Szellemi fejlődés

Vendég Pént. 11 Jan. - 15:08

(A Spirituális beszélgetések topikba akartam ezt betenni, de nem találtam,- meg persze fontos az is, hogy hitbélien is meg lehessen nyilvánulni,- ezért hoztam létre ezt).

A sárkányos topikban kezdett kirajzolódni az a téma, hogy az egész életünk egy színjáték (melyet egyes elméletek szerint mi magunk rendezünk egy előre megtervezett forgatókönyv és szereplők által, de ez most itt nem lesz lényegi), melyben minden pillanatot élvezni, átélni illik.
Úgy érzem, arról a "bizonyosról" van szó, hogy a "jelenben lenni", "átélni a pillanatot", amit sok tanítás hangsúlyoz.
Szerintetek ez mit jelent? Ti hogyan tapasztaljátok meg?
Én úgy, hogy ahhoz képest, amikor még nem hittem Istenben, sokkal "tompábban" éltem át az eseményeket. Ez persze akkor nem tűnt fel, csak miután hívő lettem. Előtte olyan volt, mintha egy tompító szűrőn keresztül élnék át mindent. Mintha az érzékelésem nem lett volna 100 %-os, mintha egyes ingerek nem jutottak volna el hozzám, mintha nem "élesben", "online" történtek volna a dolgok, hanem felvételről, másolatról. Aztán amikor hívővé lettem, azaz újjászületett a szellemem Krisztusban (ez tényleg egy pillanat műve), akkor emlékszem, hogy ahogy mentem haza az utcán, elhaladtam a Parlament elott és rácsodálkoztam, hogy milyen szép fák vannak ott és hogy milyen közel (!) vannak hozzám. Igen, azelőtt minden olyannak tűnt, mintha egy válaszfal lett volna köztem és a tárgyak, meg az események között, utána pedig minden olyan közelibbnek, valóságosabbnak tűnt. Mintha kiéleződtek volna az érzékeim. És ez nem csak a tárgyakra, hanem az eseményekre is igaz lett, azazhogy egy-egy szituációban sokkal több rezdülést észre tudtam venni. Olyan volt, mintha tényleg el kezdtem volna "élni". Az ezt megelőző állapot amolyan "élő halott" állapotnak tűnt ehhez képest. Tehát kapcsolatban áll az újjászületés a tudat szintekkel, szerintem.
És a szeretet is. Ha pl. az ember kiesik a szeretetből, akkor kevésbé érzékeli a rezdüléseket, kevésbé van "jelen". Érdekes nagyon.
pondering

fortis Pént. 11 Jan. - 16:17

Igen én elhiszem , hogy az újjászületés adott neked egy nagyobb löketet , amitől elkezdhettél másképpen tekinteni a világra . De azt szeretném mondani , hogy ehhez nem feltétlenül hiszem , hogy csak újjászületve lenne lehetséges . Az írásod elején már sejtettem , hogy miről lehet szó . Igen ez a jelenben levés olyan lehet mint a fokozott figyelem . A dolgok hirtelen színesebbé és részletesebbé válnak .
Emlékszem egy gyakorlatra , amikor vidéken egy virágot kezdtem el ily módon nézni , és lassan közelítettem felé . Egyszer csak olyan érzés volt , mintha egy bogár lennék és ott repülnék a virág körül . Minden nagyon kiélesedett és élénkebbé vált . A virág maga hatalmasnak tűnt . Azt hiszem ilyen lehet az az érzés tapasztalat amit említettél .
Amúgy azt gondolnám , hogy a látásnak van más módja is . Élességében nem tudom eléri e ezt az állapotot vagy sem amiről beszéltünk , de abból mindenképpen többet lát az ember mint hétköznapian szemlélődve , mint mikor elkezdi látni az energiát . / aura látás és egyebek /

Vendég Szomb. 12 Jan. - 22:01

Párduc Cica írta:
A sárkányos topikban kezdett kirajzolódni az a téma, hogy az egész életünk egy színjáték (melyet egyes elméletek szerint mi magunk rendezünk egy előre megtervezett forgatókönyv és szereplők által, de ez most itt nem lesz lényegi), melyben minden pillanatot élvezni, átélni illik.
Úgy érzem, arról a "bizonyosról" van szó, hogy a "jelenben lenni", "átélni a pillanatot", amit sok tanítás hangsúlyoz.
Szerintetek ez mit jelent? Ti hogyan tapasztaljátok meg?

Én nagyon rosszul csinálom, gyakran nem vagyok jelen. Volt olyan, igaz, már nagyon régen, hogy az utcán egy ismerősöm megkérdezte, hova megyek, és nem tudtam. De tényleg nem tudtam. Hazudtam valami teljesen oda nem illő dolgot hirtelen, mert ciki lett volna azt mondani, hogy nem tudom. Aztán mikor az ismerős tovább ment, körbenéztem magam, hogy hogyan vagyok öltözve, mi van nálam? És mivel szatyor volt nálam, meg üres üvegek, rájöttem, hogy boltba megyek üveget visszaváltani.

Olyan is volt mikor még a szüleimmel laktam, hogy anyukám azt mondta, menjek el a boltba, és elmentem, és a boltban jöttem rá, hogy nem kérdeztem meg, hogy mit hozzak.

Apukám ültetett egy fát az udvarra, (a járda mellé!) és azt mondta a családnak, ne szóljanak, kíváncsi, mikor veszem észre.
Két év múlva mégis szólt. Addig nem vettem észre.

Nagyon érdekes, hogy az egyik pillanatról a másikra változtál meg!

Az is, hogy nem hittél, és egyszer csak hívő lettél. Érdekelne, hogyan történt, de csak ha szívesen beszélsz róla.

fortis Szomb. 12 Jan. - 23:43

Efi és hol voltál , amikor nem voltál jelen ?

Blueeye Vas. 13 Jan. - 11:32

Aki nem a jelenben él, az a múlton mereng, vagy a jövőn ábrándozik.
A többi már csak részletkérdés.

fortis Vas. 13 Jan. - 12:37

Blueeye írta:Aki nem a jelenben él, az a múlton mereng, vagy a jövőn ábrándozik.
A többi már csak részletkérdés.

Hát nem biztos Blueeye . Amikor gyalog jártam dolgozni és szinte autómatikusan haza hozott a lábam , néha azon kaptam magam , hogy hol a csudában járhattak a gondolataim , hogy még csak az imént indultam el , és már itthon is vagyok ?
Én nem tartom lehetetlennek , hogy néha az ember elmereng a részletekben . Mondjuk menet közben az elmét elkapja egy faág képe amit az imént került ki , és amíg elmereng annak részletességében máris eltelt 5 perc . És így tovább és eltelik az idő , és azt sem tudja hogy került haza , bár igaz tudja , de mégsem olyan mint amikor tudatosan lépegetsz . Szóval nagyon különlegesek az ilyen helyzetek , és persze igaz lehet az is , hogy akár a jövőn , vagy a múlton mereng el az ember . De lehetnek más okai is szerintem .

Vendég Vas. 13 Jan. - 13:25

Én sajnos úgy vagyok olyankor, ahogy Blueeye mondja.

fortis Vas. 13 Jan. - 14:03

efi írta:Én sajnos úgy vagyok olyankor, ahogy Blueeye mondja.

Aha értem , de azért köszi !

Vendég Vas. 13 Jan. - 18:10

És - ha tehetem - sokat alszom. Különben ingerült vagyok és az agyam sem fog úgy, ahogy kellene.
Szóval le lehet írni engem mindenféle szellemi fejlődés témában, ha igaz, amit Blue ír.

fortis Vas. 13 Jan. - 18:18

efi írta:És - ha tehetem - sokat alszom. Különben ingerült vagyok és az agyam sem fog úgy, ahogy kellene.
Szóval le lehet írni engem mindenféle szellemi fejlődés témában, ha igaz, amit Blue ír.

A csudát , nem úgy működik az Efi ! A szellemi fejlődésed nagymértékű amplitudója a befogadásod függvénye . Nézz magadba , vannak e esetleg benned olyan elképzelések amiket egy időben elutasítottál , ma meg már úgy gondolsz rá , hogy esetleg van annak esélye ?

Vendég Vas. 13 Jan. - 18:22

Fogalmam sincs. Nem emlékszem, hogy valaha valamit elutasítottam. Az egész szellemi világot, úgy tizen-huszonéves koromban. De erről már nagyon régen megváltozott a véleményem.

fortis Vas. 13 Jan. - 18:28

efi írta:Fogalmam sincs. Nem emlékszem, hogy valaha valamit elutasítottam. Az egész szellemi világot, úgy tizen-huszonéves koromban. De erről már nagyon régen megváltozott a véleményem.

Értem . Akkor gondolj olyan álmaidra amikhez hasonló nem volt annak előtte . Szóval akár hogy is van Efi , én valahogy mégis csak azt látom , hogy végigmennek benned dolgok és nem stagnálsz toporogsz egy helyben .

Vendég Vas. 13 Jan. - 18:49

efi írta:
Nagyon érdekes, hogy az egyik pillanatról a másikra változtál meg!
Az is, hogy nem hittél, és egyszer csak hívő lettél. Érdekelne, hogyan történt, de csak ha szívesen beszélsz róla.

Isten létét sosem tagadtam ugyan, de egyáltalán nem foglalkoztam vele nem is konkretizáltam, hogy most akkor Jézusban hiszek-e, vagy miben. Míglen egyszer olyan helyzetbe kerültem, hogy komolyan segítségre volt szükségem, hogy kilábaljak valamiből, melynek egyik tünete az erőnlétnek a szinte teljes hiánya volt, gyengeség, krónikus energiaszegény állapot. Lerogytam a fotelba, megláttam a dohányzó asztal alsó polcán a Bibliát - amit addig még sose olvastam -, a kezembe vettem és elsóhajtottam magam úgy istenigazából, mint aki tényleg elvárja a segítséget, hogy "Istenem segíts, mert meghalok." Ezt követően 1-2 hét leforgásán belül úgy alakultak az események, hogy olyan, régóta nem látott ismerősökkel találkoztam az utcán, akiknek nagyon megérintett a kisugárzása, főleg az erőnléte (régen pedig nem voltak ilyenek), hogy megkérdeztem, mitől van ez. Ekkor elmondták, hogy egy Istentiszteleten újjászülettek Krisztusban, és azért ilyenek. Mondtam, hogy én is szeretnék oda elmenni. Ott történt, hogy elmondtam hangosan egy imát - kiderült, hogy ennek során született újjá a szellemem - és az imának az a mondata érintett meg "végzetesen", hogy "Jézus Krisztus feltámadt a halálból, az én megigazulásomért." A "megigazulásomért" szó nagyon szíven ütött. Ezután az Isten tisztelet után, hazafelé menet történt az a tapasztalat, amit a legelső hsz-ben leírtam.
Úgy vélem így utólag, hogy pusztán hinni nem azonos az újjászületéssel. Az újjászületés azt jelenti, hogy valóban kicserelődik az ember regi szelleme egy újra. És ez egy szempillantás alatt történik meg, az kell hozzá, hogy a - hiten túl - a szánkkal hangosan behivjuk Jézust az életünkbe, tegyük meg életünk Urának (ez volt az az ima, amit elmondtam).
Amit Fortis mondott, hogy aura látás és ilyesmi, nem az a kategória, vagy műfaj, mint amiről az első hsz-emben beszéltem, mert olyasmi látásaim addig is voltak, amire Fortis célzott (sőt, azoktól inkább akkoriban legszívesebben szabadulni szerettem volna), ez valami új volt, amit tapasztaltam: mintha lehullott volna a szememről, az érzékeimről egy lepel, mely által a körülöttem levő dolgokat sokkal intenzívebben érzékeltem. Kevésbé tudtam elsikkadni felettük, mint előtte, olyan valóságosabbnak tűnt minden.
Köszi az érdeklődést Efi. A te tapasztalataidról pedig annyit, hogy nagyon "szórakozott professzor" vagy.
fetreng

fortis Vas. 13 Jan. - 19:04

Gondoltam én is leírom akkor az esetemet hátha érdekel valakit .

Szóval ez kb 17-18 éves koromban történt . Sokáig nem volt rólam elmondható , hogy mintagyerek lettem volna , és nem állt tőlem távol , hogy a védekezés minden formáját elővegyem ha kell , akár fizikailag akár verbálisan .
Aztán egyszer csak eszembe jutott hirtelen egy gondolat , mire jó ez az egész ? Ezzel párhuzamosan egy másik gondolat ami egy kérdés . Ha kint lebegek a semmi közepén és nem vesz körül semmi és semmit sem tapasztalok vagy látok magam körül , akkor mi az amit mégis láthatok ? És akkor arra gondoltam hogy a semmi az amit látom mert a semmi is valami bizony .
Ez a felismerés juttatott el az Isten létezésének tudatáig , felfogtam , hogy a létezés nem vicc .
Ettől a pillanattól kezdve nagy változáson mentem keresztül , mert már tudatosan is felfogtam , Isten létezését , amire előtte nem is nagyon gondoltam még . Eldöntöttem többet nem trágárkodom , nem szitkozódom és a fizikai érintkezéseimből is amennyire lehet mellőzöm a durvaságot . Azóta csak nagyon ritkán fordult elő , hogy konfrontálódtam volna , de azokat a pillanatokat is bánom .

Vendég Hétf. 14 Jan. - 11:45

Nagyon szép történet Fortis.

Vendég Hétf. 14 Jan. - 11:49

Párduc Cica írta:

Én úgy, hogy ahhoz képest, amikor még nem hittem Istenben, sokkal "tompábban" éltem át az eseményeket. Ez persze akkor nem tűnt fel, csak miután hívő lettem. Előtte olyan volt, mintha egy tompító szűrőn keresztül élnék át mindent. Mintha az érzékelésem nem lett volna 100 %-os, mintha egyes ingerek nem jutottak volna el hozzám, mintha nem "élesben", "online" történtek volna a dolgok, hanem felvételről, másolatról. Aztán amikor hívővé lettem, azaz újjászületett a szellemem Krisztusban (ez tényleg egy pillanat műve), akkor emlékszem, hogy ahogy mentem haza az utcán, elhaladtam a Parlament elott és rácsodálkoztam, hogy milyen szép fák vannak ott és hogy milyen közel (!) vannak hozzám. Igen, azelőtt minden olyannak tűnt, mintha egy válaszfal lett volna köztem és a tárgyak, meg az események között, utána pedig minden olyan közelibbnek, valóságosabbnak tűnt. Mintha kiéleződtek volna az érzékeim. És ez nem csak a tárgyakra, hanem az eseményekre is igaz lett, azazhogy egy-egy szituációban sokkal több rezdülést észre tudtam venni. Olyan volt, mintha tényleg el kezdtem volna "élni". Az ezt megelőző állapot amolyan "élő halott" állapotnak tűnt ehhez képest. Tehát kapcsolatban áll az újjászületés a tudat szintekkel, szerintem.
És a szeretet is. Ha pl. az ember kiesik a szeretetből, akkor kevésbé érzékeli a rezdüléseket, kevésbé van "jelen". Érdekes nagyon.

Olyan volt, mintha egy álomból felébredtem volna.
(olvasgattam a Hit c. topikot. Kár, hogy amik itt vannak, nem oda írtam...)

fortis Hétf. 14 Jan. - 11:50

Még írhatod , nem történik semmi ha két helyen is megvan .

Vendég Hétf. 14 Jan. - 14:45

fortis írta:Még írhatod , nem történik semmi ha két helyen is megvan .

Á, nem. Mostmár mindegy. bang-head

Vendég Hétf. 14 Jan. - 15:13

Köszi mindkeottőtöknek! Nagyon különleges történetek.

fortis Hétf. 14 Jan. - 21:58

efi írta:Köszi mindkeottőtöknek! Nagyon különleges történetek.

Nincs mit Efi ! Részemről nem is nagyon volt más választásom . Olyan ez mint amikor felkel a nap és muszáj vagy elinni rájönni , hogy azért szűnt meg a sötétség .

Mayra1 Hétf. 14 Jan. - 23:36

Érdekes volt olvasni, hogy mi kellett ahhoz, hogy felfedezzétek Istent.
Nos, kiskoromtól tudom, hogy létezik valami, valami aminek a része lehetek.
Kicsi koromtól nevelődtem valamire. Mindent megkaptam hozzá, minden segítséget, csak magyaráztot nem annyira. Azt hiszem kilenc évesen már tisztában voltam vele, hogy a magyarázatok nem fontosak, ha tisztában vagyunk azzal, amit a VAN kijelentés jelent. A nagyim miatt szükséges volt hittant tanulnom, de sosem vettem hasznát. Majd amikor elég nagy lettem összeolvastam mindent, amit vallások kapcsán csak találtam. Rá is jöttem, hogy a keresztenység egyik ága sem mondja el, amire kiváncsi vagyok. Ezért aztán nem is erőltetem ma sem...

Vendég Kedd 15 Jan. - 6:17

Mayra1 írta:
Mindent megkaptam hozzá, minden segítséget, csak magyaráztot nem annyira.

Nem baj az. Azt hiszem, én útközben elvesztem a magyarázatokban. Nemrég rájöttem, hogy pont a misztikum nincs benne a magyarázatokban. Azaz abban, AHOGY Isten Igéjét tanítják, magyarázzák. Magában az Igében biztosan benne van. Csak le kell róla hámozni a sok emberi körítést, mert a sok hűhó közt elvész a lényeg. Majd megpróbálom pusztán magát az Igét tanulmányozni. Hátha történik valami.

fortis Kedd 15 Jan. - 7:26

Mayra : Rá is jöttem, hogy a keresztenység egyik ága sem mondja el, amire kiváncsi vagyok. Ezért aztán nem is erőltetem ma sem...

Én : Igen azt hiszem megértelek Mayra és igazad is lehet igen . De véleményem szerint maga a Buddhizmus sem adja meg a választ , sőt egyetlen vallás sem .

Mayra1 Kedd 15 Jan. - 9:10

Párduc Cica írta:
Mayra1 írta:
Mindent megkaptam hozzá, minden segítséget, csak magyaráztot nem annyira.
Nem baj az. Azt hiszem, én útközben elvesztem a magyarázatokban. Nemrég rájöttem, hogy pont a misztikum nincs benne a magyarázatokban. Azaz abban, AHOGY Isten Igéjét tanítják, magyarázzák. Magában az Igében biztosan benne van. Csak le kell róla hámozni a sok emberi körítést, mert a sok hűhó közt elvész a lényeg. Majd megpróbálom pusztán magát az Igét tanulmányozni. Hátha történik valami.

Nem hátha!!....akkor történik az igazi csoda!

Mayra1 Kedd 15 Jan. - 9:14

fortis írta:Mayra : Rá is jöttem, hogy a keresztenység egyik ága sem mondja el, amire kiváncsi vagyok. Ezért aztán nem is erőltetem ma sem...

Én : Igen azt hiszem megértelek Mayra és igazad is lehet igen . De véleményem szerint maga a Buddhizmus sem adja meg a választ , sőt egyetlen vallás sem .

Nem, nem igazán, de kevésbé érzem, hogy hiányzik belőle valami. Buddha bölcsessége vitathatatlan. Ezzel nem kérdőjelezem meg Jézusét, egyszerűen más utakat jártak be, egy bizonyos cél elérése érdekében....

Vendég Kedd 15 Jan. - 9:14

fortis írta:
Én : Igen azt hiszem megértelek Mayra és igazad is lehet igen . De véleményem szerint maga a Buddhizmus sem adja meg a választ , sőt egyetlen vallás sem .

Szerinted mi adja meg a választ?
(Mayra egyébként nem bármiféle tanításra célzott, hanem arra, hogy az a lényeg, ami születésileg a bensőnkben van, és ezt állította szembe bármiféle tanítással - ahogy én látom).

Vendég Kedd 15 Jan. - 9:16

Mayra1 írta:
Párduc Cica írta:
Mayra1 írta:
Mindent megkaptam hozzá, minden segítséget, csak magyaráztot nem annyira.
Majd megpróbálom pusztán magát az Igét tanulmányozni. Hátha történik valami.
Nem hátha!!....akkor történik az igazi csoda!

Hát akkor hajrá nekem! gimme-five

Mayra1 Kedd 15 Jan. - 9:18

Párduc Cica írta:
fortis írta:
Én : Igen azt hiszem megértelek Mayra és igazad is lehet igen . De véleményem szerint maga a Buddhizmus sem adja meg a választ , sőt egyetlen vallás sem .
Szerinted mi adja meg a választ?
(Mayra egyébként nem bármiféle tanításra célzott, hanem arra, hogy az a lényeg, ami születésileg a bensőnkben van, és ezt állította szembe bármiféle tanítással - ahogy én látom).

Igazad van. És ebből következik, hogy elsősorban ahhoz keresünk a könyvekben támpontokat, amit tudunk. Vagyis próbáljuk megkeresni azt, ami "hasonul" ahhoz, amit tapasztalunk, amit átélünk...

Mayra1 Kedd 15 Jan. - 9:20

Párduc Cica írta:
Mayra1 írta:
Párduc Cica írta:

Majd megpróbálom pusztán magát az Igét tanulmányozni. Hátha történik valami.
Nem hátha!!....akkor történik az igazi csoda!
Hát akkor hajrá nekem!

Hajrá Neked! taps

fortis Kedd 15 Jan. - 9:32

Párduc Cica írta:
fortis írta:
Én : Igen azt hiszem megértelek Mayra és igazad is lehet igen . De véleményem szerint maga a Buddhizmus sem adja meg a választ , sőt egyetlen vallás sem .
Szerinted mi adja meg a választ?
(Mayra egyébként nem bármiféle tanításra célzott, hanem arra, hogy az a lényeg, ami születésileg a bensőnkben van, és ezt állította szembe bármiféle tanítással - ahogy én látom).

Ez nem zárja ki a mondandót . A vallások , azaz tanítások nem fejezik ki , nem adják meg a választ arra amit nevezhetnénk a nagy igazságnak . Ez a nagy igazság születésünktől fogva mindnyájunknak része , de megérteni egyikőnk sem tudja . Válaszokat keresünk és a vallások próbálnának ebből nyújtani valamit számunkra . Mégis amit tudni szeretnénk egyik vallás sem adhatja meg azt .
Nézzük csak példának a bibliát : Azt mondják , hogy az ember fejlettségi szintjének függvényében ért meg belőle dolgokat . Minél jobban megértjük mi van oda írva , annál többet és többet fedezünk fel belőle . Mi van ha azt mondom még maga a pápa sem ért el arra a szintre hogy teljes terjedelmében a végső igazságként ismerheti e meg azt ? Hol lehet a vége amikor már nincs mit értelmezni belőle ? Azt hiszem a földi életben ez az idő nem igazán érkezik el a számunkra .
Ha a buddhizmus oldaláról tekintem és azt mondanám , hogy de hát az ember elérhet egy budha állapotot egy megvilágosultat . Akkor vissza kérdeznék mihez képest is megvilágosult az ? Emberi mércével mindenképp , de mi a legfőbb mérce ismerhetjük azt ?

Ajánlott tartalom

Szellemi fejlődés

Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés

Re: Szellemi fejlődés