Egyéb tapasztalatok

efi írta:Ébren álmodás? Fortis az katasztrófa! Az is, hogy ebbe az irányba törekszel.

Nem tudom Efikém, miért véled ezt olyan katasztrofálisnak?

fortis írta:

efi írta:Ébren álmodás? Fortis az katasztrófa! Az is, hogy ebbe az irányba törekszel.

Nem tudom Efikém, miért véled ezt olyan katasztrofálisnak?

Azt hiszem Efi, te teljesen félreértheted ezt az ébren álmodás témát. 
Ez nem azt jelenti, hogy ébren vagy de annak megfelelően cselekednél, mintha álmodnál. A kettőnek e tekintetben semmi köze nincs egymáshoz. 
Az ébren álmodás inkább hasonlatos egy meditációhoz.
Olyan állapotot idézel elő, ahol a valóságot , azaz annak vizualizált állapotát beleviszed egy ábránd térbe, vagy szellemi térbe most nem igazán tudnám kifejteni, hogy a térnek ez a része hová is lenne pontosan sorolható.  Cselekedni pedig ebben a térben cselekszel, de nem fizikailag, hanem mintha álmodnál. 
Ez egy óriási felfedezni való terület a lehetőségek terén. Nem tudom vannak e lehetőségek, de ki kell fürkészni és ez egy kaland.  
Rájöttem, hogy ennek tanulmányozása fontos lépés lenne a számomra.

Ma volt néhány érdekes tapasztalatom. 
Éber állapotban  történt, hogy külső szemlélőként sikerült megfigyelnem magamat. Tehát nem aludtam, nem meditáltam, semmi különöset nem csináltam , és mégis így történt. 
Az egyik alkalomnál az asztal mellett ültem és a tévét néztem. 
A másik alkalomnál a munkahelyemen feküdtem a padon és gondolkodtam éppen valamin. 
Mindkét alkalomnál tisztában voltam az éppen aktuális gondolataimmal és felülnézetből figyelhettem magamat. Ráadásul azt is konstatálhattam magamban, hogy ez nem csak egy két pillanatig tart. 
Klassz volt megélni, mivel roppant érdekes élmény volt.

Szóval jelen vagyok én a tudat, és próbálom elhessegetni azokat a képeket és hangokat, amik akár egy vetítő vászonra kitárulnak elém.  A  tudatom mintha le lenne kötözve, figyelemmel követi a látottakat.
Azt mondom, legyen már vége, nem akarom ezeket a dolgokat látni  hallani, nem érdekelnek, szeretnék más dolgokra összpontosítani. 
Néha sikerül, néha nem. 
De mi ez az elém ömlő marhaság, ami valóban csak szemétnek tűnik  sok felesleges gondolat? Én mint tudat a figyelő vagyok, és cselekvővé szeretnék válni, de amíg a szemét ömlik  kicsi az esély.  
Ezek nem az én gondolataim, és mégis az én gondolataim.  Az egyik gondolatom figyeli a másikat, és tulajdonképpen olyan mintha harc dúlna a kettő között, melyik maradjon talpon. 
Csak azt nem értem, ha én vagyok a megfigyelő, akkor a másik micsoda? 
Arra nem gondolnék, hogy a tudat alatti lenne, hiszen az észrevétlenül cselekvő ha jól tudom .

Emlékeztek régebben meséltem, hogy volt egy olyan helyzet, amikor egy mérőpoharat fogtam a kezemben, és mintát akartam venni egy savas csatornából.  Akkor egy gondolat futott át az agyamon, hogy elég kellemetlen egy helyzet volna, ha eltörne a pohár a kezemben, és az üvegszilánkok beleesnének a csatornába.  Akkor amint  erre gondoltam, abban a pillanatban a mérőpohár ketté vált, a teteje a kezemben maradt, az alja pedig bele esett a csatornába.  Nagyon meglepődtem akkor, hogy hogyan történhetett ez akkor meg. 

Most hasonló dolog történt velem.  Egy szűrőn keresztül kellett átfolyatni egy oldatot, egy tartályba, és azt kezdtem el mondani az egyik kollégámnak, hogy jobb lesz ha ő megfogja a szűrőt, amíg én a tömlővel bajlódom, hogy a szűrő bele ne essen a tartályba . Épp, hogy belekezdtem a mondanivalómba, a szűrő gondolt egyet, és abban a pillanatban beleesett a tartályba. Természetesen eszembe jutott ez az előző alkalom is, és arra gondoltam talán az ember többre is képes lehetne.  Arra, hogy mire még nem tudom, de talán lehet egy olyan erő, ami ezt az egészet  előidézheti, vagy irányíthatja.

Szerintem nem te csináltad ezeket, hanem megérezted, hogy be fognak következni.

Gurdijeffet nem ismerem, de amikor az öntudatosságban rá tud nézni az ember önmagára, arról meg vagyok győződve, hogy nem tényleges fizikai távolságból való ránézést kell érteni alatta.

"Mindkét alkalomnál tisztában voltam az éppen aktuális gondolataimmal és felülnézetből figyelhettem magamat"

Igen, ez azt jelenthette, hogy két oldalról láthattam magamat. Egyszer kívülről, itt jelen volt a távolság, és másrészt belülről, ahol a gondolataimat láthattam.

Mindenesetre különleges és szokatlan tapasztalatod volt.

Tulajdonképpen maga a világ érdekes és szokatlan, csak nêha megmutatkozik a szokatlansága, néha még nem.

Ami folyton megmutatkozik, az már nem tud szokatlanság lenni.

Szinkronicitás?
Felébredtem, és a plafont bámultam még egy darabig.  Mandula a konyhában üldögélt, és keresztrejtvényt fejtegetett éppen. 
Aztán Káin jutott az eszembe, hogy megölte Ábelt a testvérét.  Ekkor különös dolog történt, ez egy párbeszéd. 
- Mandula, Káin testvére ugye Ábel volt?- kérdeztem tőle, bár amúgy is tudtam a választ, csak vártam a megerősítést.
-Jé, csodálkozott el Mandula, épp most ebben a pillanatban írtam be a keresztrejtvénybe Káin nevét, arra a kérdésre, hogy Ábel testvére ki volt?

Mondjuk tegnap is hasonló eset történt meg velem, egy kollégámmal cseteltünk wiberen, és kérdezni akartam tőle, hogy mit csinál?
 Pontosabban azt, hogy tanul e( ?), mire ő beírta, hogy tanul. 
Káromkodtam is, hogy ez nem igazságos, mert éppen akkor gépelte be, amikor én is a kérdést, így az én részemet törölnöm kellett, mert így feleslegessé vált.

Nem szinkronicitás. Az más.
Te valahogy ráhangolódsz arra, ami a másik fejében van.

Efi írta:Nem szinkronicitás. Az más.
Te valahogy ráhangolódsz arra, ami a másik fejében van.

Gondolod Efi? Bár ezek spontán események, Mayra szerint inkább olyasféle telepátia.
Mondjuk Mandulával kapcsolatosan nem csodálkoznék, de a kollégám szinte idegen a számomra.

Ha már szépen eszembe jutottatok, gondoltam el kellene látogatnom valakihez csak úgy gondolatilag, Efit ebből aztán kizártam, mert ő kifejtette, hogy nála ilyesmivel ne próbálkozzak, Asd-t meg nem ismerem olyan nagyon, de Ápriliát annál inkább, és amúgy is e téren ő volt az első gondolatom.  Szóval kigondoltam, mit is szeretnék igazán, aztán mint az aktív fantáziánál vártam, hogy történik e majd valami.  Botorkáltam is valahol egy lakásban a sötétben, de fogalmam sincs arról, hogy hol. Gondoltam az ablakra teszek egy kis benyomást, és lelki szemeim előtt láttam, amint szétrepedezik az üveg, mintha egy kővel dobták volna meg, de hamar elhessegettem ezt a gondolatot, hideg is van, a szél is fúj, nem akarnék nekik rosszat, ez így nem lenne jó.  Aztán csak felborult egy kép, nem nagy, olyasféle amit a polcra szoktak tenni, és úgy véltem, na ez nem is olyan rossz. Ha történik náluk valami, azt úgy is beírja talán, bár azt hiszem inkább csak elfantáziálgathattam, mintsem hogy igazán történjen valami.  Mondjuk az is igaz, hogy a végeredményt sosem lehet előre tudni.

Ismét érdekes dolog történt. 
Mandula a konyhában volt, én a fürdőben.  Valahonnan eszembe jutott a Tövismadarak. c régi sorozatból, amikor a pap azt mondta, hogy " Az én nevem Rophus Douws."  Ezt fennhangon is kimondtam, és ettől Mandulának eszébe juthatott valami. 
Ekkor történhetett az érdekesség, mert elkezdtem énekelgetni a János Vitéz dalszövegének egyik kedvenc sorát,( vastagon kiemelt)  ami a következő lenne

"Én a pásztorok királya, legeltetem nyájam
Nem törődöm az idővel, a szívemben nyár van.
Szerelemnek forró nyara égeti a lelkem, 
Amióta azt a kislányt egyszer megöleltem.
Be-be járok a faluba, édes Ilsukámhoz, 
Az én nevem, az én nevem Kukorica, Kukorica János.

Kukorica közt találtak, ott szedtek fel engem.
A nevem is heeej parasztos, de én nem szégyellem.
A juhásznak épp elég ez, úribb, cifrább nem kell.
Ragaszkodom a nevemhez igaz szeretettel.
Becsületes jó magyar név, nem hímez, nem hámoz,
Az én nevem, az én nevem Kukorica, Kukorica János.

Hat ökör sem visz el tőle, összenőttem véle, 
Id'adhatná fél országát király őfelsége.
Kínálhatna püspökséggel a római pápa,
Csalogathat csalfa csókkal cifra úri dáma.
Odanőttem Iluskámhoz, mint levél a fához,
Az én nevem, az én nevem Kukorica, Kukorica János."


Erre Mandula felkiáltott.  Honnan tudtad, hogy pont ez járt a fejemben? 
Hmm válasz sajnos nincs, csak mosolygás. 
Amúgy jó lenne tudni a választ. 

Áprilia írta:Ugyan mi? Ezeréve együtt éltek, sülve főve együtt vagytok, nincs azon semmi csodálkoznivaló, hogy néha ugyanarra gondoltok. Ez még kollégákkal is előfordul, nemhogy házastársakkal.

Hát lehet.  A múltkor meg kint ült a konyhában , és keresztrejtvényt fejtett.  Én a szobában voltam, és mondtam valamit. Erre kiderült, hogy pont az volt a válasz a kérdésre, amin elidőzött és amin töprengett. 
Hú ez valóban jó nagy véletlen. 
Hmm pár hozzászólással feljebb látom ezt már be is írtam. A rejtvényben Káin nevét kellett beírni ha jól látom.

Álom és ébrenlét
- Néha olyan fura tapasztalataim vannak e téren.  A leginkább rosszul eső dolog gyerek koromban történt, erről már meséltem, amikor azt álmodtam, hogy ajándékokat kaptam, és ezek az ajándékok az ágyam mellett lévő kis székre voltak téve, a dobozaikban.  Ez tulajdonképpen meglepetés volt, mert amíg aludtam, az idő alatt csempészték a szüleim oda.  Nos amikor megláttam nagyon örültem neki, és még az éjszaka során felébredve még egyszer leellenőriztem, hogy valóban ott vannak. Mindent rendben találtam, ezért vissza aludtam, és eztán jött a meglepetés.  Mikor reggel felébredtem , az ajándékoknak hűlt helye volt. Hiába kerestem, meg kérdeztem rá a szüleimtől, ajándékok nem voltak. Ez akkor nagyon rosszul esett, pláne azért, mert ugye éjjel felébredvén, még minden a legnagyobb rendben volt. 

- Aztán elő fordul néha, hogy azt álmodom, hogy ébren vagyok. Most többnyire azokra az esetekre gondolok, amikor álmomban az ágyamon fekszem, és amikor tulajdonképpen valóságosan is felébredek jön a meglepetés.  nem azon a helyen és nem abban a pozícióban találom magamat, mint ahogyan azt álmomban gondoltam volna, és érzékeltem.

- Néha olyasmi is előfordul, hogy amikor felébredek, nem tudom hol vagyok. El kell telnie egy kis röpke időnek mire rájövök.  Ez főként akkor szokott előfordulni, amikor nem itthon vagyok. 

- A ma reggel viszont elég furcsán alakult.  Azt álmodtam, hogy fekszem az ágyamban kicsit felhúzott térdekkel , és a takarómra egy könyvet támasztottam, aminek a lapjai között lapozgattam a kezeimmel.  Az feltűnt nekem, hogy nem tudtam elolvasni belőle egy sort sem, olyan volt mint aki rosszul lát, és szemüveg nélkül csak a sorok kivehetők, de a szavak homályba vésznek.  Aztán hirtelen felébredtem, és bár  ugyan abban a testhelyzetben voltam, a könyv nem volt sehol, nem volt a kezemben. Ezen annyira meglepődtem, hogy nem értettem a helyzetet. Hová lett a könyv, amikor az imént még itt tartottam a kezeimben?

fortis írta:..nem azon a helyen és nem abban a pozícióban találom magamat, mint ahogyan azt álmomban gondoltam volna, és érzékeltem.

Ez megtörténik fordítva is, mikor álomban más helyen és pozícióban ébredsz fel mint a valóságban vagy. A hamis ébredés nem feltétlenül helyhez kötött jelenség, ébredtem már fel házon kívül az ajtó előtt feküdve, vagy az udvar közepén is.

A dupla.
A dupláról már tudni, hogy az az éter test. 
Ez már nem először történik meg velem, és kedvelem is ezt az állapotot, mert annyira érdekes.  Nem ez nem egy alvó állapot, hanem egy ébrenléti de ellazult helyzet. A szemeim csukva vannak, és én mégis látok.  Eleinte nem értettem ez hogy lehet, de immár tudom, hogy a látás nem a fizikai szemeimnek köszönhető.  Gondoltam felemelem a fizikai kezeimet, és lám normálisan láthatom, akár csak a nyitott szemeimmel nézném. Aztán felemeltem ismét a kezeimet, de ezúttal nem a fizikait akartam, hanem az éterit. Ez is ugyan úgy sikerült mint a fizikait, meg is tekintettem és a megszokott fehér enyhén áttetsző  alakját mutatta.  Ez is rendben volt, tehát tudom irányítani az éteri testemet, és fürkészni kezdtem a szoba egyéb részeit. A tér különösképpen kitágult, ezt úgy szoktam megfogalmazni magamban, hogy mélysége lett neki, és arra gondoltam, útra kellene kelni, ezt így ilyen formán még sohasem próbáltam.  Olyan természetesen már volt, hogy az ágyam végében találtam magamat míg a test az ágyon feküdt, és ki is léptem a házból, de ezek spontán álomból keletkeztek, ezért mindig volt némi kétség az idő elteltével, hogy igazán nem e ezek a tapasztalatok is csak álmok voltak? Tudom, hogy nem, de azért valami homály mégis csak ott van. Ez vagy az ehhez hasonló eseteknél, viszont ébrenlétben történnek meg a dolgok, ezért egészen más dimenziókba helyezik ezeket a tapasztalatokat. Végül is nem jutottam túl a szobán, valahogy kiestem a tapasztalatból.

Nem tudom ismered-e Arthur E. Powell: Az éterikus test című könyvét? Alapos munka, minden részletre kiterjedő. Már régen olvastam de emlékszem hogy nagyon tetszett. Az asztrális és a többi testről is írt könyveket.

http://www.teozofia.hu/Olvas/78_Etertest.html

http://www.teozofia.hu/Olvas/55_Asztraltest.html

asd94 írta:Nem tudom ismered-e Arthur E. Powell: Az éterikus test című könyvét? Alapos munka, minden részletre kiterjedő. Már régen olvastam de emlékszem hogy nagyon tetszett. Az asztrális és a többi testről is írt könyveket.

http://www.teozofia.hu/Olvas/78_Etertest.html

http://www.teozofia.hu/Olvas/55_Asztraltest.html

belenéztem, és hirtelen ki is emeltem ezt a két különös mondatot.:

- Nagyságban mintegy 6-8 mm-re nyúlik túl a bőrön. Az éterikus aura, vagy egészség-aura – ahogyan gyakran nevezik – viszont több tíz cm-nyire nyúlik túl a bőrön, erről bővebben a továbbiakban lesz szó.
"- Megjelenésében az éterikus testmás halvány ibolya-szürke vagy kékes-szürke színű, tompán fénylő és a sűrű fizikai test durva vagy finom szerkezetének megfelelően, durva vagy finom szerkezetű."

- Nekem ebben az a furcsa, hogy amit én látok éterikus kezemet az tört fehér színű, légies, majdnem áttetsző. A mérete pedig kisebb mint a normál kezeimé, legalábbis kisebbnek tűnik valamivel. Tehát sok eltérés volna a két azaz a saját és a leírt minőségben. Nem tudom ennek mi lehet az oka.  

Ez is egy különös tapasztalat volt, lehet így elmondva azt mondjátok ááá ez hülyeség, de megélni mégis valóságos volt.  Szóval az embereket láttam egy szupermarket előtt. Az embereket mint fajt, és nem úgy, mint embertársaimat. Úgy láttam őket, mint egy szemlélő, egy olyan érzéssel mint aki nem tartozik közéjük, elkülönülten, talán az érezhetne ilyesmit, aki egy időutazó géppel visszautazna mondjuk a középkorba, de csak mint szemlélőként. Furcsa magányos érzés ez a megtapasztalónak.

Gondolatok
- Korán felébredtem, de aztán vissza dőltem még az ágyba, hogy elernyesszem magamat.  Ezzel nincs is gond, de a fejemben párbeszédek, és gondolatok kavarogtak. Ezt ismerem, és próbálom elcsendesíteni, de néha mint most is, elkezdtem figyelni ezekre a hangokra.   Nem tudom visszaidézni sajnos, , de rájöttem, hogy ezek a gondolatok nem az enyémek voltak.  Jó tudom erre lehetne azt mondani, hogy dehogyisnem, de nem, mégsem tudom beilleszteni a magaménak, hiszen egy valaki gondolatai lehettek, amik egy másik emberről szóltak.

Igen, de jó lenen tudni mi ez?  Elkapott emlékfoszlányok e csupán, amik valahonnan beszűrődhettek és ott maradhattak e valahol a tudat alatt, vagy valóban elkapott párbeszédek e valahonnan az éterből, vagy esetleg annak ellenére, hogy ezekről úgy véljük, hogy nem nekünk intézett, de mégis hozzánk küldött üzenetek volnának?  Régebben amikor még sokat meditáltam, adódott olyan alkalom, hogy nagyon megijedtem, mert annyi hang jött elő, mintha egy áruházban lettem volna, és minden beszélgetés a fejembe tódulna. Nagyon ijesztő, és félelmetes volt az a tapasztalat, féltem, hogy nem fogok e megbolondulni, akkor egy időre a meditálást abba is hagytam.

Hogy is mondjam el, egy kis időre olyan furcsán láttam az embert.  Szóval talán úgy lehetne kifejezni, hogy annak láttam ami. Alakokat láttam hús vér alakokat ahogyan valójában is kinézünk, és akik tudattal rendelkeznek. Ezek a hús testek  a kezük és a fejük mozdulataival segítették kifejezésre juttatni mondanivalójukat, és a szemeiket is egymásra meresztették, hogy a másik figyelmét jobban sakkban tarthassák, vagy éppen hogy a mondanivalójuk fontosságát ezzel is nyomatékosíthassák.  Tudom én sem vagyok különb, én is közéjük tartozom, én is így cselekszem és teszek. Mégis  valahogy úgy láthattam az embert, mint még soha. Az emberek egoisták mind egytől egyig. Fontos számukra, hogy mások megértsék mondanivalóikat. Persze tudom ez másképp nem is működhetne, de nincs különbség az akaratos elnyomó és az elszenvedő között.  Hogy ki hol áll, csak tudomásul vétele és elfogadása a helyzetből adódó önkifejezésünknek.  Önmagunk bábjai vagyunk, önmagunkat játsszuk el és produkáljuk a világ felé. Legtöbbször hamisan, de ezt bár tudhatjuk valahol belül, nem veszünk róla tudomást.  Ezt mind láthattam valamelyik nap. Igaz nem tartott csak pár percig.

Különös dolgot sikerült megfigyelnem alvás és ébrenlét átmeneti időszakából,
ez pedig nem más, mint a hallás mint  érzékelés .
Szóval már ébren vagyok, és a tv folyamatosan egész éjszaka megy, így tehát elvileg hallanom kellene, de ez mégsem így működik. Miután felébredek eltelik néhány másodperc, mire hallani kezdek. Ez a hallás sem egy csapásra történik, hanem fokozatosan. Elöször is a csendből feltűnik de halkan, majd a normál hangerő értékéig fokozódik. Ez az egész számomra azért fura .mert eddig úgy tudtam .hogy a környezeti zajok beszűrődhetnek az álmainkba, de ezek a tapasztalatok inkább arra engednek következtetni, hogy alvás közben a hallás is ki volna kapcsolva. Ennek mondjuk ellent mond , amikor valakit felébresztenek, éppen ezért teszi annyira érdekessé az általam megtapasztaltak ennek ellenkezőjét. Ha a teóriám igaz, akkor ez egy felfedezés abból a tekintetből, hogy az ébresztésnél talán nem is annyira a hangok, mint inkább valami más az, ami az emberre hathat.
Tudom nem fogtok egyet érteni, de a tapasztalataim ettől még valósak.

Oké, hogy valósak a tapasztalataid, de nekem meg olyan tapasztalataim vannak, hogy még alszom, illetve ébredezem, de még nem vagyok ébren, viszont hallom, ami szól. Pontosabban szólva mikor felébredek, emlékszem (hiszen amíg fel nem ébredek, nem vagyok tudatos), hogy már ébredés előtt is hallottam.

Szerintem amikor mélyen alszunk, nem hallunk, csak az alvás és ébrenlét határán.
Valószínűleg azért tpasztalhattad meg, mert alvás közben is tudatos voltál.

De éppen az, hogy akkor már ébren voltam. 
Ha sutba dobom a teoriám, esetleg volna még egy kézenfekvő magyarázat. Nos meglehet, hogy ezek az ébrenlétek  nem igazi ébrenlétek, hanem esetleg hamis ébredések, legalábbis addig a szakaszig, amíg meg nem jönnek a hangok. Miután megjöttek a hangok, akkor válthatok át  normál ébredésre. Minden esetre ez többszöri tapasztalat, igen érdekes.