Különös álmok egyéb kategória

Áprilia írta:

fortis írta:Lebegés
Egy sziklaszírt szélén álltam, alattam a mélység. A szél erősen fújt, ezért rábíztam magamat az elemekre. 
Karjaimat széttárva előre dőltem a mélység felé, de nem zuhantam bele a szakadékba, mert a szél vissza tartott, és felemelt a levegőbe. A következő pillanatokban csak azt érzékeltem, hogy tulajdonképpen lebegek, bár hol is vagyok ez a lebegés érzet átölelt. Tudtam nem lehetek túl magasan, talán egy méterrel a föld fölött, és éreztem immár ez a lebegés nem az  elemek erejének következménye, hanem valami egészen másé, valami más erőé, ami  számomra még ismeretlen . 

Az álmokban a zuhanásos érzések állítólag a talajvesztettséget szimbolizálják. Az akkori munkahelyváltásod kapcsán (pont elhagytad az előzőt, az új meg még nem volt meg, ha jól sejtem) talán ez még helytálló is lehet. Szerencsére nem zuhansz a mélybe, mert azért az elemek megsegítenek. Egy erő, ami szerintem a te személyes belső erőd, ez segít át az átmeneti bizonytalanság-talajvesztettség érzésének. A személyes erőd elég nagy szerintem, nem kell félned semmitől. Végülis az álom is ezt mutatja.

Áprilia írta:

fortis írta:Hú ezt majdnem elfelejtettem beírni.
- Szóval valami suliféle lehetett, de csöppet sem valami hagyományos, mert gyerekek felnőttek egyaránt voltak, és a tananyag sem általános jellegű. Inkább tűnhetett volna valami pszichológiai jellegű intézménynek, de nekem mégis valamiért a sulit jelölte megközelítésként. 
Kint a kaputól  pár méterre álldogáltam néhány  ismeretlen társammal, és figyeltük a bentről kijövőket, meg az oktatókat, hogy mi is lehet a téma.  Aztán az egyik oktató tőlem idősebb hölggyel valahogyan szóba elegyedtem, pontosabban ő szólított meg és nem én őt.  Gondoltam megmondom neki, hogy van pár érdekesnek tűnő személyes kérdésem, mire felhívta a figyelmemet, hogy vegyek részt az egyik óráján. 
Így is történt, felgyalogoltam a harmadikra, és beültem az egyik padba, egy nő foglalt helyet mellette,
Tulajdonképpen rájöttem, hogy itt arról van szó, hogy az emberek, diákok kérdéseket tesznek fel, általában igen személyeseket, és a tanár pedig megválaszol mindenre. 
Én következtem, és a kérdésem így szólt:
" Mi az oka annak, hogy némelyik álmomban férfi, némelyikben pedig női movoltomként szerepelek? Némelyikben fiú vagyok, némelyikben lány? " 
Sajnos választ nem kaptam, mert felébredtem.

Érdekes ez fortis, hogy kérdéseket teszel fel magadra (mondjuk úgy, hogy az önismeretre vonatkozóan), mert alapvetően kíváncsi vagy, de a válaszok elől már kitérsz. Mintha félnél a válaszoktól, mert félsz, hogy netán valamelyik mellett elköteleznéd magad, ami viszont nincs ínyedre. A döntő pillanatban való felébredés is egy védekező mechanizmus a válaszok ellen.

Áprilia írta:

fortis írta:Párhuzamosan

Igen, szóval ennek az álomnak az volt az érdekessége, hogy egyszerre vagy egymás után, vagy ide oda ugrálva az álmok között, több álomban is szerepeltem folytatásosan. 

Első álom/ 
- Fura egy autót vezettem egy erdei úton, leginkább egy trabantra emlékeztetett, de az álom szempontjából ez nem tűnt érdekesnek, csak az, hogy néha bütykölni kellett az ablaktörlőket. Az út aztán erdei földútként folytatódott, meg is fordult a fejemben, hogy érdemes e tovább haladni rajta, de aztán könnyedén vettem a hepe- hupákat, úgy hogy szépen óvatosan, de azért haladtam tovább. 
Aztán az út egyszer csak véget ért, és az ott lévő  erdei ház fala mellett megálltunk.  Körül néztem, de minden hol fák, és egy patak keresztezték az utunkat, úgy hogy úgy tűnt, itt a végállomás. 
Ezen a helyen Mandula is velem volt, és szórakozottságában kitalálta, hogy megdobja az erdei ház ablakát egy sárgombóccal.  Én sürgősen lebeszéltem erről, és szerencsénk is volt, mert egy öreganyó jelent meg éppen az ösvényen, és kiderült ő volt a ház tulajdonosa. 

Második álom/ 
- Nem vagyok vele tisztában, hogy hol vagyok, de lefelé haladtam a lépcsőn egy és egy kamra szerű üres helységbe toppantam.  Az egyetlen érdekesség ebben a kis helységben, a falon lévő írás, amit sikerült el is olvasnom.  
Tudtam én, hogy valami nem stimmel ezzel az írással, mert ahogy kimondtam az oda írt szavakat, valami körülöttem teljesen megváltozott.  A közeg is, meg én magam is egy fura állapotba léphettünk, mert hamarosan megláttam Mandulát amint utánam jött a lépcsőn, és csodálkozva vette észre, hogy nem vagyok ott.  Pontosabban ott voltam, csak valamiért nem láthatott.
Aztán rájöttem, hogy nem hogy engem, de a falon lévő írást sem láthatja, mert ha látná biztosan oda nézett volna legalább egy két pillanatra. 

Harmadik álom /
- Egy tányért tartok a kezemben, amiben valami sűrűn folyós étel található, akár csak valami főzelék.  nekem úgy tűnik, mintha ugyan abban a kamrában lennék mint előzőleg, de itt a közeg ködös és a kezeimen és a tányéron kívül a köd miatt semmi mást nem látok.  Hirtelen nem tudom hol van a fent és a lent, az oldalt és hasonlók.  Ebből ráébredek arra, hogy ez egy álom, de az állapotomon nem tudok változtatni. 
 A tányért nézem a kezeimben, és a benne lévő sűrű folyékony masszát. Próbálok úgy dőlni, hogy a massza ne folyjon ki a tányérból, ebből próbálom megállapítani, hogy merre lehetnek az irányok.

Negyedik álom/
- Ismét csak nem tudom hol lehetek, de egy szobában ülünk egy társasággal.  
Úgy emlékszem Mandula is ott volt, és a vendéglátóink két középkorú és két idősebb hölgy.  Ők külön ültek tőlünk egy kisebb asztal mellett, mi pedig egy nagyobb asztalnál, amin tányérok és ételmaradékok voltak.  Megkínáltak még valami eledellel, amiről nem tudtam mi az, és még a nevét sem hallottam soha.  Megkóstoltam, finom volt, talán valami süteményhez hasonló, de nem tudnám felidézni. 

Ötödik álom/
- Valahol otthon vagyok, az ismeretlen otthonomban az ismeretlen szüleimmel.  Iskolába kellene menni, talán gimnáziumba, már nem vagyok olyan kicsi. Rájövök, viszont, hogy valamit ki kellene találnom, mert ott hagytam az előző álmomban valamit, ami nélkül nem tudnék iskolába elmenni.  Töröm a fejemet mit csináljak, de semmi okos dolog nem ugrik be. 

Megjegyzés: A legtöbb álomban megszakításként , a harmadik álom bukkant fel, kezemben a tányérral.  Az álmoknak azért volt egy fő vonala, de néha ugrott a részlet, és a másik álomban találtam magamat, hogy a következő pillanatban az előzőt folytathassam. Szóval ilyen még nem volt. Úgy éreztem, mintha párhuzamosan lennének az álmaim egy időben, csak a figyelmem ugrálhatott egyik részletből a másikba.

Itt is a bensőd felé veszed az irányt, az erdő ugyebár a bennünk rejlő ismeretlen szimbóluma, és meg is jelenik neked az öreganyóka, mint az ősvaló szimbóluma. Az erdei lak pedig a személyiséged. Mandula meg akarja dobálni sárral az öreganyóka házát, téged, azaz nem veszi komolyan a szellemi törekvéseidet, sárral dobálná azt, ahol az ősvaló lakozik.
A következő álomban is befelé tartasz önmagad felé, a háznaka lépcsőjén tartasz lefelé a tudattalanba, a személyiséged mélységeibe. Bejutsz egy kamrába, ahol csak te ismered ki magad némileg, el tudod olvasni a feliratot, míg Mandula nem ismeri ezen mélységeidet, bár lemegy utánad, nem ismer ott fel téged és az írott szöveget sem veszi észre, mintha ott sem lennél te sem, és a szöveg sem.
A következő jelenetben ugyanabban a kamrában vagy, személyiséged egy, előtted eddig ismeretlen területe ez a tudattalanban, ezt jelképezi, hogy ködös számodra a helyiség, nem látsz, es az irányokat sem látod. Személyiséged ezen területét egyáltalán nem ismered, "nem tudod, hol a fent és lent, elvesztetted az irányokat". De legalább lemereszkedtél. És ez tápláló jellegű számodra, ezt szimbolizálja, hogy egy tányérból ételt eszel.
A következő álom mintha az elozonek a folytatása lenne, ételmaradékok közt ülsz (több nővel, Mandula is ott van, ezt nem tudom mire vélni), és a többi nő közül valamelyik egy segítő anima figura lehet, mert finom, süteményszerű eledellel kínálnak, tehát itt is a tápláláson van a hangsúly.
Az utolsó álmodban érdekes momentum, hogy "ott hagytál valamit az előző álmodban, ami nélkül nem tudsz iskolába menni." Talán nem építettél be valamit a tudattalanból a tudatosba, amire az iskolában alapozni lehetne, ezért nem mehetsz ennek a hiányában az iskolába.

Áprilia írta:

fortis írta:

Az a lény te voltál. Az állat szimbólum miatt pedig az az erő az ösztöneid ereje.
A kentaur alakban való megjelenésről majd még lehet, hogy hozok valamit.

Áprilia írta:

fortis írta:Az orvosnál
- Mandula elkísért az orvoshoz. nem tudom mi lehetett a baj, de vártam, hogy az orvos majd bele néz a torkomba. Nem így történt. 
Megállapítottuk, hogy a hőmérsékletem kicsit magasabb a megszokottnál, de valami egészen másra utaló dolgokat keresett az orvos, lelki vagy mentális eredetű nyomokat kutatva.

megjegyzés: Talán köze lehet ehhez a hajnal 3 órai ébredéseknek.

Ezt még az előző előtt álmodtad, csak nem vettem észre. Eléggé egyertelműen megmondja az álom, hogy a fizikai betegségeknek lelki oka van.

Áprilia írta:

fortis írta:Incidens a templomban
Ez az álom pár napja történt, csak csak beírom, mert azért érdekes. 
Szóval egy templomba mentem be, ahol sokan üldögéltek a sorokban, de egy szünet alkalmával úgy gondoltam, inkább lelépek. 
Fel is keltem, és elindultam a kijárat felé, amikor észrevettem, hogy nincs a lábamon cipő, és mezítláb vagyok.  Hirtelen eszembe jutott, hogy bakancs volt a lábamon, és láttam egy pár bakancsot az előtérben, de egyikhez sem mertem hozzányúlni, mert úgy éreztem, azok valaki másoknak a cipői.  Gondoltam vissza megyek a helyemre, talán ott hagyhattam a lábbelimet az ülésem alatt, de valahogy sehogyan sem akaródzott sikerülni visszatalálnom a helyemre. Egyik másik idősebb hölgy sértődötten fel is szisszent, amikor véletlenül nekik mentem a sorok között kilógó végtagjaiknak, de most nem foglalkoztam ezekkel az elégedetlenségekkel . 
Aztán feladtam a kutatást, mert rájöttem, hogy fogalmam sincs hol lehetett a helyem, pláne így, hogy sokan felálltak, és a templom bejáratához közeli szabad területen beszélgettek. 
 Aztán valami fura dolog történt.  Megjelent az oltárhoz közel négy öt mexikói öltözéket viselő alak, és az egyik egy fura puskával a tömeg felé lőtt.  Ez nem igazi puska volt, mert a csöve inkább egy trombita kiöblösödő végéhez volt hasonló, és nem golyót lőtt ki magából, hanem valami egészen mást,  hangot, vagy fényt, ilyesmikre gondolok.  Viszont a hatás eléggé különös volt. A tömeg nagy része hirtelen eltűnt, és csak pár ember maradt ott az állók és az ülők közül.  
Aztán az egyik figura intett, hogy tartsak velük, de válaszra már nem várhattak, mert hirtelen fényes auraszerű fehér fényfüggöny vette őket körül, és mintha csak teleportáltak volna, mind eltűntek.  Én meg úgy meglepődtem ezeken az eseményeken, hogy hirtelen fel is riadtam az álomból.

A napokban is álmodták egy olyan cipőset, ahol eltűntek a cipőid és visszamentél értük valahova, hogy visszaszerezd őket. Itt is ugyanez történt. És mindkét alkalommal a homályba vész, hogy vissza tudtad-e őket szerezni, vagy nem.
A többiről nincs ötletem, esetleg annyi, hogy mivel a fickók mexikóiak voltak, ennek köze lehet ahhoz, hogy don Juan és társasága is Mexikóban élt. Mivel menekülni vágysz, eltűnni, ők testesítették meg az eltűnős jelenetet, mint akik képesek lennének magukkal vinni egy másik világba. Amikor Castaneda a könyveiben don Juan eltűnéséről ír, általában szóba kerül don Juan cipője. Talán abban a kontextusban, hogy azzal együtt, azaz fizikai testestül tűnt el ő (a belülről izzó tűz során) Talán mivel te még ragaszkodsz a cipőidhez (azaz a fizikai testedhez), ezért még nem állsz készen az ugrásra, ezért nem tudtál velük tartani most sem, lemaradtál.

Áprilia írta:

Áprilia írta:

fortis írta:Párhuzamosan

Itt annyiban helyesbíteném az álomértelmezést, hogy az öreganyóka nem lehetett az ősvalód, mert az ősvalónk az velünk azonos nemű (az "árnyék" is). Ezért inkább egy segítő anima figurára tippelnék, aki levitt a tudattalanodba, a következő jelenetben már ott vagy. Mandulaval kapcsolatban a lényeg ugyanaz.

Áprilia írta:

fortis írta:Szellemek
Elég fura álom volt.  Csak egy részletére emlékszem arra, hogy az előszoba kicsit úgy kezdett el viselkedni, mint az LSD hatásnál. 
Egyszerűen tudni lehetett, hogy ez egy szellemi hatás, és a következő pillanatban a semmiből vagy száz papírfecni repült egyenesen felénk, mintha hozzánk hajították volna.   Felszedtem néhány cetlit, és mindegyikre ugyan az volt írva. Tom és egy dátum. 
Megfordult a fejemben hogy lehetne Tomot megmenteni, egy szellemi hatástól. Ezt a műveletet most nem írnám le ha nem baj, de Van egy kollégám akit Tominak hívnak, és ma nem jött dolgozni. Felhívtam telón, és azt mondta beteg.  Nem tudom lehet e összefüggés, de több Tomot nem igazán ismerek, így nehéz volna másra gondolni.

Hoppá, hoppá, megvan az álom, órákig kerestem! Éééés napra pontosan egyezik a két dátum (nov. 2.)  Mérget mertem volna venni rá!
Működött az álombeli Tom "szellemi hatása" - rád....

fortis írta:

Áprilia írta:Hoppá! Be akartam írni utólag a fenti hsz-embe az említett tapasztalatot, de azt írta ki a rendszer, hogy "többé nem módosíthatom a hsz-emet". Pedig még nem írt rá senki  na mindegy.
Akkor ideírom. Ez egy sorozatnak a részlete. Akkoriban volt egy társaság a második figyelemben, akikkel ilyen módon "találkoztam."

2016.05.28.

Ugyanúgy, mint tegnap, elalvás előtt, még ébren hallottam/láttam ezeket a beszélgetéseket, én is be voltam vonva.  
Egy sármos, fiatal, vállig érő hullámos fekete hajú férfi jelent meg előttem, a haja kissé hullámzott is, fújta a szél, vagy mi, fekete bőrdzsekiben volt, alatta fehér póló és ezt kérdezte tőlem: "Kinek (a számára) kell tanítani, az albérlőknek, vagy Andrénak?"
Erre egy kissé idősebb, félkopasz férfi szürke ballonkabátban (ugyanúgy nézett ki, mint a "Szabó Péter" c. álmomban a castanédai "3. tipusú felderítő", aki akkor az apukám képébe bújt), magas, kellemetlen fejhangon kiabálva mondta a fekete hajú férfinak, hogy "Ilyet még nem hallottam!"
Kérdésemre, hogy a fejhangú szürke ballonkabátos férfi Tamás-e (mivel őt is szürke ballonkabátban láttam mostanaban, igaz háttal állt), egy férfi hang azt válaszolta, hogy "Ez a Tamás nem az a Tamás. Volt egy kis nézeteltérés."
Majd hallottam, hogy egy férfihang egy tanítást folytat éppen: "Nézzétek meg az értelmüket, nézzétek meg a szemüket." Majd egy lány jelent meg előttem: nagyon fehér bőre volt, vörös hosszú haja, mely alig állt pár hajszálból, az is a fejéhez tapadt. El kezdett folyamatosan beszélni hozzám, melynek az volt a célja, hogy a bizalmamba férkőzzön. Amikor végre abbahagyta, egymás szemébe néztünk, világos szeme volt, és miközben elfordította a tekintetét, még alkalmam volt látni, ahogy feketévé válik a szemgolyója. Megijedtem.

De hát ez egy nagyon jó tapasztalat. lehet tényleg a harmadik figyelemben lehettél?

fortis írta:

Áprilia írta:

fortis írta:Szellemek
Elég fura álom volt.  Csak egy részletére emlékszem arra, hogy az előszoba kicsit úgy kezdett el viselkedni, mint az LSD hatásnál. 
Egyszerűen tudni lehetett, hogy ez egy szellemi hatás, és a következő pillanatban a semmiből vagy száz papírfecni repült egyenesen felénk, mintha hozzánk hajították volna.   Felszedtem néhány cetlit, és mindegyikre ugyan az volt írva. Tom és egy dátum. 
Megfordult a fejemben hogy lehetne Tomot megmenteni, egy szellemi hatástól. Ezt a műveletet most nem írnám le ha nem baj, de Van egy kollégám akit Tominak hívnak, és ma nem jött dolgozni. Felhívtam telón, és azt mondta beteg.  Nem tudom lehet e összefüggés, de több Tomot nem igazán ismerek, így nehéz volna másra gondolni.

Hoppá, hoppá, megvan az álom, órákig kerestem! Éééés napra pontosan egyezik a két dátum (nov. 2.)  Mérget mertem volna venni rá!
Működött az álombeli Tom "szellemi hatása" - rád....

Tényleg? Tamásra gondolsz?

Áprilia írta:

fortis írta:

Áprilia írta:Hoppá! Be akartam írni utólag a fenti hsz-embe az említett tapasztalatot, de azt írta ki a rendszer, hogy "többé nem módosíthatom a hsz-emet". Pedig még nem írt rá senki  na mindegy.
Akkor ideírom. Ez egy sorozatnak a részlete. Akkoriban volt egy társaság a második figyelemben, akikkel ilyen módon "találkoztam."

2016.05.28.

Ugyanúgy, mint tegnap, elalvás előtt, még ébren hallottam/láttam ezeket a beszélgetéseket, én is be voltam vonva.  
Egy sármos, fiatal, vállig érő hullámos fekete hajú férfi jelent meg előttem, a haja kissé hullámzott is, fújta a szél, vagy mi, fekete bőrdzsekiben volt, alatta fehér póló és ezt kérdezte tőlem: "Kinek (a számára) kell tanítani, az albérlőknek, vagy Andrénak?"
Erre egy kissé idősebb, félkopasz férfi szürke ballonkabátban (ugyanúgy nézett ki, mint a "Szabó Péter" c. álmomban a castanédai "3. tipusú felderítő", aki akkor az apukám képébe bújt), magas, kellemetlen fejhangon kiabálva mondta a fekete hajú férfinak, hogy "Ilyet még nem hallottam!"
Kérdésemre, hogy a fejhangú szürke ballonkabátos férfi Tamás-e (mivel őt is szürke ballonkabátban láttam mostanaban, igaz háttal állt), egy férfi hang azt válaszolta, hogy "Ez a Tamás nem az a Tamás. Volt egy kis nézeteltérés."
Majd hallottam, hogy egy férfihang egy tanítást folytat éppen: "Nézzétek meg az értelmüket, nézzétek meg a szemüket." Majd egy lány jelent meg előttem: nagyon fehér bőre volt, vörös hosszú haja, mely alig állt pár hajszálból, az is a fejéhez tapadt. El kezdett folyamatosan beszélni hozzám, melynek az volt a célja, hogy a bizalmamba férkőzzön. Amikor végre abbahagyta, egymás szemébe néztünk, világos szeme volt, és miközben elfordította a tekintetét, még alkalmam volt látni, ahogy feketévé válik a szemgolyója. Megijedtem.

De hát ez egy nagyon jó tapasztalat. lehet tényleg a harmadik figyelemben lehettél?

Miért lettem volna a harmadik figyelemben? Csak a másodikban. A harmadik figyelem definícióját beírtam valahova a napokban (Nagy Ribizli Lexikon?):  a második figyelemben kritikus ideig önmagunkra irányított figyelem harmadik figyelemmé válik. Még oda is írtam, hogy mi ez, ha nem "önemlékezés a második figyelemben"? Magyarán a figyelő figyelője. Ott azért még nem tartok.
Miért, te mire gondoltál harmadik figyelemként, amikor a tapasztalatomnál említetted?

fortis írta:De hát nekem ezzel nincsenek problémáim, ezekkel én teljesen tisztában vagyok. Pontosan tudom, hogy mit nyomok el magamban, és miért. Tudatosan teszem.

fortis írta:
Más részről jó lenne egy hozzáértő, aki az átkokat vissza tudná fordítani a fekadóknak.

Áprilia írta:

fortis írta:
Más részről jó lenne egy hozzáértő, aki az átkokat vissza tudná fordítani a fekadóknak.

De hisz benne van az Igében: "Az ok nélkül való átok nem száll az emberre."

Áprilia írta:

fortis írta:
Más részről jó lenne egy hozzáértő, aki az átkokat vissza tudná fordítani a fekadóknak.

De hisz benne van az Igében: "Az ok nélkül való átok nem száll az emberre."

Efi írta:Ennél nyilvánvalóbban már nem is lehetne jelképes. Sőt már annyira egyenes beszéd, hogy nem is jelképes, hanem az, ami.