Aláírás, avatar

A szellemkapun gyüszmékelhet az ember. Így tesznek sokan. ...( pld. kártyavetés...stb...
-
Mért is mész ember? - Céltalanúl? - Önmagad által kitűzöttel? - Más által kijelölttel? - A Hamis kijelölővel? - Üres kézzel? - Kavicsokkal telt kezeddel?
-
Szellem kapu, a dimenzió - váltó.......

" "Semmim sincs, de mindenből elegem van." "

De ezt kétértelműen is lehet érteni .
-semmin sincs -de van mindenből elegendő . pozitív
semmim sincs - de elegem van mindenből / pl az életből is . .Negatív

Szóval szerintem is , mert a negatív részt nem törölheted ki a gondolataidból ha már felmerülhetett .

Tetszik a jelmondatod Áprilia. Az enyém is hasonlót fejez ki. Nem nagyon törekszem arra, hogy magyarázatokat találjak, cselekedni, megélni a dolgokat fontosabbak, mint meggyőzni az értelmünket, hogy mi, miért és hogyan történt. Nekem aztán igazán mindegy, a fenébe a filozofálgatásokkal!

"A harcos mindig először cselekszik és nem filozofálgat." (Victor Sanchez)

A harcos azért tud cselekedni mert a tudás már a részévé vált . Amíg az ember filozofálgat , addig még nem része a tudás .

fortis írta:"A harcos mindig először cselekszik és nem filozofálgat." (Victor Sanchez)

A harcos azért tud cselekedni mert a tudás már a részévé vált . Amíg az ember filozofálgat , addig még nem része a tudás .

Igen, egyetértek. Arról beszélünk, az foglalkoztat minket, amit meg akarunk tanulni vagy meg kell tanulnunk.

...gyöngyszem, arany, kincs....

  ... 

...mindannyian...  

Etoile-sama írta:

Áprilia írta:Etoile-sama, bár ez az aláírás topic és azt sem tudom, hogy ide be szoktál-e nézni egyáltalán, mesélhetnél valamit erről a nehezen kiejthető nick nevedről? Persze, megpróbáltam utána nézni az interneten, és az jött ki, hogy ez feltehetőleg annak a rajzfilm figurának a neve, aki az avatárodon is szerepel. Nem tudok franciául (a neved franciásan hangzik), de gondolom, hogy a "sama" "sámánt" jelent. Miről szól ez a rajzfilm? (ami viszont japán animációnak tűnik nekem). Varázslókról? És netalán tán ő a példaképed?

Remélem nem borulsz ki rajta,de fortissal ezt már privátban megbeszéltük. Egy pont neki.  

Ezt Sylvia szokta mondani. Márminthogy "ott a pont"...

Édes álmok...szerintem nem rossz!

Hááát szóval olyan nőies .   

Áprilia írta:

fortis írta:Hááát szóval olyan nőies .   

Lelkesedhetsz - nem én vagyok a képen.

Az nem biztos .   Szóval ha bele gondolsz az ember általában olyan aláírást választ , vagy nicket , ami valamiért közel áll hozzá . vagy azért , mert jellemző lehet rá , vagy valami más okból , de mindenképpen valamiért választja az ember

Én is kérdezni akartam már, mi ez az aláírásod, étoile, de mert viszolygást keltett bennem, mégsem bolygattam a kérdést.

" Még nem érintettelek meg... "

Nekem ez az idézet jutott az eszembe erről az aláírásról :

"SAINT-EXUPÉRY A KIS HERCEG

- Nem - mondta a kis herceg. - Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
- Kapcsolatokat teremteni?
- Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
- Kezdem érteni - mondta a kis herceg. - Van egy virág... az, azt hiszem, megszelídített engem. "

Áprilia írta:

"A halál örökös társunk. Mindig a bal oldalunkon van, karnyújtásnyi távolságra mögöttünk. A halál a harcos egyetlen bölcs tanácsadója. Amikor csak a harcos azt érzi, hogy mindennek vége, és rögtön megsemmisül, odafordul a halálához és megkérdezi, hogy igaz-e. A halála megmondja majd, hogy téved és az ő érintésén kívül semmi sem számít. „Még nem érintettelek meg” – szól majd halála." (Castaneda: Ixtláni utazás)

Etoile, csak nem történt veled valami ilyesmi?!    

Ez a mondás segít, hogy ne vegyem olyan komolyan magamat vagy másokat, akik kellemetlenséget okoznak nekem. Minden emberi gyarlóságunk eltörpül és jelentéktelenné válik, mihelyst eszünkbe jut, hogy halandó lények vagyunk és mindaz amiért oly keservesen küzdünk, próbáljuk megtartani, hitvány semmiség csupán. Elmondok egy történetet:

Pár éve meghalt egy ismerősünk, magányosan élő öreg nénike. Elmentünk rendbe szedni a dolgait, kitakarítani a házát, stb. Előttünk a gyerekei voltak ott, lejöttek Pestről és elvittek magukkal minden értékeset, legalábbis amit ők értékesnek véltek. Kinyitottam a kukát, hogy beledobjam a szemetet és tudjátok mit találtam benne? Egy bekeretezett arcképet egy mosolygós, fiatal lányról. A hátoldalára ez volt írva: 20 éves voltam. A gyerekeinek ennyit sem számított. Ti el tudnátok dobni szüleitek képét, meg tudnátok taposni? Sírnom kellett ekkora érzéketlenségen. Persze a halál fényében ez nem számít, az emberek tettei jelentéktelenek és azt hiszem...sokszor gonoszak.

Hát egy szemétbe kidobott fénykép mindig szomorúsággal tölt el . Ennek az elmúlás  a megfeledkezés lehet a velejárója .  Ha az ember kidob egy képet valakiről , az azt jelenti nem akar rá többé gondolni .
Nemrég a napokban jutott az eszembe , hogy apuval már régóta nem álmodtam , pedig olyan jó volt mindig ha találkozhattam vele álmomban . Pedig már 15 éve , hogy elment .  Próbáltam felidézni magamban az arcát és sikerült is , pedig rég nézegettem róla képet . Amúgy érdekes , hogy nem azok a képek jönnek elő , amikor már megfáradt volt , hanem amikor még erőteljesebb . Jó így visszagondolni rá .  Aztán miután mi is elmegyünk , már nem lesz aki emlékezzen rá többé .. Végül is a síroknak ezért nem is nagyon látom , hogy volna értelme .

Áprilia jópofi nicket választottál , csak kár , hogy nem mozog így .

Nem mozog?
- Mozog a szíve, az pedig elég...mindég szól valakihez...

A te érdemed és a "főnöködé"...((: gondolom -> Jézus...

Etoile írta:

Áprilia írta:

"A halál örökös társunk. Mindig a bal oldalunkon van, karnyújtásnyi távolságra mögöttünk. A halál a harcos egyetlen bölcs tanácsadója. Amikor csak a harcos azt érzi, hogy mindennek vége, és rögtön megsemmisül, odafordul a halálához és megkérdezi, hogy igaz-e. A halála megmondja majd, hogy téved és az ő érintésén kívül semmi sem számít. „Még nem érintettelek meg” – szól majd halála." (Castaneda: Ixtláni utazás)

Etoile, csak nem történt veled valami ilyesmi?!    

Ez a mondás segít, hogy ne vegyem olyan komolyan magamat vagy másokat, akik kellemetlenséget okoznak nekem. Minden emberi gyarlóságunk eltörpül és jelentéktelenné válik, mihelyst eszünkbe jut, hogy halandó lények vagyunk és mindaz amiért oly keservesen küzdünk, próbáljuk megtartani, hitvány semmiség csupán. Elmondok egy történetet:

Pár éve meghalt egy ismerősünk, magányosan élő öreg nénike. Elmentünk rendbe szedni a dolgait, kitakarítani a házát, stb. Előttünk a gyerekei voltak ott, lejöttek Pestről és elvittek magukkal minden értékeset, legalábbis amit ők értékesnek véltek. Kinyitottam a kukát, hogy beledobjam a szemetet és tudjátok mit találtam benne? Egy bekeretezett arcképet egy mosolygós, fiatal lányról. A hátoldalára ez volt írva: 20 éves voltam. A gyerekeinek ennyit sem számított. Ti el tudnátok dobni szüleitek képét, meg tudnátok taposni? Sírnom kellett ekkora érzéketlenségen. Persze a halál fényében ez nem számít, az emberek tettei jelentéktelenek és azt hiszem...sokszor gonoszak.

Én szeretem a régi fotókat, dísztárgyakat. A nagyim különleges gombjait is őrzöm. Nem is lehet most ilyeneket kapni. Egy különleges üvegben vannak.

Egyik Nagyim elsőáldozási emléke, 1917-ből.