Aláírás, avatar

Ahh értem Efi ! Olyasmi ez , mint amikor nincs mire hatni , akkor nincs hatás . ha pedig nincs hatás nincs fejlődés . A fejlődés pedig a mozgásban van .

Amúgy speciel egy másodpercig sem láttam az akkori mondanivalódban rossz indulatot . A törlésemhez egészen más vezetett . Talán az Ó ember , talán valami más . De biztosan hogy nem te .
Amúgy ha hasonlattal élnék ez az eset a szememben úgy játszódott le , mint amikor a pillangó szárnyának mozdulása a föld túlsó oldalán hurrikánként mutatkozik meg .

Pont ez a hatás a lényeg, Fortis. Ebben ismerheti fel a pillangó magát.
Az vagy, amit okozol. Mutasd meg, mit okozol, és megmondom, ki vagy!

efi írta:Pont ez a hatás a lényeg, Fortis. Ebben ismerheti fel a pillangó magát.
Az vagy, amit okozol. Mutasd meg, mit okozol, és megmondom, ki vagy!

Hmm értelek Efi .

Párduc Cica írta: a hívők mondják, hogy egyik ember tükröt tart a másiknak. De ezzel úgy istenigazából sosem tudtam azonosulni.

A BK-sok kedvenc szokása volt, amikor még egy fórumon osztoztunk, hogy erre hivatkozva az ember orra alá dörgöljék a hibáit, de ezek szerint ez a foglalatosság más hívők között is népszerű. Szerintem jó érzékre vall, hogy nem azonosultál vele.

Pont olvastam Steinertől ehhez.

"Kétféle dolgot tanúsíthatunk egy másik emberrel szemben: megértést vagy kritikát. Mi a következményük?

... Megértést tanúsíthatunk iránta, vagyis szeretettel elmélyedhetünk lényében és elfogadhatjuk gyengeségeit, ... de azt is megtehetjük, hogy kritizáljuk és ennél is maradunk. ... Ha valakinél gyakran kifogásolunk valamit, van-e ennek valami eredménye az ő szempontjából? Lehet eredménye, lehet, hogy használ a kritika, de az is lehet, hogy nem. Akinek viszont szokásává válik, hogy mindent hibáztat, annál is megmutatkozik egy eredmény: az életben való elszigeteltség, az egyedüllét érzése fogja el.

Hasonlítsuk ezt össze azzal, ami akkor történik, ha hibái ellenére szeretettel viselkedünk a másik emberrel. Az eredmény itt is lehet jó vagy rossz, de biztosan eredményezni fog egy kedvező lelki hatást. ... egészen más törvény alá esik, ha megmaradunk a hibáztatásnál, vagy ha felemelkedünk a megértésig. A kritika ugyanis visszapattan ránk, új karmát teremt; a megértés viszont olyan kincset ad, amit a másik aztán magában hordoz, feloldja, elsimítja, megszünteti a karmát. Rendkívül fontos tény ez az életben.

Megfigyelésünk eredményét összefoglalhatjuk egy mondatban, amiben mély igazság rejlik: alapjában véve rendkívül keveset tudunk önmagunknak használni, de nagyon sokat tudunk önmagunknak ártani, másoknak viszont nagyon sokat tudunk használni, de saját hibáinkkal keveset tudunk nekik ártani. Tehát, ha jók vagyunk, sokat használhatunk másoknak, ha rosszak vagyunk, nagyon sokat árthatunk magunknak, de tartósan nem sokat árthatunk másoknak."

Az antropozófia szerint a szellemvilágban nincs idő, viszont egymásutániság van. Tehát van olyan, hogy egyik esemény előzménye egy másiknak, vagy hogy valami következménye valami másnak.

Efi amit Steinertől hoztál , legszívesebben kiemelném az egészet pirossal . Nagyon sokat segítene és használna az embereknek , ha megértenék mi van oda írva .

Efi írja: "ha megmaradunk a hibáztatásnál, vagy ha felemelkedünk a megértésig. A kritika ugyanis visszapattan ránk, új karmát teremt; a megértés viszont olyan kincset ad, amit a másik aztán magában hordoz, feloldja, elsimítja, megszünteti a karmát. Rendkívül fontos tény ez az életben."

Ez akkor lenne igaz, ha a karma alá csak a hibáztatás és megértés tartozna, de sajnos nemcsak ez tartozik alá...minden cselekedet ide tartozik. A karma valaminek az oka, vagyis nem lehet az ok-okozat függvényből kiragadni. Ha tehát valamiért megbuktatsz egy diákot, vagy éppen kitűnővel átengeded az is magában hordozza a karma optimális esetét. Ennek okán megszüntetésről csak akkor beszélhetnénk, ha megvilágosodottként ülnél a babérjaidon és mégcsak gondolkodni sem gondolkodnál.....Az életnek millió összetevőjére, amiből megszületik a karma nem tudsz és nem is feladatod figyelni...El is érkeztünk ahhoz, hogy a fent említett példa alapján a karmád egy bizonyos "feladata" megszűnik, de van még 1281, amit meg kell szüntetned.

Efi írja: "ha megmaradunk a hibáztatásnál, vagy ha felemelkedünk a megértésig. A kritika ugyanis visszapattan ránk, új karmát teremt; a megértés viszont olyan kincset ad, amit a másik aztán magában hordoz, feloldja, elsimítja, megszünteti a karmát. Rendkívül fontos tény ez az életben."

fortis:
Végül is arra gondoltam , hogy a kettő egyszerre is mehet , mert bár megértéssel lehet fogadni valakit , valaki tetteit , hogy az ember átlássa amit tett miért tette milyen indíttatásból , ennek ellenére a kritikát is lehet alkalmazni .

Megértés: Megértem , hogy szerelmes lettél fiam és most semmi más nem érdekel a világon ,én is voltam szerelmes , tudom hogy milyen is az ,
kritika: de ha nem tanulsz ahogy megszaporodtak mostanában az egyeseid is akkor egy nagy nulla lesz belőled és egy segédmunkás maradsz .

Mayra1 írta:Efi írja: "ha megmaradunk a hibáztatásnál, vagy ha felemelkedünk a megértésig. A kritika ugyanis visszapattan ránk, új karmát teremt; a megértés viszont olyan kincset ad, amit a másik aztán magában hordoz, feloldja, elsimítja, megszünteti a karmát. Rendkívül fontos tény ez az életben."

Ez akkor lenne igaz, ha a karma alá csak a hibáztatás és megértés tartozna, de sajnos nemcsak ez tartozik alá...minden cselekedet ide tartozik. A karma valaminek az oka, vagyis nem lehet az ok-okozat függvényből kiragadni. Ha tehát valamiért megbuktatsz egy diákot, vagy éppen kitűnővel átengeded az is magában hordozza a karma optimális esetét. Ennek okán megszüntetésről csak akkor beszélhetnénk, ha megvilágosodottként ülnél a babérjaidon és mégcsak gondolkodni sem gondolkodnál.....Az életnek millió összetevőjére, amiből megszületik a karma nem tudsz és nem is feladatod figyelni...El is érkeztünk ahhoz, hogy a fent említett példa alapján a karmád egy bizonyos "feladata" megszűnik, de van még 1281, amit meg kell szüntetned.

Az általam hozott idézet nem tagadja, és semelyik állításával sem cáfolja, hogy a karma valaminek az oka.

Már mért csak akkor lenne igaz, ha csak ez az egyetlen oka lenne a karmának??? Attól, hogy más is okoz karmát, még okoz a kritizálgatás is.
És ha szerinted az elfogadás azért nem karmaoldó, mert a karma még ezerféle módon oldódik, akkor ennek a logikának a mentén haladva nem karmaoldó semmi sem.

És valóban, az általad leírtakból az derül ki, hogy szerinted a karma nem szüntethető meg sohasem, hiszen az általad említett megvilágosodott is csak akkor szabadul tőle, ha nem csinál semmit, még csak nem is gondolkodik.

Ezek után kíváncsi lennék, hogy teremteni lehet-e szerinted új karmát azzal, pl. hogy ártok valakinek, vagy úgy gondolod, hogy ez az ártás sem más, mint karma törlesztés? És a világ csak így megy tovább örökkön-örökké, hogy adogatjuk egymásnak a karmáinkat???



(Ha pedig megbuktatok egy diákot, az nem azért van, mert leverem rajta a karmámat, hanem azért, mert nem tud semmit sem. Ha pedig ötöst adok neki, nem azért van, mert szeretem, vagy mert előző életemben kedves volt velem. Nincs köze az általam adott jegynek az iránta való érzelmeimhez, csak ahhoz van köze, mennyit tud.)

Hú Efi , engem tuti , hogy meghúznál helyesírásból .

fortis írta:
kritika: de ha nem tanulsz ahogy megszaporodtak mostanában az egyeseid is akkor egy nagy nulla lesz belőled és egy segédmunkás maradsz .

Kritika2: szerinted, aki nem tanult ember, az egy nagy nulla + a segédmunkás egy nagy nulla, egy csődtömeg, az emberi fejlődés zsákutcája.

kritika3: aki segédmunkás, az azért lesz segédmunkás, mert ebben az életben találja meg az életfeladatát. Ezt megpróbálni megakadályozni egyenlő azzal, hogy akadályokat gördítesz az életfeladata megvalósítása elé, ami egyenlő azzal, hogy masszívan belegázolsz a másik ember szabadságába, a sorsa fölötti rendelkezési jogába.
Hogy csak jót akarsz neki? Kata is csak jót akart neked, amikor kritizálta az álmodozásaidat.

fortis írta:Hú Efi , engem tuti , hogy meghúznál helyesírásból .

Tuti, hogy nem, mivel ehhez nincsen jogosultságom.

efi írta:

Mayra1 írta:Efi írja: "ha megmaradunk a hibáztatásnál, vagy ha felemelkedünk a megértésig. A kritika ugyanis visszapattan ránk, új karmát teremt; a megértés viszont olyan kincset ad, amit a másik aztán magában hordoz, feloldja, elsimítja, megszünteti a karmát. Rendkívül fontos tény ez az életben."

Ez akkor lenne igaz, ha a karma alá csak a hibáztatás és megértés tartozna, de sajnos nemcsak ez tartozik alá...minden cselekedet ide tartozik. A karma valaminek az oka, vagyis nem lehet az ok-okozat függvényből kiragadni. Ha tehát valamiért megbuktatsz egy diákot, vagy éppen kitűnővel átengeded az is magában hordozza a karma optimális esetét. Ennek okán megszüntetésről csak akkor beszélhetnénk, ha megvilágosodottként ülnél a babérjaidon és mégcsak gondolkodni sem gondolkodnál.....Az életnek millió összetevőjére, amiből megszületik a karma nem tudsz és nem is feladatod figyelni...El is érkeztünk ahhoz, hogy a fent említett példa alapján a karmád egy bizonyos "feladata" megszűnik, de van még 1281, amit meg kell szüntetned.

Az általam hozott idézet nem tagadja, és semelyik állításával sem cáfolja, hogy a karma valaminek az oka.

Már mért csak akkor lenne igaz, ha csak ez az egyetlen oka lenne a karmának??? Attól, hogy más is okoz karmát, még okoz a kritizálgatás is.
És ha szerinted az elfogadás azért nem karmaoldó, mert a karma még ezerféle módon oldódik, akkor ennek a logikának a mentén haladva nem karmaoldó semmi sem.

És valóban, az általad leírtakból az derül ki, hogy szerinted a karma nem szüntethető meg sohasem, hiszen az általad említett megvilágosodott is csak akkor szabadul tőle, ha nem csinál semmit, még csak nem is gondolkodik.

Ezek után kíváncsi lennék, hogy teremteni lehet-e szerinted új karmát azzal, pl. hogy ártok valakinek, vagy úgy gondolod, hogy ez az ártás sem más, mint karma törlesztés? És a világ csak így megy tovább örökkön-örökké, hogy adogatjuk egymásnak a karmáinkat???



(Ha pedig megbuktatok egy diákot, az nem azért van, mert leverem rajta a karmámat, hanem azért, mert nem tud semmit sem. Ha pedig ötöst adok neki, nem azért van, mert szeretem, vagy mert előző életemben kedves volt velem. Nincs köze az általam adott jegynek az iránta való érzelmeimhez, csak ahhoz van köze, mennyit tud.)

Nos, nem azzal vered le a karmádat, hogy megbuktatod, hanem, hogy tanár vagy.
Viszont a cselekedeted határozza meg az eljövendő karmádat egy újjászületésben a tökéletesség felé vezető úton. Nem elsősorban érzelem alapú a karma, hanem cselekedet, nagy különbség!

A karmád feladatok összessége, amennyit elbírsz. Ha ebből egyet megoldasz, az elsimul, nincs vele többé dolgod, de nem egy árva feladat a karmád, tehát lehet dolgozni tovább....Nyilván ahogy haladsz a feladataiddal életről életre optimális esetben egyre kevesebb feladatod lesz, majd ha mind elfogy akkor a karmád is véget ér, sőt meg is világosodsz.
Ha ártottál valakinek akkor a következő életedben már ledolgozhatod, ha nem, akkor halmozhatod sokáig. De addig tuti le fogsz születni, amíg a feladataidat el nem végzed! Csiszolódni, muszály, ha törekedni akarunk a tökéletesség felé.

efi írta:

fortis írta:
kritika: de ha nem tanulsz ahogy megszaporodtak mostanában az egyeseid is akkor egy nagy nulla lesz belőled és egy segédmunkás maradsz .

Kritika2: szerinted, aki nem tanult ember, az egy nagy nulla + a segédmunkás egy nagy nulla, egy csődtömeg, az emberi fejlődés zsákutcája.

kritika3: aki segédmunkás, az azért lesz segédmunkás, mert ebben az életben találja meg az életfeladatát. Ezt megpróbálni megakadályozni egyenlő azzal, hogy akadályokat gördítesz az életfeladata megvalósítása elé, ami egyenlő azzal, hogy masszívan belegázolsz a másik ember szabadságába, a sorsa fölötti rendelkezési jogába.
Hogy csak jót akarsz neki? Kata is csak jót akart neked, amikor kritizálta az álmodozásaidat.

Efi itt most nem erről volt szó .
Arról volt szó , hogy a gyerek egy jó tanuló iskolás , akinek ambiciói törekvései vannak , és a szülők is erősen erre ösztönzik . Nos történik egyszer csak , hogy a gyerek hirtelen szerelmes lesz és elkezdi hanyagolni azt ami eddig fontos volt a számára . A szülő pedig felhívja a figyelmét arra , hogy térjen észhez , mert ha így folytatja akkor ez és ez lesz a vége .
Nos igen ez csak egy példa volt , és bizony nagyon sok gyerek hallhatta már ezt a szüleitől . Tanulj fiam , különben szamár maradsz , vagy egy segédmunkási szintnél nem viszed többre .
A szülő jót akar a gyerekének , és bár megérti mi történik vele , hisz maga is átélt hasonlót , de azt is tudja , hogy a szerelem egyszer majd elmúlik és akkor kitisztul az ember látása .
Én nem állítom , hogy ez így helyes e vagy sem , de a tapasztalat azt mutatta meg számomra , hogy ez egy gyakori dolog .
Nos igen , Kata és Mayra is jót akartak nekem amikor úgyszólván folyamatos személyeskedésbe fogtak irányomban , legalábbis én így éreztem , hogy nem a lényegre figyelnek hanem rám , és ez engem zavart . Az ilyesmi engem nem visz előbbre , ezért papoltam folyamatosan hiába . De szerintem azóta már ők is tudják .

efi írta:

fortis írta:Hú Efi , engem tuti , hogy meghúznál helyesírásból .

Tuti, hogy nem, mivel ehhez nincsen jogosultságom.

Ja ja , én is csak vicceltem , de azért beülnék hozzád az osztályba .

Eszembe jutott a tanítás, mint feladat. A kiváltó ok akármi lehetett, de mi az amiben most jónak kell lenned? A tudás átadásában, különböző tipusú diákoknak kell fényt gyújtanod. Önmagában kutya nehéz feladat, hiszen pár! évente új és új gyerekek, helyzetek, események, szülők. Ebben a helyzetben helyt állni komoly kihívás, de e mellett még mennyi más eset is előfordul, lehetőleg minimális hibával megoldani, előadni, helyre hozni.....a saját életeden keresztül láthatod mennyire sokrétű a karma kérdése. Az egész mögött mi van? Egy mérleg két nyelve......

Mayra1 írta:A karmád feladatok összessége, amennyit elbírsz. Ha ebből egyet megoldasz, az elsimul, nincs vele többé dolgod, de nem egy árva feladat a karmád, tehát lehet dolgozni tovább....Nyilván ahogy haladsz a feladataiddal életről életre optimális esetben egyre kevesebb feladatod lesz, majd ha mind elfogy akkor a karmád is véget ér, sőt meg is világosodsz.
Ha ártottál valakinek akkor a következő életedben már ledolgozhatod, ha nem, akkor halmozhatod sokáig. De addig tuti le fogsz születni, amíg a feladataidat el nem végzed! Csiszolódni, muszály, ha törekedni akarunk a tökéletesség felé.

Még mindig nem értem, mi a baj ezzel, hol mond ellent a fentieknek:
"A kritika ugyanis visszapattan ránk, új karmát teremt; a megértés
viszont olyan kincset ad, amit a másik aztán magában hordoz, feloldja,
elsimítja, megszünteti a karmát. Rendkívül fontos tény ez az életben."

Hiszen te is ugyanazt írod: Ha ebből egyet megoldasz, az elsimul, nincs vele többé dolgod.

efi írta:

Mayra1 írta:A karmád feladatok összessége, amennyit elbírsz. Ha ebből egyet megoldasz, az elsimul, nincs vele többé dolgod, de nem egy árva feladat a karmád, tehát lehet dolgozni tovább....Nyilván ahogy haladsz a feladataiddal életről életre optimális esetben egyre kevesebb feladatod lesz, majd ha mind elfogy akkor a karmád is véget ér, sőt meg is világosodsz.
Ha ártottál valakinek akkor a következő életedben már ledolgozhatod, ha nem, akkor halmozhatod sokáig. De addig tuti le fogsz születni, amíg a feladataidat el nem végzed! Csiszolódni, muszály, ha törekedni akarunk a tökéletesség felé.

Még mindig nem értem, mi a baj ezzel, hol mond ellent a fentieknek:
"A kritika ugyanis visszapattan ránk, új karmát teremt; a megértés
viszont olyan kincset ad, amit a másik aztán magában hordoz, feloldja,
elsimítja, megszünteti a karmát. Rendkívül fontos tény ez az életben."

Hiszen te is ugyanazt írod: Ha ebből egyet megoldasz, az elsimul, nincs vele többé dolgod.

NEM A KARMÁD SZŰNIK MEG, HANEM AZ EGYIK FELADATOD!

Mayra1 írta:Eszembe jutott a tanítás, mint feladat. A kiváltó ok akármi lehetett, de mi az amiben most jónak kell lenned? A tudás átadásában, különböző tipusú diákoknak kell fényt gyújtanod. Önmagában kutya nehéz feladat, hiszen pár! évente új és új gyerekek, helyzetek, események, szülők. Ebben a helyzetben helyt állni komoly kihívás, de e mellett még mennyi más eset is előfordul, lehetőleg minimális hibával megoldani, előadni, helyre hozni.....a saját életeden keresztül láthatod mennyire sokrétű a karma kérdése. Az egész mögött mi van? Egy mérleg két nyelve......

Nem. A tanítás nem feladat. Az egy élethelyzet, amiben bizonyos tulajdonságaimat csiszolni kell. Nem másokban kell fényt gyújtanom, hanem magamban. A tudást nem lehet átadni, azt csak saját maga tudja megszerezni valaki, ha akarja, vagy nem megszerezni, ha nem akarja. De ha valaki akarja, akkor el is jut hozzá így vagy úgy, arról a Világegyetem gondoskodik, én nem kellek. Persze lehetek ennek a közvetítője mellesleg, miközben önmagammal küszködöm.

Mayra1 írta:

efi írta:"A kritika ugyanis visszapattan ránk, új karmát teremt; a megértés viszont olyan kincset ad, amit a másik aztán magában hordoz, feloldja, elsimítja, megszünteti a karmát. Rendkívül fontos tény ez az életben."

NEM A KARMÁD SZŰNIK MEG, HANEM AZ EGYIK FELADATOD!

Ó, hát nem gondoltad azt, hogy bárki is az összes karmát ígéri megszüntetni, ha valaki megérti a másik embert! És hogy akkor egyúttal azt is állítaná az idézet, hogy a kritika is eltörli az összes karmát és merőben újat teremt!

Olyan jó gondolatot olvastam a napokban , de nem atlálom sajnos sehol . A lényegéről most eszembe jutott Efivel való beszélgetések .
Szóval valami ilyesmi volt a lényege , hogy .
Taníts , hogy mások is taníthassanak !

efi írta:

Mayra1 írta:

efi írta:"A kritika ugyanis visszapattan ránk, új karmát teremt; a megértés viszont olyan kincset ad, amit a másik aztán magában hordoz, feloldja, elsimítja, megszünteti a karmát. Rendkívül fontos tény ez az életben."

NEM A KARMÁD SZŰNIK MEG, HANEM AZ EGYIK FELADATOD!

Ó, hát nem gondoltad azt, hogy bárki is az összes karmát ígéri megszüntetni, ha valaki megérti a másik embert! És hogy akkor egyúttal azt is állítaná az idézet, hogy a kritika is eltörli az összes karmát és merőben újat teremt!

Nincs összes karma, karma van ,-egy-, tele feladatokkal, de sosem gondoltam úgy, hogyha valamiről kiderül, hogy a végére értem, azt mondjam a karmám megszűnt. A feladatom szűnt meg...
Nekem a karma a feladatok összességét jelenti, ezért amikor azt láttam leírva, amit beidéztél, eldöntöttem eme írót sem fogom olvasni.

Hm....most, hogy végig gondoltam, a szerzetesek minden egyes feladatra azt mondják karma. Bizonyára nincs olyan szókészletük, hogy elkülönítsék a feladatok összességét. Ilyen formában igaz. De ettől egy kicsit sem szimpatikus......

Na, én nem vagyok ilyen gyújtogató típus.

efi írta:Na, én nem vagyok ilyen gyújtogató típus.

Én tudom ám , hogy te milyen típus vagy Efi !
Te Efi típus vagy .

Szép az avatarod, Párduc Cica. Elég fekete, de szép. Az eddigi avatarjaid közül ez tetszik a legjobban.