Különös álmok egyéb kategória

 A szörny
Mondtam nekik, hogy ne menjenek be oda, de nem hallgattak rám.  Még az is szerencse volt, hogy én egyáltalán képes voltam valahogy kimenekülni arról a helyről. Most ismét beosontam, mert  akik bementek nem adtak már életjelet magukról.  Aztán megláttam a szörnyet, aki egy lapos kövön feküdt a kőre szinte rátapadva.  Volt nálam egy balta, gondoltam levágom a fejét, de aztán mégsem volt bátorságom közelebb menni.  A szörny feje lapos volt akár egy lapos fejű cápának, de a teste többi része is mint egy  puhatestű  paca, szóval nem igazán lenne mihez hasonlítani.  Visszatértem a szabadba és elfutottam a helyszínről. Nagy meglepetésemre az emberek akikkel találkoztam, olyanok voltak mint egy fehér vonások nélküli bábok.  Először megijedtem tőlük, de aztán átgondolva a helyzetemet úgy döntöttem kinyújtott karokkal szaladok feléjük. Nem voltak ellenségesek, csak olyan furcsák. Mondom mint a bábok. Aztán ismét félelem töltötte be a levegőt, és én elbújtam a bábok közé, egy rongy alá rejtőzködve, hogy a szörny ne találjon rám.  
Később eszembe jutott, hogy talán az élőt , azaz az energiát hordozót kereshette az energia nélküli lények között, és ez a valami én voltam.

A szörny, a szörny és a szörny. 

- Nem tiszták az emlékeim, de az épület amiben voltam egy nagy ősi kastélyféleség lehetett, vastag falakkal.  Ott lakozott az a hosszú hajú nő fehér menyasszonyira hasonló ruhájában akitől szabadultam volna.  A vele való találkozásomnak csak a végére emlékszem már, egy nagy baldachinos ágy előtt állt, és fura táncmozdulatokat lejtett , miközben a kezeit az ég felé emelve kígyózott a levegőben.  Csak eztán vettem észre, hogy a háttérben lévő két női alak elkezdik a mozdulatait követni, de ők haloványak voltak akár csak az emlékképek.  Rászóltam a nőre, hogy hagyja abba amit csinál, már nincs e téren hatalma felettünk, mert az új nemzedék van annyira tudatos hogy ne befolyásolhassa. 

-Egy ódon várszerű kastélyban lehettem, ahol egy sötét árnyszerű alakkal üldöztük egymást.  Nem éreztem legyőzetetlennek, és bár ő akart engem elkapni, voltam annyira cseles és óvatos, hogy végül is én leshettem meg őt.  A magasból ugrottam a hátára, hogy elkapjam, de az ködszerűen eltűnt a két markom közül, és egy távolabbi fal felé suhant.  Ez az alak aztán megidézett még két különös formát a maga támogatására, de már nem tudott mit tenni, mert addigra biztonságos helyre húzódtam és újra eltűntem a látó teréből.

- Egy vidéken lévő házban találtam magamat, tél volt, az ablakok átláthatatlanok a párától.  Többen is voltunk a helyiségben, a párom, egy idősebb nő, egy kisbaba és egy 5-6 év körüli kisfiú. A ház oldala mellett egy szűk utca vezetett el, és a helységből egy kis ablak nézett abba az irányba  Odakintről gyerek sírást hallottam , így kezemmel letöröltem a párát, és épp azt láthattam amint egy asszony ütlegeli a gyerekét. A kislány szőke haja zihált volt és csupa könny az arca, én pedig kikopogtattam az ablakon és az ujjammal intően rámutattam az asszonyra.  Az asszony ugyan úgy intőn rázta az ujját felém, de aztán odébb álltak.  A helységben lévő kisbabára néztem aki nem messze totyorgott előttem, oda léptem hozzá és fölkaptam, hiszen tudtam ez majd jó érzésekkel tolt el. Aztán nem tudom mikor érkezhetett a változás, ez a gyermek lett e nagyobb, vagy a másikkal voltam talán(?) de a gyerek aki a kezemet fogta, ki akart menni a házból.  Nem messze tőlünk egy vaskos falú kastély állt, és a gyerek oda akart menni. Óva intettem ettől, mert tudtam a hely veszélyeket rejt, de mivel köze lehetett ehhez a helyhez mégis csak oda sétáltunk ahhoz a kis pajzs alakú ajtóhoz, ami a vaskos falak oldalából nyílt akár egy pinceajtó. Ismét figyelmeztettem a gyereket, hogy ez nem jó ötlet, de engedtem a kívánságának, hisz olyasmi volt ez mint az ő öröksége.  Kitártam a pajzsszerű ajtót és kinyitottam a mögötte lévő erős vasrácsos ajtót.  Már éppen beléptünk volna, amikor visszarántottam a gyereket, mert megjelent az a sötét árnyszerű alak, akit az előző álmomban is láthattam. Éppen hogy sikerült előtte becsapni a rácsot, a két karmos kezével kapott volna utánunk, de aztán lezártam a pajzsot, így ismét biztonságban voltunk.  Eztán mondtam a gyereknek, hogy most már ő is láthatja, hogy amit szeretne ahoz nem jött még el az idő, mert az út erre nem járható pillanatnyilag.

Ezek a jelenetek pont olyanok, mint a Netflix filmek, amiket nézek. Különösen a Riverdale 3-4. évad.

A látható láthatatlan. 
Egy nagy helyiségben voltam, ahol születésnapot ünnepeltek. Két hosszú asztal sor volt összetolva, és az egyik végében egy kislány ült, olyan 6-7 éves forma. Áprilia is ott volt az ünneplők között, de csak egy pillanatra láttam , mégis mintha a kislány hozzá tartozó volna. Valahová a vízpartra sétáltunk le és a kislány a levegőben olyan mozdulatokat tett, mintha valami láthatatlant fogna és azzal játszott volna.  Aztán megváltozott a látásom, és már láttam mi van a kezében, de aztán visszaváltott az eredeti látásforma, és ismét úgy láttam, mintha a kislány csak a levegőbe markolna.  Mosolyogtam ezen, mert tudtam mi van ott, annak ellenére, ha nem is látom e pillanatban.  Másokat viszont zavart, és rászóltak a gyerekre, hogy hagyja abba, mert attól tartottak, hogy ez rendellenes viselkedés, így ezt nem kellene csinálnia.

Nővérek. 
Fura egy álom volt, egy sziklateraszhoz  hasonló bemélyedésben találkozhattam a nappal és a holddal.  A Nap egy középkorú hölgy ként volt jelen, míg a Hold egy leány testvérpárként.  Fura volt ez így.

Virtuális

Most egy puma akart elkapni. Ez fura mert ilyen még nem volt. Tartottam tőle, de annyira nem voltam betojva.  Nyílt területen kellett odébb állnom, és folyton hátra pillantottam, hogy követ e a puma. 
Aztán valahogy elértem az emberek világát, de ott kellett szembesülnöm vele, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek első pillantásra gondoltam volna. Sőt kiderült, hogy amibe kerültem az tulajdonképpen egy virtuális világ, és mindenki rohant, hogy érvényesülni tudjon.  Ez azért volt annyira fontos, mert kisebb feladatok végrehajtásáért úgynevezett koinokat kaphattak, amiből ebben a virtuális világban előnyökhöz juthattak.  Nem ez engem nem érdekelt, úgy döntöttem inkább csak nézelődök, nem akarok részt venni semmiben. Aztán majdnem elgáncsoltam egy fickót aki éppen el akart rohanni valaki elől, olyan abszurd volt ez az egész.  Aztán csak nem vonhattam ki magamat teljesen a világ hatása alól, de egy mesterséges intelligencia mellett döntöttem, ami egy női formában testesülhetett meg. Ezzel a nem emberi lénnyel mászkáltam a világban, nem volt tolakodó, és nekem sem voltak különösebb elvárásaim vele szemben.  Fura egy alkat volt, de aztán megkerestek a főszervezők , és azt akarták, hogy egy másik mesterséges intelligenciával folytassam az utamat, mert tévedésből nem a megfelelőt juttatták nekem.  Nem nem akartam változtatni, már megszoktam azt ami mellettem volt, de végül is csak megtörtént a váltás. Ez a női forma szexisebb külsővel bírt, de én jobban szerettem volna az előző hétköznapit.  Na mindegy, tovább sétáltunk a világban, és megragadott a hely különlegessége.  Ilyen volt például egy széles út felett átívelő fekete füstszerű kígyózó forma, vagy a tengereken egymás ellen küzdő többi karakter, akik tulajdonképpen a tér játékosai voltak.

A holdon
- Űrhajós ruhában voltam egy- két társammal, vélhetően a hold felszínén. Ez csak egy érzés, nem vagyok ebben biztos.  Körülöttünk minden sivár és szürke volt, és egy nagy kráter szélén álltam bámulva azt a kürtőt, ami valahogyan nem stimmelt oda. Képeket készítettem minden oldalról és a kürtőbe is bepillantva, mígnem megjelentek ezek a furcsa kis lények. Nem tudtam eldönteni, hogy a kürtőből jöhettek e elő, vagy csak ők is kíváncsiak voltak.Végül is talán ők is épp oly kíváncsian szemlélhettek, ahogyan én bámulhattam, de kommunikáció nem jött létre közöttünk.  Amúgy gondolom ez már csak azért is nehézkes lehetett volna, mert ezek a kis golflabda méretű és alakú lények nem mutatták, hogy bár milyen szervük is lett volna.   Nos a megjelenésük is igen különös volt, én úgy gondoltam ők maguk is valamiféle űrruhában vagy védőburkolatban lettek volna, tehát az összkép róluk olyan volt, mint egy kis nejlonzacskóba bújtatott golflabda.

Meztelenség és egyéb témák.

Hol is kezdődött az egész? A metró lépcsőjén baktattam lefelé , emlékeim szerint leginkább az Árpád híd környékére emlékeztetett a helyszín maga.  Már lent voltam a peronnál  amikor rájöttem, hogy anyaszült meztelen vagyok.  Hamarosan össze is futottam egy ismerőssel , és kijelentettem, hogy talán haza kellene mennem felöltözni, mert valahogy elfelejtettem felvenni a ruhám.  A peron és környéke  eltér a valóságostól, az ülések olyan módon voltak elrendezve, akár a mozikban, és most valahol belül ültem, várva a folytatást.  
Egy fiatal nő bukkant fel az aluljáróból, vonásai alapján lehetett némi japános beütése, de ettől függetlenül még helyes arca volt, de a teste vékony, egy gramm felesleg nem lehetett rajta, csak nőies izom.  Eleinte csak járt kelt közöttünk, és a sorokban ülőket pásztázta, de aztán valahonnan előkerített néhány nyílvesszőt, és az emberek felé hajigálta. 
Eleinte azt hittem én megúszhatom, de engem is célba vett, bár ne tette volna, mert én a vesszőt bizony elkaptam, és fölpattanva a sorból a mellkasába döftem egy mozdulattal. 
A nő csodálkozva nézett rám, majd mint akit semmi sérelem nem ért volna, rohanni kezdett a peron vége felé. Magam is meglódultam, el akartam kapni, bár különösebb indokom nem lett volna, valami mégis hajtott, hogy még időben elkaphassam.  Már csak méterek voltak a nő és a peron vége között, a távolság közöttünk már éppen hogy csak egy karnyújtásnyira, de aztán elérte a nő a peron végén lévő tükrös falat, és egyszerűen beleugrott abba.  Utána kaptam, és még sikerült elkapnom a karját, De eztán nem tudom mi történhetett, vagy maga után ránthatott a tükrön át, vagy valami más történhetett, mert hirtelen a folyó parton találtam magamat. Eleinte azt hittem a Duna, de aztán valahogy minden más volt. Valahogy annyira más, hogy nem is tudom.  Már nem voltam meztelen, és talán az a lány sem, és nem voltunk egyedül, voltak még ott páran. A folyót néztük, avagy annak mélyét, és egy nagy halat valahol a tiszta mélyben, és a lány beugrott utána. Én is belevetettem magamat a vízbe és a nagy hal felé úsztam, és kiderült, hogy az a nagy hal  egy kardszárnyú delfin volt, de csak egy bébi kölyök, így visszaúsztunk a partra.  Odalent a mélységben feltűnt egy nagyobb méretű árny, és tudtam, hogy az a kis orka anyja, méltóságteljesen  siklott az átláthatatlan homályban. 
Kint a parton bámultuk őket néhányan, és ekkor elfogott valami halovány közösségi érzés, és némi öröm, hogy milyen jó, hogy nem ember vagyok, mert akkor  itt nem maradhattam volna. Ezek a lények hamar kitaszítanának, ha ember lennék, és ezt tudván rájöttem, hogy ők sem azok.  Nem nem tudnám mik lehettek, de jobban nem is akartam belegondolni, mert ahogy néztem őket valamennyit veszítettek abból az illúzióból, ami emberi formába  önthette az alakjukat. 
Az álom maga folytatódott, de sajnos egy olyan rész következett ami teljesen homályossá vált, elvesztettem az emlékezetemet. Tudom, a zsigereimben érzem, hogy valahol voltam, és történhettek dolgok, de semmi nem jön belőle vissza. 
Aztán egy közlekedési eszköz ablakán figyeltem a kinti világ eseményeit, és egy járművet figyeltem, párhuzamosan haladt azzal a járművel amiben én magam voltam,  és ez a kinti jármű elért egy romos épületek  környékére, aminek csak alacsony düledező falai voltak, majd a jármű elért egy íves kőkapu féléhez, és amint odaért, hirtelen a semmibe foszlott, mintha  egy dimenzió kapun ment volna keresztül éppen, és én azon voltam, hogy jól jegyezzem meg azt a helyet, mert ott egy olyan kapu van, amit mindenképpen el kellene érnem, de amíg ezen erőltettem az agyamat hirtelen véget ért az álom.

Álomváltások sorozata. Az a lány is azt segítette elő.

Áprilia írta:Álomváltások sorozata. Az a lány is azt segítette elő.

Igen eléggé fura volt, pláne így a falon át. 
 Abban a csajban semmi emberi nem volt.

A Duna parton   az Árpád híd magasságában mentünk le azzal a férfival egészen a vízig. Kicsit ingoványos pocsojákkal teli volt a partszakasz, és ezekben a pocsojákban különös halak tanyáztak. Ezeket a halakat figyeltük, az ő különös viselkedésüket, ami abból állt, hogy ha valaki vagy valami közeledett feléjük felfújták magukat akár a gömbhalak, de aztán kicsit feljebb mentünk a parton, hogy szárazabb területre érhessünk.  A helyszín számomra világos volt, de a valóságtól mégis eltérő, nem igazán lehetne a kettőt összehasonlítani.  Aztán észrevettük, hogy egy nő és egy férfi állnak az utunk előtt, és közelebb érve a férfi gyanúsan elkezdett ránk kiabálni.  Valahogy így: " Mit bámultok ti kukkolók, megöllek titeket! " és a következő pillanatban már meg is láttam a kezében a kést.  A társam elkezdett vissza szaladni a vízpart felé, a késes támadó pedig utána.  Hallottam amint a vele való nő még utána kiállt, hogy hagyjon bennünket, de mintha a falnak kiabálna. Én is elkezdtem szaladni az ellenkező irányba, hogy valahonnan segítséget kérjek, és futás közben vissza pillantva láthattam, hogy ez az őrült férfi már az én nyomomban van.  Mi történhetett azzal a másikkal( ???) tolongtak a kérdések az agyamban, és mindenféle rossz dolgokra gondoltam, de első lépésnek valahonnan segítséget szerezni láttam a legfontosabbnak.  Végre odaértem egy mólóhoz, ahol elég sok ember tartózkodott, de aztán rájöttem gyorsan, hogy ezek legnagyobb többsége iskolás gyerekek, így rájuk nem számíthattam.  Egy kis hajó hagyta el éppen a mólót én még éppen hogy ráugorhattam, így megszabadulhattam az üldözőmtől. Aztán ismét az a másik férfi jutott az eszembe, és egy jelenet, amit a Dunában úszik a hideg vízben.  Reméltem megússza, de aztán felébredtem. 
Megjegyzés: Fura volt ezek után  reggel hallani a rádióban, hogy valaki( egy férfi) éjjel az Árpád hídnál beleesett a Dunába. Nem nem szeretnék összefüggéseket keresni a két eset között, csak nagyon furcsa volt ezt így az időtájt hallani. Az a másik férfi jutott róla az eszembe, akivel a parton mászkáltunk.

A fekete hold



Álmomban egy igen különös dolgot láthattam,a fekete holdat.  Hatalmas volt és lenyűgöző, ilyet még sohasem láttam.  nem nem gondoltam semmi másra, csak hogy lefényképezhessem, hogy majd megmutathassam nektek is. ( ez talán némi tudatosság)   Az álom csupán erről szólt, majd felébredtem. 
Most délután Mayrával beszéltem telefonon, és nagy örömmel újságoltam el neki mit láthattam. Kérdeztem  lehet e ennek valamilyen jelentése, ha szeretne hozzá szólni akkor ő majd megemlítheti , én most nem fogom. Aztán gondoltam egyet, és beírtam a keresőbe írnak e valamit a fekete holdról.  Nagy megdöbbenéssel olvastam, hogy ez egy valós jelenség, 20 évente szokott bekövetkezni és a február hónapban.  Hm és ugye most is február van.

A bagoly
Álmomban  felnéztem az égre, és megláttam a baglyot, ami némi manőverezés után a levegőben egy helyben lebegve megállt, és egyenesen rám nézett.  Nagyon különös látványt nyújtott így a lebegő mozdulatlanságával, és  amint rám bámult a hatalmas aranyló szemeivel beugrott számomra egy emlék, amit talán egy hónapja vehettem észre, ami egy különös madár röptéről szólt, amit nem ismertem fel, de gondoltam, hogy talán egy nagyobb méretű bagoly lehetett, és amit pár pillanatig a tekintetemmel követhettem. Rájöttem ennek a bagolynak is hasonlóak lehetnek a méretei itt álmomban, és a röpte is igen jellegzetesen hasonló volt a fizikai valóságunkban megéltekéhez. 

Lassan az álom homályba vész.  
Átláthatatlan sűrű növényzet között rohantam, kicsit hasonló volt, mint a magasra nőtt kukoricás. Valaki vagy valami üldözött, de nem tudnám megmondani mi volt az. Aztán végre kijutottam ebből a sűrűségből és egy távolba nyúló mezőre jutottam.  Leültem, úgy éreztem itt már nem eshet bántódásom, nyugodtan kipihenhetem magamat.  Aztán ismét útra keltem, és egy a távolban felbukkanó kastély felé vettem utamat. 
A kastély több szintes volt, eleinte nem találtam benne semmi olyasmit ami felkeltette volna a figyelmemet, de aztán a legfelső szinten egy félreeső helyiségben megláttam azt az alakot, akit talán nem akartam volna.  Az alak is észrevett engemet és hirtelen felém közeledett.  
Varázslat történt, mert a kezeimből mint a korbács fény-nyalábok kígyóztak és az alakot ezzel többször is arcul csaptam.  Ez a cselekmény megtántorította az alakot, de aztán nem volt tovább mert véget ért az álom.

De jót mosolyogtam az utóbbi álmodon. S. Freud álomértelmezésével kezdtem az ismerkedést az álmokkal. Tőle tudtam meg mit jelent sűrű növényzetben sétálni aztán egy épületbe bemenni . De rég nem álmodtam ilyet.

Ha van értelmezésre ôtlet, nyugodtan leírhatod.

A te álmaidat csak te értheted igazán. 

Csak arra utaltam, hogy Freud ezt az álmot hogy értelmezte volna.
Szerinte sűrű fűben járni a szeméremszőrzet allegóriája.
Épületbe bemenni = szexuális aktus.
A kezedből kilövelő villámokra sejtheted mit gondolhatott.

 Nem volt egy kicsit szexmániás ez a Freud?

fortis írta:  Nem volt egy kicsit szexmániás ez a Freud?

Az ő korában a tudatalattiban a szexuális elfojtás sokkal meghatározóbb lehetett.

Azért még mi is sokszor álmodunk burkolt szexualis tartalmakat. Régebben sokszor álmodtam, hogy puskával, gépágyúval, tankkal rohangálok és lövöldözök. Ezek ugyan ezt jelentik.

Kínában
Kínában találtam magamat, valami nagy ünnep készülődött, erre csak abból jöttem rá eleinte, hogy elég nagy volt a tömeg, és egy aluljáró féleségből igyekeztem feljutni arra a bizonyos modernnek nem mondható hídra, ahol az álom java részt játszódott. A lépcsőfordulókban rendőrök álltak, végül is csak irányították az embereket, de aztán észrevettem, hogy a hídon nincsenek kínaiak, csak jórészt főleg fehér turisták.  Odacsatlakoztam egy kisebb csoporthoz, és egy helybéli idegen vezető intett meg bennünket időnként, hogy hová léphetünk a hídon, és hová nem. Nem is értettem igazán, hogy ennek mi lehet az értelme, de azért igyekeztem magam is betartani a szabályokat.  A híd csak gyalogosoknak volt fenntartva, a folyó szélesen terült el alattunk, és a híd végét egy szögletes kőkapu zárta, aminek a túloldalán szintén kőépületeket láthattam.  Eleinte a híd jobb oldalán voltunk, és rendkívüli volt a látvány, mert a folyó jobb partja vörösesen izzott az alacsonyan fekvő nap fényében, majd kicsit távolabb az egész oldal ködbe burkolózott. 
Előkaptam a mobilomat, hogy lefényképezzem , sikerült is, de aztán némi problémám akadt, nem tudtam hogy fogok e még tudni képeket készíteni, de a naplementés képet mindenesetre vissza tudtam még nézni rajta. 
Aztán átmentünk a híd bal oldalára egészen közel a kőkapuhoz, az idegenvezető vagy felvigyázó nem tudom minek nevezhetném ismét megintett valamiért, hogy hova állhatok vagy sem, hülye szabály, mert hely amúgy volt még bőven. 
Amint lenéztem a hídról láthattam, hogy épp egy nagyobb hajó közeledik ( olyasféle papucshajóhoz hasonló) , megint próbálkoztam a telefonnal, de a hajó már már majdnem a híd alá úszott, ekkor emberek tömegei ugráltak le a hajóról a vízbe, ők kínaiak voltak, és tudtam ez is a műsornak a része. A távolban de jól láthatóan tűzjátékot lőttek a magasba, a vízbe ugrott emberek pedig a híd kiálló pillérére másztak, és onnan integettek nekünk, azaz a turistáknak.   Eközben az idegenvezetőnk kis hurkapálcikás zászlócskákat osztogatott a kezünkbe, hogy azzal integessünk vissza a műsor résztvevőinek.

Sosem próbáltad megfejteni az álmaidat. Kár.

Áprilia írta:Sosem próbáltad megfejteni az álmaidat. Kár.

Jobban szeretek utazni bennük, mint keresni a lényegüket.

Farkasember
Egy erdei kis tisztáson volt a házunk, amit bozótos vett körül. A ház így némileg rejtve volt, de kifelé jól ki lehetett látni.  A farkasokat vártam, mert akkor be kellett zárni az ajtót, így a kinti ösvényt figyeltem és időnként rámordulással elkergettem egy egy arra tévedt macskát.  A farkasok csak nem jöttek, ellenben egy nő arra sétáltatta a vizsláját, hagytam neki időt elmenni, aztán kimerészkedtem az ösvényre. Mikor vissza felé baktattam, átalakultam olyasféle farkasember formává, és élveztem a gyors ügetést, amit olyasféle emberfarkas formában lehet csinálni   Aztán szembe találkoztam a vizslával, aki hirtelen megtorpant, magam sem tudtam mit kezdjek a szituációval, de aztán elvágtattam mellette egyenesen a bozótosba. A ő így észre sem vett, és az álom véget ért.

fortis írta:Farkasember
Egy erdei kis tisztáson volt a házunk, amit bozótos vett körül. A ház így némileg rejtve volt, de kifelé jól ki lehetett látni.  A farkasokat vártam, mert akkor be kellett zárni az ajtót, így a kinti ösvényt figyeltem és időnként rámordulással elkergettem egy egy arra tévedt macskát.  A farkasok csak nem jöttek, ellenben egy nő arra sétáltatta a vizsláját, hagytam neki időt elmenni, aztán kimerészkedtem az ösvényre. Mikor vissza felé baktattam, átalakultam olyasféle farkasember formává, és élveztem a gyors ügetést, amit olyasféle emberfarkas formában lehet csinálni   Aztán szembe találkoztam a vizslával, aki hirtelen megtorpant, magam sem tudtam mit kezdjek a szituációval, de aztán elvágtattam mellette egyenesen a bozótosba. A ő így észre sem vett, és az álom véget ért.

Változott az érzékelésed farkasemberként vagy emberi maradt?

Azt hiszem az érzékelés mindig változik. Tulajdonképpen már a denevér vagy repülő kutyától kezdve a teknősbékán , sőt a kecskebékán keresztül a hollóig és a párducig, már annyi minden voltam.  Hmm farkasember az többször is viszont. 
Azt hiszem most talán megkérdeznéd mily módon érzékeltem?  Mondjuk a mozgás az egészen más volt minden esetben, a levegő érzékelése is, de végül is nem egyszerű ezeket megfogalmazni. A gondolkodás viszont emberi volt, pl amikor kis teknősbéka voltam, és egy nagy tengeri teknős volt előttem a homokban, arra gondoltam milyen hatalmas, és hogy egyszer én is ekkora nagy leszek. 

Azért érdekelt,mert a kutyafélékről tudott, hogy a látás nem elsődleges érzékszervük mint az embereknek, ők sokkal inkább szagolnak. 

Honnan ered az affinitásod az állati alakok iránt? Én eléggé komolyan vettem Don Juan intelmeit az alátolódással kapcsolatban. Ezek az élményeid nyilván nem azok, csak álmok, de azért elég határ az én szememben.

Még nem ismertem Castaneda írásait, ez nálam néhányszor előfordult addig is. Ezek mind álom élmények voltak, úgy hogy nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget. Ellenben  az nagyon jópofi volt, amikor egy tudatos álmomban kecskebékává változtattam magamat, hogy feltünés nélkül beugrálhassak egy helyre. Ráadásul nem is voltam egyedül, és ez még mókásabbá tette az egészet. 
Egy másik T álomban meg az üldözőimet úgy ráztam le, hogy csecsemővé varázsoltam magamat. Tök izgi volt, ahogy kutattak utánam, de hát ki gyanakodna egy csecsemőre?  

Ellenben voltak kísérletek amikor egy előre megbeszélt helyen találkoztunk más álmodókkal, és állat formában jelentem meg, ez egy (Mexikói kaland volt) Nem én döntöttem el, hogy milyen formába öltözök, hanem magától alakult így, az nagyon állati volt, az több volt mint egy álom.

Matróz
Úgy jártam ezzel az álommal, mint Ymor a legutóbb azzal a videó játékos álmával, szóval az egész éjszakámon végig kísért. 
-Na mindegy, szóval egy motorcsónakot építettem egy mezőn, és segítségem is volt hozzá, a hajós kapitány.  Egészen jól nézett már ki, már csak a borítás a műgyantázás hiányzott, amikor felmerült a kérdés, hogy ez mind szép és jó, de hol fogom tartani a csónakot? Ehhez kikötői engedély kell, bérleti díj, meg miegymás. Végül a kapitány jó szándékúan kijelentette, ha nincs más lehetőség, kössem a hajóhoz. 
- Ébredés visszaalvás. A hajón vagyok, egy matróz társammal vizet meregetünk egy vödörrel a vizes blokkban, majd jön a kapitány és hoz egy kézi pumpát, amivel valamivel egyszerűbb lenne a folyamat, bemutatja a számunkra, de úgy döntünk a vödörrel gyorsabb.  Ezzel a munkával kicsit elidőzök álmomban, majd újra kiesek az álomból.
- Megint a hajón vagyok, ezúttal a vállaimtól lefelé egy tenyérnyi távolságig kék csíkokat tetoválok magamra, mintha egy rövid ujjú tengerész póló lenne rajtam,  el is gondolkodom rajta hogy a kék vonalak talán a hullámokat jelképezhetik, bár az én vonalaim nem vízszintesek, hanem függőlegesek lettek rajtam.  
- Újabb álom.  A hajón vagyok a kabinban, az ágyamon fekszem egy nem messze tőlem egy matróz társam ágya, ő a plafont bámulja én meg kifelé a nyitott kabinajtón egyenesen a vízpart felé.  Csörög a mobilom, bár kicsit furcsán néz ki, nem hagyományos alakja van, jobban hasonlít inkább egy zseblámpához, és a világítós része a telefon kamerája. Felveszem, Áprilia az, kérdezi mi újság, mondom neki , hogy matróz vagyok, és éppen a kabinomban fekszem.  Hogy nyomatékosítsam a mondanivalómat bekapcsolom a teló kamera részét, hogy megmutathassam Ápriliának a kabint.  Ő erre azt reagálja, hogy ugyan már, a falak úgy néznek ki, mintha fehérre lennének meszelve, egyáltalán nem úgy tűnik, hogy az egy kabin.  Oké, erre feltápászkodom az ágyról, és kimegyek a fedélzetre, megmutatom a folyót, meg a hajó fedélzetét. Ápriliának nincs más lehetősége, láthatja, hogy valóban egy hajón vagyok. 
- A következő álomban ismét a hajón vagyok, most egy étkező részében.  Egyedül ülök az asztalnál, odaül velem szemben egy csaj, beszélgetésbe elegyedünk, de ezt már nem tudom felidézni, valószínűleg csak a hajóról lehetett szó. 
- Hát jó sokszor kiestem az álomból és tértem vissza, mert megint a hajón voltam.  Beindultak a motorok, és lassan kifordultunk a kikötői részből.  A motorcsónakom oda volt erősítve a hajó hátulján kicsit az oldalsó részéhez, tehát minden rendben volt vele.  A fedélzeten mászkáltam egy ideig, beszélgettem egyik másik matróz társammal, az álom megint véget ért. 
- A következő álomban szintén a megszokott kikötőben vagyunk, legalábbis a hajó, mert ezúttal a társaimat látom amint négyen öten futnak a parton.  Gondoltam utánuk szaladok és együtt tartok velük, míg az egyik társam meg is jegyezte, hogy na mi van, mégis csak csatlakoztam hozzájuk? Ez olyasféle reggeli torna vagy mi a szösz lehetett, és a sorozat véget ért.  Reggel lett.

Nem igazán értem az efféle álmokat, miért nem váltanak valamerre más felé, tettem is egy próbát a teleportos kísérlet képen egy tengerparti helyre, de ezúttal mégis a matrózos körülmények közé volt a visszacsúszás.  Oké, az magyarázat lehet, hogy a gyűjtőpont nagyon odakötődik vagy lehorgonyozik egy helyen, és ezért álmodjuk sorozatban ugyan azt a helyszínt vagy témát.  Más ötletem nincs.