Érdekes álmok mindenkitől mindenkinek

fortis írta:Igen , néha nem is annyira a jelkép a fontos , hanem maga a megtapasztalása  a helyzeteknek .

Vagyishogy úgy érted, hogy csak a tapasztalás fontos, nem?

homokóra írta:

fortis írta:Igen , néha nem is annyira a jelkép a fontos , hanem maga a megtapasztalása  a helyzeteknek .

Vagyishogy úgy érted, hogy csak a tapasztalás fontos, nem?

Inkább úgy , hogy az a legfontosabb . Tapasztalás nélkül sem elmélet , sem jelkép , sem semmi másnak nem sok értelme .

A tapasztalatok átfedik egymást, nehéz kategorizálni és szerintem nem is nagyon érdemes. Végül is mind egy megváltozott tudatállapot eredményei és mint ilyenek a valóságosságuk illetve a valósággal való kapcsolatuk kérdéses. És itt újra előjön a régi kérdés, hogy mitől számít valami valóságosnak? Szerintem a legfontosabb a tudatosság, ahol az éntudat jelen van, még ha a környezet illuzórikus is, az egy valóságos állapot.

Médea írta:A tapasztalatok átfedik egymást, nehéz kategorizálni és szerintem nem is nagyon érdemes. Végül is mind egy megváltozott tudatállapot eredményei és mint ilyenek a valóságosságuk illetve a valósággal való kapcsolatuk kérdéses. És itt újra előjön a régi kérdés, hogy mitől számít valami valóságosnak? Szerintem a legfontosabb a tudatosság, ahol az éntudat jelen van, még ha a környezet illuzórikus is, az egy valóságos állapot.

Elsődleges cél lehetne a bizonyítás kérdése . Szerintem lehet hatni a környezetre csak még nem jöttem rá hogyan . Legalábbis a saját tapasztalat szerint , mert ugye mindenkinek a sajátja a  meghatározó  .  Lehetne mondjuk közös tapasztalat szerzés is , ez is nagyon fontos lenne , de ez már magasabb iskola szükségeltetik .  Hmm talán valamikor sikerülhet elérni azt is . csak lépkedjünk előre .  Ápriliával sokat gyúrtunk ezen , de úgy tűnik nem voltunk elég kitartók . Igaz ami igaz , hulla fáradtan akár fizikailag , akár szellemi értelem értve , pontosabban az élet nagy hajszájában nem annyira egyszerű a dolog .

Médea írta:Egy fekvő emberi alakot láttam, teljesen kitöltötte a látómezőmet. Emberinek nevezem, de csak azért mert a széleken a végtagoknak és a fejnek megfelelő nyúlványai voltak. Mintha aranyszín fényből szőtték volna és fehéres, világosabb foltok tarkították. A közepén vonalszerű sáv húzódott és itt-ott a felszínén csomószerű kitüremkedések látszottak. A csomókat is vonalak kötötték össze, egy hálózatszerűséget alkotva. Olyan tanítás jellege volt, mert felismertem, hogy az egyes pontok az észlelés különböző állomásainak felelnek meg. Az álmodás pontja a test alsó felén fényesebben sugárzott.

Úgy mondják a tanítások a kozmosz emberi alakot formáz, egyszer sikerült érzékelnem ennek az emberi alaknak az íriszét vagyis benne voltam az íriszben, ha álmokban történnek meg ezek a dolgok (mert történhet éber állapotban is), fejlesztéseket kapunk utána...

ionon írta:Úgy mondják a tanítások a kozmosz emberi alakot formáz, egyszer sikerült érzékelnem ennek az emberi alaknak az íriszét vagyis benne voltam az íriszben, ha álmokban történnek meg ezek a dolgok (mert történhet éber állapotban is), fejlesztéseket kapunk utána...

Erről Swedenborg is ír (talán ő először), így lehet valami abban hogy Isten képmására teremtettünk.

Médea írta:

ionon írta:Úgy mondják a tanítások a kozmosz emberi alakot formáz, egyszer sikerült érzékelnem ennek az emberi alaknak az íriszét vagyis benne voltam az íriszben, ha álmokban történnek meg ezek a dolgok (mert történhet éber állapotban is), fejlesztéseket kapunk utána...

Erről Swedenborg is ír (talán ő először), így lehet valami abban hogy Isten képmására teremtettünk.

Michael Newton a Lelkünk útjában is hasonló megfigyelésekre jut. Lélekcsoportok, karmikus kapcsolatok, a nagy Egész önműködő részei...

Nyári jegyzetek /3
1/ Bár magányos típus vagy , ez nem jelenti azt , hogy  más  síkokon is az lennél .  Ha meg ez egy olyan valóság ami megtörténhetett , nem biztos , hogy ébrenléti tudatállapotodban  ezekre az emlékekre visszaemlékezzél . Tudod , hogy az emelkedett tudatállapotból is csak nagyon kevés jön vissza , szóval hogy egyértelműen magányos lennél ez egyáltalán nem olyan biztos . 
2 / Általában tejfehér , de tegyük fel ez esetben most a hétköznapinak tűnhetett .  Nekem első  villanásra a kézelkapásos módszer ugrott be , amikor az álmodók elkapják egymás kezét hogy közösen álmodhassanak . 
Hát nem tudom az elvárások , hogy köszöntés képen nyújtson kezet én erre nem igazán tippelnék . 
A rokon  lehet valóban rokon , nem feltétlenül vérvonal . Lehet akár varázslói ág . 
3 / Talán mert sokáig nézted az lehet a gond .  Ezt  latolgattad magad is .   Lehet az ilyesmi energia pazarlásként jelentkezhet és szétesik ilyenkor amit felépítettél ami előtted áll . 
Bár nem tudom nem feltétlenül kell így lennie . Amikor én sokáig nézek egy képet két dolog szokott történni . vagy bele kerülök és ez által álomhelyszínt váltok , vagy alakítok a képen mintha magam festeném . 
4 / Igen ezzel egyet érthetek magam is . 
5 / Szóval a nemtevést nem csak ébrenléti , hanem álombéli állapotban is gyakorolni lehet . Te pont ezt tetted álmodban és eredményre is vezetett . 
6 / Ehhez nem igazán tudok mit hozzászólni . Viszont volt már olyan élményem mondjuk , amikor olyan sebesen repültem , hogy a látvány összefolyt és mint egy szivárvány színű fénysugár tűnt csak fel körülöttem . 
7 / Igen ez is nagyon érdekes . Voltam már magam is úgy , hogy egy kirakat előtt álltam és csak azután tűnt fel benne  a képmásom , miután tudatosult bennem , hogy elvileg látnom kellene magamat benne . 
Amúgy ha TKÉ élményed van és nem asztrális , hanem a fizikai síkon mozogsz , akkor csinálhatsz vagy gondolhatsz bár mire is , a tükörben nem fogod meglátni magadat . 
8 / Igen erről már én is olvastam . legjobb , ha a tested mellett kinyújtva vannak a kezeid .  Amúgy az álmokat és a tudatosodást szerintem nem igazán befolyásolja , én hason fekve alszom és minden felé rakosgatom a kezeimet fejem , vagy a hasam alá , lában közé , meg ki tudja .

Médea álmához :
- Fura ez , de a matematika és a zene vagy művészet valahol egy tőről fakadnak .  Hogy közelebb visz e a létezés misztériumának titkához azt nem tudom ,  de egy biztos , bár melyik ágába ennek a vonalnak bele lehet valóban feledkezni ,   ami már maga is felér egy meditációval . 

- A vizes álmod  kérdéseket vet fel , hogy vajon mi miért történik úgy , ahogy .  Szóval hasonló tapasztalataim nekem is voltak , már csak ezért is elgondolkodtató .  Szóval miért lehet az , hogy néha a víz alatt kezdünk el lélegezni , néha fulladozunk a víz alatt , néha meg olyan sokáig sikerül benn tartani a lélegzetet , hogy azt nem is gondolnánk .   Van egy olyan elképzelésem , hogy az ember ilyenkor talán fizikailag sem vesz levegőt ,  de a légszomj beindítja azt a reflexet , ami levegő vételre késztet bennünket . Ha ilyenkor éppen álmodunk , akkor akár víz alatt vagyunk akár nem , lélegezni fogunk álmunkban is .  Ami ennek ellent mond , mondjuk amikor azonnal lélegezni kezdünk a víz alatt ahogy alá merülünk . Ezeknél az eseteknél nem tudom milyen hatás kapcsolat lehet a fizikai testtel , de azt ugye tudjuk , hogy az energia testnek nincs szüksége levegő vételre

fortis írta:He he , akkor most már te is tudod hogyan lehet egy képbe bele kerülni , álmot váltani  , nagyszerű dolog  . Gratulálok ! Ez a módszer valóban működik ám . 

Igen és most nagy a csábítás hogy megpróbálkozzak helyekre álmodni magam képek segítségével, de egyelőre nem szeretném megszakítani az egyéb gyakorlataim ritmusát.

fortis írta:Van egy olyan elképzelésem , hogy az ember ilyenkor talán fizikailag sem vesz levegőt ,  de a légszomj beindítja azt a reflexet , ami levegő vételre késztet bennünket . Ha ilyenkor éppen álmodunk , akkor akár víz alatt vagyunk akár nem , lélegezni fogunk álmunkban is .

Vagy az is lehet hogy épp a légszomj teremti a vizes álmot, úgy képeződik le a fizikai kellemetlenség mintha vízben fulladoznánk.

Médea írta:

fortis írta:Van egy olyan elképzelésem , hogy az ember ilyenkor talán fizikailag sem vesz levegőt ,  de a légszomj beindítja azt a reflexet , ami levegő vételre késztet bennünket . Ha ilyenkor éppen álmodunk , akkor akár víz alatt vagyunk akár nem , lélegezni fogunk álmunkban is .

Vagy az is lehet hogy épp a légszomj teremti a vizes álmot, úgy képeződik le a fizikai kellemetlenség mintha vízben fulladoznánk.

Na de ha simán lélegzel a víz alatt is minden nehézség nélkül ? Ebben az esetben szerintem nem biztos , hogy volna hozzá köze .

fortis írta:

Médea írta:

fortis írta:Van egy olyan elképzelésem , hogy az ember ilyenkor talán fizikailag sem vesz levegőt ,  de a légszomj beindítja azt a reflexet , ami levegő vételre késztet bennünket . Ha ilyenkor éppen álmodunk , akkor akár víz alatt vagyunk akár nem , lélegezni fogunk álmunkban is .

Vagy az is lehet hogy épp a légszomj teremti a vizes álmot, úgy képeződik le a fizikai kellemetlenség mintha vízben fulladoznánk.

Na de ha simán lélegzel a víz alatt is minden nehézség nélkül ? Ebben az esetben szerintem nem biztos , hogy volna hozzá köze .

Az én esetemben amint lélegezni kezdtem a "víz" megritkult és kevésbé volt már vízszerű. Ha nem úszom a felszínre valószínűleg eltűnt volna. Még az is lehet hogy nincs semmi köze a légzési nehézségekhez hanem fordítva: egy olyan közegbe kerültem ami a vízre emlékeztetett és éppen ez váltotta ki a fuldoklást.

Azért érdekes , mert nekem volt olyan tapasztalatom amikor a víz víznek tűnt és mégis simán lélegeztem benne .  
Mindenesetre nagyon érdekesek voltak a tapasztalataid !

Retro
Ez az a kategória amit nehéz lenne kielemezni . Szerintem itt nem érdemes pusztán jelképeket keresni , néha az álmok nem is igazi álmok és erről eszembe is jutott valami .  Elgondolkodtam azon , hogy  jól van , tudom , hogy egy álom attól tudatos , hogy az ember tudatában van annak , hogy álmodik . De mi van akkor , ha ez nem mindig igaz így , vagy legalábbis nem teljes egészében ? Belénk ivódott ez  a magyarázat és ha magunkra eszmélünk , rögtön ráfogjuk , tudjuk , hogy álmodunk . Talán a síkok sokkal rugalmasabbak a számunkra , vagy mi vagyunk sokkal rugalmasabbak a síkok számára . Belépünk egy álomba ami valóban az és észrevétlenül átsodródunk olyan körülmények közé amik már bár mik lehetnek , de álomnak nevezni tévedés volna .  És mégis . Hisz álmodtunk és ezzel tisztába jövünk , de nem ismerjük fel a pillanatnyi helyzetünket , ezért még mindig azt hisszük álmodunk , immár tudatosan .  
Ezek a gondolatok indultak be nálam a tapasztalatod olvasásakor , és tulajdonképpen nem merném letenni a voksot arra , hogy a tudatod milyen körülmények közé keveredett mikor - mikor melyik pillanatban .

fortis írta: Belépünk egy álomba ami valóban az és észrevétlenül átsodródunk olyan körülmények közé amik már bár mik lehetnek , de álomnak nevezni tévedés volna .  És mégis . Hisz álmodtunk és ezzel tisztába jövünk , de nem ismerjük fel a pillanatnyi helyzetünket , ezért még mindig azt hisszük álmodunk , immár tudatosan . 

Mint te is írtad az álmodnál, szeretnéd kihasználni minél jobban a ritka alkalmat, hasonlóan vagyok ezzel én is. Könnyű sodródni, a figyelmet sok minden lekötheti és közben elfelejtkezhetünk valódi céljainkról. Nekem a repülés a gyengepontom, a szabadságérzet amit ad szinte minden mást elnyom. A legjobb lenne megállni és csak figyelni, kevés dologra egyszerre, akkor talán értékes következtetésekre juthatnánk helyzetünket illetően. Arra is gondoltam hogy alaposabban is ki lehetne kérdezni az álomalakokat, ők talán többet tudnak saját világukról, legyen az az álom vagy asztrálsík.

Ez jó ötlet és tulajdonképpen én is gondoltam már valami hasonlóra . Egyszer volt egy álomalak akihez oda léptem és megkérdeztem tőle , hogy tisztában van e azzal , hogy ez egy álom és mi most egy álomban vagyunk ? Az illető hölgy a legnagyobb természetességgel állította , hogy igen , tudja és tisztában van vele . 
Sajnos eztán elterelődött a figyelmem valami más felé , egy jelenséget mutattam neki a templom tornyánál lévő felhőkre utalva , ás ezzel eltértem a téma lényegétől .

Tudjátok van az a logikai feladvány, melyben egy kecskét, káposztát meg a farkast kell átvinni a folyón, úgy hogy a csónakban egyszerre csak egy dolgot vihetek. Álmomban ez elevenedett meg: kis kalapos emberke voltam, elsőként ölembe kaptam a mekegő kecskét, betettem a csónakba és elkezdtem evezni a túlpartra... Elég vicces ez így, és jól mutatja hogy a gondolatok álomban milyen könnyen realizálódnak.

De jópofi  ! 

fortis írta:Médea írta:
"A testem ilyenkor megritkult és amorf, átlátszó alakot öltött, melyben kristályos csillogású vonalkákat láttam, laza szerkezetet alkotva. "
Az jutott az eszembe , hogy minél jobban átlátunk a test határain , annál inkább előtérbe kerül annak  alkotó szerkezete .  Azt hiszem  valahol mélyen már csak fénypontokat találnánk  , aztán talán már azt sem . 

Nos a könyvek szerint a különböző síkok, különböző felépítésűek és minél inkább eltávolodunk az anyagtól a szellem felé, annál elvontabbá, absztrakttá válik. Az éteri és asztrális szint gyakorlatilag a fizikai finomabb szerkezetű lenyomata, amíg a mentális és kauzális már alig vagy egyáltalán nem tartalmaz felismerhető formákat. Esetemben elképzelhető hogy mikor át akartam menni az akadályokon, a tudatom áthelyeződött egy magasabb síkra, ezzel elvesztve emberi formáját és lehetővé téve a más frekvenciájú anyagon való áthaladást.

Hát ez lehetséges , nagyon érdekes lehetett . 
-

Galéria

Szerintem ha tovább nézted volna a képet ahol megmozdultak bizonyos elemei , talán  behúzott volna a kép látványa . Az ilyen álomváltások mindig nagyon érdekesek . 
Az , hogy tettél egy ilyen utazást Japánban , talán a távol keleti ismereteid és a kelet szeretete generálhatta . 
Amúgy a kép nagyon érdekes , talán érdemes elgondolkodni rajta , akár üzenetet is hordozhat magában . 

Ha van is üzenet, akkor figyelembe kell venni a többi képet is. Mivel ez egy képtár volt és egy viszonylag elszigetelt helyiség, nem kizárt hogy a tudatalattit jelképezte, egy titkos szobát a tudatom mélyén. A tavasz a születést, az ősz az elmúlást jelzi, ugyanakkor mindkét állapot magában hordozza a másikat. Talán az élet körforgása állhat a háttérben.

Nekem a tavasz az újjáéledést , míg az ősz inkább a bőséget jelképezi .

Áprilia írta:

A szimbólum...amit csatoltál, az engem emlékeztet azokra az időkre, amikor még a "tanárom" adott nekem ehhez nagyon hasonló/azonos szimbólumokat, hogy azokat nézve meditáljak. Azt tapasztaltam, hogy erősen kapukat nyitnak. Esetleg kipróbálhatnád a meditálást ezzel a képpel, pontosabban azzal, amit álmodásban láttál, hogy mit eredményez.

Jó ötlet, ki fogom próbálni.

Jé , feltűnően hasonló motívumok alkotják , akár csak az én álmom , és ráadásul még a címe is ugyan az ( szintek )
- vizes környezet
- idegenszerű dolgok vagy érzet ,
- hártya szerű érzetű szinthatárok .
Szóval sokat nem írnék , szerintem sok hasonlóság lehet a magyarázatokban .
Egyes elméletek szerint a tudat alatti szinthatárokat feszegethetted , hogy elérj egy titkot , vagy egy megoldást . Ebben az esetben Áprilia valóban jó ötletet adhatott , tégy némi próbát azzal a jellel , azt meglátod hátha történik valami .