2017 tudatos álmai

Tudatos álom: a Múlt és az első metró
- Futottam  a házak között, de ekkor valami eszembe jutott. Észrevettem, hogy a házak olyan furcsák és maga a villamos is az volt.  Lassú jármű volt és olyan régimódi. Már nem szaladtam, hanem inkább csak sétáltam a Duna parti utcán . Tudtam , hogy álmodom.  Nem gondoltam rá, hogy a helyzettel kezdenem kéne valamit, mert annyira lefoglalt a látvány. Később megkérdeztem egy embertől, hogy merre  találom a metrót, de az ember értetlenül nézett vissza rám. Aztán csak mutatott egy fura építményt, ami inkább csak egy nagy sárga kapura emlékeztetett és akkor rájöttem, hogy a kis földalatti egyik állomása lehet ez a hely , de nagyon különös és ismeretlen volt a számomra  Rájöttem, hogy a múltban járok, és a többi metró vonala még ismeretlen fogalom volt  a járókelők számára. 
megjegyzés: időutazás


-Tudatos álom:  Hol vannak a felderítők ? 
A gyereknek bekapcsolt a reggeli szirénája, természetesen azonnal felébredtem rá , majd egy idő után átmentem neki szólni, hogy ideje lenne felébrednie , mert bizony elaludt.  Amikor a csörömpölésnek vége lett próbáltam újra elaludni , a tudat fenntartásos módszerrel.  A fényképezős játékban való írásom alapján úgy döntöttem, hogy egy ablaktalan szobában szeretném találni magamat, ez nem is olyan nagy feladat , hisz nem lehet nagy kunszt összeállítani egy üres szobát négy fallal a tudatomnak. 
Simán ment minden, de a nem odaillő ki tudja kiknek a párbeszéd habratyolását hallgatva  kicsit zavaró volt összpontosítanom.  Aztán végre nem volt ott más, csak én és a szoba, de a szoba nem volt üres ahogyan szerettem volna, hanem olyasféle minimalista módon berendezett , egy ággyal, egy asztallal és egy polccal.  Újra eszembe jutott az írásom, és arra gondoltam, na nézzük, ha vannak itt felderítők, akkor most biztosan találni fogok, hiszen nem volt valami sok minden ebben a szobában. 
Körbe nézegettem és mindenre rámutogattam mondván, hogy felderítőt akarok látni. Miután ez nem sikerült, azt mondogattam, hogy idegen entitást akarok látni , majd átváltottam a szervetlen lényekre.  Szóval nem találtam semmit sem.  Mondjuk a tárgyak gyanúsan kékes fényben úsztak, de ennek nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget. 
Annyit tennék még hozzá az álomhoz, hogy végig tudatában voltam önmagamnak, azt sem tudnám igazán elmondani, hogy álmodtam e egyáltalán, mert ez nem az a helyzet volt, amikor az ember rádöbben, hogy álmodik, hanem a koncentrálástól kezdődően  az események végéig végig jelen voltam.  Az álomra esetleg annyi utalna mégis, hogy a helyszín és a benne lévő mozgásom álom környezetre utalna. De a jobb megérthetőség kedvéért inkább azt mondanám, hogy olyan, mint amikor az ember nézne a monitorján egy videó játékot és a következő pillanatban azt venné észre, hogy maga is belekerült a játékba és már nem itt , hanem ott van. 
Én tudom , hogy a tudatos álmoknak több mélységei is vannak, ezt a tapasztalatot nem tartanám olyan mélynek, közelebb lehettem az ébrenléthez , mint egy mély alváshoz.
megjegyzés: nem működik a kisujj módszer


Az árnyékmás .
Egy széles úton álltam, körülöttem pusztaság. Az eget bámultam, mert egy elég sötét felhő kavarodott körkörösen.  Nem tudnám pontosan  megmondani, hogy mit érezhettem a felhővel kapcsolatosan, csak azt, hogy valamit akarhat tőlem. 
El akartam oszlatni ezt a gondolatot a felhővel együtt, ezért valamilyen fénygömbhöz hasonló lövellt ki belőlem, ami a felhőhöz érve szétterjedt és a felhő egy időre részlegesen szétoszlott, így kiviláglott a kék ég mögötte. 
Ez  a jelenség még megismétlődött néhányszor, aztán a felhő úgy döntött lejön hozzám a földre. 
 Egy emberi formába sűrűsödött, és most ott állt velem szemtől szemben.  Néztem egy darabig és elgondolkodtam mi a csuda lehet ez, eszembe jutott a nagual meg az árnyéktestünk gondolata is, majd az árnyék belépett a testembe. 
Nem éreztem semmi változást, olyan volt inkább mintha hozzám tartozó rész lett volna, ami nem belém szállt, hanem csak visszatért  a testi valómhoz. 


Tudatos álom  A torony
Álmomban  a tenger part  végtelen homokját tapostuk. Pontosabban az a nő és én. 
Fáradt voltam, de menni kellett, mert hajtott a cél. 
Elérni a tornyot,   ami ott lebegett a délibáb mögött.
Hmm ez egy álom volt, de ismertem értelmét, és ez örömmel töltött el.
Tudatos voltam,  kicsit mégis másképp a megszokottnál. Szemlélőként értelmeztem mint egy látomást. 


Tudatos álom repülés
Egy körfolyosós belvárosi jellegű ház udvarán álltam, ahol a gyepen keskeny kővel kirakott járdaszerűségen lehetett közlekedni és imitt amott egy egy ritkás díszbokor cserje ágaskodott. 
A csapáson jártam, majd az út lerövidítése végett nagyot ugrottam, de meglepetésemre az ugrás repüléssé alakult át.  Megkíséreltem még párszor a műveletet és élveztem a repülés nagyszerűségét.  Természetesen tudatosult egyúttal bennem, hogy álmodom, de ez most nem kötött le igazán. A háztető magasságában repülhettem, amikor felmerült bennem a kérdés, hogy tova repüljek e , vagy inkább maradjak meg a helyszín közelében? Úgy döntöttem lejjebb ereszkedek , hátha találok valakit az udvaron. Egy nő és egy férfi éppen beszélgettek, mondhatni inkább csak távolabbról szólongatták egymást, mert a nő a kapuhoz állt közelebb, míg a férfi az udvar ellentétes sarkában. 
Megcéloztam a férfit és egyenesen felé siklottam, vártam a hatást.  A férfi kissé mintha meglepődött volna, de semmi különösebb reakciót nem produkált.  Végig futott bennem a gondolat, hogy talán láthatatlan vagyok a számukra és az ember talán csak mint egy hirtelen feltáruló látomást hessintett el maga elől, mintha ott sem lettem volna.  A nő viszont biztosan idejében észrevehetett már, mert mikor felé repültem, behúzódott a mellette lévő cserje mögé.  Tettem még egy kanyart a levegőben és úgy döntöttem berepülök az udvarra is nyíló kis étterem nyitott ajtaján át.  Egy hosszúkás asztalnál éppen ebédeltek páran, és én oda siklottam ahhoz a nőhöz, aki egyedül foglalt helyet az asztal egyik oldalán. 
kezeim közé simítottam az arcát, és egy szempillantás alatt megállapítottam, hogy nem a leghelyesebb  fiatal nő , de ez nem akadályozott meg abban, hogy ne nyomjak egy csattanós puszit az arcára.
Ez meglepetést okozott az asztal körül üldögélő társaság  között, de mintha ők is inkább csak látomásként könyvelték volna el magukban a történéseket, mintsem , hogy valóban megtörténtek volna. 
Megjegyzés. Erősen olyan érzésem támadt az álom után, hogy bár én voltam jelen, velem történtek meg  a dolgok, de mintha mégsem teljesen én, hanem mintha egy másik én lettem volna. Mintha a tudatom egy másik része reagált és gondolkodott volna akkor ott az álomban és nem az amelyikkel utólag végiggondoltam az egészet.


Tudatos álom :Tudatosság a hamis ébredésben. 
Ez jópofi volt. 
Hamis ébredésem volt. Felültem  és körül néztem a szobában.  Minden tökéletesen stimmelt, az asztalon a kis világító faágacskák, a TV mellett pedig az elektromos nagy kijelzős óra. J mellettem az ágyban  Megnéztem rajta mennyi az idő és az óra 3ó 18 percet mutatott. Első pillanatra nyugtáztam magamban, hogy van még időm az alvásra, de aztán csak motoszkálni kezdett valami az agyamban. Nem , ez nem lehet, rosszul mutatja az óra az időt, már biztosan elmúlhatott 4 óra.
 De hiszen  hamis ébredésben vagyok döbbentem rá hirtelen .
Ez nem álom, hanem egy hamis ébredés. 
A felismerés aztán csak csak kizökkentett és újra felébredtem, ezúttal már igaziból. Megnéztem az órát, 4ó 30 percet mutatott. 
Megjegyzés. Azt mondtam magamban, hogy ez nem álom, hanem egy hamis ébredés. Tulajdonképpen normál tudatállapotomban nem mondanám azt, hogy a hamis ébredés ne álom volna. Az álmodásnak legalábbis bizonyos formája.
- Ami még érdekes, az az időpont. Mivel nem voltam ébren, és mégis tudhattam, hogy az órával nem stimmel valami, ezért arra tudnék gondolni, hogy a testi és nem az elmei tudatosság volt az, ami itt meghatározó szerepet játszhatott. A test tudhatta , hogy mennyi az idő, míg az elmének erről fogalma sem volt.  Na ez is egy olyan dolog, ami megdöbbentő a számomra, de persze ezt csak azok fogják megérteni, akik tudják, hogy mit jelent a testi tudatosság .


Tudatos álom: Áprilia a szomszédban. 
Szóval igen, közvetlen szomszédok voltunk, de ez még hagyján, a két lakást elválasztó fal közepén  akár csak egy ablak, nem volt fal, így akár mikor átláthattunk egymáshoz. Ezen az ablakon keresztül át is lehetett mászni , de egy idő után Áprilia párja besokallt ettől, és ez az átláthatóság így már inkább vált kellemetlenné, mint pozitív hatásúvá. 
Valami oda került az ablak elé, talán egy függöny, de nem foglalkoztam tovább a szomszéddal. 
Később egy mozi, vagy egy színház előtt álltam, úgy tűnt éppen vége volt a műsornak, Áprilia vagy nem jött még ki, vagy csak egyszerűen ott volt megbeszélve a találkozó, ezt hirtelen nem tudom. Aztán történt valami. Vagy látomásként jelentkezett akár egy álom és én megéltem a látomást, vagy valóban megtörténtek az események ott az álomban, nem tudnám meghatározni, de inkább egy álmon belüli álomnak vélném az eredeti álmomban.
Egyedül indultam el a színháztól, és észrevettem, hogy valaki követ.  Nem törődtem vele, de ennek tudata kicsit mégis csak kellemetlen volt.  Sötét volt az utca, a kandeláberek fénye épp, hogy megvilágította itt ott. 
Aztán a járda szélén belebotlottam valami kerámia vagy üveg váza féleségbe , felkaptam és odahajítottam az útra. A váza csörömpölve darabjaira tört az aszfalton, én pedig  meglepődve konstatáltam, hogy mennyire tiszta volt ez a hang, és ahogy felidéztem magamban, újra hallani véltem. Ezen elgondolkodtam és ennek fényében tudatára ébredtem, hogy álmodom. 
Tudtam, hogy álmodom, de azt még mindig nem tudtam  csak éreztem, hogy valami furcsa dolog történik velem, tehát nem tudtam hogy ez most egy az álmomban lévő plusz álom élmény lehet e , vagy maga az álombéli eredeti valóság? 
Megpillantottam azt az árnyat amely követhetett az utcán és elindultam az ellenkező irányba.


Tudatos álom: Séta a parkban
Amint a lakóparkban sétáltunk, egyszer csak a fejemre szállt egy kis játék drón. 
Azonnal észrevettük, hogy egy földszinti erkélyről jöhetett és már szaladt is felénk a gazdája.  Egy nagyon cuki kislány volt az, tetőtől talpig felöltözve, sapkában, és az egész gyerkőc kb csak 20 centis volt, biztos, hogy nem nagyobb. Vissza is akart szaladni az erkélyhez, de elé fektettem a karomat, ami áthatolhatatlan akadályként tornyosulhatott elé. Aztán vissza adtam a drónt az egyik hölgynek aki vele volt, az apró lányka pedig visszaszaladt hozzájuk. A következő pillanatban viszont már normál méretűként láthattam , megmosolyogtuk és tovább mentünk. 
Egy családsegítő központba értünk, mert kiderült gyerekünk lesz.  A prof mondott is valamit a hivatalban, hogy ezt a gyereket védeni és óvni kell és mindent meg fognak tenni ennek érdekében. 
Később egyedül sétáltam még mindig itt a lakóparkban és a tudatosság spontán érkezett. Mindjárt gondoltam is, hogy teszek egy valóság tesztet, és felugrottam a levegőbe. Nos kellett hozzá egy kis akarat erő, de fenn maradtam a levegőben. Láttam, hogy az egyik erkélyen kint áll egy család, egy nagyjából 5-6 év körüli kisfiúval. Oda lebegtem, de az emberek bementek a és hangosan szólongattam őket, hogy " na mi van, nem látják, hogy itt lebegek előttük? "
A család bement a szobába és becsukták az erkély ajtót, de számomra ez nem jelentett akadályt. Átlebegtem az ajtón keresztül utánuk. Ekkor úgy tűnt, mintha mégis csak érzékelnének. Körbe körbe repültem a szobában, ők meg a fejükkel követték a röptömet. Néha keresztül lebegtem a falon, de mindig visszatértem.  Aztán az orrom elé emeltem a kezemet és grimaszt vágva mozgattam az ujjaimat, hogy jobb kedvre derítsem őket, és hogy lássák nem kell tartaniuk tőlem.  Ez sikerült is, végre mosolyt is láttam, majd kirepültem az ajtón keresztül és újra ott voltam a ház előtt . 
A kisfiú utánam szaladt és hamarosan ott állt egy nagy kő tetején és nyújtotta a kezét, azt akarta , hogy reptessem meg. 
Oda lebegtem és mondtam ugorjon fel a hátamra és ő így is cselekedett. 
Az akció viszont nem járt sikerrel, mert a súlya alatt a földre huppantam, nem bírtam el. 
Aztán gondoltam megmutatom neki, hogyan kell repülni, és nekifutottunk egy kis lejtőnek és felkapálóztam magamat néhány méter magasságba. Vissza néztem és láttam a kisgyereknek is sikerült. Annyira boldogok voltunk ettől, hogy oda lebegve egymáshoz elkaptuk egymás kezét, és úgy lebegtünk tovább a tér felett. 
Megjegyzés:  Különös érzés volt, hogy eleinte nem bírtam el a gyereket, de amikor neki is sikerült akkor az nagy örömmel járt .


Tudatos álom:  Játékosok az álomtérben-
Olyan volt, mint egy online MMORPG .
Tudtam, hogy álmodok, de annyira magával ragadott a környezet, hogy inkább hagytam történni az eseményeket. 
Két mellém szegődött társammal eljutottunk egy nagyobb városba, ( nem a mi világunk béliekhez hasonló) , ahol egy nagyobb épületbe tértünk be.  Üzletek voltak az épületen belül , de egyenlőre nem voltak még nyitva.  Beléptünk egy helységbe, ami leginkább egy osztályteremhez volt hasonló. Odabent 10-15 ember tartózkodott, különböző korosztályé és mint kiderült, mind játékosok. 
Innentől kezdve inkább hasonlított az egész egy kollektív álmodásra, hiszen az egyik tag akivel elbeszélgettem , is ilyesmire utalhatott. 
Mire kijöttünk a teremből, az üzletek is kinyitottak. Volt némi pénz vagy bónusz nálam, amit be lehetett váltani, és az egyik ablaknál a lehetőségekről kérdezősködtem. 
A nálam lévő bónuszt kétféle dologra cserélhettem volna be, egy farkaskutyára, aki minden parancsomat teljesíti, vagy pedig adtak volna a világhoz egy olyan szereplőt, akitől sok információt, legendákat, meséket hallhattam volna. Ez egy cigány asszony szerepében tűnt volna fel a játékban. 
A boltostól azt is megtudhattam, hogy a világ amiben vagyunk, sok álomszereplővel rendelkezik, és csak néhányan vagyunk benne mint játékosok. De a különbségeket nem fogom tudni észrevenni, mert míg egy szereplő halála véglegesen kivonja őt a játékból, addig az igazi játékosok mint én is, egyszerűen csak felébrednek a játékból ( álomból ). 
Útra keltünk, és hihetetlen fura vidékeken voltunk. Nagyon klassz volt ez az álom, pláne, hogy tudtam is, hogy álmodunk, egyszer néztem csak meg a kezeimet benne, fehér kis kezeim voltak, de a játék élmény a világ teljesen magával ragadott. 
Megjegyzés. Kb 3 éve már, hogy nem játszom PC-s játékokkal, az online-hoz  ezeknek meg amúgy sem sok köze volt.

Tudatos álom  Az ablakon túli világ
 A  szoba berendezését láthatatlanná tette, a körülöttem gomolygó ködszerű sötétség. Tisztában voltam vele, hogy álmodom  és próbáltam akaratomat rákényszeríteni a  világra. Nem sikerült.  A szobámban  a köd maradt tovább , az egyetlen igazán kivehető, az ablakon túli világ. 
Amit odakint láthattam, idegen volt a számomra. A tornyosuló épületek fényei eltompultan pislákoltak, kivéve azt az egy ablakot odaát.  
Az  ablak szögletes volt  akár az enyém, de míg itt a sötétség, ott a fény honolt.  Megragadta a figyelmemet és sebesen húzott magába. 
Semmit sem láttam a fénytől, az álom véget ért.





Tudatos álom   A hang
Csak később világosodott meg a számomra, hogy egy fotelban ülök, egy üres szoba közepén. 
Azt mondja a hang. Az átlátásért meg kell dolgozni, nem jön csak úgy magától. 
Aztán észrevettem hogy rajtam kívül még ketten vannak a szobában. 
Az egyik azt mondja a másiknak. Kötözd a fotelhoz!
Minek? kérdezi a másik. 
Mert ez egy bokor ugró mondja az előző, és ugrani fog. 
Megjegyzés : Tudatomnál voltam és úgy éreztem tudom miről beszélnek. Most így ébren már elbizonytalanodtam. Nem voltak ellenségesek, úgy gondolnám a fotelhoz való kötözés jelképes jelentést hordhat. 
Néha olyan, mintha nem lennénk egyedül, hanem társaságban lennénk, persze elképzelhető, hogy azok is mind mi magunk volnánk.

Tudatos álmodás  Hamis TKÉ élmény
Az esemény egy álom volt, tehát az első betűtől az utolsóig. 
- Az ágyamban feküdtem, és jött ez a régről ismert érzés. 
Na hála Istennek!- mondtam ki magamban, és örültem annak amit átélek.
A bizsergés betöltötte az egész testemet, és látni kezdtem a körülöttem lévő valóságot. 
Testen kívüli élményben van részem, nyugtáztam magamban, és körülnéztem a szobámban. Minden a helyén volt, az ágyam a sarokban, az asztalok és a fotelok is, a TV, és így tovább. Aztán visszakerültem valahogy a testembe, és kinyitottam a szemeimet. Ismét körülnéztem, semmi változás.  Aztán mégis csak történt valami szokatlan dolog, ugyanis Mayra sétált be a szobámba, valamit megnézett, vagy felvett és aztán vissza kisétált.  
A szememmel követtem a történést,és közben valahonnan megszólalt egy hang. 
Te már átlépted a tükröt többször is, de ő még csak rá sem néz. 
Hirtelen ráeszméltem, hogy a hang nem hétköznapi, hanem olyan, amelyik néha jelentkezni szokott álmaimban. 
Felébredtem, és rájöttem, hogy nem lehetett testen kívüli élményem, hiszen a szoba ahol jártam nem az itteni szoba ahol feküdtem éppen, hanem a gyermekkori szobám még anyuéknál. Tehát az egészet csak álmodtam, de ettől az érzés még igazi volt.
megjegyzés:
- Úgy érzem a tükrös mondanivalónak jelképes jelentése lehet, bár ez esetben inkább vonatkozna Mayrára, mint rám, de nem biztos. 
Ha elgondolkodom a jelenségen, akkor tulajdonképpen volt egy hamis tudatosságom, egy hamis testen kívüli élményem, és egy hamis ébredésem a történtek során. 
Aztán még az is eszembe jutott, hogy nem e egy régi emléket élhettem újra?


Ismétlődő helyszín és szereplők   Fekete csók
Leparkoltam egy helyen  és egy cukrászdához mentem. Meg akartam volna kérdezni valakitől, hogy fizetős e ez a hely, a parkolás szempontjából? 
Egy férfi kikiabált az egyik kirakat mögül, hogy nem. Rendben, de azért én még úgy gondoltam, körülnézek. Pár méterre onnan, egy beugró részen találtam egy  parkoló automatát , de az működésképtelen volt. Vissza sétáltam az előbbi helyre, hogy kérdőre vonjam az illetőt, hogy miért nem fizetős, amikor van automata. Ekkor kiderült, hogy a pasas maga volt a parkolóőr, és ő szedte volna be a díjakat. 
Visszamentem a cukrászdához, de nem mentem be, mert két nő jött oda az ajtóhoz belülről, és igen furán néztek ki. Az egyiknek feketére volt festve a fél arca, a másiknak meg a szája volt feketére mázolva.  A fekete ajkú rányomta az üvegre a száját, és úgy nyomott oda egy csókot.  nagyon fura volt ez az egész jelenet, úgy hogy le is blokkoltam a látványtól.
Ez egy 2017 januári álom, a párja pedig egy 217-es májusi álom:
Kerestem azt a nőt, aki sokáig közel állt hozzám, és útbaigazítást is kaptam valakitől , hogy merre keressem, hogy hol találom. 
Egy cukrászdában dolgozott, és éppen kijött a kolléganőjével, amikor oda értem a cukrászdához.  A nő  tekintete szürkés és átható volt, leginkább az egyik kedvenc  színésznőm tekintetét, Lauren Germanét   juttatta az eszembe. Odaléptem hozzájuk, de a nő nem foglalkozott velem, éreztem rajta  a megbántottságot, de ugyanakkor a megbocsájtást és az együtt érzést is. 
Miközben haladtunk a járdán szólongattam és beszéltem hozzá, de ő nem válaszolt, csak az érzései jutottak el hozzám. A barátnője unszolta, hogy beszéljen már velem, ha ennyire kitartó egy pasas vagyok, de aztán más írányba terelődött az álom. 


Tudatos álom  Amikor valaki kilép a testéből
Nem emlékszem az előzményekre, eléggé ki lehettem merülve.  Viszont mégis történt valami, aminek meg kellett, hogy maradjon az elmémben. 
 Egy fehérre meszelt  házfal mentén mentem éppen el, amikor felfigyeltem arra, hogy a fal mentén egymástól  pár lépés távolságban két fekvő alkalmatosság húzódik, és mindkettőn hason fekve egy egy nő pihent. Már elsétáltam az első nő mellett , amikor felfigyeltem egy nagyon különös eseményre. A következő padon fekvő nő ugyanis kicsúszott a testéből.  
Ez marha érdekes , és annyi tudatosság felvillanyozódhatott az elmémben a látványtól, hogy mindjárt arra gondoltam, ezt nektek feltétlenül elmesélem . 
A nő ahogy kicsúszott, elmerült a talajban, de válltól felfelé ami kilátszott belőle, azt mégis láthattam. Aztán a padra néztem, és tulajdonképpen a teste eltűnt onnan, de némi részei mégis a padon maradtak. . Ezt nagyon bonyolult így leírni, nem tudom hogyan lehetne vissza adni. 
Tehát kicsúszott a testéből, aztán amit hátra hagyott, egy rövid idő után eltünedezett, és amik utoljára szívódtak fel belőle, azok voltak azok a részei amiket még láthattam. 
Egy olyan gondolat is felmerült bennem, hogy ezek talán olyan emberek, mint amilyenekről a Castaneda könyvekben olvashatni. Varázslók akik éppen álmodhattak, vagy valami hasonló.


Tudatos álom   Álomalakok különös viselkedése
Az út fölött suhantam pár méterrel, mikor egy idősödő nő elé értem, amikor ő csodálkozva felkiáltott, hogy : " Hiszen maga repül! " ( Ez egyáltalán nem szokványos egy álomalaktól ) 
Tudom, feleltem mosolyogva, és tovább suhantam.  
Aztán csak csak feljebb repültem, gondolván magasabból jobban átlátom az utcákat, tereket. Egyszer csak észrevettem, hogy az egyik kihalt utcán a földön fekszik egy férfi.  Oda suhantam, és még elkaphattam az ember csodálkozó tekintetét, hogy honnan a csudából kerülhettem oda, amikor egy teremtett lélek sem volt pár pillanattal korábban. 
Gondoltam megkérdezem mi lehet a baj, és ha tudok segítek neki. De erre nem kerülhetett már sor, mert épp úgy ahogyan én oda kerülhettem, hirtelen feltűnt két alak, és azt mondták. Ez nem a te dolgod. ( Ilyet sem mondtak álmomban még. Szabályosan elküldtek, elég fura volt. )


Tudatos álom  ködben
Elég érdekes álmom volt. 
Hétköznapinak indult, de aztán feltettem egy kérdést.  Azt kérdeztem, hogy miért vagyok itt? 
Ekkor egy elég érdekes dolog történt. Minden eltűnt és egy sűrűn gomolygó ködben találtam magamat. 
Aztán újra megkérdeztem. Miért vagyok itt? 
A köd feloszlott és egy égbenyúló falat láttam, amin volt egy ajtó.  Az ajtóban nekem háttal egy nő állt. 
Nem értettem mi ez az egész és fölébredtem.


Tudatos álom   a folyón
 Egy széles folyóban találtam magamat egy ismerős nő társaságában. Nem tudom honnan ismerős, ez csak egy érzés volt álom szinten, gondolom többször is összefuthattunk már különböző álomesemények során. 
Épp, hogy magamra eszméltem, a nő elkezdett úszni felfelé a folyón, én meg a sodrás irányába. Miután tudatosult bennem, hogy mi is történik tulajdonképpen, gyorsan megfordultam és elkezdtem én is úszni felfelé.  Oké, ha már így esett, gondoltam kihasználom a lehetőséget, és úgy ugráltam a testemmel a víz felszínén, akár egy delfin.  Hamarosan utol is értem a nőt, aki addigra már jócskán felúszott a folyón, de bár mi történhetett is volna, kiestem az álomból. 

Tudatos álom   a varjú
Ebben az álomban azt hiszem varjú lehettem, vagy valami hasonló, és valamilyen emlős állat lehetett a közvetlen közelemben. Aztán hirtelen valahogy beúszott a képbe egy hatalmas karmos csőr, aminek hatására azonnal fellebbentem és a fák irányába repültem. Az utolsó pillanatokban még érzékeltem az emlős állat értetlen kifejezését, sejtettem, hogy nincs tisztában azzal a veszéllyel, amit én varjúként ( vagy holló) érzékelni tudok. 


Tudatos álom  A csatorna és a tudat alatti
-Álmomban egy ködös kékes szürkés helyen találtam magamat, és gondoltam kipróbálom a legújabb kísérleti módszeremet, ami talán hasznos lehet, ha már egyszer tudatában vagyok annak, hogy álmodom. . 
-Az álom lény hirtelen megjelent a feloszló távoli ködben, és ide oda cikázva egyre közelebb repült felém.  Mikor végre oda ért, azt mondtam neki: Álom lény, ha már itt vagy, vigyél el engem egy másik álomba, ami lehetne mondjuk egy szép virágos rét! 
Az álom lény hirtelen magával ragadt, és a virágos rét helyett egy országúton találtam magamat egy nagyobb kerek rácsos esővíz lefolyó előtt. 
A kezemmel alá nyúltam a rácsnak, és némileg félre csúsztattam a fedőt.  
A művelet közben viszont eszembe jutott valami, és felegyenesedve odafordultam az álomlény felé.  
Az ott a tudat alattim?-kérdeztem tőle, a csatorna irányába nyújtott mutató ujjammal. 
Az álomlény nem válaszolt, de a következő gondolat ami beugrott a gondolataim közé, hogy az a bizonyos szép virágos rét is ott lehet, hogy elérjem alá kellene merülnöm, de ehhez már nem is volt annyira kedvem, és ki is estem így az álomból. 
megjegyzés:
- Esetleg egy kérdés. Ha a virágos rét valóban a tudat alattimban található mint egy újabb álmodó helyszín, akkor hol voltam ez idáig, amíg el nem értük a csatorna fedőt?


Tudatos álom: A sötétség és a fény
Előzmény. 
- Egy egyszerűnek tűnő álommal kezdődött, valami, vagy valakik elől menekültünk, majd elértünk egy helyre, ahonnan nem volt tovább. Meglepődve tapasztaltam, hogy egyre nagyobb tömegek jelentek meg, és az emberek egymás elől a villanyoszlopokra másztak, hogy ne nyomják szét egymást. 
Én egy fának az odvába bújtam el, ott biztonságban éreztem magamat.  Az emberek nem olyanok voltak mint én, vagy a már eltűnt egy két társam, hanem inkább mint akik nincsenek maguknál, akik valami külső erő parancsára azt tesznek, amit nekik sugallanak. 
Aztán valahonnan jött az az infó, hogy eljött a sötétség napja,/ órája, és valóban elsötétedett minden, és valahol a tömeg fölött megjelent egy nagyon élesen fénylő valami, amiről az a gondolatom támadt, hogy kereshet valakit, vagy valamit. 
-Itt véget ért az előzmény, és azon a fura ködös helyen találtam magamat, ahol az egyik előző álmomban az álom lénnyel találkozhattam.  
Tudatom felébredt, és tudtam, hogy álmodom, vagy inkább azt, hogy most nem vagyok ébren. 
Egy hang szólalt meg valahonnan és azt mondta, hogy: " A fénynek nem elvesznie, hanem áthatolnia kell a sötétségen. "
- A következő pillanatban elveszítettem a tudatosságomat, és egy másik álomban találtam magamat.
Egy fiatal 10 év körüli gyereket keresett talán az előző erő ami az előzményekben is volt, és ami aki elől magunk is menekülhettünk akkor.  A gyerek egy házaspárra volt rábízva, hogy neveljék és rejtegessék őt, de sajnos rájuk találtak.  Elragadták a gyereket és a nő, hogy utána kapjon leugrott egy magaslatról, gondolom meghalt. Aztán lovasokat láttam, és az egyik lovas dárdáján lógott valami. Közelebb kerültem, és akkor láthattam, hogy a gyermek volt az, keresztül szúrva a dárdával.


Tudatos álom   Virtuális valóság
Ebben az álomban végig tudatos voltam, de úgy érzem nem használtam ki, annyira magával ragadott az a világ, és annyira részletes valósághű volt, na meg kíváncsibb is voltam annál, hogy esetleg aktívan beleavatkozzam.  
- Az alagsorban találtam magamat, és csak halovány emlékeim voltak a kezdésről, hogy létezett ennek a világnak egy kapuja, ahonnan ide juthattam. 
Az alagsor egy hosszú széles folyosó volt, jobbról balról tágas cellákkal, az egyikbe be is léptem, de nem találtam semmi érdekeset, egy nő és egy férfi kuporogtak az egyik sarokban, beszélgettek el voltak foglalva egymással. 
Haladtam a folyosón tovább, és az embereket figyeltem, némelyik normális hétköznapi módon volt öltözködve akár csak én, némelyik viszont különös, némelyik középkorbéli ruhákban. 
Tudatosult bennem, hogy bár ez nem a valóság, mégis olyan, mintha a jelenlévők zöme olyan lenne mint én, és a másik része pedig az álomhoz tartozó, vagy virtuális lény.  De a különbségek az emberek és a lények között annyira elenyésző volt, hogy ember legyen a talpán, aki felfedezni véli ezeket az apróságokat.
Egy erős izmos testalkatú nőre lettem figyelmes, aki szintén elég fura ruhát viselt, de a szoknya rajta igazán rövidke volt, így könnyen bepillantást engedett a kíváncsi szemek számára, hogy mi húzódhat alatta.  Két férfi hirtelen térdre is rogyott amikor elhaladt mellettük, és nyakukat kitekerve próbáltak alá bámészkodni.  Én valamivel okosabb voltam, mert hanyatt lefeküdtem a fal mellé a földre az egyik cella bejárati ajtajánál,látszólag sejthető volt, hogy arra fog közlekedni. A következő pillanatban már suhant is a szoknya a fejem fölött, és megállapíthattam, hogy a gazdája a fenekébe vágó fehér bugyit hordhatott.  Very Happy Feltápászkodtam a földről és valahogy éreztem, hogy a nő a másik oldalhoz tartozhatott.   Ezen felbátorodva amikor kilépett a cellából, a fenekére tapasztottam a tenyeremet és megállapítottam, hogy a tapintása teljesen természetes érzetű, ugyan olyan, mintha a valóságban tapiznék meg egy ilyen kellemes formát.A nő különösebben nem reagálta le az incidenst, ez meggyőzött arról, hogy ő is virtuális lény.  Egyszerűen semmi különbség nem volt.  Azt hiszem a különbség a hozzám hasonlóak és az álomhoz tartozók között az volt, hogy a hozzám hasonlók míg csak lézengtek, a virtuális lények céltudatosak voltak tevékenységük valami feladatkörhöz tartozhatott.  Jó oké, ez egy álom és én tudom, hogy nem ébren vagyok, nem illene így gondolkodnom, hogy vannak ilyen és vannak olyan szereplők is, de akkor ott ez teljesen így jött le a számomra, még ha így utólag úgy is gondolom, hogy a valóságosnak tűnő személyeknek az lehetett az álombéli szerepük, hogy azt játsszák el, hogy ők olyan lények mint én, tehát valóságosak.  Ez így nekem egy kicsit fura is meg zavaró is volt, mert nem értettem hogy mivel állok szembe, ilyesmi ritkán adódhatott. 
Kikecmeregtem az alagsorból, és feljutottam egy felszíni hatalmas csarnokba. 
Ott még többen voltak, akár egy Budapesti aluljáró hatalmas méretre alakítva. Itt összetalálkoztam pár ismerősnek tűnő alakkal, akikkel próbáltunk lepihenni az egyik fal tövében. Aztán mégis odébb álltunk, mert volt némi affért pár hozzánk hasonló emberrel, ugyan is az egyik árus elől elvettem a szőnyegeket, hogy arra feküdjünk, ezek meg próbálták elorozni tőlünk. 
Áttértünk a szemközti kávézó ülőkéi melletti földre, hogy ott pihenjük ki magunkat, a két kiszolgáló csaj pár méterre üldögélt mellettünk az oda rögzített padokon.  Rájuk néztem, és észre vettem, hogy ők is elkezdenek mustrálni engem, teljesen olyan érzésem volt, mintha azon tanakodnának, hogy vajon én igazi e vagyok? 
Elálmosodtam, és úgy tűnik elaludhattam, mert a következő pillanatban itt a saját ágyamban ébredtem.  
Na ne már, megint előjöttek ezek a régi dolgok!- zsörtölődtem magamban, hogy amikor egy álom világban elalszom, akkor az itteni világunkban meg felébredek, ezt annyira utáltam, mert így könnyen kieshetek az álomból. 
Ezúttal viszont mégis szerencsém volt, mert miután elaludtam ismét ugyan ott találtam magamat a csarnokban. Tiszta hihetetlen, gondoltam magamban és még mindig tudatos vagyok.  Felfedező útra indultam, egy széles bejáratú fotocellás lift mellett mentem el éppen, és gondoltam gyorsan beugrok oda. 
Kezelő személyzet is volt , egy csinos fehér ruhás hölgy, és rajtam kívül még néhányan.  A következő szinten kiszálltak páran, én úgy döntöttem még a liftben maradok.  El is indult a lift, miközben rájöttem, hogy ez nem csak le és fölfelé képes haladni, hanem oldal irányban is.  Így inkább nevezhetnénk egy szállító járműnek, mint liftnek. 
A következő pillanatban a fehér ruhás hölgy közölte, hogy valami probléma adódhatott a rendszerben, mert nem tudja kinyitni az ajtót, csak a következő helyen, ami viszont a kapu a bejárathoz. 
Gondoltam nem baj, egyszer azon már úgyis átjöhettem.  Kiszálltam a liftből és a szabadban találtam magamat, mögöttem hatalmas fal húzódott, szemben velem a kapuval.  Az épület egy óriási várra emlékeztetett, aminek most pont az udvarán állhattam, valahol félúton az épület bejárata és a várudvar kapuja között.  Itt is mászkáltak jó néhányan, akár a turisták, úgy döntöttem kimegyek körül nézek mi van a kapun túl.  
Emberek feküdtek a fűben beszélgettek egymással, két nő beszélgetésére lettem figyelmes, akik előtt épp elhaladni készültem, és az egyik azt kérdezte a másiktól.  Szerinted mennyi virtuális lény lehet itt látni? 
Vigyorogva közbe szóltam. 
Talán többet hölgyem , mint az sejteni remélné.  Talán épp a közvetlen szomszédja is az , aki a fűben üldögél. 
Tovább sétáltam, láttam pár középkori öltözetbe felfegyverzett katonát, majd hirtelen kiestem az álomból.


Tudatos álom   Itt vagyok
Egy új gyakorlattal próbálkozom, beállítottam a telómat, hogy időközönként jelezzen, hogy eszembe juttassa,  álmodok. Ilyenkor jó alaposan körülnézek, hogy találok e megbúvó intelligenciát a dolgokba tárgyakba vagy akár emberekbe rejtve. A gyakorlat lényege az, hogy a jelzés éjjel, amikor alszom is működésbe lépjen.  Tehát magyarán átültetni a napi gyakorlatot az álom tér-időbe.
- Az éjszaka egy kicsit fura riasztó dolog történt. Némi tudatosságra ébredtem, de elég gyenge minőségben, mert bár hirtelen eszembe ötlött a napi gyakorlatom, azt valahogy mégsem érzékeltem. Ellenben érzékeltem valamit, amit ezzel a gyakorlattal köthettem össze. 
Megszólalt egy hang, azt mondta " Itt vagyok. " 
Azonnal eszembe jutott a gyakorlat, hogy benne az ismeretlen intelligencia keresése is a lényege. Ez talán válasz lehet a gyakorlatomnak erre a részére? 
De ez még nem volt elég. valamit még mondott a hang, ami teljesen kitörlődött az elmémből, csak a borzongás maradt meg utána, amit a hangokkal kapcsolatosan érezhettem. 
Az elmém azt sugallta, hogy ez még mindig a szokásos riasztásom része lehet, és el is döntöttem ott álmomban, hogy majd ha felébredek, ezt a részt ki kell törölnöm majd belőle. 
Nos természetesen ahogy felébredtem, kitisztult teljesen minden.  
Csak egy gyanús gondolat ébredhetett bennem, lehet, hogy ez valóban egy válasz volt a keresésemre?  Nem így képzeltem el, hogy valami hang formájában jelentkezzen. De ha már így van, mostanra már nem riadnék vissza.  Talán ha most történne megkérdezném, hogy hol, és hogy ki vagy te?


Tudatos álom   Belemerülten
Tulajdonképpen írhattam volna azt is, hogy beazonosítatlan, vagy azt, hogy fogalmam sincs, vagy hogy jelkép, de talán mégis csak jobb ez, hogy belemerülten, talán majd egyet fogtok érteni ezzel, de majd meglátjuk. 
Helyszín, gyerekkori környezet, kint a szabadban. 
Egy idősebb, de öregnek mégsem látszó különös kinézetű kalapos ember magyarázott nekem valamit, gondolataimban öreg indiánként maradt meg, de nem mernék megesküdni rá.  Ugyan úgy eltűnt előlem, mint ahogy az is, amit nekem magyarázott, amire akkor tanított. Abszolút semmi nem maradt meg belőle, és ez őszintén szólva eléggé felbosszantott.  Na jó, akkor nézzük a lényeget.
Miután az idős indián ellátott tanácsaival, okításaival, egy lejtősebb részen állapodtam meg, ami egy falba torkollott. Onnan nem volt hová mélyebbre süllyedni. 
Kicsit furcsán érzem magamat mondtam az öreg úrnak, ez pedig némi könnyedség, némi lebegés, és némi álmosság érzettel járt.  A folyamat nem állt le, mintha ébren álmodnék, de úgy, hogy az eredeti álomban közben jelen voltam.  Mintha vízbe merültem volna, apró piros halak úszkáltak körülöttem, a kezemmel odébb is hajtottam őket egy pillanatra, amikor az öreg ismét megszólalt. 
Látod e a papírt?- kérdezte. 
Miután kimondta, megjelent előttem, ott lebegett a nem létező vízben. 
Figyeld meg a jelképeket, mert itt minden jelkép mondta az öreg.
Mintha közben megszólalt volna  valaki, egy kívülálló, hogy ez csak hipnózis az egész. 
Ez a gondolat átfutott rajtam, de nem éreztem annak, hogy valóban az lett volna. Ez valami más, de hogy mi , azt nem mertem megfogalmazni magamnak. 
Hogy kerülhettem ebbe az állapotba, és közben volt egy halovány tudomásom arról, hogy közben álmodok. Egy valamiben voltam csak biztos, hogy az állapotom az öreg indiánszerű úrra vezethető vissza. vagy valamit tett velem álmomban, vagy csupán attól amit magyarázott, lehetett volna a kérdésemre a válasz. De mivel ugye azonnal elfelejtettem mindent , ezért a történtek továbbra is kérdések maradnak.


Tudatos álom   Színes a világ.
Azért elég furcsa ez amikor az emberben jelen van a tudatosság, de csak némileg. 
Ez az álom  jó példa erre. 
Annyira szép volt a táj és színes amikor haladtam azon az elhagyatott úton, szinte már maga a levegő is kékes színben pompázott, és a horizontot meg vörösre festette a lemenő nap fénye.Két oldalamon a fák a világosabbtól távolodva a sötétebb zöldbe fordultak, még magának az útnak is volt egy sajátságosan sárgás fénye a rávetülő naptól.  Szóval olyan varázslatossá tette az egész környéket, hogy gondoltam lefényképezem, mert ezt a pillanatot meg kell örökítenem, és ekkor rájöttem, hogy álmodom. Ez egy olyan következtetésre juttatott, hogy hiába fényképezem le, nem fogom tudni megmutatni másoknak, ezért úgy döntöttem, majd a valóságban is le kell még egyszer fényképeznem. 
Megjegyzés: Nos itt van a bibi, azaz, hogy majd a valóságban is. A valóságban nincs ilyen hely, hogy tudnám már lefényképezni? Ilyen az, amikor nem teljes a tudatosság, hanem csak nyomokban van. nem látjuk át teljes mértékben a helyzetünket.


Tudatos álom   Amnézia
Álmomban találkoztam egy régi ismerősömmel, és azt mondtam neki, hogy ha már összetalálkoztunk, jöjjön el velem, megmutatom neki hol lakok.  Menet közben olyan helyeken mentünk keresztül, amikről úgy gondoltam, hogy lehettek ott közös kalandjaink, míg végül össze nem találkoztunk a tesómmal. Kérdezte hová megyünk, és én elmondtam neki, mire elbizonytalanodtam, és elkezdtem gondolkodni azon, hogy tulajdonképpen hol is lakok? A tesóm megpróbált kisegíteni, de aztán leállítottam mondván, hogy egy mukkot sem értek abból amit magyaráz, annak alapján nem fogok tudni haza találni. Sőt, hiába is mondaná meg a pontos címet, ha nem ismerem fel a házunkat, akkor hogy fogok haza találni? 
Elindultunk a sejteni vélt irányba, és közben tovább töprengtem a kérdésen. Aztán lassan elkezdtem tudatosulni, és eszembe jutott, hogy nem is ott lakok azon a környéken, hiszen sosem laktam arra felé, és eszembe jutott a mostani pontos címem, és beúszott elém a házunk látványa.  Már tudtam, hogy messzebbre kellene mennünk mint hittem, de mielőtt bármit is tehettem volna tovább, kiestem az álmomból.


Tudatos álom   Át a felszínen. 
Egy üvegtábla választott el azoktól, akik bent voltak a helyiségben.  Odabentről valaki azt kiabálta, hogy ne érjek hozzá az üveghez. 
" Ne érj hozzá, ne menj hozzá közel " kiabálta, de jóindulatúnak éreztem. 
Az üvegtábla viszont vonzott, és a tenyereim rá voltak tapadva, és az arcom is egyre közelebb és közelebb került a felületéhez. 
Végül is teljesen bele símúltam, és az üvegtábla képlékennyé vált, akár egy víztükör felszíne.  Magával ragadt és annyi tudatosságom még maradt, hogy felfedezzem, átkerültem egy egészen másik helyszínre. 
- megjegyzés:  Erről sajnos nem fogok tudni sokat mondani, de egy üzenetet kaptam a Holdról.  Muris , de mintha egy település lenne rajta valahol és még neve is van neki, de sajnos az üzenetet is és a település nevét is elfelejtettem.


Tudatos álom  Az Esthajnal csillag bukása. 
- Forogni kezdtem a tengelyem körül, és éreztem, amint a centrifugális erő húzni kezdi magával a végtagjaimat. Fél lábon állva forogtam, és arra gondoltam ha felhúznám ezt a lábamat is, vajon a levegőben lebegve maradnék? Így történt, lebegve maradtam, és forogtam tovább. 
- Egy álom helyszínen találtam magamat, egy csoporttal. Úgy tűnt, mintha földrengés lett volna, ezért elindultunk beszélgetve egy bizonyos irányba.  A házakon túl már csak a határ volt, és fáradtnak éreztem magamat. Ledőltem az utolsó épület melletti, a mező határában lévő padra. Nem aludtam el, de mély mozdulatlanságba ernyedve behunyt szemeimen keresztül is érzékeltem a körülöttem lévő világot.  Kívülről láttam magamat, megállapítottam, hogy pillanatnyilag egy női testben vagyok.  A csoport lassan körém gyűlt, és ki közelebbről, ki távolabbról szemlélte, hogy valóban elaludhattam. 
Nem alszom gondoltam magamban, de ha szeretnék sem tudnék most megmozdulni, kellemes ez a mozdulatlanság most a számomra. 
Elkaptam néhány aggódó tekintetet, mert a többiek észrevették, hogy közeledik valami, valami aminek nem kellene hogy a közelünkbe jöjjön.  Ez a valami emberi formát öltött és néhányuk megpróbálta feltartóztatni.
 - Álomváltás történt és egy föld alatti ablaktalan hosszú folyosó egyik termében találtam magamat, itt már ismét férfi voltam eredetileg, de vasláncokkal egy ketrechez voltam kötözve. 
Az előző helyszínen testet öltött valami gúnyosan nézett rám, és a hercegnőt kitessékelte a teremből előlem. 
Próbáltam gyorsan felfogni a helyzetet, a nőt ismertem, nem tudtam beazonosítani, de tudtam, hogy hozzánk tartozott, vagy a csoporthoz, vagy általam, de mindenképpen közülünk való. 
Meglepetten vettem észre, hogy a láncokból egészen ügyesen kiszabadítottam magamat, és a távozó társaság után iramodtam. 
Tudtam, éreztem, láttam, hogy a lányt becsapták, vagy elbűvölték, és nem önszántából hagyhatott így magamra. 
Volt nálam egy gumi radírhoz hasonló tárgy, ezt mérgemben utánuk hajítottam, de aztán rájöttem, hogy nem kellett volna, mert a radír egy bűvös tárgy volt, és nagy erőket fogadhatott magába. 
Elindultam, hogy megkeressem a radírt, de sehol sem találtam.
-Időugrás történhetett, a helyszín még mindig ugyan az, de most emberek és fiatalok járkáltak a lépcsősorokon, amibe a hosszú folyosó torkollott. 
Tovább kerestem a tárgyat, minden lépcsőfokot áttanulmányoztam, és eszembe jutott, ha a testet öltött lény tudta volna mi az a gumidarab nálam, akkor bizonyára megtartotta volna magának, így viszont elveszett valamelyik világban. 
Néhány fiatal felfigyelt különös viselkedésemre, és megkérdezték, hogy mit csinálok? 
Keresek valamit, valami fontosat, feleltem nekik. 
Tovább faggattak, hogy mit veszítettem el, és ekkor megkértem őket, üljenek le mellém az egyik felsőbb lépcsőfokra. 
Egy rongyos papírcetli került valahonnan elő és írni kezdtem rá. Próbáltam elmagyarázni a papíron, hogy mi történt velem a kezdetek óta, és hogy az a nagyon fontos tárgy eltűnhetett ebben a világban. 
A fiatalok érdeklődve türelmesen és együtt érzően hallgattak, de éreztem az időm fogytán. Nem fogom tudni leírni  végig amit szeretnék, és a fiatalokat is sürgetni kezdte valaki. 
Akkor muszáj vagyok szóban folytatni, mert nem érek a végére, de ez így nagyon nem jó, mert a szavak kimondása energia löketeket indít, és ezt olyan is érzékelheti, akinek nem volna szabad. 
Nem tudtam befejezni a mondandómat, mert a fiataloknak menniük kellett. Erre kijelentettem a számukra, hogy én vagyok az utolsó mesélő, és ha nem tudom végig mondani, amit akartam, soha senkitől nem fogják megtudni mi azt, ami fontos lehet az ő számukra is. 
A fiatalok elmentek, de ketten mellettem maradtak. Így viszont már én nem folytathattam, mert a hangok ereje megtette a magáét, és éreztem, hogy távoznom kell.  A két fiatal velem tartott, de a testet öltött valami ott termett az út porából. 
A fiatalokat távozásra szólította, akik eleinte ellenkeztek, de miután meggyőződtek arról, hogy nem eshet bajom, hátat fordítottak. 
A meggyőzés ereje morogtam a lény felé fordulva, és kérdezve kijelentettem, hogy akkor most meg fogok halni igaz?
-A helyszín ismét ugrott, és egy kínzókamrában voltam. Mint kiderült az erőt keresték, amiről még mindig fogalmuk sem volt, hogy hol van , és hogy mi lehetett az.
Egy óvatlan pillanatban szembe szálltam az egyik kínzómmal, aki le akarta vágni a fél karomat.  Aztán kijelentette, hogy úgy is én magam fogom kérni, hogy vágja le azt.  
Volt nála egy furcsa démoni tőr, amivel megvágta az egyik karom, és arról lefoszlott a hús és a bőr, csak a puszta csont kandikált ki a még ott maradt épp darabból. 
Beleegyezően bólintottam, hogy akkor most már vágja le azt a kiálló csontdarabot is, mire egy sötét kapucnis alak megjelent valahol mögöttem, akiről feltételezni mertem, hogy a körülöttem lévők nem  vették észre valamilyen oknál fogva, és az alak ezt mondta:
- " Ez pusztán csak illúzió, nem tudnak bántani."
Az alak ezek után eltűnt, és vele én magam is egy másik világba. 
- Tulajdonképpen egy elhagyatott vízparti ( talán tengerparti ) városkában találtam magamat, az emberek és az állatok is eltűntek erről a helyről, így az üres házak között kóboroltam.
A nézőpontom közben változott, és láthattam, hogy a városka egy távolabbi szegletében két  6 év körüli kisfiú játszik a porban, és egy 14 év körüli kislány  keresgéli az eltűnt ott lakókat. 
A lány elindult egy irányba, majd miután úgy érezte túlságosan eltávolodott a kicsiktől, akkor visszafordult, nem akarta túlságosan magukra hagyni azokat. 
Próbáltam betájolni az irányt, és elindultam megkeresni őket. 
Eközben nem messze a gyerekektől egy domb mögött hatalmas tűz csapott az ég felé, mintha csak valaki egy nagy máglyát rakott volna. 
A testet öltött lény volt az és amikor a gondolataimban rákérdeztem i ez a nagy tűz ott, egy hang azt felelte, hogy az Esthajnal csillag bukása.


Tudatos álom   Együtt álmodás
- Villamossal utaztam, de részese lettem egy közlekedési balesetnek, még ha közvetlenül nem is, de minden a szemem láttára bonyolódott. Ebből kifolyólag leszálltam a villamosról, és gyalog mentem tovább. Eljutottam egy üzletszerű helységig, ahová betértem, és ahol úgy éreztem célba érhettem. Ekkor vettem észre, hogy nincs nálam a táskám, valószínűleg fenn maradhatott a villamoson. Nemsokára megjött a kollégám, aki viszont megtalálta a tatyómat és ez megnyugtatott. 
Viszont hamarosan jött a következő nyugtalanító felismerés, ami innentől szinte végig kísért egészen az ébredésig. Rájöttem, hogy nem tudom hol vagyok. Azt sem tudtam, miért érezhettem úgy, hogy célba értem a helyemet illetően. Kimentem az utcára, és az álom ekkor váltott. 
- Idegen városi környezetben találtam magamat, és megálltam egy utcai automatánál. Érmét dobtam bele, és a gombokat nyomogattam, de nem voltam vele teljesen tisztában, hogy mit is akarok. Arra jött egy kisfiú, a kezébe nyomtam a gépből éppen kihalászott műanyag poharas narancslét  mondván, hogy nekem nem kell, igya meg nyugodtan. Odébb álltam, amikor az a nyugtalanító érzés még mindig bennem volt.  Körül néztem 
alaposan, és az épületek  között láthattam, hogy a város körül magas hegyek ágaskodnak. 
Megijedtem, mert nem tudtam hol vagyok. Teljesen idegen a környezet.
Ekkor eszembe jutott, hogy talán a közelben lehet az autóm.  Ez így is volt, nem olyan messzire parkoltam, de hát éreztem, hogy ez így nem normális állapot.  A kocsihoz érve viszont kiszállt az a nő, aki velem volt. 
Szőkés barna válláig érő kicsit kleopátrás hajú, jól ismertem, de mégsem volt annyira egyszerű beazonosítanom, ugyanis Ápriliát véltem benne felfedezni, de volt benne valami ami emlékeztetett a páromra is. Kékes színű egybe ruhát viselt, amiről az elmúlt álmaimban látott pillangót juttatta az eszembe. ( Ez talán fontos, nem tudom)
Néhány méterre eltávolodtam tőle, és ismét az épületeket meg a takarásukban lévő hegyeket néztem, és egyre inkább erősödött bennem az idegenség és a kétségbeesés érzete. 
Aztán végre leesett a tantusz és oda sétáltam Ápriliához és kijelentettem a számára, hogy mi most álmodunk, egy álomban vagyunk.  Megmutattam neki, hogy ez a város ismeretlen a számunkra, és ez itt egy idegen hely. 
Áprilia megértette végre, és felcsillantak a szemei. 
Jéé ez  itt tényleg egy álom kiáltotta halkan, és végig futott rajta az öröm látszata.
Elindultunk egy tér irányába, és közben ujjongtunk, hogy végre sikerült amit oly régóta próbáltunk, és elérni szerettünk volna.  ( Úgy véltem Áprilia vagy legalábbis akit annak néztem és úgy véltem ismerem, ugyan olyan tudatosság volt mint én magam. Ezek csak érzések, de nagyon így jött nekem vissza)
Örömünkben, hogy végre sikerült elérnünk ezt az állapotot, én bizonygatni kezdtem, hogy na ugye megmondtam, hogy lehetséges, hogy önmagunkként legyünk jelen egy közös vagy legalábbis  egyikőnk álmában. 
Áprilia bólogatott és ürült, és ujjongtunk és hengergőztünk a tér parkolójában álló autóknak dőlve. 
Vigyorogva mondtuk egymásnak, hogy ez az első olyan alkalom, amikor végre sikerült valóban együtt álmodnunk.
Aztán valami történt. Áprilia az egyik pillanatról a másik pillanatra egyszer csak eltűnt.
Várj meg kiáltottam utána, őrizd meg a helyet, ( ! ) és gondoltam hamarosan magam is mehetek utána. 
Ez csodálatos érzés, ez csodálatos érzés, hallottam vissza utolsó szavainkat, és én magam is kieshettem az álomból.
- Felébredtem és megnéztem az órát. 3óra 40 percet mutatott.  Az jutott az eszembe, hogy azzal , hogy őrizze meg a helyet talán arra utalhattam, hogy ne feledkezzen meg erről a tapasztalatról.
- Újra elaludtam.  Egy idegen lakásban voltam, de felismertem azt a kisfiút akinek az álom elején a narancslét adtam.  Örültem neki, hogy végre egy ismerős, amikor megláttam egy kislányt is a földön üldögélni. 
Oda mentem hozzá, mire ő megszólított. 
" Szia te engemet még nem ismersz, én Tünde vagyok. 
Leesett az állam  a meglepődéstől, hogy lehet egy kislány ennyire tudatos? 


Tudatos álom   -Valóban a te álmod?
Beléptem az utcáról az épületbe ahol laktam, és a postaládába kotorásztam éppen, amikor észrevettem  hogy egy ismeretlen ismerős éppen beszállni készül a liftbe.  hagytam a postaládát , odaszaladtam a lifthez, és mielőtt elindult volna, feltéptem az ajtót.  
- Bocsánat én is jövök-mondtam és tisztelettudóan mosolyogtam. 
Az ember üdvözölt, és elindultunk a lifttel.  Ez nagyon különös volt, mert azt hittem a lift majd felfelé halad, de ellenkezőleg, úgy észleltem, hogy lefelé haladtunk, pedig alagsor nem volt az épületben, pláne nem hat emeletnyi mélység, mert kb annyit haladhattunk. 
A lift megállt, és kinyílt az ajtó. Az ember kiszállt, én közvetlen utána, és mindketten elcsodálkoztunk a látványtól.
Előttünk egy széles fedett tér volt, tele sétáló emberekkel, az egész olyan volt, mintha egy plázába csöppentünk volna. 
Észleltem a fickó megdöbbenését, majd az örömét, és követtem magam is az érzéseiben. 
-De hiszen ez egy álom! - kiáltott fel a fazon, és téged magammal húztalak az álmomba mondta a fickó. 
Ez valóban egy álom vigyorogtam el magam, és tisztába jöttem a helyzetünkkel. 
Együtt indultunk el, hogy felfedezzük a környezetünket, de aztán kitaláltam, hogy ha már álmodunk nem ártana egy két valóság tesztet végrehajtanunk, erre meg mi sem lenne a legjobb megoldás, ha felrepülnénk a levegőbe, és már ugrottam is. 
Ugrás közben viszont rájöttem, hogy túl közel van a plafon, talán ez korrigálhatta a szándékomat, így repülés helyett csak egy nagy tigris ugrás lett az elrugaszkodásomból, amit aztán újabb és újabb ugrások követtek. 
Igazság szerint elkapott a hév, és ide oda ugráltam, majd azt vettem észre, hogy jó mókának tartva némlyik álom alak is követni próbálta példámat. 
Lecsillapodtam, és gondoltam akkor más dolgokkal próbálkoznék meg, közben az ismerős fazont elveszítettem szem elől, nem tudom ő hová tűnhetett.  
Odamentem két sétáló nőnemű személyhez és az egyiket egy az egyben megcsókoltam, és ő hagyta, nem sértődött meg.  A csókja hűvös és ízletes volt, ezt külön nyugtáztam magamban, majd miután abba hagytuk, meglepődöttséget láttam a szemeiben, majd a barátnőjével tovább mentek. 


Tudatos álom   Az álmodásról
Ez az álom egy 50-es években épült városi 4 emeletes  parkosított környezetben lévő házak között játszódott, ott sétálgattam, és csak lézengtem. 
Nem tudtam hová, vagy merre kellene mennem, míg eszembe nem jutott hogy mivel nem tudom, talán álmodhatok.  
Arra sétált két  12 év körüli kislány, és arra gondoltam, ez egy jó alkalom, hogy érdeklődjek. 
Megkérdeztem tőlük, hogy meg tudják e mondani, hogy hol vagyok, mire a két kis csaj elcsodálkozott, majd szerintem hülyének nézhettek, de választ egyik sem adott. 
Erre én kijelentettem, hogy akkor rendben, ez nyilvánvalóan  egy tudatos álom, és ezért nem feleltek. 
Elindultunk együtt egy irányba, és én elkezdtem nekik mesélni a tudatos álmok lényegéről, majd miután egy tér sarkához értünk, más gyerekek is csatlakoztak a beszélgetésünkhöz.  Aztán jöttek nagyobbak is, húsz év körüliek, majd egy két felnőtt. 
Úgy gondoltam, jobb lesz abba hagyni, ennek már fele sem tréfa, veszély érzetem támadt, és ott hagytam a társaságot. Ellenben az egyik felnőtt utánam jött, és érdeklődni kezdett az után, hogy mi is történt itt tulajdonképpen?  
Elmondtam neki, hogy ez itt egy álom, és ő is csak egy szereplője ennek a világnak.  Ezt nem igazán vette be a gyomra, de azért csak csak jött utánam. 
Kicsit később viszont üldözöttekké váltunk, és itt be is igazolódott a veszély érzetem, mert bár nem tudtam igazán mitől is kellene tartanom, éreztem, hogy baj lesz. Fegyveresek jelentek meg, akik lövöldözni kezdtek ránk, szerencsétlen kísérőm megsebesült, majd kinyögte végre, hogy ő egy inkognitóban lévő ...valami( olyan mint a rendőr, de nem rendőr, nem tudom mi) 
Majd megkérdezte tőlem, hogy én nem félek, hogy eltalálnak? - mondjuk jogos volt a kérdés, mert nem rejtőztem kellő képen , hogy el ne találjanak, de a válaszom egyszerű volt, mondván ez csak egy álom. 
Kísérőm menekülés közben azt kérdezte rám támaszkodva, hogy talán én halhatatlan vagyok?
Mire azt feleltem, hogy nem, én is meghalhatok. 
Lehúzódtunk két autó takarásában, majd megérkezett egy kis teherautó, amiből fura szerkezetet húztak elő, talán röntgen képet készítő parabola, vagy nem tudom miféle szerkezet lehetett, de semmi jót nem jósolt a számunkra. 
Sejtettem, hogy itt nem maradhatunk, ezért a kísérőmre nézve azt mondtam neki, hogy most el kell tűnnünk ebből a világból, mert ezek hamarosan elkapnak minket, és amúgy is orvoshoz kellene vinnem, aki ellátja a sebesülését.  
Aztán utasítottam, hogy fogja meg a kezemet és el ne engedje, csukja be a szemeit, és hangosan mondja ki velem egyszerre háromszor, hogy a rétre akarunk eljutni a sámánhoz.
Ki is mondtuk hangosan: ' A rétre akarunk eljutni a sámánhoz- A rétre...."
Most kinyitottuk a szemünket, de nem a réten voltunk, hanem ugyanott. 
Mondtam a társamnak, hogy el ne engedje a kezemet, fogja szorosan, és felálltunk. 
Elindultunk az autók között, mire rákérdezett a társam, hogy nem fognak e minket meglátni?
Mondtam nem kell félnie, nem fognak meglátni, és valóban nem is vettek bennünket észre. 
Aztán utasítottam, hogy nem szükséges átmásznia az autókon, egyszerűen gyalogoljon keresztül rajtuk, de el ne engedje a kezemet, mert annak nem tudhatni előre, hogy mi lesz a következménye. 
Így is történt, szépen keresztül sétáltunk minden akadályon, és haladtunk a nyitott kapu felé, ahol szemmel láthatóan egy ismeretlen ismerős már várt bennünket. 
Ez hogy létezhet? -kérdezte a társam, mire azt feleltem hogy úgy, hogy amit itt lát körülöttünk, és amiken egyszerűen csak keresztül sétálunk, az nem más, mint az előző világ emlékképei, és azok itt tulajdonképpen attól, hogy még láthatjuk, nem léteznek. 
Elértünk a kapuhoz, és az ajtóban álló betessékelt bennünket. Társamat az odabent lévő társaság azon nyomban kezelésbe vette, én pedig félre álltam, majd átmentem egy másik helyiségbe. 
Ekkor felébredtem.

A világító nő
Ez valami piknikező hej lehetett,  eleinte azt hittem talán valami strand, de medencéket vagy  vizet minden esetre nem láttam.  Egy biztos, emberek feküdtek a fűben pokrócokon, vagy törölközőkön, én pedig egy két járókelő között sétálva bámészkodtam.  Aztán észre vettem valamit, ami kilógott az átlagos környezetből.  
Ott feküdt egy nő a szétszórtan heverésző emberek között, és ami feltűnt a számomra, hogy ez a nő valahogy világított, mintha mondjuk megvilágítanák egy halvány rózsaszínű lámpával.  
Ekkor eszembe jutott, hogy ez talán egy álom, de nem voltam benne biztos, nagyon nehéz volt a hétköznapi valóságunkat megkülönböztetni az álombélitől.  Úgy voltam vele, leellenőrzöm, legfeljebb ha mégis ébren vagyok, akkor kapok egy nagy maflást. 
Lassan közeledtem a különös jelenség felé, óvatosan becserkésztem, de a nő valamit észre vehetett, mert lassan felállt, és látszólag távozni készült. 
Oda siettem, nem akartam elvesztegetni a lehetőséget, és miközben a nő a ruháit ráncigálta magára, én már ott is termettem.  Ekkor már biztos voltam benne, hogy ez egy álom, és azt is tudtam, hogy ez a nő nem lehet egy hétköznapi álom alak, hiszen világít, de úgy gondoltam ha megérintem talán többet is megtudhatok a jelenségről. 
Elkaptam a vállát, és megpróbáltam magamhoz közelebb húzni, a nő enyhe ellenállást tanúsított, de mielőtt bár mi mást tehettem volna, mondjuk rákérdezni valamire, a nő eltűnt, én meg abban a pillanatban kiestem az álomból. 
Mi a frászkarika volt ez, teljesen kirítt a tömegből, nem lehetett nem észre venni. A világos rózsaszín effektusról a felderítők jutottak az eszembe, de a Castaneda tanok szerint ez a veszélyesebb fajta. Nos nekem nem tűnt veszélyesnek egyáltalán, viszont az szembe tűnő, hogy amikor észrevettem, és közeledni akartam hozzá, akkor ezt képes volt észlelni, és  valószínűleg el akarhatott tűnni a szemeim elől. Vajon minek bíbelődhetett a ruhájával, miért nem tűnt el akkor azonnal?  Ez olyasmi értelmezéssel társulhat a számomra, hogy talán nem is akarhatott eltűnni igazán. Még azt sem tartanám kizártnak, hogy esetleg direkt tűnhetett ki a tömegből, hogy észrevehessem ?


Légyszi ide ne írjatok, ezek az álmok megtalálható a közös , vagy az álmok4 topikokban. 
Ez itt csak a tudatos álmok archívuma volna. 

Fortis! A napozóm is televan, hogy mire lenne időm reagálni valamire, már nincs is. Fenének kell törölgetni mindig. Ha ezt ki mered innen törölni, lecsaplak.

Igen, beszélgettünk az álmodásról és mivel nem az álmodás a lényeg, hanem az a tény, hogy valami "elindul", kitörő örömmel fogadtam a tudatos álmodásban elért -áttörési kísérletet-. Úgy gondolom ezt nevezhetjük haladásnak. 

Függetlenül attól.a ténytől, hogy ez engem nem érdekel, tudok örülni mások sikereinek.

Aki azt hiszi, hogy ismer (pláne úgy, hogy közös témánk sincs), annak üzenem: -nem, nem ismersz annyira, mint gondolnád.

Cimbi, ne szegje kedved semmi, folytasd csak....meglátjuk mi sül ki belőle!

Néhány apróbb:

- Volt egy érdekes  álmom Ápriliával, de erről ugye nem beszélek, mert szeretnék a vele kapcsolatos álmaimtól megszabadulni. ( Sajnos ez így alakult, és már nem hátrálhatok vissza)

- Aztán volt egy álmom, ahol egy futóversenyen vettem részt. Ennek az álomnak az érdekessége az volt, hogy csak nők futottak, és én egy voltam a többi közül.  Eléggé belehúztam, mert elérhettem, hogy már csak hárman szaladtunk elöl, a többiek mind jóval lemaradtak.  Aztán az egyik lány letért az útról, és más felé kezdett el szaladni, megfordult a fejemben, hogy talán ismer egy rövidebb utat. A másik lány akivel versengtünk tovább megelőzött, de úgy voltam vele, ha nincs már lehetőségem, akkor a második hely is bőven megfelel a számomra. Egy elég meredek kaptatóhoz értünk, és itt ért a tudatosság, hogy mi lehet annak az oka, hogy az erős iram ellenére, nem érzek fáradtságot a lábaimban.  Megtekintettem magamat külső szemlélőként is, és láttam karcsú és izmos alakomat, amint lassulás nélkül küzdöm fel magamat a meredeknek tűnő domboldalban. 
Nos a továbbiakban lefoglalta a figyelmemet a cél, hogy vajon mi lehet a cél és mi a jutalom? Ezek a gondolatok és az, hogy nem érzem a fáradtságot teljesen lefoglalt a továbbiakban. 

- Ebben az álomban egy nagyon szép helyen jártam. A távolban magas hegyek húzódtak, mellettem a köves út szélén mezei virágok nőttek. A látvány itt is tudatosságra sarkallt, de nem jutottam tovább, mert lefoglalta figyelmemet az elém táruló látvány és annak tudata, hogy egy ilyen szép helyen tartózkodhatok álmomban. 

Nyárfa erdő
Ma egy nyárfa erdőben jártam álmomban. Azon gondolkodtam el az álmomban, hogy hiába vagyok tudatos, nem vagyok mindenre képes, amire csak szeretnék.  Mi lehet ennek az oka?  Valószínűleg valóban az energia színt befolyásolhatja, vagy az álom mélysége?  Ez nem olyan mint a képzelődés, hogy az ember azt és oda képzeli magát ahová csak akarja. A tudatos álom olyan mint a valóság, és én most álmodtam ezt az erdőt magamnak. 
Úgy gondoltam, akkor inkább a részletekre koncentrálok. Megfigyeltem a fák törzsét, a fehéres fakérget, a fák törzseinek elrendezését, és aztán rájöttem, hogy nem látom a fák tetejét a lombozatot.  Ez kicsit megzavart, mert tudtam, hogy ott van, de én mégsem láttam, csak valahogy máshogyan érzékeltem vagy tapasztaltam , hogy ott van.  Nos mondhatni az álom maga a nézelődésemmel múlt el, és a gondolataimmal. 

A látás
Egy hanggal beszélgettem, de ne várjátok el, hogy normálisan vissza tudjam idézni. 
Tulajdonképpen egy korongot láttam a sötétben,  amin rengeteg összezsúfolt fehér kis fény világított. 
A téma a látás volt, és azt mondtam a hangnak, hogy lehet ez csak képzelődés. 
A hang azt mondta, hogy akik kifelé néznek, azok valóban látnak, az nem képzelődés.
De kik azok akik kifelé néznek?
Akik a szélén állnak felelte a hang. 
Aztán hozzá tette, a többség befelé néz. 
Valahogy értettem  az összefüggést, mert akik nem a szélén állnak, azok voltaképpen legyenek bár hol is, csak is befelé láthatnak, kifelé valóban csak a szélén állók. 
Aztán azzal folytattam, hogy odakint nincs semmi csak a sötétség. 
Erre megmozdult az egész látvány, és hirtelen nagy távolságra kerültem a korongtól, amiről kiderült, hogy tulajdonképpen a Föld bolygó, és megértettem, hogy galaxisok milliárdjai láthatók kifelé. 
Ez így eléggé elképesztő látványt nyújtott, de éreztem valahogy, hogy ez az egész csak jelkép.  
Tulajdonképpen a lényege a beszélgetésünknek az lehetett, hogy csak az láthat kifelé, aki nem befelé néz.  
Ha önmagunkat nézzük, önmagunkkal vagyunk elfoglalva, akkor nem láthatunk kifelé. Ez a gondolat viszont nem pusztán a környezetünkről és önmagunkról szól, hanem magáról a látásról is. Ezt úgy is mondhatnám, hogy ha az ember látni szeretne, akkor el kell fordítania a tekintetét az ismert dolgokról, a berögzültségéktől. E nélkül az elfordulás nélkül csak befelé láthatunk. 
Átteszem ezt az álmot a jelképekhez is, mert tulajdonképpen a magyarázat szerintem erősen jelképes is volt.

repülés, akarat, szándék

Egy idézettel kezdem, amit a csak egy álomból hoztam át, amit a napokban álmodtam:

"- Szóval valami suliféle lehetett, de csöppet sem valami hagyományos, mert gyerekek felnőttek egyaránt voltak, és a tananyag sem általános jellegű. Inkább tűnhetett volna valami pszichológiai jellegű intézménynek, de nekem mégis valamiért a sulit jelölte megközelítésként. "

Ez azért érdekes, mert az éjszakai álmomban szintén egy hasonló intézményben voltam, de ezúttal betessékeltek egy szobába, ahol a négy fal mentén ágyak voltak egymás mellé tolva, és azon emberek feküdtek, férfiak, nők egyaránt.  Azt mondták, feküdjek le én is valahová, ahol találok helyet magamnak, és öltözzek is át. Nos találtam valami felső részt, aminek a hátán szíjak voltak, akár csak mintha valamilyen kényszerzubbony volna.  Mivel az ágyak egymásba voltak tolva, bár hová feküdtem volna, mindenképpen valaki mellé kerülök, ehhez meg nem igazán volt kedvem, hogy fekvés közben akár fizikailag is érintkezhettünk volna. 

Az álom folytatásában még mindig a környéken vagyok, de ez nyíltabb szabadabb terület volt, széles folyosókkal. 
Arra gondoltam, megpróbálok repülni, és óvatosan néhányszor előre vetettem magamat.  Nem sikerült, de nem is törtem össze magamat, és ez jó érzéssel töltött el, mert kezdett bennem tudatosodni ennek az oka. 
Megpróbáltam újra és újra, és az akaratomat arra összpontosítottam, hogy ne zuhanjak vissza a talajra. 
Nahát, sikerült is, és a föld fölött vagy másfél méterrel suhanhattam. Aztán megláttam egy ismeretlen ismerős nőt a folyosón közlekedni, és gyorsan arra suhantam.  A nő látszólag örült neki, hogy sikerült a levegőben fenn maradnom, de azt hiszem a lényege nem is igazán ez volt, hanem az, hogy az akaratomnak teret adhattam. 
Akarat, vagy szándék, tulajdonképpen nem igazán tudnám melyik juttatott el a tudományomhoz, de az álomban akkor, az akaratom megnyilvánulására gondolhattam.

Mandula emlék
Ez nagyon klassz volt.  Tudatában voltam, hogy álmodom, de most egy kicsit más jellegűen, mert egy emlékbe láthattam bele, ami Manduláé volt.  Láttam őt kb 4 - 5 évesen, amint a kis barátai  körében mászkálnak, incselkednek egymással,, és játszanak éppen. 
Itt nem volt mit tenni, csak figyelni az eseményeket.  A feje búbján össze volt fogva a haja, és egy jellegzetes masnival át volt kötve. Ez azt hiszem fontos tényező lehet, mert ez volt az az elem, amire rá tudtam tőle később kérdezni, és valóban olyan masnit hordott a hajában, amilyet magam is láthattam, és valóban a feje búbján. 

Erőjárás
Egy hídon mentem át ezzel az öreg barátommal, akiről nem lennék meggyőződve, hogy valóban ő volt, de az álomban az ő alakját vette föl, és minden másban is őrá hasonlított.  A kétség inkább csak utána jött, mert minden olyan hihetetlenül tökéletes volt. 
 -Kicsit borongósnak tűnt az idő,némi ködfoszlányokkal, és az álom azt sugallta, mintha én találtam volna ki, hogy hogyan is csináljuk azt amit eddig még soha.  ( Hozzá kell tennem, hogy ez az ember itt előttem egy olyan ember a valóságban, akivel meg tudtam beszélni az álmaimat, nagyokat kacarászott, de leginkább nagyon jó hallgatóság volt. Mégis ha azt mondtam neki, hogy most éppen álmodunk, akkor ő elkönyvelte azt, hogy akkor most egy álomban vagyunk, és ha rákérdeztem erre, mindig a megfelelő választ adta, és ez roppantul jól jött a számomra, ha tudatosítani akartam magamban ezt az állapotot.  Persze ez csak gyakorlás volt a teszteléshez, de nagyon bírtam, hogy van egy ilyen ember körülöttem, és éveken át a kollégám volt. Ő ezt nem sejthette, de nagy kincs volt a számomra, sajnos ez a lehetőség mostanra már elmúlt)
- Arra gondoltam, hogy erő járással kellene áthaladnunk a hídon,( bár elképzelhető, hogy ez nem az én gondolatom volt) magasra húzott térdekkel, és ezt tettük úgy, hogy társam ez esetben közvetlenül előttem lépkedett, a mozgásunk pedig teljesen egyforma, és kiegyenlített volt. Enyhén előre döntött mellkasom súrolta a hátát, és inkább tűnhettünk volna egy különös organizmusnak, mint két különálló egységnek, a mozgásunk annyira tökéletes volt.  
Egy férfi és egy nő jött velünk szemben a hídon, akik kicsit félre húzódva megálltak, hogy megbámulják a jelenséget  ami szóval mi magunk voltunk.  
Haladásunk közben elkezdtem motyogva énekelni, akár egy vén indián aki éppen rázendített egy sámán dalra,  társam pedig azonnal követte példám és így rohantunk tova. 
- De mi volt ebben a tudatos?  Nos az erő járásnak nevezett mozgásunk közben, az érzések valahogy teljesen megváltoztak. Olyan volt, mintha nem is lettünk volna igazán ott, annak ellenére, hogy mégis jelen voltunk.  Mintha  két világ lett volna, én és a társam akik a semmiben rohantak, és az a másik világ amibe behatoltunk volna, a semmit, azaz a magunk környezetét magunkkal rántva.  Ez lehet elég furán hangzik így, de másképpen nehéz lenne elmagyarázni. Nos viszont ez az állapot hozta magával azt is, hogy nem az e világi valóságunkban vagyunk.  Nem volt teljesen tiszta, hogy ez egy álom, de az tiszta volt, hogy valahol a megszokott  valósághoz képest, egészen máshol vagyunk. 
Talán az lenne a legmegfelelőbb hasonlatként, aki olvasott Castaneda könyveket az sejtheti, amikor D Juan magával vitte Carlsot egy másik világba, ( városba) talán olyan hasonló érzések tölthettek el, a sem álom, sem valóság viszonylatában. 

Hamis ébredésben
- Az álom során egy aluljáróban igyekeztem a tömegben, amikor valaki hátulról óvatosan megérintette a fejemet. 
Hátra fordultam, és még éppen észrevettem a visszahúzódó kezet, a mögöttem álló mögött haladó fiatal nőnél.
A nő nem volt egyedül, a mellette álló barátnője tőle talán  egy fél fejjel magasabb volt, és ha jól láttam a magasabbiknak is vöröses barnás árnyalatú haja volt.  Az alacsonyabbik elém lépett,mosolygott, majd  egyenesen a képembe nyomott egy puszit, és a kezemet elkapva a tömegben maga után húzott. 
 Én a meglepettségemben, és azon tanakodva , hogy vajon honnan a csudából ismerhetem ezt a csajt, mert bár a vonásai ismerősnek tűntek, de aztán elkönyveltem magamban, hogy mégsem tudom ki ő, és ez a helyzet így számomra eléggé meghökkentő volt. 
Aztán konstatáltam, hogy a metró peronján álltunk meg várakozva, és ki tudja honnan, ez az  enyhén vöröses  göndör hajú valahonnan előkerített egy ember magasságú szánkót, amit a kezembe nyomott, hogy csak nyugodtan fogjam, mert ezzel fogunk majd csúszni. 
Hirtelen körül néztem, hátha látok még másnál is szánkót, az enyém a méretei miatt is elég feltűnő jelenség volt, de senkinél sem volt hasonló amin mondjuk nem is kellett volna csodálkoznom, hiszen a többség a meleg végett rövid ujjúban volt. 
Aztán a szánkóra függesztettem a figyelmemet, és rájöttem hamar, azért ekkora a szán, hogy mind a hárman elférhessünk rajta. 
Itt kezdődött némi tudatosság, és azon járt az eszem, hogy ezt mindenképpen rögzítenem kéne valahogy, fel kellene kelni leírni az álmot, és hasonlók.  A szánra nézve és az utalásra gondolva, hogy azon fogunk csúszni, eszembe jutott a legutóbbi tudatos álmom, amikor a hídon lépkedtem át azzal az ismerősömmel az erő járását gyakorolva, és maga a kép is amit betettem a fórumra, nos szinte ugyan ezt a képet láttam lelki szemeim előtt, csak immár a szánkón ülve, mögöttem a két csajjal. 
Ekkor történt, hogy fel is ébredtem, és elkezdtem gondolkodni az álmon.  Lejegyzeteltem minden apró részletet, és ráadásul még a csaj nevét is megtudtam, azt is leírtam szépen.  Kicsit angolos hangzású volt az utóneve, y volt benne az biztos, de az elő neve Trilla volt, erre kifejezetten emlékeztem.  Nos miután szépen lejegyzeteltem mindent, valahogy ismét álomba zuhantam, de a folytatásra már sajnos nem emlékszem, valószínűleg a jellege is valami más volt. 
Aztán miután ismét felébredtem kellett rájönnöm, hogy hamis ébredésben volt részem, és a sok jegyzet amit leírtam, épp hogy megmaradt valami belőle a fejemben, így sok adat elveszett sajnos. Egyedül a Trilla maradt meg a fejemben, és maga az álom.

Azt játszottam, hogy álmodok.
Tulajdonképpen inkább egy hamis ébredés volt ez, de tudatosnak tűnő elemekkel, és az egész így nagyon különös volt. 
Az ablakunk előtt álltam, és a kinti világra bámultam.  Aztán jött az ötlet, hogy lehetne akár ez egy álom, és miért ne tegyek egy próbát?
 Úgy döntöttem, hogy a kinti világ lesz az álom, és a benti pedig a valóság, az ablak pedig az elválasztó határ.  Na azért ez így egy kicsit komplikált, de a képzeletem úgy tűnik sok mindent elbír, és csak eljátszottam ezzel a gondolattal," mert hiszen ébren vagyok". 
Ráleheltem az üvegre, és a kicsit elhomályosuló üveg még képtelenebbé és ugyanakkor valószínűbbé tette a látványt. Valószínűbbé azért, mert nagyon élethű volt, képtelenebbé pedig azért, mert mintha ezt a határt a két valóság között jobban megerősítette volna. 
Na oké gondoltam, lássuk a csodát. Ezt már sokszor eljátszottam a valóságunkban, de nem szokott működni, ezért is lepődtem meg azon, ami ezek után történt. 
Kinyújtottam a kezemet az üveg felé, és megérintettem az ujjaimmal. Az üveg azon a helyen hirtelen akár a víz tükre képlékennyé vált, és a kezemet lassan áttoltam a fénylő felületén.  Aztán vissza húztam a kezemet, és a műveletet megismételtem még egy párszor.  A kezem az üveg túloldalán kicsit furának álomszerűnek tűnt, de hogy jobban megfigyelhessem, ismét ráleheltem az üvegre, aminek a felszíne ennek hatására ismét képlékennyé vált. Lassan átdugtam rajta a fejemet, miközben a már a túloldalon lévő kezemre bámultam, és amint a fejem is átért a másik oldalra, minden tökéletesen kiélesedett, és kitisztult. 
Ezt a műveletet is megismételtem még párszor, míg a végén rá nem jöttem, hogy ez nem lehet más csak valóban egy álom.

Hármas tudatosság
Ez megint egy olyan tapasztalat volt, ahol leginkább csak azzal voltam tisztában, hogy nem vagyok ébren, de ez nem csak egy álom volt, hanem valami egészen furcsaság. A tapasztalat egyszerű motívumokból állt, és nem tartott sokáig, de elképzelhetetlenül fura volt.

- Azt álmodtam, hogy az ágyamban fekszem, és a fejem fölött lévő ablak előtti függönyön zümmögött egy szúnyog.  A függöny redőzött volt, fehér, hasonló mint az egyik előző lakásunkban .  Szóval elkezdtem  a kezemmel csapkodni nyúlkálni a szúnyog után ott fekvő helyzetemben maradva, és ekkor valami különös dolog történt. 
- Észrevettem, és megélhettem, és láthattam, hogy az ágyamban fekszem, ( az eredeti helyemen) és kinyújtom a karomat, amint a falhoz ér, ( itt nincs függöny és ablak felettem) mint amikor a szúnyogot akartam agyoncsapni, és ezt éreztem, láttam, tapasztaltam és álmodtam egyszerre egy időben. 

- Nem ezt nem tudom elmondani, hogy ez hogyan lehetséges ennyi mindent tapasztalni egyszerre. Tehát megpróbálom összeszedni ismét mi történt, és ezeket egy időben kell hogy lássátok.
1/ Elkezdtem álmodni a szúnyoggal, függönnyel. 
2! Elkezdtem magamat kívülről látni, azaz a fizikai testemet, amint a fal felé nyúlok, mintha csak a szúnyogot akarnám elkapni, ami a valóságban nem létezett.
3/ A fizikai testemmel érzékelem, látom, hogy kinyújtom a kezemet a fal felé, de ezt nem tudom hogyan lehetséges, mert közben kívülről is láttam ugyan ezt, és közben álmodtam is, és a függönyt is láttam álmomban és ekkor tudtam, hogy ez egy álom. 

Nem tudom meg lehet e ezt érteni ahogyan leírtam, de elképzelni elég nehéz még magamnak is.
Egyszerűen három felé volt a tudatosságom, mind hárommal eszméltem a dolgokat egy időben, és még gondolkodni is tudtam.  Oké, a fizikai része kicsit autómatikusnak tűnt, és az a részem meg is volt lepődve, hogy miért csinálom ezt, de meg is értette, hogy azért, mert ez az álom valahogy hatással lehetett az autómatikus reflexeimre. . Közben mindent láttam kívülről is, és tisztában voltam a másik két észlelésemmel is, vagyis tulajdonképpen minden tudati részem tudott a másik kettőről.

Érdekes tapasztalat lehetett - a szúnyogos-függönyös! 

Igen , és elmondani nem is igazán lehet , megérteni meg még kevésbé.  Sajnos ezek az ismeretlen dolgok általában ilyenek.

A fal
Azt hiszem ráéreztem egy kicsit  hogyan tudok ébrenlétből tudatos álomba kerülni, és ez tök jó dolog.  Remélem ma is sikerülni fog, mert akkor jó a módszer. 

Előzmény: 
"A fal stimmelt, de valami mégsem volt vele rendben. Ez a fal olyan volt, mintha tapétázott lett volna, a miénk meg csak sima festett fehér.  Szóval nézem a falat, és a falon megláttam egy nagyjából tenyérnyi méretű kavargó foltot.  Teljesen közelről néztem, mintha a fal azon a ponton képlékennyé vált volna.  Aztán arra gondolván, hogy hallucinálhatok, inkább felébresztettem magamat, vagy legalábbis kijöttem a helyzetből.  Aztán megint becsuktam a szemem, és ismét a falat néztem ami a valóságban is ott volt előttem, de megint azt a fura tapéta mintás falat láttam  a benne kavargó tenyérnyi folttal, mint az imént. 
Arra gondoltam, bele kellene nyúlni a foltba, ki tudja mi történhet.  Arra is gondoltam, hogy a fizikai kezemmel kellene ezt csinálnom, de hamar rájöttem, hogy az nem fog menni, mert végül is alszom, vagy nem tudom mit csinálok éppen.  Aztán arra gondoltam, hogy a szellemi kezemmel kellene belenyúlnom, mert ha már kéz, akkor most leginkább csak az lenne kéznél, tehát megpróbáltam azt a kezemet kinyújtani. Sajnos nem értem el a falig, mert kizökkentem, és aztán már nem is emlékszem mi történt, talán mélyebben elaludhattam."


És akkor itt a folytatás:
Az örvénylő kavargó rész ismét stimmelt, és el is repített ismét egy falhoz.  Ez a fal viszont már kint volt az utcán, és egy teljesen új, és friss téglafal volt. Sőt hamar észrevettem, hogy nem is egy, hanem két fal is van ott, a második kicsit odébb, merőlegesen azzal ami előtt megjelentem.  
Próbáltam valami különöset találni ezen a falon, a téglákat itt ott egyenként tanulmányoztam. Enyhe színeltérés volt, de semmi különös. Aztán arra gondoltam ha már így adódott, akkor megpróbálom a nézőpontokat variálni, egy kis Castanedai módszer alapján. Váltottam is 3 nézőpont között, aztán a másik falra is kiterjesztettem a nézetpontokat.  Tettem ezt még egy ideig, aztán arra gondoltam körül kéne néznem másfelé is.  Hátra fordultam, és ekkor láttam meg a várost a hátam mögött. Eddig nem volt semmi csak a két fal.  Az jutott eszembe, hogy megpróbálom a tudatomat fenntartani, és bejutni az egyik épületbe annak kapuján . Az épület emeletes régies forma volt, füstös koszos falakkal. Érdekes, mert egy lépcsőn kellett lefelé haladni a kapuhoz, de aztán csak nem jutottam be, mert valami marhaság elterelte a figyelmemet. Az álom normál álomként folytatódott tovább. 


Következő lépés:
Miután ismét elaludtam, ismét annál a téglafalnál találtam magamat. Most nem foglalkoztam a fallal, hanem arra gondoltam, meg kellene vizsgálnom az emberek szemét. Láttam is egy idegent, akinek nagyon sötétbarna szemei voltak. Aztán mit adj isten Mayra jött velem szemben az utcán. oda léptem elé, és bele néztem a szemébe. Ugyan az a világos kék szempár nézett vissza rám, mint a valóságban. Tehát ez stimmel gondoltam magamban, és felébredtem. 

A gödörben

A gödörben voltam, felnéztem, sötétkéknek tűnt az ég, vagy az az akár mi, ami felettem volt.  Tudtam, hogy álmodom, és hogy ki kellene innen valahogy jutnom.  Testem nem volt, csak a puszta tudatom, így másra nem igazán támaszkodhattam, csak az akaratomra.  Ahhoz képest, hogy tudatos voltam a feladat elég nagy nehézséget okozott, pedig néha felvillanó ajtók tűntek fel a gödör oldalán, de amilyen gyorsan felvillantak, úgy el is tűntek. Arra gondoltam, ha ki tudnék lebegni a gödörből, nyert ügyem volna, de ez a gondolatom nem valósult az elképzelésem szerint, mert végül egy fehér ködös semmiben teremtem. 
Eszembe jutott , hogy Médea egy trópusi szigetre szokta teleportálni magát, gondoltam megpróbálom, hátha nekem is sikerülhetne. 
Erősen koncentráltam, és hamarosan ott is lebeghettem egy óriás tengeri csigaház előtt, a homokos talajtól kb 5 centiméterre.  A csigaház szinte beterítette az egész látómezőmet, de azért láthattam néhány pálma törzsét, és a magasban lebegő pálmaleveleket. 
nagyon abszurd volt ez a nézőpont, de nem tudtam kiemelkedni ebből a helyzetből.
Ismét a fehér ködben találtam magamat,és eszembe jutott, hogy talán Ápriliát kellene felkutatnom, de aztán el is vetettem a gondolatot a következő pillanatban, mert az jutott az eszembe, hogy mivel ő nincs itt, nem tudna semmit sem számomra visszaigazolni.  Tehát úgy döntöttem, hogy akkor nézzük meg inkább Médeát. Koncentrálni kezdtem, és azt mondogattam magamban, hogy Médea szobájában akarok lenni.  Egy idő után kicsit fel is oszlott a köd, és egy barna fakeretes ágy úszott be a testetlen látómezőmbe, fehér ágyneművel. Jól nézett ki ez a kombináció, a sötét barnás ágykeret, és a fehér pihe ágyneművel.  Az ágy a szoba bejárati ajtajával szembe volt, és a tükrös szekrény az ajtó felőli oldalon.  Aztán elhessegettem magam elől az egészet, mert rájöttem, hogy ez az elrendezés túlságosan emlékeztet a mi saját szobánkhoz, így elhatároztam, hogy a látvány ami elém terült, nem tenném rá a voksom.  Az ágy maga amúgy is gyanús volt, mert bár a barna fakerete és az ágynemű nem változott, de az ágy mérete viszont igen, mert eleinte francia ágynak néztem, aztán mintha összébb zsugorodott. 
Aztán úgy döntöttem nem adom fel, és újból arra koncentráltam, hogy Médea szobáját szeretném látni.  Ekkor egy eléggé futurisztikus kép látványa tárult elém, egy nagy nagy kör  alakú építmény egy részletét láthattam, aminek a falai üvegből voltak, és csak egy emelet volt a földszinti szobák felett, A szobákban embereket láttam mozogni, és arra gondoltam, hogy talán dolgozhattak.  A kör alakú építmény túlsó oldalára nem láthattam át, de a kör egy erdőt fogott közre, feltehetően vadon élő állatokkal.  Ez nekem így nagyon tetszett úgy ahogy volt, de hamarosan ismét visszatértem a ködbe. 
Újabb kísérlet, még mindig ragaszkodtam Médea szobájához, de ezúttal egy robusztus erős épületet láttam egy nagy szögletes kapuval, amiből egy fölfelé haladó lépcsősor indult. Mi a szösz lehet ez( ? ) futott végig rajtam, mintha ez egy nagyon védett erődítményszerűség lenne, ahová ugyan be lehet jutni, de vajon érdemes e?  lehet, hogy Médeának ott bent lehet egy szobája? - gondolkodtam tovább, de aztán az lett a vége, hogy felébredtem. 

megjegyzés: Ez egy tudatos álom volt, és testetlen, csak a tudatommal voltam jelen.  Azért bocsánat, hogy Médea szobája néven jutottak a helyszínek az eszembe, de ezt a legújabb nevet még nem láttam, és valahogy a Médea számomra személyesebb, jobban tudom társítani magamnak, ha valamit elérni szeretnék a személyedhez kötve.

Hóesésben
A mostanit megelőző munkahelyemen tartózkodtam.  Meglepődtem, hogy mit keresek annál a bizonyos gépnél, mert hiszen már nem is dolgozom ott, de hogy megbizonyosodjak afelől, hogy valóban ott vagyok e , elindultam körbenézni az üzem területén.  Itt már tudatos voltam álmomban, és meg is örültem neki, hogy valóban azon a helyszínen vagyok, tehát csak is álmodhatok, pedig annyira valósághű volt az egész. Elindultam az egyik nyitott ajtajú kijárat felé, és láthattam, hogy eléggé sűrűn esik odakint a hó. Kiálltam a hóesésbe, és éreztem az arcomra hulló hideg pelyheket.  Azon kezdtem el gondolkodni, hogy mitévő legyek, mit kezdhetnék a helyzettel, próbáljam e meg befolyásolni az álmot, vagy induljak Médea keresésére, de úgy tűnik ezzel ki is merült az energiám, mert kiestem az álomból.

Az álom alak. 
Egy erdőben voltam.  Tudtam , hogy álmodok, de lekötötte  figyelmemet az a bizonyos dolog, amit nemrég fedeztem fel magamban, és nem csak álom során, hanem ami a konkrét ébrenlétemben is olykor jelen van. 
Ez esetben ez a jelenség ott ért el az erdő közepén állva.  Egy férfi közeledett felém, arcvonásait kifejezetten jól láthattam. Öszes haja kicsit kócosan ült meg a fején. 
El akartam hessegetni magamtól ennek az alaknak a képét, és az erdőben kezdeni valamit magammal. ebben a tudatos álomban.
Szinte mondhatni erőfeszítést is tettem már, de az őszes alak egyre csak közeledett felém. Azt nem tudom, hogy hol volt, merre járt, csak annyit tudtam, hogy gyorsan közeledik, de azzal is tisztában voltam, hogy nem abban a közegben, ahol én éppen tartózkodom. 
Nem volt más választásom, rászóltam az alakra. 
Mit akarsz tőlem te álom alak! ( ?)
Az alak nem válaszolt, de mintha megtorpant volna.  kiestem a tapasztalatból.

Ő az "árnyékod" lehet. Azaz mindannak a dolgoknak a megtestesítője,amit valaha elfojtottál magadban és száműztél a tudattalanodba. A kócossága is erre utal. Én is láttam már az árnyekomat álmomban úgy,hogy belenéztem egy tükörbe. Vad és kócos. A felszínre akar törni,tehát jobb kiegyezni vele.

Hát lehet. Mondjuk én nem ilyennek képzelném, de nem vetem el a lehetőséget. 
Olyan ez mint amikor mondjuk olvasnál egy könyvet, tehát oda összpontosítasz, de mégsem tudsz olvasni, mert egy gondolat mindig bekúszik és eltereli a figyelmedet. Na ez pont ilyen volt, tehát elmondható, hogy két dolgot láthattam egyszerre. A saját környezetemet, és ezt a betolakodó alakot, aki elterelte a figyelmemet.

A másik világ
Az országút szélén állhattam, a hajnali ködben.  A puszta felé néztem, csodáltam a rajta gomolygó köd áthatolhatatlanságát. 
Egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy ezt álmodom e, vagy pusztán egy emlék, mert a jelenséggel a környéken nap mint nap találkozhattam.  A válasz sokáig nem váratott magára, mert a ködből kibontakozott egy emberi alak, aki felém intett és azt mondta : 
" Gyere kövess! " 
Én viszont nem mozdultam, csak továbbra is bámultam előre a semmibe, az alak pedig beleolvadt a homályba. 
Amint ott álltam, egy képzeletbeli fal jelent meg lelki szemeim előtt, és egy jelenet, ahogy éppen elcsúszom rajta hosszában, keresve rajta valamilyen átjárót talán. Ez az ábránd viszont nem tartott sokáig, mert egy hang kizökkentett a merengésemből. 
Mit szeretnél? - kérdezte a hang, én pedig azt feleltem, hogy átcsúszni a másik világba. felidézve magamban az imént látott ábránd képet. 
Ahhoz nem kell átcsúsznod, mondta a hang, a másik világ ott van előtted.

Hát szóval elég furák ezek az alak vagy nemváltozások.

A tábla.
A közeg kicsit homályos. szürke ködös, de felfedeztem benne egy hirdetőtáblát. Mást nem is láttam tulajdonképpen, csak ezt az egyetlen alakzatot, ezért úgy döntöttem közelebbről is megvizsgálom.  Két vasoszlopon négyzetes formája semmi különöset nem mutatott, de mikor elölről is megvizsgáltam olyan felületűnek tűnt, mintha egy monitort láthattam volna. A monitoron vízszintes vonalak hullámoztak, amikor egyszerre csak belevillant egy függőleges fénycsík, és egy gondolat ami vele együtt érkezett, ami így szólt,: hogy ez a fájdalom volt. Én értettem, hogy itt energiákról volna szó, és mellé társult egy másik gondolat is, hogy nyaktól  felfelé. 

Megjegyzés. Ez az álom egy tudatos álom volt, de bár az akaratom szerint történtek a dolgok, nem sok cselekmény volt benne. 
Ami érdekességnek tűnt, mintha nem lett volna testem, de ha volt esetleg, akkor az igen fura mozgással közeledett a tábla felé.  Amikor megláttam a táblát, akkor arra gondoltam, hogy megpróbálom fenn tartani a tudatosságomat, és megvizsgálom azt a táblát. Óvatosan közelítettem, de ezek térbeli ugrások formájában nyilvánultak meg. Tehát bang, bang, bang, egyik pillanatban itt, a következőben ott, aztán meg amott voltam. Valahol a tudatom irányította a helyszínt, hogy éppen hol tartózkodjam, és nem úgy, hogy egyszerűen oda sétálhatok. 
Azt még elmondanám, hogy reggel a nyakamon csípések jelentek meg, ezért arra gondoltam volna, hogy a fájdalom nyaktól felfelé, lehet kapcsolatban lehetett a nyakamra jövő csípések kialakulásával.

Arról már sokszor beszéltünk, hogy a fizikai testünk ingerei beszivárognak az álmunkba. Nekem úgy tűnik, hogy itt is ez történt, azaz a reggelre a nyakadon keletkezett csípések fizikai testeden történő kialakulásának folyamatát élted meg tudatos álom formájában.

Áprilia írta:Arról már sokszor beszéltünk, hogy a fizikai testünk ingerei beszivárognak az álmunkba. Nekem úgy tűnik, hogy itt is ez történt, azaz a reggelre a nyakadon keletkezett csípések fizikai testeden történő kialakulásának folyamatát élted meg tudatos álom formájában.

Igen ez elképzelhető, sőt azt hiszem rá lehet mondani, hogy biztos.

fortis írta: azt hiszem rá lehet mondani, hogy biztos.

Ú, ez aztán a határozott kijelentés! Ilyen, mikor Fortis biztosra mond valamit.