Érdekes álmok mindenkitől mindenkinek

2017.11.08. Nehézségek a magasságban, irány a mélység

Egy sípályán az edző bemutat engem és a férjemet egy eleve ismerős idős házaspárnak. Kezet fogva bemutatkozunk egymásnak. Együtt akarunk felmenni a jégpáncéllal borított dombra (nem síléccel, hanem anélkül). Amikor látjuk, hogy jeges, és lehetetlen felmenni rá, a férjem segítség gyanánt villámgyorsan felszalad a jégen, és fentről úgy csúszik le a fenekén, hogy közben direkt felsérti a jeget a cipőjével, így azon a "járaton" a házaspár is fel tud menni. Eleinte megpróbálok a férjemnek segíteni feltörni a jégpáncélt úgy, hogy én is felszaladok a jégen (itt a gyorsaságban van a lényeg, hogy az ember a lendület által nem csúszik vissza), de nem mindig vagyok sikeres az utánzásban (itt egy korábbi álomban feltárt papagáj-effektus köszön vissza ?), a férjem néha a kezét nyújtja, hogy felhúzzon, aggódik, hogy fel tudok-e jönni, úgy, mint ő, mintha nem is értené, miért csinálom ezt. Én úgy érzem, segítség gyanánt csinálom én is, mint ő. Végül a házaspárral együtt megyek tel a dombra a férjem által "kitaposott" úton. Az álomban hangsúlyos a férjem segítőkészsége.
A következő jelenetben a szüleim által nekem vásárolt lakásba tartok. Megérkezem a társasház bejáratához, bemegyek az aulába,  ahonnan a lakások nyílnak, szép nagy üvegfalai vannak az aulának, melynél fogva fényes, világos a tér, a földszinti és a feljebb levő szinteken lévő lakásokhoz is innen lehet felmenni. Az én lakásom fenn van magasan az egyik emeleten. Nincs lépcső, hanem két falnak támasztott létrán lehet feljutni a lakásomhoz, felmászok az egyik létrán, a vége az egyik nagy üvegablakhoz van támasztva, ott van a "lépcső forduló", onnan vezet tovább a másik létra még feljebb. Azon keresztül sikerül megközelíteném a lakást. Amikor viszont második alkalommal is megpróbálok felmászni a lakásomba (vagy inkább lefelé tartok? ez már nem világos), a lépcsőfordulónál elakadok. Az egyik lábam még az egyik létrán van, a másik pedig már a másik létrán, amikoris a létrák elválnak a falaktól és én ott maradok a levegőben egyensúlyozva rajtuk a magasban (alattam a mélység), mint két gólyalábon, ráadásul a hónaljam alá csapva tartok egy paksaméta dokumentumot, ez is nehezíti a kapaszkodást. Azon gondolkodom ott a magasban, hogy ez nem lesz túl egyszerű, ha minden alkalommal ilyen nehezen tudok majd feljutni a lakásomba, és hogy lehet, hogy amikor a szüleim megvették ezt a lakást, nem vették észre ezt a nehézséget. Látom, hogy nem fogok tudni lejönni, nem tudom megoldani. A megoldás, hogy hogy jövök le, kimarad, mert egyszerűen csak lenn találom magam ismét az aulában. Ahogy körülnézek, látom, hogy van ott egy kényelmes lépcső is, nagy, legalább egy négyzetméter felületű üvegből vannak a lépcsőfokok, próbáképp elindulok ezen is, de ezzel meg az a baj, hogy itt-ott hiányzik a lépcsőből az üveg. Így nem haladok sokat, konstatálom, hogy így sem lehet felmenni, ezért visszalépkedek az aulába a földszintre, odamegyek a bejárati ajtóhoz, mint egy kiindulópontoz. Azon morfondírozok, hogy de kár, hogy nem a bejárati ajtó után következő legelső lakást vették meg nekem a szüleim. Amikor első ízben - a létra mászás előtt - léptem ide be, ennek ez a legelső lakásnak az ajtaja bal kéz felől volt, ám most meglepve látom, hogy az ajtó a padlózatba van vájva és nem baloldalt van, hanem ahogy belépünk az aulába, rögtön a lábunk előtt hever. Lefelé vezet és nincs bezárva, félig nyitva van.

Értelmezés (2017. nov.9.) :

Ha azt vesszük, hogy az épület a személyiségemet szimbolizálja, akkor a pince feletti szint a személyiségem tudatosított részeit jelenti. A magasabb tudatosság szintjeihez  viszont akadályokon keresztül vezet az út, szinte megközelíthetetlen innen, az egó szintjéről (a már eddig tudatosított szintről). A lefelé, azaz a tudattalanba vezető ajtó (vagyis az a lakás, ami a bejáratnál van és a padlóba van vájva, ilyen módon lefelé vezet) nyitva van, ami azt jelentheti, hogy a magasabb tudatosságba a tudattalan tartalmak megismerésén, tudatosításán keresztül vezet az út. A tudattalan tartalmak közvetítői az álmok is, így az értelmezésükre való törekvéssel megismerhetjük önmagunkat (mostanában ezzel foglalkozom, ezt képezi le az álom. Ha már álmodunk, miért ne fordítsuk hasznos dologra?) Talán mostanában megint elindultam volna az egótudatosság szintjén felfelé, és azt (is) mutatta meg az álom, hogy az nem fog menni. Folytatni kell a tudatalatti feltárását.
Épp a minap olvastam itt az érdekes álmok topikban talán, hogy régebben asd94 is leírta, hogy akkoriban neki is az volt a törekvése az álmokkal, hogy jobban megismerni önmagát. Hogy állsz ezzel asd94, sikerült? Tényleg érdekelne, mert pl. nekem volt pár érdekes tapasztalatom ez ügyben, ilyen az is, amit már leírtam a napokban, hogy ráláttam önmagamban az animuszra és annak működésére. Amíg rá nem láttam, addig a "Pusztító" (így neveztem el) formájában leledzett...remélem, sikerül megnevelni. Sok hosszú, fekete kígyóból álló, kúszó-mászó "karjai" vannak, amik mindenhova, minden élethelyzetbe bekúsznak és leuralják, pfuj. Ja, és olyankor pasi vagyok.
Na most visszafekszek aludni, mert még nagyon korán van, hátha lesz még valami jó kis tudatos álom.

Áthozat az Imerjük meg egymást a verseinkről-ből:

fortis írta:Akár az út széli  árny  meredt a mélybe  ,
s látá csillagok ezreit alant ,
s a csillagok között fények cikáztak ,
feltűntek s kihunytak nyomtalan .

Eredetileg fortisnak ezt a versét nem asd94 álmával kapcsolatban akartam (és nem ide) behivatkozni, hanem valahova ide a forumra be akartam írni, hogy rábukkantam az "alant" szó egyik forrására. Ezt a szót fortis fenti versében olvastam életemben először, bár gondoltam, hogy nem tőle ered a szó, mivel ahhoz túl régies, túl "patinás". Fortis előszeretettel használja ezt a szót azóta is, sőt, asd94 is átvette egy-egy álomleírásában. (Szép szó amúgy.) Ahogy a minap olvasgattam az egyik dédapám Bibliáját, Jób könyvében találtam egy verset, amelyben szerepel az "alant" szó, rábukkantam tehát a szó egyik forrására, eszembe is jutott fortis verse, és gondoltam beírom ide valahova a sztorit, megosztom veletek. Reggel olvastam asd-nek a fenti csillagos álmát. De akkor még nem kapcsoltam. Most, hogy nekiveselkedtem, hogy beírjam a sztorimat, és előkerestem hozzá fortis versét, kapcsoltam, hogy asd94 álma és fortis verse is csillagról szól. Szóval azért ide írtam be, mert ez már szerintem szinkronicitás, amiről ugyebár Jung óta tudjuk, hogy az individuáció (tudatosodás) kísérőjelensége.  
(Az ilyen események miatt szeretek itt lenni a forumon).

És itt az Igevers: "Jób 18.16: Alant elszáradnak gyökerei és felülről levágatik az ága."