Álmokról általában

"képzeld el, hány valódi "szökni" vágyó van jelenleg ebben a rendszerben."

Ja. Én sem akarok szökni. Mert nem gondolom azt, hogy fogoly vagyok. Hanem hogy a saját jószántamból vagyok itt. Hogy a földi élet lehetőség olyan dolgok megvalósítására, amik máshol nem lehetségesek.

Efi írta:"képzeld el, hány valódi "szökni" vágyó van jelenleg ebben a rendszerben."

Ja. Én sem akarok szökni. Mert nem gondolom azt, hogy fogoly vagyok. Hanem hogy a saját jószántamból vagyok itt. Hogy a földi élet lehetőség olyan dolgok megvalósítására, amik máshol nem lehetségesek.

Ennek nagyon örülök efi, mindannyiunk célja és szerepe megvan itt a Föld-ön kivétel nélkül,csak úgy viccből és ingyen nem osztogatták a jegyeket ide. 

Képzeld el efi, pont rád gondoltam mosogatás közben amikor ezeket a sorokat írtad 
Micsoda energiák tombolhattak benned, hogy még Kínában is utolért 

Efi írta:"képzeld el, hány valódi "szökni" vágyó van jelenleg ebben a rendszerben."

Ja. Én sem akarok szökni. Mert nem gondolom azt, hogy fogoly vagyok. Hanem hogy a saját jószántamból vagyok itt. Hogy a földi élet lehetőség olyan dolgok megvalósítására, amik máshol nem lehetségesek.

Szerintem mi ugyanerről beszélünk. Szökés alatt nem a Föld bolygóról való szökést, hanem a hamis személyiség levedlésèt értjük. Hogy tisztán lássunk végre.

Mindig elfelejtem leírni, de ha kristályt akartok választani álmodáshoz, , a Labradorit legyen az! Ő az álom-utazók köve, portálokat nyit meg és erős védelmet nyújt. 

Nagyon szép, szeretem a kristályokat, bár az én kedvencem az opál.

Áprilia írta:

Ma reggel azon gondolkodtam, hogy milyen nehéz is a tudatos elalvás...

Ha nem ismernéd akkor ajánlom Nanci Trivellato videóit. Én nagyon szeretem, tényleg szakértője a témának.

Köszi az ajánlást asd, meg fogom nézni! Jól gondoltad, hogy még mindig foglalkoztat ez a gondolat, tegnap épp annak néztem utána, hogy milyen gyakorisággal volt nekem ilyen, és voltaképpen az utóbbi tudatos álmaim mind olyanok voltak, hogy tudatosan csúsztam álomba.

A kettőt nem lehet ennyire határozottan szétválasztani. Sok az átfedés és egyik állapotból a másikba lehet lépni. Az alvó test láthatóságához azt fűzném hozzá, hogy ha tudatos vagy kilépés közben, akkor valóban láthatod amint elszakadsz a fizikai testedtől, de amint átlépsz az asztrális síkra már nincs mit meglátni. A fizikai világ egy laza másolatában vagy, mindennek van egy asztrális lenyomata és te éppen a fizikai tested lenyomatában - tudathordozóban - tevékenykedsz. Azonban ez a világ nem olyan állandó, reagál a gondolataidra és akarattal formálható. Ha látni akarsz egy testet az ágyadban, akkor teremtődhet egy. Attól függ mik az elvárásaid. Na itt egy példa tőlem:

"Az ágyam felé néztem, de sehol se láttam az alvó testemet. Ekkor a Castaneda féle tanításra gondoltam és elkiáltottam magam: Látni akarok! 
Erre egy homályos emberalak kezdett kirajzolódni az ágyamban. Ami feltűnt rajta, hogy hosszabb volt mint az eredeti testmagasságom, a körvonalai remegtek és fehéres, szürkés fonalak alkották. A test közepén egy vízszintes kb. 50 centis izzó fénysáv volt látható."

De ez tudatos álom volt, nem? Pont azért, mert tudtál teremteni az elvárásaidnak megfelelően. Tké-ban/asztrális világban is tudsz teremteni?

Áprilia írta:De ez tudatos álom volt, nem? Pont azért, mert tudtál teremteni az elvárásaidnak megfelelően. Tké-ban/asztrális világban is tudsz teremteni?

Hogyne. Épp ez az asztrális anyag egyik legfontosabb tulajdonsága, nagyon érzékeny a gondolatokra. A saját és mások gondolatai is alakítják. Még a testünk képe is amiben érzékeljünk magunkat egy gondolatforma. Annyira belénk van rögzülve az emberi forma, hogy másként nem is tudjuk elképzelni a létezést. Ezért van az hogy mikor a kezedre nézel gyakran a teremtődés valamelyik fázisában látod. Átlátszó, színes, torz, stb. Az elvárásod hozza létre. Ellenben a környezetedre az a jellemző hogy a valóságnak megfelelő, mivel a tárgyak nem gondolkoznak, nem teremtenek, csak lenyomatot hagynak maguk után a térben. Ha tudatos vagy ezen a síkon, új dolgokat teremthetsz.

Ha már álmodunk. 

Jók ezek a saját munkák, amikor valaki önmagából ad.

Ez kicsit olyan mint Veszna hangulat kifejezései. Nálam is az, csak így jobban  meg tudom mutatni.  De ettől függetlenül még az álmodásról szól, ahogyan minden más is.

Elértem egy olyan állapotba, amikor megálmodom hogy mi fog történni. Néha jó, és aztán megtesszük vagy csak megtörténik aminek történnie kell, de a kellemetlen dolgokkal még nem tudtam mit kezdeni. Hiába álmodtam meg azt amitől tartanék  nem tudtam rajta változtatni. Egyszerűen csak megtörténnek a dolgok, ez egyenlőre elég riasztó. Meglehet lehetne tenni ellene, csak még nem tudom hogyan.

Az események a szellemi világból indulnak ki. Amikor valamilyen történés megformálódik "odaát", akkor képesek vagyunk álmunkban - mivel akkor ott tartózkodunk - ezt fogni. Mivel a fizikai világban ez később fog formát ölteni, azaz megvalósulni, ezért úgy éljük meg, hogy előre megálmodunk valamit, ami még nem következett be, pedig a bekövetkezés olyankor már elindult.

Efi írta:Az események a szellemi világból indulnak ki. Amikor valamilyen történés megformálódik "odaát", akkor képesek vagyunk álmunkban - mivel akkor ott tartózkodunk - ezt fogni. Mivel a fizikai világban ez később fog formát ölteni, azaz megvalósulni, ezért úgy éljük meg, hogy előre megálmodunk valamit, ami még nem következett be, pedig a bekövetkezés olyankor már elindult.

Efi nagyon jól megfogalmaztad, teljesen elképzelhető, hogy ez így működhet.

"Vegyünk egy speciális esetet. Hiszen mindig kapcsolatban vannak valamilyen karmikusan összefüggő halottal. Ha ezt a viszonyt különösen bensőségessé, reálissá akarják tenni, akkor helyes, ha előbb tekintetbe vesznek egy fontos szabályt, azt ugyanis, hogy a szellemi világ számára az absztrakt gondolatok és képzetek a legkevésbé jelentősek. Ami absztrakcióban marad, az nem jut át a szellemi világba. Ha tehát, mondjuk, csak absztrakt módon gondolnak a halottra, úgy is mondhatjuk, hogy absztrakt módon szeretik, akkor nem sok jut oda. Ha azonban intenzíven, konkrét dolgokhoz kapcsolják ezt a viszonyt, akkor átjut. Úgy értem, hogy például bizonyos szituációra emlékeznek, amikor még a halott életében együtt voltak vele. Egészen pontosan tárgyszerűen elképzelik: szemben állt vagy ült, sétálni mentek. Egészen konkrét helyzeteket képzelnek el, hogy milyen volt, mit mondott, mit mondtak neki, hangszínét is elképzelik, és ami a legnehezebb, megpróbálják a vele kapcsolatos akkori érzéseiket feleleveníteni lelkükben. A vele átélt konkrét dolgokhoz kötődnek. Azután innen kiindulva megpróbálnak valamit mondani a halottnak, amit az életében mondanának valamilyen helyzetben, amit kérdezni akarnak, amit közölni akarnak. Ezt megint úgy viszik véghez, mintha még itt volna, ismét egészen konkrétan. Ez átjut. Amikor úgy érzik, hogy most közölnek valamit a halottal vagy kérdeznek tőle még valamit, azért közvetlenül, abban a pillanatban nem jön létre a kapcsolat. Ilyen vonatkozásban számításba kell venni az időt. Az időnek a szellemi élet számára valóban egészen más jelentősége van, mint itt a fizikai létben.
Ha önök nem is szellemi kutatók, azért az imént jellemzett módon valóságos kapcsolatot létesíthetnek a halottal. De az időnek mintegy be kell érnie, hogy valóban eljusson a halotthoz, amit el akarnak hozzá juttatni. Akinek nincs tudatos beavatása, tudatos kapcsolata a szellemi világgal, annál általában az a helyzet, hogy a halotthoz fűződő kapcsolat kialakításához különösen egy pillanat fontos, éspedig az elalvás pillanata. Az ébrenlétből az alvásba való átmenet pillanata, egyben az a pillanat, amely leginkább eljuttatja a halotthoz azt, amit a nap folyamán hozzá intéztek, amint leírtam. Az elalvással a szellemi világba vezető út a halottak birodalmába is elviszi azt, amit hozzá intéztek. Ezért kell az álmok értelmezésénél óvatosan eljárni. Az álmok nagyon gyakran csak a nappali élet reminiszcenciái, emlékei, de nem feltétlenül azok, a valóság is tükröződhet bennük. Különösen a halottakról álmodott álmok - nem mindig, de gyakorta - tényleg az igazi halottakkal való kapcsolatból származnak. Az emberek azonban általában azt hiszik, hogy ami álmukban megjelenik, amit a halott közöl, az közvetlenül úgy igaz, ahogy álmukban megjelenik. Nem így van, hanem amit elalváskor akartak a halottal közölni, azt fogadja, és álmukban az jelenik meg, ahogyan fogadja. Tehát éppen, mikor álmukban közöl valamit, ez annak a jele, hogy közölni tudtak ővele valamit. Ez az, amit jellemeztem, tehát ahelyett, hogy azt hinnék, hogy álmukban megjelent a halott és mondott valamit, azt mondhatják: álmodtam a halottról, tehát valóban eljutott hozzá, amit mondtam neki, megmutatta álmomban, hogy közlésem elért hozzá.
A halott közlésének érkezésére - mondjuk feleletére vagy hasonlóra - viszont az ébredés pillanata különösen fontos. Az ébredés pillanatában kerül át a szellem birodalmából, amit a halott az úgynevezett élőkkel akar közölni. Ez azután saját lelkünk mélyéből merül fel. Az emberekre jellemző, hogy nem szívesen figyelnek arra, ami saját lelkük mélyéből merül fel. A mi korunkban az embereknek általában nem sok érzékük van ahhoz, hogy megfigyeljék azt, ami lelkük mélyéből merül fel. Csak a külvilág benyomásait veszik fel szívesen, legszívesebben elkábítanák magukat azzal szemben, ami lelkük mélyéből ered. Ha azonban valaki valóban észreveszi, hogy lelke mélyéből gondolat vagy eszme merül fel, úgy saját ihletének tartja. Ez jobban kielégíti hiúságát. A mélyből felmerülő dolgokat így saját ihletünknek tartjuk. Lehetnek azok, de legtöbbször nem ez a helyzet. A lelkünkből ihletként felmerülő dolgok legtöbbször a halottaktól kapott feleletek. Mert a halottak mindenképpen velünk élnek. Ami tehát látszólag belőlünk szól, azt voltaképpen a halottak mondják."
(Rudolf Steiner)

Köszi Efi ez nagyon érdekes volt. Engem már csak az a példa vagy gyakorlati része érdekelne, amiből Steiner ezeket az elgondolásokat meríthette.  Feltételezem, hogy nem pusztán leült, elkezdett gondolkodni, és ezek a mondatok pattantak ki a fejéből. Jó lenne arról olvasni, hogy honnan meríthette ezeket a gondolatokat, mi lehetett az alapja.

Látta a szellemi világot is. A földi világban is: ha ránézett a dolgokra, látta a mögöttük levő szellemi működést.

Nagyon tehetséges.

Milyen érdekes, amikor a világunkból úgymond átviszünk dolgokat az álmok világába.  Tárgyakra gondolok. Pl utazok a villamoson álmomban, jön az ellenőr, eszembe jut, hogy kell, hogy a táskámban legyen villamos jegy, hiszen kb egy hete vettem mert mentem valahová, és még maradt nálam néhány belőle. Kinyitom a tatyót álmomban , és jé, tényleg ott vannak a jegyek.

Erre még az "úgymond" is erős kifejezés.
Ha velem álmodsz, szerinted átvittél engem?

Efi írta:Erre még az "úgymond" is erős kifejezés.
Ha velem álmodsz, szerinted átvittél engem?

Attól még nem , de nem lehetetlen átvinni a Castanedai elméletek szerint. Behúzlak az álmomba, így az én álmomat álmodhatod. Ez esetben ha így történik akkor igen .

Szerintem az álmodban csak eszedbe jutott az itteni életed.

Áprilia írta:Szerintem az álmodban csak eszedbe jutott az itteni életed.

Igen ez így van,csak olyan érdekes érzés volt, hogy ugyan az volt nálam mint az itteni életemben. Csupán megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne ezt oda vissza valósággá tenni.

Ezt csak úgy emlékeztetőül 2017-ből . Remélem nem az ukrán atomerőműről szólt. 
A sugárzás
Egy magas épületből jöttem volna lefelé a lépcsőn,  de idő közben rájöttem ez túl sokáig tartana, ezért inkább a liftet választottam. 

Az épület maga legalább 40 emelet magas lehetett, és én valahol a felső szintek egyikén voltam. Lenéztem a lépcsők között húzódó mélységbe, ami megerősített az iménti elhatározásomban.
A liftben voltak páran még rajtam kívül, hivatalos személyek és civilnek tűnők, de tudtam itt senkiben sem lehet megbízni, mert mondhatni ellenséges területen tartózkodhattam.  
A földszinten az egyik civilnek tűnő nőnek valamiért gyanússá válhattam, és faggatni kezdett volna, de én félre húztam, és gyorsan egy olyan helyet kerestem, ahol vastagabbak lehettek a falak, és ahol remélhetően nincsenek ablakok.  
A földre rántottam a nőt, miközben valahogy az értésére adtam, hogy kuporodjon össze amennyire csak lehet, mert őrült nagy a baj.  A nő megérezhette, hogy komolyan beszélek, mert nem ellenkezett, én pedig fölé görnyedve teljesen átkulcsoltam, hogy a testemmel is védjem amennyire ez lehetséges. 
Nem tudom mi lehetett az ok, de hamarosan meg is érkezett a lökéshullám, és éreztem, hogy áthatol az egész testemen, és már tudtam, hogy ezt itt senki sem úszhatta meg, még a nő sem, akit megpróbáltam megmenteni a lehetőségeimhez képest. 
Ez egy nagyon furcsa testi érzettel járt, nagyon nehéz lenne pontosan leírni, mintha egy atombomba robbant volna valahol, és annak a sugárzása söpört volna végig a környezeten. 
Az álom folytatásában egy nagy vízparton vagyunk, többek közt az a nő is akit az imént próbáltam volna megmenteni, a víz nagyobb hullámokat vetett, és az emberek félelem nélkül dobáltatták magukat a tajtékzó vízzel.  Tudtuk, hogy csak napjaink lehetnek hátra, és aztán meghalunk, közülünk senki sem maradhat pár napnál tovább életben.

Hűha!

Figyelj, az ember álmodik néha olyan furcsákat, amikről nem lehet tudni, hogy honnan jön.
Az álmok egy része a nap közben látottak-hallottak átváltoztatott megismétlése, másik részük a személyiségünkről mond olyan dolgokat, amik nappal nem tudatosak, harmadrészüknél az alvás alatt átéltekre emlékezünk, szintén transzformált formában. Ezós körökben szokás azt gondolni, hogy előző életekkel álmodunk, én úgy tudom, ilyen elenyészően kevés esetben fordul elő. Néha arról álmodunk, ami majd lesz. Aztán vannak olyanok, amikről fogalmunk sincs, hogy kerül hozzánk. Mintha egy másik ember életéből származna. Vagy akár állatéból. 

Furcsa egy álom, amit álmodtál, de ki tudja, honnan jött.

Én például álmodtam azt, hogy letarolt egy váratlan helyről érkező busz, és a következő pillanatban kívülről néztem az összetört testemet a busz kerekei alatt. Nem tudom, ezt mire véljem, melyik kategóriába soroljam.
Még az is lehet, hogy a busz egy atomkatasztrófát szimbolizál.

Ha jelképesen nézzük akár azt is igen . De ez az erőmű az oroszoknál volt és nem Csernobil. Amiket hallani mostanában a hírekben és ahogy visszaolvasgattam a régi álmokat ugrott elém, hogy "na ne már," remélem a valósághoz semmi köze ! Ha mégis , akkor meg lehet egy alternatívája, mert abból viszont sok lehet.