Szellemi fejlődés

Nem fogok Dantéról beszélgetni, pláne nem egy film alapján. Egy film már a rendező koncepciója alapján készül. De meg nem is olvastam az Isteni színjátékot.
Steiner csak megmutatja, hogy amit az antropozófia állít, az hogyan jelenik meg az Isteni színjátékban. Emiatt hoztam a szöveget, mert szerintem a fejlődés útja egyszerűen és érthetően van benne megfogalmazva.
Meg talán érdekesek lehetnek az állatszimbólumok is.

Igen, a témához tartozó állatszimbólumokat még kielemezhetnénk.

Ismét sikerült elkapnom magamat. Mondjuk spontán jött, és többször is meséltem, hogy meditálás közben mindenféle gondolatok kúsznak be, amiktől szeretnék megszabadulni, hogy a lényegre koncentrálhassak.  Nos ez alkalommal gondoltam egyet, és az egyik ilyen gondolati forma  után eredtem. Elkezdtem követni, hogy hová vezet, mivé fajul.  Nem volt hosszú az út, mert ahogy jött, hamarosan ugyan úgy hunyt ki a semmibe, hogy helyét átadhassa más gondolati formáknak. 
Mondjuk a téma eme része még nem is lenne olyan érdekes, hanem az, hogy a figyelmemet rá tudtam  irányítani.  Érdekes volt elkapni egy gondolatot aminek a nyomába lehetett eredni, ami mintha rajtam kívüli dolog lenne, tőlem függetlenül keletkezett, tolódott a tudatomba, és távozott tovább. 
Ajánlani merném, hogy ha sikerülhet próbáljátok ki ti is, elég fura egy tapasztalatok lehetnek belőle.

Tulajdonképpen egy gondolatot szeretnék közölni amin a napokban elmélkedtem magamban, és ami egy egészen különös felismerés felé vezetett, ami talán meg is állhatná a helyét, de ugyan akkor egy legyintéssel félre is söpörhető mondván ez hülyeség, de engem mégis megfogott ez a gondolat, és talán van némi realitása. 
Az álmokkal kezdeném, ugyan mi másból is indulhatnék ki, de azt hiszem ezen ti már egyáltalán nem csodálkoztok, így hát bele is vágnék . 
- Szóval az emberek álmodnak,  kérem most ne támasszunk ez elé ellen véleményt mondván, hogy vannak akik nem , mert most bár ezekre az emberekre is vonatkozna a gondolatom, de ezekhez egy másféle magyarázat dukálna. 
Szóval álmodunk, és az álmok magukkal ragadnak, átéljük az eseményeket, és sodródunk benne  legtöbbször valami ismeretlen cél felé, és miután kilépünk belőle szépen felébredünk. 
Nos akkor hasonlítsuk ezt össze a hétköznapi valóságunkkal. Mi is történik az életünkben?  Akár hogy is nézem a hétköznapi valóságunk e téren semmiben sem különbözik az álmodásunktól. A hétköznapi életünkben is az élet eseményei magukkal ragadnak, átéljük azokat, sodródunk benne, legtöbbször valami ismeretlen események felé. Szóval nem sok különbséget találok a hétköznapi álmaink és a hétköznapi életünk minősége között. 
Ekkor hoznám szóba a tudatos álmodást.  Mi is a tudatos álmodás?  Tulajdonképpen a tudatunk egy olyan fokra emelkedik, ahol átlátja önmaga ama állapotát, hogy észleli a maga körüli események milyenségét, magyarán tudatosabbá válik, a hétköznapi álmodás minősége fölé lép, és ez által a tudatossággal már képessé válik irányítani akár saját környezetét, akár önmagát. Befolyással bír önmaga és a körülötte lévő világra. 
Azt gondolnátok mi köze ennek a hétköznapi valóságunkhoz? Hát maga a tudatosság, annak emelkedett formája, ugyanis azt mertem kiötleni, hogy ha az álmunkban tudatossá tudunk válni, akkor ez a hétköznapi valóságunkban is sikerülhetne.  
Óh nem, itt most nem az önismeretre , a meditációkra vagy az egyéb önfejlesztő  micsodákra gondolnék, hanem egy olyasféle tudatosságra, ami minőségében az álmodásban megtapasztalható tudatossággal lenne egyenértékű, csak éppen itt a hétköznapi valóságunkban.  Miért ne lehetnénk képesek annyi mindenre ébren, amennyi mindenre álmunkban is? kanálhajlítgatás, teremtés, gyógyítás, vízen járás és hasonlók.  
Csak attól tartok nem tudnám megmondani hogy ehhez a tudatossághoz mi vezethetne, mert bár az álmok világában megtanulható, de itt fogalmam sincs hogy  válhatna valóságunkká.  Minden esetre felcsillant bennem, hogy ez nem is olyan őrültség, és valószínű nagyon sok mindent elérhetnénk még, amikre nem is gondolnánk.

Emberek meddig fogják önmagukat megtagadni: azt hiszek amit látok mondatok kapcsán. Amikor mesélem nekik hogy a testük szerkezetét sem látják és hinniük sőt tudniuk sem kell róla az tudja a dolgát, hisz életben tart bennünket, no ekkor mély hallgatásban vannak.
Látókra vonatkoznak a mondataim, ha tudod látni a gondolatodat bármi is lehet abban a térben ahol látod a kezedet példának okaként. Elő-kapujában vagy az időből való kilépésnek, s ha mindenki megtudja ezt oldani akik tudnak látni, beléptünk az egység állapotába. Hihetetlennek tűnő dolgokat tudnánk megtenni, itt nem a szavak dominálnak hanem a cselekvés.

Kicsit furán fogalmazol, de a gondolataid megérnek egy 

fortis írta:Tulajdonképpen egy gondolatot szeretnék közölni amin a napokban elmélkedtem magamban, és ami egy egészen különös felismerés felé vezetett, ami talán meg is állhatná a helyét, de ugyan akkor egy legyintéssel félre is söpörhető mondván ez hülyeség, de engem mégis megfogott ez a gondolat, és talán van némi realitása. 
Az álmokkal kezdeném, ugyan mi másból is indulhatnék ki, de azt hiszem ezen ti már egyáltalán nem csodálkoztok, így hát bele is vágnék . 
- Szóval az emberek álmodnak,  kérem most ne támasszunk ez elé ellen véleményt mondván, hogy vannak akik nem , mert most bár ezekre az emberekre is vonatkozna a gondolatom, de ezekhez egy másféle magyarázat dukálna. 
Szóval álmodunk, és az álmok magukkal ragadnak, átéljük az eseményeket, és sodródunk benne  legtöbbször valami ismeretlen cél felé, és miután kilépünk belőle szépen felébredünk. 
Nos akkor hasonlítsuk ezt össze a hétköznapi valóságunkkal. Mi is történik az életünkben?  Akár hogy is nézem a hétköznapi valóságunk e téren semmiben sem különbözik az álmodásunktól. A hétköznapi életünkben is az élet eseményei magukkal ragadnak, átéljük azokat, sodródunk benne, legtöbbször valami ismeretlen események felé. Szóval nem sok különbséget találok a hétköznapi álmaink és a hétköznapi életünk minősége között. 
Ekkor hoznám szóba a tudatos álmodást.  Mi is a tudatos álmodás?  Tulajdonképpen a tudatunk egy olyan fokra emelkedik, ahol átlátja önmaga ama állapotát, hogy észleli a maga körüli események milyenségét, magyarán tudatosabbá válik, a hétköznapi álmodás minősége fölé lép, és ez által a tudatossággal már képessé válik irányítani akár saját környezetét, akár önmagát. Befolyással bír önmaga és a körülötte lévő világra. 
Azt gondolnátok mi köze ennek a hétköznapi valóságunkhoz? Hát maga a tudatosság, annak emelkedett formája, ugyanis azt mertem kiötleni, hogy ha az álmunkban tudatossá tudunk válni, akkor ez a hétköznapi valóságunkban is sikerülhetne.  
Óh nem, itt most nem az önismeretre , a meditációkra vagy az egyéb önfejlesztő  micsodákra gondolnék, hanem egy olyasféle tudatosságra, ami minőségében az álmodásban megtapasztalható tudatossággal lenne egyenértékű, csak éppen itt a hétköznapi valóságunkban.  Miért ne lehetnénk képesek annyi mindenre ébren, amennyi mindenre álmunkban is? kanálhajlítgatás, teremtés, gyógyítás, vízen járás és hasonlók.  
Csak attól tartok nem tudnám megmondani hogy ehhez a tudatossághoz mi vezethetne, mert bár az álmok világában megtanulható, de itt fogalmam sincs hogy  válhatna valóságunkká.  Minden esetre felcsillant bennem, hogy ez nem is olyan őrültség, és valószínű nagyon sok mindent elérhetnénk még, amikre nem is gondolnánk.

Szépeket mondasz a tudatos álmodásról, de sajna magamon tapasztaltam ( és milyen jó hogy megtörtént), amikor támadásban voltam és testi sérüléseket okoztak akarással ( zavarta a fényfürdetések). De pontot tett egy régi tudatos álmomra amiben a lámák szerepeltek, végül is nem tettek mondhatnám valami rosszat, de nem jó fényt dologban voltak benne. Azt tudom mondani ezzel az esettel kapcsolatban, mindenki fenntartással fogadja a könyvekben és előadásokban szereplő tudatos álom cél állomásait, mert mint az asztrális utazásokat szinte bekebelezték a pont ilyenek ( könyvek, előadások szövegei) a keresőket magukhoz tudják vonzani.

Mindenki azt fogja enni amit mások a tudatába adnak, eltudsz majd szállni magadtól hogy miket tapasztaltál, s közben manipuláltak téged. Érdekes tudatosságokat kaptam, ha tudta volna a sérülések okozása előtt szerintem nem tette volna meg mindezeket, sokkal többet adott amiket kénytelen voltam meg tenni ( meg volt már csak nem tudtam mire lehet használni pedig a formája róla beszélt), és milyen látásban részesültél sikerült látni benne lenni mindenki tudatosságában aki a bolygónkon él, régóta tervezem és most sikerült.....

fortis írta:Ismét sikerült elkapnom magamat. Mondjuk spontán jött, és többször is meséltem, hogy meditálás közben mindenféle gondolatok kúsznak be, amiktől szeretnék megszabadulni, hogy a lényegre koncentrálhassak.  Nos ez alkalommal gondoltam egyet, és az egyik ilyen gondolati forma  után eredtem. Elkezdtem követni, hogy hová vezet, mivé fajul.  Nem volt hosszú az út, mert ahogy jött, hamarosan ugyan úgy hunyt ki a semmibe, hogy helyét átadhassa más gondolati formáknak. 
Mondjuk a téma eme része még nem is lenne olyan érdekes, hanem az, hogy a figyelmemet rá tudtam  irányítani.  Érdekes volt elkapni egy gondolatot aminek a nyomába lehetett eredni, ami mintha rajtam kívüli dolog lenne, tőlem függetlenül keletkezett, tolódott a tudatomba, és távozott tovább. 
Ajánlani merném, hogy ha sikerülhet próbáljátok ki ti is, elég fura egy tapasztalatok lehetnek belőle.

No barátom  ( paraszti )munka végzése közben szoktam kitalálni, vagy mára tiszta tudatosságúnak mondom ama kitalációt amit az életben is megtudunk tenni. Benne vagy az eseményben általában gyógymódokról szól, önzetlenségről és empátiáról, egyszer csak a cselekmény önálló éltre kell, igen érdekes dolgokat tudunk látni ébren miközben munka végzése közben vagy, akár éles késsel dolgozol éppen. Igen érdekes eseményekben tudsz benne lenni.....

ionon írta:Mindenki azt fogja enni amit mások a tudatába adnak, eltudsz majd szállni magadtól hogy miket tapasztaltál, s közben manipuláltak téged. Érdekes tudatosságokat kaptam, ha tudta volna a sérülések okozása előtt szerintem nem tette volna meg mindezeket, sokkal többet adott amiket kénytelen voltam meg tenni ( meg volt már csak nem tudtam mire lehet használni pedig a formája róla beszélt), és milyen látásban részesültél sikerült látni benne lenni mindenki tudatosságában aki a bolygónkon él, régóta tervezem és most sikerült.....

Tavaly olyan március környékén kaptam tudatos álomban egy szimbólumot, gömb formájút bőrfocilabdára hasonlót milyen alakzatokat vett körbe a varrásnál nem mondom el, de a labdánál a varrás mentén fehér volt amit közre fogott az tükörjég áttetsző a belseje áthatolhatatlan fehérség volt. Gondoltam ezek ablakok kifele lehet látni de befele már nem. Amikor sérüléseket okoztak álomban, legyen elképzeltem hogy benne vagyok ebben a szimbólumban, ezt tettem azóta nem tudnak az álmaimba belepiszkálni, mert dühösek és mérgesek rá, mivel gondolatérző vagyok.... próbálom látni gondolatlátásban is, de nem sietős mindez. Hisz van egy másik eféle látni valóm is gyakorlásra.....
Dühösek és mérgesek lesznek, amiket közre adok mostanában..... igazság fájdalmas lenne....

Köszönöm Opos!
"

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg (127)

Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
te vagy magad ki e jelet vonja
s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
mert fénye-árnya terád sugárzik.
Itélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
Okosnak nézel? hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
"

Szóval úgy gondolom, ha ezt  aki elolvassa és megérti, és annak megfelelően jár el a világban, az igen nagy lépést tehet a szellemi fejlődés útján.

Szóval már írtam róla hogy történnek ilyesmik velem. A véletlent kizárni nem lehet, de olyan esetekben mikor speciális, nem hétköznapi szavak, kifejezések ismétlődnek, már gyanús a dolog. Ma délelőtt eszembe villant a lipicai csődör kifejezés, aztán délután olvastam egy novellát amiben megemlítik ezeket a lovakat. Ennek mennyi az esélye? Egyáltalán nem foglalkozom lovakkal, honnan jött hát lipica? Másik dolog, hogy tegnap a szobaasszony szó ugrott be, aztán ma az újságot olvasva szembe jött velem ez a szó. Pillantások a jövőbe? Képzelődés? Az idő nem lineáris? Mátrix? Legjobban arra hajlok hogy minden egyszerre létezik, hogy a gondolatot nem köti a tér-idő általunk ismert törvényei. Kommunikálhatunk a holtakkal, vagy a jövőbéliekkel, mert amit ők elgondolnak az keresztüláramlik a jelenen és viszont. Nincs ott és akkor, mert kvantumszinten csak mindörökké itt és most létezik.

asd94 írta:Szóval már írtam róla hogy történnek ilyesmik velem. A véletlent kizárni nem lehet, de olyan esetekben mikor speciális, nem hétköznapi szavak, kifejezések ismétlődnek, már gyanús a dolog. Ma délelőtt eszembe villant a lipicai csődör kifejezés, aztán délután olvastam egy novellát amiben megemlítik ezeket a lovakat. Ennek mennyi az esélye? Egyáltalán nem foglalkozom lovakkal, honnan jött hát lipica? Másik dolog, hogy tegnap a szobaasszony szó ugrott be, aztán ma az újságot olvasva szembe jött velem ez a szó. Pillantások a jövőbe? Képzelődés? Az idő nem lineáris? Mátrix? Legjobban arra hajlok hogy minden egyszerre létezik, hogy a gondolatot nem köti a tér-idő általunk ismert törvényei. Kommunikálhatunk a holtakkal, vagy a jövőbéliekkel, mert amit ők elgondolnak az keresztüláramlik a jelenen és viszont. Nincs ott és akkor, mert kvantumszinten csak mindörökké itt és most létezik.

Velem ez rengetegszer megtörténik, szinte már ijesztő mértékben. Nagyon sokat teszteltem, ellenőriztem magam, hogy ne lehessen azzal megvádolni, hogy mondjuk a telefonomban írtam valamit, és azért a kereső "rámformálja" a keresési eredményeit. 

A jelenlegi tudásom, rálátásom szerint ezek nem hirtelen felbukkanó jelek, hanem mindig is így működött a világ, csak a tudatosságunk nem állt készen, hogy felismerje. 
Mindannyian egy tudat részei vagyunk, egy közös mezőben úszkálunk, ami a fény sebességével reagál minden gondolatunkra...vagyis saját magára. 
Egy magasabb pzicióból: mi "Egy" vagyunk.

Az emberek nagy többsége álmodja az életét...álom az álomban. De, nem tudom hibáztatni őket, amiért ott tartnak szellemileg, ahol.
Kis gyerekek-pici babák körül forgok mikor dolgozom, és látom a szemükben az 'álmot'. Gyakorlatilag egy módosult tudatállapotban töltik napjaikat. 6 éves korukig nagyrészt Théta állapotban vannak, ami egy teljesen a belső világra fókuszált figyelem. Gondolom ez fontos az egyedfejlődésben, nem véletlen. 
...és sokan maradnak hasonló szinten felnőtt korukra is. 

Pont a napokban gondolkoztam el azon, hogy miért szabotáltam magam évekig a spirituális fejlődésemben. 
4-6 éves koromban kezdtek felszabadulni előző élet emlékeim, és amikor már eldönthettem mit akarok kezdeni az életemmel, egy keresztény egyházban landoltam, akik azt tanították, hogy az egyházon kívül mindenki elveszett és a pokolra jut és az élet után a pokol vagy a menny vár ránk. 
Hogy tudtam ezt a két ellentétes világot magamban hordozni? Hogy voltam képes nem hinni magamnak?
Mert egy álomvilágban éltem (nem képletesen) hosszú évekig, egy álomvilágban, amit ez a világ biztosított. 
Emlékszem pontosan az érzésre, a mentális állapotra, ahol minden csak egy ismeretlen álomnak tűnt, káosznak. Mint egy pszichedelikus utazás. 
Ez persze belső konfliktusokhoz vezetett, amik így vagy úgy manifesztálódtak az életemben, míg el nem kezdtem a saját hangomnak hinni. 
A hogy mi kellett ehhez? Mondhatnám , hogy tudás.
De ez valószínűleg nem fedné a teljes valóságot.
Meggyőződésem, hogy életeknek kell eltelnie kutatással, amíg az ember fel tud ébredni az álmából egy életben.
Felkelni egy toxikus álomból nem könnyű, nagyon nem az. 
Emlékszel arra a pillanatra, amikor valami olyasmire jöttél rá/értetted meg, ami végig ott volt a szemed előtt? 
Minden itt van ebben a pillanatban. A kérdés az, hogy milyen szintre emelem az anatómiám, ne felejtsük el, hogy a tudatosságnak ezt a 3d testet kell használnia, hogy megértésre jusson, a neurológiai rendszerem is befolyásolja a tudás mennyiségét, amit be tudok fogadni. Illetve mennyire vagyok nyitott a szeretetre, és ehhez pedig szintén 'gyakorlásra' van szükség.

Az emberek nagy része nem töltött el annyi életet materiális testben, hogy kikristályosodjon a 'krisztusi teste', gyermekek ők, akik mindenféle zűrzavart okoznak. Egy folyamat elején vannak, és hosszú út áll előttük sok fájdalom és szépség.
Nem tudom hibáztatni őket. Egyszerűen olyanok, mintha egy 6 évesnek atomfizikát próbálnánk meg tanítani. 
Nekik is át kell menniük azokon a dolgokon, amin valószínűleg mi már átestünk. 
Akárcsak mi, akik olyan 'messze' vagyunk azoktól, akik már megvilágosodtak. Mi is egy folyamat közepén vagyunk....