Különös álmok egyéb kategória

Tóparti ház.
Találtam egy tavat . A tó elég nagy területen feküdt, nagy részét sziklás dombok takarták, más részét enyhe lejtő.  Csodálkoztam egy kicsit, hogy hogyhogy nem sajátította ki még az egészet valamelyik önkormányzat, és parcellázták volna a partját, hogy még véletlenül se lehessen a tavat megközelíteni? Ugye ez így szokott működni, ez esetben a tó mégis szabad volt, bár nem volt rejtve a világ számára. Úszni kezdtem benne, gyönyörűen tiszta volt, az élővilága is akár csak valami tengeri lenyomat, minden annyira áttekinthető, gazdag és tiszta volt.  Aztán éreztem, hogy beleúsztam egy melegebb víztömegbe, és próbaképpen kiúsztam belőle majd vissza.  Rá kellett jönnöm, hogy ott egy hévíz forrás törhet elő, eztán kiúsztam vissza a partra.  Szóval elégedett voltam ezzel a hellyel, és gondoltam elhozom majd a barátaimat .  Ez nemsokára így is történt, de ez már egy másik álom lehet.  Talán öten lehettünk, három nő, egy férfi és én.  Egy kis félszigeten állt az a nagy ház, nem voltunk jogosultak, de úgy döntöttünk ott húzzuk meg magunkat éjszakára.  Felderítettük a ház helyiségeit, és tudtuk  ez a ház valamiért nem hétköznapi.  Mi sem bizonyítaná ezt jobban, mint hogy álom matéria volt a térben jelen.  Ezt úgy kell érteni, hogy az anyag összesűrűsödve létre hozhatott egy álom testet.  Nem volt teljesen olyan mint mink, de egy női alak materializálódott belőle.  Bár nem szólt semmit, együtt mászkáltam vele az épületben tudván, hogy ő egy álom alak. Később elvetettem magamtól, és visszamentem a barátaimhoz, akik az egyik szobában egy ágyon ültek.  Ketten maradtak, két nő, a többiek valahová elmentek.  De hamarosan érkezett egy vendég, akit be szerettünk volna avatni egy szertartásos kísérletbe. Ekkorra már volt nálam egy szatyor, amibe összeszedegettem minden olyasfélét, amiről úgy gondoltam hogy ehhez a kísérlethez kellhet.  Szalvétákat tettem ki az ágyra, két nagyobb üvegcsét amik tele voltak valamilyen folyadékkal, volt nálam némi harapnivaló is amit az asztalra tettem, majd a kezembe akadt egy kis gyógyszeres dobozka, aminek nem tudtam elolvasni a feliratát, de megkérdeztem a két női társamat, hogy ez vajon mi lehet?  Egyértelműen azt felelték ez olyasmi, amitől nagyokat álmodni lehet.

A bab. ( BAB ? )
Mayrával találkoztam és a könyvemről beszélgettünk amit írtam. A könyv címe BAB. Tulajdonképpen Mayra elmondta, hogy elolvasta a könyvet és idézett is nekem belőle.  Az idézet a légköri viszonyokról , a levegőről szólt.  Tulajdonképpen elgondolkodtam rajta álmomban, hogy miért ez a címe a könyvemnek, hiszen egészen más dolgokról szólt.

Fingó táska
- Egy bizonyos emeletes ház háta mögött közeledtem egy kapualj felé, ahol egy nő várakozott.  A kezemben volt egy kis táska, ami fura hangot kezdett el kiadni magából, pontosabban olyat, mint amilyen egy jól elnyújtott fing hangja.    A nő rám nézett, és mivel láthatta, hogy ugyan az a kapualj felé igyekszem ahol ő várakozott, gyorsan odébb sietett vagy 15-20 méterrel. Nem én voltam, mondtam neki védekezően, hanem ez a hülye táska ad ki ilyen hangot, de a felháborodott tekintetéből azonnal kiolvasható volt, hogy nem hisz nekem, és fintorogva másfelé fordult.

Egy különös világban. 
Egy különös szerkezettel értünk arra a helyre, ami leginkább olyan volt, mint egy másik bolygó. Felszíne poros volt akár a holdé, de nem messze tőlünk láthattunk egy igen sűrű bozótossal benőtt kis kör alakú erdőszakaszt.  Társammal gyorsan a növényzet felé rohantunk, és meglepetésünkre ellenállás  nélkül hatolhattunk annak sűrejébe. A bozótos fás ágas bogas helyen különös lények támadtak ránk, kicsit gyíkszerű, kicsit békaszerű, de majdnem ember nagyságú lények voltak ezek, de hamar elbántunk velük, valahogy nem bírták a fizikai kontaktust. Hmm ez kicsit elgondolkodtató, talán nem is ők támadtak ránk, hanem lehetséges, hogy pont fordítva?  
-Az erdő közepét egy hétköznapi kis ház foglalta el, nagy ablakokkal.  Fura találtunk benne egy pumpát, két ágyat, néhány eszközt még, és nagy üveg ablakai voltak, bár ennek sok értelmét nem láttam, mert csak a sűrű bozontosra lehetett rálátni, ami az üvegablakra is ránőtt. 
Kijöttünk a házból, és az erdő túlsó vége felé mentünk, ahol immár pusztai táj fogadott egy újabb épülettel, itt emberek is laktak, meg gyerekek rohangáltak, volt egy medence is vízzel, és a házigazda hölggyel eredtünk beszélgetésbe. 
A hölgy elmondta, hogy a ház az erdőben nekünk készült, bár ő maga sem érti mi szükség volt akkora nagy üveg ablakokra, és hozzá tette, hogy ezek törhetetlen üvegből vannak, de nem hinné, hogy ennek valaha is jelentősége volna.  Azt is elmesélte , hogy mi már a harmadik generáció vagyunk akik ide érkeztek, és nagy valószínűséggel ha mi már nem leszünk jönnek majd mások.  Volt egy kis templom is ahová átsétáltunk, ott iratokat találtam egy fa szekrényben, az iratok elég porosak voltak emlékszem le kellett róla fújnom a port, de nem emlékszem már mi volt bennük írva, csak arra, hogy köze volt hozzánk és a kis házhoz.

Az ébresztő
Azt álmodtam, hogy alszok , de valaki odafeküdt mellém az ágyba, és a ujjával az oldalamat bökdöste, miközben még gügyögött is mellé, mint egy gyerekhez.  Nagyon mérges voltam, hogy miért kellett felébresztenie, és ez a része volt a legérdekesebb az álomnak, ugyanis azt hittem még abban a környezetben ágyban fekszem amiben álmomban is, el kellett telnie egy kis időnek, hogy rájöjjek ebben a valóságban vagyok.

Áprilia a ládában
Talán jelképes, minden esetre eléggé meglepő volt.  Néha szoktam Ápriliával álmodni, csak nem szoktam foglalkozni vele, de ez elég fura volt.  Szóval az utcán sétáltam, és már messziről megláttam három ládát a járdán , párhuzamosan az úttal elhelyezve.  A ládák teteje üvegből volt, , így gondoltam bele nézek mi lehet benne.  Minden ládában egy ember feküdt mozdulatlanul, de nem eszembe sem jutott volna, hogy nem élő emberek lettek volna, inkább csak olyanok mint akik alszanak, vagy mintha el lennének hibernálva.  Ahogy minden ládába belenéztem, a két szélsőben egy egy középkorú férfi feküdt, a középsőben meg nem más, mint Áprilia.

Hagyjatok aludni !
Hmm milyen fura is ez az egész!  Oké, volt már hogy álmomban elálmosodtam, lefeküdtem aludni, majd vagy itt, vagy ugyan ott, vagy egy másik álomban ébredtem fel.  De ez most nem ilyesmiről szól.  Egyszerűen csak aludtam az álomban, és felébresztett a zajongás.  Anyámék lakásában aludtam ott is az ő szobájukban, mert a rokonság azaz a vendég sereg a mi gyerekkori szobánkban mulattak.  Ránéztem az órára hajnali három óra volt.  Ezek nem normálisak gondoltam magamban, átmulatják az egész éjszakát.  Legalább arra a gyerekre lennének tekintettel aki velük volt, nem lehetett több 6-7 évesnél. Ekkora gyereknek, már rég ágyban lenne a helye, bár úgy tűnt élvezte a helyzetet, de feltehetően nem sejthette, hogy mi is az ami neki valóban jó. Felkeltem, átmentem a másik szobába hogy szóljak, aludni szeretnék.  Ahogy körülnéztem láttam apunak a nővérét is, és anyu testvérei is ott voltak.  Apu is jól érezte magát, bár ezeknek az embereknek a többsége egy két kivétellel már rég elhunyt . Hát úgy tűnik itt ma már nem lesz alvás, de végülis nem azért mert ne lehetett volna, hanem azért, mert ezek az emberek felkészültek arra, hogy elvigyenek magukkal valahová.  (Ugye milyen furcsa(?) felébresztenek alvó állapotomból, nem hagynak aludni, hogy elvihessenek magukkal valahová. Ez elgondolkodtató. )
Marha nehéz visszaemlékeznem hová mentünk el, és mit csináltunk. Olyan ez, mint egy szó ami ott van az ember nyelvén, tudja jól, és mégsem tudja kimondani. Így vagyok ezzel én is pillanatnyilag, azt tudom, hogy a testről és az energiáról szólt, de nem bírom kimondani , felhozni az emlékezetemből.

Az én hitem szerint ez nem csak egy álom volt...hanem találkozás.

Veszna írta:Az én hitem szerint ez nem csak egy álom volt...hanem találkozás.

Nos  a valóságban nem igazán jöttek így össze sosem.

A macska. 
 Ez egy dimenzió kapu volt ahová érkeztem.  Néztem a falon a rombusz formáját, amely kékesen világított,  közép tájt ellenben sárgás és talán rózsaszín árnyalatok kavarodtak.  Az egész nem volt nagyobb egy Hand Atlasnál, ami mintha a falba ékelődve állna.  Tudtam mi ez,  és a kezemet a középpontjába nyomtam.  Nem igazán maradt időm a vizsgálatára, mert a következő pillanatban egy macska testében találtam magamat.  Szegény cicus, mintha valami nem stimmelt volna a hátsó lábával, ettől eltekintve úgy tűnt, hogy a család szerette a macskájukat.  Egy ágyon feküdtem, majd lemásztam a szőnyeggel borított padlóra.  Lépteim nagyon puhák és nesztelenek voltak, átéreztem a macska formát, bár nem azonosultam vele, tudtam ki vagyok, és hogy kerültem oda.  A házigazda egy kerek edénybe száraz macskaeledelt öntött hogy egyek, de hát csak nem gondolhatják komolyan !!!!! 

Egy másik élet?
Amint haladtam lefelé a hideg lejtős utcán, megláttam azt a férfit félig megfagyva.  Lehúztam a lábáról a cipőt, a zoknija rá volt fagyva a lábára.  A hátamra vettem, úgy cipeltem haza felé egy jó darabon.  Aztán a férfi magához tért, én lábára állítottam, és csodálkozva kérdezte miért segítek rajta?  Elmondtam neki, hogy ő egy fontos ember, és ő is segíthet majd rajtam, de tulajdonképpen a biztonságának a megalapozása járt a fejemben.  Vállalkozó voltam, volt egy kis éttermem, és úgy gondoltam  ennek az embernek munkát biztosíthatnék ott. Ha elég ügyes, akkor akár még az éttermet is rábízhatnám.  Kicsit úgy tűnik az egész, mintha ez egy számító húzás lett volna, de valójában csak az emberség motoszkált bennem. Megérkeztünk a kapualjunkhoz, olyasféle négy emeletes tömbháznak tűnt az egész, felmentünk a lépcsőn , és beléptünk a lakás ajtón.  Elsőként egy pulikutya rohant elénk, és üdvözölt a mancsaival.  Benéztem az egyik bal oldali szobába, ahol a nagyobbik fiam aki kb 7 éves volt, üldögélt az ágyon. Odamentem hozzá, és melegen átölelve üdvözöltük egymást. Úgy tűnt, mintha aggódott volna értem a távollétemben amíg a hegyeket jártam.  Ekkor rohant be a szobába a kisebbik fiam , aki olyan 5 év körülinek tűnt, és így már hármasban dugtuk össze a fejünket és öleltük át egymást .  Eközben a kis puli is felugrott az ágyra, nehézkes lenne megállapítani melyik az eleje, és melyik a háta, de persze ettől függetlenül mi még tudtuk.  Ez időalatt a feleségem foglalkozott az újonnan érkezett férfival, és meleg fürdőre invitálta.  Kicsit később a párommal beszélgetve lefekvéshez készülődtünk, és bemásztunk a helyünkre az ágyba, ami egy falba vájt üregben volt elhelyezve, szimpatikus volt ez így a számomra.

Egy másik dimenzió.

Veszna írta:Egy másik dimenzió.

Elgondolkodtató, hogy ha ez így van,  ilyenkor mi , és hogyan történhet ?

Állítólag vannak bizonyos napok az évben, amikor két párhuzamos dimenzió közelebb kerül egymáshoz, bizonyos gyakorlatokkal fel lehet erősíteni a kapcsolat létrejöttét-ha mindkét oldal szeretné. De az esély így is alacsony, különböző zavaró tényezők miatt,de nem lehetetlen.
Valószínűleg legtöbbünknél álom szintjén történik ez meg-tudattalanul.

Igen meglehet.  Azon gondolkodom még, hogy ez egy telepatikus de tudattalan kapcsolat lehet e ilyenkor, azaz átérzi az ember egy párhuzamos élet velejáróit történését, vagy pedig valahol valóban személyesen ott van?  Ha személyesen ott van, akkor hol van a gazda tudat?  Bár erre tudnék egy fura magyarázatot, azaz ha az ember multidimenzionális lény avagy tudat, akkor hasonló eseteknél nem veszi észre a különbséget, azt a szerepet játsza autómatikusan vagy azonosul  esetleg egybeolvad azzal a tudattal ami annak a dimenziónak a jellegét magában hordhatja.  Azaz ő ott én vagyok, és ezért ha ott vagyok azokkal az emlékekkel és gondolatokkal azonosulok, amik ahhoz a gazdatesthez tartozhatnak.

Nem hinném, hogy ennyire könnyen felcserélhető lenne a két személyiség/tudat vagy akár élet. Mert minden párhuzamos dimenzióban más a történet. Ha egy picivel is, de eltérés van.
(Erről mindig a Fringe nevű sorozat jut eszembe, amit még Mayra ajánlott, imádtam, és ott is előbukkan egy idő után a párhuzamos dimenziók kérdése.)
Az, hogy álomban miért más? Talán azért, mert egy sokkal finomabb "testtel" történik a találkozás. Nem tudom.
De nem gondolom, hogy ha most átlépnék egy másik "életembe" automatikusan átvenném minden szokásom és jellemzőm.

... Végülis a párhuzamos dimenziókat nem mint megosztott lelkekként kell tekinteni, hanem végtelen variációját a döntéseinknek. Ez azoknak a kevés témának az egyike, amelyiket szerintem lehetetlen ebből a nézőpontból megmagyarázni...mivel itt élünk az időben és térben rögzülve, akárcsak ők.

Hát nem tudom ez a megosztott lélek  elnevezés kapcsán, mi van ha nem létezik múlt és jövő, hanem számtalan reinkarnációnkat egy időben éljük, és ezeket hívnánk mi párhuzamos dimenzióknak?  Persze a reinkarnáció mint megnevezés nem pont ilyesmiről szólna, de én meg mernék kockáztatni egy e féle elgondolást.  Ha bele gondolunk ez esetben a megosztott léálek nem is annyira megosztott már, legalábbis nem megosztottabb annál, mint amit saját életünk során tapasztalunk ha mondjuk a gyerekkori önmagunkra, vagy annak idősebb időszakára gondolnánk vissza.  Úgy vélem mi már nem ők vagyunk, de valahol mégis, hiszen azonosak voltunk az akkori önmagunkkal, csak már tovább léptünk térben és időben, mivel már semmi sem ugyan az mint akkor.

Én is pont ezt sejtem...de felfogni nem bírom.

fortis írta:

Veszna írta:Egy másik dimenzió.

Elgondolkodtató, hogy ha ez így van,  ilyenkor mi , és hogyan történhet ?

Seth egy egész fejezetet szentel neki, anno te is olvastad. Amikor nem Jane-t, hanem a férjét készül meglátogatni egy másik dimenzióbeli tudatrésze.

Gondolom meg fogom találni, most is Sethet olvasok, csak éppen az álmodásról.

A ház.
Éppen indulni akartam az autóval, haza akartam volna jutni, de néhány gyerek beugrott a hátsó ülésre, nem tudtam tőlük szabadulni.  Oké, nem gáz, így is elindultam, és hamarosan haza is értem, végül is nem a szó szoros értelmében, mert a ház valahogy az örökségemet képezte, nem tudom kitől, és honnan.  Végül is bementünk a házba a gyerekekkel együtt, és nézelődni kezdtünk miket találunk odabent.  A ház maga óriási volt, több egymásba nyíló szobákkal, különálló helyiségekkel, és mondhatni zsúfolásig tele volt mindenféle érdekességekkel és kincsekkel.  Volt egy nagy szoba, amiben üveg vitrines asztalok voltak, és az üveg alatt mindenféle aranyból és ezüstből készült ékszerek és tárgyak, de oly nagy volt a gazdagság, hogy nem tudtam mit kezdhetnék ennyi kinccsel. Az egyik gyerek egy fabottal rácsapott az egyik asztal üvegtetejére, hogy kivehessen alóla valami aranyban csillogó tárgyat, de a bot visszapattant, mint kiderült utólag törhetetlen üvegből készültek.  Aztán felemeltem az egyik üveglapot, mutatva a gyerekeknek, hogy szépen is hozzá lehet jutni a kincsekhez, nem kell hozzá erőszak.  Egy másik helyiségben szépen kidolgozott bőrből készült tárgyak voltak, pénztárcák, igazolvány tartók, és még ki tudja mi minden.  Gondoltam lehet nem lenne rossz ezekből ha magamhoz vennék egyet, szép ajándék lenne belőle valakinek, aztán rájöttem nem igazán volna akinek odaadhatnám, így inkább hagytam az egészet.  Aztán két kissrác rohant oda hozzám, hogy találtak egy térképet a ház körül elrejtett kincsről, de nem igazán érdekelt. Tovább mentem egyik szobát felfedezni a másik után, egy kisgyerek mellém szegődött követett akár hová mentem. Kicsit később az egyik gyerek rohant oda hozzám , hogy menjek ki gyorsan a ház udvarán lévő tóhoz, ami lehetett olyan 3-4-száz négyszögöles mert két társa éppen most húznak ki valamit a vízből. Kimentem hát megnézni mi újság, és hát valóban búvártalpakkal és szemüveggel felfegyverkezve  egy ládát húztak ki a vízből arról a helyről, amit a már korábban említett térkép után találtak meg. Kinyitottuk a ládát, fegyverek voltak benne. Igen fura pisztoly kinézetű eszköz, messzelátó és hasonlók.  Nem foglalta le a fegyverzet a figyelmemet, ugyan a messzelátót kipróbáltam, és valóban egészen közel hozott mindent. Visszamentem a házba tovább kutatni a belső értékeket, majd egy gyerekszobának tűnő helyszínre érkeztem.  Az ágyon volt egy plüss figura, odasétáltam felvettem és a markomba szorítottam. Na most megvagy !!!- mondtam a plüssfigurának, mutatván a jelenetet az engem mindenhová követő kisgyereknek.  Aztán visszatettem a figurát az ágyra, de fura módon nem maradt ott, hanem leugrott az ágyról, és beszaladt az egyik kisszekrény alá, hogy elbújjon előlem.  Nahát!- kiáltottam fel meglepetésemben, ez a plüsfigura él.   Lehet elemes, mondtam a gyereknek, de kimentünk magunk után becsukva az ajtót. Lassan ránk esteledett, és alvó hely után néztünk, volt is egy szoba ahol több ágy is volt egymás mellett.  Aztán olyan jelenet következett, amit csak nehezen tudok már felidézni, de egy sejtelmes kék fény jelent meg a semmiből, és ostor szerűen csapott át a jelenlévő gyerekeken, akik ettől felnőtté váltak egyik a másik után, de meglehet ez már túl sok volt a számomra, mert ezek után felébredtem.

Talán a ház is te vagy...nem csak a gyerekek 

Veszna írta:Talán a ház is te vagy...nem csak a gyerekek 

Hát sok kincs volt abban a házban, nem igazán ismerek olyan embert aki ebből bár mit is felismerne. Én magam sem.

A kincs mint rejtett oldal, belső titok, érték...

Hol húzódhat a határ?
Pompás udvar nagy ház. Odabent is minden olyan nagynak tűnik.  Egy fiokban díszes dobozka, kiveszem és egy szépen faragott tömzsi pipát találok benne.  A pipa meg van tömve, csak rá kellene gyújtanom.  Ez így nem fog menni szólt hozzám valaki a társaságunkból, de nekem mégis sikerült. Kellemes aromája volt a dohánynak, az első pár slukkot mélyen leszívtam, de aztán inkább csak pöfékeltem párat.  Tovább haladtunk, az egyik helység a másikba nyílva akár csak az előző álmomban.  Itt arra gondoltam kellene néhány fényképet készítenem az épület belsejéről , mert ez nagyon hasonló elrendezésű mint az a másik álom volt, legalábbis építészetileg, talán kicsit nagyobb és tágasabb, de nagyon emlékeztetett rá.  Igen erről a határról beszélnék, amikor emlékezünk az álmainkra, emlékezünk arra, hogy majd megmutatunk ebből valamit ha ébren leszünk, de a tudatosság mégis annyira alacsony, hogy nem vált át az álom tudatosba.  Benéztünk egy oldalsó szobába, a másik álomban ez a gyerekszobának felelt volna meg, de itt most ódon nagy faragott ágy néhány kisebb társaságában. Ez olyan hely lehet, mint az előző álomban amikor lefeküdtünk aludni gondoltam.  Kijöttünk a szobából, én még tovább mentem, míg a többiek inkább kisétáltak az épületből az udvarra.

fortis írta:A ház.
...

Unoka ügyben mi a helyzet?

Efi írta:

fortis írta:A ház.
...

Unoka ügyben mi a helyzet?

Nagyon jól  megvagyunk. Egyenlőre még várunk a ház kérdéssel , amúgy érdekes felvetés, még nem gondoltam arra, hogy összevessem az álommal, de lehet egymáshoz köze jó ötletnek tűnik Efi.

Amnézia.
Szóval az álom nem tudatos álom volt, ellenben elkezdtem gondolkodni azon, hogy ki vagyok én?  Honnan jöttem, hány éves vagyok?  Hol lakok, kik a rokonaim, a barátaim és hasonlók.  Borzasztó érzés volt, hogy egyik kérdésre sem tudtam megadni a választ,  semmire sem emlékeztem az álombéli önmagamról. El tudom képzelni, ha valaki a fizikai világunkban válik amnéziássá, vagy öregkori szenilissé, hogy mennyire rossz érzés lehet ez, ha csak arra gondolok, hogy mondjuk nem emlékszik vissza arra hogy hol hol lakik, és ez csak egy apró információ.

fortis írta:Amnézia.
Szóval az álom nem tudatos álom volt, ellenben elkezdtem gondolkodni azon, hogy ki vagyok én?  Honnan jöttem, hány éves vagyok?  Hol lakok, kik a rokonaim, a barátaim és hasonlók.  Borzasztó érzés volt, hogy egyik kérdésre sem tudtam megadni a választ,  semmire sem emlékeztem az álombéli önmagamról. El tudom képzelni, ha valaki a fizikai világunkban válik amnéziássá, vagy öregkori szenilissé, hogy mennyire rossz érzés lehet ez, ha csak arra gondolok, hogy mondjuk nem emlékszik vissza arra hogy hol hol lakik, és ez csak egy apró információ.

Átéltem ezt egyszer ébren. Felébredtem és pár másodpercig semmire sem emlékeztem, hogy ki vagyok, mi vagyok stb. Senkinek nem kívánom az élményt. (És tudom, hogy ezt már többször elmondtam, de még egy meztelen férfi test is elsuhant
előttem az éterben. Na az volt a non plus ultra, hab a tortán...)

Velem is ébredés után szokott előfordulni...tisztában vagyok azzal ki vagyok, de nem tudom hol vagyok.
A különös az, hogy addig a szemem sem tudom kinyitni, amíg "fel nem építem" a valóságot képről képre, hangról hangra. Sokat gondolkodtam ezen régebben, és igen, attól félek, hogy ha kinyitom a szemem mielőtt "megérkezek " a valóságomba, ottragadok valahol...Mert valamiért akkor úgy "tudom", hogy ez hiba a mátrixban, vissza kell találnom. 
(Ez a jelenség különbözik attól az esettől , amikor utazás/költözés után, fáradtság esetén ébredéskor körül érzek, na hol is vagyok.)
Pánik közeli állapotot tud előidézni.