Érdekes álmok mindenkitől mindenkinek

- olyan volt, mintha csak megfigyelő lennék
-  pontosan ezt akarta, hogy lássam és érezzem, amit ő -  folyton visszakerültem a testébe.
-  Olyan volt, mintha vagy egy emlék lenne, amit nem lehet befolyásolni vagy mintha egy előre eltervezett menete lett volna.
-   Akinek a testében voltál , az egy vámpír volt

- A díszletek elég pompásak voltak  és nagyra törőek voltak
- Csak férfiak mászkáltak az álomban
- Tipped a helyet illetően , vagy varázsló iskola , vagy befolyásos  titkos társaság központja
- A vámpír láthatatlan volt .
- halottak a rendből gondoskodni kell róluk
- Egy katedra ahol valaki  védekezési eljárásokról szónokolt .
-  Mindenhol tisztaság volt
-  A belső termekben tanulók voltak . fiatalok . Kint az épületen kívül   idősebbek .

- Magasabb rangú rendtagok képesek voltak érzékelni a vámpírt
- A vámpír élvezte , hogy az emberek félnek tőle
- A vámpírnak itt volt egy nagyon fontos kijelentése ami Greywolffal is kapcsolatos .  Azt mondta , hogy : " magukon kívül nincs is más a teremben akit embernek lehetne nevezni " Ez azt jelenti , hogy Greywolfot a vámpír nem tekintette embernek , mivel a jelenlétével tisztában volt .
- A vámpír ölni készült
- Grey kiszabadult az ölést megelőző pillanatokban . Ebben már nem akart részt venni feltehetően .

Azt hiszem Greywolf te nem szereted a vámpírokat . Mégis valahogy empátiával vagy feléjük .
Nekem úgy tűnik , mintha bele lettél volna kényszerítve egy helyzetbe , hogy láss és érezz a másik által , de azt nem tudom te ebben mennyire voltál közreműködő .  nekem úgy tűnt , mintha nem lenne ellenedre ez a kivételezés az egyszerű halandókkal szemben , de az erkölcsi értékeid úgy tűnik ennek ellenére megmaradtak .
Kiemeltem pár részt az álmodból , amik fontosak lehetnek , leginkább a te számodra , részemről csupán észrevételek .
Ha volna kedved mesélni a jelenségről , hogy te hogyan vélekedsz felőle , szívesen olvasnám .

megjegyzés : Egy biztos , a vámpír gyilkolni vitt téged magával  , te ebből nem kértél .

Érdekes "együttműködés" volt ez. Ezek szerint meg kellett tapasztalnod a vámpíri stílust. Hasznos lesz.

Believe írta:- olyan volt, mintha csak megfigyelő lennék
-  pontosan ezt akarta, hogy lássam és érezzem, amit ő -  folyton visszakerültem a testébe.
-  Olyan volt, mintha vagy egy emlék lenne, amit nem lehet befolyásolni vagy mintha egy előre eltervezett menete lett volna.
-   Akinek a testében voltál , az egy vámpír volt

- A díszletek elég pompásak voltak  és nagyra törőek voltak
- Csak férfiak mászkáltak az álomban
- Tipped a helyet illetően , vagy varázsló iskola , vagy befolyásos  titkos társaság központja
- A vámpír láthatatlan volt .
- halottak a rendből gondoskodni kell róluk
- Egy katedra ahol valaki  védekezési eljárásokról szónokolt .
-  Mindenhol tisztaság volt
-  A belső termekben tanulók voltak . fiatalok . Kint az épületen kívül   idősebbek .

- Magasabb rangú rendtagok képesek voltak érzékelni a vámpírt
- A vámpír élvezte , hogy az emberek félnek tőle
- A vámpírnak itt volt egy nagyon fontos kijelentése ami Greywolffal is kapcsolatos .  Azt mondta , hogy : " magukon kívül nincs is más a teremben akit embernek lehetne nevezni " Ez azt jelenti , hogy Greywolfot a vámpír nem tekintette embernek , mivel a jelenlétével tisztában volt .
- A vámpír ölni készült
- Grey kiszabadult az ölést megelőző pillanatokban . Ebben már nem akart részt venni feltehetően .

Azt hiszem Greywolf te nem szereted a vámpírokat . Mégis valahogy empátiával vagy feléjük .
Nekem úgy tűnik , mintha bele lettél volna kényszerítve egy helyzetbe , hogy láss és érezz a másik által , de azt nem tudom te ebben mennyire voltál közreműködő .  nekem úgy tűnt , mintha nem lenne ellenedre ez a kivételezés az egyszerű halandókkal szemben , de az erkölcsi értékeid úgy tűnik ennek ellenére megmaradtak .
Kiemeltem pár részt az álmodból , amik fontosak lehetnek , leginkább a te számodra , részemről csupán észrevételek .
Ha volna kedved mesélni a jelenségről , hogy te hogyan vélekedsz felőle , szívesen olvasnám .

megjegyzés : Egy biztos , a vámpír gyilkolni vitt téged magával  , te ebből nem kértél .

Igaz. For_tis, nem szeretem a vámpírokat. Nem is gyűlölöm őket, de nagyon nem rajongok értük.
Az ölés ellen nem volt kifogásom. Egyáltalán nem érintett meg vagy borzasztott el, hogy meg fogja ölni azt az embert. Teljesen közönyösen álltam a dologhoz. Azt viszont nem akartam érezni, hogy milyen örömet okoz neki a táplálkozása. De, mintha valahogy fontosabb lett volna az, hogy lássam a külső jeleket, mintsem érezzem a kielégülését. Bár, ebben nem vagyok biztos.

Mayra1 írta:Érdekes "együttműködés" volt ez. Ezek szerint meg kellett tapasztalnod a vámpíri stílust. Hasznos lesz.

Gondolod?

Greywolf írta:

Igaz. For_tis, nem szeretem a vámpírokat. Nem is gyűlölöm őket, de nagyon nem rajongok értük.
Az ölés ellen nem volt kifogásom. Egyáltalán nem érintett meg vagy borzasztott el, hogy meg fogja ölni azt az embert. Teljesen közönyösen álltam a dologhoz. Azt viszont nem akartam érezni, hogy milyen örömet okoz neki a táplálkozása. De, mintha valahogy fontosabb lett volna az, hogy lássam a külső jeleket, mintsem érezzem a kielégülését. Bár, ebben nem vagyok biztos.

Ezt a részt azért emeltem ki , mert az álom kapcsán korábban ezt írtad :

- ' Az egész álom olyan volt, mintha csak megfigyelő lennék. Ugyanakkor az a személy, akit megfigyeltem, tudott róla, de pontosan ezt akarta, hogy lássam és érezzem, amit ő. Tudjam, lássam, tapasztaljam, amit ő. Az események úgy történtek, hogy nem tudtam befolyásolni, szinte sodortak magukkal. Ez nagyon nagyon ritkán szokott velem előfordulni, egy kezem meg tudom számolni, hogy hány ilyen álmom volt életemben.

Azt jelenti, hogy az álmaimban én, én vagyok. Mindent úgy teszek, mondok, érzek, érzékelek, gondolok, ahogyan azt ébrenlétben is teszem vagy tenném illetve nem teszem, ha nem akarom. Persze vannak olyan helyzetek, amiket nem lehet az ébrenléti világban megtenni, álomban mégis. Azokban is én vagyok és úgy cselekszem, ahogy magamat ismerve a "valóságban" is tenném. '

A vastagon kijelölt részek úgy vélem fontosak volnának .
Azt írod , nem tudtad befolyásolni az eseményeket , de az álom során nekem úgy tűnt , mintha olyan nagyon nem is akartad volna .
Ellenben azt is írtad , hogy az álmaidban Te - te magad vagy , és ide sorolhatóak az érzéseid és a gondolataid is .
Az álom során való önmafadról ezt írtad : "
Egyáltalán nem érintett meg vagy borzasztott el, hogy meg fogja ölni azt az embert. Teljesen közönyösen álltam a dologhoz.  "
Az itteni életedben szerintem ez rád egyáltalán nem jellemző , mert voltaképpen egy megértő  és együtt érző alak vagy .
Szóval ez személyiség különbözőségre utal .
Nos írtad , hogy az álmot nem tudtad befolyásolni , de valyon ez önmagadra is értendő volt ebben a kifejezésben , azaz nem magadat adtad ? Vagy magadat adtad a tapasztalat során is , de ez egy rejtett éned . Egy olyan valami amiért a neved sem véletlenül az ami , azaz Greywolf.

Believe írta:
Ezt a részt azért emeltem ki , mert az álom kapcsán korábban ezt írtad :

- ' Az egész álom olyan volt, mintha csak megfigyelő lennék. Ugyanakkor az a személy, akit megfigyeltem, tudott róla, de pontosan ezt akarta, hogy lássam és érezzem, amit ő. Tudjam, lássam, tapasztaljam, amit ő. Az események úgy történtek, hogy nem tudtam befolyásolni, szinte sodortak magukkal. Ez nagyon nagyon ritkán szokott velem előfordulni, egy kezem meg tudom számolni, hogy hány ilyen álmom volt életemben.

Azt jelenti, hogy az álmaimban én, én vagyok. Mindent úgy teszek, mondok, érzek, érzékelek, gondolok, ahogyan azt ébrenlétben is teszem vagy tenném illetve nem teszem, ha nem akarom. Persze vannak olyan helyzetek, amiket nem lehet az ébrenléti világban megtenni, álomban mégis. Azokban is én vagyok és úgy cselekszem, ahogy magamat ismerve a "valóságban" is tenném. '

A vastagon kijelölt részek úgy vélem fontosak volnának .
Azt írod , nem tudtad befolyásolni az eseményeket , de az álom során nekem úgy tűnt , mintha olyan nagyon nem is akartad volna .
Ellenben azt is írtad , hogy az álmaidban Te - te magad vagy , és ide sorolhatóak az érzéseid és a gondolataid is .
Az álom során való önmafadról ezt írtad : "
Egyáltalán nem érintett meg vagy borzasztott el, hogy meg fogja ölni azt az embert. Teljesen közönyösen álltam a dologhoz.  "
Az itteni életedben szerintem ez rád egyáltalán nem jellemző , mert voltaképpen egy megértő  és együtt érző alak vagy .
Szóval ez személyiség különbözőségre utal .
Nos írtad , hogy az álmot nem tudtad befolyásolni , de valyon ez önmagadra is értendő volt ebben a kifejezésben , azaz nem magadat adtad ? Vagy magadat adtad a tapasztalat során is , de ez egy rejtett éned . Egy olyan valami amiért a neved sem véletlenül az ami , azaz Greywolf.

Önmagamat adtam. Az álomban és itt is, nincs rejtett énem. Némi információ maradt ki illetve nem mondtam el. A rend tagjai nem voltak ártatlan báránykák. Ahogy a világban a hatalommal, illetve befolyással rendelkező egyének sem azok. A valóságban is úgy ítélem meg, hogy akiben nincsen részvét illetve jó érzés mások iránt, aki a hatalomért bárkin és bármin átgázolna, az nem tisztel magán kívül semmit sem, talán magát sem. Az ilyen személyt pedig, ha utoléri a végezete, nem tudom sajnálni. Az meg csak javít a dolgokon, ha nekem nincs benne részem, hogy a végezete utolérje.

Greywolf írta:

Önmagamat adtam. Az álomban és itt is, nincs rejtett énem. Némi információ maradt ki illetve nem mondtam el. A rend tagjai nem voltak ártatlan báránykák. Ahogy a világban a hatalommal, illetve befolyással rendelkező egyének sem azok. A valóságban is úgy ítélem meg, hogy akiben nincsen részvét illetve jó érzés mások iránt, aki a hatalomért bárkin és bármin átgázolna, az nem tisztel magán kívül semmit sem, talán magát sem. Az ilyen személyt pedig, ha utoléri a végezete, nem tudom sajnálni. Az meg csak javít a dolgokon, ha nekem nincs benne részem, hogy a végezete utolérje.

Így már értem . Ez így egészen más megvilágításba helyezi az egészet , mert  azt hiszem így kimondhatom , hogy ebben az érzésben amit leírsz nekem is volt már részem  vagy legalábbis valami hasonlóban .  Ha emlékszel az első sötét alakos álmomra , ahol a boltba bemenvén egy két ősi ereklyét vettünk meg a boltostól , egy billenő dobozkát és egy kelyhet . Az eladó undorral nyújtotta át ,  ami számomra megalázónak tűnt  az őseinkre nézve .  Ekkor harag gyúlt bennem és a sötét alakban megértésre leltem .

Egy fekvő emberi alakot láttam, teljesen kitöltötte a látómezőmet. Emberinek nevezem, de csak azért mert a széleken a végtagoknak és a fejnek megfelelő nyúlványai voltak. Mintha aranyszín fényből szőtték volna és fehéres, világosabb foltok tarkították. A közepén vonalszerű sáv húzódott és itt-ott a felszínén csomószerű kitüremkedések látszottak. A csomókat is vonalak kötötték össze, egy hálózatszerűséget alkotva. Olyan tanítás jellege volt, mert felismertem, hogy az egyes pontok az észlelés különböző állomásainak felelnek meg. Az álmodás pontja a test alsó felén fényesebben sugárzott.

Médea írta:Egy fekvő emberi alakot láttam, teljesen kitöltötte a látómezőmet. Emberinek nevezem, de csak azért mert a széleken a végtagoknak és a fejnek megfelelő nyúlványai voltak. Mintha aranyszín fényből szőtték volna és fehéres, világosabb foltok tarkították. A közepén vonalszerű sáv húzódott és itt-ott a felszínén csomószerű kitüremkedések látszottak. A csomókat is vonalak kötötték össze, egy hálózatszerűséget alkotva. Olyan tanítás jellege volt, mert felismertem, hogy az egyes pontok az észlelés különböző állomásainak felelnek meg. Az álmodás pontja a test alsó felén fényesebben sugárzott.

Hmm érdekes lehetett . Nem tudnád lerajzolni ?

Esetleg? Ezen fények is vannak és vonalak is. Amikor egyszer álmomban egy tepsiben feküdtem, az pontosan ilyen színes volt.

Húú szép is , meg egy kicsit félelmetes is .

Itt sáv is van:

A látni akarok című álmomban volt hasonló:

"Erre egy homályos emberalak kezdett kirajzolódni az ágyamban. Ami feltűnt rajta, hogy hosszabb volt mint az eredeti testmagasságom, a körvonalai remegtek és fehéres, szürkés fonalak alkották. A test közepén egy vízszintes kb. 50 centis izzó fénysáv volt látható."

A képek nem rosszak, de a pontok nem a fő meridiánokon voltak, hanem inkább a széleken. A fényes sáv viszont csaknem kettészelte az alakot.

Médea írta:A látni akarok című álmomban volt hasonló:

"Erre egy homályos emberalak kezdett kirajzolódni az ágyamban. Ami feltűnt rajta, hogy hosszabb volt mint az eredeti testmagasságom, a körvonalai remegtek és fehéres, szürkés fonalak alkották. A test közepén egy vízszintes kb. 50 centis izzó fénysáv volt látható."

A képek nem rosszak, de a pontok nem a fő meridiánokon voltak, hanem inkább a széleken. A fényes sáv viszont csaknem kettészelte az alakot.

Úgy tudom , ha az embernek az asztrális , mentális , kauzális meg a többi alkotó részét vesszük alapul , a testek egyre nagyobbak . Tehát ha józan ítélőképességgel tekintesz magadra és a tested nagyobbnak tűnik mint eredetileg volna , akkor elképzelhető , hogy amit látsz a nagyságától függően  következtetni lehetne , melyik részed az amire éppen rátekintesz .
Talán .

Megfizetem az árat

A piacon jártam, mikor az egyik árus hirtelen leszólított. Nem állítom hogy tudatos voltam, viszont akkor átsuhant rajtam a gondolat, hogy mit akar tőlem egy álomalak. Nálam az ilyen nagyon ritka. Ő maga is nagyon behízelgően vigyorgott, majd kezembe nyomott egy sárga szobrocskát azzal, hogy ez teljesíti a vágyaimat. Nem kért érte semmit, csak használjam egészséggel. És a dolog működött! Bármit szerettem volna, azonnal teljesült. Csak rá kellett néznem valamire, elképzelni mit akarok vele és elkezdődött a folyamat. A szobor nem teremtett, hanem már meglévő elemeket alakított át valami szebbé, jobbá, gazdagabbá, ahogy éppen gondoltam. 

Ennek azonban komoly ára volt, mert nem kaphatsz semmit, hogy ne adnál érte valamit. Például mikor láttam egy rosszul menő boltot, azt kívántam javuljon meg a forgalma, ez viszont azt eredményezte, hogy a szomszéd boltos tönkrement, mi több, az árui átkerültek a másik boltba. Az egyik felemelkedett, a másik lesüllyedt. És végig hasonló dolgok történtek. Nem kívánhattam olyat, ami mindenkinek jó lett volna, valaki mindig kárt szenvedett. Mindez nagyon csalódottá tett, mert mit tehet az ember ha hatalma van, de ezzel a hatalommal bármennyire szeretné is, csak keveseket tehet boldoggá. Ő maga pedig/én lelkifurdalások közepette kell élnem, azzal a tudattal, hogy hozhattam volna jobb döntéseket is.

Tanulságos tapasztalat volt , biztosan okultál belőle .

Tegnap eltöltöttem 1-2 órát egy idősek otthonában, már ott kicsit furcsa volt a környezet, fura érzés volt, de nem törődtem vele. Éjjel aztán világossá vált, hogy mi volt az a furcsaság. Megint megpróbált lenyúlni energiával egy test nélküli létező. Mondanom sem kell, nem úgy zajlott, ahogy ő gondolta.

Az álmom úgy kezdődött, hogy bátyámmal mentem egy mindkettőnk számára ismerős helyen, ami apránként változott meg, míg végül egy népes nyaralóhelyből egy kies erdő lett. Bátyám személyisége sem az igazi volt. Találtunk az erdőben egy régi, már majdnem düledező viskót, vastagabb ágakból volt összerakva, nyeregtetős volt. Bátyám elment mellette, én kíváncsiságból benyitottam. Így egyedül maradtam ott. Bent csupán egyetlen helyiség volt, rendetlen és gondozatlan, mint amilyen egy hely, ahol évek óta nem lakik senki. A helyiség közepén egy pottyantós wc-nek tűnő valami volt. Közelebb léptem hozzá és akkor láttam, hogy az nem az. Nem nyúlik le a föld alá, inkább csak egy lyuk, ami egy falécekből ácsolt lapon van rajta. A lyukon át leláttam a padlóra. Ott egy nagy kupac szalma volt, amin egy sötét bőrű, réges-régen kiszáradt, összeaszott múmia feküdt. Természetes úton mumifikálódott. Tovább fokozta a kíváncsiságom és közelebb hajoltam hozzá, ekkor a szemgödreiben megjelent egy-egy szemgolyó, amikkel engem nézett. Ez nagyon nem tetszett nekem, de nem megijedtem, inkább bosszankodtam miatta és kicsit hátráltam. Elfordultam tőle és morogtam, hogy nem lehet igaz, megint egy.
Ezután visszanéztem rá, de megint csak a szemek nélküli múmia volt az, de csak pár pillanatig, ahogy ránéztem, visszajöttek a szemei és már megpróbált megmozdulni is, nagyon nehezen ment neki, eleinte csak az egyik karja mozdult, azzal akart megfogni. Majd egyre jobban kezdett mocorogni, ekkor az elvárásaival ellentétben én nem megijedtem, hanem eldöntöttem, hogy hogy akkor felgyújtom. Végig sem gondoltam a gondolatot egészen és máris ott lobogott a jobb kezemben egy égő fáklya.
Ez a valami szemmel láthatóan nem örült ennek, energiát is vesztett és elvesztette a félelmetesebb valódi múmia formáját. Ekkor már inkább csak egy rongybabaszerűség volt. Elkaptam a hátát és arccal a padlóba nyomtam, jó erősen, felemeltem, hogy a feje lógjon lefelé, a szalmaágyával együtt őt is meggyújtottam a fáklyával. Már az egész ház lángolt, amikor észrevettem, hogy testvéreim mobiljai és az enyém is ott vannak bent a házban, felkaptam őket, így megteltek a kezeim, a kis cseles csak erre várt, már alig volt belőle valami, amikor megpróbált kislisszolni mellettem az ajtón, én viszont felé rúgtam, így kénytelen volt ismét a tűzben landolni. Valahogy oda keveredett unokahúgom, neki szóltam, hogy vigyázzon erre a valamire, nehogy kiszökhessen. A további sorsát nem ismerem, mert mozogni akartam, de nagyon nehezen ment, mikor végre sikerült, megmarkoltam az ágyat, amin a fizikai valóságban feküdtem és felébredtem. Hajnali háromnegyed háromkor.

Húh elég fura egy álom volt . De miből gondolod , hogy energiát akarhatott leszívni tőled és hogyan ?
Vagy valaki ezt akarta mondjuk ott amerre jártatok és ez álmodban így mutatkozott meg ?

Believe írta:Húh elég fura egy álom volt . De miből gondolod , hogy energiát akarhatott leszívni tőled és hogyan ?
Vagy valaki ezt akarta mondjuk ott amerre jártatok és ez álmodban így mutatkozott meg ?

Azért, mert vannak olyan lények, akik az élők, magasabb energiaszinten lévő létezőktől akarnak energiát nyerni. Az egyszerűség kedvéért nevezzük ezeket a lényeket most szellemeknek. Opos erről bővebben és szakszerűbben tudna nyilatkozni, azt hiszem.
Szóval, ezek a szellemek ha nem jutnak energiához, akkor egyre "jelentéktelenebbé" válnak, ahogy veszítenek az energiájukból. Mivel ők maguk nem képesek biztosítani saját maguknak a stabil energiaszintet, mint mondjuk egy élő szervezet. Ezért ezek a lények, hogy energiához jussanak másoktól lopják. Olyanoktól, akik náluk nagyobb energiaszinttel rendelkeznek. Sokszor már az is nagy löketet jelent nekik, ha egy stabil energiaszinttel bíró létező figyelmét felkeltik. Ha, még erős érzelmi reakciót is tudnak kiváltani belőle, annál jobb nekik, mivel annál több energiát tudnak úgymond elszívni. Még egy idős, de élő emberben is több energia van, mint bennük, főleg ha az az idős személy boldog, elégedett az életével és/vagy szeret is. Ők fogékonyabbak a halálra és a fizikai életen túli szintekre, mint mondjuk egy a húszas/harmincas éveiben járó személy. Más tészta persze azok a személyek, akik nyitottabbak a "túlvilágra" már ilyen fiatal korukban is. Szóval ezek a szellemek azért tanyáznak általában a temetőkben, és az ilyen helyeken, mert ott sokkal valószínűbben fordulnak elő a gyászoló, szomorú és így "sebezhetőbb" személyek, mint mondjuk egy nagyváros sétálóutcájában vagy akár egy erdőben. Az idősek otthona is ezért lehet ideális hely nekik.
Ugyan a szeretet, a pozitív érzések úgymond nagyobb energiával bírnak, mint a gyász és szomorúság, viszont ezek a szellemek olyan alacsony energiaszinttel rendelkeznek, hogy még a gyászoló, szomorú személyektől is bőven tudnak elszívni számukra nélkülözhetetlen energiákat. Sokkal könnyebben mint egy boldog személytől.
Ezért törekednek általában megfélemlíteni vagy elszomorítani valakit és pont ezért a legjobb megoldás, ha nem is figyelünk rájuk. Vagy, ha módunkban áll, ellene is fordíthatjuk a próbálkozását, bár ez utóbbit nem javaslom senkinek sem.

Greywolf írta:összeaszott múmia feküdt... közelebb hajoltam hozzá, ekkor a szemgödreiben megjelent egy-egy szemgolyó, amikkel engem nézett. Ez nagyon nem tetszett nekem, de nem megijedtem, inkább bosszankodtam miatta és kicsit hátráltam. Elfordultam tőle és morogtam, hogy nem lehet igaz, megint egy.
Ezután visszanéztem rá, de megint csak a szemek nélküli múmia volt az, de csak pár pillanatig, ahogy ránéztem, visszajöttek a szemei és már megpróbált megmozdulni is, nagyon nehezen ment neki, eleinte csak az egyik karja mozdult, azzal akart megfogni. Majd egyre jobban kezdett mocorogni, ekkor az elvárásaival ellentétben én nem megijedtem, hanem eldöntöttem, hogy hogy akkor felgyújtom. Végig sem gondoltam a gondolatot egészen és máris ott lobogott a jobb kezemben egy égő fáklya.

A múmia valószínűleg múmia maradt volna végig, ha nem fordítasz rá ekkora figyelmet. A szemek is csak akkor jelentek meg, mikor közvetlenül nézted. Ha eleve támadó szándékot feltételezel felőle, természetes hogy "életre próbál kelni" és rádmászni. Neki nem voltak elvárásai, ellentétben veled, aki egy rosszindulatú, energia elszívó lényt akartál látni benne, így ne csodálkozz ha megpróbált ennek a ráerőltetett szerepnek megfelelni. A gondolataidban élő mintának megfelelően viselkedett, mint ahogy a fáklyát is a gondolatod hozta létre. Ha tudatos vagy, rájössz hogy mindez illúzió és egy gondolattal félresöpröd az egészet.

Médea írta:
A múmia valószínűleg múmia maradt volna végig, ha nem fordítasz rá ekkora figyelmet. A szemek is csak akkor jelentek meg, mikor közvetlenül nézted. Ha eleve támadó szándékot feltételezel felőle, természetes hogy "életre próbál kelni" és rádmászni. Neki nem voltak elvárásai, ellentétben veled, aki egy rosszindulatú, energia elszívó lényt akartál látni benne, így ne csodálkozz ha megpróbált ennek a ráerőltetett szerepnek megfelelni. A gondolataidban élő mintának megfelelően viselkedett, mint ahogy a fáklyát is a gondolatod hozta létre. Ha tudatos vagy, rájössz hogy mindez illúzió és egy gondolattal félresöpröd az egészet.

Én szeretem a történelmet. Ha múmiát látok, akár ébren, akár álmomban, nem az az első feltételezésem, hogy élő vagy cselekvő. Előbb jut eszembe feltenni azt a kérdést, hogy vajon mit mesélhet a múltról, mintsem azt, hogy vajon bánthatna-e? Ekkor sem volt ez másképpen, azért hajoltam közelebb, hogy megvizsgálhassam a régen elhalt testet. Más nem.
Abban viszont igazad van, hogy a figyelmem rá irányítása miatt lett aktív. És abban is, hogy a fáklya az én akaratom miatt jelent meg. A viselkedése miértjében viszont nem gondolnám, hogy az én elvárásaim miatt cselekedett úgy, ahogy.

Greywolf írta:
Ezért törekednek általában megfélemlíteni vagy elszomorítani valakit és pont ezért a legjobb megoldás, ha nem is figyelünk rájuk. Vagy, ha módunkban áll, ellene is fordíthatjuk a próbálkozását, bár ez utóbbit nem javaslom senkinek sem.

Ha bele gondolok Greywolf te nem pont ugyan ezt tetted ?
- Legjobb megoldás , ha nem is figyelsz rá . Szóval tulajdonképpen a saját figyelmed volt az , ami életre keltette .Már maga a figyelmed adhatott neki energiát .
- Másodsorban ellene fordítottad a próbálkozását , azaz egyszerűen felgyújtottad .  Amúgy ez utóbbit miért nem javasolnád ?

Úgy látom Médeának is hasonló gondolatok jutottak az eszébe .

Believe írta:

Greywolf írta:
Ezért törekednek általában megfélemlíteni vagy elszomorítani valakit és pont ezért a legjobb megoldás, ha nem is figyelünk rájuk. Vagy, ha módunkban áll, ellene is fordíthatjuk a próbálkozását, bár ez utóbbit nem javaslom senkinek sem.

Ha bele gondolok Greywolf te nem pont ugyan ezt tetted ?
- Legjobb megoldás , ha nem is figyelsz rá . Szóval tulajdonképpen a saját figyelmed volt az , ami életre keltette .Már maga a figyelmed adhatott neki energiát .
- Másodsorban ellene fordítottad a próbálkozását , azaz egyszerűen felgyújtottad .  Amúgy ez utóbbit miért nem javasolnád ?

Úgy látom Médeának is hasonló gondolatok jutottak az eszébe .

De, igen, Fort_is! Azért nem ajánlom mert, akiben nincs kellő erő és jártasság, nincs kellő védelme, az nagyon könnyen pórul járhat. Meg, azért sem, mert, ha mégis megvan, akkor eltévedhet és úgymond elkezdhet vadászni is ilyen létezőkre. Ami, azért nem szerencsés.

Greywolf írta:
De, igen, Fort_is! Azért nem ajánlom mert,
1 / akiben nincs kellő erő és jártasság, nincs kellő védelme, az nagyon könnyen pórul járhat.
2 / Meg, azért sem, mert, ha mégis megvan, akkor eltévedhet és úgymond elkezdhet vadászni is ilyen létezőkre. Ami, azért nem szerencsés.

Elgondolkodtam rajta . Igen , érthető .

Believe írta:

Úgy tudom , ha az embernek az asztrális , mentális , kauzális meg a többi alkotó részét vesszük alapul , a testek egyre nagyobbak . Tehát ha józan ítélőképességgel tekintesz magadra és a tested nagyobbnak tűnik mint eredetileg volna , akkor elképzelhető , hogy amit látsz a nagyságától függően  következtetni lehetne , melyik részed az amire éppen rátekintesz .

Ebben lehet valami. Nekem a kéznézéssel kapcsolatban jutott eszembe hasonló. Attól függően milyen síkra vagy éppen behangolódva, változhat meg a kezed és persze a tested látványa. Méret és főleg a színekben különböznek egymástól. Gondolom a fizikájukra is igaz lehet ez. Van amit meg tudsz érinteni és van amit nem. Eddig ilyen kezekkel találkoztam:

1. halványsárgától a sötét arany színűig

2. krémszínű, tejfehér

3. átlátszó, üvegszerű

4. kékes árnyalatú

5. a valódival megegyező (ez talán az éteri szintet jelezheti, mivel ez van legközelebb a fizikai síkhoz)

Igen én is tapasztaltam ezeket , kivéve az arany színt  , olyannak még nem láttam . A kékesben bizonytalan vagyok .  A többi megvolt .

Kisülés

Egy mélység felett lebegtem, de úgy is írhatnám hogy a talaj alattam nem állt még össze talajjá. Rengeteg, rendeltetés nélküli tárgy úszott alant a semmiben. Azt hiszem ismét az a helyzet állt elő mint egy korábbi álmomban, ahol hirtelen kiugrottam egy ablakon és egy félkész világba csöppentem (lásd: Kéznézés és álmodó helyzet /4).
Vihar készülődött. Feltámadt a szél, sötét felhők gyülekeztek, dörgött, villámlott. Félni kezdtem hogy belém csap a villám és mintha ezzel kizárhatnám magam az eseményekből, a füleimre szorítottam a tenyereimet és becsuktam a szemeimet.

Aztán mint valami erős statikus kisülés, az egyik tenyeremből szikra pattant ki és a másikba áramlott át, vagyis egyenesen keresztül az agyamon. Pár másodpercig folyamatosan rázva és szörnyű kínokat okozva kötötte össze a kezeimet a kékes villámocska. Már-már azt hittem megzápulok, szétégeti az agyamat, mikor egyszer csak véget ért. Utána sem éreztem sokkal jobban magam, az agyam kocsonyaként remegett a fejemben. Tudtam hogy álmodom, de ez sem védett meg a rosszulléttől. Hamarosan felébredtem.