Álmokról általában

fortis írta:

Áprilia írta:

Áprilia írta:
Ez a jel arra utal, hogy ez is álmodásban történt. Ha igen, talán itt is arra ment ki a játék, hogy Carlos tudatosodjon álmában? Bár itt nemigen erről volt szó. Majd elolvasom ezt a könyvből, mert ennek megítéléséhez kell egy teljesebb szövegkörnyezet.

Ezt tudtam most előkeresni, fortis.
Úgy emlékeztem, hogy Florinda Donner: Álomban ébren c. könyvével kapcsolatban is feltettem ezt a kérdést valahol, de most nem találom, ti. hogy váltakoznak benne azok a részek, amiket közös álmodásban élt át, és azok a részek, amelyeket ébrenlétben. A könyv persze annyira ravaszul és tökéletesen - ahogy Castaneda és Florinda mondta "varázslói módon" - van megírva, hogy nem jelzik ezt az egyes részeknél, hogy melyik melyik. Amikor először olvastam, egyszerűen csak letaglózott az egész, annyira tetszett, akkor még nem vettem észre benne ezt a kettősséget, illetve nem foglalkoztam azzal, hogy megkülönböztessem. Aztán amikor másodszor kezdtem olvasni, akkor egyből feltűnt, hogy "valami nem stimmel", azonban még így sem tudtam mindig követni, hogy mikor melyik tudatállapot van.   

Igen , végül is minél többször olvasom el  én is , annál  jobban kezdem érteni , mikor milyen helyzetben vannak éppen .

Castaneda könyveihez képest Florinda könyve még annyiban is más, hogy abban az események gyakorlatilag folytatólagosak. És ehhez képest folyik annyira össze, hogy ember legyen a talpán, aki megállapítja, hogy melyik jelenet zajlik ébren és melyik álomban. És amire meg most jöttem rá még pluszban, az az, hogy gondolj bele, mindezt ugyebár 20 évnyi varázslóság után tudta csak megírni, mivel ahhoz, hogy ezt így egybefüggően, folytatólagosan megírja, az kellett, hogy vissza tudjon emlékezni az álmaira, az áloméletére. Ehhez össze kellett, hogy álljon neki, illetve egyesítenie kellett a jobb-és a baloldali tudomást! Ráadásul ő a tanonckodásának az idejét, azaz a kezdeteket írta meg 20 év távlatában. Igazi kihívás az a könyv! Egyre érdekesebb és érdekesebb mélységeit fedezi fel az ember.
És ugyanezt teljesítette Taisha is, ő is megírta a maga könyvét. És ott is ugyanez ám a szisztéma fortis, mint amire most, Florinda könyvének másodszori elolvasása után te is rájöttél.

 

Megmondom őszintén, én nem szeretem se Florinda, se Taisha, se Sanchez könyvét. Mikor olvastam őket, végig erős ellenszenv munkált bennem, szinte kényszerítenem kellett magam, hogy ne dobjam őket félre. Hazugság az egész, élősködnek Castaneda életművén, hülyítik és lehúzzák az erre fogékony népet. - ezt gondoltam és most is erősen hajlok erre az álláspontra (különösen Sancheznél).

Igaz, pont én voltam az, aki még Castaneda hitelességét is többször megkérdőjelezte, de aztán mindig visszataláltam hozzá, mert a magyarázatait igaznak találtam, és újra és újra be tudta bizonyítani számomra a tanítások értékességét.

De ezt egyáltalán nem érzem a női tanítványoknál. Akárhányszor belelapozok könyveikbe, ismeretlen harag áraszt el, utálatot érzek, olyan, mintha égetné a kezem. Nem túlzok. Ugyanez van bennem, mikor a "húgocskákról" van szó. A falra tudnék mászni ezektől az őrült nőktől. Lehet épp ez a problémám velük. Hiányzik belőlük a férfi tanítványokra jellemző józanság, és mivel magam is földhözragadtabb beállítottságú vagyok, a "genarókat" viszont nagyon kedvelem.

Meg kell még említsem Armando Torres könyvét. Benne kellemesen csalódtam. Szerzője szimpatikus, lelkes kereső, de talán túlságosan is függ mestere szavain és nem tartom elég önállónak. De mivel Carlos is többször nyilatkozik benne, kicsit visszahozza a don Juani időket, mikor még ő maga is csak egy futóbolond volt. Nosztalgikus.

Mindez persze szubjektív vélemény, gyanítom Áprilia másként látja.

Szóval a nők , főként Florinda Donner ahogy előadta történetét az " Álomban Ébren " -c könyvében , ő valóban egy tipikus álmodó , bár besorolása szerint inkább cserkésző volt . Na szóval arra gondoltam , hogy amíg meg nem komolyodott , annyira tipikus női vonásai voltak , hogy ez már sok embert kiakaszthat és talán Etoile is ettől mászhatott a falra szerintem .    Én mondjuk végig röhögtem a ténykedéseit , nagyon agyafúrtan csavaros egy gondolkodása van a női nem egyes képviselőinek .   

Áprilia írta:

fortis írta:Szóval a nők , főként Florinda Donner ahogy előadta történetét az " Álomban Ébren " -c könyvében , ő valóban egy tipikus álmodó , bár besorolása szerint inkább cserkésző volt .  Na szóval arra gondoltam , hogy amíg meg nem komolyodott , annyira tipikus női vonásai voltak , hogy ez már sok embert kiakaszthat és talán Etoile is ettől mászhatott a falra szerintem .    Én mondjuk végig röhögtem a ténykedéseit , nagyon agyafúrtan csavaros egy gondolkodása van a női nem egyes képviselőinek .   

Azért ez szép teljesítmény volt tőle, lásd be:

Áprilia írta:
...mindezt ugyebár 20 évnyi varázslóság után tudta csak megírni, mivel ahhoz, hogy ezt így egybefüggően, folytatólagosan megírja, az kellett, hogy vissza tudjon emlékezni az álmaira, az áloméletére. Ehhez össze kellett, hogy álljon neki, illetve egyesítenie kellett a jobb-és a baloldali tudomást! Ráadásul ő a tanonckodásának az idejét, azaz a kezdeteket írta meg 20 év távlatában. Igazi kihívás az a könyv!

Persze , egyértelmű , hogy nagy teljesítmény volt , annál is inkább , hogy eleinte tényleg nem tudta , hogy tulajdonképpen mikor milyen tudatállapotban is van . Mikor volt ébren és mikor álmodott .

Én azt mondanám , hogy  Florinda egy született tehetség volt és tulajdonképpen az élete is úgy zajlott , hogy szinte nem volt különbség az ébrenlétei és  az álmai között . Sokszor ezért nem tudta , hogy ébren van e , vagy álmodik . Azt akarom ebből kihozni , hogy a jobb és a bal oldal nála születésétől fogva szinte együtt állt így nem lehetett nagy megerőltetés a számára visszaemlékezni az álmodásban történtekre . A nagyobb teljesítmény inkább onnan vélhető , hogy meg tudta különböztetni egy idő után , mi lehetett álom és mi ébrenlét a megelőző tapasztalataiban .
Ezért talán amikor azt kérdezgette , hogy álmodik e / ? / az tulajdonképpen lehetséges , hogy nem is a valóság tesztelés végett volt , hanem mert valóban nem tudott különbséget tenni már álom és ébrenlét között és kívülről várta a segítséget amit rendszerint ez irányban meg is kaphatott .

Áprilia írta:

fortis írta:
Azt akarom ebből kihozni , hogy a jobb és a bal oldal nála születésétől fogva szinte együtt állt.  

Nem gondolnám, hogy így lenne. Ehhez forma nélkülivé kell válni, mely még a don juan féléknek is egy élet munkájába telt, amely csak a tanulás melléktermékeként fordulhat elő (a végterméke pedig a szabadság).

Na de előfordul , hogy vannak olyanok , akik valóban nem tudnak különbséget tenni . Velem is előfordult már , hogy nem tudtam ébren voltam e , vagy álmodtam ?  Vagyis , hogy amit álmodtam , úgy emlékeztem rá , hogy nem álom volt , de ehhez nem biztos , hogy forma nélkülinek kellene lennem . Lehet szóval ilyesmi létezhet , mint Florinda esete esetleg oly módon , hogy nem forma nélküli az ember , de mégis összefolyik a kettő és ezért így emlékezik ahogy .
Nos igen , az ilyen esetekben , mikor a két világ összefolyik ha másként nem , hát emlékezetben , akkor ez elképzelhető , hogy a jobb és a bal oldalt nem érinti még olyan szempontból , hogy kiegyenlítődve lenne
Persze más megélni valamit és más visszaemlékezni rá , hmm és akkor még ott vannak a hamis ébredések , amiben ha vissza elalszol , nincs az az ember aki utólag megmondja , álmodhatta e vajon , vagy valóban ébren lehetett ? Sokszor talán azért sem merül fel a kérdés , mert az emlékek azt sugallhatják , hogy " - Na már ugyan , hiszen ébren voltál ! "-ezért a kérdés fel sem merülhet .

Áprilia írta:

fortis írta:
Lehet szóval ilyesmi létezhet , mint Florinda esete esetleg oly módon , hogy nem forma nélküli az ember , de mégis összefolyik a kettő és ezért így emlékezik ahogy . 

Nem erről, hanem arról az állapotról beszéltem, amikor már egy az egyben "összeállt" a kép. Csak abból az állapotból lehetett megírni azt a könyvet, amit megírt: folytatólagosan látni az egész életet.
A Sas ajándékában olvashatsz erről (La Gorda és Carlos ezt a tanulási szakaszt együtt vitte végbe).

Hmm igaz . kellett az a bizonyos állapot , különben az emlékei összességéből csak egy nagy káosz született volna .

fortis írta: Na szóval arra gondoltam , hogy amíg meg nem komolyodott , annyira tipikus női vonásai voltak , hogy ez már sok embert kiakaszthat és talán Etoile is ettől mászhatott a falra szerintem .

Ha nem szeretünk valakit, az néha azért van, mert önmagunkat látjuk benne. Saját hibáink, rossz szokásaink tükröződnek bennük. Sokszor nehéz szembenézni a hiányosságainkkal.

Etoile-sama írta:

fortis írta: Na szóval arra gondoltam , hogy amíg meg nem komolyodott , annyira tipikus női vonásai voltak , hogy ez már sok embert kiakaszthat és talán Etoile is ettől mászhatott a falra szerintem .

Ha nem szeretünk valakit, az néha azért van, mert önmagunkat látjuk benne. Saját hibáink, rossz szokásaink tükröződnek bennük. Sokszor nehéz szembenézni a hiányosságainkkal.

De néha pont fordítva van Etoile . Ha a másikban önmagunkat véljük felfedezni , esélye van , hogy jobban szeretjük , mint másokat .

Áprilia írta:

fortis írta:

Etoile-sama írta:

fortis írta: Na szóval arra gondoltam , hogy amíg meg nem komolyodott , annyira tipikus női vonásai voltak , hogy ez már sok embert kiakaszthat és talán Etoile is ettől mászhatott a falra szerintem .

Ha nem szeretünk valakit, az néha azért van, mert önmagunkat látjuk benne. Saját hibáink, rossz szokásaink tükröződnek bennük. Sokszor nehéz szembenézni a hiányosságainkkal.

De néha pont fordítva van Etoile . Ha a másikban önmagunkat véljük felfedezni , esélye van , hogy jobban szeretjük , mint másokat .

Persze. Hiszen ez esetben is a saját jó tulajdonságaidat szereted. Nem a rosszat. A rosszat nem szereted. És akkor jön be, amit Etoile mond.

Szerintem lehet szeretni a másik rossz tulajdonságait is , és ha így nézzük akkor ezek szerint a sajátjainkat is .
Pl én olyannak szeretlek Áprilia a rossz tulajdonságaiddal együtt is , amilyen vagy és ez elmondható másokról is . Persze a jó tulajdonságaidat is tudom nagyon szeretni , hmm gondolom bennem is akadhatnak hasonlók tehát akkor ezért .

Áprilia írta:

fortis írta:
Na szóval Pl én olyannak szeretlek Áprilia a rossz tulajdonságaiddal együtt is , amilyen vagy .

Én is "imádom" a te rossz tulajdonságaidat.   

Biztos vagy te ebben ?   

Etoile-sama írta:http://www.tudatos-alom.hu/sajat-cikkek/155-hogyan-almodik-tudatosan-egy-vak-ember-interju-matics-adammal.html

Én úgy vagyok vele , hogy olyan ez , mint amikor valaki a klinikai halál állapotába kerül és azt mondja ." Gyerekek nem történt semmi , nincs ott semmi csak a sötétség " . Lehet a másik ezer is ugyan ezt fogja mondani , de lehet lesz ott a sor végén valaki aki azt mondja majd . " Csodás élményekben volt részem . "

Áprilia írta:

fortis írta:

Áprilia írta:

fortis írta:
Na szóval Pl én olyannak szeretlek Áprilia a rossz tulajdonságaiddal együtt is , amilyen vagy .

Én is "imádom" a te rossz tulajdonságaidat.   

Biztos vagy te ebben ?   

Idézőjelbe tettem az "imádom" szót...

Nem baj , attól még tudom , hogy lehet engem így is nagyon szeretni .
 

Áprilia írta:

fortis írta:

Áprilia írta:

fortis írta:

Biztos vagy te ebben ?   

Idézőjelbe tettem az "imádom" szót...

Nem baj , attól még tudom , hogy lehet engem így is nagyon szeretni .
 

Akkor miért vontad fentebb kétségbe...

Mert tudom , hogy néha igazán kiborító tudok lenni .   

Azt hiszem az ember olyan , hogy meg lehet haragudni rá a hülyeségei miatt , de ha később visszagondol az ember csak nevet rajta , és elszáll a harag .
Tehát lehet valakire haragudni a rossz tulajdonságai miatt , de lehet szeretni is pont ezért . Hogy az ember pont melyik stádiumban van , valószínűleg függhet a pillanatnyi hangulatától .

Az álom a gyurma, az álmodó meg a gyurmázó. Az álom "anyaga" nagyon rugalmasan engedelmeskedik a legkisebb gondolthullámra is. Minden azonnal alakot ölt, legyen az félelmetes, semleges vagy kellemes érzést keltő forma. Az álom hű tükörképe az adott ember belső világának, ezért az értelmezésre csak neki van lehetősége. Bár mivel az agyunk szerkezete ugyanolyan, ezért létezhetnek univerzális alakzatok, szimbólumok, melyek mindig ugyanazzal a jelentéssel bírnak. Így az álmoskönyvek jelképtára már nem is tűnik olyan komolytalannak.

Tetszik Richard Webster könyve. Máris adott egy remek ötletet és nem is értem miért nem jutott ez korábban eszembe. Tehát először is elemzem az álmaimat és kiválasztom közülük a leggyakrabban előforduló elemeket. Írok egy listát ezekről és hozzájuk társítom azt a tudatot, hogy mikor az adott téma megjelenik, akkor ismerjem fel az álomhelyzetet. Például:

Mikor repülök, tudom hogy álmodom.
Mikor xy-nal vagyok, tudom hogy álmodom.
Mikor itt meg ott vagyok, tudom hogy álmodom.

Nálam a repülés különösen gyakran előfordul, de szinte mindig teljesen belefeledkezem az élménybe. Leggyakrabban emberként repülök, de voltam már sárkány és madár is. Egyszer volt csak olyan tudatos álmom, mikor magát a repülést használtam az álomvalóság tesztelésére.
Az egészben a legnehezebb szerintem, hogy az embert ne ragadja magával a dolog, hogy képes legyen egy pillanatra visszafogni magát és megvizsgálnia, hogy tényleg lehetséges-e ami vele történik.

utóirat: A lista összeállításánál még figyelembe kell venni, hogy olyan dolgokat válasszunk, amik nemcsak gyakoriak álmaink során, de természetüknél fogva szokatlanok is. Ilyen lehet egy már elhunyt barát, családtag jelenléte vagy egy olyan hely, ahol normál körülmények között nem lehetnék (régi iskola, munkahely, már elhagyott szülőföld, stb.)

A legtöbb esetben a repülés teszttel szoktam megállapítani , hogy valóban ébren vagyok .