Különös álmok egyéb kategória

Tudom számotokra ez nem sokat jelent, hiszen még csak nem is reagáltatok, de van a történetben egy nagyon fontos momentum, ami mindenkire vonatkozik, mert tanulságos szerintem. Ez pedig az, hogy lehet tudni. Lehet tudni, hogy az emberrel valós, vagy csak valósnak vélt esemény történik e.  Jó az esetemben most ezt nem volt nehéz eldönteni, mert a helyszín valahogy nem stimmelt. Voltak valós elemei, mint az ablak formája és nagysága, de a szoba elhelyezkedése pl már nem volt ugyan az, mint eredetiben.  Azt iszem a lényeg mégis csak az, hogy miután felriadtam, azonnal tudtam, hogy csak álmodtam az egészet, és azt hiszem ez nagyon fontos dolog. Fontos megkülönböztetni az álmot a valóságtól, még ha néha nincsenek különbségek sem.

Ossarium

Helyszín, ahol felnőttem.  Több olyan álmom volt már, ahol a bezárt ajtón dörömbölő erő be akart hatolni a közegembe, de ez a történet most igen durva volt, mert ez alkalommal sikerült is beszakítaniuk az ajtót.  Volt ott velem valaki, egy nő, akinek kétségbeesetten kiabáltam,  hogy a lábunkkal támasszuk vissza az ajtót, de ez hiábavaló próbálkozás volt, az erő behatolt a lakásba.  A gyerek kori szobánkba vonultunk vissza, és az ágy tetején állva a sarokba lapultunk. Csontok jöttek be az előszobából, első nekifutásra szétütöttem néhányat, de aztán feladtam a küzdelmet, tudtam, hogy vesztettünk.  Ekkor jelent meg egy emberinek tűnő alak, aki győzedelmesen megállt előttünk, én pedig behódolásképpen a jobbomat nyújtottam felé, mondván, hogy béke.  Az alak elfogadta az ajánlást, és elteleportálódtunk egy másik különös helyre.  Sok ember járt arra hozzánk hasonlók, de hogy miért voltunk ott mi célból, arra nem jöttünk rá, csak a legyőzöttség érzése volt a lelkünkbe zárva.  
Megjegyzés:
A történet közben a  tudatomba ez a szó szivárgott be, essárium. Jól megjegyeztem magamnak, így nem feledkeztem róla meg.  Fontosnak tűnt, hogy ne felejtsem el. 
Kigugliztam, de nem találtam rá kifejezést, ellenben az ossariumnak nagyon is egybe vághat a jelentése a történetünkkel.  Nem lehetetlen, hogy a kiejtésbéli különbségek ily módon változtathatnak egyes szavak eredetiségén, és alakulhat az ossarium essariummá, nem tudom, de az ossarium mint a csontok háza az álomra nézvest igazán kifejező.

Pesszárium.

Efi írta:Pesszárium.

Ugyan már Efi, a pesszárium egy fogamzás gátló eszköz, és hogyan illesztenéd be az álomba? Amiről én írtam a csontok megjelenése kapcsán, annak kapcsolata pedig letagadhatatlan.

Ne hülyéskedj, abszolút beleillik. Hiszen egy "erő" akar behatolni valahova (egy közegbe), amit egy darabig egy "ajtó" visszatart. Aztán beszakítják.

Efi írta:Ne hülyéskedj, abszolút beleillik. Hiszen egy "erő" akar behatolni valahova (egy közegbe), amit egy darabig egy "ajtó" visszatart. Aztán beszakítják.

  Tényleg. 
De induljunk ki abból Efi, hogy ez az én ajtóm volt, és nekem nincs olyan szervem . Hmm vagy valamiféle más behatolásról lehetne szó?  A halál belém hatol valamilyen módon?  Ez nem lenne túl jó dolog az egészségemre nézve.Ha az én egészségemről lenne egyáltalán szó.

Neked nincs ilyen szerved, de lehettél embrió, aki mindezt átélte.
Ami azt illeti, nekem is volt már olyan álmom, ami pont úgy nézett ki, ahogyan egy embrió átélhet egy szexuális aktust az anyaméhben.

Hmmm Azért köszi!

Dili
Egy pszichológus tett fel kérdéseket, valamilyen teszt lehetett, de nem szívesen válaszolgattam , nem volt hozzá kedvem. Aztán olyasféle kis vékony korongokat hoztak mint az alátétek, azt mondták cink, és jót tesz majd nekem. Volt közöttük egy kis apró kapszula is, az lett volna a lényeg, de én nem vettem be őket. Úgy tettem mintha bevenném, közben meg nem.  Aztán egy másik helységbe kerültem, ahová bejött pár ember, férfiak és nők, talán ők is dilisek voltak. Bár én nem éreztem sem magamat, sem őket annak. 


Amazónia
Az őserdőben jártam , bennszülöttek társaságában.  Eleinte nem tudtam hová megyünk, de aztán oda  érkeztünk egy misztikus helyhez.  Nem tudnám elmagyarázni miért lehetett misztikus, talán a lapos kövek miatt a tér közepén, a lényeg az, hogy néhány bennszülött piactérnek használta.  Eleinte venni akartam volna valami suvenirt, de aztán meggondoltam magamat. Nem tartózkodtunk ott  sokáig, a bennszülöttek tovább indultak egy ösvényen, és én velük tartottam.

Medvék
Ebben az álomban sokat mászkáltam az erdőben és a mezőkön, és a környék tele volt medvékkel.  Nem bántottuk egymást, több ember is járkált erre arra néhányan csoportosan, és amennyire lehetett a medvékkel elkerültük egymást. 


A törzs.
Ma is egy törzs volt az álmom lényegében, de ezúttal északon.  Befogadott a törzs, és ebben nagy része volt a törzsfőnöknek. Tehettem valami jót, hogy ez így történhetett. De aztán tehettem valami rosszat is, így amikor kiléptem az udvara, az egész  törzs már felsorakozott.  Egy nő élt ellenem panasszal, az okot nem ismerem, és magasba emelt kezével valamilyen jeleket mutogatott, amíg a törzsfőnök rá nem szólt, hogy hagyja már abba a hadonászást.  Aztán beszíjaztak egy mókus kerékbe a nővel együtt, és forgatni kezdték azt.  A nő feje sokszor hozzám csapódott a forgás közben, majd felébredtem.

A lény

Ez egy igazán furcsa álom volt. Egy emeleti lakásban voltunk nem tudnám megmondani, hogy ketten e vagy hárman.  Volt ott egy nő a szobában akivel valamilyen üzleti kapcsolatban lehettem, de hogy milyenben az most nem világos. 
A lényeg az, hogy megpillantottam valakit az ablakban, aki kívülről benézett.  Oda pillantottam, de aztán eltűnt.  Aztán ismét megláttam, és ismét eltűnt.  Gondoltam utána járok a dolognak, és kinyitottam az ablakot és kinéztem, de nem láttam odakint semmi furcsát egészen addig, míg az ablaktól jobbra a párkányon  meg nem láttam egy csupasz lábat. 
Elkaptam a lábat, talán azért hogy le ne essen, talán azért, hogy el ne tűnjön, de a láb gazdája úgy döntött, leveti magát a mélybe.  Nem sok híja volt, de mivel fogtam a lába szárát, így nem zuhant le, hanem megtartottam a levegőben. A test fejjel lefelé lógva a fal mentén csüngött a kezemben, én pedig marha nagy erőkifejtéssel tudtam csak vissza húzni az ablakba, annál is inkább, mivel a testhez nem tartoztak kezek, így tőle segítségre nem számíthattam.  A test teljesen csupasz volt, fehér és nemtelen, és vékony, kezek nélküli. A fej is elég furcsa volt, a szemein kívül  az egyéb vonások belesímulhattak a bőrébe, szóval az egész olyan nem emberi olyan fura különös volt.  
Mikor a test már bent volt a szobában és én  csodálattal elszörnyedve figyeltem , hogy ez miféle lény, amikor a hátam mögötti nő örömét kifejezve üdvözölte az alakzatot.  A lény is úgy tűnik örülhetett, mert vissza ugrott a párkányra, és a testéből ekkor előkerültek a karjai is, mintha gyurmából formázták volna, a fején a kosokéhoz hasonló szarvak nőttek, és a kinti napfényes légtér színesbe borult, kékes árnyalattal, és mintha a csillagok is szabad szemmel láthatóvá váltak volna. 
Úgy tűnik ezzel már igazán nem tudtam mit kezdeni, mert felébredtem.

Ma kacsákkal és hattyúkkal úsztam feltehetően  a Balatonban, úgy tűnt nem zavartatták magukat, mintha tudomásul vették volna, hogy én is a csoporthoz tartozom.  

A valami
Gyerekkori helyszín.  Anyu szobájában voltunk, és valami járt a szobában. Nem tudni mi lehetett az, de lelökdöste a polcról  a könyveket és a vázákat.  Az egyik vázát vissza hajítottam, ami meglepő módon vissza is állt a helyére.  Látni nem lehetett, hogy mi volt ott a polcon, de a mozgását valahogy mégis érzékelhettem. Talán a megmozduló fényképkeret jelezhette merre jár, és én a kezemmel hirtelen oda kaptam , és megfogtam azt a valamit.  Miután a kezemben szorongattam láthatóvá vált a lény, ami leginkább egy homárra emlékeztetne, de csak távolról, mert a hátán lévő torzsák és kővirághoz hasonló kinövések teljesen furcsává tették, szóval leírhatatlan és nem tudom mi lehetett az.  Szerencsére pont jól sikerült elkapnom, így biztosan tartottam a kezemben, de elengedni nem mertem, nehogy megszúrjon valamelyik részével.  Egy  üveg kehelybe próbáltam bele tuszkolni, de aztán hamar meggondoltam magamat, mert tudtam, hogy ez egy értelmes lény, és ahogyan én, bizonyára ő is klausztrofóbiát kapna  így beszorítva egy áttetsző zárt helyre.  Aztán valahogy elő halásztam egy régi akváriumot, és inkább abba tettem,  de abból könnyedén kiugorva gyorsan kiszabadult.  Immár gyorsabban el tudtam kapni újra, mert számomra már nem vált láthatatlanná,  és azon kezdtem el töprengeni, hogy mit kezdjek most ezzel a lénnyel.  Ha elengedem csak a bajt okozza, ha bezárom az kínzás lenne, ha magamnál tartom az meg felelősség.   Úgy gondoltam mégis elengedem, mivel én már láthatom nálunk nem marad meg tovább, okozzon fejfájást másnak, így elengedtem a fűben.

Nem tevések
Ez az álom a napokban volt, sajnálom, hogy nem írtam be hamarabb, mert már sok mindent elfelejtettem belőle.  Lényegében egy kisfiúval találkoztam egy fodrász szalonban, aki olyan 10 év körüli lehetett.  (Megjegyzem nem voltam fodrásznál már vagy 30 éve, ezt a dolgot itthon szoktuk megoldani) 
Szóval lényegébe azt mondta a kisfiú, ő majd segít rajtam, és levágott a hajamból egy tincset.  Igazából nem tudtam mire vélni, de tudtam ennek lesz még folytatása. Így is lett, kimentünk a szalonból az utcára, és egy csomó minden teljesen képtelenséget elkövettünk, amit úgy nevezünk, hogy nem tevések.  Egyre kifejezetten emlékszem még ezekből, nos szereztünk valahonnan egy pecabotot, és amíg az egyik vége a gyerek vállán foglalt helyet, addig a másik végénél fogva én a gyűrűkön keresztül pásztáztam a messzeséget.  Ha jól emlékszem az egyik ilyen célpont egy csillag volt az égen, talán ebből kifolyólag is vehettem észre, az odafönt zajló érdekes jelenséget.  A csillagok mozogtak, épp úgy, mint amikor fel van gyorsítva az idő.  De sok távoli csillag ennek ellenére mégsem mozdult.  
Aztán elhaladt mellettünk egy négy öt fös cigány társaság, akik szintén az eget bámulták.  Megkérdeztem tőlük, tudják e miért mozognak olyan gyorsan a csillagok? Ők csak megvonták a vállukat, mire én azt feleltem. Ez azért van így, mert felgyorsult a föld tengely körüli forgása.

Színváltás
Ma olyasmivel találkoztam, ami az álom jellegét illeti, amit én magam sem értek.  Egyszerűen a kezemben tartottam azokat a tárgyakat, és amikor helyszínt változtattam, ( odébb mentem pár méterrel, ) ezek a tárgyak megváltoztatták a színüket.  Eredetileg rózsaszínűek voltak, és kék színűvé alakultak át.  Így többször is megváltoztattam a helyzetemet oda és vissza, és a tárgyak minden alkalommal a helynek megfelelően színt váltottak.  Nem értettem, hogy miért, aztán elkezdtem gondolkodni a jelenségen. Tulajdonképpen a helyszínek között volt némi eltérés a fényviszonyokat illetően.  Ez oka lehet a színváltásnak, de még mindig nem természetszerűen, mert ha a fizikai világban egy tárgy rózsaszínű, és kimegyek vele a fényre, akkor is rózsaszínű marad.  Aztán valami mégis történt, finomabban kezdtem el érzékelni a teret.  Észrevettem, hogy a két tér között egy nagyon finom ködszerű fátyol húzódik akár egy függöny, ami elválasztja egymástól a két teret. Nem is igazán értettem, hogy ezt hogyan lehettem képes érzékelni, de valamilyen módon mégis láthattam.  Ezt elfogadtam a jelenség magyarázatául, hogy esetleg a színváltás oka a térnek két dimenziója között zajlott, ezért lehettek ezek az eltérések amiket tapasztalhattam. 

megjegyzés: Nem sorolnám a T álmok közé, bár jelen volt némi tudatosság, ami a gondolkodásból kiindulva lehetett jelen, de a csodálkozásomon túl semmi más nem utalt arra.

Alapvetően semmi különös nincs abban ha álomban a dolgok megváltoznak. Itt azt hiszem arról lehet szó, hogy a szokottnál nagyobb tudatosságod felfigyelt a változásra és automatikusan magyarázatot próbált találni. Ez a magyarázatkeresés generálta aztán a fátyolt, mint a világokat elválasztó határvonalat.

Igen ez meglehet, hogy a tudat alatti generálhatott olyasmit, amit talán képes lehetek elfogadni magyarázatként.  Erről kicsit eszembe jutott Asd a te árnyék keresésed.  Azt lenne jó kiokoskodni, hogy hogyan lehetne azt  megélni, hogy ne azt láthassuk amit szeretnénk, hanem azt ami a valóság.

Az árnyékkeresés ötletét tőled nyúltam mikor a múltkor említetted hogy láttad az árnyékodat. Magam is azt gondolom hogy csak azért láttam mert azt akartam látni. Így azonban nagyon nehéz eldönteni minek van valós alapja és mi csupán fantázia. Amúgy számomra azzal sincs probléma ha minden kizárólag elmeszülemény lenne, hiszen az ember elég kreatív tud lenni hogy elszórakoztassa magát. Persze ez megint ahhoz a kérdéshez vezet hogy mit vársz az álmokkal való foglalkozástól? Ha ezzel tisztában vagy, akkor azt is tudni fogod merre tovább. Még esetleg hozzá kell tennem hogy ha bizonyítékot akarsz rá hogy az álom több lehet fantáziánál, akkor mindenképp egy másik ember visszaigazolása kellene. Például megkérsz valakit hogy tegyen egy dobozba egy tárgyat és azt a feladatot adod magadnak hogy megpróbálod megálmodni mi van benne.

Minek van valós alapja és mi csupán fantázia. Igen ez egy elég nagy dilemma. Testen kívüli helyzeteket is meg lehet álmodni épp úgy, mintha valóban megtörténnének.

Zoli írta:Azt lenne jó kiokoskodni, hogy hogyan lehetne azt  megélni, hogy ne azt láthassuk amit szeretnénk, hanem azt ami a valóság.

Az egész “Álmodás művészete” erről szól.

Áprilia írta:

Zoli írta:Azt lenne jó kiokoskodni, hogy hogyan lehetne azt  megélni, hogy ne azt láthassuk amit szeretnénk, hanem azt ami a valóság.

Az egész “Álmodás művészete” erről szól.

Jó, de most nem ilyesmikre gondoltam, hanem pl arra, hogy ha egy testen kívüli helyzetben vagy, akkor sem lehetsz benne teljesen biztos, mert a megálmodott és a valóságos élmény között szinte semmi különbség nem tapasztalható. Az, hogy a látást használjuk pedig mind a két színtéren mutathat energiát.

Castaneda se a “látással” kezdte.....

Hárman
Azt álmodtam, hogy három én vagyok. Ott álltam mind a három én és mind teljesen egyformák voltunk, tehát nem volt semmi különbség ránézésre.  Ott állt előttem egy két ember, akiknek meg kellett volna mondanom, hogy ki vagyok én a három közül, de ez lehetetlen volt, mert mind a három én én voltam és én magam sem tudtam melyik  lehetek igazán. Belső különbség lehetett, ezzel mintha tisztában lettem volna, de részemről ez nem volt segítség, mert a különbségek is én magam voltam.

Gumicukor
- Milyen érdekesek ezek az egybeesések. Az álom szempontjából a történet nem érdekes, autóval voltam és egy benzinkút melletti kis boltban valaki gumicukrot vett előttem.  Még ajánlottam is nekik melyikből válasszanak, mert az nagyon finom. Aztán én kerültem sorra, és én is kértem ebből is abból is.  Mikor össze rakták a csomagomat fizetni kellett érte, és az ára 10 ezer ft volt.  Nálam pont annyi pénz volt, ezért meg is lepődtem az áron, meg eszembe jutott az is, hogy ebből a pénzből még tankolnom is kellett volna. Így azt mondtam az eladónak aki egy férfi volt, hogy ne haragudjon, de a felét tegye vissza, mert csak annyi pénz van nálam, és még tankolnom is kell valamennyit.  A pasas rosszalló tekintettel nézett rám, de visszatette a felét a cukornak. 
- Elmeséltem az álmomat Mandulának, mire ő is elmesélte az övét, amit két héttel ezelőtt álmodott.  Azt álmodta, hogy egy boltban gumicukrot vett minden félét, és amikor fizetni kellett az eladó azt mondta neki, hogy nem fog örülni az árának, mert 12 ezer ft-ba fog kerülni.  Mandula elszörnyedt, hogy ilyen sokba kerül, de kifizette, mert nem akart szégyenben maradni. 

A csók. 
Erről az álomról nem tudom mit gondoljak.  Egy távol keleti család volt a közelemben, de az anya és a lánya volt akkor csak ott éppen, és elköszöntünk egymástól. A lány fiatal volt még, éppen a felnőtt korba lépett, amikor puszit akart adni, de e helyett szájon csókolt kétszer.  Én nagyon meglepődtem, arra gondoltam ez talán valami keleti szokás, és bár jól esett, de kellemetlenül éreztem magamat miatta.  Később amikor ismét találkoztunk, a lány látható módon nem titkolta, hogy valamit érez irántam, én pedig próbáltam elmenekülni ebből a helyzetből, nem értettem igazán, hogy kerülhettem ilyen szituációba.  Később elgondolkodtam azon, hogy ez a lány talán nem is volt annyira fiatal, csak fiatalos lehetett az alakja, de ez még jobban összezavart.

A valami
Egy lépcsőházban voltam, kerestem volna egy bejárati ajtót egy bizonyos emeleten, ez a nyolcadik emelet volt. Talán lehetett hozzá köze, hogy 20 évig a nyolcadikon laktunk, nem tudom.  Aztán eltévedtem, mert a lépcsőház maga átalakult, de olyan formán, hogy nem tudtam megállapítani, hogy hányadik emeleten lehetek vajon. Ekkor eszembe jutott egy megoldás, megkeresem a liftet, és ott a megfelelő gomb megnyomásával oda juthatok ahova akarok, és ez a nyolcadik volt.  Nos a lift éppen megérkezett, nyílott az ajtó, és egy ember nagyságú rongyszerű figura támaszkodott a sarokban.  Tudtam, hogy valami közöm lehet ehhez a figurához, és dühös lettem rá, és ráncigálni kezdtem, de volt bennem egy kíváncsiság is amiből a tettem kiindult, hogy ez a figura vajon mit fog szólni , vagy mi fog történni egyáltalán, ha a cselekedetem e felé fajul? 
Megjegyzés? Azt hiszem kicsit becsapottnak éreztem magamat, de az okát nem tudom.

A számok
Áprilia az íróasztalnál ült, én a kislányával a földön, a szőnyegen. A kislány még csak ovis korú volt, és matekoztunk.  Ez pontosabban abból állt, hogy a kislány lerajzolta egy papírra a számokat, én pedig mondtam neki, melyik szám következik.  Nagyon kis ügyes volt, de a számok különlegessége az volt, hogy nem arab számokkal  íródott.  Ez akkor valamiért teljesen természetesnek tűnt és amikor jól rajzolta le az egyes számokat, mindig megdicsértem a kislányt.  Kicsit később amikor eljutottunk a tizennyolcashoz , egy kis zavar támadt bennem, és odamentem Ápriliához, hogy mutassa meg ő hogyan tudja?  A tízennyolcas  második fele tulajdonképpen egy téglalapra emlékeztetett, de görbülete volt neki olyan formán, hogy a valóságban nem volt görbülete.  Ezt nagyon nehéz elmagyarázni, mert egy téglalapnak nincs görbülete, de ezen a formán mégis volt. Olyan ez az egész, mintha egy másik dimenzióbeli szám lenne, amit síkban nem lehet ábrázolni, ezért tulajdonképpen normálisan leírni sem tudom. 
Nos a számok többnyire háromszögekből álltak, valahogy így:

 

A király visszatér

Álmomban Ápriliával egy több szintes házban laktunk, Én egy ablakos lakásban  a párommal, ő pedig egy tetőteraszos lakásban az ő családjával.  Lent voltam az utcán, a kezemben egy könyv, aminek a lapjait nézegettem. A könyv címe ez volt" A király visszatér" és Carlos Castaneda munkásságáról szolt, és valami köze lehetett Trinadad and Tobago-hoz.  A könyv szerkezete és oldalainak felépítése elég különös volt, talán a benne rejlő ábrák miatt nem tudom, de éreztem a különlegességét. 
Kezembe vettem a telefont, és felhívtam Ápriliát, aki a tetőteraszukon lévő felfújható medencéjük mellett egy napágyon napozott. Jeleztem neki, hogy én itt állok a ház előtt, mire ő le is tekintett a teraszról, és bár telefonon beszéltünk, épp olyan jól hallhattuk egymás hangját, hogy tulajdonképpen a telefonra nem is lett volna szükségünk..  Arra akartam felhívni a figyelmét, hogy van nálam ez a könyv, és biztosan érdekelné őt, mert ezzel a példánnyal még biztosan nem találkozott, és ez egy nagyon különös kiadás lehet, és hogy azt sem értem egyáltalán hogy kerülhetett hozzám, de szívesen oda adom, ha el szeretné olvasni.  Végül is az, hogy érdekelte e őt vagy sem, erre sajnos nem emlékszem, de a beszélgetésünk után  virágültetésbe fogtam, és az egyik virágot Ápriliának szántam, hogy tegyék fel a teraszukra.  Emlékszem ezzel a növénnyel sokat vacakoltam, mert nem a szára alján, hanem az oldalán volt a gyökérzete kinőve, és sokat  a megfelelő cseréppel, mert tudtam a gyenge gyökér kezdeményezés hamarosan megerősödve nagyobb helyet igényel majd magának.  Az ültetés után vissza mentem a lakásba, és azt tapasztaltam , hogy feltámadt a szél, ezért be kellett csuknunk az ablakokat. A szél viszont erős viharrá erősödött, és oly mértékben tombolt, hogy majd beszakította az üveg ablakokat, de azok kitartottak szerencsére.  El is gondolkodtam rajta egy pillanatra, hogy a vékony üvegek hogy bírhatják ennyire jól, majd felfigyeltem arra, hogy Ápriliáék terasza felől mindenféle dolgok repülnek a levegőbe, az úszómedencéjüktől kezdve valamilyen fém lemezekig az ő oldaluk jól megtépázódott.

Földrengés
Csak érdekességként megjegyzem, hogy ismét olyasmit álmodtam, ami közel van a fizikai valóságunkhoz. 
Álmomban egy tengert láttam, ahol földrengés volt. A tenger szép kék színű volt, és a rengés hatására kicsit fodrozódni kezdett. Aztán közeledett egy hullám, ami ennek a rengésnek a következtében keletkezhetett, majd egy másik egy az előzőnél nagyobb, de még ez sem volt túl vészes. Kicsit megijedtem, hogy talán szökőár közeledhet, de aztán ezek a kisebb méretű hullámok megnyugtattak, hogy az elmarad hálistennek. 
Aztán reggel olvasom a híreket és ezt írta. : " 6,8-as erejű földrengés volt a Jeges-tengeren," A szökő árról is említést tettek, hogy szökőártól nem kell tartani. 

Tudod ez számomra olyannak tűnik mint a szinkronicitás. Nem tudjuk hogy működik csak azt hogy létezik a látszólag független jelenségek és történések összecsengése. Számtalan olyan dolog van körülöttünk amikre fel se figyelnénk ha nem lenne valahonnan ismerős. Te álmodtál a földrengésről, ha ne álmodtál volna akkor csak egy hír lett volna a sok közül, de így már jelentősége lett számodra.