Különös álmok egyéb kategória

Lebegés
Egy sziklaszírt szélén álltam, alattam a mélység. A szél erősen fújt, ezért rábíztam magamat az elemekre. 
Karjaimat széttárva előre dőltem a mélység felé, de nem zuhantam bele a szakadékba, mert a szél vissza tartott, és felemelt a levegőbe. A következő pillanatokban csak azt érzékeltem, hogy tulajdonképpen lebegek, bár hol is vagyok ez a lebegés érzet átölelt. Tudtam nem lehetek túl magasan, talán egy méterrel a föld fölött, és éreztem immár ez a lebegés nem az  elemek erejének következménye, hanem valami egészen másé, valami más erőé, ami  számomra még ismeretlen . 

Hú ezt majdnem elfelejtettem beírni.
- Szóval valami suliféle lehetett, de csöppet sem valami hagyományos, mert gyerekek felnőttek egyaránt voltak, és a tananyag sem általános jellegű. Inkább tűnhetett volna valami pszichológiai jellegű intézménynek, de nekem mégis valamiért a sulit jelölte megközelítésként. 
Kint a kaputól  pár méterre álldogáltam néhány  ismeretlen társammal, és figyeltük a bentről kijövőket, meg az oktatókat, hogy mi is lehet a téma.  Aztán az egyik oktató tőlem idősebb hölggyel valahogyan szóba elegyedtem, pontosabban ő szólított meg és nem én őt.  Gondoltam megmondom neki, hogy van pár érdekesnek tűnő személyes kérdésem, mire felhívta a figyelmemet, hogy vegyek részt az egyik óráján. 
Így is történt, felgyalogoltam a harmadikra, és beültem az egyik padba, egy nő foglalt helyet mellette,
Tulajdonképpen rájöttem, hogy itt arról van szó, hogy az emberek, diákok kérdéseket tesznek fel, általában igen személyeseket, és a tanár pedig megválaszol mindenre. 
Én következtem, és a kérdésem így szólt:
" Mi az oka annak, hogy némelyik álmomban férfi, némelyikben pedig női movoltomként szerepelek? Némelyikben fiú vagyok, némelyikben lány? " 
Sajnos választ nem kaptam, mert felébredtem.

Párhuzamosan

Igen, szóval ennek az álomnak az volt az érdekessége, hogy egyszerre vagy egymás után, vagy ide oda ugrálva az álmok között, több álomban is szerepeltem folytatásosan. 

Első álom/ 
- Fura egy autót vezettem egy erdei úton, leginkább egy trabantra emlékeztetett, de az álom szempontjából ez nem tűnt érdekesnek, csak az, hogy néha bütykölni kellett az ablaktörlőket. Az út aztán erdei földútként folytatódott, meg is fordult a fejemben, hogy érdemes e tovább haladni rajta, de aztán könnyedén vettem a hepe- hupákat, úgy hogy szépen óvatosan, de azért haladtam tovább. 
Aztán az út egyszer csak véget ért, és az ott lévő  erdei ház fala mellett megálltunk.  Körül néztem, de minden hol fák, és egy patak keresztezték az utunkat, úgy hogy úgy tűnt, itt a végállomás. 
Ezen a helyen Mandula is velem volt, és szórakozottságában kitalálta, hogy megdobja az erdei ház ablakát egy sárgombóccal.  Én sürgősen lebeszéltem erről, és szerencsénk is volt, mert egy öreganyó jelent meg éppen az ösvényen, és kiderült ő volt a ház tulajdonosa. 

Második álom/ 
- Nem vagyok vele tisztában, hogy hol vagyok, de lefelé haladtam a lépcsőn egy és egy kamra szerű üres helységbe toppantam.  Az egyetlen érdekesség ebben a kis helységben, a falon lévő írás, amit sikerült el is olvasnom.  
Tudtam én, hogy valami nem stimmel ezzel az írással, mert ahogy kimondtam az oda írt szavakat, valami körülöttem teljesen megváltozott.  A közeg is, meg én magam is egy fura állapotba léphettünk, mert hamarosan megláttam Mandulát amint utánam jött a lépcsőn, és csodálkozva vette észre, hogy nem vagyok ott.  Pontosabban ott voltam, csak valamiért nem láthatott.
Aztán rájöttem, hogy nem hogy engem, de a falon lévő írást sem láthatja, mert ha látná biztosan oda nézett volna legalább egy két pillanatra. 

Harmadik álom /
- Egy tányért tartok a kezemben, amiben valami sűrűn folyós étel található, akár csak valami főzelék.  nekem úgy tűnik, mintha ugyan abban a kamrában lennék mint előzőleg, de itt a közeg ködös és a kezeimen és a tányéron kívül a köd miatt semmi mást nem látok.  Hirtelen nem tudom hol van a fent és a lent, az oldalt és hasonlók.  Ebből ráébredek arra, hogy ez egy álom, de az állapotomon nem tudok változtatni. 
 A tányért nézem a kezeimben, és a benne lévő sűrű folyékony masszát. Próbálok úgy dőlni, hogy a massza ne folyjon ki a tányérból, ebből próbálom megállapítani, hogy merre lehetnek az irányok.

Negyedik álom/
- Ismét csak nem tudom hol lehetek, de egy szobában ülünk egy társasággal.  
Úgy emlékszem Mandula is ott volt, és a vendéglátóink két középkorú és két idősebb hölgy.  Ők külön ültek tőlünk egy kisebb asztal mellett, mi pedig egy nagyobb asztalnál, amin tányérok és ételmaradékok voltak.  Megkínáltak még valami eledellel, amiről nem tudtam mi az, és még a nevét sem hallottam soha.  Megkóstoltam, finom volt, talán valami süteményhez hasonló, de nem tudnám felidézni. 

Ötödik álom/
- Valahol otthon vagyok, az ismeretlen otthonomban az ismeretlen szüleimmel.  Iskolába kellene menni, talán gimnáziumba, már nem vagyok olyan kicsi. Rájövök, viszont, hogy valamit ki kellene találnom, mert ott hagytam az előző álmomban valamit, ami nélkül nem tudnék iskolába elmenni.  Töröm a fejemet mit csináljak, de semmi okos dolog nem ugrik be. 

Megjegyzés: A legtöbb álomban megszakításként , a harmadik álom bukkant fel, kezemben a tányérral.  Az álmoknak azért volt egy fő vonala, de néha ugrott a részlet, és a másik álomban találtam magamat, hogy a következő pillanatban az előzőt folytathassam. Szóval ilyen még nem volt. Úgy éreztem, mintha párhuzamosan lennének az álmaim egy időben, csak a figyelmem ugrálhatott egyik részletből a másikba.

Farkasember
Na nézzük mennyi minden voltam már, ami hirtelen eszembe jut?
- Holló
-Teknősbéka
-Sárkány
-Kentaur
-kecskebéka
-Denevér
-Delfin
-Farkasember

Ezúttal Farkasember. Néhányan be szerettünk volna jutni egy épületbe, de az erdőből farkasok támadtak ránk.  Ekkor eléggé meglepő dolog történt, mert a kis társaságunk tagjai hirtelen velem együtt átváltoztak farkasemberekké.  A farkasok ezt látva visszamenekültek az erdőbe, a társaim pedig a nyomukba akartak szegődni, de valahogy visszatartottam őket jelezvén, ettől fontosabb dolgunk is volna. Azt, hogy hogyan kommunikáltunk ez számomra is rejtély, azt hiszem érzékelhettük egymás akaratát, vagy valami ilyesmi módon. 
Köztünk és az épület között húzódott egy kis tó, és én belegázoltam a vízbe. Láttam, hogy a többiek ódzkodnak, úgy tűnik a farkasember lét valahogy nincs harmóniában a vízzel. Aztán csak csak megindultak utánam, valamiért fontosnak tűnt bejutni abba az épületbe. 
megjegyzés: Az ehhez hasonló álmoknak nem is annyira a tartama szerintem a lényeg, hanem a megélése, az átélése ezeknek a különös állapotoknak.  Elmondhatom, hogy igazán érdekes érzés volt érezni a duzzadó erőt, ami ezekben a lényekben lakozhat. 

Az orvosnál
- Mandula elkísért az orvoshoz. nem tudom mi lehetett a baj, de vártam, hogy az orvos majd belenéz a torkomba. Nem így történt. 
Megállapítottuk, hogy a hőmérsékletem kicsit magasabb a megszokottnál, de valami egészen másra utaló dolgokat keresett az orvos, lelki vagy mentális eredetű nyomokat kutatva.

megjegyzés: Talán köze lehet ehhez a hajnal 3 órai ébredéseknek.

Világvége
Vidéken voltunk és a teraszról fürkésztem az eget, mert a felhők között megláttam valamit, aminek nem kellett volna ott lennie. 
Elsőre azt hittem, hogy a nap lehet az, de aztán kíváncsiságból fellőttem a fénylő gömb felé valamit, pontosan nem emlékszem már rá vissza, hogy ez mi lehetett, talán egy lézer fényt, vagy petárdát, ez teljesen elfelejtődött sajnos. 
A hatás viszont nem maradt el, mert a fénylő gömbnél valami nagyon fura dolog vette kezdetét, hirtelen kivilágosodott az ég a felhők fölött körülötte, majd a felhők gomolyogni kezdtek, majd színes fények töltötték be az égboltot, még meg is jegyeztem magamnak, hogy hasonló lehet , mint az északi fény.  Aztán vastag fehér lézer fénysugarak törtek át a felhőkön, és világítottak több irányban is, szóval valami leírhatatlan jelenség zajlott az égen.  Fogalmam sem volt róla mi lehetett ez vajon, de bár mi is legyen, az én apró lövésem nem indíthatott be ekkora reakciót, és most úgy látszik, hogy valahogy mégis. 
Gomolygó világító viharos felhő terjeszkedett egyre nagyobbá, és szélsebesen közeledett felénk is, ahogy egyre nagyobb mértékben borította be a látóhatárt.  
Nem kellett kimondanunk, de úgy éreztük itt a világ vége, és nem lehet előle elrohanni, sem elbújni, ez a mágnesesnek tűnő vihar mindenen keresztül hatol.  Ijedtségemben magamra rántottam egy takarót, hogy a fénytől elzárjam magamat, de a takarón keresztül is beszivárgott, így nem volt menekvés. 
Aztán minden elsötétült, és csend lett.  Körül néztem és amit láttam azt sem lehetett érteni igazán. Világos nappal volt, de a csillagokat mégis lehetett látni az égen. Az ég sötét fekete volt, de a földön mégis nappal.  Érthetetlen ez a jelenség, de egy régebbi álmomban találkoztam már ezzel. 
Ahogy megfigyelhettem, semmi sem tört össze, vagy pusztult el, de valahogy mégis minden megváltozott. Minden más lett mint ami volt.  De ezt csak az érzéseink sugallották, mert az eget kivéve minden ugyan olyan volt. 

Incidens a templomban
Ez az álom pár napja történt, csak csak beírom, mert azért érdekes. 
Szóval egy templomba mentem be, ahol sokan üldögéltek a sorokban, de egy szünet alkalmával úgy gondoltam, inkább lelépek. 
Fel is keltem, és elindultam a kijárat felé, amikor észrevettem, hogy nincs a lábamon cipő, és mezítláb vagyok.  Hirtelen eszembe jutott, hogy bakancs volt a lábamon, és láttam egy pár bakancsot az előtérben, de egyikhez sem mertem hozzányúlni, mert úgy éreztem, azok valaki másoknak a cipői.  Gondoltam vissza megyek a helyemre, talán ott hagyhattam a lábbelimet az ülésem alatt, de valahogy sehogyan sem akaródzott sikerülni visszatalálnom a helyemre. Egyik másik idősebb hölgy sértődötten fel is szisszent, amikor véletlenül nekik mentem a sorok között kilógó végtagjaiknak, de most nem foglalkoztam ezekkel az elégedetlenségekkel . 
Aztán feladtam a kutatást, mert rájöttem, hogy fogalmam sincs hol lehetett a helyem, pláne így, hogy sokan felálltak, és a templom bejáratához közeli szabad területen beszélgettek. 
 Aztán valami fura dolog történt.  Megjelent az oltárhoz közel négy öt mexikói öltözéket viselő alak, és az egyik egy fura puskával a tömeg felé lőtt.  Ez nem igazi puska volt, mert a csöve inkább egy trombita kiöblösödő végéhez volt hasonló, és nem golyót lőtt ki magából, hanem valami egészen mást,  hangot, vagy fényt, ilyesmikre gondolok.  Viszont a hatás eléggé különös volt. A tömeg nagy része hirtelen eltűnt, és csak pár ember maradt ott az állók és az ülők közül.  
Aztán az egyik figura intett, hogy tartsak velük, de válaszra már nem várhattak, mert hirtelen fényes auraszerű fehér fényfüggöny vette őket körül, és mintha csak teleportáltak volna, mind eltűntek.  Én meg úgy meglepődtem ezeken az eseményeken, hogy hirtelen fel is riadtam az álomból.

Hátrahagyatottan. 
Egy suliban kezdődött az egész, ahol diák voltam.  Azt nem tudom, hogy ez egy átlagos suli volt e , vagy valami más, de azt igen, hogy oda hívtak néhány tanárt,és idegent  hogy megnézzék amit csináltam.  
Egy nagyobb méretű füzet volt előttem és én ebbe a füzetbe szél sebesen írtam,  de nem hétköznapi módon, mert olyan betűkkel mint a kínai, vagy ahhoz hasonlóval.  De ez csak egy írásforma volt, mert aztán a következő oldalon váltottam, és megint valami egészen különös betűformákat róttam a papírra.  Ez így ment egy ideig, amikor végül is megkérdezték tőlem, hogy tudom e mit írok? 
Azt feleltem, hogy nem tudom, mert nem is én írok, hanem a kezem az ami ír, és fogalmam sincs, hogy mit. 
- Az álom folytatásában már nagyobb voltam, mondhatni felnőtt, és találkoztam egy ismeretlen lánnyal, akinek a megjelenése eszembe juttatta azt, hogy nekem sürgősen el kellett volna mennem egy helyre, egy szigetnek a csücskébe, ( volt  tudatkalandoros találkozás helyszíne  volt a legutolsó alkalommal) és ha nagyon rohannék sem érnék már el oda.  Nagyon fontos lett volna, hogy ott találkozzam valakikkel, akikkel elmentem volna valahova. Azt nem tudom hová, de azt tudtam, hogy lekéstem őket, és már soha többé nem térnek vissza.  Ez annyira elkeserített, olyan rossz kedvem volt tőle, hogy rányomta bélyegét az egész napos hangulatomra.

Gondolod, hogy akik fontosak az életedben, azokkal egy találkozáson múlik a jövő?

Akikkel dolgod van, azok nincsenek sem egy véletlenre vagy egy hibára "bízva", ezeknek kiszolgáltatva.

Szerintem

Én speciel azt tapasztaltam, hogy akikkel fontos dolgom van, azokat le sem tudom (tudtam) vakarni magamról, és igazából nem is akartam. 

Azt hiszem mindig azzal van dolgunk, amit éppen teszünk, ahol éppen vagyunk.  De ez most szerintem egy kicsit másról szólhatott. Hogy miről is, azt nem tudom, de érzelmileg nagyon nem esett jól.

Végül is lehet, hogy csak a legerősebben karmikus kapcsolatok azok, amelyek kényszerítő erejűek.
A többiről el lehet feledkezni, figyelmen kívül lehet hagyni. Vagyis a szabad akartunknál fogva ki is zárhatjuk ezeket az életünkből... vagy megtehetjük, hogy nem tartjuk elég fontosnak.
Aztán ugyanezt persze meg is lehet bánni utólag.

Még hozzátenném, hogy szerintem egy karmikusnak induló kapcsolat is elvesztheti menet közben a karmikusságát. Pl. megszülető, felnevelt gyerekek, megszűnő munkatársi kapcsolat vagy ha egyik vagy másik fél nem teljesíti azt, ami a feladata lett volna a kapcsolatban.

A szellem
Nekem úgy tűnt, hogy megsebesítették azt a nőt, talán lelőhették(?), de ő csak vonszolta magát, eljutott a korlátig, majd benyitott abba  a helységbe, ahol talán négy ágyon beteg emberek feküdhettek.  Ekkor ugrott be, hogy ez talán valami egészségügyi intézmény, így már jobban értettem a helyszínt.  A sebesült nő odavánszorgott az egyik ágyon fekvőhöz, és amikor elérte, a teste holtan rogyott össze. 
Igen ám, de ezzel még nem ért véget a jelenet, mert az ágyon fekvőből, ekkor kilépett annak szelleme.  
Most itt egy kis zavar történt a gondolataimban, mert nem tudtam eldönteni, hogy a sebesült nő túrhatta e ki az ágyon fekvő szellemét az ő testéből, így elfoglalva azt, vagy pedig a sebesült nő szelleme lehetett e az amit láthattam?  
Azt hiszem az lenne a logikus, ha a beteg szelleme lett volna az, és a sebesült vette volna át a helyét, mert akkor mi értelme lett volna ennek a törekvésnek, hogy eljusson a vélhetően ápoló odáig, ahol ezt az incidenst láthattam? 
Ha ez valóban így volt, akkor ez egy tipikus testrablás lehetett.

fortis írta:A szellem
Ha ez valóban így volt, akkor ez egy tipikus testrablás lehetett.

Épp a minap gondolkodtam rajta hogy ha nagyobb gyakorlatra tennék szert a tké-ben, akkor nem kellene-e félnem attól hogy amíg távol vagyok, valami rosszindulatú szellem elfoglalja a testemet? Amúgy kétlem hogy ez ilyen könnyen menne, szerintem a tké során csak a tudatosságunkat helyezzük át a másik testünkbe, és még ha az asztrálissal el is távolodunk a fizikaitól messzebbre, a kapcsolat megmarad vele. Nem lehet csak úgy kitúrni valakit.

Hát szerintem sem, legalábbis én mindig is úgy gondoltam, hogy nem eszik olyan forrón a kását, ezért elég fura , hogy hirtelen csak úgy spontán ilyesmit álmodhattam. 
Amúgy viszont a médiumiságban meg tudnék hinni valamelyest, mondjuk az is nehezen elképzelhető, de nem vetném el annak lehetőségét, hogy az működhetne.

A sugárzás
Egy magas épületből jöttem volna lefelé a lépcsőn,  de idő közben rájöttem ez túl sokáig tartana, ezért inkább a liftet választottam. 

Az épület maga legalább 40 emelet magas lehetett, és én valahol a felső szintek egyikén voltam. Lenéztem a lépcsők között húzódó mélységbe, ami megerősített az iménti elhatározásomban.
A liftben voltak páran még rajtam kívül, hivatalos személyek és civilnek tűnők, de tudtam itt senkiben sem lehet megbízni, mert mondhatni ellenséges területen tartózkodhattam.  
A földszinten az egyik civilnek tűnő nőnek valamiért gyanússá válhattam, és faggatni kezdett volna, de én félre húztam, és gyorsan egy olyan helyet kerestem, ahol vastagabbak lehettek a falak, és ahol remélhetően nincsenek ablakok.  
A földre rántottam a nőt, miközben valahogy az értésére adtam, hogy kuporodjon össze amennyire csak lehet, mert őrült nagy a baj.  A nő megérezhette, hogy komolyan beszélek, mert nem ellenkezett, én pedig fölé görnyedve teljesen átkulcsoltam, hogy a testemmel is védjem amennyire ez lehetséges. 
Nem tudom mi lehetett az ok, de hamarosan meg is érkezett a lökéshullám, és éreztem, hogy áthatol az egész testemen, és már tudtam, hogy ezt itt senki sem úszhatta meg, még a nő sem, akit megpróbáltam megmenteni a lehetőségeimhez képest. 
Ez egy nagyon furcsa testi érzettel járt, nagyon nehéz lenne pontosan leírni, mintha egy atombomba robbant volna valahol, és annak a sugárzása söpört volna végig a környezeten. 
Az álom folytatásában egy nagy vízparton vagyunk, többek közt az a nő is akit az imént próbáltam volna megmenteni, a víz nagyobb hullámokat vetett, és az emberek félelem nélkül dobáltatták magukat a tajtékzó vízzel.  Tudtuk, hogy csak napjaink lehetnek hátra, és aztán meghalunk, közülünk senki sem maradhat pár napnál tovább életben.

Hát elég nyomasztó egy álom lehetett. A veszély egyszerre volt jelen belül és kívül. Bent féltél az emberektől, legalábbis nem bíztál bennük, olyan voltál mint egy paranoiás. Viszont a katasztrófa végül kívülről érkezett meg. De hogy függ össze a kettő? Nem lehet hogy az emberekből áradó fenyegetés öltött testet az atomrobbanás alakjában? Vagy fordítva, a közelgő veszély tett mindenkit (téged) nyomottá? A végén mintegy esélyt adtál magadnak a megnyugvásra, kiszabadultál a rossz helyről, viszont a nyugtalanságod megmaradt, ezt szimbolizálhatják a vad hullámok. Fontos elem lehet hogy már nem vagy ellenséges területen - "az emberek félelem nélkül dobáltatták magukat" - tehát mondhatni feloldódott a korábbi feszültség nagy része. Ez is lehet a robbanás magyarázata, a kijutásban segített, így ez egy pozitív erő is lehet, ellensúlyozva a belső rossz közérzetet.

Végül is jó gondolatok. Lehet némi összefüggés, a mostanában velem megtörtént eseményekkel.Munkahely váltások, lakáscserék és hasonlók. Bár még most sem érzem magam biztonságban.

Álmomban egy tükörbe néztem, ahol a szemeimet vizsgáltam, mert észrevettem, hogy a szembogaram valamilyen módon megváltozott, és erről nem tudtam mit is véljek.  Mintha ki akarna terjeszkedni a szemem nagyobbik felére, szóval tanácstalan voltam, mi is lehet ez. 

Végül is az álom természetéhez tartozik, hogy ha valamit sokáig nézünk akkor elkezd megváltozni, szerintem itt is ez történt.

Nem nem, ez esetben nem így történt, mert ezt az elváltozást azonnal észrevettem, ez is hozzá tartozott ahhoz, hogy jobban szemügyre vegyem.  Ellenben a rá való koncentrálás semmit nem változtatott a jelenségen, és mondjuk ha az álmok természetét nézem, akkor ennek nem így kellett volna történnie, hanem ahogyan te állítod.

A tapasztalatod összefügg azzal a javaslattal amit korábban tettél, hogy nézzük meg a szemünket vagy az álomalakok szemét? Csak azért kérdem mert írtad hogy később elmondod mi ennek a célja.

asd94 írta:A tapasztalatod összefügg azzal a javaslattal amit korábban tettél, hogy nézzük meg a szemünket vagy az álomalakok szemét? Csak azért kérdem mert írtad hogy később elmondod mi ennek a célja.

Nos ez most teljesen spontán jött, de az nem jelenti azt, hogy ne dolgozott volna bennem ez a kérdéskör.
Ha viszont már így alakult, akkor elmondom mire ment ki a játék.  Egyes elméletek szerint ha egy álom alaknak vörösen izzó szemei vannak, akkor az egy energiával rendelkező lény, és nem egy szimpla álom alak.  Szóval kíváncsi voltam, hogy ez hogyan mutatkozhat meg, egy tükörképben.  Az eddigi tanulmányok szerint sehogy, tehát itt két lehetőség jöhet a felszínre. A tükör képben azért nem vöröslik a szempár, mert az csupán egy tükörkép, vagy azért nem, mert az elmélet hamis.

Ez már az álmodás Castaneda szerinti értelmezése. Az hogy általában emberi formát öltünk álmunkban, ösztönös, mert így kényelmesebb cselekedni. De igazából erre nincs szükség, lehet olyasmiről is olvasni hogy csupán egy pont vagy, szimpla tudatosság testi való nélkül. Így ha azt vesszük hogy te magad valóságos, azaz energiával rendelkező lény vagy, akkor amilyennek a szemedet látod, az teljesen szubjektív tapasztalat, mert végül is csak egy felvett forma, kivetülés. Ott van még a gömblátás is, nem kell hozzá hogy a fejeden körbe szemek legyenek. Szerintem ezek elmondhatók egy szervetlen lényről is, akármilyen alakban jelenjen is meg, nem hiszem hogy volna jelentősége hogy milyen színű a kontaktlencséje.

Elvileg  ezt én is így gondolnám ahogyan leírtad, és meg is tapasztaltam már testetlen vagy gömb formát.  Nem is tartanám ezt az elméletet a vörös szemekkel reálisnak, de mivel ez egy állítás, utána akartam  nyomozni. Nos nekem nem sikerült bizonyságot szereznem az elmélet helyességéről, így már nincs miért tovább kutatnom.

Az idegen
Tulajdonképpen egy állásinterjún voltam, ez valami nagyobb cég lehetett, szimpatikusnak tűnő emberekkel. 
Az autóval nem messze parkoltam a cégtől, és most visszafelé gyalogoltam már, de valahogy a kocsit mégsem találtam.  Úgy tűnt, eltévedhettem, de nagyjából bemértem a körzetet, hogy ne távolodjak el túl messzire.  Egy ideje kóvályogtam már, amikor egy alagsorokkal ellátott épülethez értem, és ott keresgéltem tovább átjárók után, hátha meglelem az autómat végre. 
Mondjuk az autó nem lett meg, de feltűnt egy különös ember, valahogy mondhatni nem hétköznapi, vagy szokványos öltözékben, de ez nem is lett volna feltűnő, ha nem lett volna őkelmének ez  a sötét rideg  kisugárzása. 
Nem tudom mikor jöhetett el a pillanat, de tulajdonképpen valamikor itt ezen a helyen nővé változhattam.  Talán a félelem az anima része lehet, mert elkezdtem félni attól az embertől, aki talán ezt megérezve a nyomomba eredt. Így bolyongtunk ott az alagsorban, ami néha leginkább egy mélygarázs benyomását kelthette, de aztán gondolva egyet szembeszálltam ezzel a förtelemmel. 
Tőr villant a kezében, úgy hadakoztunk egymással, de valahogy mindig sikerült úgy elkapnom a kezét, hogy a tőr a földre esett. 
Ilyenkor mindig oda ugrottam, hogy felkapjam a földről a fegyvert, de az mint a víz ami gőzzé válik eltűnt a földről, halvány nyomot hagyva maga után, így csak a helyét kaparhattam a körmeimmel.  De hogy ne legyen annyira egyszerű a dolgom, miután a fegyver eltűnt a földről, újra megjelent a támadóm kezében. . Érdekes, így ahogy vissza emlékszem, mindig csak a bal kezében. 
A rohangálás és bujdosás közben aztán feltűnt egy alacsonyabb forma ember, akihez oda szaladtam, és azt mondtam neki, hogy ő egy földönkívüli, talán csak azért, hogy ez hátha hatással lehetne a sötét alakos üldözőmre, de a trükk nem vált be, így üldözött lettem tovább.  Az álom vége felé elbújtam egy szűk lyukban, aminek a bemeneti nyílásán kívül volt még egy rácsos ablaka, és az idegen észre vehette, mert az arcát a rácshoz egészen közel nyomva figyelte van e odabent valaki.  Így nem volt más választásom, ki kellett ugranom abból a szűk kis helységből, és rohanni tovább. 

A csőben.
Ennél az álomnál egy  krumplis hálóhoz hasonló csőben másztunk felfelé, egy nő és mögötte én. A helyszín egy irtó magas híd volt, amire ez a csőszerű háló ki volt feszítve, és amelyben csak hason kúszva juthattunk tovább.  Nagyon magasra felkúsztunk már, de minél följebb jutottunk, a cső egyre csak szűkebbé vált.  A végén az előttem kúszó hölgy bejelentette, hogy nem juthat tovább, mert a háló annyira összeszűkült, hogy nem fér már el benne,  Mit csináljunk, töprengtem, vissza mászni sem fogunk tudni, az túl fárasztó lenne, így arra a döntésre jutottam, hogy át kellene vágnunk a hálót, és abba kapaszkodva kívülről mászni fel tovább.

Szűk helyek, menekülés, harc, bolyongás. Ez így elég tipikusan hangzik. Én is sokszor álmodom hogy egy épületből próbálok kijutni, de valami mindig utamat állja. Neked még üldöződ is akadt. Szerintem a stressz válthatja ki az ilyen álmokat. Az anima része érdekes, talán azért változol át mert automatikusan társítod az áldozat szerepét egy nővel, aki a gyengeség, kiszolgáltatottság jelképe is lehet, tehát a lelkiállapotod így manifesztálódik.

Igen én is erre gondoltam az animát illetően. 

Ami a csőben azaz hálóban való mászást illeti az viszont valami más lehet. Nem tudom mi, de fontos volt a feljutás, és a háló szélessége.  Talán ha el akarunk jutni valahová, akkor idővel az út egyre keskenyebbé válik, a lehetőségek szűkülhetnek. Jelképesen lehetne egy ilyen jelentése.  Amúgy ég és víz között. A híd az átjárót jelképezheti, a háló pedig a hídnak egy nem hétköznapi formáját.

Szerintem is valamilyen stresszhelyzet miatt jöttek ezek az álmok.

Az "árnyékod" elől menekülsz. Személyiségednek mindazon oldala elől,amit elfojtasz jô mélyre,mert nem akarsz vele szembesülni (na nem álomban,hanem itt. Az álom "csak"figyelmeztet). A ház a  személyiséged szimbóluma. Az alagsor a tudatalattidé. Onnan bukkant elő az árnyékod,amit a személyiséged tudatos része (az egód) elfojt,száműz a tudattalanba. Az árnyoldalad kinézete zord, rideg. Van egy ilyen oldalad is,amit letagadsz,elfojtasz. De a tudattalanba rejtett tartalmak az elfojtás ellenére is hatnak. Meg ki is tudnak törni. Nem menekülni kell előle, meg megpróbálni megölni, hanem őszintén szembe nézni önmagunkkal, és a tudat szintjére felhozni az elfojtásokat,elismerni hogy lám,ilyen oldalam is van. Az a tőr az árnyékod kezében elég erős figyelmeztetés. Ės a bal kezében volt. Na az is a tudatalattira utal. 
Hiába akarod megölni, nem fog sikerülni,mert ő is te vagy. Ő létező részed,csak elfojtod. Hát,úgy látszik,az önismeretet senki  nem ússza meg,az álmok meg nagyon árulkodók....
A nő nem az animád volt, hanem az van,amit a többiek mondtak. Egyszerűen csak gyöngének és félősnek tartod a női nemet, így akartál megmenekülni:azt hitted, ha nővé változol,a pasasnak majd megesik rajtad a szíve.

Én is mondtam már Fortisnak többször, hogy van egy nagyon racionális, józan ész, mondjuk így hideg oldala.
Ez igazából nem ritkaság és férfiaknál gyakoribb, szóval szerintem ez egy elfogadható dolog... nem hinném, hogy értelme van elfojtani.