Szellemi fejlődés

fortis írta:

efi írta:Ha "elviseled" a másikat, akkor nem békültél ki. A kibékülés nem a felszínen kialakított helyzetet jelenti, hanem egy olyan érzést, ami a lelkedet a gyökeréig átjárja. A megbocsátás sem azt jelenti, hogy úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna, hanem azt, hogy a neheztelésnek a legapróbb morzsája sincs a lelkedben. A szellemi világban csak az igazi érzések számítanak. Mi legtöbbször nem annak nevezzük, amit érzünk, mint ami az valójában.

De hát én is ilyesmire gondoltam. Megbocsájtasz, sőt ehhez az is közre játszhat, mert mondjuk szereted a másikat. Tehát maradéktalan a megbocsájtás , tételezzük fel.  A másik viszont beléd rúg lelkileg. Megint megbocsátasz, és aztán megint beléd rúgnak.  Efikém hová vezethet ez?

fortis írta:

Mindegy, hogy mit sugallanak a szavaim Áprilia. Aki ismer az tudja, hogy semmi mellett sem kötelezem el magamat. Tehát nem állítok, csak felvetek gondolatokat. 
Ennyi idő után te is ismerhetnél már, hogy ezt tudd rólam.

efi írta:

fortis írta:

efi írta:Ha "elviseled" a másikat, akkor nem békültél ki. A kibékülés nem a felszínen kialakított helyzetet jelenti, hanem egy olyan érzést, ami a lelkedet a gyökeréig átjárja. A megbocsátás sem azt jelenti, hogy úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna, hanem azt, hogy a neheztelésnek a legapróbb morzsája sincs a lelkedben. A szellemi világban csak az igazi érzések számítanak. Mi legtöbbször nem annak nevezzük, amit érzünk, mint ami az valójában.

De hát én is ilyesmire gondoltam. Megbocsájtasz, sőt ehhez az is közre játszhat, mert mondjuk szereted a másikat. Tehát maradéktalan a megbocsájtás , tételezzük fel.  A másik viszont beléd rúg lelkileg. Megint megbocsátasz, és aztán megint beléd rúgnak.  Efikém hová vezethet ez?

Fortis, ha én nem haragszom valakire, akkor nem érzem úgy, hogy belém rúg, amikor ugyanúgy viselkedik, ahogy addig is viselkedett.
Vagy ha látom is a rugdosási szándékot, nem érzem eltalálva magam.
Vagy ha eltalál, megszakítom vele a kapcsolatot. Anélkül, hogy neheztelnék rá.
Megbocsátani nem jelenti azt, hogy együtt maradni. Az a negatív érzés hiányát jelenti. Ha nem érzek sérelmet az egyik tette miatt, akkor a másik ugyanolyan tette miatt sem fogok sérelmet érezni. Azt már nem kell külön megint megbocsátani, mert nem sért. Ha sért, akkor valójában azt a korábbit sem bocsátottam meg, a szó igazi értelmében.


Vagy elfogadom a másikat (és ez azt jelenti, hogy nincsenek elvárásaim, hogy másmilyen legyen, mint amilyen), vagy a minimumra korlátozom a kapcsolatunkat.

efi írta:Ha "elviseled" a másikat, akkor nem békültél ki. A kibékülés nem a felszínen kialakított helyzetet jelenti, hanem egy olyan érzést, ami a lelkedet a gyökeréig átjárja. A megbocsátás sem azt jelenti, hogy úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna, hanem azt, hogy a neheztelésnek a legapróbb morzsája sincs a lelkedben. A szellemi világban csak az igazi érzések számítanak. Mi legtöbbször nem annak nevezzük, amit érzünk, mint ami az valójában.

fortis írta:
De lehet te jobban tudod mikor mit gondolok és érzek, nos akkor biztosan  nagyon ügyes lehetsz.

Áprilia írta:

fortis írta:

Mindegy, hogy mit sugallanak a szavaim Áprilia. Aki ismer az tudja, hogy semmi mellett sem kötelezem el magamat. Tehát nem állítok, csak felvetek gondolatokat. 
Ennyi idő után te is ismerhetnél már, hogy ezt tudd rólam.

Nem másoktól kell elvárni, hogy ismerjenek meg minket. Hanem ismerje meg mindenki saját magát. Itt kezdődne.

fortis írta:
De lehet te jobban tudod mikor mit gondolok és érzek, nos akkor biztosan  nagyon ügyes lehetsz. 

Ez annyira hülyegyerek szint. Raadasul mindig szószerint ugyanazt ismétled, csak nyilván mem látod magad, mert akkor remélhetőleg nem tennéd. Bár ki tudja. 

fortis írta:

Áprilia írta:

fortis írta:

Mindegy, hogy mit sugallanak a szavaim Áprilia. Aki ismer az tudja, hogy semmi mellett sem kötelezem el magamat. Tehát nem állítok, csak felvetek gondolatokat. 
Ennyi idő után te is ismerhetnél már, hogy ezt tudd rólam.

Nem másoktól kell elvárni, hogy ismerjenek meg minket. Hanem ismerje meg mindenki saját magát. Itt kezdődne.

Áprilia hidd el nagyon szeretlek téged, de szeretném ha megértenéd, hogy önmagát mindenkinek jobban kell ismernie mint másnak. A saját gondolataimat érzéseimet jobban ismerem bár ki másnál, ezért ha te azt mondod, hogy én másra gondoltam mint eredetileg, vagy mást érzek mint eredetileg, akkor erre nem tudok mást mondani, mint hogy tévedsz. Nem ismerhetsz jobban mint én saját magamat.

" Áprilia

fortis írta:
De lehet te jobban tudod mikor mit gondolok és érzek, nos akkor biztosan  nagyon ügyes lehetsz. 

Ez annyira hülyegyerek szint. Raadasul mindig szószerint ugyanazt ismétled, csak nyilván mem látod magad, mert akkor remélhetőleg nem tennéd. Bár ki tudja. 

 "Látod hülye gyerek szintnek degradálod, pedig egyedül csak is miattad ismételgetek, mert szeretném ha felfognád.  Nem ismételgetném ha megértenéd végre.

Áprilia írta:Magadat járatod le ezzel. Mindent összezagyválsz, utána meg még a csillagos eget is letagadod az égről, hogy "te olyat sosem mondtál", pedig dehogyisnem. Csak épp lusta vagy önmagadba nézni. Ha meg valami nem ínyedre valo, személyeskedni kezdesz. Ez nagyon nulla színvonal.

fortis írta:

Áprilia írta:Magadat járatod le ezzel. Mindent összezagyválsz, utána meg még a csillagos eget is letagadod az égről, hogy "te olyat sosem mondtál", pedig dehogyisnem. Csak épp lusta vagy önmagadba nézni. Ha meg valami nem ínyedre valo, személyeskedni kezdesz. Ez nagyon nulla színvonal.

Kérlek szépen értsd meg, hogy nem erről van szó.
Arról van szó, hogy fenntartom magamnak a jogot, hogy ne kötelezzem el magam egyik elmélet mellett sem. Attól még lehet róla filózni, spekulálni ha ez így jobban tetszik, de ettől még nem fogok semmit sem maradéktalanul elfogadni.  Ez az oka annak is, hogy amikor hoztok egy igazán jó bölcsességet, akkor beírom a cáfolatát annak ellenére, hogy nincs a bölcselettel az ég világon semmi bajom.

Blueeye írta:
Azért cáfolsz, mert a benned lévő kettősség nem bírja elviselni az igazságot. 

fortis írta:

Blueeye írta:

fortis írta:Na igen, érről van szó, de ha az ember ilyenkor belebetegszik a nagy szeretetébe, akkor ez most karmikus visszahatás lehet?

Szerintem igen. És ilyenkor rosszuk döntünk, mert nem látunk a nagy "szeretettől". Ami lehet hogy nem is valódi szeretet?

Szerintem valódinak kell lennie, különben nem lenne megbocsájtás, hanem egyszerűen csak gyengeség.

fortis írta:

Blueeye írta:
Azért cáfolsz, mert a benned lévő kettősség nem bírja elviselni az igazságot. 

Azért cáfolok, mert szeretném ha elfogadnának annak ami vagyok.

Blueeye írta:

fortis írta:

Blueeye írta:
Azért cáfolsz, mert a benned lévő kettősség nem bírja elviselni az igazságot. 

Azért cáfolok, mert szeretném ha elfogadnának annak ami vagyok.

Az nem Te vagy amit annak hiszel.

És folyamatosan fejlődni kell...minden téren...

fortis írta:

Blueeye írta:

fortis írta:

Azért cáfolok, mert szeretném ha elfogadnának annak ami vagyok.

Az nem Te vagy amit annak hiszel.

És folyamatosan fejlődni kell...minden téren...

És az talán vagyok aminek mások hisznek?

Blueeye írta:

fortis írta:

Blueeye írta:

fortis írta:

Azért cáfolok, mert szeretném ha elfogadnának annak ami vagyok.

Az nem Te vagy amit annak hiszel.

És folyamatosan fejlődni kell...minden téren...

És az talán vagyok aminek mások hisznek?

NEM!!!

fortis írta:A dolgok két oldalúak. 
Csak az szeretné , hogy elfogadják annak amilyen, aki
 ő maga is elfogadja azt, hogy mások olyanok amilyenek. 
Aki nem akarja, hogy elfogadják, az szerintem maga sem elfogadó. 
Tehát vannak elfogadók, és vannak nem elfogadók. 
- Két nem elfogadó egymás felé vagy érdektelen, vagy haragos.
- Két elfogadó egymás mellett segítő és szeretettel teljes.
- Egy elfogadó és egy nem elfogadó egymás mellett, békétlenséggel terhelt.

fortis írta:

Blueeye írta:

fortis írta:

És az talán vagyok aminek mások hisznek?

NEM!!!

 Nahát erről van szó.  Akkor miért gondolják az emberek azt másokról, hogy jobban ismerik mint az illető önmagát, amikor az ember még önmagát sem ismeri? De azért egy fokkal mindig jobban fogja tudni önmagát ismerni, mint mások szerintem.

Blueeye írta:

fortis írta:A dolgok két oldalúak. 
Csak az szeretné , hogy elfogadják annak amilyen, aki
 ő maga is elfogadja azt, hogy mások olyanok amilyenek. 
Aki nem akarja, hogy elfogadják, az szerintem maga sem elfogadó. 
Tehát vannak elfogadók, és vannak nem elfogadók. 
- Két nem elfogadó egymás felé vagy érdektelen, vagy haragos.
- Két elfogadó egymás mellett segítő és szeretettel teljes.
- Egy elfogadó és egy nem elfogadó egymás mellett, békétlenséggel terhelt.

Nem megmagyarázni kell, hanem fejlődni. Ha nekem szólna valaki, hogy ez és ez idegesítő bennem, akkor leülök vele megbeszélni. És aki partner ebben, azzal megolldjuk a dolgot, - oda-vissza,- és hála a Jóistennek, vannak ilyen értelmes emberi kapcsolataim.

Én akarok változni, és senkit nem kényszerítek arra hogy elviselje a hülyeségeimet.

Blueeye írta:
Nem megmagyarázni kell, hanem fejlődni.
Én akarok változni, és senkit nem kényszerítek arra hogy elviselje a hülyeségeimet.

Blueeye írta:
Ha nem, jön a betegség, és egyéb szar dolgok...Betegek is magunktól vagyunk, nem másoktól...sorscsapás is azért jön, mert nem akarunk LÁTNI.

fortis írta:

Blueeye írta:
Ha nem, jön a betegség, és egyéb szar dolgok...Betegek is magunktól vagyunk, nem másoktól...sorscsapás is azért jön, mert nem akarunk LÁTNI.

Ha ez így van, akkor a kisgyerekek a betegségükkel a szüleiknek akarnak üzenni vagy tanítani valamit. Pl a halálukkal is egy hosszú betegség után. 
Én ezt pedig rühellem, és ha a karma vagy a jó Isten bölcs és kedves is hozzánk, sohasem fogom ezt elfogadni.

Blueeye írta:Az igaz, hogy a szabad akarat által eljöttünk Isten közeléből, de meg is fizetünk érte. Azt nem értem, miért ilyen Isten? Ha nem vele vagyunk, szenvedésteli a létezésünk.
Mindegy melyik oldalon vagyunk, a másik szenvedést küld ránk.

Akkor hol az igazság? Nem hiszek a szabad akaratban. Ha Istenhez közelítesz, a sátán dolgozik meg, ha a sátán közelében vagyunk, vétünk Isten törvénye ellen.

Rabság.

Ha a gyerekem nem akar velem lenni, nem küldök rá szenvedést. Menjen, tapasztaljon. Nem kötöm magamhoz.

Blueeye írta:Az igaz, hogy a szabad akarat által eljöttünk Isten közeléből, de meg is fizetünk érte. Azt nem értem, miért ilyen Isten? Ha nem vele vagyunk, szenvedésteli a létezésünk.
Mindegy melyik oldalon vagyunk, a másik szenvedést küld ránk.

Akkor hol az igazság? Nem hiszek a szabad akaratban. Ha Istenhez közelítesz, a sátán dolgozik meg, ha a sátán közelében vagyunk, vétünk Isten törvénye ellen.

Rabság.

Ha a gyerekem nem akar velem lenni, nem küldök rá szenvedést. Menjen, tapasztaljon. Nem kötöm magamhoz.

fortis írta:
Na ez az !