Különös álmok egyéb kategória

fortis írta:Amúgy ismerek olyan embereket, akik szabadjára engedik az árnyékos oldalukat. Általában csak úgy hívják őket, hogy bunkók.

Lea. írta:Jó, csak itt a te árnyékos oldalad volt a téma....

Egyként szerintem nem csak akkor vetted elő a racionális oldalad, amikor azt kellett, de mindegy, ki vagyok én, hogy kioktassalak?

El is dugultam!

fortis írta:

Lea. írta:Jó, csak itt a te árnyékos oldalad volt a téma....

Egyként szerintem nem csak akkor vetted elő a racionális oldalad, amikor azt kellett, de mindegy, ki vagyok én, hogy kioktassalak?

El is dugultam!

Mondjuk van egy másik oldalam is egy erőszakosabb,azt a videó játékoknál eresztem szabadjára.

fortis írta:Az idegen
Tulajdonképpen egy állásinterjún voltam, ez valami nagyobb cég lehetett, szimpatikusnak tűnő emberekkel. 
Az autóval nem messze parkoltam a cégtől, és most visszafelé gyalogoltam már, de valahogy a kocsit mégsem találtam.  Úgy tűnt, eltévedhettem, de nagyjából bemértem a körzetet, hogy ne távolodjak el túl messzire.  Egy ideje kóvályogtam már, amikor egy alagsorokkal ellátott épülethez értem, és ott keresgéltem tovább átjárók után, hátha meglelem az autómat végre. 
Mondjuk az autó nem lett meg, de feltűnt egy különös ember, valahogy mondhatni nem hétköznapi, vagy szokványos öltözékben, de ez nem is lett volna feltűnő, ha nem lett volna őkelmének ez  a sötét rideg  kisugárzása. 
Nem tudom mikor jöhetett el a pillanat, de tulajdonképpen valamikor itt ezen a helyen nővé változhattam.  Talán a félelem az anima része lehet, mert elkezdtem félni attól az embertől, aki talán ezt megérezve a nyomomba eredt. Így bolyongtunk ott az alagsorban, ami néha leginkább egy mélygarázs benyomását kelthette, de aztán gondolva egyet szembeszálltam ezzel a förtelemmel. 
Tőr villant a kezében, úgy hadakoztunk egymással, de valahogy mindig sikerült úgy elkapnom a kezét, hogy a tőr a földre esett. 
Ilyenkor mindig oda ugrottam, hogy felkapjam a földről a fegyvert, de az mint a víz ami gőzzé válik eltűnt a földről, halvány nyomot hagyva maga után, így csak a helyét kaparhattam a körmeimmel.  De hogy ne legyen annyira egyszerű a dolgom, miután a fegyver eltűnt a földről, újra megjelent a támadóm kezében. . Érdekes, így ahogy vissza emlékszem, mindig csak a bal kezében. 
A rohangálás és bujdosás közben aztán feltűnt egy alacsonyabb forma ember, akihez oda szaladtam, és azt mondtam neki, hogy ő egy földönkívüli, talán csak azért, hogy ez hátha hatással lehetne a sötét alakos üldözőmre, de a trükk nem vált be, így üldözött lettem tovább.  Az álom vége felé elbújtam egy szűk lyukban, aminek a bemeneti nyílásán kívül volt még egy rácsos ablaka, és az idegen észre vehette, mert az arcát a rácshoz egészen közel nyomva figyelte van e odabent valaki.  Így nem volt más választásom, ki kellett ugranom abból a szűk kis helységből, és rohanni tovább. 

A csőben.
Ennél az álomnál egy  krumplis hálóhoz hasonló csőben másztunk felfelé, egy nő és mögötte én. A helyszín egy irtó magas híd volt, amire ez a csőszerű háló ki volt feszítve, és amelyben csak hason kúszva juthattunk tovább.  Nagyon magasra felkúsztunk már, de minél följebb jutottunk, a cső egyre csak szűkebbé vált.  A végén az előttem kúszó hölgy bejelentette, hogy nem juthat tovább, mert a háló annyira összeszűkült, hogy nem fér már el benne,  Mit csináljunk, töprengtem, vissza mászni sem fogunk tudni, az túl fárasztó lenne, így arra a döntésre jutottam, hogy át kellene vágnunk a hálót, és abba kapaszkodva kívülről mászni fel tovább.

Áprilia írta:Nem, ez nem olyan. Ez az, hogy egyensúlyban tartod a többivel.

fortis írta:

asd94 írta:A tapasztalatod összefügg azzal a javaslattal amit korábban tettél, hogy nézzük meg a szemünket vagy az álomalakok szemét? Csak azért kérdem mert írtad hogy később elmondod mi ennek a célja.

Nos ez most teljesen spontán jött, de az nem jelenti azt, hogy ne dolgozott volna bennem ez a kérdéskör.
Ha viszont már így alakult, akkor elmondom mire ment ki a játék.  Egyes elméletek szerint ha egy álom alaknak vörösen izzó szemei vannak, akkor az egy energiával rendelkező lény, és nem egy szimpla álom alak.  Szóval kíváncsi voltam, hogy ez hogyan mutatkozhat meg, egy tükörképben.  Az eddigi tanulmányok szerint sehogy, tehát itt két lehetőség jöhet a felszínre. A tükör képben azért nem vöröslik a szempár, mert az csupán egy tükörkép, vagy azért nem, mert az elmélet hamis.

fortis írta:Farkasember
Na nézzük mennyi minden voltam már, ami hirtelen eszembe jut?
- Holló
-Teknősbéka
-Sárkány
-Kentaur
-kecskebéka
-Denevér
-Delfin
-Farkasember

Ezúttal Farkasember. Néhányan be szerettünk volna jutni egy épületbe, de az erdőből farkasok támadtak ránk.  Ekkor eléggé meglepő dolog történt, mert a kis társaságunk tagjai hirtelen velem együtt átváltoztak farkasemberekké.  A farkasok ezt látva visszamenekültek az erdőbe, a társaim pedig a nyomukba akartak szegődni, de valahogy visszatartottam őket jelezvén, ettől fontosabb dolgunk is volna. Azt, hogy hogyan kommunikáltunk ez számomra is rejtély, azt hiszem érzékelhettük egymás akaratát, vagy valami ilyesmi módon. 
Köztünk és az épület között húzódott egy kis tó, és én belegázoltam a vízbe. Láttam, hogy a többiek ódzkodnak, úgy tűnik a farkasember lét valahogy nincs harmóniában a vízzel. Aztán csak csak megindultak utánam, valamiért fontosnak tűnt bejutni abba az épületbe. 
megjegyzés: Az ehhez hasonló álmoknak nem is annyira a tartama szerintem a lényeg, hanem a megélése, az átélése ezeknek a különös állapotoknak.  Elmondhatom, hogy igazán érdekes érzés volt érezni a duzzadó erőt, ami ezekben a lényekben lakozhat. 

fortis írta:Világvége
Vidéken voltunk és a teraszról fürkésztem az eget, mert a felhők között megláttam valamit, aminek nem kellett volna ott lennie. 
Elsőre azt hittem, hogy a nap lehet az, de aztán kíváncsiságból fellőttem a fénylő gömb felé valamit, pontosan nem emlékszem már rá vissza, hogy ez mi lehetett, talán egy lézer fényt, vagy petárdát, ez teljesen elfelejtődött sajnos. 
A hatás viszont nem maradt el, mert a fénylő gömbnél valami nagyon fura dolog vette kezdetét, hirtelen kivilágosodott az ég a felhők fölött körülötte, majd a felhők gomolyogni kezdtek, majd színes fények töltötték be az égboltot, még meg is jegyeztem magamnak, hogy hasonló lehet , mint az északi fény.  Aztán vastag fehér lézer fénysugarak törtek át a felhőkön, és világítottak több irányban is, szóval valami leírhatatlan jelenség zajlott az égen.  Fogalmam sem volt róla mi lehetett ez vajon, de bár mi is legyen, az én apró lövésem nem indíthatott be ekkora reakciót, és most úgy látszik, hogy valahogy mégis. 
Gomolygó világító viharos felhő terjeszkedett egyre nagyobbá, és szélsebesen közeledett felénk is, ahogy egyre nagyobb mértékben borította be a látóhatárt.  
Nem kellett kimondanunk, de úgy éreztük itt a világ vége, és nem lehet előle elrohanni, sem elbújni, ez a mágnesesnek tűnő vihar mindenen keresztül hatol.  Ijedtségemben magamra rántottam egy takarót, hogy a fénytől elzárjam magamat, de a takarón keresztül is beszivárgott, így nem volt menekvés. 
Aztán minden elsötétült, és csend lett.  Körül néztem és amit láttam azt sem lehetett érteni igazán. Világos nappal volt, de a csillagokat mégis lehetett látni az égen. Az ég sötét fekete volt, de a földön mégis nappal.  Érthetetlen ez a jelenség, de egy régebbi álmomban találkoztam már ezzel. 
Ahogy megfigyelhettem, semmi sem tört össze, vagy pusztult el, de valahogy mégis minden megváltozott. Minden más lett mint ami volt.  De ezt csak az érzéseink sugallották, mert az eget kivéve minden ugyan olyan volt. 

fortis írta:Az orvosnál
- Mandula elkísért az orvoshoz. nem tudom mi lehetett a baj, de vártam, hogy az orvos majd bele néz a torkomba. Nem így történt. 
Megállapítottuk, hogy a hőmérsékletem kicsit magasabb a megszokottnál, de valami egészen másra utaló dolgokat keresett az orvos, lelki vagy mentális eredetű nyomokat kutatva.

megjegyzés: Talán köze lehet ehhez a hajnal 3 órai ébredéseknek.

Áprilia írta:

fortis írta:Párhuzamosan

Igen, szóval ennek az álomnak az volt az érdekessége, hogy egyszerre vagy egymás után, vagy ide oda ugrálva az álmok között, több álomban is szerepeltem folytatásosan. 

Első álom/ 
- Fura egy autót vezettem egy erdei úton, leginkább egy trabantra emlékeztetett, de az álom szempontjából ez nem tűnt érdekesnek, csak az, hogy néha bütykölni kellett az ablaktörlőket. Az út aztán erdei földútként folytatódott, meg is fordult a fejemben, hogy érdemes e tovább haladni rajta, de aztán könnyedén vettem a hepe- hupákat, úgy hogy szépen óvatosan, de azért haladtam tovább. 
Aztán az út egyszer csak véget ért, és az ott lévő  erdei ház fala mellett megálltunk.  Körül néztem, de minden hol fák, és egy patak keresztezték az utunkat, úgy hogy úgy tűnt, itt a végállomás. 
Ezen a helyen Mandula is velem volt, és szórakozottságában kitalálta, hogy megdobja az erdei ház ablakát egy sárgombóccal.  Én sürgősen lebeszéltem erről, és szerencsénk is volt, mert egy öreganyó jelent meg éppen az ösvényen, és kiderült ő volt a ház tulajdonosa. 

Második álom/ 
- Nem vagyok vele tisztában, hogy hol vagyok, de lefelé haladtam a lépcsőn egy és egy kamra szerű üres helységbe toppantam.  Az egyetlen érdekesség ebben a kis helységben, a falon lévő írás, amit sikerült el is olvasnom.  
Tudtam én, hogy valami nem stimmel ezzel az írással, mert ahogy kimondtam az oda írt szavakat, valami körülöttem teljesen megváltozott.  A közeg is, meg én magam is egy fura állapotba léphettünk, mert hamarosan megláttam Mandulát amint utánam jött a lépcsőn, és csodálkozva vette észre, hogy nem vagyok ott.  Pontosabban ott voltam, csak valamiért nem láthatott.
Aztán rájöttem, hogy nem hogy engem, de a falon lévő írást sem láthatja, mert ha látná biztosan oda nézett volna legalább egy két pillanatra. 

Harmadik álom /
- Egy tányért tartok a kezemben, amiben valami sűrűn folyós étel található, akár csak valami főzelék.  nekem úgy tűnik, mintha ugyan abban a kamrában lennék mint előzőleg, de itt a közeg ködös és a kezeimen és a tányéron kívül a köd miatt semmi mást nem látok.  Hirtelen nem tudom hol van a fent és a lent, az oldalt és hasonlók.  Ebből ráébredek arra, hogy ez egy álom, de az állapotomon nem tudok változtatni. 
 A tányért nézem a kezeimben, és a benne lévő sűrű folyékony masszát. Próbálok úgy dőlni, hogy a massza ne folyjon ki a tányérból, ebből próbálom megállapítani, hogy merre lehetnek az irányok.

Negyedik álom/
- Ismét csak nem tudom hol lehetek, de egy szobában ülünk egy társasággal.  
Úgy emlékszem Mandula is ott volt, és a vendéglátóink két középkorú és két idősebb hölgy.  Ők külön ültek tőlünk egy kisebb asztal mellett, mi pedig egy nagyobb asztalnál, amin tányérok és ételmaradékok voltak.  Megkínáltak még valami eledellel, amiről nem tudtam mi az, és még a nevét sem hallottam soha.  Megkóstoltam, finom volt, talán valami süteményhez hasonló, de nem tudnám felidézni. 

Ötödik álom/
- Valahol otthon vagyok, az ismeretlen otthonomban az ismeretlen szüleimmel.  Iskolába kellene menni, talán gimnáziumba, már nem vagyok olyan kicsi. Rájövök, viszont, hogy valamit ki kellene találnom, mert ott hagytam az előző álmomban valamit, ami nélkül nem tudnék iskolába elmenni.  Töröm a fejemet mit csináljak, de semmi okos dolog nem ugrik be. 

Megjegyzés: A legtöbb álomban megszakításként , a harmadik álom bukkant fel, kezemben a tányérral.  Az álmoknak azért volt egy fő vonala, de néha ugrott a részlet, és a másik álomban találtam magamat, hogy a következő pillanatban az előzőt folytathassam. Szóval ilyen még nem volt. Úgy éreztem, mintha párhuzamosan lennének az álmaim egy időben, csak a figyelmem ugrálhatott egyik részletből a másikba.

Itt is a bensőd felé veszed az irányt, az erdő ugyebár a bennünk rejlő ismeretlen szimbóluma, és meg is jelenik neked az öreganyóka, mint az ősvaló szimbóluma. Az erdei lak pedig a személyiséged. Mandula meg akarja dobálni sárral az öreganyóka házát, téged, azaz nem veszi komolyan a szellemi törekvéseidet, sárral dobálná azt, ahol az ősvaló lakozik.
A következő álomban is befelé tartasz önmagad felé, a háznaka lépcsőjén tartasz lefelé a tudattalanba, a személyiséged mélységeibe. Bejutsz egy kamrába, ahol csak te ismered ki magad némileg, el tudod olvasni a feliratot, míg Mandula nem ismeri ezen mélységeidet, bár lemegy utánad, nem ismer ott fel téged és az írott szöveget sem veszi észre, mintha ott sem lennél te sem, és a szöveg sem.
A következő jelenetben ugyanabban a kamrában vagy, személyiséged egy, előtted eddig ismeretlen területe ez a tudattalanban, ezt jelképezi, hogy ködös számodra a helyiség, nem látsz, es az irányokat sem látod. Személyiséged ezen területét egyáltalán nem ismered, "nem tudod, hol a fent és lent, elvesztetted az irányokat". De legalább lemereszkedtél. És ez tápláló jellegű számodra, ezt szimbolizálja, hogy egy tányérból ételt eszel.
A következő álom mintha az elozonek a folytatása lenne, ételmaradékok közt ülsz (több nővel, Mandula is ott van, ezt nem tudom mire vélni), és a többi nő közül valamelyik egy segítő anima figura lehet, mert finom, süteményszerű eledellel kínálnak, tehát itt is a tápláláson van a hangsúly.
Az utolsó álmodban érdekes momentum, hogy "ott hagytál valamit az előző álmodban, ami nélkül nem tudsz iskolába menni." Talán nem építettél be valamit a tudattalanból a tudatosba, amire az iskolában alapozni lehetne, ezért nem mehetsz ennek a hiányában az iskolába.

fortis írta:Szellemek
Elég fura álom volt.  Csak egy részletére emlékszem arra, hogy az előszoba kicsit úgy kezdett el viselkedni, mint az LSD hatásnál. 
Egyszerűen tudni lehetett, hogy ez egy szellemi hatás, és a következő pillanatban a semmiből vagy száz papírfecni repült egyenesen felénk, mintha hozzánk hajították volna.   Felszedtem néhány cetlit, és mindegyikre ugyan az volt írva. Tom és egy dátum. 
Megfordult a fejemben hogy lehetne Tomot megmenteni, egy szellemi hatástól. Ezt a műveletet most nem írnám le ha nem baj, de Van egy kollégám akit Tominak hívnak, és ma nem jött dolgozni. Felhívtam telón, és azt mondta beteg.  Nem tudom lehet e összefüggés, de több Tomot nem igazán ismerek, így nehéz volna másra gondolni.

Áprilia írta:

fortis írta:

asd94 írta:A tapasztalatod összefügg azzal a javaslattal amit korábban tettél, hogy nézzük meg a szemünket vagy az álomalakok szemét? Csak azért kérdem mert írtad hogy később elmondod mi ennek a célja.

Nos ez most teljesen spontán jött, de az nem jelenti azt, hogy ne dolgozott volna bennem ez a kérdéskör.
Ha viszont már így alakult, akkor elmondom mire ment ki a játék.  Egyes elméletek szerint ha egy álom alaknak vörösen izzó szemei vannak, akkor az egy energiával rendelkező lény, és nem egy szimpla álom alak.  Szóval kíváncsi voltam, hogy ez hogyan mutatkozhat meg, egy tükörképben.  Az eddigi tanulmányok szerint sehogy, tehát itt két lehetőség jöhet a felszínre. A tükör képben azért nem vöröslik a szempár, mert az csupán egy tükörkép, vagy azért nem, mert az elmélet hamis.

Nekem volt azt hiszem két vörös szemes álmom. Az egyiket a minap írtam be az asztrális tapasztalatok közé, a másik régebbi, majd megkeresem.
Ezenkívül volt még egy álmodási tapasztalatom nemrég, az rendkívül érdekes volt, mert azt hangsúlyozta az egyik fickó, hogy az álomalakoknak a "szemét kell nézni." Mindjárt megkeresem és utólag ideírom. Szóval azért lehet valami ebben a szem-dologban.

Áprilia írta:Hoppá! Be akartam írni utólag a fenti hsz-embe az említett tapasztalatot, de azt írta ki a rendszer, hogy "többé nem módosíthatom a hsz-emet". Pedig még nem írt rá senki  na mindegy.
Akkor ideírom. Ez egy sorozatnak a részlete. Akkoriban volt egy társaság a második figyelemben, akikkel ilyen módon "találkoztam."

2016.05.28.

Ugyanúgy, mint tegnap, elalvás előtt, még ébren hallottam/láttam ezeket a beszélgetéseket, én is be voltam vonva.  
Egy sármos, fiatal, vállig érő hullámos fekete hajú férfi jelent meg előttem, a haja kissé hullámzott is, fújta a szél, vagy mi, fekete bőrdzsekiben volt, alatta fehér póló és ezt kérdezte tőlem: "Kinek (a számára) kell tanítani, az albérlőknek, vagy Andrénak?"
Erre egy kissé idősebb, félkopasz férfi szürke ballonkabátban (ugyanúgy nézett ki, mint a "Szabó Péter" c. álmomban a castanédai "3. tipusú felderítő", aki akkor az apukám képébe bújt), magas, kellemetlen fejhangon kiabálva mondta a fekete hajú férfinak, hogy "Ilyet még nem hallottam!"
Kérdésemre, hogy a fejhangú szürke ballonkabátos férfi Tamás-e (mivel őt is szürke ballonkabátban láttam mostanaban, igaz háttal állt), egy férfi hang azt válaszolta, hogy "Ez a Tamás nem az a Tamás. Volt egy kis nézeteltérés."
Majd hallottam, hogy egy férfihang egy tanítást folytat éppen: "Nézzétek meg az értelmüket, nézzétek meg a szemüket." Majd egy lány jelent meg előttem: nagyon fehér bőre volt, vörös hosszú haja, mely alig állt pár hajszálból, az is a fejéhez tapadt. El kezdett folyamatosan beszélni hozzám, melynek az volt a célja, hogy a bizalmamba férkőzzön. Amikor végre abbahagyta, egymás szemébe néztünk, világos szeme volt, és miközben elfordította a tekintetét, még alkalmam volt látni, ahogy feketévé válik a szemgolyója. Megijedtem.