Ez történt, ez van velem

Tegnap történt meg másod ízben, hogy vezetés közben észre vettem, hogy egy darázs jutott be valahogyan az autóba és a lábam körül repked.  Én allergiás vagyok nem hogy a darázs csípésre, de még a szúnyogéra is, így hordok magammal  Kalciumot is.  Szóval ilyenkor meg szoktam ijedni és alig várom, hogy valami lehetőség adódhasson, hogy félreálljak.  Így tettem tegnap is és gyorsan kinyitottam mind a két első és az egyik hátsó ajtót is, de nem találtam meg a nyavalyást. Lehet valahogy kirepülhetett. Nagyon reménykedtem benne, hogy így történhetett, mert este már biztosan nem láttam volna meg.

Mayra1 írta:A héten érdekes dolog történt velem. Rámtalált a volt vőlegényem. 30 éve igen komoly törést kapott, de úgy érezte meg kell keresnie. Nos, mesélt valamit, amiről szeretnék pontosabb informaciót. Leszögezem, hogy a viselkedése, mint mindenkinek, aki -megtér-...menekülés, de ez most nem is lényeges.
A történet. Egy pillanat alatt széthullott az élete..elkeseredésében..bement a templomba, ahová addig nem nagyon járt, imadkozni kezdett és "megszállta a szentlélek".....na...erről kérnék némi információt, ha tudtok adni.

Olvastam én ezt anno, Mayra, csak nem tudok mit mondani erről, bár nekem illene....sejtem, hogy mi történt vele, csak nem tudom elmondani.
Amúgy a többi (is):

Hosszú sor áll és ül a rendelő előtt . 
Jaj főorvos asszony, nem hívna be minket , mert a férjem nagyon rosszul van , mondja az öreg mamzi a dokinőnek. 
Hol van a férje? kérdezi a doki. 
Kint van az udvaron, de mindjárt jön, mondja a mamzi és ez így is lett , bementek a rendelőbe a nem tudom hány embert beelőzve. 
Bent voltak egy jó ideig, mondjuk egy bő fél órát, de hát ennél a dokinál ez nem is számít hosszú időnek. Miután kijöttek, a papa azt mondja a néninek. 
Na megyünk már kajálni, már eléggé éhes vagyok ! 
És elviharzottak. 
  Kicsit röhejes, mert tudom voltak ott hasonló korúak is, fiatalabbak is , akik sokkalta rosszabb bőrben voltak mint a papi, de hát ez így működik. Azért elég fura látni ezeket a helyzeteket. 

Eszembe jut egy régi tapasztalat, amikor a rendelő kapujában álldogáltak az emberek. Vérvételre kellett mennem, és álltak a kapuban már vagy négyen öten , utánam is érkeztek páran. Ki röntgenre , ki vérvételre, ki ki tudja hová jött volna a rendelőbe.  Kinyílott a kapu, a tömeg besétált, többségük ott toporgott a lift előtt. nem is fért be mindenki egyszerre ugye, csak néhányan. Én gondoltam egyet és felszaladtam a harmadik emeletre , így én lettem az első a vérvételi ablaknál.  Megjött a lift, már távolabbról hallotta a vénember morgását, hogy mit képzelek én, hogy beelőztem !   Addig addig morgott, míg végül csak magam elé engedtem.  Mondjuk nekem dolgoznom kellett rohannom utána, gondolom ő meg  a napi sétájával köthette össze.

Mondok mást. Vérvételen az előttem sorban álló idősebb úrnak sokan odaköszöntek, az egyik férfi, akivel kezelt, meg is állt beszélgetni vele, és megkérdezte tőle:
- Főorvos úr, sorba tetszik állni? Miért nem tetszik előre menni?
- Á, nem. - mondta az idős úr, aki azelőtt még főorvos volt ugyanitt.

Igen Efikém, valóban ilyen is van. 
Én egyszer egy olyan eseménnyel találkoztam, ahol szintén sorban állás volt ,annak ellenére, hogy időpontra kellett menni.  Nos ott valaki előre ment az éppen kinyíló ajtóhoz és be akart volna menni, mondván, hogy ő orvos ( vagy csak volt, erre nem emlékszem már pontosan ) ennek ellenére el lett utasítva, hogy ez nem számít, várja ki a sorát.   Elég ciki volt.

Derűs mosolyban.
Voltam egy fénytalálkozáson szombaton (24) számomra roppant jól sikerült, már az előtte lévő napokban is érdekes megoldásokat kaptam. Kutyagolva a meredek hegyoldalon felfelé, hogy elmélyüljek a tájban, direktben nem vettem igénybe hogy felvigyenek autóval. Miközben haladtam felfelé sikerült látnom fehér sárkányokat és amikor megérkeztem a célhoz akkor is észleltem még őket persze csukott szemmel, kicsikét zavart de belátom így kellet lennie, nagyon de nagyon magasan tudtam őket érzékelni (sárkányokat kettőt). Ücsörgők szerintem a ház gondnoka jött ki beszélgettem vele mondtam mi lesz itt, ő nem hit benne de az arcán ott volt ama derűs mosoly, napközben többször sikerült szemkontaktusba lennem vele, mindig abban a mosolyban volt, mosolyra mosoly volt a válasz.. Soha nem voltam szeren hát most sikerült igaz nem tevékenyen, mert nem szeretem ha fényképeznek sőt ha filmeznek, akkor már nem tud érdekelni távolról figyelem az eseményeket, és próbálom látni amit látnom kell. Így volt szer kezdetét vette egy kőralakú fémkorong volt a kiindulási pont, amikor a dobok elkezdték adni a hangjukat sikerült látnom pont mily véletlen fénykoronát ami egy idő után változáson ment keresztül de megtartotta a korona jellegét, aztán semmi minden eltűnt nem értettem miért. Racionális elmével próbáltam megérteni a miérteket. Szembeötlő volt a két villanyvezeték párhuzamosan haladtak a szer felett, számomra ez két vízér energetikailag (később többen mesélték valami zavaró dolgot észleltek az eseményben. Talán az-az idős pár kikkel sikerült beszélnem délutánban, mondták gyalog jöttek fel mint én is, de ők szerintem voltak 80-90 évesek vagy többek is, kegyetlenség kitenni ilyen időseket akik kíváncsiak a fénytalálkozásra mi lesz ott. Ha mindenki gyalog jött volna fel szervezők és a résztvevők, megértették volna minek tették ki az idős párt, de szerencsére valaki felvette őket így nem kellet a teljes távot kutyagolniuk felfelé (remélem lefelé is volt aki elvitte őket).
Kiss MaoTun István Nimródtól - Özsébig című előadása I.
Elsőre nem pont ezért mentem oda el hogy érdekelne az előadása Nimródtól - Özsébig. Vihart írtam hogy úgy leszek ott, hát megint úgy jártam hogy akikkel beszélni akartam részben volt lehetséges események tükrében megkel most már jól gondolnom mit mondok és írok le, ha derűs mosolyban vagyok, mert hihetetlen gyorsasággal megtörténnek, így volt pár vihar jelenség megtestesítők. Sikerült megélni a szív-szeretet jelenséget is aki abban van őt nem lehet lehúzni sőt rongálni az energia dolgait amiben van, persze bele beszéltem a szavában, de mit tegyek az előadó szünetében reagált a kérdésekre amik fel-voltak téve neki, így kérdések megzavarták a szív-szeretetében elő személy kérdés motiváltságot, és mint a vihar ontotta a szavait, mentségemre csak a szív szeretettel tudtam és akartam válaszolni rá. Nem sokára elviharzott és durrogott mentében.
Sajnos hiába próbáltam mondani két személynek is hogy valami nem stimmelt a szeren, sajna a vihar átlényegülés olyan sikeres volt náluk hogy nem igazán hallgattak meg, inkább siettek valahová.
Szerencsére voltak akikben megjelent a derűs mosoly, szemeikben még a fénycsillogását is sikerült látnom, igen tartalmas beszélgetést tudtam eszközölni velük. Menet közben azé próbáltam mondogatni a módszereket amiket gyakorlok időnként, így sikerült sok emberrel beszélnem (belepofázva a beszélgetésükbe) olykor persze jókat nevettem mindeközben ha úgy hozta a beszélgetés folyamata (hozta). Második dobolás már a házban volt, érdekes itt minden fény látásom csukott szemmel sikerült látni és mozgatni is őket.
Sajna ingyenes beharangozás csak ki adta a a lényegét a persely elő került és elfoglalta az asztalon a helyét, mondhatták volna mert tartozásom van 1 forinttal nem sikerült teljessé tennem amit behelyeztem a dunsztosüvegbe azé nem a 666 akartam kikeríteni, hanem az 1110, hogy minden egyes legyen. Amit adhatom 10 filléresekben is, mondhatom mire jó két energiaerő helyet lehet velük üzemeltetni, ide 4-4 pénzérme kellene.
Másnap amikor elindultam haza felé, most Újpest állomásról indultam nem mint Árpád-hídtól akkor pillangókat láttam csukott szemmel egy szellemdobos találkozó másnapján. Nemsokára leült mellém egy Afrikai aki köszönt jó reggelt válaszom is jó reggelt, csodálkoztam is rajta nem igen emlékszek ilyenre sok évet voltam fen Pesten. Beszélgetésben volt társával ő is Afrikai, elkezdet lenni egy késztetésem hogy beszédbe elegyedjek azzal aki köszönt magyarul vele, de nem akartam zavarni őket ( nem úgy mint a találkozón itt nem mérlegeltem ennyit. Befejezték a beszélgetést, még ekkor is sokadik neki rugaszkodásra szólítottam meg érti a magyar beszédet kérdeztem tőle ( tudatosan nem írom meg hogy nő-e vagy férfi az illető) azt mondta kicsit tud magyarul. Mondom neki hogy valamikor kértem szellemi síkon segítséget, egyetlen egy segítség jött egy Afrikai embertől, mondom neki sehonnét máshonnan nem jött csak tőle. Azért mondtam mindezt el neki elakartam indítani egy szellemi értéket.
Már a Nyugatit is elhagyta a metró amikor a beszélgetést elkezdtem közeledtünk a Deáktér felé. Ekkor igen érdekes esemény történt kell mindent tudni miért is jött létre amiről beszélni fogok. Aki felállt hogy leszálljon a metróról érdekes jelenségek vették kezdetüket, olyan fehérség vonta be mindegyik leszállót, csak azt tudtam érzékelni látni a kész eseményt, szinte nem is a földön mentek mert a fehér fényréteg teljes alakjukat bevonta. Jött egy gondolat olvasva: Önfejlesztő a rendszer szavak.
Leszállt az Afrikai is gondolatban valami extrát kéne neki adni, de mit fogalmam sem volt róla. Varázslat történt számomra mindenesetre igen a látvány amit nyitott szemmel sikerült látnom. Személyemet is be vonta a fehér fény, de láttam olyan szép piros, kék, és zöld fényeket a fehéren kívül hát nem tudok azóta sem szavakat találni milyen szépek voltak a színek.
Ami utána következett be, az már mágia is lehet amiket tapasztaltam egy-egy gondolatom után közvetlenül és kis idő múlva.
Kiss MaoTun Istvánnak sikerült beszélgetésbe elegyednem, igen nagy tudást sikerült összeszednie a magyarságról, sajna a lóláb kilógott a beszédjéből mire ez a nagy igyekezés a körkereszténységben amit ősinkre igen sikeresen rá rót, mint következetes régészeti leletek sokaságával tud igazolni. Nagy munka több élet is kellet hozzá mire sikerült így összetenni az egészet. De sajna nem értik meg eddig úgy nézz ki a fény nem jelképekben és fizikai eszközökben éled meg bennünk. Az események tükrében kezdem megérteni a GONDOLAT-OLVASVA érkező szavainkat mondatainkat racionális (fizikai) elme ha megakarja érteni zsákutcába kerül és ellehetetleníti saját magát és értelmezését mikéntjeit.
Amihez vér tapadt mint a kereszt forma és a koronánk semmi köze a fénysík eseményeihez és a magasabb szférák megértéséhez.....

Derűsen olvastalak. 

Kórházban voltam nemrég. Nagyon megrendítő volt látni, hogy mivé válhat az ember egy gazdag, alkotó, méltóságban leélt élet végén, ha szellemileg is leépül. Márpedig többnyire leépül. Én ott is az egykori hölgyet láttam a kilencven éves öreg néniben, amikor zavartan kiabált, vagy letépte magáról a pelenkát, és mindent összekent kakával, de a környezete nem őt látta, csak egy bolond vénasszonyt. Kivéve a rokonait, neki még szerencséje is van, hogy szerető család veszi körül.
Másképpen kellene néznünk az ilyen öregekre, ápolóknak és betegtársaknak egyaránt. Egy kis empátiával meg lehetne érteni, hogy azért csinál nem megengedett dolgokat, mert olyankor nem tudja, hol van, mi történik vele, mik vannak rákötve. Ijedt, és szabadulni akar.
Lekötözték a kezét, az borzasztó lehet. Ki kellene találni olyan módszereket, olyan eszközöket, amiket nem tud leszedni akkor sem, ha nincs kikötve.

Este tiszta pillanatai voltak, beszélgettünk vele, mesélt az életéről, és ennek hatására másnap már azért kicsit másképp néztek rá a többiek, nem olyan lekezelően.

Ezért szoktam mondani, hogy az ember nem jól van összerakva.  A funkciói szempontjából oké, de az elöregedés elpusztulás felé haladva már nem annyira.  Valami normálisabb módjának kellett volna hogy legyen ezeknek a fázisoknak. 
Pl fokozatosan éterivé válás, vagy valami hasonló.

Szerintem el lehetne fogadni ezt a leépülést is, csak a többi embernek kéne másképp viszonyulni az ilyen idős emberekhez. Tisztelettel, megértéssel és szeretettel. Akkor sokkal kevésbé lenne elviselhetetlen.

Igen, de itt az elviselhetetlenen van a hangsúly, mindegy hogy mi a mértéke.
Valami olyasmiben szívesen kiegyeznék, ha szépen fokozatosan eltűnnénk.

Szerintem az sem véletlen, hogy ki hogyan fejezi be.

Pl apunak nem kellett volna meghalnia, ha a kétoldali tüdőgyulladásával és tüdővizenyőjével  a mentők, nem a  pszihiátriai osztályra vitték volna  be, mondván, hogy csak ott volt  szabad hely.  Mondjuk vihették volna az intenzívre is leszívni a vizet, hogy ne fulladjon meg.

fortis írta:Tegnap történt meg másod ízben, hogy vezetés közben észre vettem, hogy egy darázs jutott be valahogyan az autóba és a lábam körül repked.  Én allergiás vagyok nem hogy a darázs csípésre, de még a szúnyogéra is, így hordok magammal  Kalciumot is.  Szóval ilyenkor meg szoktam ijedni és alig várom, hogy valami lehetőség adódhasson, hogy félreálljak.  Így tettem tegnap is és gyorsan kinyitottam mind a két első és az egyik hátsó ajtót is, de nem találtam meg a nyavalyást. Lehet valahogy kirepülhetett. Nagyon reménykedtem benne, hogy így történhetett, mert este már biztosan nem láttam volna meg.

De azt ugye tudod, hogy ha valódi darázs (szúnyog) csípés allergiád van, akkor arra adrenalininjekciót kell kapnod (magadnál tartani)? A kalcium arra semmit sem ér. Ha a kalcium ilyen csípésnél használ(na) neked, akkor az nem allergia.

Ennyire nem vészes. Inkább csak annyi, hogy jól be szoktak dagadni a csípések.  A darázs csípés meg úgy néz ki, hogy egyszer amikor megcsípte a kezemet, bedagadt mint egy cipó.  Egyszer meg amikor a halántékom alatt csípett meg, elzsibbadt a fejem. Ilyen fuldoklásos dolog még nem volt szerencsére.
De amúgy tulajdonképpen ezek nem is csípnek, hanem harapnak ha jól tudom.

fortis írta:Ennyire nem vészes. Inkább csak annyi, hogy jól be szoktak dagadni a csípések.  A darázs csípés meg úgy néz ki, hogy egyszer amikor megcsípte a kezemet, bedagadt mint egy cipó.  Egyszer meg amikor a halántékom alatt csípett meg, elzsibbadt a fejem. Ilyen fuldoklásos dolog még nem volt szerencsére.
De amúgy tulajdonképpen ezek nem is csípnek, hanem harapnak ha jól tudom.

Akkor tényleg nem tűnik komolynak szerencsére, akkor csak érzékenység talán.

Mindenesetre nincs más megoldás, vissza kell harapnod!!

Bocs... de jót kuncogtam egy olyan celebforma pasin ma. , nem is a történeten, hanem a viselkedésén.
Gonosz vagyok most!

Azt vettem észre, hogy egy kereszteződés közepén áll egy fekete, nyitott tetejű sportkocsi, vezető, utas sehol. Én úgy láttam, hogy csak az egyik irányjelzője villogott, nem az elakadásjelző.
Nem volt egyértelmű a helyzet.
Aztán láttam, hogy a csini kis lábujjközi papucsában (tudom az okosoktól, hogy abban teljesen biztonságosan lehet vezetni! ), valami neonszínű pólóban, szépen ráérősen riszálja a fenekét a közeli benzinkúthoz a pasika. Ekkor már leesett nekem is, hogy a kis "drágának" kifogyott az üzemanyaga. Szerzett egy kannát benzinnel, ugyanilyen stílusban visszatipegett az autóhoz. Nem tudom, hogy a kanna volt-e a hibás vagy csak nem tudta összerakni a csövet a kannával, de nem, sikerült elsőre a művelet, mellé folyt a benzin, hiába tette fel a napszemüveget is.
Visszariszált a kútra.
Ott nem láttam mi történt, de immáron újra visszalibegve az autóhoz percek alatt sikeresen beöntötte a kanna tartalmát a tankba. Olyannyira ügyes volt, hogy közben még telefonálni is tudott!

Ezután odajött egy kutas hozzá, mondott neki valamit (talán, hogy nem fog már több jönni a kannából), mert úgy a nyitott tankajtóval azon nyomban át is ment a kúthoz.

Olyan laza volt a pasi, majd szétesett!

 Gondolom telve önbizalommal.  De hát nincs ezzel baj, ő egyszerűen csak ilyen.

Szerintem ha az ember önmagán is  képes nevetni, akkor nincs abban semmi rossz, ha másokon is nevet.

fortis írta:Szerintem ha az ember önmagán is  képes nevetni, akkor nincs abban semmi rossz, ha másokon is nevet.

Talán!

Érdekes volt belelátni egy ilyen helyzetbe, mivel annyira más világ, mint az enyém.

Na ez az, ez a lényeg, ezért olyan értékesek és tanulságosak ezek a pillanatok.
1/ Ki tudnak billenteni a megrögződéseinkből. Belelátunk, hogy egészen más hozzáállás is létezhet helyzetekhez.
2/ Jobban megértjük mások viselkedését, mert ráérezünk, hogy mások egészen máshogy állnak hozzá.

Nekem példaértékűek ezek a helyzetek. Ez is. Megmutatja, hogy lehet nyugodtan is.

Szerintem, ha a saját szemeddel láttad volna a helyzetet Efi, te sem a nyugodt kategóriába soroltad volna be ezt a férfit(?).
Ez nem egy igazi férfi volt, aki valóban higgadtan és sietősen! legalább intézne egy ilyen ügyet...
Mert azt én is elismertem volna!
De ez egy hagyjuk inkább mi volt... külsőleg meg az egész viselkedése.

Igaz, ilyeneknek is kell lenni, nem lehetünk egyformák.

Sok túlóra van mostanában. K azt mondja nekem, tegnap beszélgettek a főnökkel, és M is ott volt.  Azt kérdezték a főnöktől, hogy a túlórák mi módon lesznek honorálva, mert kifizetni nem fizetik ki  azokat, ellenben ha örökké olyan sok a munka, akkor csusziban hogy gondolták kiadni azokat? A főnök felelt is nekik,
de ez csak az alap, a lényeg egészen más volna.
Amikor M volt a közelemben, mint aki mit sem sejt, rákérdeztem tőle. 
Na beszéltél már a főnökkel a túlórákat  illetően?
A válasz megdöbbentő volt.
Azt mondta, hogy nem,még nem beszélt vele. ha
Szóval itt valaki most hazudott.Ez nagyon nem jó dolog.

Szerintem az nagyobb baj, hogy nem fizetik ki a túlórát és nem is csúsztathatod le! 

fortis írta:
Amikor M volt a közelemben, mint aki mit sem sejt, rákérdeztem tőle. 

Azért téged se kell félteni.

Lea. írta:Szerintem az nagyobb baj, hogy nem fizetik ki a túlórát és nem is csúsztathatod le! 

Nálunk se fizették ki sose, és le se csúsztathattam. Egy ízben éjfélig voltam benn. Az 16 óra meló. De emellett is este 10-kor jártam haza. És még hétvégére is jutott, vittem haza, de ekkor már többször sírtam. Ez kb. négy évig ment. Azóta csak olyan napi 10- 12 óra a normális. Ingyen és bérmentve.

Látszólag nem kapcsolódik ide, és mégis...

Tudjátok azon gondolkodtam tegnap és most folytatom, hogy szerintem mégiscsak nagyon nagy szerepe lehet a vállalt életútnak vagy a sorsnak. Nem annyira az életmódnak vagy a pozitív vagy negatív gondolkodásnak. Vagyis "nagy" dolgokban egészen biztos...

Tegnap olvastam a szépségkirálynő haláláról, hogy többszörös áttétű rákban meghalt, 34 évesen.

Ő maga bevallotta, hogy nagyon stresszes, teljesítményorientált élete volt, de a betegsége alatt már étkezésben, gondolkodásban életmódot változtatott. "Tudta", hogy meg fog gyógyulni, tehát próbált pozitívan gondolkodni. Jó, nem tudjuk a teljes igazságot, de nem hiszem, hogy ezt megszolgálta volna a testének a rombolásával káros szenvedélyekkel például. A mellráknak úgy tudom, hogy genetikai hajlama van szinte minden esetben. Vagyis ez is egy sors, sajnos... Persze, lehet időben felfedezni és akkor segíteni, reméljük!
Nem vagyok egy szépségkultuszos ember, de tényleg nagyon sajnálatos, hogy egy ilyen szép, fiatal lány távozik az élők sorából...
Nem egy embert ismerek, iszik, dohányzik, semmi egészségeset nem eszik és él 60-80 éves koráig. Iszonyatos erős a szervezete! (Vagy ez a sorsa!)

Az élet másik oldala.
25 éve dolgozom a munkahelyemen. Igaz, nem hinném, hogy buta lennék és vannak olyan pillanatok, amikor elviselhetetlennek érzem a helyzetet, ilyen-olyan oknál fogva... de közben iszonyatos szerencsének is!!
Látom, hogy mások közben mit küszködnek kifizetetlen túlórákkal, nehéz körülményekkel, kevés pénzzel... és meg egy kicsit mintha burokban lennék.
Pedig nem hinném, hogy mások annyival rosszabb, ha egyáltalán rosszabb képességekkel rendelkeznének, mint én!! Biztos, hogy van, aki okosabb, agilisabb nálam és mégsem sikerül jó munkahelyet kifognia...

Azt hiszem, ez mindkettőnk esetében a sors... nála egy rossz sors, nálam ez egy jó sors vagy szerencsétlenség, szerencse.

Nem tudom, hogy meddig tart az enyém... remélem, hogy sokáig...

Persze, vannak dolgok, amiben meg szerencsétlen vagyok én is... legalábbis annak érzem magam, igazságtalannak az élettől ezt azt... de lehet, hogy én tehetek róla, csak nem látom... na mindegy!

Áprilia írta:

fortis írta:
Amikor M volt a közelemben, mint aki mit sem sejt, rákérdeztem tőle. 

Azért téged se kell félteni.

Nem kenyéren a hazudozás, pláne ha nincs valami igen komoly alapja.