmalevelektől legfeljebb információt szerezhetek, de még azt sem döntöttem el magamban, hogyha egyáltalán van olyan, ami állítólag rólam szól, az valódi-e vagy frissében "keletkezett", amolyan befolyásoló szöveg akar lenni. Illetve, azt sem tudom, hogyha van, akkor egyáltalán el tudom-e fogadni, ami benne áll. Mennyire egyezik azzal, amit tudni vélek, tudok illetve gondolok vagy mennyire megy szembe velük. Persze örülnék neki, ha lenne pár információ, ami tényleg rávilágítana néhány dologra, de ha nem, hát nem.
Befolyásolni pedig senki és semmi sem fog! Sem pálmalevél, se olyan alakok, akik tisztán kivehetően titkolnak előlem dolgokat és úgy akarnak felhasználni, hogy semmibe vesznek vagy csak annyira, hogy kiszolgáljam az akaratukat. Ha, a világ is dőlne össze a tiltakozásomtól, akkor sem gondolnám meg magam.
Vannak nem választható feladatok, de az önfeladás és lelki öngyilkosság nem tartozik ezek közé.

Ezt senki nem is várja Tőled, senki földi/földön túli! Néha a bonyolult a legegyszerűbb!

Mayra1 írta:Ezt senki nem is várja Tőled, senki földi/földön túli! Néha a bonyolult a legegyszerűbb!

Vagy, mondjuk az őszinteség, csak úgy, nyersen, face to face.

Greywolf írta:

Mayra1 írta:Ezt senki nem is várja Tőled, senki földi/földön túli! Néha a bonyolult a legegyszerűbb!

Vagy, mondjuk az őszinteség, csak úgy, nyersen, face to face.

Hm...nem Te vagy az egyetlen, akinek nem mondanak el mindent. De tudjuk a Fentiek egészen rendkívüli módon válogatják ki mi hasznos és mi nem az számunkra. Nem kell a pro-és contra említése, mert ebben a kérdéskörben zsák, meg a foltja. Szóval néha eszembe jut, mi vagyunk szövevényesek, nem a körülöttünk lévő világ. Az őszinteség nem ártana, persze....de akkor oda lenne minden, ami elviselhetővé teszi ezt a játékot. Nem tudnánk kombinálni.....pedig abban igazán nagyok vagyunk. 

Csak a saját példám.....úsztatott mesterséges kommunikációs eszközök, péntek óta majdnem hangtalanság, holott péntekre rájöttem bőven, miért úsznak a telóim. Na, szóval még mindig kommunikációra tanítás belsőleg, hangszálak nélkül.
(( nem lett volna egyszerűbb az első telónál homlokon csapni, hogy...."Okoska, figyejjé"??????" Nem, nem....had tanuljam meg egyszer s mindenkorra))

Mayra1 írta:Hm...nem Te vagy az egyetlen, akinek nem mondanak el mindent. De tudjuk a Fentiek egészen rendkívüli módon válogatják ki mi hasznos és mi nem az számunkra. Nem kell a pro-és contra említése, mert ebben a kérdéskörben zsák, meg a foltja. Szóval néha eszembe jut, mi vagyunk szövevényesek, nem a körülöttünk lévő világ. Az őszinteség nem ártana, persze....de akkor oda lenne minden, ami elviselhetővé teszi ezt a játékot. Nem tudnánk kombinálni.....pedig abban igazán nagyok vagyunk. 

Én nem a fentiekkel "háborúzok".
Egészen más módon vezetnek ők és azzal semmi bajom sincsen. Felismerem, amikor onnan jönnek információk és semmi bajom sem szokott lenni azzal, hogy olyankor egy lépést nem látok előre jóformán. Olyankor az ösztöneim nem nyomulnak ezerrel, hogy vigyázz, titkolóznak.

Greywolf írta:

Mayra1 írta:Hm...nem Te vagy az egyetlen, akinek nem mondanak el mindent. De tudjuk a Fentiek egészen rendkívüli módon válogatják ki mi hasznos és mi nem az számunkra. Nem kell a pro-és contra említése, mert ebben a kérdéskörben zsák, meg a foltja. Szóval néha eszembe jut, mi vagyunk szövevényesek, nem a körülöttünk lévő világ. Az őszinteség nem ártana, persze....de akkor oda lenne minden, ami elviselhetővé teszi ezt a játékot. Nem tudnánk kombinálni.....pedig abban igazán nagyok vagyunk. 

Én nem a fentiekkel "háborúzok".
Egészen más módon vezetnek ők és azzal semmi bajom sincsen. Felismerem, amikor onnan jönnek információk és semmi bajom sem szokott lenni azzal, hogy olyankor egy lépést nem látok előre jóformán. Olyankor az ösztöneim nem nyomulnak ezerrel, hogy vigyázz, titkolóznak.

A szeretetem Veled, de ha makacskodsz, a Többiekét is Rádzúdítom erősítésképpen! 

Még nem olvastam el , hogy a többiek mit írtak , de leírom az első gondolatomat Greywolf szarkofágos álmáról . 
Azt hiszem minden össze függhet , megpróbálom pontokba szedni :
- Van nálad egy szarkofág , ami egyértelműen titkokat rejthet . Hogy milyen jellegűek ezek a titkok , az majd kiderül , ha a megfelelő helyen leszel . 
- Embereknek elvárásaik vannak veled szemben , és mint kiderült egyikőjük a rokonod képében jelent meg . 
- Te rejtőzködni akarsz , amíg a titokra fény nem derül 
- Gondolataidat a pálmaleveles kérdés hatja át , és ezzel kapcsolatban jelentkeztek is . 

Megjegyzés . A rokon itt fontos szerep lehet . Ha a pálmaleveles események köré fűzzük a levezetést , akkor a szarkofág a titkaival a számodra feltáruló eseményeket tárhatja eléd . Magyarán a titkok a pálmalevelekben rejlenek . A szarkofágot mivel a kezedben tartod , ez olyan jelkép , mint hogy a kezedbe vetted az eseményeket , magyarán elindultál ezen az úton . Még nem értél célba , tehát még a titkok váratnak magukra . A rokon itt lép a felszínre . Ki lehet ő ? Valóságos rokon e , akik szintén várnák az eredményt , vagy a rokon is csak jelképes lehet , utalván arra , hogy a pálmaleveles titkokkal az ő személye is majd felszínre kerül ? Hmm nagyon kíváncsi leszek én is az eredményre , ha eljutsz a megfelelő pontig , vagyis  ha már a helyeden leszel .

Mayra1 írta:Csak a saját példám.....úsztatott mesterséges kommunikációs eszközök, péntek óta majdnem hangtalanság, holott péntekre rájöttem bőven, miért úsznak a telóim. Na, szóval még mindig kommunikációra tanítás belsőleg, hangszálak nélkül.
(( nem lett volna egyszerűbb az első telónál homlokon csapni, hogy...."Okoska, figyejjé"??????" Nem, nem....had tanuljam meg egyszer s mindenkorra))

Tényleg Mayra , hisz a hangod is elment úgy megfáztál .

Említettétek a fentiek vezetését  . Nos ezzel jobb vigyázni , mert vezetni inkább a lentiek szeretnek , a fentiek nem igazán szólnak közbe , csak rendhagyó esetekben valószínű .  Ők nem vezetnek , inkább csak vigyáznak ránk  , próbálnak megóvni a lentiektől . A többi rajtunk múlik .