Egyéb tapasztalatok

Zoli írta:De éppen az, hogy akkor már ébren voltam.

Ébren voltál, és nem hallottad, hogy szól a tévé? Ezt aligha lehet elhinni. Mert mi változott volna, amitől egyszercsak elkezdtél hallani? És ami nem úgy volt, mikor még nem hallottál? Nyilván semmi. Egyetlen dolog változhatott, hogy teljesen felébredtél.

Lehetett hamis ébredésed, igen. De például ezért gáz, ha az ébrenlétedet nem tudod az álmodásodtól megkülönböztetni. Teljesen hamis következtetésre jutsz, most a test működésével kapcsolatban, máskor meg mással kapcsolatban.

Ha valóban ébren voltam, nos én magam sem értem miért és hogyan történhettek ezek az események. Kb 5-6 alkalommal tapasztalhattam ilyesmit mostanában. 
Ha esetleg hamis ébredés volt és az lenne az oka, hidd el nem igazán lehet az álom és az ébrenlét között különbséget tenni. Az ember azt hiszi felébredt, miközben valamilyen egészen más állapotba került. Tulajdonképpen ezért hamis az ébredés, mert később rájön az ember, hogy csak álmodta, hogy ébren van.  Hmm ez esetben viszont nálam mégis valami eltérés volna, mivel én nem érzékeltem, hogy felébredtem volna egy hamis ébredésből. Nálam egyszerűen csak ez a hallás és nem hallás volt a különbség, bár milyen állapotok is uralkodhattak.

fortis írta:Szóval már ébren vagyok, és a tv folyamatosan egész éjszaka megy, így tehát elvileg hallanom kellene, de ez mégsem így működik. Miután felébredek eltelik néhány másodperc, mire hallani kezdek. Ez a hallás sem egy csapásra történik, hanem fokozatosan. Elöször is a csendből feltűnik de halkan, majd a normál hangerő értékéig fokozódik. Ez az egész számomra azért fura .mert eddig úgy tudtam .hogy a környezeti zajok beszűrődhetnek az álmainkba, de ezek a tapasztalatok inkább arra engednek következtetni, hogy alvás közben a hallás is ki volna kapcsolva.

Nincs kikapcsolva a hallás, csak ilyenkor az agy jobban megválogatja hogy mit hall meg. A pihenéshez ki kell zárnia az olyan hangokat amik nem fenyegetik a biztonságát. De bármilyen szokatlan zaj képes lehet felébreszteni, ez egyszerű önvédelmi reflex. Ahogy kezdünk ébredezni egyre több környezeti ingert enged át és ezek gyakran be is épülnek az álomba. A kezdeti süketséged magyarázata szerintem a fáradságod. Pihenésre lenne még szüksége a testednek, ezért az agyad próbálja blokkolni a legfőbb zavaró tényezőt, jelen esetben a tévé hangjait.

Ez is lehet egy magyarázat. Nekem is eszembe ötlött, de ha a fáradtságot nézzük, akkor a test nem ébredt volna fel magától, hisz még szüksége lenne a pihenésre. Ezek az ébredések viszont spontán ébredések voltak.

Eltolódás
Tudom sokan nem hisznek benne, és magam sem tudom igazán megmagyarázni, de történnek olyan dolgok, amik nem szokványosak. Ezek csak pillanatok, de talán sokunkkal megtörténhetnek, csak gondolom az emberek elsiklanak felette.  
- Az időeltolódás amikor körülöttünk annyira lelassul minden, hogy szinte végtelenbe nyúlnak a pillanatok, és úgy tekintünk a világra, mint egy lassított filmfelvételre.  Azt hiszem ez gyakoribb lehet, velem is megtörtént amikor a kanyarban a motor mellett repülve észleltem az idő eltolódását. 
- Van olyan pillanat, amikor viszont minden megáll. Mondhatni megáll az idő.  Ilyesmit is tapasztaltam már, autó vezetés közben. Gondolom elég veszélyes lehet, és ezt sem értem igazán mi okozhatta, de egy 110-es tempónál amikor hirtelen megáll a kép, és pár tized másodperc múltán folytatódik minden, eléggé meghökkentő.
- Téreltolódás, vagy a figyelem eltolódása?. Erről  Castaneda gyűjtőpont eltolódásának elmélete jutna leginkább az eszembe. Ez egy ma esti tapasztalat. 
Póz hason fekvés. Hirtelen azt veszem észre, hogy valami bennem, illetve rajtam kívül ami mégis hozzám tartozik, eltolódik balra felfelé.  Az eltolódás következménye egy álom környezet. Álmodom, de ez csak pillanatok műve. Ez a pont vagy valami aztán visszacsúszik jobbra lefelé, és én újra az ébrenléti környezetemet tapasztalom.  Azt mondják a gyűjtőpont a lapockák magasságában lehet, én ezt most nem tudnám helyileg meghatározni, hogy ami elmozdult honnan is melyik pontból mozdulhatott el. Egy biztos viszont,  hogy az álom és az ébrenlét közötti pályán mozgott, és a két pont meghatározó állapotot eredményezett.  Hogy a két pont között mi volt? Pusztán csak az érzékelés. Ennek a mozgó valaminek az érzékelése, legyen az bár mi is.

Az idő relatív. Ez tény. 
Tudom, annyira nem lelkesedsz a kvantumfizikáért  mindannyiunk "teste" apró rezgő húrokból áll, ami ki tudja honnan kapja az energiát. Mondhatni, több bennünk a tér, mint az anyag.
Az idő pedig csak egy illúzió, mert mindig csak Most van. De mi lelkesen eljátszuk az ellenkezőjét. 
Spec. egy pár napja itthon vagyok, nyugalomban. Sok mindent nem csinálok, lassan telik az idő... mondhatom. 
Ma pl. Elmentünk sétálni, és megdöbbenve jöttem rá, hogy ez állapot csak 3 napja tart,de én évszázadoknak érzem... De tényleg! De én ezalatt az idő alatt szinte életeket leéltem... 

Irigylem kicsit ezt az időt.

fortis írta:Irigylem kicsit ezt az időt.

Megértem. Mondjuk a nyáron egy nap szabim sem volt, és két ember helyett dolgoztam, szó szerint. 
Minden pillanatát megérdemli a testem, a lelkem, a férjem.

Sajnos ezzel én is így vagyok. Egy nap szabim sincs, ami van azt kórházakban töltöm el kísérőként.

Reggel dolgozni mentem , délután pedig haza jöttem a munkából. Mekkora hatalmas különbség! 
Na jó nem az a lényege hogy hová mentem vagy honnan jöttem és miért, hanem az, hogy mennyire megkülönböztethető a tudatosság jelenléte vagy hiánya.
Igen, azt hiszem ez egy egészen jó példa ennek demonstrálására.  
Reggel amikor mentem, rácsodálkoztam a világra. Majdnem olyannak tűnt, mint amikor álmodok, a kapu amin áthaladtam a kertből az utcára tudtam ,hogy ott van a helyén és megfigyelhettem fémes  alakzatát, majd elhaladtam a bambuszerdő mellett és úgy sétáltam el a kocsiig a ködös félhomályban.  
Délután amikor haza értem pár perc elteltével jöttem rá, hogy úgy jöttem haza, hogy észre sem vettem a kaput amin áthaladtam, a bambuszokra sem  figyeltem fel, egyszerűen kiszálltam az autóból, a következő pillanatban pedig már itthon voltam. 
Hmm óriási a különbség, olyan akár egy tudatos és  egy nem tudatos álom különbsége volna.

Látás
Végre rájöttem, hogy miért láthatok este a sötétben , holott csukva van a szemem.  Szóval volt egy idő, amikor mindenféle egyéb magyarázatot találtam rá, de most beugrott, hogy ez azért lehetséges, mert az emlékeimben rögzülve lehetnek a lakás berendezései. Talán a vakok is így láthatnak, ezért nem mennek neki az asztalnak és így tovább. Szóval semmi ezós vagy egyéb magyarázat, egyszerűen az emlékek berögzültsége teheti lehetővé, hogy csukott szemmel is láthatok néha.

Már volt egy két alvási paralízises tapasztalatom, de ez most mégis nagyon különbözött.  Szóval úgy érkezett, mint egy fényrobbanás.  Mintha vakuval belevillantanának az ember szemeibe, és némi sistergő hang is kíséri a jelenséget. Ezek után rájöttem, hogy mozdulni sem tudok, az ilyesmi azért egy kicsit mindig félelmetes.

Nem aludtam, inkább nevezném olyasféle  meditatív állapotnak. Kicsit olyan, mintha megérteném önmagamat, mi miért, és honnan indulhat ki, önmagam nyomán.
- Láttam a gondolataimat akárcsak kívülről figyelném, és rájöttem az egész egy felszínes dolog, akár egy játszma, amivel önmagamat igazolom, magam vagy mások számára.. 
Marha érdekes, mert valóban olyan mint egy álarc ami ránk tapad, ez a felszínünk, a megnyilvánulásunk, a kapcsolatunk a külvilággal. Az életünk tulajdonképpen a gondolataink megnyilvánulása, ami végig kísér bennünket az utunk során. 
-Aztán megláttam valami mást is, valamit ami mélyebbről jövő. Ennek nem sok köze van a gondolatokhoz, inkább tűnik automatikus reakcióként, úgy nevezném érzelmi hullám. Ha a külső burok a gondolat, akkor ez a felszín alól tőr elő. Nem tudom honnan jön, de sokkalta mélyebbről. 
-Vajon mi lehet ez ami rálát a felszínre és érzékeli önmaga érzelmi hullámai jelenlétét? Ez egy harmadik szint, de nem tudnám besorolni, hiszen még mélyebbről jövő.

Vajon üzennek a halottak? 
-Meg kellett volna találnom egy fontos dokumentumot amiről nem tudtam hogy hol van, úgy véltem nincs is a környezetemben, hanem valaki másnál. Aztán lefekvéskor arra gondoltam, Mandula biztosan tudná a választ, de ő már sajnos nem fogja tudni nekem elmondani.  Nem tud velem kapcsolatba lépni, ha lehetne biztosan megtette volna már.  Aztán felébredtem valamikor éjfél után, felkapcsoltam a villanyt, és egyenesen a szekrényhez mentem, kinyitottam az ajtaját, és azonnal megtaláltam a dokumentumokat.  
Ennek az az érdekessége, hogy minden iratot két dobozban őrzünk, amiket átnéztem már pár hete, de ott ezeket nem találtam. Meg is fordult a fejemben, hogy még egyszer át kellene néznem, de aztán jött ez a tapasztalat.

Ez baj szerintem.

Szellemi és/vagy érzelmi kimerültség?

Részemről ez tudatos döntés eredménye,azaz annak következménye.  Az álmok és a valóság egyre közelednek egymáshoz, és remélem egy idő után teljesen egybe olvad. Ez a cél.  Tudom kívülről nézve örültségnek tűnik, de számomra nem az. Más nézőpontból Castanedás megközelítéssel, a Tonal és a nahual egybeolvasztása.

Áprilia írta:

Efi írta:Ez baj szerintem.

Mondok egy példát is, ez most történt. Eszembe ötlött, hogy éjszaka mintha lett volna olyan álmom is, hogy a szomszéd macskája bejött a lakásunkba a nyitva hagyott bejárati ajtón (néha ui. úgy szellőztetek, hogy kitárom félig a bejárati ajtót. Kergettem benn a macskát, hogy menjen ki. Aztán amikor ez az “álom” ma eszembe jutott, elbizonytalanodtam, hogy de hisz ez a valóságban is megtörtént. Akkor most volt ilyen álmom, vagy nem?

 Na ez az !

Hát nem tudom...addig oké, ha egyedül élsz, de mondjuk ha gondoskodni kell egy gyerekről...  .. Hazahoztam e Pistikét az oviból, vagy csak álmodtam... Adtam e neki enni, vagy sem...kissé kockázatosnak tűnik...

Veszna írta:Hát nem tudom...addig oké, ha egyedül élsz, de mondjuk ha gondoskodni kell egy gyerekről...  .. Hazahoztam e Pistikét az oviból, vagy csak álmodtam... Adtam e neki enni, vagy sem...kissé kockázatosnak tűnik...

Annak tűnik, de nem az, mert nincs különbség ébrenlét és álom között, a feladataidat ugyan úgy elvégzed, mert józan épelméjű maradsz.  Probléma akkor adódik, ha az elme megbomlik, de az mindenképpen problémákat okoz akár álmodással akár anélkül is.
Szóval nem mondom, hogy nem veszélytelen, de az ember azért próbál tudatossá lenni, hogy ne legyen az.

Nem úgy gondoltam a bajt, hogy veszélyes, bár veszélyes is. Kilépsz az ablakon, mert tudsz repülni. Aztán mégse, mert most épp nem álmodsz. 
A veszélyességét leszámítva azért érzem bajnak, mert nem az történik, mint amit hihet valaki, hogy az álom és a valóság egymáshoz közelít. Ezek éppen olyan merően különböző mezsgyéi maradnak tapasztalatoknak, csak megszűnik az a képességed, hogy megkülönböztesd a kettőt. Vagyis nem a "világok" közelítenek egymáshoz, hanem a tisztánlátásod homályosodik el.

Hát igen ez is megtörténhet, olyan ez mint aki mondjuk elköltözik Kínába, ott él hosszú hosszú ideig, és már nem is igazán tudja, hogy ő most akkor kínai e, vagy inkább az ahonnan jött? 
De itt nem egészen erről van szó. Oké az emlékek elhomályosulása vélhetően a gyakorlat velejárója. Feltennék egy kérdést: Mit gondoltok a kanálgörbítés egy trükk, vagy létező dolog? Éber állapotban a kanál nem fog elgörbülni, de álmodásban bár mi megtörténhet. ha viszont a kettő egyesül, akkor ébren álmodhatsz, és bár tudatában vagy éber állapotodnak a kanalat mégis  bármerre csavarhatod.

Nagyon magas labdát dobtál fel ezzel a kanállal  
Amúgy ez az egyik kedvenc idézetem.

Igen sokatmondó.

Csak egy egyszerű tapasztalat. Láttam az energia kezemet( ujjamat) teljesen véletlenül. Tulajdonképpen gépeltem a klaviatúrán, és előbb ugrott ez az energia ujjam a másik betűre, mint maga a fizikai.  Ennyivel gyorsabb lenne a szellem mint a fizika? Gondolom igen.

fortis írta:Csak egy egyszerű tapasztalat. Láttam az energia kezemet( ujjamat) teljesen véletlenül. Tulajdonképpen gépeltem a klaviatúrán, és előbb ugrott ez az energia ujjam a másik betűre, mint maga a fizikai.  Ennyivel gyorsabb lenne a szellem mint a fizika? Gondolom igen.

Színtiszta energiából állunk, a szándékod a gondolatoddal születik meg együtt. 

Egy olyan helyen jártam, ahol igazán meg kellett erőltetnem magamat, hogy biztosítsam magamat afelől, hogy nem álmodom.  Nagyon fura egy érzés amikor összeomlik az ember valóság érzete, és nem tud különbséget tenni ébrenlét és álom között.