Különös álmok egyéb kategória

Veszna írta:

fortis írta:A poénja ennek az egésznek maguk a találkozások. 

Nagyon érdekes lehetett   Csinos volt? Hogy néztél ki? 

Valahogy így

Hm...azt akartam írni hogy csinos...de annyira rád emlékeztet és ettől egy kicsit bizarrnak tűnt ez a mondat 

Veszna írta:Hm...azt akartam írni hogy csinos...de annyira rád emlékeztet és ettől egy kicsit bizarrnak tűnt ez a mondat 

 hát bizarrnak bizarr.

fortis írta:

Veszna írta:

fortis írta:A poénja ennek az egésznek maguk a találkozások. 

Nagyon érdekes lehetett   Csinos volt? Hogy néztél ki? 

Valahogy így

 A feleséged nézett így ki.

Igen van némi hasonlóság.

Terrible

Két férfi jött tesztelni azt a 6-7 fős társaságot akikkel voltam.  Én voltam az utolsó, már mindenki elment.  Amikor ezt szóvá tettem azt felelték , mert én vagyok a legrosszabb.  Kezembe nyomtak két formanyomtatványt, hogy töltsem ki, és amikor a lakcímhez értem , automatikusan ezt írtam rá. 
Terrible inpassible. Ezen elgondolkodtam és rájöttem álmodok , de inkább felébredtem a folytatás helyett, hogy ne felejtsem el, meg tudjam nézni a szótárban. Tudtam ha tovább alszom elfelejtem majd. 
Nemsokkal később visszafeküdtem, és újra elaludtam.  Egy pár szintes épület szobájában voltam többed magammal. és mindenki rettegett, hogy a sárkány ránk talál majd.  Ez megtörtént már egyszer, akkor egy íróasztal alá bújtam, de másodjára már úgy döntöttem, hogy ha bedugja a fejét a sárkány, ráhúzok egy nagyot a kalapácsommal.  Aztán már csak azon gondolkodtam a fejére üssek e, vagy a szemére célozzak? Lelki szemeim előtt láttam, hogy ennek az lesz a következménye, hogy az egész épületet le fogja rombolni, de úgy voltam vele , túlélem majd.

Visszatérő motívum
Jól van ezt most beírom.
- Erdőben bolyongtam , és láttam egy medvét a bocsaival a fák alatt.  Gondoltam jobban teszem, ha felmászok egy magasabb fára, amig odébb nem oldalog. 
Nem , nem igazán kerültek távolabb, ezért úgy döntöttem nem éjszakázok fent a fán, hanem keresek egy biztonságosabb helyet.  Nem is olyan messze egy országútra leltem, és az út túlsó oldalán egy épület volt.  Már már majdnem a bejáratához értem, amikor felhangzott az anya állat vészjósló morgása, így akik odabent voltak kitárták az ajtót, így a medve elől épp, hogy csak beugorhattam. A medve szimatolt egy darabig az ajtó körül, majd visszaindult a bocsaihoz. Miután távozott, az egyik helyi illetékes kiszaladt a kerítéshez, és bezárta a nagykaput.  A medve ezt kiszagolhatta, mert örült rohamban közeledett ismét, és a kerítésnek nekiugorva már vérző pofával üvöltött felénk, akár egy őrült szaggatta magát is és a drótot. 
Már már igazán sajnálni kezdtem, miért nem húzza el a csíkot békességben, csak magának árthat, a kerítés és a fal bevehetetlen akadály hogy hozzánk juthasson.

fortis írta:Visszatérő motívum
Jól van ezt most beírom.
- Erdőben bolyongtam , és láttam egy medvét a bocsaival a fák alatt.  Gondoltam jobban teszem, ha felmászok egy magasabb fára, amig odébb nem oldalog. 
Nem , nem igazán kerültek távolabb, ezért úgy döntöttem nem éjszakázok fent a fán, hanem keresek egy biztonságosabb helyet.  Nem is olyan messze egy országútra leltem, és az út túlsó oldalán egy épület volt.  Már már majdnem a bejáratához értem, amikor felhangzott az anya állat vészjósló morgása, így akik odabent voltak kitárták az ajtót, így a medve elől épp, hogy csak beugorhattam. A medve szimatolt egy darabig az ajtó körül, majd visszaindult a bocsaihoz. Miután távozott, az egyik helyi illetékes kiszaladt a kerítéshez, és bezárta a nagykaput.  A medve ezt kiszagolhatta, mert örült rohamban közeledett ismét, és a kerítésnek nekiugorva már vérző pofával üvöltött felénk, akár egy őrült szaggatta magát is és a drótot. 
Már már igazán sajnálni kezdtem, miért nem húzza el a csíkot békességben, csak magának árthat, a kerítés és a fal bevehetetlen akadály hogy hozzánk juthasson.

De rég volt medve!

Hát én nem örülök neki annyira.  

fortis írta:Hát én nem örülök neki annyira.  

Ha álmodok állattal én kígyóval-sárkánnyal-ragadozó macskával szoktam. 
Egy kis változatosság 
De amúgy honnan jön a medve? Szeretted kiskorodban? A kakaós bögréden volt egy medve? Vagy a tvmaci?
Komolyan.

Szerettem a macikat igen. Sőt amúgy is kedvelem őket, olyan jópofák, de álmomban mindig ádáz ellenségek.

A medve és Áprilia
Az erdő és az épület között sétáltam, amikor megláttam a medvét az erdőből kijönni.  Ennek a medvének is voltak bocsai, bár nem voltak már annyira kicsik, és később egy hím medvét is láttam.  Persze a nőstény egyenesen felém jött, így nem volt más választásom, minthogy felmásszak arra a magas oszlopra, ami az épület mellett volt. Már jó magasan voltam, amikor észre vettem az eddig sík falon egy kiszögellést, gondoltam oda átlépek , ha utánam mászna a medve, a lábammal majd visszarugdosom. 
Eztán vettem észre, hogy tulajdonképpen a kiszögellés mögött volt egy ablak, ami odalentről nem látszódott, vagy az álom maga teremtette oda nem tudom, ellenben jó ötletnek tűnt bemászni az ablakon, így is tettem a kis fehér függönyt félrehúzva.  Egy nő volt odabent, hallottam a hangját, de csak miután megjelent derült ki, hogy Áprilia volt az.  Nem várt magyarázatot, valahogy erre nem is volt szükség, megmutatta merre kell kimenni a lakásból , éppen a vasalást hagyta félbe.  Ezzel majdnem volt egy kis gond, mert a forró vasaló alja megbarnult egy kicsit, de aztán el lett hárítva a probléma.  Egy nagyobb szobába jutottunk, ahol a földön volt a fal mellett egy vastagabb keskeny szőnyeg, Áprilia kitalálta, hogy maradjak, üljünk le oda a szőnyegre ott elbeszélgethetünk.  Egy hirtelen jelenet játszódott le a fejemben, otthon volt az egész család, Ápriliával mi a szőnyegen ülünk, a kanapén a férje meg még egy két rokon pedig figyeli akár a gyerekeket, akik a szőnyegen játszanak. Nem ezt nem szeretném mondtam Ápriliának, elköszöntem és kiléptem az ajtón.

Csak elméláztam azon, hogy lehet ez a medve dolog valamelyik előző életedből jön.

(az én vasalóm is bebarnult, lehetne alkalmazni az álombeli technikát nálam is?  )

A medvéd a rémed, a félelmeid megtestesítője. Ezt a kisfilmet ajánlom a figyelmedbe (ha meg tudod nyitni). 

https://www.facebook.com/noortheen/videos/10200249247374886/?d=n

Tetszett.

Ősemberek
Tetszett az a lány, és ezek szerint ez kölcsönös volt.  Kis törékeny alkata volt, végülis odajött hozzám.  Vonatra vártunk, ( Ez egy visszatérő elem, a vasút mindig elrepít valami egészen más helyre, vagy időbe, sokszor ez a tudatosság beindítója)  Találtam egy hálófülkés helyet, mindjárt le is telepedtem ott, de aztán kiderült, oda nem lehet ülni, mert egy társaság kibérelte egész hónapra, így átültem a hagyományos helyre, ahol sok felszálló helyet foglalt már. Vártam a lányt mikor érkezik már meg, de őt valahová máshová ültették, volt ebben valami hátsó szándék, külön feladatot kapott, talán hogy ne lehessünk együtt.  A vonat viszont elindult és hamarosan valóban jött a váltás. Ősemberek voltunk egy ősi világban.  A lány is ott volt, ősemberként is szerettük egymást.  Sokat vándoroltunk, majd egy tó partján voltunk éppen hárman a csoportból, és az egyik tag egy vastag hernyófélét nézegetett éppen ahogy mászik a vízparton, majd felvette és jóízűen befalatozta. Én belegázoltam a vízbe, és megállapítottam, hogy kristálytiszta.  Az jutott az eszembe talán a víz alatt is találhatnánk ennivalót, ezért kagylók után kezdtem kutatni, de a meder elég hirtelen mélyült.  Nem számít , néhány mély levegő után elkezdtem lefelé úszni, pár méterrel lejjebb is világos volt még a víz. Aztán felfedeztem valamit, valami oda nem illő dolgot. Egy cső meredeken futott a víz alatt, én meg követni kezdtem az útját.  Hamarosan a barátnőm és a másik társunk is úszott utánam, és felfedeztük, hogy a cső egy vasajtóhoz vezet, amin sikerült valahogy átjutnunk.  Odabent mindenféle érdekesség, modern tárgyak voltak, festékes dobozok, vödrök, asztalok, és sok minden más, találtunk három molnárkocsit is, amit magunkkal hoztunk, jó lehet még a felszínen a vándorlásunknál.  ( eddig mindig csak cipekedtünk, ezek a tárgyak sokat segíthetnek rajtunk)  Aztán átjutottunk egy másik helyre, fura mód itt már kaptunk levegőt, és egy zöld kocka alakú zselészerű nagy tárgy közeledett felénk, nem tudtuk mi lehet az, ezért a harmadik társ elbújt előle, de én megfogva a lány kezét befúrtam magam a zselé belsejébe, és ekkor valami nagyon fura dolog történt. Az eddig elhagyatottnak tűnő üres hely szépen rendezett csarnokká vált, emberek jöttek mentek, mi meg lebegtünk közöttük, látták , hogy ott vagyunk, de nem fordítottak túl nagy figyelmet ránk, mindenki végezte a maga dolgát. Aztán jött valaki közülük való, aki beszélt ezekhez az emberekhez, és mondta nekik ne zavartassák magukat, és térjenek ki az utunkból, mert mi egy ősi világból jöttünk és valószínűleg azt hihetjük, hogy ez egy csoda amit látunk. .

Idegenek dübörgése
Gyermekkori helyszín, anyuék lakása.  Egyre hangosabban hallottam a morajlást, és arra gondoltam ha lenne egy erős földrengés, még az sem tudna ehhez hasonló hangzást produkálni.  Igen, Esztergom környékén volt ilyen hang egy időben, de azt meg tudták magyarázni valami ócska vasszerkezettel a Dunán. Ugyanakkor Európa más helyein is, akár csak Amerikában, vagy a Havai szigeteknél, sok helyen felhangzott már ez a fémesnek tűnő morajlás, néhol azt mondják, ez a föld hangja, vagy tektonikus földmozgás, és éppen nagy kőzetlemezek súrlódásából eredő hangzás. De én tudtam, hogy ez valami egészen más, valami félelmetes amihez nekünk nem sok közünk volna, valami idegen behatás aminek nem lehet még tudni, hogy mi indokolhatja. 
A lakásban találkoztam apámmal, ( rég eltávozott már) , furcsálltam, hogy anyaszült meztelenül járkált fel és alá, és arról győzködött, hogy majd mondjam meg Mandulának, mi történik itt velünk. Nem apa, nem tudom elmondani Mandulának győzködtem az öreget, Mandula meghalt, nem tudok vele beszélni, nem tudok elmondani semmit sem a számára.  A dübörgő morajló hang egyre csak jelen volt, néha fémes hangon hasított a téren át, amikor megérkezett a tesóm, és kijelentette, hogy mennem kell, el kell jutnom a Pilvax kávéházba.  Hirtelen nem is tudtam merre kellene mennem, tudtam egykoron Petőfi is megfordult ezen a helyen néha, és meg sem fordult a fejemben, hogy ez ugyan az a hely e, de valahogy összekötöttem a kettőt, tényleg nem igazán tudnék mit mondani róla.  Belváros, ötödik kerület talán?  Felszálltam egy buszra, ahol viszont megjelent agy kellemetlenkedő alak, valamilyen papírgombócot repített felém, én viszont reptében elkaptam, és amint visszahajítottam belerepült az ipse tátott pofájába.  Ezen úgy tűnt meglepődhetett, talán úgy hitte nem vagyok ellenfél, próbálkozott még valamivel, de hamar sikerült leszerelnem, így békén hagyott.  Talán azért valamivel mégis sikerrel járt, ha egyáltalán ez volt a célja, elterelni a figyelmemet a küldetésemről, eljutni arra a bizonyos helyre, ahol földönkívüli idegenekkel találkozhattam volna. 

Beteszek ide egy linket a hangról, nem teljesen, de nagyon hasonló hangzású volt. Ha hallgatjátok a Kievi az ami totálisan hasonlított az álombélihez. 

https://www.youtube.com/watch?v=8OhM58uMsts

Ápriliás
Csak azért írom le mert Ápriliás álom volt.  Egy alagútba vittek be bennünket egy kis járművel, aztán lezárták az alagút két végét. Oldalt kinyílott egy rejtek ajtó , onnan kellett kiszednünk és raklapra tennünk kisebb aranytömböket.  Aztán egy kis kefével tisztogattuk, Áprilia meg jegyzetelt.  Egy másik helyszínre értünk, itt már sétálva mentünk, nem tudom mi köze lehetett az előzményekhez, de ott egy polipkarú nőt őriztek , aki valamilyen módon kiszabadult, és részben engem küldtek utána, hogy kapjam el és hozzam vissza. Tenger lehetett tán, a polipkarú csajszi nem kegyelmezett senkinek sem ha valakit elkapott, de aztán feljutott egy kis hajó fedélzetére, ahol a kapitány nem hagyta magát, így viaskodtak egymással, és úgy tűnt, mintha talán pont ezért a polipkarú a kapitányba szeretett volna.  Sajnos vagy nem sajnos a szerelem fura dolgokra képes, így amikor a polipkarú a kapitány köré csavarta polip karjait, mindketten kővé váltak, és így már a kővédermedt párral tudtam csak visszatérni a partra.

Én is ilyen kőből épült rejtekhelyeset, alagutasat álmodtam. És földönkívüli idegenek is voltak
benne, igaz, csak a holttesteik.

Valami lehet a levegőben, hogy a tudaattiból ehhez hasonló álmok merülnek fel

fortis írta:Valami lehet a levegőben

Ez csak egy frázis.

Ápriliás
Nem tudom miért, Áprilia  olykor olykor fel szokott bukkanni álmaimban.  Ebben az álomban valahol a régi lakásunk környékén álldogáltam, miközben a párommal beszélgettem telefonon.  Mondtam neki, hogy csak később megyek haza, de valószínűleg csak másnap, mert találkozom egy két haverommal.  Nos ez az egy két haver Áprilia, a férje, még egy nő, és még két pasi volt.  Ez utóbbiak ismeretlenek voltak a számomra.  Első ízben Ápriliával találkoztam, sétáltunk az utcán, és arról érdeklődött hová költöztünk. Az Oktogonhoz feleltem, bár a valóságban ez nem így van. Aztán fölmentünk egy lakásba, ez az egyik idegen lakása volt, és amíg ott várakoztunk a tulaj többször is lement az utcára, hogy valamit babráljon az autómmal. Nem tudtam mit csinál, de nem voltak ezzel kellemetlen érzéseim. Aztán átmentünk a másik férfi lakásához, ahol iszogatni kezdtünk. Áprilia sok alkoholt ivott, kezdtem félteni, a férje csak később érkezett.  Mire oda ért, Áprilia  már lefeküdt, én meg mérges voltam, hogy a férje engedélyezte, hogy valamelyik férfi kihasználhassa ezt a helyzetet.

Megint a medve
Egy városban császkáltam, eléggé nagy volt a forgalom, a folyó partja is különösen kellemesen parkosítva volt kialakítva, mintha Pestet összemosták volna egy jövőbéli korszakával.  Felszálltam egy buszra, volt jegyem, gondoltam teszek vele egy kört.  A buszon felajánlottam egy idős bácsinak, hogy átadom a helyemet, de nem élt a lehetőséggel.  Aztán a busz egy erdőbe hajtott be, sűrű növényzet, majd patakok és zúgók voltak láthatók, megpillantottam egy olyan szurdokot egy vízeséssel, amily talán Venezuelában is megállná a helyét. A busz lassan haladt, nem állt meg, a növényzet annyira sűrűvé vált, hogy szinte lehetetlenségnek tűnt már ez az egész helyzet. Kifeszítettem egy kicsit az ajtót és leugrottam, eldöntöttem, hogy megnézem magamnak azt a szurdokot. A busz tovább haladt, eltűnt a szemeim elől, mentem pár métert a vízesés irányába, de aztán megtorpantam mer rájöttem, hogy sem élelem, sem víz , semmi nincs nálam.  Gondoltam mégis csak a busz után kellene mennem, de hát olyan sűrűn nőttek a bokrok és a fák, hogy tudtam eltéveszteném az irányt. Talán vissza kellene fordulnom, de arra sem volt jobb a helyzet, sokat kellene gyalogolnom, és hamarosan rám is sötétedik majd. Ettől a gondolatomtól juthatott eszembe a medve, mi van ha el is indulnék, de találkoznék egy medvével?  Lehet legjobb lenne ha nem is mennék sehová, megvárnám a következő buszt, ami majd erre jár. De mikor jöhet egyáltalán, ( ?) fogalmam sincs.  Ha itt maradok akkor is rám találhat egy medve, lehet fel kellene másznom egy fára, de ezek túl vékonyak és alacsonyak is nem egy megtermett fákkal, inkább csak sűrű növényzettel benőtt terület.  Bár elindulhattam volna, de úgy tűnik a félelem a medvéktől vissza tart.

Sötét felhők
Kinéztem az erélyen és láttam, hogy sötét felhők kúsznak az égen.  Aztán jobban szemügyre vettem és rájöttem amit látok az nagyon durva. A felhők nem is annyira felhőszerűek voltak, hanem mintha valami szilárd fekete anyag.  Nagy sebességgel kezdtek el száguldani igen alacsonyan a házunk felett, a látványuk igazán meghökkentő volt.

fortis írta:Sötét felhők
Kinéztem az erkélyen és láttam, hogy sötét felhők kúsznak az égen.  Aztán jobban szemügyre vettem és rájöttem amit látok az nagyon durva. A felhők nem is annyira felhőszerűek voltak, hanem mintha valami szilárd fekete anyag.  Nagy sebességgel kezdtek el száguldani igen alacsonyan a házunk felett, a látványuk igazán meghökkentő volt.

A sötét felhőknek úgy tűnik volt folytatása. 
Egy lakásban voltam, ahol a mennyezetet bámultam, egy nagy része úgy tűnt, mintha a fejemre akarna szakadni. 

Most akkor azt kérdem mire jó ha az ember  előre megérzi, valami rossz dolog bekövetkeztét? Mert igen valóban bekövetkezett , ma elvesztettem az állásomat, a cég csődöt mondott. 
Azt hiszem az álmok valóban előre jelezhettek valamit ebből az egészből, és lám ebben a formában.  De mire jó ez az egész, ha úgysem tudok változtatni rajta?

Ápriliás
Felsőoktatási intézmény. Ápriliával  egy előadó teremben voltunk, és szerettem volna az előadás után elmenni vele valahova.  Ez sajnos nem jött össze, mert ő úgy döntött, hogy inkább egy újdonsült barátnőjével tölti majd az időt, így vele távozott az épületből.  Haza mentem, és nem tudtam mit kezdhetnék magammal, úgy éreztem elveszítem őt.

Képmás
Anyu lakása, a nagy kerek tükör előtt álltam az előszobában.  Minden normálisnak tűnt, még a ruházatom is az volt, amiben mostanság jártam.   Amint néztem a tükörbe, egyszer csak valahol a hátam mögött vagy inkább jobb oldalt kijöhetett belőlem egy másik önmagam egy képmásom, aki ugyan úgy nézett ki mint én, így már ketten bámultunk a tükör előtt állva. Otthagytam a tükröt, hogy bemenjek a szobába elmondani mit láttam, de aztán rájöttem nincs értelme, mert akik ott vannak úgysem értenének semmit az egészből. ( családtagok)

Odu
A hegyekből érkeztem a mezőre, nem messze a lakott területhez már. De valami volt odakint, azt nem tudom mi, de jobbnak láttam behúzódni egy fatákolmány üregébe, ami leginkább hasonló volt egy felborult vadászleshez, és hogy hogy nem volt ott nem messze egy kis kutyaház, azt is oda húztam, hogy eltorlaszoljam a rést a külvilág felé.  Ott kucorogtam benn , és az egyetlen megoldást kerestem, felhívtam Ápriliát, jöjjön értem, de ő nem reagált. Aztán elérkeztem egy pontig ahol úgy döntöttem nincs más, magamnak kell megoldanom a helyzetet.

Egy folyóparton mászkáltam, visszafelé tartottam utamon.  Ez nem pusztán csak egy part volt, mindkét oldalamon kisebb tavak, öblök, vízfolyások voltak, így néha csak egy keskeny földsávon vezetett az út.  Aztán megláttam egy házat az egyik ilyen keskenyebb vízfolyás túlsó oldalán, és arra gondoltam, ez akár még egy varázslók házának is beillene ebben a környezetben.  Ekkor még nem volt Körülöttem senki, csak a csend, és a természet hangjai.  Ahogyan belemélyedtem  a környezet csodálásába, egyre misztikusabbnak tűnt az egész, kiélesedtek a színek, a vízfelület felett keskeny páraréteg úszott, úgy éreztem ezt a jelenetet meg kell örökítenem valahogy.  Visszább sétáltam a földsáv felé, és a mobilommal képeket készítettem, majd videó módra állítottam a telefonom.  Ahogy pásztáztam a tájat fedeztem fel, hogy egy farkaskutya rohan felém, üdvözölt, majd visszaszaladt amerről jött. Mira volt az, úgy éreztem egészen biztos, de aztán feltűnt pár ember ebből az irányból is és a másikból, így próbáltam úgy irányítani a telót, hogy az oda nem illők ne kerüljenek a képbe.
Kicsit később  egy ligetes mező felett repültem és feltűnt egy kicsi kis tó különösen kékes csillogása.  Egyenesen oda kerültem,  s kiderült a tó nem volt nagyobb mint egy méretesebb tócsa. A felszínén sárgás falevelek úsztak, és faágak törmelékei tették nehezebbé a közeledést. Aztán hirtelen megmozdult valami és a tócsából feltápászkodott egy ismeretlen lény. Nehéz leírni az alakját, valahol egy hal, egy laposfejű krokodil és emberi forma keverékének tűnt, de ezt így összegyúrva sem tudnám pontosan leírni mihez is hasonlíthatott.  Olyannak tűnt mint ami csapdába esett ezen a területen, és segítséget kérne, hogy egy másik vizes környezetbe eljuthasson. A folytatást talán már csak elképzeltem, de láttam egy bővebb vízű patakot ahol otthonra talál