Érdekes álmok mindenkitől mindenkinek

A modorosság? - Az én "modorom" ? - Más modora?
-
Egyáltalán nincs jelentősége... egy a fontos; ÉLŐ VIZET ADNI!
Én láttam már olyant, hogy az illetőnek nem volt ereje lehajolni a forráshoz - meríteni...."úgy kitikkadt" !
És láttam, hogy a... a... a "kissé"  "nemkívánatos"  - megitatta, ápolta, törődött vele!
-
Ezen a földön mindennek ki kell teljesednie.
Segítsed elő mert ha, azon állsz és azon jársz, hogy "csendesítsed"...
Bizony ellene szegűlsz a kiteljesedésnek!
-
Ami folyik follyon ami gurúl gurúljon és ami zuhan, hagy zuhanjon!
-
Persze megbántódtam már imitt és amott - egyre kevesebbet!
-
Béküljetek ki a valósággal, az pedig annak tudata - VAN IGAZSÁG - VAN HAMISSÁG!...  ...  ...  ... 

Elek írta:
-
Egyáltalán nincs jelentősége... egy a fontos; ÉLŐ VIZET ADNI!
Én láttam már olyant, hogy az illetőnek nem volt ereje lehajolni a forráshoz - meríteni...."úgy kitikkadt" !
És láttam, hogy a... a... a "kissé"  "nemkívánatos"  - megitatta, ápolta, törődött vele!

Úgy ám!

Behatoló!

Hazafelé tartottunk kocsival a városból unokatestvéreimmel, én a hátsó ülésen voltam. Az eső nagyon szakadt, egy időre megálltunk, nehogy balesetünk legyen. Közben elszundítottam (vagyis elaludtam újra egy álomban). Egy könyv volt előttem, benne néhány sor. El tudtam olvasni. Először értelmetlennek tűnt, de aztán rájöttem, hogy ez egy író neve és könyvének címe. Mindenáron meg akartam jegyezni, hogy felébredve utánanézhessek. Az erőlködésem végül felébresztett - szerencsére nem a valóságban, hanem még mindig az előző álomban, a kocsiban találtam magam. Gyorsan keresgélni kezdtem valami után, hogy lejegyezhessem amit olvastam. Jobbra tőlem volt egy négyszögletes gyurmatömb, abba karcoltam bele. A tömb mellett volt még három kisebb gyurmagolyó, melyek bizarr módon koponyákra emlékeztettek.

Fiatalabb rokonom egyszer csak felhívta a figyelmemet az előttünk húzódó sziklafalra. Az esőcseppek fényesen ragyogtak sötét és baljóslatú felszínén. Egy homályos felületre mutatott. Nevetett, azt mondta egy védelmi rendszer sem tökéletes, ilyen időben láthatóvá válhatnak. Arra kért, hogy figyeljem amit csinál, akkor egyedül is megpróbálhatom. Volt nála egy laptop és dolgozni kezdett rajta. Számoszlopok, grafikonok tűntek fel, nem igazán tudtam követni, inkább újra a sziklafalat kezdtem nézni. Egészen elbambultam.
Aztán kis idő múlva, minden átmenet nélkül, azon kapom magam, hogy egy áttetsző, szellemszerű testben lebegek befelé a homályos folton keresztül a sziklába. Egy sötét alagútban találom magam. Unokatestvérem hangját hallom a "fülemben". Figyelmeztet, hogy semmiképp ne érjek a falakhoz. Elindulok, pontosabban repülni kezdek az alagútban. Lejtők, emelkedők és kanyarok váltják egymást. Aztán egy sárgás energiafalhoz érek. Megállok előtte és nem tudom mit kellene tennem. Újra hallom rokonom hangját:

"Menj át rajta nyugodtan, de ne gondolkozz, nagyon fontos hogy csendben maradj, mert a gondolataid visszhangot keltenek és meghallhatják".

Izgalomba jövök és mikor átlebegek a falon, önkéntelenül is gondolkodni kezdek. A gondolataim, mintegy képként kivetülnek a sziklafalra. Szórakoztatónak találom és oda meg vissza megyek rajta, bár tudom nem szabadna ezt tennem. Rokonom sürget, hogy hagyjam abba a játékot és menjek tovább.

Újabb kapuk következnek. Nem okoz gondot átmenni rajtuk, most meg tudom állni, hogy ne gondoljak semmire. Közel lehetek már az út végéhez, mert a többinél egy sokkal fényesebb kapu állja utamat. Még mielőtt rokonom tanácsot adhatna, óvatlanul ezen is átmegyek, mire olyan éles hangú szirénák szólalnak meg, hogy szinte beleremeg az egész barlang. Unokatestvérem kiabálni kezd, hogy nagyon gyorsan tűnjek el onnan, mert felfedeztek, és hamarosan értem fognak jönni. Érzem, hogy valamik közelednek felém. Habár zavart vagyok, de nem kifejezetten félek, mégsem merem kivárni, hogy azok a valamik ideérjenek. Visszafelé sokkal gyorsabban suhanok.

Újra a kocsiban vagyok. Rokonaim mosolyognak és elköszönnek tőlem. Azt mondják, innen már magam is hazatalálok. Értetlenül kiszállok a kocsiból és nem értem miért nem visznek el hazáig. Elindulok a buszmegállóba és reménykedem, hogy van nálam elég pénz a hazaútig. Hamarosan felébredtem.

Hát azok a rokonaid   biztosan   nem a rokonaid voltak , valószínű a többség csak kellék , de a hang tulajdonosa  vélhetően nem csak egy puszta álom alak lehetett csupán . Ahhoz túlságosan  magában hordozhatta az irányító szerepét , és abba a barlangba is általa kerülhettél , hisz nem sejthetted , mi lesz a következő lépés . Meglepetésszerűen történtek meg a dolgok .
Nekem mindig gyanús az , ha az ember mellett van egy olyan kísérő , aki  instrukciókat ad , vagy tanácsokat , ezek azt sejtethetik , hogy nem a puszta képzelet termékeként  szerepelhetnek csupán.
Amúgy mi lett a könyv címével nem maradt meg az emlékezetedben ?

fortis írta:Amúgy mi lett a könyv címével nem maradt meg az emlékezetedben ?

Tisztán emlékszem rá, de meg kell mondanom, fogalmam sincs miért gondoltam az álomban, hogy ez egy író és a könyvének címe. Ez volt leírva:

"Diablo páncélkeze, a Sötétség Fejedelme, Du-sag."

Ennek semmi értelmét nem látom.  

Etoile írta:

fortis írta:Amúgy mi lett a könyv címével nem maradt meg az emlékezetedben ?

Tisztán emlékszem rá, de meg kell mondanom, fogalmam sincs miért gondoltam az álomban, hogy ez egy író és a könyvének címe. Ez volt leírva:

"Diablo páncélkeze, a Sötétség Fejedelme, Du-sag."

Ennek semmi értelmét nem látom.  

Javíts ki , ha tévedek .
Diablo maga a sötétség fejedelme , Du sag pedig ennek kimondása .
vagyis , ha kimondod azt , hogy Diablo a sötétség fejedelme , ezzel elismered az ő hatalmát , és itt jöhet szóba a páncélkesztyű , azaz a vasmarok ami Diablo erejére utal .

Du sag - kimondani . Mond ki a nevét ismer el hatalmát . Ez volt a könyvre írva . Nemrég volt egy álmod amiben egy ilyen negatív lénnyel kerülhettél kapcsolatban és átérezted annak erejét . Én annyit mondanék csak , figyelj oda milyen uton jársz , ne kívánd a negatív erőket nehogy pórul járj .

Igen így van . Milyen furfangos , ha az ember orra elé nyomnak egy könyvet mondjuk , aminek a címét az ember olvasás közben kimondja , azzal ki is mondta a megerősítést , azaz az engedélyt arra , amit csak a kimondott szó adhat .

Én úgy érzem, hogy a rokonom (bármi volt is) segíteni akart nekem, hiszen az alagútban végig az ő útmutatásait követtem és a végén ő volt az, aki menekülésre szólított fel. Ha az lett volna a célja, hogy ártson nekem, akkor nem figyelmeztet a veszélyre. Mi értelme lenne annak, hogy ártó szándékkal becsal egy barlangba, aztán futni hagy?

fortis írta:Igen így van . Milyen furfangos , ha az ember orra elé nyomnak egy könyvet mondjuk , aminek a címét az ember olvasás közben kimondja , azzal ki is mondta a megerősítést , azaz az engedélyt arra , amit csak a kimondott szó adhat .

Talán így van, de végül is nem mondtam ki, csak magamban olvastam el.

Áprilia írta:A "Sötétség fejedelme" álombeli című könyvet a "Sötétség fejedelme" c., nemrég történt álmodásoddal sem tudod esetleg összefüggésbe hozni? (Ez csak egy tipp, te tudod.)

Miközben olvastam a könyvet, éreztem egy férfialak jelenlétét, de nem volt fenyegető. Tőle kaptam volna a könyvet? Nem tudom, talán nincs is jelentősége.

Mindent félretéve nekem az egész tapasztalat értéke csak abban rejlik, hogy lehetséges duplán álmodni. Mikor a könyves álomból felébredtem a kocsiban, egyszerűen nem volt okom kételkedni, hogy nem a valóságban vagyok, hiszen végül is a családom körében voltam egy teljesen életszerű helyzetben. Talán csak az eső áztatta sziklafal nem illett a képbe. Meg persze a gyurmakoponyák  

Álmomban...kerékpároztam és most nődögél ez a "kalászos" fűféle, s látom ott van  lenn kb. 6-8 db. papírpénz. Közelebbről szemlélve 10.ezresek voltak arcképpel felém. - Nagyon örültem a "kes"-nek!

Ennyike...

Elek írta:Álmomban...kerékpároztam és most nődögél ez a "kalászos" fűféle, s látom ott van  lenn kb. 6-8 db. papírpénz. Közelebbről szemlélve 10.ezresek voltak arcképpel felém. - Nagyon örültem a "kes"-nek!

Ennyike...

Gondolj sokat erre az álomra , hátha beteljesül . Bár ami azt illeti ennyi pénz egy helyre nem véletlenül kerülhet oda , és ezzel kapcsolatban nincsenek pozitív érzéseim . Ez esetben a másik lehetőség az hogy éhes disznó makkal álmodik , de nem baj , hátha beteljesül .   

Etoile  tapasztalatához  még annyit szolnék , hogy a szervetlen lények világába ember nem teheti be a lábát , csak meghívóval . Ez esetben viszont ha egy világba bevontak , akkor az a világ magának a szervetlen lénynek az útmutatásai alapján ismerszik meg , és ebben a tapasztalatodban jöttek is az instrukciók , bár véleményem szerint eléggé sekélyesen  . Bár az is lehetséges , hogy csak az emlékeid hiányosak .  Ellenben egy ilyen utazás célja a szervetlen oldalról nézve nem az volna , hogy figyelmeztessen valamilyen veszélyre , amivel menekülésre késztetne , hanem inkább az , hogy maradásra bírjon és a világuk magába szippantson .  Esetleg egy másik lehetőség , hogy a cselekedeteivel inkább csak a bizalmadat akarhatta elnyerni , de ez esetben ez kockázatosnak tűnhet , hisz milyen világ lehet az , amiben menekülésre hívják fel a figyelmedet ?
Nos nem tudom , és nem is szeretném megállapítani , hogy milyen világban lehettél és ki lehetett  az a bizonyos instruktorod , de felvetődik a kérdés , hogy valóban járhattál  valahol ,  vagy csak megálmodhattad e annak lehetőségét  ?
Még egy lehetőség , hogy csak megálmodtad , ami egy felderítő  bizalmadba való beférkőzésének esélyét  nyilváníthatta meg  ,egy esetleges következő immár valódi utazáshoz . A bizalmadba való férkőzés ez esetben egy  jól kitervelt csapda lehetett .
Amúgy  a két álmod között nem érzem az összefüggést  , hacsak az esetben nem , hogy néha ezeket a lényeket ördöginek is tekinthetjük az ő zárt   kiszipolyozó világukkal .  Ez esetben  adott egy álom világ , ahonnan hirtelen váltasz és egy másik álomban találod magad , ahol felhívják a figyelmedet valami ördögire , és aztán visszatérsz az eredeti állapotodba ahol eljátszod a magad szerepét . Az ördögi ez esetben és minden amit láttál a könyv címével egyetemben elképzelhető , hogy csak jelképes volt .
Amúgy mosolyra fakasztott ez a jelenet , hogy :
" Fiatalabb rokonom egyszer csak felhívta a figyelmemet az előttünk húzódó sziklafalra. "
Nos itt megragadhatta a figyelmedet , és innen már ő irányított . Olyan ez , mint a hipnotizőr csillogó  medálja , hogy szegezd rá a figyelmedet . A figyelmedet amit aztán magával ragad .

...csupán leírtam - azért köszike! 

Azért érdekelne Etoile véleménye arról a gondolatról amit írtam .

Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni fortis. Nincs túl sok tapasztalatom az álomalakokkal. A kapcsolatunk általában egyoldalú: én szólítom meg őket (ha egyáltalán megteszem) és én irányítok. Mintha csak bábok lennének, kellékek egy színdarabban. Épp ezért volt szokatlan számomra, hogy most nem én kezdeményeztem a beszélgetést. A főszereplőből hirtelen statiszta lett és ez elég furcsa így utólag.

Ami az érzéseimet illeti, mikor kijöttem a könyves álomból, keményen kellett küzdenem a figyelmem megtartásáért. Nagyon nehéz feladat volt bevésni a feliratot a gyurmatömbbe. Mintha én vagy az álom kezdett volna szétesni, pislognom kellett, enyhén hullámzott előttem a látvány. Olyan szédülésszerű érzésként tudnám leírni.
Mikor aztán hátrafordult hozzám a rokon, egyből kijózanodtam és figyelni tudtam a szavaira. Talán álmodási energiát kaptam tőle kölcsön és ez az energia segíthetett a további testelhagyásos utazásban. Persze csak találgatok.

Eszembe jutott a másik rokon is. Ő közvetlenül előttem ült az "anyósülésen". Mikor felé néztem elfordította a fejét, de láttam, hogy mosoly van a szája sarkában. Mintha mulatna rajtam. Kicsit idegesített a hallgatása.

A szervetlen tudomásokkal kapcsolatban - bár izgalmas a lehetőség - kevés esélyét látom, hogy ők lettek volna és hogy a bizalmam megszerzése lett volna a céljuk. Inkább hajlok afelé, hogy álmainkban saját tudatunk mélyén kalandozunk és minden amit látunk és minden lény akikkel kapcsolatba kerülünk a saját elménk szüleménye (az esetek 90%-ában). Emiatt a tudatos álmodásra is inkább önismereti céllal próbálok tekinteni.

Igen értelek . Akkor ez is egy bizonyos irány egy törekvés . De légy résen , mert a felderítők mindnyájunk álmaiban jelen vannak és minél nagyobbá válik egy lény tudomása , annál csábítóbbá válik a számukra .

Idegenek az álomban

Egy elhagyatott épület előtt állok. Valami régi gyárnak tűnik, csupa beton minden. A földből nagy, derék nagyságú cső áll ki, az anyaga ennek is betonnak látszik. Van rajta egy piros hengerzár. Erőlködve elfordítom. Gáz kezd belőle szivárogni. Hátralépek, félek fel fog robbanni. Nem megyek el, csak figyelem és hallgatom a sárgás színű gáz sziszegő kiáramlását. Mikor úgy ítélem meg, hogy "tiszta a levegő", közelebb megyek és belépek a sötét nyíláson. Egy nagy csarnokban vagyok. Térdig vízben gázolok. A mozgásom tompa visszhangot kelt. Előttem sárgás, tejüvegszerű gömbök úsznak a vízen. Átlátszóak és embriószerűen összekuporodott idegenek (kinézetre kis szürkék) "alszanak" bennük. Csak azért mondom hogy alszanak, mert a szemük csukva van, de érzem, hogy tudatában vannak a jelenlétemnek.

Odamegyek hozzájuk és közvetlen közelről bekukkantok mindegyikbe. A tojásokban felerősödik a sárgás fény. Fenyegető, mégis valahogy biztonságos melegséget érzek, habár lehet ez utóbbi az ő érzéseik kivetülése. Aztán egyszer csak nem külön-külön, hanem egyszerre mind a kb. két tucat tojásból erőteljes kommunikáció indul meg felém. Nem bírom elviselni ezeket a gondolathullámokat, a fejemre szorítom a kezemet. Egy leírhatatlan "eszköz" jelenik meg a kezemben amivel aztán sorra - mint holmi lufikat - kipukkasztom a gömböket. Egyedül maradok a csarnokban. Minden elnémul. Lelkifurdalást érzek, amiért elpusztítottam őket. Aztán eszembe jut, hogy ezek ellenségei az emberi fajnak, nem tettem olyan rosszat mégsem. De ez az önhitegetés cseppet sem vigasztal meg. Csüggedten visszatérek a külvilágba.

Ez egy nagyon érdekes álom , és szerintem a jellegét tekintve is több mint jelképes .
Egy elég elvont elképzelést fogok leírni , amit csak úgy kiötlöttem , mert nem jutott eszembe jobb . De éppen ezért nem igazi fejtegetés , csak eljátszom a gondolattal .
Szóval egy zárt világba léptél és ez a zárt világ legyen mondjuk a te saját benső világod . Ebben a világban számodra idegenek tartózkodnak tojásokban amik gondolatokat közvetítenek feléd . Ezt úgy is le lehetne fordítani , hogy zárt gondolat egységek ülnek meg a buborékokban , és mivel a gondolat átvitel a szürkék egyik sajátossága , a gondolat csomagokat azonosítottad magukkal a szürkékkel .
Na szóval olyan gondolatokra leltél a saját benső világodban , vagy tudat alattidban , amik így összességében igen csak megzavarhattak és mivel káoszt idézhettek elő , inkább úgy döntöttél megszabadulsz tőlük és megsemmisítetted azokat .  
Lelkiismeret furdalásod volt , mert minden ami van felhasználható és hasznos , még ha zavarónak vagy haszontalannak is tűnik a számodra . Az emberiségnek úgy véled nincs erre szüksége , ezért nyugtázod magadban , hogy nem történt olyan nagy baj , de belül tudod , hogy ami elvész azt újra teremteni , megtalálni  , hogy a magad javára fordíthasd már nem annyira egyszerű dolog . Olyanok lehetnek ezek a megsemmisített tojások így , mint valami elveszett gondolatok .

  Nekem Áprilia gondolata is tetszetős .

Azt hiszem fortis jó helyen keresgél. Magam is úgy vélem, hogy a lezárt csarnok, amit erőnek erejével felnyitottam, saját belső világom volt. Egy titkos hely, tele tiltott gondolatokkal. Mivel idegenek, szokatlanok, kellemetlenek voltak, inkább úgy döntöttem elpusztítom őket. Tehát először megvolt bennem a mersz, hogy behatoljak az elmém egy titkos rekeszébe, de amit ott találtam, az már nem volt elviselhető számomra. Az embriószerű földönkívüliek a meg nem született, furcsa gondolatok szimbólumai lehettek.

Mindenesetre nagyon érdekes egy álom volt és voltaképpen ha jól emlékszem azt említetted , hogy az álmokat arra szeretnéd használni , hogy felfedezd általuk önmagad , és ez az álom bár elég fura egy módon és jelképesen mégis arra utal , hogy bizony be -bepillantgatsz azokra a területekre amik rejtettek de ezek a területek is önmagad . Tehát az út valahol nyitva áll további jó munkát a felfedező útra !

Mit gondolnátok erről az álomról ?

Egy vendéglőben üldögéltem valakivel nem messze az ablaktól . Az ablak mellett is volt asztal , de ott nem ült senki , talán azért , mert az ablak maga befelé nyílott és mivel arasznyira nyitva volt , hogy legyen egy kis légmozgás , közvetlenül az asztal egy része fölé benyúlt .
- A társam szemben ült velem , beszélgettünk , majd egy hirtelen jött erő oly hirtelen vágódott neki kívülről az ablaknak , hogy az üvegtáblák  ezernyi kis és nagy darabra robbanva szét  repültek egyenesen nekünk , és borították be az asztalunk környékét . Maga az ablak keretei persze ekkor már teljesen kitárulva lógtak a mellette lévő asztalka fölé .  Megtapogattam az arcomat és megállapítottam , hogy semmi bajunk nem történt . Az összes üvegszilánk és üvegdarabok ellenére még csak egy vágást sem szenvedtünk el . Felálltunk és leráztuk magunkat a szilánkoktól és mintha el akartunk volna menni , de ekkor jött a következő jelenet .
- A társammal beszélgettünk , ugyan annál az asztalnál , ugyan azon a helyen , az ablaknál lévő ablak ugyan úgy résnyire nyitva volt , majd egy ismeretlen erő berobbant az ablakon , az üveget ezernyi darabra robbantva szét és terítve bennünket ugyan úgy , mint az imént . Ismét megnéztem , nem e vagdosott bennünket össze , de semmi bajunk sem volt , majd felálltunk , hogy odébb menjünk , tehát minden ugyan úgy történt mint előzőleg , és akkor jött a következő jelenet .
- A társammal üldögéltünk és beszélgettünk ugyan annál az asztalnál , és hamarosan jött az erő ami berobbantotta az ablakot és beterített bennünket a rengeteg üvegszilánkkal . Ismét megúsztuk egyetlen karcolás nélkül , de itt most egy kicsit tovább jutottunk .
Azt mondtam a vendéglősnek , hogy ez így nem lesz jó , nem maradhatunk itt , mert ez már bosszantó . A vendéglős meg szitkozódni kezdett , hogy hiába üvegezteti be újból és újból az ablakot , elviszi minden hasznát a kár .

- És akkor megint történt valami ,  de ezt nem árulnám el , csak ha írnátok némi gondolatsort az álomról , amit írni szeretnék nem befolyásolja a történet kimenetelét , csak érdekes befejezése lesz az eseményeknek , az akkor és ott bennem felbukkanó gondolatsort követvén  .
Ha nagyon ügyesek vagytok , akár még azt is megtippelhetnétek , hogy mi juthatott akkor és ott az eszembe a fentebb leírt események után , még mindig az álomban ami ekkor még nem ért véget csak ezek után . Az álom egy egyszerű álom volt , nem volt tudatos .

fortis írta:Mit gondolnátok erről az álomról ?

Egy vendéglőben üldögéltem valakivel nem messze az ablaktól . Az ablak mellett is volt asztal , de ott nem ült senki , talán azért , mert az ablak maga befelé nyílott és mivel arasznyira nyitva volt , hogy legyen egy kis légmozgás , közvetlenül az asztal egy része fölé benyúlt .
- A társam szemben ült velem , beszélgettünk , majd egy hirtelen jött erő oly hirtelen vágódott neki kívülről az ablaknak , hogy az üvegtáblák  ezernyi kis és nagy darabra robbanva szét  repültek egyenesen nekünk , és borították be az asztalunk környékét . Maga az ablak keretei persze ekkor már teljesen kitárulva lógtak a mellette lévő asztalka fölé .  Megtapogattam az arcomat és megállapítottam , hogy semmi bajunk nem történt . Az összes üvegszilánk és üvegdarabok ellenére még csak egy vágást sem szenvedtünk el . Felálltunk és leráztuk magunkat a szilánkoktól és mintha el akartunk volna menni , de ekkor jött a következő jelenet .
- A társammal beszélgettünk , ugyan annál az asztalnál , ugyan azon a helyen , az ablaknál lévő ablak ugyan úgy résnyire nyitva volt , majd egy ismeretlen erő berobbant az ablakon , az üveget ezernyi darabra robbantva szét és terítve bennünket ugyan úgy , mint az imént . Ismét megnéztem , nem e vagdosott bennünket össze , de semmi bajunk sem volt , majd felálltunk , hogy odébb menjünk , tehát minden ugyan úgy történt mint előzőleg , és akkor jött a következő jelenet .
- A társammal üldögéltünk és beszélgettünk ugyan annál az asztalnál , és hamarosan jött az erő ami berobbantotta az ablakot és beterített bennünket a rengeteg üvegszilánkkal . Ismét megúsztuk egyetlen karcolás nélkül , de itt most egy kicsit tovább jutottunk .
Azt mondtam a vendéglősnek , hogy ez így nem lesz jó , nem maradhatunk itt , mert ez már bosszantó . A vendéglős meg szitkozódni kezdett , hogy hiába üvegezteti be újból és újból az ablakot , elviszi minden hasznát a kár .

- És akkor megint történt valami ,  de ezt nem árulnám el , csak ha írnátok némi gondolatsort az álomról , amit írni szeretnék nem befolyásolja a történet kimenetelét , csak érdekes befejezése lesz az eseményeknek , az akkor és ott bennem felbukkanó gondolatsort követvén  .
Ha nagyon ügyesek vagytok , akár még azt is megtippelhetnétek , hogy mi juthatott akkor és ott az eszembe a fentebb leírt események után , még mindig az álomban ami ekkor még nem ért véget csak ezek után . Az álom egy egyszerű álom volt , nem volt tudatos .

Ezt:

Áprilia írta:

2014. Június 23.
Dolgok, hatások, tudás, gyógyulás, képességek áthozatala másik síkokról ide

Láttam tegnap egy filmet. Arról szólt, hogy egy katona bevetésen volt és amikor meghalt, felébredt és minduntalan újra kezdődött az a nap. Ez minduntalan ismétlődött, amíg meg nem halt (ez általában rövid időn belül megtörtént). Időről-időre persze kiváló harcossá képeződött ki azáltal, hogy újra és újra ismétlődtek ugyanazok a harci jelenetek. A filmben ez úgy fordulhatott elő, hogy idegen bolygóról származó lény vére került a vérébe, ezért egy napig uralni, azaz késleltetni tudta az időt, vagy mi. Mindenesetre erről jutott eszembe, hogy a valóságban meg lehetne próbálni, vagy kidolgozni, hogy olyan módon képezzenek ki katonákat, hogy tudatos álomban kerüljenek bele egy harci kiképző programba. Ebből adódott a következő kérdés, hogy oké, de az ott szerzett harci képességeket hogyan tudják ide áthozni? Merthogy nem automatikusan jön át a fizikai testbe az ottani tudás, képesség.
Szerintem csak úgy, ha a fizikai test és az energia test/álmodó test nem fényévekre van egymástól, hanem közel, vagy ha egybeesik. Odaát minden hatás az energia testtel történik. Csak akkor tudja azokat áthozni ide, ha egybeesik, vagy legalábbis nem áll távol a fizikai testtől. Don juan Matus azt mondta, hogy az igazi kettősség nem az elme és a test között van az ember esetében, hanem a fizikai test és az energia test között. E kettőt az ego választja el egymástól, azaz a személyiség, ami valójában egy semmihalmaz, csak mi tulajdonítunk neki jelentőséget (önfontosság). Akinek nincs egója/önfontossága, annak a fizikai és az energia teste közel van, vagy egybeesik. Gondolom, ezért van az, hogy az energia test/álmodó test át tudja hozni a fizikai színtérre a dolgokat.
Gondolom, ezért lehetséges a Krisztus-hívők gyógyulása is: az újjászületéssel az ego alapból meg van ölve (csak az ördög által programozott elme, azaz az idegen beültetésű flyer-elme az, ami továbbra is elhiteti, hogy még létezik az ego), ezért logikailag a fizikai és az energia test közel kell, hogy legyen egymáshoz. Így a szellemben meggyógyított energia test gyógyulása könnyebben hatást gyakorol a fizikai testre. Ezért mondják azt, hogy szeretetben kell lenni, nem ajánlott kiesni a szeretetből, mert akkor nem lehet elfogadni a gyógyulást.
Szóval, akinek a fizikai és az energia teste fényévekre van egymástól, az hiába vár el ilyesmit. És az átlagember ilyen.

Azta, fortis, micsoda álom!!

Ez az ablak befelé nyílik, azaz ezúttal nem a világra való kitekintésnek a szimbóluma, ahogy az lenni szokott, hanem a befelé, önmagunkba tekintésnek, azaz az önismeretnek a szimbóluma. Ettől kissé "távol ülsz", Fortis,  az ismerősöddel. Azonban - mivel ez megkerülhetetlen a továbbfejlődésedhez (ezt a bekövetkező események igazolják) - a sors avatkozik bele ebbe a folyamatba, mégpedig drámai erővel. Nagy, megrengető sorsesemény próbál téged arra kényszeríteni, hogy világosabban lásd önmagadat. De hiába.   
Az, hogy háromszor kell ugyanannak megismétlődnie, a te makacs ellenállásodat mutatja az iránt, amit szükséges lenne megtenned.
Hiszen újra és újra be lesz üvegezve az ablak, épp csak hogy egy kis friss levegő szivárogjon át rajta.
A régi, kényelmes nézőpont fenntartása azonban teljesen haszontalan cselekedet. Nem vezet sehova. Már nem tartható fenn a régi állapot. Különben csak újabb drámai események fognak bekövetkezni. A régi állapot fenntartására tett erőfeszítések hiábavalóak: elvisz minden hasznot a kár.

Nem tudom, hogyan folytatódik tovább, és hogy mire gondoltál. Gyanítom, nem arra, mit én látok az álmodban, különben nem lennél ilyen laza.  

  Kedves tőled Áprilia , hogy pont ezek az emlékek jutottak az eszedbe , azaz , hogy a főcímben található kérdésre ezt jegyezted be  Köszönöm !
Esetleg volna még tipped a történet végén mi juthatott az eszembe  , mire gondolhattam akkor ?

Efikém , nagyon érdekeseket írtál , és valóban olyan perspektívát amire nem is gondoltam volna . Kíváncsi vagyok ír e még valaki , és akkor majd megválaszolom a befejezést is és annak fényében együtt kifejthetjük mi is lehetett ez az egész , mit fejezhetett ki a számunkra .

Gondoltam , hogy este 21.00 ig várok ír e még valaki , ha nem akkor beírom a folytatást .