2017 tudatos álmai

fortis írta:

Áprilia írta:

fortis írta:A hátizsák
Az idősebbik hajlamos volt, hogy beszélgessen velem, de a fiatalabbik azt mondta, hogy nem akar. Ez felkeltette az érdeklődésemet, ezért őt kezdtem tanulmányozni,

Azért most megértettem valamit a férfiakról, pontosabban rólad.

Mi lenne az? 

fortis írta:A rács
Volt egy kis tudatos álmom, sajnos nem tartott sokáig.  Azt hiszem köze lehetett hozzá egy beszélgetésemnek Ápriliával, talán ebből is születhetett ez az álom. 
A helyszín valós, Csodák palotája környéke, kilátó a Duna partra a hídról. A kis piros figurák mink vagyunk. 

Az álmodásról beszélgettünk, és én azt tanácsoltam Ápriliának, hogy próbálja meg a várost egy négyzetrácsba foglalva látni.  Azt mondta nem próbálja meg, mert ez nem fog neki menni.  Azt feleltem, neki, hogy ez itt egy álom, próbálja csak meg.  A távoli házak felé néztem, és egy rácsot alkottam a város körül, mintha az csak puzzle darabokból épülne körénk.

Áprilia írta:
2014. Szeptember 20. Kavalkád (tudatos)

Az előzmény az volt, hogy hajnali 1-től 4-ig Ouspenskyt olvastam, majd amikor lefeküdtem, megpróbáltam az önemlékezést gyakorolva elaludni. Váratlanul, szinte 2-3 másodperc alatt belekerültem egy álomba, és az egész ejszaka ezzel telt: valahányszor behunytam a szemem, azonnal egy álomban voltam.   Ez volt eddig a legbrutálisabb éjszakám, a végén már alig mertem behunyni a szemem. Még ijesztőbb volt, hogy az az érzés futott át rajtam, hogy kb. ilyen lenne ha esténként az elalváskor nem veszítenénk el a tudatosságunkat, hanem ahol nappal abba hagytuk, ott folytatnánk éjszaka az "életünket", azaz amikor egy folyamatos körforgásban élnénk.

Az első tudatos álomba csúszásnál próbáltam visszafogni, fékezni magam, mert féltem egy kicsit az ismeretlentől, még mondtam is magamban, hogy "úristen, mi lesz ebből."  Elalvás nélkül kerültem bele a tapasztalatba. A férjemmel ültünk egy moziban, bámultuk a filmet. Egyszer csak, ahogy a szék karfáján pihentettem a kezeimet, a lelógó csuklóimat megmozgattam. Azt érzékeltem, mintha vízbe lennének mártva. Eleinte nem vettem észre, hogy egy moziban ez természetellenes, és jólesően mozgattam tovább, élveztem, ahogy a víz ellenállásába ütközik a kezem. Benne volt a levegőben, hogy ez egy tanítás arról, hogy két ember a tudatosságától függően mennyire másként észlelheti a világot. Ennek igazat adtam: arra gondoltam, hogy a férjem valóban teljesen más tudatosságú, mint én, ő nem szokott "rendellenes" dolgokat észlelni. Majd villámcsapásként ütött belém, hogy de hisz ez nem normális, hogy egy moziban ilyet észlelek, mármint vizet a kezeimmel. Gyorsan ránéztem a férjemre, megráztam magam, elmúlt az víz észlelés és jólesően belekaroltam a közelebb eső kezemmel a férjembe és egymásra mosolyogtunk.

Mindahányszor felkeltem, visszaalváskor az elalvás mindig tudatos volt. Átmenet nélkül csöppentem megint álomba. Ezúttal egy csúnya méregzöld, szörnyszerű iskolatáskát láttam az ágyamnál, szemmel láthatólag engem akart megijeszteni, fújtatott, mozgott, lüktetett. Annyira nem volt ínyemre a dolog, mert ez már a sokadik elalvás volt és voltak köztük nagyon meredek dolgok is. Így ennél a jelenetnél még Jézus nevét is segítségül hívtam, majd azonnal "jobb" ötletem támadt: azt parancsoltam nagyon elszántan, szinte mérgesen a táskának, hogy váljon kisebbé. És tényleg kisebb lett.

Felébredtem, megint elaludtam tudatosan, vagyis átmenet nélkül. Volt ugyan pár hipnagóg kép (székekkel kezdődött, de aztán jöttek más képek is), de hirtelen egy álomban találtam magam. Egy középkori alkímiai labornak tűnt a helyiség. Gömb alakú kicsi üveg lombikok sorakoztak a szemem előtt, szem magasságban. Egy csuhás szerzetesféle épp egy újabb lombikot helyezett el. Láttam egészen közelről, hogy nem is folyadék van bennük - ebben sem az volt, amit most helyezett el -, hanem egy-egy emberről szóló információkkal teleírt papírosok vannak beléjük gyömöszölve. Ami üveggömböt most helyezett el, abban rólam szóló információk voltak, amelyeket bizalmasan mondtam el előzőleg valakinek. Ez a csuhás szerzetes alak ugyanaz az alak volt, akinek - a bizalmamba fogadva őt - elmondtam előzőleg az infókat magaméról, de akkor más arcát mutatta. Kérdeztem, hogy mit csinálnak ezekkel a papírosokkal? Azt válaszolta, hogy "ezeket itt őrizzük addig, amíg be nem gyűjtjük őket." (Mármint azokat az embereket, akikre az információk vonatkoztak).

Így leírva azért nem adja vissza az átélteket.

fortis írta:A félelmetes én?
Helyszín a gyerekkori otthonunk.
 A lépcsőházban voltam, és közeledtem a bejárati ajtónk felé. Elértem az ajtóig, és egy fura érzés fogott el. Az ajtóval szemben volt egy külön kis beugró rész, ahonnan egy tároló ajtaja nyílhatott.  Arra fordultam, és abban a pillanatban egy alak rohant a tároló felől felém. Hátra hőköltem, de az alak továbbra is felém tartott. Erős félelem löketet éreztem, és már elhátráltam egészen a szomszéd ajtajáig, ami a kis folyosó ellenkező oldalán volt, amikor kiestem az álomból. 
Valahogy végig tudtam, hogy álmodom, de olyan erőteljes volt a félelem és olyan rövid időn belül zajlott le az egész, hogy nem voltam képes másképpen reagálni, mint kiesni az álomból.  De ugyan abban a pillanatban szerettem volna vissza térni, mert úgy éreztem, ez a másik valaki is én magam lehettem, és ez nagyon kíváncsivá tett, nem lenne szabad elszalasztani egy ilyen alkalmat. 
Sajnos az álmom nem ott folytatódott, és már nem is voltam tudatos. 
Egy magas hegy megmászására készültünk, talán a Himalájában. Ez még nem is lenne érdekes, de az alap táborban fogságba ejtettünk egy farkasembert.  A vége az lett, hogy őt is magunkkal kellett vinnünk a hegy megmászására.  Egy mester hegymászó vezetett volna, aki meg is kérdezte ne halasszuk e el a mászást a következő napra, de én szorgalmaztam, hogy jobb ha indulunk, mert a felderítő mászás nyomait ha befújja a hó, akkor nehezebben haladhatunk.  A nyomok még jól látszódtak a hóban, és közvetlenül a lábnyomokba léptünk. Így keltünk útra, de hamarosan megváltoztak a dolgok.  A mestert nem tudom ott volt e még, vagy már nem, de a csapatunk kibővült még néhány taggal. Ott volt ugye a farkasember, aki eléggé gusztustalan egy figura volt, volt közöttünk egy vámpír és egy boszorkány.  Különös lényekkel kellett megküzdenünk a hegyen, bár attól tartok a mi csapatunkra sem lehetett volna azt elmondani, hogy hétköznapi normális. 
A folytatásban már egy városias mediterrán környezetben voltunk, és egy étterembe tértünk be, ahol a megbeszélt találkozónk volt. A vámpir már ott volt, és a boszorkány is egy fiatalabb gyerekforma kinézetében, a farkasember még nem érkezett meg, de ha ott lett volna már akkor feltételezhetően ő is egy emberi formába öltözködötten.

fortis írta:Farkasember
Na nézzük mennyi minden voltam már, ami hirtelen eszembe jut?
- Holló
-Teknősbéka
-Sárkány
-Kentaur
-kecskebéka
-Denevér
-Delfin
-Farkasember

Ezúttal Farkasember. Néhányan be szerettünk volna jutni egy épületbe, de az erdőből farkasok támadtak ránk.  Ekkor eléggé meglepő dolog történt, mert a kis társaságunk tagjai hirtelen velem együtt átváltoztak farkasemberekké.  A farkasok ezt látva visszamenekültek az erdőbe, a társaim pedig a nyomukba akartak szegődni, de valahogy visszatartottam őket jelezvén, ettől fontosabb dolgunk is volna. Azt, hogy hogyan kommunikáltunk ez számomra is rejtély, azt hiszem érzékelhettük egymás akaratát, vagy valami ilyesmi módon. 
Köztünk és az épület között húzódott egy kis tó, és én belegázoltam a vízbe. Láttam, hogy a többiek ódzkodnak, úgy tűnik a farkasember lét valahogy nincs harmóniában a vízzel. Aztán csak csak megindultak utánam, valamiért fontosnak tűnt bejutni abba az épületbe. 
megjegyzés: Az ehhez hasonló álmoknak nem is annyira a tartama szerintem a lényeg, hanem a megélése, az átélése ezeknek a különös állapotoknak.  Elmondhatom, hogy igazán érdekes érzés volt érezni a duzzadó erőt, ami ezekben a lényekben lakozhat. 

fortis írta:

Áprilia írta:

asd94 írta:

Úgy érted a farkasember képében jelent volna meg az a valaki aki előzőleg megtámadott?

Én sem értem, mit akartál mondani ezzel, fortis.

Leírtam, de úgy tűnik elveszett. 
Lényegében azt akartam csak elmagyarázni, hogy a vámpír, a farkasember, és a boszorka egy jelentéssel bírna csupán. Egy közös nevezőt, ami lehetne akár az a bizonyos másik oldalam. Az ismeretlen, vagy a sötét, vagy valami ilyesmi talán. 
"Esett pár szó mostanában arról, hogy önmagunkhoz az árnyékunkon keresztül vezet az út....
(Nemrég volt egy vizes álmom, ott sokmindent leírtam erről.)"
Szóval nekem is ez jutott az eszembe. Ezek az alakok meg talán jelképezhetnek ezen az oldalon valamit.