Különös álmok egyéb kategória

Szigetlakók
Ezen a szigeten erős testalkatú szőrős  primitív vademberek éltek, épp  hogy el tudtunk menekülni előlük a keskeny tengerszoroson át, ahol a víz  csak térdig ért. 
Futva gázoltunk át rajta, egy nő volt velem ezen az úton.  Elbújtunk a part menti bokrok mögött, így a vadak nem jöttek utánunk, hanem visszafordultak már az átellenben levű partról. 
Körülnéztünk ezen az ismeretlen szigeten, és hamarosan rábukkantunk egy ovális  barlang nyílásra, amiről  miután behatoltunk kiderült, hogy egy természetes  alagútszerű  képződmény
Itt élet jeleire bukkantunk, és hamarosan fel is fedeztünk hogy  fehér ruhás nők egy szertartásról beszélgettek valahol, és épp a boszorka égetés volt a téma. 
Nekem úgy tűnt, a boszorka akit megégettek egy lehetett közülük, és ők maguk voltak akik ezen a módon talán áldozatot mutathattak be az isteneknek, de ebben nem voltam biztos. 
Aztán a nők észrevettek bennünket, és hamarosan nem volt már kiút.  Valahonnan megéreztem a szándékukat, hogy tervük lenne velem, és tenyészbikaként használnának , amíg csak hasznomat veszik.  Ez az ötlet persze nekem nem igazán tetszett, ezért azt tanácsoltam a számukra, hogy menjenek át a szomszédos szigetekre, ott elég vadembert találnának az efféle céljaik kielégítésére. 
Később ahogy elgondolkodtam ezen az egész helyzeten, rájöttem már, hogy a vadak miért nem jöttek utánunk erre a szigetre.  Tartottam tőle, hogy nem lesz olyan egyszerű az innen való kiút. 
Az álom véget ért.

Érdekes gondolat ez a bennük lakozó duálpárság. Talán nem lehetetlen, hogy az ember a másik nemben a saját duálpárját keresi? Tehát önmagát?

fortis írta:Érdekes gondolat ez a bennük lakozó duálpárság. Talán nem lehetetlen, hogy az ember a másik nemben a saját duálpárját keresi? Tehát önmagát?

Szerintem tudatlansága folytán az ember kivul keresi azt, ami belül van.
Ha önmagát keresi is, azt nem kivul kéne, hanem belul.
Ez egy idiotizmus, ami nagyon elterjedt.

Egyetértek Ápriliával. Az elterjedéséhez hozzájárult szerintem a tanítások félreértése is.

A tudatosság.

- Á maga a történet nem érdekes, egy vár kazamataszerű folyosóin rohantam valakivel, azt hiszem ki akartam jutni arról a helyről, de aztán egy olyan terembe értem, ahol  emberek küzdöttek démoni lényekkel.  Én magam is beálltam a küzdők közé egy rövid és egy hosszú karddal a kezemben, és az egyik démon lába felé vagdaltam.  Aztán olyan közel kerültem a démon kardjához, hogy viccesen megjegyeztem a számára, hogy a nyelvemmel megízleltem a kardjának hegyét.
- Na ennyit az egyszerű álomról, aztán nézzük a folytatást. 
Itt tulajdonképpen annyiban tudatos voltam, hogy megfigyeljem mi történik körülöttem. Ez amúgy így nem túl jó kifejezés, mert  jobb lenne ha egyszerűen inkább csak azt mondanám, hogy  hallgatóság voltam.  Ronda káromkodást hallottam, és be is tudtam azonosítani, hogy kitől származott, kitől hallottam. .  Aztán még más hangokat is , beszélgetéseket.  
Arra gondoltam, ezek nem tőlem származnak, mert én nem használok efféle kifejezéseket, de viszont mivel hallhattam azokat, a tudatom részévé vált, és hozzám tartozóvá lettek. Bennem visszhangzanak mások kifejezései.  Erőt gyűjtöttem magamban, hogy megszabaduljak tőlük, de nem igazán sikerült.  Küzdöttem ellene, de a hangok nem csendesültek le. 
 És ekkor egy felismerés ugrott be az elmémbe.  A csendben van a tudatosság lakhelye.  Igazán csak akkor lehetek tudatos, ha csend vesz körül, mert csak a csendben tudok igazán figyelni arra, ami én vagyok.

Szerintem a démonok is, a káromkodások es a külső zajok is mind a tieid voltak. Ez az álmok kompenzatórikus jellege. Emlékeztetnek rá, hogy mi lakozik bennünk, hogy ne szálljunk el magunktól.

Fortis írta:, a tudatom részévé vált, és hozzám tartozóvá lettek. Bennem visszhangzanak mások kifejezései. Erőt gyűjtöttem magamban, hogy megszabaduljak tőlük, de nem igazán sikerült.

Azt hiszem, ismerem ezt az élményt. Nekem is volt már hasonló álmom, azt éreztem, hogy valami idegen elkeveredett bennem, és hiába akartam tőle megszabadulni, nem tudtam magamból kipréselni. Én ezt a jelenséget azzal magyaráztam, amit az antropozófia ismertet, vagyis hogy a lélekvilágban a lelkek ha találkoznak, áthatják egymást, elkeverednek egymással.

Áprilia írta:Szerintem a démonok is, a káromkodások es a külső zajok is mind a tieid voltak. Ez az álmok kompenzatórikus jellege. Emlékeztetnek rá, hogy mi lakozik bennünk, hogy ne szálljunk el magunktól.

Nem, én nem erre gondolnék. Biztosan emlékszel arra, hogy volt olyan tapasztalatod, amikor rajtad kívülállók beszélgetését hallhattad. Semmi közöd nem volt hozzájuk, de te mégis hallottad. Ez ilyesmi volt, ezt én csak úgy nevezném, hogy zaj. Egy részről erről volna szó, más részről meg arról, hogy elhangzott káromkodást is hallhattam, olyat, amit én sosem alkalmaznék, és nem is fogok soha.  Tisztában voltam vele kitől származik, és az illető hangján is hallhattam.  A baj csak ez, hogy meghallhattam, és ez bele ivódhatott az elmémbe, a tudatomba. Nem hozzám tartozik, de a részemmé vált, és nem akarnám hallani. Mégis meghallom, és nem azért mert eszembe jutott, hanem azért, mert valamiért a felszínre került. Küzdöttem ellene, mert ez nem az enyém. Az elhangzottak nem én vagyok, de mégis bennem vannak. 
Ez elég elszomorító amúgy, hogy a tudatukon kívül hogy mérgezhetjük meg a környezetünket úgy, hogy azt nem is gondolnánk.  Nem tudom ez bűn kategória volna e vagy sem, de azt hiszem az emberek megmérgezhetik egymás lelkét. 
- Amúgy lehet Efinek is igaza van,idézem " a lélekvilágban a lelkek ha találkoznak, áthatják egymást, elkeverednek egymással. "
Ezt még nem igazán értem amúgy, de vannak sejtéseim.  Minden találkozás ad is, meg el is vesz a másikból.  Ez jó is, meg rossz is, attól függően, hogy mit nyújtanak a lelkek egymásnak.  

Fortis írta:Minden találkozás ad is, meg el is vesz a másikból.

Nem, nem. Nem erről van szó. Amit írtam, hogy áthatják egymást, elkeverednek, azt szó szerint kell érteni. Összekeverednek, mint két illat a levegőben.
De szerintem amikor szétválnak, nem hagynak semmi nyomot a másikban, csak emléket. Legalábbis abból, amit átéltem, ezt a következtetést vontam le.

fortis írta:

Áprilia írta:Szerintem a démonok is, a káromkodások es a külső zajok is mind a tieid voltak. Ez az álmok kompenzatórikus jellege. Emlékeztetnek rá, hogy mi lakozik bennünk, hogy ne szálljunk el magunktól.

Nem, én nem erre gondolnék. Biztosan emlékszel arra, hogy volt olyan tapasztalatod, amikor rajtad kívülállók beszélgetését hallhattad. 

De az nem álom volt. És nem csak hallottam, hanem láttam is őket.

Áprilia írta:
De az nem álom volt.

Fortisnak az mindegy. Illetve úgy csinál, mintha mindegy lenne. Rosszabb napokon engem jól fel is bosszant vele.

Találkozások.
Az útkereszteződésben álltam, és kerestem egy bizonyos boltot, műhelyt, ahol a szélvédőre való fóliát be lehetett volna szerezni.  Úgy tűnt megtaláltam, de valamiért nem bíztam benne, ezért tovább nézelődtem.  Az átellenben lévő boltra szegeződött a tekintetem, és úgy gondoltam ott rákérdezek. Oda sétáltam, és akkor láthattam, hogy ez egy könyvesbolt.  Rendben, gondoltam, majd rákérdezek az eladótól, hátha tud némi útbaigazítást adni.  Tulajdonképpen nem jutottam el odáig, hogy megkérdezzem, mert a kezembe került egy nyomtatópapír köteg, amire szöveg volt nyomtatva.  Talán az asztalról emelhettem fel, ebben már nem vagyok biztos, hogyan juthatott a kezembe. Bele olvastam, és rájöttem, hogy a lényeg az álmodásról szól.  Kérdőn néztem a nőre, aki azt felelte, hogy igen, ezt ő írta, és ha akarom akkor sok mindent elmagyaráz belőle. Helyeslően bólintottam, és akkor az álom helyszínt váltott.
Egy meredek emelkedő előtt álltam egy öreg indiánnal, és nekem úgy tűnt, mintha valami maratonon vettünk volna részt éppen.  Felfelé kapaszkodtunk a meredek emelkedőn, és úgy tűnt, mi voltunk az elsők. Aztán elértünk egy tisztást, ahol többen is összegyűltek, és egy fura feladat előtt álltunk. 
Egy vastag kötél emelkedett, az ég felé, és azért mondom így, mert tisztában voltam vele, hogy nem onnan lógott.  valahogy mégis le kellett hozni a kötelet az égből, de nekem fogalmam sem volt róla, hogy ezt hogyan lehetne kivitelezni.  Az öreg indián viszont vállalkozott a feladatra, és egy íjjal a kezében, elkezdett fölfelé kapaszkodni a kötélen.  Már elvesztettem, hogy hol tarthat, de egy idő után a kötél köteg a földre hullott, és nem sokkal utána maga az indián is.  Jó nagyot puffant az öreg, de úgy láttam különösebb baja nem lett, mintha a teste valami kemény gumiból lett volna, törésálló. 
A feladat így sikeresen végre hajtva, tovább indulhattunk.
Sajnos a folytatásra már nem emlékszem. 

Megjegyzés: Azért adtam azt a címet az álomnak, hogy " találkozások", mert fontosnak éreztem, a könyvesboltos nővel és az öreg indiánnal való találkozást.

Az álomkönyves nő a bölcs-segítő anima, az öreg indián pedig az ősvalód szimbóluma lehet.

Áprilia írta:Az álomkönyves nő a bölcs-segítő anima, az öreg indián pedig az ősvalód szimbóluma lehet.

Jó lenne tudni, hogy hogyan segíthetnek ők rajtam.

fortis írta:
Egy vastag kötél emelkedett, az ég felé, és azért mondom így, mert tisztában voltam vele, hogy nem onnan lógott.  valahogy mégis le kellett hozni a kötelet az égből, de nekem fogalmam sem volt róla, hogy ezt hogyan lehetne kivitelezni.  Az öreg indián viszont vállalkozott a feladatra, és egy íjjal a kezében, elkezdett fölfelé kapaszkodni a kötélen. 

A sámáni utazások gyakori motívuma az égbe nyúló kötél. Világszerte előfordul, még a barlangrajzokon is. Ezen kapaszkodik fel a sámán hogy az égbe jusson, a jóindulatú szellemek és istenek honába. Ennek az élménynek földi, jelképes megvalósítása mikor a beavatás részeként az ifjú sámánnak egy nyírfára kell felmásznia. Az égig érő paszuly mese is ennek a régi szokásnak állít emléket. Hogy mi ez a kötél, nehéz megmondani, egyesek szerint az a bizonyos szál ami az asztráltestet a fizikaival összekapcsolja.

Nahát ezt nem tudtam asd94.  Akkor az indián nem véletlenül lehetett indián, mert ezzel is jelképezhetett valamit. Mondjuk a sámánságot, mert hiszen az is volt, mi más lehetett volna. 
Ha arra gondolnék amit Áprilia írt az ősvaló és az indián viszonylatában,  akkor meglehet a sámán mindenkiben ott lakozhat, ezen mondjuk így nem csodálkoznék.

Szintek
Egy szigeten voltam egy társasággal, de közömbösek voltunk egymás számára, szóval nem fűztek bennünket egymáshoz erős kötelékek. 
A part felé bóklásztam, amikor észrevettem azt a magányosan álló kabin ajtót , alig egy két méternyire a víztől. Semmi egyéb nem tartozott hozzá, talán egy hajó,. vagy egy tengeralattjáró ajtaja lehetett valamikor. Minden esetre kinyílott a tokjában, és én átléptem rajta.  Ekkor fura dolog történt, mert megjelent az ajtóhoz tartozó többi rész is, és egy kabin belsejében találtam magamat.  
Ezt nagyon érdekesnek találtam, és kinéztem vissza a part felé a kerek üvegablakon, amerre a többiek bóklásztak.  Amint láthattam pont azon tanakodtak, hogy vajon hová tűnhettem, hisz az imént még ott voltam a parton. Oda is jöttek az ajtó közelébe, de a kopott rozsdás ajtón kívül semmit sem láttak, ami magányosan állt ki a homokfövenyen.  
Gondoltam körül nézek ezen a helyen, és benyitottam egy másik helyiségbe, és ismét más környezetben találtam magamat, de vissza nézve még mindig láthattam a kabint, és azon túl a parton a többieket.  Olyan volt mint egy délibáb, vagy egy optikai csalódás, nekem meg az ötlött fel, hogy olyan ez, mintha egyre mélyebbre jutnék valamilyen szinteken, ahonnan visszanézni lehetséges, de kintről oda belátni nem.  
Talán még vagy két szintet mehettem mélyebbre, különböző helyszíneken át, de ezek már teljesen törlődtek.

A tolvajok
Ez egy kellemetlen álom volt, a gyerek még csak 6 éves lehetett, és épp hazaértünk, amikor egy szerelőt láttunk valamit csinálni a villanyóráknál. A gyerek megijedt tőle, de aztán beléptünk a lakásba.  A szerelő viszont oda szólt, hogy nem helyezhetné el valamelyik szerszámát nálunk a lakásban,  én pedig elutasítóan mondtam tegye be a tárolóba inkább, kinyitom neki kulccsal, de ő csak erősködött, hogy ott nem biztonságos. Közben megjelent még vagy 3 férfi, és tovább erősködtek, hogy a lakásba had tegyenek be ezt azt, én meg gyanakodni kezdtem, hogy itt valami nem stimmel.  Aztán amíg az egyikkel vitatkoztam, a másikuk csak besurranhatott valahogyan, én meg nagyon mérges lettem.  Rájöttem, hogy ezek tolvajok, és kiabálni kezdtem a folyosón, hogy valaki hívja fel a rendőrséget, mire a tolvajok menekülőre fogták, de én ráugrottam az egyikre, és a földre teperve foglyul ejtettem.  Közben támadt egy olyan érzésem, hogy ezek tulajdonképpen a lelkembe akartak betekinteni ezzel a tettükkel, és kezdtem volna ettől tudatossá válni, de felébredtem.

fortis írta:Szintek
...nekem meg az ötlött fel, hogy olyan ez, mintha egyre mélyebbre jutnék valamilyen szinteken, ahonnan visszanézni lehetséges, de kintről oda belátni nem.  
Talán még vagy két szintet mehettem mélyebbre, különböző helyszíneken át, de ezek már teljesen törlődtek.

Lehet hogy a személyiséged mélyebb rétegeibe nyertél bepillantást, kár, hogy törlődtek amit láttál. Ami nem törlődött, ott mit láttál? Ha semmit, akkor az azért lehetett, mert onnan bentről is kifelé tekintgettél a többiekre.
Tegnap óta érdekelne előző élet meditáció (beírtam a könyvtárba), és most, ahogy elolvastam az álmodat és meggugliztam, egy olyan előző élet meditációs gyakorlatot találtam, amelyben ajtók vannak (mostanában több ajtós álmod is volt, pl. a minap az oroszlános), ezek mögött zajlanak az előző életek. Ez is szinkronicitás (?).

https://femina.hu/ezo/elozo-eletek-feltarasa/

Emlékeim szerint "Szintek" címen már hoztál egy álmot régebben, érdemes lenne megkeresned. A tolvajos álmodnál meg talán nem is tolvajok lehettek, hiszen az volt a céljuk hogy hozzanak, elhelyezzenek dolgokat nálad. Olyan mintha valami külső erő be akarna törni a privát életedbe, ez neked nem tetszik, a változás amit ez hozhat magával, és ez konfliktust szül.

asd94 írta:Emlékeim szerint "Szintek" címen már hoztál egy álmot régebben, érdemes lenne megkeresned.

Talán az enyémmel kevered? Bocs, hogy idepofátlankodtam vele (ha fortisnak is volt, ezt törölni kellene) átjárók, bejáratok voltak ebben is:

Áprilia írta:

2015. Nov. 4. Földalatti szintek (tudatos)

Hajnalban ébredeztem. Tudtam, hogy már nem alszom, de azt is, hogy még álmodom, mivel a becsukott szemeim előtt a következő játszódott le:
A földgolyó belsejébe mentem bele, mégpedig a Föld felszínén levő egyik bejáraton. A bejárat egy vízeséshez hasonló állagú, és barlangbejárat formájú, halmazállapotát tekintve inkább ködös, mint vizes képződmény volt. Átsuhantam rajta. A Föld belsejébe kerültem. Valami hihetetlen, gyönyörű környezet tárult elém: színes, hegyes-dombos tájak, gyönyörű, inkább meseszerű házakkal. Mondtam magamnak, hogy "Jé, ide jól bejöttem." Suhantam a házak és a táj felett, majd észrevettem, hogy ezen a felületen is van egy bejárat: szebb volt, mint a Föld felszínén tapasztalt legelső bejárat. Ez is természeti jellegű volt, de nem emlekszem pontosan, mintha kékes felhőre hasonlított volna, mindenesetre sokkal kifinomultabb halmazállapotú és kinézetű bejárat volt, mint az előző. Tudtam, hogy ha itt is átmegyek, akkor a Föld belsejének egy másik, még mélyebb rétegébe kerülök. Megfogalmaztam, hogy át akarok menni a bejáraton, és abban a pillanatban így is lett: átsuhantam rajta, és egy, az előzőnél még színesebb és szebb táj tárult elém. Természeti környezet volt ez is, csak szebb, és mintha házak helyett palotákat láttam volna. Ezen a síkon is felfedeztem egy bejáratot, mely még szebb bejárat volt, mint az előző, de ekkor már éreztem, hogy beindult az elmémben a belső párbeszéd. Még megpróbáltam hajtogatni magamban, hogy ezen a bejáraton is át akarok menni, azonban addigra már olyan erős lett a belso monológ az elmémben, hogy kiestem az álomból és felébredtem (pontosabban csak kinyitottam a szemem, mert ekkor már nem voltam alvó állapotban).

Itt van fortis említett álma, Álmok 1/31. oldal:

Szintek  2015 aug

Egy szerpentinen haladtam lefelé , és meglepődve  konstatáltam , hogy hiányzik a korlát , semmi sem akadályozza meg az embert , hogy a mélybe zuhanjon , ha egy kicsit gyorsabban halad a kanyarokban lefelé . 
Végül is biztonságban leértem ahhoz a helyhez és beléptem egy ott lévő épületbe .  Ez egy nagyon különös hely volt ,( emlékeim nem igazán maradtak meg róla ), de az épületen belül mintha egy  tiszta és sekély vizű , lassú sodrású folyó folyt volna .  Különös , mert a folyó , számomra idegennek tűnt , azaz már maga a közege is ( nem értem miért ) ezért óvatosan kezdtem el tanulmányozni . Beledugtam a mutató ujjamat , és figyeltem a körülötte keletkező kis hullám karikákat . Kicsit mintha más lett volna a közeg mint normál esetben , de lehet az én észlelésem volt csupán más , mert mintha a vizet kicsit sűrűbbnek érzékeltem volna a normálisnál .  Aztán nézőpont váltás történt és a víz alól láttam magamat , amint az ujjam a víz alá hatol , átbökve annak felszínét akár egy hártyát .  
Mostanra már egészen a víz alatt voltam és annak fenekén kotorásztam . Különböző tárgyak akadtak a kezeim közé , és rájöttem , hogy ezek elveszett tárgyak . ( Megfordult a fejemben , hogy a tárgyak esetleg emlékek jelképei , de ezek a tárgyak nem az enyéimé voltak . )   Aztán felfedeztem egy nagyon különös dolgot .  A folyó alatt , egy másik folyó is folyt .  Ezt nem tudom hogyan érzékeltem , talán mintha egy vastag üvegen keresztül láthattam volna , és felmerült bennem a gondolat , hogy tovább merüljek arra a szintre , de egy hirtelen jött gondolattól gyorsan visszakoztam . Az a folyó ott lent a szennycsatorna , érkezett a felismerés , és nekem semmi kedvem ahhoz , hogy a mocsokban kotorásszak . Ekkor ismét a felszínre bukkantam , és elmondtam egy ott álló lánynak , hogy a tárgyak amiket találhattam , talán az ő elveszett tárgyai lehettek valamikor a múltban .

Hmm "szintek" valóban de érdekes.
Szerintem nagyon jó dolgokat írtatok, örülök, hogy asd94- nek eszébe jutott ez a régebbi álmom. Amúgy az is érdekes, hogy Áprilia is  ugyan abban az évben álmodott , úgymond szintekkel kapcsolatos álmot. 
Igen valóban lehetnek itt szinkronicitások, ennek is örülni lehet.
Jungot még emésztenem kell, de sok érdekes dolgot láthatunk tőle valóban.

fortis írta:
Igen valóban lehetnek itt szinkronicitások, ennek is örülni lehet.

A szinkronicitást nem arra értettem, hogy 3 hónap különbséggel ugyanazt álmodtuk - bár ez is lehet az -, hanem arra, hogy pont akkor rakta be asd a szennycsatornás álmodat, amikor Jungtól pont annak kitakarításáról olvastam.

Áprilia írta:Szinkronicitás fogalma:

Hasonló jelentésű elemek egyidejű, nem oksági összefüggésben álló felbukkanása.

Áprilia írta:

fortis írta:
Igen valóban lehetnek itt szinkronicitások, ennek is örülni lehet.

A szinkronicitást nem arra értettem, hogy pár hónap különbséggel ugyanazt álmodtuk, hanem arra, hogy pont akkor rakta be asd a szennycsatornás álmodat, amikor Jungtól pont annak kitakarításáról olvastam.

Igen én is erre gondoltam.

Sárkány az ablakban. 
Egy utcán álltam, nem messze egy oszloptól, és éppen meditáltam. Tulajdonképpen nem voltam egyedül, mert tudomásom volt róla, hogy vannak még néhányan, akik ugyan ezen a szakaszon meditációba süllyedve állnak, vagy éppen ülnek valahol.
 Aztán hirtelen feltűnt egy nagy sárkány, ha jól emlékszem kékes árnyalatú volt, és  megtelepedett a mellettem lévő emeletes ház tetején, és onnan bámult le egyenesen rám.  Arra gondoltam, hogy ez talán a meditáció miatt történhetett így, mert miért pont engem spécizett volna ki a járókelők közül. (?)
Aztán a sárkány vissza húzódott, és eltűnt a látómezőmből, egészen addig  amíg észre nem vettem az épület egyik ablakában, hogy onnan figyelt engem tovább.  A méretei természetesen úgy tűnt, mintha kisebbé vált volna, hiszen hogyan is férhetne el egy ekkora sárkány egy egyszerű lakásban?  Aztán hirtelen valami történt. 
A sárkánnyal amint egymásra figyeltünk, egyszer csak mondott valamit. Természetesen nem hallhattam a köztünk lévő távolság és az üvegablak miatt, ellenben mégis tisztán értettem amit suttoghatott. Ez a rész nagyon érdekes és fura volt, mert amit mondott arról azonnal az jutott az eszembe, hogy ez a sárkány maga Áprilia volt.