Különös álmok egyéb kategória

fortis írta:Regressziós hipnózison voltam. Azt szerettem volna megtudni, hogy Ápriliával volt e közös múltunk, mert ha igen, akkor talán kiderülhet , milyen karmikus feladataink lehetnek egymással. Sajnos visszaléptem, mert megijedtem attól, hogy mi van ha semmi előző életbeli kötelékünk nincsen?

Aztán valahogy mégis elkezdődhetett a hipnózis, de nem tudom hogyan. Egy fiatal tizenéves szép testalkatú vékony dzőkésbarnás hajú kleopátra frizurás lány testében találtam magamat. A szüleimmel igyekeztünk éppen valahová, én pedig a jövőmön gondolkodtam. Az jutott az eszembe, hogy sok múlik azon, hogy a szüleim taníttatnak, vagy korán férjhez kell mennem majd valakihez, akit kiválasztanak a számomra. Arra gondoltam még talán többre vihetném, ha a magam lábára állnék, és egy olyan valakit váladzthatnék aki mellett boldog lehetnék, és fejlőni képes.  Így haladtunk tovább azon  a napos délutáni napon, és úgy éreztem nem sok jövője van ez utóbbinak.

fortis írta:Regressziós hipnózison voltam. Azt szerettem volna megtudni, hogy Ápriliával volt e közös múltunk, mert ha igen, akkor talán kiderülhet , milyen karmikus feladataink lehetnek egymással. Sajnos visszaléptem, mert megijedtem attól, hogy mi van ha semmi előző életbeli kötelékünk nincsen?

Tuti, hogy van, ez teljesen egyértelmű.

Efi írta:

fortis írta:Regressziós hipnózison voltam. Azt szerettem volna megtudni, hogy Ápriliával volt e közös múltunk, mert ha igen, akkor talán kiderülhet , milyen karmikus feladataink lehetnek egymással. Sajnos visszaléptem, mert megijedtem attól, hogy mi van ha semmi előző életbeli kötelékünk nincsen?

Tuti, hogy van, ez teljesen egyértelmű.

Azt mondják elvileg minden ismerősünkkel volt , lehetett kapcsolatunk. Mondjuk a mi kettőnké nagyon fura.

fortis írta:

Efi írta:

fortis írta:Regressziós hipnózison voltam. Azt szerettem volna megtudni, hogy Ápriliával volt e közös múltunk, mert ha igen, akkor talán kiderülhet , milyen karmikus feladataink lehetnek egymással. Sajnos visszaléptem, mert megijedtem attól, hogy mi van ha semmi előző életbeli kötelékünk nincsen?

Tuti, hogy van, ez teljesen egyértelmű.

Azt mondják elvileg minden ismerősünkkel volt , lehetett kapcsolatunk. Mondjuk a mi kettőnké nagyon fura.

Efi arra írta, hogy az álmodban megijedtèl, hogy nincs és visszakoztál.
“Fura” neked a kapcsolatunk? Hát végülis ez a jelző egy fokkal jobb, mint a “rossz házasság.” De nem sokkal.

Fura ,mint nem hétköznapi . Talán kiderülhet majd a regresszión , milyen háttere lehet a mi egymáshoz ragaszkodásunknak.

fortis írta:Fura ,mint nem hétköznapi . Talán kiderülhet majd a regresszión , milyen háttere lehet a mi egymáshoz ragaszkodásunknak.

A fórumon a hülye dolgokra mindig is a “fura” volt a szavad járása. Kösz itt is.

Áprilia írta:

fortis írta:Fura ,mint nem hétköznapi . Talán kiderülhet majd a regresszión , milyen háttere lehet a mi egymáshoz ragaszkodásunknak.

A fórumon a hülye dolgokra mindig is a “fura” volt a szavad járása. Kösz itt is.

Bocsi szerelmem igazad van  

Ápriliával a háztetőn. 

Egy lakásban voltunk egy nő ,egy férfi ,egy gyerek aki az ágyon feküdt, és még valaki akire nem emlékszem, csak hogy ott volt. A gyerek nem akart felébredni, bár mit is csináltak nem reagált csak aludt. Ekkor kezdtem el valamilyen rituálét, fogalmam sincs hogy milyent, de sorban vettem elő képeket amiket aztán a gyerek fejére olvastam. Elsőként egy gyerek képét, majd valakijét akire nem emlékszem,  majd egy nőét, majd egy férfi képét olvastam rá. A gyerekkel csak ketten voltunk egy szobában a társaság többi tagja a másik szobában volt. A művelet sokeres  lett, mert a gyerek felébredt én meg örömömben átszaladtam a másik szobába azt kiabálva, hogy felébredt a gyerek, felébredt a gyerek, de valahogy senki sem reagált, mintha nem is érdekelné őket igazán. 
Kimentem a házból, elindultam a vasútállomás felé. Tulajdonképpen ez a vasút vége volt, mert a településről nem mentek a sínek tovább. Próbáltam elhagyni az állomást, keresztül lépkedtem a síneken, de aztán vissza fordultam, mert eszembe jutott valami, hogy a Castanedából ismert Don Juan erre az állomásra fog érkezni hamarosan.  Elsétáltam a sínek végébe ahol egy épület mögött megláttam Ápriliát a fal mellett állva.  Odamentem hozzá, és kiderült ő is Don Juanra várt. Elhatároztuk együtt várjuk meg, és bár jött egy két vonat az öreg egyiken sem volt rajta. Aztán jött egy füstös gőzös, és úgy éreztem biztosan ezzel érkezik majd. Valahogy ez illett hozzá az akkori érzéseim szerint. Bár beérkezett a vonat és volt egy olyan érzésem ott lehet valahol a környéken, Don Juant mégsem láttuk sehol sem Ápriliával. Ekkor gondoltunk egyet, és felmásztunk egy épület teraszára, majd egy tetőre, hogy hátha onnan jobban észrevesszük majd. Sajnos nem így történt, úgy hogy az álom ezzel véget is ért.

Ma néztem egy filmet, és a film vége azzal fejeződött be, hogy volt egy kislány aki elaludt, és nem lehetett felébreszteni . Ez csak egy érdekesség az előző álmomhoz kapcsolódván.

fortis írta:Ma néztem egy filmet, és a film vége azzal fejeződött be, hogy volt egy kislány aki elaludt, és nem lehetett felébreszteni . Ez csak egy érdekesség az előző álmomhoz kapcsolódván.

Szinkronicitás

Barna hajú fortis
Álmomban a gyerek kori lakásban voltam anyunál. Éppen felébredtem  felkeltem az ágyból, és kimentem a fürdő szobába hogy rendbe tegyem magamat. Ahogy bele néztem a tükörbe láttam meg, hogy a hajam hosszú lett és visszabarnult gesztenye barna színűre. Az arcom is jobban hasonlított a gyerekkori formájához, sokkalta teltebb volt, de a korom az megmaradt a jelenleginek. Kicsit megijedtem ettől az egésztől, kimentem az előszobába, az ott lévő nagy kerek tükörben is megnéztem magamat. Semmi sem változott , ezért azt mondtam hangosan, hogy ez egy álom, ez csak is egy álom lehetett! Nos ettől sajnos még nem lettem tudatossá, magam sem értem miért nem, ezért átmentem a másik szobába, ahol éppen anyám magyarázott valamit a fiamnak és a feleségének, hogy hogyan kellene viselkedniük velem szemben.  Elmondtam nekik mi történt, nézzenek rám, eltűnt az ősz hajam, és teljesen átalakult. A menyem azt mondta mossam le, azt ennyi, de én tudtam ez semmit sem változtatna. Arra gondoltam hogy megyek így be a munkahelyemre, mindenki azt fogja hinni hogy festem a hajamat, és ez eléggé ciki.  Aztán arra gondoltam, hogy ugyan koffeines sampont használok, de annak nem lehet ilyen hatása. Visszamentem hát a szobámba és lefeküdtem aludni.  Újra felébredtem, immár az itthoni lakásomban. ( Hamis ébredés) Elgondolkodtam az egész álom jelenségen, és hogy majd le fogom írni a kalandorokra, na meg azon gondolkodtam ha Ápriliával találkoztam volna, meg sem ismert volna. Vajon mit szólt volna ehhez az egészhez?  Ahogy ezen gondolkodtam hirtelen felébredtem, és kiderült. ezt mind mind csak álmodtam.

Hmm nagyon valóság hű volt az egész

Különös álmok
Hegyeket néztem képeken, néha ott is voltam majd lapoztam egyet. Főként sziklaormok voltak, egyik másik megmászhatatlannak tűnt. Aztán sík vidék következett és egy magyarázat, hogy ahol könnyebben meg lehet élni, ott sok az ember. Rájöttem miért nézegethetem ezeket a képeket. Élő helyet kerestem volna magamnak. Aztán megnyilvánult a gonosz valamilyen formában. Nem tudom hogyan mi módon, csak éreztem a jelenlétét. Ekkor jelent meg Áprilia, hogy felvegye vele a harcot, és elővett egy könyvet, mert abban bízott abban mindent megtalál ami kell. Valahogy a bibliával kötöttem össze, de amikor a könyv kinyílt, kiderült ez nem lesz elég, nincs benne az amire szükségünk volna. Bár ő nem tudta ezt, így inkább blöffnek tűnt, mint tudatos védekezésnek. Nem tudom visszaidézni mi állt a könyv oldalain, de azt igen, hogy izgalmas dolgok amiket érdemes volt olvasgatni, és hogy ez nem a biblia volt. Aztán egyedül maradtam a házban. Hallottam és éreztem hogy valaki keres, hogy be akarna jönni a házba. Gondoltam oda megyek az ajtóhoz, de ekkor megjelent egy behatárolhatatlan sötét árny, és egy csápjával akár egy ostor is lehetett volna , oda csapott a kezemhez.  Ez az árny rátekeredett a kezemre, bántani nem bántott, de nem engedte hogy közelebb menjek az ajtóhoz.

Sivatagi út. 
Autóval mentem, volt velem valaki , az út a sivatagon vezetett keresztül. Egyszer csak egy nagyon keskeny és meredek részhez értünk, olyan meredek volt, hogy csak kettesbe kapcsolva tudtam fölfelé haladni, és olyan keskeny volt, hogy két oldalt csak fél méter maradhatott jobbról és balról. Amikor felértem a tetejére az emelkedőnek, akkor jött a meglepetés, ugyanis nem volt tovább út. A másik oldalon a homokban belesüppedt volna az autó, lehetetlenség lett volna tovább haladni. Kiszálltam hogy mi tévő legyek, vissza tolatni életveszélyes lett volna, de úgy tűnt nem lesz más választásom. Mindenesetre addig hezitáltam amíg ki nem léptem az álomból. 

Áprilia a kávéházban.
Áprilia már ott várt engem abban a kávéházban, egy kis kerek asztalnál üldögélt , engem várt. Odaértem és leültem magam is és beszélgetni kezdtünk. A beszélgetésünk témája az volt, hogy szereti a férjét, és hogy ő a legfontosabb a számára mint férfi.  Aztán az is szóba esett, hogy szeret velem lenni, és ha nem vagyok, akkor hiányzom a számára. Ekkor elkezdtem oldalvást kidőlni, valószínűleg kiestem volna az álmodótt testemből, de Áprilia oda tartotta a kezét, én meg vissza egyenesedtem a székemen.  Eközben odajött egy idősebb asszony az asztalunkhoz, nekem ehhez nem volt kedvem, ezért odanyújtottam a karom az orra elé és megmutattam rajta egy vágást. Azt mondtam neki, hogy a testem tele van ilyen vágásokkal, mire ő ennek hatására gyorsan eliszkolt.  Aztán kimentünk Ápriliával az utcára, ahol volt egy kis barkaszhoz hasonló autó, 9 üléses , azt mondtam Ápriliának ilyen kellene nekem , ebben még aludni is lehetne ha ülések helyére betennék egy matracot. 

Az álmodó
Ebben az álomban egy 10 év körüli kislány voltam és az utcán haladtam tudatosan egy irányba.  Két férfi igyekezett utánam, vissza akartak fordítani, mire azt mondtam nekik, hogy én nem vagyok itt , ez egy álom.  Erre tovább siettem, és még láthatták amíg el nem értem egy ember tömeghez, akik a földön feküdtek egy nagy kupacban, ott én is lefeküdtem a földre és még láthattam valahonnan fentről, hogy mások is érkeztek ugyan így, ezért az egész úgy nézett ki, mint amikor a hullákat egy kupacba dobálják, bár mi nem halottak voltunk csak álmodók. 

A teremben 
Egy osztályteremhez hasonló helyiségben mászkáltam és sok ismeretlen ismerőssel találkozhattam. Olyan fura ez az érzés, amikor olyan embert ismersz akiket nem .  Lényegében valaki ezek közül odajött hozzám, és kérdezgetett, hogy mi van velem, én pedig mesélni kezdtem neki Ápriliáról.

Volt múltkor az a sivatagi út c álmom. Azt hiszem ez is hasonlóféle lehet.  Egy hegyvidéki részen jártam autóval, nem voltam túl magason, de el akartam hagyni a hegyet. Viszonyítási pontnak volt egy nagy szögletes formájú ódon kastély épület, amivel egy szintben voltam. Elindultam hát a lefelé menő úton, de egy idő után azt vettem észre, hogy egyre csak feljebb jutottam annak ellenére, hogy lefelé tartottam. Az egyik kanyarnál kiszálltam az autóból , hogy átlássam a helyzetem, de elég volt egy apró hiba, és az autó elkezdett lefelé gurulni a meredek lejtőn  oldalt a füves részen. Arra gondoltam ennek annyi, mindjárt fölrobban vagy valami, de hogy totál káros lesz, az biztos.  Nagy meglepetésemben a kocsi a feje tetejére állva fennakadt egy kis buckán, és úgy tűnt nagyobb kár nem érte. A lejtő viszont annyira meredek volt, hogy rájöttem ha megmozdítanám, akkor tovább zuhanna lefelé a mélységbe. Ezt nem fogom tudni megoldani segítség nélkül jöttem rá, bár senki sem volt a közelemben akit segítségül hívhattam volna.

Molotov koktél
Egy kisvárosban sétáltam az utcán, csak nézelődtem, de később jöttem csak rá hogy testetlenül, különben megláttak volna. A lakó házak ablakai ajtajai az utca felé néztek, és egy ötvenes éveiben járó férfit figyeltem, aki molotov koktélokat vett elő, és az ablakot betörve behajította őket az egyik lakásba. Odabent hamarosan mocorgást hallottam, és közben arra gondoltam milyen egy szemét dolog, aki odabent van a szobában nem fog tudni a lángoktól kijönni. Ez itt egy konyha volt amint láthattam az ablakon bepillantva, talán nem annyira tűzveszélyes.  Eközben egy idősebb nő rontott ki a házból, és a molotov koktélt bedobónak még nem sikerült elmenekülnie. Micsoda egy szemét dolog kiáltotta fennhangon, és az utca forduló felé mutatva mondta az idős hölgynek, hogy arra futott a tettes. Az asszony nem tett semmit, hiszen nem tudott szaladni az idős lábaival, hanem beszédbe elegyedett az igazi tettessel. Gondolatok suhantak át rajtam, az életben mennyi rengetegszer megtörténhet akár hétköznapi, akár magasabb szinteken, hogy az embernek a szemébe hazudnak, és még csak rá sem jöhet senki. Valahol itt testesülhettem meg, és elindultam a beszélgetők felé, mire a férfi gyorsan eloldalgott.  Ő volt az igazi tettes mondtam az idős hölgynek, az meg elszörnyedve reagált, hogy ő meg szóbaelegyedett vele.

Egy erdő széli helyen voltam, ahol a fák között volt egy nagyon nagyon magas egyenes szárú ágatlan olyan hagyományos fenyő vastagságú fa.  A fa tetején egy kis deszkákból összetákolt kuckó , és egy a magasból lelógó kötélhágcsó. A fa lehetett vagy 30 méter magas és nekiálltam fölmászni rá.  Elég jól  haladtam, a kezeimmel átkulcsoltam a fa törzsét, hogy ha egy óvatlan pillanatban elveszíteném az egyensúlyomat meg tudjak biztonságosan kapaszkodni. A kötélhágcsót csak a lábammal használtam úgy mentem föl rajta mintha csak egy nagy létra lett volna. Iszonyú volt ez a magasság ezen a keskeny törzsű fán, és amikor felértem a tetejére kúszva mászva evickéltem be a kunyhóba. Egy kis srác volt odafent, már drukkolt hogy mikor érek fel, nem lehetett több 10 évesnél. Talán a szél és a súlyom lehetett az oka, a fa eléggé imbolygott ide oda, és tartottam tőle, hogy nehogy ketté hasadjon a törzse, ezért egy rövidke idő tán úgy döntöttem inkább vissza lemászok. Nehezen de vissza lejutottam a földre, a kissrác is jött utánam és odalent mutattam neki egy széles ágas bogas fát ami kb 5 méterrel a föld fölött ágazott szét, Azt magyaráztam a srácnak hogy azért ezen a fán biztonságosabb, ellenben ha jön a medve a másik fa sokkal megmászhatatlanabb, oda biztosan nem vállalkozna a medve hogy utánunk másszon.

Ápriliás álom. 

Ápriliával egy vendéglőben voltunk, egy nagy asztalnál üldögéltünk egymással szemben .  A hátam mögött lévő asztalnál is ültek páran, tettek vettek , nem igazán tiszta, hogy hogyan láthattam őket, amikor háttal ültem az asztaluknak.  Aztán miután fölálltunk az asztalunktól oda pillantottam ahol a társaság ült, de senkit nem láttam ott, és megkérdeztem Ápriliától, hogy ő látta e az ott lévő embereket ? Azt felelte, hogy igen , látta őket, de most senki sincs ott.  Valószínűleg rajtunk kívül senki sem láthatta, kicsit zavarba hozott ez a helyzet, mert nem igazán értettem hogy ez most akkor mi volt. Aztán Püski Istvánnal találkoztunk a könyvkiadóval, aki egy bogarat tartott a kezében , és arról kezdett el magyarázni nekünk, hogy ha ezt a bogarat bejuttatjuk a testünkbe, az érzékelésünk meg fog változni.  Hogy demonstrálja a mondandóját, a bogarat a homlokához emelte, ahol a bogár befúrta magát Püski úr homlokába egy kis dudort hagyva maga után.  Püski úr tovább magyarázott, hogy a bogarat akár le is lehet nyelni, ezt is bemutatta, majd elmondta a bogár megtalálja majd a helyét. Azt is elmondta, hogy nem kell aggódni , ha meg akarunk szabadulni a bogártól, csak ki kell húznunk a bőrünk alól kilátszó légző szuronyán keresztül, és akkor  könnyedén eltávolítható.  Nem én ezt nem , ezt biztosan nem , mondtam ki hangosan , ezt biztos hogy nem fogom végig csinálni. Áprilia szintén ingatta a fejét az undortól.

Mandula

Mintha egy bevásárló központ előterében lettem volna, mint mondjuk a bevásárló utcák szoktak lenni az ilyen helyeken.  Mandulát láttam meg, aki távolról közeledett felém. Kettőnk között volt egy pultszerű kirakás valahol oldalt, egy férfi onnan tekintgetett Mandula felé, mintha felismerné, vagy ismerősnek tűnne a számára. Mandula észre vette, mert jeleztem neki a tekintetemmel, és azon izgultam ha megszólítja a férfi, lesz e annyi lélekjelenléte, hogy ismeretlenként tekintsen rá. A férfi ide oda mozgott, láttam rajta a bizonytalanságot, de eléggé fészkelődhetett benne valami, hogy felismerje Mandulát. A karommal jeleztem Mandulának mikor térjen ki vagy forduljon el, hogy elkerülhesse azt a találkozást. Úgy tűnik a férfi mégis csak elbizonytalanodhatott, mert Mandula egy ügyes manőverrel elsiklott mellette, és egyenesen felém tartott.

fortis írta:Barna hajú fortis
Álmomban a gyerek kori lakásban voltam anyunál. Éppen felébredtem  felkeltem az ágyból, és kimentem a fürdő szobába hogy rendbe tegyem magamat. Ahogy bele néztem a tükörbe láttam meg, hogy a hajam hosszú lett és visszabarnult gesztenye barna színűre. Az arcom is jobban hasonlított a gyerekkori formájához, sokkalta teltebb volt, de a korom az megmaradt a jelenleginek. Kicsit megijedtem ettől az egésztől, kimentem az előszobába, az ott lévő nagy kerek tükörben is megnéztem magamat. Semmi sem változott , ezért azt mondtam hangosan, hogy ez egy álom, ez csak is egy álom lehetett! Nos ettől sajnos még nem lettem tudatossá, magam sem értem miért nem, ezért átmentem a másik szobába, ahol éppen anyám magyarázott valamit a fiamnak és a feleségének, hogy hogyan kellene viselkedniük velem szemben.  Elmondtam nekik mi történt, nézzenek rám, eltűnt az ősz hajam, és teljesen átalakult. A menyem azt mondta mossam le, azt ennyi, de én tudtam ez semmit sem változtatna. Arra gondoltam hogy megyek így be a munkahelyemre, mindenki azt fogja hinni hogy festem a hajamat, és ez eléggé ciki.  Aztán arra gondoltam, hogy ugyan koffeines sampont használok, de annak nem lehet ilyen hatása. Visszamentem hát a szobámba és lefeküdtem aludni.  Újra felébredtem, immár az itthoni lakásomban. ( Hamis ébredés) Elgondolkodtam az egész álom jelenségen, és hogy majd le fogom írni a kalandorokra, na meg azon gondolkodtam ha Ápriliával találkoztam volna, meg sem ismert volna. Vajon mit szólt volna ehhez az egészhez?  Ahogy ezen gondolkodtam hirtelen felébredtem, és kiderült. ezt mind mind csak álmodtam.

Hmm nagyon valóság hű volt az egész

Nagy haj. 
Nos akkor ez már a második ugyan olyan jellegű álom rövid időn belül.
Azt álmodtam, hogy a gyerek kori lakásunkban vagyunk, és hajat mostam  majd kimentem az előszobában lévő tükörhöz, bele néztem akkor láttam mekkora nagy hajam van . nem voltam ősz, a hajam sötét színbe váltott és nagyon nagy dús lett ezen igen csak meglepődtem. Átmentem a szobánkba, és az ablaknál képeket készítettem, hogy elküldjem Ápriliának, mit szól hozzá, mi történt velem?

Horror.
-Álmomban anyósom lakhelye környékén jártam, de eltévedtem, így egy nem jó irányba néző ajtón léptem be, ami egy idegen ház előterébe vitt be.  A tulajnak mondtam, hogy sajnálom de csak eltévedtem, és egy másik ajtón távoztam, ami viszont már a jó irányba vezetett. Itt az utcában voltak már páran és egy macska után mentek, ami beugrott anyósom házának udvarába , ők kint maradtak, én viszont bementem. A macskát figyeltem és azt  hittem szorulása lehet, és valamit ki akar tojni, de aztán vettem észre, hogy a macskának két feje van, elöl is egy és hátul is egy, és nem tojni akart, hanem kiöklendezni valamit a száján.  A kerítésen túl lévők szurkoltak neki, hogy sikerüljön, ne szenvedjen sokat. Egyszer csak sikerült a macskának végre, és valami nagy pocok félét öklendezett fel, ami aztán elszaladt az utcában. 
-Az ezt követő álmomban egy nekem volt kedves ismerősömmel találkoztam álmomban, aki bezárkózott egy fürdőszobába.  A fürdőnek nem volt tele ajtaja, ellenben valami rácsos ajtó volt a helyén, ami belülről valami retesszel be volt zárva. Az ismerősöm befeküdt ruhástól a kádba, és felvágta az ereit, mind a két csuklóján.  Pontosan tudta hogy mit csinál, ki akartam szabadítani, de nem tudhattam, mert elzárkózott előle, így végig kellett néznem amint kiszáll belőle az erő és a szempillái lassan lecsukódnak.  Valamit mondott nekem közben, de nem tudom mit mert elfelejtettem sajnos.

Püskivel
Püski klubjában voltam, több ember társaságában. Volt ott egy kis fiókos szekrény, annak a fiókjaiban kutakodtam , valamit kerestem meg akartam találni, amikor Püski úr éppen oda lépett a hátam mögé, és megkérdezte mit keresek a fiókjában? Hmm tulajdonképpen a választ magam sem tudtam, de azt igen, hogy megtaláljam amit keresek, az fontos lenne a számomra.  A ház ajtaja egy nagy kertre nézett, és az emberek mind kijöttek rajta.  Beszélgettek egymással, és akkor rájöttem, hogy a második figyelem az amire valamilyen bizonyítékot keresnék, ez ügyben lett volna néhány kérdésem Püski úr számára. Sajnos nem jutottam a közelébe hogy konkrétan beszélgethessek erről vele valamit is, ezért odébb mentem, és néhány ember volt csak Körülöttem, a második figyelem áthozatalát az első figyelembe volt amit akartam.  Aztán amikor rájöttem erre kicsit össze szedtem magamat és a lebegést szándékoztam. Hmm fura módon sikerült is, fellebegnem vagy két méter magasba, aztán Püskiék felé suhantam. Érdeklődést vagy meglepődést senki sem tanúsított, így vissza ereszkedtem a földre, és elmondtam a kérdésemet ez ügyben, de mivel felébredtem választ már nem kaphattam. 

megjegyzés. Püski úrtól a napokban valóban szerettem volna kérdezni valamit, csak a körülmények nem tették lehetővé, ezért elnapoltam magamban. A kérdésem viszont nem az álommal kapcsolatos, egészen más jellegű lett volna.

Katakomba. 
Olyasféle katakombákban jártam itt ott kis helyiségek nyíltak belőle, próbáltam jól körülnézni találok e valami mozdíthatót. De hogy is kerültem ide? Találtam egy lapos fekete dobozt , aminek a belsejében egy fekete tükör volt. Ahogy bele néztem nem kifejezetten tükőrként funkcionált, hanem egy 3 D-s teret vetített körém. Mire megszoktam a látványt, a katakombákban voltam. Elindultam a folyosón eléggé félhomáljos sötét volt. Ezer éve nem járhatott erre senki, mindent vékonyan belépett a por. Aztán egy elágazáshoz értem. Egyik felét lezárták egy vaskos vas ajtóval, a másik irányból éreztem valami furcsát, hogy nem kellene arra menni . Ahol a vas ajtó volt, volt egy kis kovácsolt vas fülke akár egy templomi gyontató, így arra gondoltam baj esetén oda bemenekülhetnék. Elindultam hát a veszély irányába , és hamarosan felém rontott egy hatalmas gólem szerű alak. Berohantam a ketrecbe , hogy magamra zárjam az ajtaját,  ekkor vettem észre hogy egy fiatal nő fekszik benne a földön összekuporodva fehér rongyos ruhában. Amikor a gólem visszatért a járatába elindultam a nővel vissza a kivezető úton amerről jöhettem.

Egyiptom
Álmomban Ápriliával Egyiptomban voltunk a sivatagban. A piramisok csúcsai messze fénylettek  a napsütésben , a dromedárok  alattunk ide oda imbolyogtak.  Kicsit kezdtem úgy érezni magamat, mintha egy western játékbika hátán ülnék, ami ide oda imbolyog, mint a cowboyoknál, hogy ki tud tovább fennmaradni a hátán, ki esik le hamarabb.  Vagy inkább olyan volt mint egy csónak a viharban, amikor megállt a vezetőnk, és elkiálltotta magát hangosan, hogy vissza kell fordulnunk, mert jön a homokvihar.  A csapat megfordult hát, és akik eddig hátul voltak, azok kerültek előre a csapatban. Áprilia előttem tevegelt a szél egyre hangosabban fújt, a vezetőnk kiáltása " Mesallah Rahmani Rahim ! -egyre inkább elveszett a zúgó viharban.

A csoporttal

Mártáék lakásában  a bejárati ajtó egy kis előszobába torkollott, szemben a fürdőszobával, balra pedig egyből a konyha,  a konyha mellett pedig egy kis ablaktalan  szoba volt. Egyedül érkeztem valami hülye műanyag öltözékben, amit gyorsan ledobtam magamról, nem is értem hogy kerülhetett rám, hiszen értelmetlen volt. A szobában lévő társaság a  csoport volt, a szemben lévő falnál üldögéltek egymás hegyén hátán egy nagy kanapén, Áprilia valamikor előttem érkezhetett ő külön ült egy fotelban. Behúzódtam egy kis ülőkére közvetlenül a bejáratnál, végig néztem rajtuk, majd Márta szólított meg szemrehányóan, hogy igénytelen vagyok. Valóban vannak dolgok, amikkel szemben igénytelen vagyok, de vannak dolgok amikkel pont ellenkezőleg válaszoltam. Márta haragudott rám, és direkt piszkálni akart,  mikor jött még valaki ismeretlen ismerős hasonló  műanyag kiszerelésben mint ami rajtam volt, csak az enyém kék, az övé meg sárga színű volt. Ránéztem, és mondtam neki, hogy én szóltam, hogy ennek a ruhának semmi értelme, groteszk is meg semmire sem való. Leginkább úgy nézett ki, mintha egy dobozba bújt volna, amiből kikandikált a keze meg a lába.  A srác azt mondta , hogy ez jó neki, mert tetszik, én meg legyintettem, hogy akkor hordja.  Föláltam a helyemről, mert még mindig ellenségesnek éreztem a légkőrt, úgy gondoltam elmegyek, de csak a konyháig jutottam. A földön megláttam egy piros műkörmöt, felvettem, és a kis hűtő tetejére raktam .
Aztán kipillantottam az ablakon és megláttam azt, ami eléggé baljóslatú volt. Nagyon sötét gomoly felhők közeledtek, és bennük vörös villámok.  Elő vettem a mobilomat, hogy fényképezzek, sikerült is néhány kép, közben Márta kijött utánam a konyhába, és kivett a hűtőből egy tányér kocsonyát , leült a kis asztalnál és enni kezdte, miközben azt mondta, hogy milyen pofátlanság, hogy csak egy kocsonya van, és azt ő fogja megenni egyedül.  Nem szóltam semmit, ismét kinéztem az ablakon, és a gomoly felhők sokasága gömbszerű masszákká zsugorodva zuhantak az épületek közé, bennük azokkal a jellegzetes vörös villámokkal  . Ezek már nem is felhők mondtam, hanem meteoritok , csak idő kérdése, hogy mikor csapódik be egy ide hozzánk.  Úgy tűnt Mártát ez nem érdekelte különösebben , a szobában lévők  meg nem is tudtak róla, és bár a telefont a szobából hoztam elő  utalva a különös égi jelenségre, nem igazán figyeltek rám, így fogalmuk sem lehetett róla, hogy odakint mi zajlott.

A bank

Egy nagy bankház épületében voltam a társammal, egy széfet akartunk kinyitni. A csoport többi tagja távol maradt, csak ketten vállaltuk a küldetést. Ez egy nagy épület volt, nem volt könnyű bejutni, a széf az emeleten volt.  Társammal a széf előtt guggoltunk és felsoroltam a megfelelő számkombinációt.  Nem volt sok időnk, csak egy két perc hogy megoldjuk a feladatot, aztán el kellett hogy tűnjünk onnan. Az az istenverte kód viszont nem volt megfelelő. Többször is próbálkoztunk, nem akart kinyílni a széf. Nem maradt időnk, menekülni kellett, már jöttek a folyosón.  A társam nem akarta feladni, tovább próbálkozott, én kirohantam a folyosóra, egy pizsama volt rajtam meg egy papucs, ezzel álcáztam magamat.  A bankhoz tartozó hölgy rám nézett, de nem foglalkozott velem, gondolta portás lehetek vagy valami hasonló, én meg befordultam a vécére. A társam nem volt ilyen szerencsés, hallottam ahogyan elkapták, de nem tudtam mit tenni érte, a saját bőrömet kellett mentenem.  Óvatosan lejjebb mentem egy szintet a lépcsőn, találkoztam egy takarítóval, viccesen megszólítottam köszöntem neki, majd megkérdeztem tőle nem tudna e valami olyan kijutási lehetőséget, hogy senki ne vegyen észre, mert venni szeretnék magamnak egy kis italt, aztán gyorsan ugyan ott vissza is jöhessek.  A takarító vigyorgott, megigértem neki ő is kap az italból, így elvezetett egy szerviz folyosón keresztül ki az udvarra egy olyan részhez, ahol a kerítésnek volt egy olyan pontja, ahová nem látott be a kamera.  A kerítés alján ki volt szakadva  egy kőr alakú réssé, ott bújtam át, így szabadulhattam ki a bankból, észrevétlenül.

Rád vall ez a furfangosság. Az életben is ilyen vagy.

Képgaléria
Álmomban egy képgalériában voltam, szép nagy képek voltak a falon, és a galéria érdekessége az volt, hogy Áprilia is ott volt a galériában, a képek előtt állt bizonyos pozitúrákban. 
Az egyik nagy kép egy szép környezetben lévő ház volt, és Áprilia a kép előtt úgy állt, hogy egy nagy kulcsot tartott a kezében, és a ház ajtajának zárja felé tartotta ezt a kulcsot, mintha csak be akarna lépni éppen a képen lévő ház belsejébe. Marha jól nézett ki ez a jelenet, nekem nagyon tetszett az egész.  A következő kép szintén egy utca részlet, talán görög helyszín, fehér lépcsőkkel, és Áprilia úgy állt a kép előtt, mintha éppen a lépcsőn jött volna le és éppen lépne egyet előre.  Tényleg szuper egy beállítás.  A harmadik képen egy tengerpart szintén kis épületekkel és egy strand  részlettel, itt Áprilia egy nagy csipkés kalappal a fején , fehér csipkés ruhában egy napernyőként funkcionáló esernyővel a kezében mintha a strand részletét képezné, az előtt állt.

Esetleg igaziból is meg lehetne csinálni ezeket a fotókat.

Áprilia írta:Esetleg igaziból is meg lehetne csinálni ezeket a fotókat.

Igen meg. Én is gondoltam rá.