Különös álmok egyéb kategória

A tükör másik oldalán
Valamilyen csatornán keresztül jutottam be arra a bizonyos  helyre, ahová nem lehet bejutni. Nem tudom hogy csináltam, de egyszer csak ott voltam, és bár elméletileg ez egy föld alatti hely volt, mégis olyan volt, mintha egy felszínen lévő tisztáson lennék, ahol egy patak folyt  keresztül, és emberszerű lények lakták, és bár nem tűnt annak, hogy nem azok lennének, mégis érződött belőlük valami furcsa.  Hmm úgy tűnik mostanában mintha az érzékeim felerősödtek volna, és ez nem az első olyan álmom, ahol megérzem a hangulatot, félelmet, vagy valami egyéb furcsaságokat.  Ezek a lények adtak nekem valamit, de nem tudtam mi az, és csak később jöttem rá, hogy valóban kaptam , de aztán valahogy vissza kerültem az emberek világába.  Egy csoport ezoteriával foglalkozó ember figyelt egy előadást, amint egy előadó éppen magyarázott, és kérdések merültek fel, és ha már arra jártam, nekem is nekem szegeztek egy kérdést.  A kérdésre csak olyan választ lehetett volna adni, amivel felfedtem volna ezeknek a lényeknek, vagy ennek a bizonyos rejtett helynek a mibenlétét, de én inkább hallgattam, nem akartam beszélni. Ez gyanús lett a számukra, és követni kezdtek, el akartak kapni, én pedig menekültem.  Folyosókon rohantam végig, míg egy olyan helyre nem kerültem ahol a falon volt egy tükör, mögötte egy raktár helyiség és hasonlók.  Ekkor került a kezembe az a bizonyos tárgy, aminek a létezéséről nem is tudtam, de éreztem, szóval ott volt az a meggyőződés, hogy azt a lényektől kaphattam.  Gondolkodás nélkül a tükör közepére nyomtam, majd fordítottam rajta a kezemmel, mintha ezt ezerszer már megtettem volna. A tükör képlékennyé vált és én átúsztam rajta. Épp időben mert megjelentek a követők, és minden felé keresni kezdtek, benéztek a raktárba is és minden négyzet centimétert átvizsgáltak, köztük a tükröt is, de semmi különöset nem találtak. Én ott voltam a tükör túloldalán és végig néztem az egész kutatást, még azt is, ahogy az orrom előtt a tükröt tapogatják, de engem nem láttak.

Ki a valódi?
Úgy ébredtem, hogy nem emlékeztem semmire, aztán beugrott egy részlet.  Óh hogy a csudába tudtam ezt elfelejteni, nagyon különös álom volt!  Hiába járattam az agyamat, többet nem kaphattam belőle vissza.
- Hárman voltunk egy helyiségben, beszélgethettünk erről arról, aztán jött az az érzés, és rájöttünk a nővel, hogy közöttünk azaz a másik pasi, az nem valódi.  Nem tudom ez hogy merült föl, de tudom ezen feldühödhetett ez a férfi, és lökni akart volna rajtam, de a kezei keresztül hatoltak rajtam, akár csak egy szellemen.  Aztán a nőhöz ugrott, és rajta is keresztül suhantak a kezei. Nem tudom honnan jött ez a gondolat, vagy mi vezethetett ide,sajnos ebből mindent elfelejtettem,  de a meghökkentő mégis csak az volt, amikor a nővel elkezdtünk köddé válni.  Mi az ördög, futott át még rajtam, sem a fickó, sem az álom tér nem változott, csak mi változtunk a nővel.  Kicsit össze zavarodtam, akkor most ki lehetett a valódi?

Nyaralás
Álmomban a Balatonnál nyaraltunk, de valahogy minden más volt.  Azt tudtam, hogy az északi oldalon vagyunk, és épp a vízbe gázoltam. A víz szép tiszta áttetsző volt, mégis úgy döntöttem kijövök belőle, mert a felszíni hullámzó rétege olyan volt, mintha nejlonnal lett volna borítva, és e miatt nem láttam a partot, a biztonság érzetem odalett miatta.  Érdekes módon mozgó szobrok is kiemelkedtek a vízből, ezeket még megvizsgáltam, majd mikor már majdnem a parthoz értem jöttem rá, hogy teljesen mezítelen vagyok.  Gondoltam majd magam elé kapok egy törülközőt, de végül is a kezemmel eltakarva a dolgomat szaladtam a közeli szálláshelyünk felé. 
Kicsit később már Mandulával sétáltunk és ültünk le egy parkban, majd megjegyeztem Mandulának, hogy menjen vegyen egy perecet magának.  Ő el is ment, kb vagy 20 méterre tőlünk árulták a perecet a hátunk mögött, és míg ő oda volt, leült mellém egy férfi és újságot olvasott.  Kicsit mérges voltam, mert ülhetett volna bár hová is, ez egy jobbról balról 20 méter hosszú pad volt, ezért amikor Mandula visszatért mondtam neki, hogy sétáljunk át a park túlsó oldalára.  Ez a hely nagyon klassz volt, és bár a park úgymond az út mellett volt, és közel a lakóházakhoz vagy nyaralókhoz, mégis nagyon kellemessé tette az a két hatalmas fűzfa aminek az árnyékában védve voltunk a naptól.  Jobbra tőlünk észrevettem, hogy van egy kis mesterséges tó, és oda mentem, hogy megnézzem vannak e benne halak, és lám, bár halakat nem, de teknősbékákat azt láthattam.  Oda is szóltam Mandulának, hogy jöjjön csak, és dobjon be nekik egy kis perecet, , és miután egy darabka vízbe pottyant az egyik teknős ki is úszott egy léc alól, és rácsapott a perecdarabkára. Én benyúltam a víz fölé, és megsimítottam a feje búbját, amikor is egy fura érzés hatolt az ujjaimba, mint valami erős lüktetés, vagy frekvencia rázkódás, de aztán gyorsan  visszarántottam a kezemet, mert a teknős a csőrével oda kapott.  Ekkorra már több teknős is ott úszkált előttünk, némelyiknek nem volt páncélja, és ez elég különös volt, de aztán elmondtam Mandulának, hogy ez egy kitenyésztett faj, és azért van, hogy könnyebben mozoghassanak és nyáron ne legyen annyira melegük.  Nem tudom honnan vettem ezt a sok marhaságot, de Mandula elhitte, majd mondtam neki simítsa csak meg ő is a fejüket, milyen fura érzés.  Aztán figyelmeztetnem kellett, hogy utána gyorsan rántsa is vissza nehogy elkapják az ujját. 

- Kis idő elteltével ismét a park körül mászkáltam, de ezúttal már egyedül, de az álom elég fura fordulatot vett.  Egy régi ismerőst láttam akivel nem szívesen találkoztam volna, legalábbis akkor ott nem volt most kedvem, ezért elindultam, hogy valamilyen fedezéket keressek.  Fura módon nem én voltam az egyedüli, egy gépezet volt az első ami beugrott egy üres fából készült kukába amilyen a parkokban szokott lenni.  Aztán láttam meg azt a fura lényt, aki szintén becsápolta magát ugyan abba a kukába, ez kicsit egy poliphoz volt hasonló, de két hosszú fehér bajuszféle vagy antenna állt ki a fejéből két oldalt,majd én következtem, én is beugrottam utánuk, nem is tudom hogy a csudába fértünk ott el ennyien, bár ha jobban bele gondolnék, már az is abszurd, hogy én magam beleférhettem.  A polipszerű lény közben kidugta a csápját és kukkerolni kezdett.  Eközben arra gondoltam milyen fura ez az egész, mind ide bújtunk valami vagy valaki elől, talán ezért fértünk meg egymással ilyen békességben.

Ismétlés a lány megmentése. 
- A lány közel volt a bikaistállóhoz, és a bika kiszabadulva felöklelte őt. 
-A lány közel volt a bikaistállóhoz, a bika kiszabadult, de a lánynak volt még annyi ideje, hogy a szemben lévő istállóig elszaladjon, de a bika utolérte és felöklelte őt.
- A lány közel volt a bikaistállóhoz, de mielőtt a bika észrevette volna, szaladni kezdett a szemben lévő istálló felé, azonban a bika észre vette, utána szaladt, és felöklelte őt.
- A lány közel volt a bikaistállóhoz, de mielőtt a bika még észre vette volna szaladni kezdett a szemben lévő istálló felé, ellenben ekkor közbe léptem, elkaptam a lány kezét, és a távolabb lévő ház felé rohantam vele.   A lány kiabált, hogy túl messze van, de ekkor oda értünk a földön kifeszített kettős, zsineghez, ami egymástól másfél méter távolságban volt kifeszítve a ház udvara körül, átugrottuk az elsőt, majd a másodikat, a bika gyorsan közeledett, de tudtam, hogy a zsinegekben majd fel fog akadni a lába és el fog vágódni.  Valószínűleg így is történhetett, mert elértünk a házig, az álomnak meg vége lett. 

A prérin
A prérin voltam és igen erősen fújt a szél.  Egy sátorba húzódva vártam mi lesz ebből, és kívülről láttam, ahogy a sivatagi száraz bokrokat repíti a szél. Majd feltűnt egy forgó tölcsér is a távolban, eleinte csak bámultam úgy tűnt nem közeledik felém, de aztán egyik pillanatról a másikra már a sátramat beborította, az álom meg véget ért.

A lusta?
Többen is voltak a szobában, leginkább olyasféle közös ismerősök, és egy nem jelen lévő volt kolléganőről szólt a téma amiben azt ecsetelték, hogy az illető mennyire nem jár sehová, és voltaképpen mennyire lusta.  Nevetnem kellett ezen a megállapításon, hisz tudtam a hölgy rendkívül interaktív életet él, egy másik dimenzióban, azaz az álmok világában.  Ez ugye kívülről nem látszik, csak aki ismeri és tudja az igazságot lehet tisztában ezzel.  Telefon beszélgetésbe elegyedtem ezzel a hölggyel, holott ilyesmire a valóságban nem volt még példa, és igazság szerint az álomvilágáról sem tudok semmit, de ez esetben ilyesmikkel voltam ott tisztában.  A közös beszélgetésünknek az lett az eredménye, hogy egy tv képernyőjén keresztül megláthattam azt a két alakot, azaz őt magát és saját magamat, amint a sekély tengervízben sétálunk kifelé a part irányába. Az álom érdekessége tulajdonképpen ebben zajlott, azaz abban a fura állapotban és érzésben, hogy tisztában voltam azzal, hogy egy időben két helyen is vagyok. Megélhettem a képernyőn látható eseményeket amik velem történtek meg, és azt az élményt, hogy ezt a monitoron keresztül figyelhettem meg. Tehát ez egy kettősség érzete volt, ami hmm így mondván elég különös volt.

A másik én
Nemrég írtam arról, hogy találkoztam egy sötét alakkal, akitől megkérdeztem, hogy ki ő, és mire azt felelte, hogy ő az én sötét oldalam.  
Most szintén találkoztam önmagammal, de ezúttal a tükörképemmel. Ugyan úgy nézett ki mint én, bár igaz  fiatalabbaknak tűntünk mint eredetileg, még nem voltak ősz hajszálaim, de hát ilyen is voltam.  Mindez nem is olyan lényeges, hanem inkább az, ahogyan egymásra csodálkoztunk.  Ez az egymásra csodálkozás valóban olyan volt, mintha egy tükörbe bámulnék, csak tükör nélkül.  Nagyon érdekes volt egy ilyen találkozás, úgy vizsgáltuk egymást, mintha nem hinnénk a szemeinknek, de a legfurább, hogy ugyan azokkal a mozdulatokkal.

Baba
Hajnaltájt azt álmodtam, hogy itthon vagyunk, és egy kisbabánk van. Mandula gügyögött a kisbabának, ő meg a maga módján reagált, sikítozott, jól érezte magát.  Aztán felébredtem, láttam Mandulát, hogy mellettem alszik, és az első gondolatom az volt, hogy hol van a kisbaba, mit csinál?  Aztán rá kellett jönnöm, hogy nincs kisbaba, ez csak egy álom volt.

Olyan furákat ,de szépeket hallottam álmomban.
- " Jön és felszabadít a hajnal. "  Ezt tulajdonképpen valaki énekelte az álomban.
- " A földbõl születtem " Ebből eszembe jutott a bibliai mondás, de semmi több.

A jelképrendszer. 
- Nem tudom ki hogy van vele, de én úgy tudom egy fog elvesztése az álomban  elég negatív jelentésű. Ha fájdalmas, akkor közeli hozzátartozó, ha nem fájdalmas akkor nem annyira közeli, ha odvas akkor betegről, ha egészséges fogról akkor egészséges emberről lenne szó.  Én legalábbis így emlékszem a régebben olvasottakról.  
- Szóval azt álmodtam, hogy kiesett egy fogam, nem volt fájdalmas, de a fog rossz fog volt.  Meg is ijedtem , mert a rokonságomban több idős ember is van és egyikről sem mondhatnám, hogy makk egészséges volna.  Szóval igen, megesett az álom és aznap amikor álmodtam akkor tájt meghalt valóban valaki.  Olyan valaki aki Mandula barátnője és sorstársa volt, (Nyugodjon békében! ) és akit én is kedveltem, de ugye nem állt hozzám túl közel. 
- Szóval csak beírtam, mert milyen érdekes ez a jelkép rendszer, és a megérzés, ami még furább az egészben, szóval nem igazán értem az egészet, miért működik ez így, nem hinném, hogy valóban csak véletlenekről lenne már szó.

Mit nem értesz, rá vagy hangolódva a világnak arra a szintjére, ahol előbb előkészülnek az események, mint ahogy a látható világban megjelennek - vagy talán alvás közben mindannyian rá vagyunk hangolódva - de te az ott észlelteket magaddal is hozod az ébrenlétbe.
És azért szimbólumokban, mert ami ott van, arról csak hasonlatokkal lehet beszélni.

Hú Efi elgondolkodtató dolgokat írtál, de ez a részlet valóban vitte a pálmát.
" És azért szimbólumokban, mert ami ott van, arról csak hasonlatokkal lehet beszélni."

Az út
- Egy földúthoz értem, és a távolban láttam  azt az ideiglenes célt , ameddig szerettem volna eljutni. Már elhagytam a település utolsó házát, de marha nehezen jutottam előre, és az út ki is fárasztott.  Odaértem egy padhoz, és úgy gondoltam jó ötlet lenne pihennem egy kicsit, ezért végig dőltem rajta.  Úgy tűnik elaludhattam, mert két fickó beszélgetésére riadtam. 
- Biztosan részeg mondta az egyik a másiknak, mire amaz így felelt.  Biztosan, előfordul az ilyesmi. szoktam ilyet látni. 
- Kinyitottam a szemeimet és felültem a padon, a két fickó már odébb állt, én meg visszatekintettem az útra mennyit haladhattam idáig, de meghökkenve tapasztaltam, hogy csak pár száz métert.

A könyv
- Áprilia lakásában voltunk, talán a férje kért meg, hogy ott legyünk, az nem tisztázott, hogy miért.  
A könyvespolc előtt guggoltam, és szedegettem össze a földről a szanaszét heverő könyveket.  Épp a kezembe került egy gyűrött kusza lapú borító nélküli könyv, amikor Áprilia oda lépett, és kivette a kezemből, mondván ez egy értéktelen vacak, de én érte nyúltam, hogy jobban áttanulmányozzam.  A könyv idegen nyelven íródott, és a kuszaságban  megtaláltam a borítóját is, ami egy igen díszes kemény kötésűnek bizonyult. Széttártam a borítót, és bele helyeztem a könyvet, és arra gondoltam, hogy ez egy igen értékes könyv, már mint nem az ára miatt, hanem a mondanivalója végett amit tartalmaz. 
Kis idő után a másik szobából ami egybe volt nyitva ezzel a helységgel, Áprilia férje szólalt meg mondván, hogy köszöni a segítséget.  Vettem a lapot, és arra gondoltam ideje lenne távoznunk, és valahonnan beszivárgott annak a helyzetnek a képe, ahogyan ide érkeztünk, és na nem az ajtón keresztűl , hanem valami felső csőrendszeren át, akár valami ipari levegőztető rendszer lett volna.

Telekinézis. 
Az előzményekre már nem emlékszem, csak a helyiségre ahol voltunk.  Mayra kért meg rá egy egészen más helyről, talán az otthonából, ami kb 140 kilométerre  volt onnan, hogy segítsek neki mozgatni egy kockát, ami neki nem igazán sikerült akkor.  Ez egy nagyon furcsa kísérlet, mert a kockát és az asztalkát alatta úgy láttam, mintha csak az orrom előtt lett volna, ami persze nem így volt.  A kocka valahogy engedelmeskedett a gondolataimnak és felemelkedett vagy 30 centire az asztaltól.  Fura is volt egy kissé, mert a keretrendszerét szabályosan láttam,  mintha a kocka áttetsző lenne, de valahogy tudtam, hogy nem az volt. Aztán a kocka engedelmeskedett, és forogni kezdett a levegőben, és nyugtáztam, hogy ezen túl vagyok.  
Aztán a szobában ahol eredetileg voltam kívülről kezdtem el látni magamat, amint ernyedt testtel lebegni kezdek a levegőben, ez a többi résztvevő számára elég különös volt, de ami ezután történt az volt a legmeglepőbb, mert átéreztem, hogy a látásom nem az enyém, mintha valaki más egy idegen erő nézne és látna az én érzékszerveimen keresztül, és azt hiszem ezzel akkor ott a többi résztvevő is tisztában volt.

fortis írta:
átéreztem, hogy a látásom nem az enyém, mintha valaki más egy idegen erő nézne és látna az én érzékszerveimen keresztül.

Ezt én a valóságos, ébrenléti életemben éreztem párszor, régen.

De jó, akkor te tudod Efi, hogy miről lenne szó.  Fura egy tapasztalás igen.

Kaland

Egy laktanya falai mögött voltam, de egy szűk ablakon keresztül észrevettem, amint egy rég látott ismerős távolodott a járdán ( Jagi) Ki kellene jutnom, hisz az nem lehet, hogy csak úgy elsétáljon. A többiek próbáltak lebeszélni, mert ha kimegyek szinte lehetetlen visszajutnom.  Erős volt az elhatározásom, így nem hallgattam rájuk, és csak kimásztam az ablakon.  Az ismerősöm nyomába szegődtem, és egy kapualjban értem utol. Beléptünk a lépcsőházba, az épület nem egy modern volt.  Jagi vegyes érzelmekkel fogadott, úgy tűnt mintha örülne is, meg mintha egyben érdektelen is volna, de feltételezem ez utóbbi nem így volt.  Kinézete kicsit eltért attól ahogyan ismertem, az idő úgy tűnik az álomban rajta is kifoghatott.  Felmerült bennem a gondolat, hogy valóban ő lehet e egyáltalán, de egy hipnotikus kattogó hang álomba ringatott. Tiktik taktak, tik tik tak tak, lassan elhomályosult.  
Nem tudom hogyan kerülhettem ki az utcára, szakadt az eső, és a ruházatom is egészen más volt.  Ezt nehéz elmondani, két részből álló ruha volt, egy külső rózsaszínű mellénynek tűnő és egy belső kék majdnem a földig érő köntösszerű ruhadarab.  Elcsodálkoztam ezen a változáson, de arra gondoltam mindegy is, valahogy vissza kellene  jutnom a laktanyába.  Egy idő után rá kellett jönnöm, hogy azokon az ablakokon nem juthatok be, bár nem voltam egy nagy darab, inkább olyan hétköznapi méretű ,de túl kicsik a rések a számomra. A barátaim bentről próbálkoztak, de  a helyzeten ez nem változtatott.  
Nem volt mit tennem, elindultam az esőben, és  valahol egy híd alatt találkoztam pár emberrel. Pontosabban két férfival és két nővel. Az egyik nő szintén csak most csatlakozhatott, mert mint egy újonc tagot próbaként fogadták magukhoz, bár a próba nem a társaság részére volt fontos, hanem a nőnek, akinek el kellett döntenie, maradjon e a társasággal, vagy más utakat járjon.  Érdekes én is csak most láttam őket, de részemről nem volt szükség döntésre, mintha már régebbről is kapcsolatunk lett volna, baráti viszony. Sokfelé mászkáltunk, élveztük a szabadságot, míg egy átkelőhöz nem értünk.  Bár a tudatosság szele némileg megcsapott, annyira volt csak elég, hogy az átjárónál feltorlódott tömeg közé elegyedve bátran megmarkolhattam pár nő fenekét, és előre mehettem minden retorzió nélkül.  Azt hiszem ez a némi tudatosság a szabadság érzetéből születhetett, így a kis társaságunk átkelhetett azon a bizonyos kapun.  Nem tudom mi volt ez a hely, csak úgy gondoltam, hogy a másik oldal, és egy nagy kerítés mentén sétáltunk tovább. A két nő az egyik férfivel én pedig a másik emberrel kullogtunk mögöttük. Ránéztem a társamra,tőlem  kb egy fél fejjel magasabb és erősebb testalkatú volt. Elértünk egy hídhoz, ahol egy kőlapon sok gyöngyszerű  golyócska volt, bele markoltam, és élveztem amint kigördülnek az ujjaim között.  Itt volt az idő, a már említett hölgynek választania kellett, tovább lép e , vagy velünk marad. Ekkor szólt rám a másik nő, hogy hagyjam a vámpír könnyeket, mert az a nőt illeti, így visszaszórtam őket a kőlapra.  A fiatal nő belemarkolt a vámpír könnyekbe, ( fura neve volt magam is elcsodálkoztam a megnevezésen álmomban), majd elsétált a társaságunktól. Követtük egy darabig, de aztán kiestem az álomból. Végül is a döntésében nem lehettem biztos. 

megjegyzés: Úgy érzem az álomban mintha csak mellék szereplő lettem volna, mintha az egész nem is rólam szólt volna hanem arról a nőről, bár kétségtelen, hogy a saját szempontomból.

A sziget
Jól éreztem magamat, egy trópusi  szigeten jártam, pálmafák, tengerpart és hasonlók. 
Szóbeszédet hallottam, hogy a domb háta mögött húzódik egy olyan rész, ahová nem tanácsos belépni. Olyasféle tabu volt ez a hely, legendák szóltak egy ott élő vérszomjas óriásról, aki ha elkap, menten széjjel tép.  
- Szóval úgy gondoltam nekem való hely, és én biza szétnézek arra felé. Nem is bántam meg, mert egy olyan különös fába botlottam, aminek úgy tűnt, mintha egy két ága csak úgy lebegne a levegőbe, a fához tartozott, de nem volt hozzá semmi összeköttetése.  Nos belekapaszkodtam abba a két kis ágba és lám, olyan érzésem volt, mintha valami elszakadna.  Mintha az ágak mégis összeköttetésben lettek volna, valami vékony de erős damilszerű energia szalaggal.  Meglepődtem, és vissza tettem az ágakat a levegőbe ahol eddig is voltak, és úgy tűnik minden rendben volt, mert az ágak a levegőben ott maradtak. 
Gondoltam vissza fordulok és lesétálok a part felé, amikor a távolban megláttam az óriást, aki nagy léptekkel közeledett felém, és pár pillanat múlva oda is ért.  Végül is nem volt annyira hatalmas, csak kétszer háromszor akkora mint én, na meg nem is ijedtem meg tőle, valahogy olyan természetes volt ez az egész. Az óriás felkapott a levegőbe, a feje fölé tartott, és úgy haladt tovább a domb mögötti kijárat felé.  Nem tudom már hogy értem talajt, mert kiestem az álomból, de az is lehet, hogy az óriás hajított ki onnan ? Nem tudom 

Jól bírja a csaj ( Áprilia)

-Lényegében egy olyan nagy épületben voltunk amiben talán klubhelyiségek lehettek fenntartva, de talán tanítások is folyhattak a különböző termekben, iskolának mégsem mondanám. 
Szóval egy teremben találkozhattunk végre amiben egy hosszú asztalon  terráriumhoz hasonló trópusi környezetet próbáltunk kialakítani,  kicsit bosszantott, hogy nem adódik más lehetőség, de örültem annak, hogy legalább itt kicsit együtt lehetünk.  Néha kettesben maradtunk, de többnyire voltak ott mások is, akik különféle feladatokat sóztak Ápriliára, amit ő rendre próbált teljesíteni.  Egyik ilyen feladatnál mikor Áprilia nem volt jelen, az egyik jelenlevő azt mondta a többieknek, hogy " Jól bírja a csaj. " Ezt sajnos negatív értelemben értette, olyasféle ugráltatás szempontjából, hogy valyon meddig lesz ilyen segítőkész?
Aztán megszóalt egy másik mondván, hogy " Lehet, hogy zsidó . "
Na ekkor szóltam közbe, hogy akiről beszélnek egy jól szituált hölgy, aki dolgozik, egyetemre járt, és diplomázott. Nem kellene így beszélni róla ahogy. 
Úgy véltem hatásos volt a megszólalásom, de az álom sajnos véget ért.

A baba
Egy kisbaba született valahol braziliában, és nagyon különleges adottságokkal rendelkezett úgy mint,  ha valaki hozzá ért, vagy a karjaiba vette, az bármilyen betegsége is volt, meggyógyult.

Álom az álomban

Egy erdei tisztáson voltam, és két lehetőség közül lehetett választani.  Vagy felmászom arra a kis fatákolmányra amit eredetileg madárlesként készítettek, vagy ott maradok abban a kis deszkakunyhóban aminek a lécei között átfújt a szél. A medvéktől tartottam mint mindig, arra gondoltam a madárlest könnyedén kidöntenék a helyükről, ezért a kunyhóra esett a választásom.   Összekuporodtam a sarokban és elaludtam.  Azt álmodtam, hogy egy nagy sas a karmai alatt lógatva repül egy nagyobb nyúllal, nem szállt magason a nyúl csak egy két méterre lógott a föld felett, és szemlélőként figyeltem a jelenetet, de az álom csak erről az az a sas röptéről szólt. Aztán felébredtem ott a kunyhóban ahol elaludhattam, kilestem a lécek között vannak e medvék a környéken, majd ismét elaludhattam.

A sok feltételes mód használatáról le kellene szoknod.

Áprilia írta:A sok feltételes mód használatáról le kellene szoknod.

Nem lehet, mert a világomban mindig minden a választásaimon múlik, ezért számba kell vennem a lehetséges kimeneteleket, és a szerint döntök. Ez vonatkozik az álmaimra is.
Amúgy szerintem mindenki mérlegel, mégha néha úgy is gondolnánk, hogy nem így tettünk.

Tényleg én vagyok a hibás?
Talán egy strandon lehettünk, és éppen lefelé haladt az egyik medence lépcsőjén, egy fiatal de véleményem szerint elhízott srác. Viccesen megjegyeztem, hogy ugorjon egy fejest, és ekkor a srácnak megcsúszott a lába és legurult a lépcsőn.  Miután feltápászkodott szemrehányóan nézett rám, mintha én lennék mindennek az oka.  Hát mondjuk egy fejesugrással sem járt volna jobban, de hát én csak viccből mondtam. Úgy tűnik az álom komolyan vehette a gondolataimat?

Az elmúlt héten háromszor álmodtam Ápriliás álmokat.  Az elsőre már sajnos nem emlékszem, a második viszont elég érdekes volt. 
A torony
- A tengerben egy keskeny magas torony állt, ami felé egy irtó hosszú és meredek fémlépcső ívelt felfelé. Egyre feljebb és feljebb jutottunk, és már már csak kevés választott el, hogy teljesen felérjünk, amikor a lépcső egyszeriben csak megszakadt, és egy átívelhetetlen üresség tátongott a cél, és a lépcsőfokunk között, ami végül is nem tűnt olyan nagyon távolinak, de átugrani a távolságot elérhetetlennek tűnt a számunkra. Miután ott álltunk az utolsó lépcsőfok tetején és az alattunk hömpölygő tengert bámultam, ránéztem Ápriliára, és feltettem a kérdést." Akkor most ugrunk? "
A szerénység
- Egy külföldi talán ukrán vagy román fickó járt nálunk, aki annyira alázatos volt és szerény, hogy ezt körülöttem mindenki oly mértékben tolerálta, hogy elkezdték elhalmozni minden féle jóval, ajándékokkal, és miegymással, így ennek a szerény embernek mondhatni már több volt a tarsolyában mint bármelyikőnknek, de hát ő olyan alázatos és szerény volt, hogy mindent megérdemelt.  A konyhában voltam épp kint, amikor hírt hallottam, hogy Áprilia jön hozzánk a férjével, mert nagyon kíváncsiak lettek erre az alázatos szerény emberre, és mindenképpen találkozni szerettek volna vele, míg én a konyhában súroltam a piszkot a falon lévő polcról.

A segítő 
- Sajnos nagyon sok minden elveszett azóta, de az álom menetének fő momentumát nagy vonalakban leírom. Részemről nem határoznám meg annak a nagyobb helységnek a nevét ahol tartózkodtam, rajtam kívül mások is kószáltak meg nézelődtek,  mígnem fel nem fedeztem az egyik sarokban egy igen különös tárgyat. Egy arasznyi (?) talán kettő (?) olyasféle boltíves dísznek tűnt, egy a boltív alatt lévő bagollyal , aminek leginkább a szemei ragadták meg elsőként a figyelmemet.  Közelebb mentem, hogy jobban szemügyre vegyem, ekkor láttam meg, hogy talán eredetileg sem bagoly volt, de ha igen, akkor átalakulhatott egy aprócska asszonnyá.  Ez hihetetlen, gondoltam magamban, annál inkább is, hogy az apró asszony rákérdezett, hogy miért bámulom?  Nem igazán foglalkoztam ezzel, inkább azt mondtam, hogy na ez jó lesz nekem barátnak, és magammal viszem, legyen a jövevény akár mi is.  Ez így is történt, és az álom folyamán kiderült, hogy az apró teremtmény segítőként szolgál.  Nagyon fura ezt így kifejtve belegondolni, mert nem az apró mivoltában, hanem egy szellemi kifejeződésben nyilvánult meg a segítségnyújtása.  Történt pár dolog, de inkább csak egy jellegzetes példával illusztrálnám.  Idegen emberek arra kértek, hogy mutassam meg a tudományomat, és a kezembe nyomtak egy faágra emlékeztető tárgyat, ami középen ketté volt törve.  Összeillesztettem a törött darabokat, majd a két tenyerem között összemarkolva koncentráltam, hogy ami eltörött az legyen újra eggyé, és ekkor megjelent a segítő opálosan fehéres immáron nagy  szellemi kezei, és az én kezeimre helyezte a sajátját.  A fa összeforrt, és újra egy tárgyként funkcionált.  Nem éreztem dicsőséget és semmi különöset, sejtettem, hogy ez inkább a segítőm hatása lehetett, mint a magamé. Azt hiszem ez nyilvánvaló volt, és az álom folytatásaként még meglepő dolgokat cselekedhettem, amiknél végig ott tudhattam  az ő hatását.

Mandula boldog
Emeletes ház ablakából néztem , hogy Mandula mit csinál lent a ház mögött húzódó keskeny fűsávban.  Ide oda szaladgált, és boldogan mutogatta, hogy nézzem csak meg, nem fáj már a lába, és még szaladgálni is tud.  Átéreztem az örömét, az álom nagyjából csak ennyiről szólt. Mandula az álmot követő pár nap multán eltávozott. Nyugodjon békében.

fortis írta:Mandula boldog
Emeletes ház ablakából néztem , hogy Mandula mit csinál lent a ház mögött húzódó keskeny fűsávban.  Ide oda szaladgált, és boldogan mutogatta, hogy nézzem csak meg, nem fáj már a lába, és még szaladgálni is tud.  Átéreztem az örömét, az álom nagyjából csak ennyiről szólt. Mandula az álmot követő pár nap multán eltávozott. Nyugodjon békében.

Részvétem.

Repülni
Nagy területű elhagyatott gyár, sok romos épülettel. Valahogy ide csöppentem, pontosabban berepültem betévedtem erre a területre. Leszálltam egy tetőn, kerestem az élet nyomait.  Miután behatoltam egy elhagyatott folyosóra észrevettem, hogy a folyosó szemben lévő ajtajánál valaki megmozdult. Oda siettem, és néhány fiatalabb középkorú emberrel találkozhattam, akik sürgettek, hogy azonnal menjek tovább, ne hívjam fel rájuk a figyelmet. Nem tudtam miről lehet szó, de aztán észrevettem, hogy pár ember rohan az épület felé, ezért kilépve egy teraszra felrepültem a szemközti romos épület tetejére.  Próbáltam magamban tisztázni a helyzetet, mit akarhatnak ezek odalent, s miután tovább repültem puskákból golyózáport lőttek körülöttem.  Muszáj voltam leszállni ha nem akartam, hogy eltaláljanak, és hamarosan szembe is találtam magamat a lövöldözők urával, aki végül is nem akarta, hogy bajom essen, de mindenképpen foglyul akart ejteni, mint később kiderült azért, hogy eláruljam neki mi a titka a repülésnek.  Rájöttem, hogy valami technikát, vagy fortélyt vagy valami titkot rejthet a repülés a szemében, aminek a titkát ha átadom ezt felhasználhatja öncélúan a maga érdekében.  Azon gondolkodtam hogy magyarázhatnám el, hogy a repülő tudás  nem egy technikán vagy fortélyon alapul, a tudást nem adhatom át, mert az én magam vagyok.