Különös álmok egyéb kategória

Néha velem is előfordult ébredésnél, hogy nem tudtam hol vagyok, de az inkább gyakoribb, hogy nem tudom milyen napot írunk, kell e mennem dolgozni, vagy hétvége van? 

fortis írta:Néha velem is előfordult ébredésnél, hogy nem tudtam hol vagyok, de az inkább gyakoribb, hogy nem tudom milyen napot írunk, kell e mennem dolgozni, vagy hétvége van? 

Én azt nem tudtam, hogy ki vagyok. Ez volt a legrémisztőbb.

Áprilia háza
Talán vendégségben voltam ha annak lehetne nevezni, de leginkább csak mint egy barát. Kint játszottam az udvaron egy kisgyerekkel, aki az álomban vélhetően Áprilia gyermeke volt, majd bementünk a házba ami számomra elég különös és szembetűnő volt.  Mi is lehetett ebben olyan fura?  Szóval a ház belülről gerendaháznak nézett ki, legalábbis ez az előrész és kicsit dülöngélősen omladozónak tűnt , de miután alaposabban szemrevételeztem láthattam, hogy a fa részek szépen frissen voltak talán bükk színűre  pácolva, és tulajdonképpen egy erős masszív szerkezetű volt, rájöttem ez valami új fajta dizájn lehet, bár még nem láttam hasonlót.  Tovább mentünk a konyha felé aminek az ajtaja nyitva is volt , Áprilia buzgón mosogatott valamit egy teknőhöz hasonló alkalmatosságban, mellette nagyobb méretű régies konyhaszekrény ami fura módon tükrös szekrény volt , szóval minden olyan régiesnek tűnt az egész házban, de ettől még a berendezés modernnek számíthatott.  Ápriliát néztem, miközben elpityeredett valamiért, de nem kérdeztem meg tőle mi az oka, úgy gondoltam jobb ha hallgatok.  Körülnéztem a konyhában, elsétáltam Áprilia mellett, majd belenéztem a konyhaszekrény tükrébe, és akkor tűnt fel, hogy a konyha túlsó felén egy idősebb alacsony asszony áll, a fején valami fura dolog, de nem tudtam rájönni mi az, és minket nézett, talán leginkább Ápriliát.  Hátra fordultam, hogy megnézzem magamnak, de nem állt ott senki. Aztán ismét a tükör felé fordultam, és ismét láthattam benne az idős hölgyet a konyha túlsó oldalán.   Te láttad azt az idős asszonyt?- kérdeztem Ápriliát, a konyha túlsó fele felé mutatva , Áprilia oda fordult, de némán megrázta a fejét. Annyira furán abszurd volt ez az egész helyzet, mivel az asszonyt a kisgyerek sem látta, azzal a gondolattal, hogy ezt majd elmesélem felébredtem az álomból.

Talán Áprilia egyik felmenője...

Veszna írta:Talán Áprilia egyik felmenője...

Nem tudom csak azt, hogy Ápriliának nem volt jó hangulata.  Valószínűleg csak számomra volt különös ennek az álomnak a hangulata, és amúgy semmi jelentősége sincs, csak egy sima álom volt. Kedvelem ezt a csajt úgy ahogy van, lehet ezért jönnek felszínre hasonló álmok. Nincs más magyarázat. Akiket kedvelünk azokkal álmodni is szoktunk ha minden igaz.

Mostanában mindenki házról álmodik?
Én is most írtam be egy hosszút (cyber-punk faj).

fortis írta:
Nem tudom csak azt, hogy Ápriliának nem volt jó hangulata.  Valószínűleg csak számomra volt különös ennek az álomnak a hangulata, és amúgy semmi jelentősége sincs, csak egy sima álom volt. Kedvelem ezt a csajt úgy ahogy van, lehet ezért jönnek felszínre hasonló álmok. Nincs más magyarázat. Akiket kedvelünk azokkal álmodni is szoktunk ha minden igaz.

Szerintem te találkoztál Áprilia egyik szellemi vezetőjével, hogy miért nem tudom.
De persze tévedhetek. 

fortis írta:Áprilia háza
Talán vendégségben voltam ha annak lehetne nevezni, de leginkább csak mint egy barát. Kint játszottam az udvaron egy kisgyerekkel, aki az álomban vélhetően Áprilia gyermeke volt, majd bementünk a házba ami számomra elég különös és szembetűnő volt.  Mi is lehetett ebben olyan fura?  Szóval a ház belülről gerendaháznak nézett ki, legalábbis ez az előrész és kicsit dülöngélősen omladozónak tűnt , de miután alaposabban szemrevételeztem láthattam, hogy a fa részek szépen frissen voltak talán bükk színűre  pácolva, és tulajdonképpen egy erős masszív szerkezetű volt, rájöttem ez valami új fajta dizájn lehet, bár még nem láttam hasonlót.  Tovább mentünk a konyha felé aminek az ajtaja nyitva is volt , Áprilia buzgón mosogatott valamit egy teknőhöz hasonló alkalmatosságban, mellette nagyobb méretű régies konyhaszekrény ami fura módon tükrös szekrény volt , szóval minden olyan régiesnek tűnt az egész házban, de ettől még a berendezés modernnek számíthatott.  Ápriliát néztem, miközben elpityeredett valamiért, de nem kérdeztem meg tőle mi az oka, úgy gondoltam jobb ha hallgatok.  Körülnéztem a konyhában, elsétáltam Áprilia mellett, majd belenéztem a konyhaszekrény tükrébe, és akkor tűnt fel, hogy a konyha túlsó felén egy idősebb alacsony asszony áll, a fején valami fura dolog, de nem tudtam rájönni mi az, és minket nézett, talán leginkább Ápriliát.  Hátra fordultam, hogy megnézzem magamnak, de nem állt ott senki. Aztán ismét a tükör felé fordultam, és ismét láthattam benne az idős hölgyet a konyha túlsó oldalán.   Te láttad azt az idős asszonyt?- kérdeztem Ápriliát, a konyha túlsó fele felé mutatva , Áprilia oda fordult, de némán megrázta a fejét. Annyira furán abszurd volt ez az egész helyzet, mivel az asszonyt a kisgyerek sem látta, azzal a gondolattal, hogy ezt majd elmesélem felébredtem az álomból.

Ahogy olvastam, az volt a benyomásom, hogy egyértelműen a dédnagyapám háza ez, ami ugye meghatározó jelentőségű az életemben. Valamelyik ősömet láthattad a tükörben, tele van a ház a szellemükkel, érzésre az a dédnagymamám lehetett a tükörben, aki nem a háztulajdonos dédnagyapàmnak, azaz anyukám apai nagyapájának volt a felesége, hanem anyukám anyai nagymamája volt, azaz a másik dédnagymamám. Ő ott halt meg, abban a házban. Lehet ő is persze szellemi vezető. Nekem ők, akik ott vannak, mindannyian azok. A pityergésről: a napokban megint hangsúlyosan került elő a téma köztem és a szüleim közt, hogy szeretném felújítani a házat, de sajnos nem engedik.

Hát én kívülálló vagyok, de azért érdekeseket írtatok.

fortis írta:Hát én kívülálló vagyok.

De hisz te álmodtad

Áprilia írta:

fortis írta:Hát én kívülálló vagyok.

De hisz te álmodtad

Igen, de hol kapcsolódom én ehhez a történethez azon felül, hogy részese lehettem?  Mi tanulság lehet abból, hogy én láttam a tükörben azt, amit ti nem?  
Én kedvellek Áprilia, de ha valóban úgy lenne, miért álmodnék én a te szellemi vezetőddel, vagy a dédnagymamáddal a tükörben?
Ha van a részemről az álomnak mondanivalója, az inkább az, hogy leírhattam. Lehet az egész neked szólt.

Amúgy meg jó lenne a kérdésekre tudni a válaszokat, de szóval én nem tudom ha valóban így lenne.

"Lehet az egész neked szólt." 

Szerintem ennyi. 
De ebben miért nem látod meg a lehetőséget és a csodát? 
Ez egy nagyon érdekes tapasztalat...már már olyan, mint a régi kisérleteink.

Igen Veszna sokszor volt úgy, hogy azt éreztem egy álom amit én álmodok, nem rólam és nem nekem szól, de ha a pszichológusokat vagy az álomfejtőket kérdezed, erre azt mondanák, hogy marhaság ,tehát maradnak a kérdések , és persze ettől még maga az álom valóban klassz, és természetesen örömet is okoz.

Föld alatti járatban
Csak azért írom le, mert Ápriliával voltam.  
Tulajdonképpen egy megbeszélt helyen találkoztunk, de ez a találkozás nem volt túl nyerő egyeseknek, és ez hamarosan meg is mutatkozott néhány minket üldözőbe vevő alak formájában. Egy föld alá vezető kazamatának tűnő hely vasráccsal pillanatnyilag nem elzárt ajtajához szaladtunk, némi lépcsősor után kirántottam az utunkban álló vaskos vasajtót, és épp, hogy be tudtunk ugrani a túlsó oldalra, hogy belülről elrekeszelve  kizárjam a már már bennünket majdnem elérő alakokat.  Egy boltíves föld alatti folyosó volt ez, oldala sziklából kivájt kövekből kirakva, a fényforrás a mennyezetre rögzített néhány pislákoló lámpa.  Egyenesen haladtunk, a folyosó haladt volna még tovább, de egy ahhoz hasonló feljárót pillantottunk meg, mint amilyenen az alagútba jutottunk.  A vasajtó is ugyan olyan volt, kinyitottuk hát, hogy tovább jussunk a felszínre, de épp, hogy kikerültünk volna, itt is üldözőkbe botlottunk, így vissza menekültünk a folyosóra.  Ez a hely nem volt biztonságos, valami sötét erők szunnyadhattak, nem lehetett ezt tudni, sem látni, de valahogy benne volt az érzés az álomban.  Visszamentünk az első vasajtóhoz ahol először léptünk erre a helyre, gondoltuk kinézünk hátha eltűntek már a rosszakaróink.  Meglepődve vettem észre, hogy a vasrács ami eleinte nyitva volt most zárva van, és kívül egy nagy lakat. Belülről biztosan nem tudtam volna vele mit kezdeni, de szerencsénkre megjelent pár fiatal gyerek, és megkértük őket, le tudnák e valahogy szedni azt a lakatot?  A gyerekek rugdosni tépni kezdték, és némi küzdelem árán valahogy sikerült nekik kiengedniük bennünket a szabadba.

Hmm. Mivel a te álmod, érdemes lenne azon elgondolkodnod, hogy “Áprilia” mit testesít meg, jelképez a számodra a valóságban. Mert lehet, hogy az álmaidban “Aprilia” nem is én vagyok, hanem az a dolog, amit megtestesítek a számodra. Én pl. megpróbáltam a veled kapcsolatos álmaimat egy időben (amikor rákattantam az álomértelmezésre) abból a szemszögből értelmezni, hogy számomra te a tudatos álmodást testesítetted meg. Így már volt is értelmük.

Magam is sejtek hasonlóakat, részemről a kalandtárs formáját testesítheted meg időnként az álmaimban.  Mondjuk ezen nincs is olyan nagy csodálkoznivaló, hiszen jó ideig együtt gyúrtunk, hogy valósággá tehessük az álmainkat. ( gondolok itt kollektív álmodásra és hasonlók.)

Ne személyre, ne rám gondolj, hanem egy fogalomra. Mint pl. nekem a fortis=a tudatos álmodással kapcsolatos törekvéseim. Ez nem személy, hanem egy fogalom.
Áprilia alatt nálad valószínűleg a kollektív álmodással kapcsolatos törekvésedet kell érteni. De ez nem személy. Ha ilyen szemmel olvassuk az álmodat, akkor van értelme, nagyonis. Az akadályoztatás nyilvánvaló, de biztos lehetne még cifrázni.

Áprilia írta:Ne személyre, ne rám gondolj, hanem egy fogalomra. Mint pl. nekem a fortis=a tudatos álmodással kapcsolatos törekvéseim. Ez nem személy, hanem egy fogalom.
Áprilia alatt nálad valószínűleg a kollektív álmodással kapcsolatos törekvésedet kell érteni. De ez nem személy. Ha ilyen szemmel olvassuk az álmodat, akkor van értelme, nagyonis. Az akadályoztatás nyilvánvaló, de biztos lehetne még cifrázni.

Igen, végülis én is ugyan ezt írtam. 

- Tegnap Mayra járt nálam vendégségben. 

Dimenzióváltás
Egy sugallat volt, hamarosan sokan el fognak tűnni, más dimenzióba kerülnek.  Sok mindenkinek elmondtam, eleinte nevetségesnek tűnt, de aztán egyre többen hinni kezdtek benne.  Lassan kultusszá vált, és sokan érdeklődve fordultak felém.  Egy kórházban voltam, Mandulát látogattam, a mellettünk lévő ágyra egy pszichológus nő telepedett aki ezekről az eseményekről kezdett el faggatni.  Elmondtam , hogy teljes meggyőződésem, hogy az események be fognak következni, és az időpont is adott volt.  Mandulával elmentünk sétálni, jó nagy kört tettünk, majd lassan az idő múlásával az idő is eljött, hogy a dolgok bekövetkezhessenek.  Nem történt semmi, semmi rendkívüli, senki sem tűnt el, minden normális volt.  Akik hittek benne csalódottan legyintettek, a pszichológus nő is érdeklődve kérdezte, hogy akkor most mi fog történni?  Nem tudom- volt a feleletem, a dolgoknak be kellene következniük.  Tudom így kívülről nézve nem úgy múlik az idő, de álomban napok teltek el. Talán még hosszabb idő is volt, vagy csak átugrottam egyik időszakról a másikra nem tudom.  Szóval lényegében lassan már senki sem hitt az egészben, amikor megtörtént. Emberek, csoportok kezdtek eltűnni, Mandula is eltűnt, sokan eltűntek, de én maradtam.  A munkahelyemen voltam, és szembesülnöm kellett azzal, hogy kollégák is eltűntek, és az ő dolguk is az én nyakamba szakadt.  Nem értettem nekem miért kellett maradnom, miért nem tűnhettem el másokkal? Az álom véget ért.

Jó lehetett vele álmodni...
Fortis, neked milyen érdekes álombeli képességeid vannak   ... Nyugtass meg, hogy ez csak egy álom...

Veszna írta:Jó lehetett vele álmodni...
Fortis, neked milyen érdekes álombeli képességeid vannak   ... Nyugtass meg, hogy ez csak egy álom...

Nem tudlak megnyugtatni. Néha az ember mond valami nagy hülyeséget, annak is van némi esélye, hogy bekövetkezzen.

Aki háromszor hazudik
Egy kislány volt és megígérte, hogy ő majd megmutatja az utat. Aztán mégis elszaladt, nem értem utol. Nézelődtem a házak , a terek és az utcák között merre találhatom, míg végül egy utcára néző függönnyel eltakart ajtó mögötti lakásban rá nem bukkantam.  Nem, nem akart elszaladni mondta a lány, de látszott rajta a füllentés  árnya.  Aztán kézen fogva tovább mentünk, míg össze nem találkoztunk egy ismerős asszonnyal. Hárman mentünk tovább, míg egy árnyékos fa alatt lévő padon helyet nem foglaltunk. A nő elővette a mobil telefonját, mire a kislánynak felcsillant a szeme, és elkérte a telefont, hogy a térképen megmutatja majd hol vagyunk. Ez jó ötletnek tűnt, így a nő át is adta a telefont, majd elsétált, hogy addig vehessen valamit egy közeli boltban.  A kislánynak viszont esze ágában sem volt semmilyen térképet keresnie, hanem vadul játszani kezdett rajta, valamilyen játékokkal.  Megharagudtam rá, hogy mindig becsap, és el akartam venni a telefont, de ő felpattant és újból elszaladt.  Futottam utána egy ideig, de most sem értem utol, mérges is voltam, hogy az ismerős nő miért adta egyáltalán neki oda , a telefont. Most sem értem utol, de fel is adtam a rohangálást, ugyanis egy zöld ruhás nő egy földszinti erkélyről integetni kezdett, és hívott, hogy menjek oda.  Megtorpanva tétováztam mitévő legyek, és hirtelen gondolatok kezdtek el kavarogni az elmémben.  Most már hiába jönne a lány  ha nagyobb is volna, nem hihetek neki, még ha igazat is mond.  Nem hihetek neki, még ha bajban is volna, el kell engednem nem segíthetek rajta, mert megtörténhet , hogy újra és újra csak becsap.

Alagsor
Olyan helyre mentem, ahová elvileg nem lett volna szabad, ez az alagsor volt. Már nem tudom hogyan jutottunk be, kicsit olyan volt, mintha egy olyan álomalakot vettem volna rá, aki könnyen irányítható volt, és nem állt ellen.  Innentől fogva már csak kulcsokat kellett megszereznem, hogy az egyik cellától átjussak egy másikba, azaz a többi cella között közlekedhessek.
 -Az első cella csak egy poros íróasztal volt, aminek a fiókjában megtaláltam a kulcsokat.
-Az második cellában egy szoba volt, találtam ott egy akváriumot, és nem tudni honnan, de bele helyeztem 4 kis békát. A békák azonban mindig ki akartak ugrálni, ezért le kellett fednem az akváriumot. Később elgondolkodtam rajta, hogy jó ötlet volt e ez az egész, mert csak munkám lesz vele, és a békák gondozása odafigyelést és törődést igényel. 
-A harmadik cellához át kellett jutnom egy átjárón, és csodálkozásomra Ápriliát találtam ahogy ott álldogált. Bementem hozzá, és ajánlatot tettem a számára, de ő elutasító volt. Tovább mentem egy másik cellához, s bár nyitva hagytam az ajtót, Áprilai nem jött ki a cellájából. 
-A negyedik cellában találtam egy könyvet, amit ki is nyitottam, de ekkor a könyv egy egészen más álomkörnyezetbe juttatott, egy téren találtam magamat, ahol  emberek vitatkoztak.  Nem tudom mi lehetett a vita tárgya, de úgy véltem jobb lesz ha odébb állok, nehogy belekeveredjek valamibe amit nem akarok.  Egy furcsa sziklákkal tagolt sík vidékre értem, ahol kiszúrtam két embert közeledni, elbújtam az egyik szikla mögé, hátha nem vesznek észre.  Talán pont ez hívhatta fel rám a figyelmet, mert mégis becserkésztek, és utána már nem tudtam őket lerázni, jöttek utánam, mondván kincset keresek, és abból ők is részesülni akarnak.  Eljutottunk egy istállóhoz, ahol egy borzalmas nagy bika volt bezárva, egy fickó vigyázott rá.  Az egyik embernek támadt is egy ötlete, hogy el kellene kérnie a bikát, és azzal majd elrendezhet maga körül valamilyen ügyet. Meg is beszélte ezt a bikára vigyázó fickóval, és az szépen ki is terelgette a bikát, úgy tűnik minden rendben lesz, de a bika gondolt egyet, és nem fogadott szót. Rohangálni kezdett, többek között engem is üldözőbe vett, , így kénytelen felmásztam egy fura szobor kinézetű sír oldalán, és egyre feljebb és feljebb, mert a bika majdnem elért a szarvával. Az egyik ember aki a nyomomban volt szintén utánam mászott, és sajnos észre is vette, hogy a sír oldalából kinövő különös figurákat letöregetve azokat a zsebembe tettem.  Azoknak a fele engem illet mondta hangosan, én meg azon gondolkodtam, hogy végülis a bikának köszönhető, hogy a kincsekre rábukkanhattam.  Idő közben lassan lemászhattunk a sírról, mert jött egy ember egy tehénnel, és a bikával pároztatni kezdték, így elmúlt a veszély és felébredhettem.

fortis írta:Alagsor
Olyan helyre mentem, ahová elvileg nem lett volna szabad, ez az alagsor volt. Már nem tudom hogyan jutottunk be, kicsit olyan volt, mintha egy olyan álomalakot vettem volna rá, aki könnyen irányítható volt, és nem állt ellen.  Innentől fogva már csak kulcsokat kellett megszereznem, hogy az egyik cellától átjussak egy másikba, azaz a többi cella között közlekedhessek.
 -Az első cella csak egy poros íróasztal volt, aminek a fiókjában megtaláltam a kulcsokat.
-Az második cellában egy szoba volt, találtam ott egy akváriumot, és nem tudni honnan, de bele helyeztem 4 kis békát. A békák azonban mindig ki akartak ugrálni, ezért le kellett fednem az akváriumot. Később elgondolkodtam rajta, hogy jó ötlet volt e ez az egész, mert csak munkám lesz vele, és a békák gondozása odafigyelést és törődést igényel. 
-A harmadik cellához át kellett jutnom egy átjárón, és csodálkozásomra Ápriliát találtam ahogy ott álldogált. Bementem hozzá, és ajánlatot tettem a számára, de ő elutasító volt. Tovább mentem egy másik cellához, s bár nyitva hagytam az ajtót, Áprilai nem jött ki a cellájából. 
-A negyedik cellában találtam egy könyvet, amit ki is nyitottam,

Klasszikus álomtípus. Azt hiszem az agyi szerkezet, illetve az emlékek tárolásának leképeződése mikor az álmodó labirintusszerű helyeken bolyong. Ezekben az álmokban szobák, cellák, folyosók váltják egymást, gyakran földalatti komplexumok (ez is jelzi hogy tudatalatti terület) és szintén gyakori hogy a szándékos kijutás akadályokba ütközik. Az alagsor az elméd maga.

Igen, én is valami ilyesmire gondoltam

Tudom nem igazán írogattam mostanság, a párommal voltam elfoglalva, aki ugyebár odaát van. Szinte napi szinten sikerültek vele az álombéli találkozások, bár egyikről sem mondhatnám el, hogy tudatos, kivéve amikor tudatosan kerestem és kérdeztem utána álom alakoktól. 
 Legutóbb ellenben egy elég furcsa találkozásban volt részem,találkoztam egy lánnyal, aki én voltam. Nagyon fura egy helyzet volt, mert tisztában voltam azzal, hogy ő az én női megfelelőm, azaz ő én, de mégis ő önmaga, míg én énmagam voltam.  Ezt másképp nem lehet elmondani.

fortis írta: Legutóbb ellenben egy elég furcsa találkozásban volt részem,találkoztam egy lánnyal, aki én voltam. Nagyon fura egy helyzet volt, mert tisztában voltam azzal, hogy ő az én női megfelelőm, azaz ő én, de mégis ő önmaga, míg én énmagam voltam.  Ezt másképp nem lehet elmondani.

Az én világképem szerint (jó, nem csak szerintem) nincs idő. Az idő illúzió, akárcsak ez a világ. 
Az életet lineárisnak látjuk, pedig valójában minden egyszerre történik. Legyen az előző vagy következő élet, az itteni múltunk-jövőnk vagy ezek számtalan variációi , elágazásai. ( Ezeket nevezhetjük akár párhuzamos dimenzióknak is.) Mindannyian isten/forrás egy-egy "fókuszpontjai" vagyunk egy magasabb szinten, akik az alsóbb szinten hmm..mondjuk úgy megtapasztaljuk a létezést. Egészen addig, amíg ennek a karmának nevezett kerékből meg nem szabadulunk. Nevezhetjük az "itteni" létezésünk egy avatarnak is. Röviden és nagyon felszinesen. 
Szóval találkozni magaddal, aki egy nő, egy valóságos dolog. Mert egyszerre létezel Te, mint fortis és minden létezésed egy másik "dimenzióban" . Ebben a pillanatban. Vagyis valójában ezek nem emlékek. Ő az isteni forrásod (nevezzük így) egy másik avatar-ja, de ő is te vagy.

A poénja ennek az egésznek maguk a találkozások. 

fortis írta:A poénja ennek az egésznek maguk a találkozások. 

Nagyon érdekes lehetett   Csinos volt? Hogy néztél ki? 
Én is "találkoztam" egyszer egy másik én-emmel, de ő is nő. Egy nappali "látomásban ":egy űrhajón egy gyógyító(?) ágyon feküdt, és altatva volt,szándékosan. Ugyanis amíg én itt bohóckodok a Földön a látomás szerint, addig ő ott van az ágyon, és majd ott fogok felébredni,ha itt leléptem.
A látomás szerint. De ezek töredék információk szoktak lenni, később mindig "megértetik velem" hogy lássam nagyban a dolgokat. 
Vagyis egy "avatar avatarja vagyok", vagy valami ilyesmi, hogy visszakanyarodjak ezzel az előző beszélgetésünkhöz.