Különös álmok egyéb kategória

Tensengrity
Álmomban tensengrityztem  a szándék megerősítése gyakorlatokat , majd hazafelé tartva a buszmegállóban várva észrevettem, hogy két ismerős érkezett akik szintén tensengrityvel foglalkoznak. Ők nem vettek engem észre, mert takarásban voltam, ellenben én hallottam a beszélgetésüket. Egyikőjük az oktatónk volt , (Püski) aki éppen arról beszélt a másik férfinak, hogy csak azokat veszi be a csapatába, akiknek a füle zöld.  

Megjegyzés. Gondoltam a kifejezésre mint zöldfülűek, ( újoncok) de az álomban egészen másról volt szó, legalábbis itt valahol az aura színére utalhatott, érzésben valami ilyesmi jött át  számomra.

Egy úszó medencében úszkáltam pár társammal , ami elég mély volt. A mesterünk is ott volt, főleg a többieket okította, mert nekem jól ment az úszás. Ide oda cikáztam is a víz alatt, amikor a mester kérdezett valamit, én pedig a víz alatt válaszoltam. A mester meglepődve kérdezte, hogy én tudok a víz alatt beszélni? Erre azt válaszoltam, hogy igen, mert lég buborék van a számban, amit nem engedek ki magamból

Telekinézis
A konyhában voltam, ( Óbudai lakás) és a kést  és még valamit mellette szerettem volna megfogni. Ahogy nyúlok érte, kicsit odébb csúsztak ezek a tárgyak, majd miután erőteljesebben kaptam volna utánuk, igen nagy sebességgel neki repültek a falnak. A kés bele állt a betonba, csak úgy tudtam kivenni onnan, hogy bele tőrt a hegye. Kicsit megijedtem ettől az egésztől, mert ezt már túl veszélyesnek ítéltem , ha rendelkezem is ehhez fogható erővel nem tudom irányítani. . Kimentem a konyhából apámhoz ( elhunyt) és elmondtam neki mi történt.  Ő csak nézett rám, de nem szólt semmit.

Ápriliás álmok. 
Kirándulni voltunk valamerre.  Azon a helyen volt ott egy félre eső játszótér, aminek a tőszomszédságában volt egy kis ház egy kerttel és egy kis gazdasági épülettel.  Láttam ott két mérleg hintát egymás mellett, és az egyikre hanyatt fekve ráfeküdtem úgy, hogy a fejem kifelé volt. Fura módon a hinta képes volt mozogni így is, és óvatosan tudtam fel és le lebegni rajta. Aztán Áorilia is oda sétált, és mondtam neki feküdjön rá ő is a másik oldalon, akkor pont  egyensúlyban lennénk, és lebeghetnénk a hintával.  Áprilia viszont dacosan legyintett a kezével, és odament a másik hintához, de az  látszólag alkalmatlan volt a lebegéshez.  Leszálltam a hintáról, és sétáltam egyet a ház irányába, amikor egy hang odaszólt nekem . Hé fiatalember ! Benéztem a kertbe, az udvarra de sehol nem láttam senkit. Halló ! kiáltottam vissza elfojtott hangon, de csak azt hallottam vissza, hogy azt mondja a hang. Nem lát engem ......
Valóban nem láttam, hiába néztem körül , egy alma volt a kezemben amit éppen félig már elrágtam, és arra gondoltam a csutkát nem dobom csak úgy el, hanem odadobom a gazdasági épületnél lévő tyúkoknak. 
- A kirándulás végeztével Ápriliáéknál ( ismeretlen lakás)  voltunk, egy asztalnál beszélgettünk, Áprilia velem szemben ült, az asztal harmadik oldalán pedig a férje.  A férj nem szólt semmit, a beszélgetés témája arról szólt, hogy Áprilia találkozott Vesznával, és hogy miket meséltek egymásnak.  ( a beszélgetés részleteire nem emlékszem. 
Aztán én meséltem valamit Áprilia férjének, hogy beázott a bakancsom, és hogy bebüdösödött a belseje, valami ilyesmi téma. Miután elhagytuk a szobát, onnan egyből egy udvarra érkeztünk, és akkor lehetett érezni, hogy valóban odabent volt némi lábszag.  Mondtam Áprilia férjének amíg távol leszünk, jobb ha kinyitja az ablakot.

Toll
Az útról letérve volt ott egy kis zöld terület, ahol megpillantottam a fűben egy kis fekete madártollat. Felvettem a kezembe megnézegetni, és eszembe jutott a sámán bot amit egy kedves ismerősöm annak idején nekem ígért, hogy csinálni fog nekem egy olyat.  A toll viszont túl kicsinek és ázottnak tűnt, ezért inkább eldobtam, de a mezőn megláttam egy nagy varjat, akinek azt mondtam, de jó lenne ha tudna adni azokból a szép nagy fekete tollaiból.  A varjú ekkor a csőrével igazgatni kezdte a szárnyát, és hamarosan elém hullot egy szép nagy fekete toll.  Megköszöntem a varjúnak és eltettem a tollat, lelki szemeim elé képzelve hol fog elhelyezkedni a sámán botomon, ha lesz egyszer egy olyan.

Bálna 
Álmomban bálna voltam, és az északi hidegebb vizek felé úsztunk társainkkal. Néha ezekkel a jellegzetes bálna hangokkal jeleztünk egymásnak, amikkel tulajdonképpen azt mértük fel, hogy milyen közel vagy távol úszunk egymástól. 
Hatalmas érzés bálnának lenni.

Egy másik világban
Csodálatos volt az a település, bár nem volt túl népes , kisebb volt mint egy falú, mégis város volt a maga nemében.  Valami varázslat lengte be az egész települést, a szökőkutakból színes  szappanbuborékokhoz hasonló gömbök repültek a magasba, majd szétpukkanva hullott alá vissza az egész. Fejlett világ volt, de ez inkább varázslatosnak mondható, míg a birodalom  fővárosa inkább a scifiszerű technológiára épült.  Aztán jött a probléma, a városon számon kért valamit a birodalom központja , valami félreértés vagy esetleg nekem úgy tűnt direkt meg nem értés következtében katonákat küldtek a városunkra.  A városlakók menekülni kényszerültek a hatalmas kétlábú robot termi9nátorok elől, és az út telis tele volt a menekülők hulláival. Katonák jöttek és akiben volt még egy kis élet leszúrták őket egy egy kegyelem döféssel. Én is ott feküdtem halottnak tettetve magamat és azon imádkozva, hogy nehogy észre vegyék, hogy még lélegzem.

A mesternél ( álom )
Püskiélnél voltam, akihez tensengrity edzésre járok. Edzés vége felé külön mentünk egy másik kisebb helyiségbe, ahol ott volt a felesége is, és a testen kívüli tapasztalás lehetőségéről beszélgettünk. Volt ott még valaki egy srác, ketten végeztük el az adott feladatot. A falon lógott két nagy tükör, abba kellett bámulnunk, hogy előhívjuk a kilépést.  A srác hamar megvolt, és mindenféle csodás tapasztalásról számolt be.  Én nem annyira figyeltem oda, mert még végeztem a feladatott ami így zajlott.  Ahogy a tükörbe bámultam elhomályosodott előttem a saját alakom és egy sötét folttá változott az egész. Egy pillanatra elveszítettem az egyensúlyomat, és mintha ez a sötét folt magába akart volna szippantani.  Végülis nem történt meg a testen kívüli élmény, de a beszámolóm után Püski úr elismerően mondta, hogy igen erről van szó.  A másik srác tapasztalata nem igazán érdekelte, felszínesnek találta az egészet, de az én tapasztalatommal egészen elégedett volt. 

Narratíva
Felszálltam egy vonatra ami elvitt egy városba. Ez egy modern hely volt, de nem voltak sokan itt ott lézengett egy egy ember.  Bementem egy épületbe, folyosók terek voltak benne. Kapcsolatba szerettem volna lépni valakivel.  Beléptem egy kávézónak tűnő helyre, ahol  két nő beszélgettek egymással, és egy harmadik aki külön ült. Odaléptem ehhez a harmadikhoz, de nem akart velem szóba állni. Ekkor vissza kimentem egy csarnok szerű helyre, ahol ismét jött egy nő, akit megszólítottam tudna e segíteni?  A nő szívélyes bár tartózkodó volt, végülis rákérdeztem el tudna e fogadni maga mellé partnernek ?  Azt felelte kicsit öreg vagyok hozzá, de mondjuk ez nem zavarja.  Aztán arról kezdtünk el beszélgetni, hogy mit lát belőlem , és kiderült leginkább csak energiaként észlel. Aztán elköszönt, mondván siet nagyon valahova. Elgondolkodtam az egész helyzeten, és valahogy a tudatomban volt, hogy ez az egész egy narratíva. Ahogy haladtam a folyosón egy férfi megállított, hogy tudnék e neki mondani valamit erről a helyről, de leráztam azzal, hogy a falakon minden felé vannak ismertető lapok felfüggesztve, olvassa el azokat. A város utcáján sétálva aztán megint megláttam azt a nőt, akivel az imént beszélgettem, és követni kezdtem . Egész addig követtem míg egy épületbe be nem ment , ahol már páran üldögéltek a földön. Én is leültem közéjük, és felfigyeltem arra, hogy az ottani illetékes embernek az álltalam követett nő éppen arról beszélt, hogy ki akarna menni meglátogatni az édesannyját, és szeretné ezért egy kis időre elhagyni ezt a helyet. 

Átváltozás.
Erről az álomról nem tudnék sokat mondani, de ettől még nagyon érdekes.  Egy nagy méretű sasféle szállt  az utcán pár méterre, és az orrom előtt alakult át egy nővé.  Ez az egész annyira meglepett, hogy többre már nem is emlékszem .

“Püski úr”

Megkért, hogy tegezzük. Talán akkor még nem voltál.

Áprilia írta:“Püski úr”

Megkért, hogy tegezzük. Talán akkor még nem voltál.

Még nem .

Azért írtam, hogy tegezheted. A csoportnak mondta. Nem fog külön megkérni.

Akasztott ember
Fura álmom volt. Kint voltam a szigeten , és fölakasztottam magamat a boszorkány fára.  Néhány ember akik a parton voltak oda jöttek, és nézték ahogyan lógok.

fortis írta:Akasztott ember
Fura álmom volt. Kint voltam a szigeten , és fölakasztottam magamat a boszorkány fára.  Néhány ember akik a parton voltak oda jöttek, és nézték ahogyan lógok.

Ma kimentem a boszorkányhoz megnézni , hogy álmomban hová akasztottam fel magamat.  Kíváncsi voltam az érzéseire, amelyek végtelen szomorúságról és magányról tanúskodtak. Szeretem őt, kár hogy nem tudom sűrűbben meglátogatni. 
A jobb oldali ága volt az. 

Nem értem: a fát szereted?

Efi írta:Nem értem: a fát szereted?

Nem , hanem a fában élő boszorkányt. 
Valamikor réges régen , amikor még igazi boszorkányok éltek a földön, az egyikőjük valamiért úgy döntött, hogy felveszi egy fa alakját. Akkor még nem volt egyedül, hanem több boszorkány is ugyan ilyen döntésre jutott , mondván, hogy ezzel áthidalhatják az idő korlátait. Több lény is élt ezen a vidéken még akkoriban, csodálatos a mai ember számára felfoghatatlan ismeretlen jellegű, de a mesevilág nevezhetné őket tündéknek, koboldoknak,  és  akár mi másnak is, ami éppen eszükbe jutott.  Idővel sajnos megváltozott a világ, és ez a mesés hely egy zűrzavaros világgá változott, ahol az emberek mindent átformáltak, így a lények elmenekültek a környékről. Néhány itt maradt boszorkány akik fává változtak kidöntötte őket a vihar, vagy az emberek maguk irtották ki őket, így nem maradtak hátra sokan, csak egy egy egyed abból a régi világból, mint itt a bemutatott egyikőjük, akit egyszerűen csak boszorkány fának hívunk. Néhány ember akik érzékenyebbek erre a másik világra megérezhetik a boszorkány jelenlétét, és akár kommunikálni is képesek lehetnek vele. De ez már ritkaság, és az sem biztos, hogy a boszorkány bár kinek megjelenne vagy reagálna.  Esténként viszont ha eljön az erre alkalmas idő, felélénkülnek az ott maradt energiák, néhányan akik képesek észlelni megrettenne félelmetes mivoltától, mások pedig áhitattal figyelik az ismeretlenből átszűrődő észleléseket, akár szellemként, akár más energia megnyilvánulásként érzékelve látva. 
Lények mindig voltak, és jó, hogy erre mások is igazolást adhatnak, pl Áprilia, némiképp ő is ismeri a hely varázsát.

Áprilia írta:
Castaneda után szabadon…

(Ha te azt kéred itt tőlem nyilvánosan, hogy “hagyjalak békén”, akkor te miért nem hagysz békèn engem….)

Én nem baszogattalak téged.

És tessék :

fortis írta:

Áprilia írta:
Castaneda után szabadon…

(Ha te azt kéred itt tőlem nyilvánosan, hogy “hagyjalak békén”, akkor te miért nem hagysz békèn engem….)

Én nem baszogattalak téged.

Hosszas személyeskedéssel válaszoltál. Van benned egy alapsértettség (vélt sérelmekért), melynél fogva mindenre személyeskedéssel válaszolsz.

fortis írta:...az egyikőjük valamiért úgy döntött, hogy felveszi egy fa alakját. Akkor még nem volt egyedül, hanem több boszorkány is ugyan ilyen döntésre jutott , mondván, hogy ezzel áthidalhatják az idő korlátait...

Öhmmm..., és honnan van ez az "információ"?

fortis írta:És tessék :

Ügyes vagy. 

Efi írta:

fortis írta:...az egyikőjük valamiért úgy döntött, hogy felveszi egy fa alakját. Akkor még nem volt egyedül, hanem több boszorkány is ugyan ilyen döntésre jutott , mondván, hogy ezzel áthidalhatják az idő korlátait...

Öhmmm..., és honnan van ez az "információ"?

Castaneda után szabadon.
Castaneda ír arról, hogy a régi varázslók fává változtak megváltoztatva a gyűjtőpontjukat, íly módon hosszabbítva meg tudatosságukat.

Efi írta:



Öhmmm..., és honnan van ez az "információ"?

Nekem ezt a boszorkány mesélte.

Ő a fa boszorkánya . Eredetileg így nézhetett ki . 

Minden bizonnyal.